Kastély

Most már hangokat is hallok, bár a saját álcám egyben a saját hátrányom is. Amíg a víz zubog mellettem, nem hallom pontosan, hogy hányan lehetnek, mit mondanak, és mit csinálnak. Úgy tippelem, legalább hárman vannak, mert a konyha és a háló felől is hallottam lépteket, meg a kanapétól is, a nappaliból. Ez kész őrület, betörnek a lakásomba, és itt kezdenek el verekedni? Lehet, hogy bérgyilkosok, és összevesztek, hogy kié legyen a fejpénz? Más elképzelésem nem nagyon van. Előveszem a nadrágomból a mobilomat, és kettes gyors tárcsázóval rögtön hívom... Hol a mobilom? És hol van az adóvevőm, amivel az Illuminati többi tagját hívhatom? Emlékszem, hogy a nadrágom zsebében voltak.
Egyre különösebb ez az egész. Csak úgy elaludtam az előszobában. Eltűnt minden kommunikációs eszközöm. Idegenek harcolnak a lakásomban. Harcművészoktatóként New York polgármestere vagyok. Semmi sem stimmel.
Kivárás. Nem tudom, kik ezek, és miért verekednek, de egy biztos, mire végeznek egymással, és elül kint a zaj, én még mindig itt leszek felkészülten, kipihenten, és az biztos, hogy nem lesz könnyű dolguk velem. Továbbra is várok, hallgatózok, és figyelek, hogy az ajtót ne tudják kinyitni, áttörni, átlőni rajta, vagy hasonló.

A fürdőszoba egyre jobban behatárol, odakint tompa puffanást hallok, egy nagy darab fickó eshetett el, vagy egy bútort borítottak fel. Női hangot is hallok, de a víz csobogásától túl tompa, egy-két motoszkálás itt ott, de most már senki sem kiabál, vagy verekszik. Vagy felhagytak a bunyóval, vagy összeverték egymást, a puffanás utalhatott erre. Mindenesetre csönd van, már amennyire a vízcsobogásból ki tudom venni. Nem zárom el a csapot, azzal felhívnám magamra a figyelmet, már ha van még kit figyelmeztetni.
Elhatározom magam, és háromig számolok, majd kirúgom az ajtót. Bárki is van idebent, ez talán megzavarja egy pillanatra, és nekem épp ennyi idő kell, hogy felmérjem a helyzetet. A hálószoba felől jött a puffanás, szóval ott biztosan van valaki, de úgy tűnik, alaposan elszámoltam magam, mert másik még fickó itt kel birokra egymással a nappalim közepén. Azt hiszem, mégiscsak inkább a fürdőben kellett volna maradnom.
A két fickó viszont különös volt. Nem tűnnek... Túl mesterinek. Az egyik egy tőrrel harcol, a másik a puszta kezével. Ezeket küldték volna ellenem? Ez valami vicc?
Egy ugrással igyekszem ott teremni mellettük, hogy beavatkozzak a harcba, nem mintha nagyon zavarna, hogy egymást csépelik, de félek, inkább rám támadnak majd, és addig jó beavatkozni, míg egymással vannak elfoglalva. Figyelek, hogy se a tőr, se más ne okozhasson rajtam sérülést. A hozzám közelebb esőt ragadom meg, és igyekszem megbénítani, ha pedig megvan, akkor az elszívott energiával, meg egy nagy adag adrenalinnal igyekszem akkorát rúgni belé, hogy kivigye a hálószoba ajtót. Ez van, ma nem kíméljük az ajtókat, de talán a benti ember ott vár lesben, és jobb ha a saját "társát" kapja el, mint engem.