Arthur király sírja

A legendás király sírja.

Adam hallgatja Merlin válaszait. Mindenkinek válaszol és a végén hozzá fordul. Megüti a bottal. Adam meg sem próbál kitérni. Mi értelme volna feldühíteni a férfit.
- Nem tudod ki és mi vagyok? - néz a férfira.
" Miért érdekelne a világ pusztulása mentse meg más. Nekem ez nem feladatom még a végén ezért deportálnak vissza a pokolba. Vagy megint találkozok a lehető legrondább helyzettel ismét fegyvertelenül."
Aztán megkezdődik egy teleportálás. Volt már ilyesmiben része mégis elfogja egy kis hányinger. Reflexei azonnal harci üzemmódba váltanak körülnéz és veszélyforrást keres. Ha nem talál semmit dühösen Merlinhez fordul.
- Nem tudom miért hoztál ide, vagy hol van az itt, de küldj vissza. Engem már nem érdekel a föld sorsa. Nekem már csak egy dolgom van. - mondja közben a férfi felé lép. Nem támadja meg mert nélküle mégis, hogyan juthatnának ki? Adam jogosnak érzi felháborodását.

Az öreg annyi halandzsát összehord, hogy követni sem tudom, elég erőteljesen kell visszafognom a nevetést, de amikor felém fordul és fejbe kólint már nem bírom magamba tartani, és felkacagok miközben a fejem dörzsölöm.
- Jólvan Ben előjöhetsz, jó tréfa volt - néz körbe mosolyogva - Mond hát mi a feladat? - kérdezi a levegőbe tekintve. Utána még hablatyol az öreg, de már arra nem figyel oda. Akkor hökken meg csak, amikor varázsolni kezd és egy fura helyen jelennek meg. Kavarog a gyomra nem szokott hozzá az ilyen utakhoz. Egy hatalmas síremléknél állnak mindannyian. Elkezdem vakargatni a fejem, most már aztán végképp nem tudom mi folyik itt. Úgy döntök egyelőre csendben maradok, nem akarom hogy megint fejbe kólintson az a vén bolond. Egyre furább lesz ez a történet, de most már kíváncsian várom mi fog kisülni ebből.

Tehát Merlin mégsem halott, sőt teljes életnagyságban előttünk áll. De ereje már talán nem oly nagy mint rég volt, a halálból visszatérni nem sokaknak adatik meg. Főleg az sem,hogy ereje teljében legyen az illető a történtek után. Talán még a mentális állapotára is kihathatott, így tehát ezért viselkedik olykor furán az öreg. Mielőtt bármit is szólnék ismét varázslatba fog, egy szemvillanás alatt már azonnal máshol termünk.

Egy kicsit rázós volt az út és a gyomrom is kavarog. Mintha szédülnék is, mivel szinte pár másodperce vagyok új helyen. Próbálok felállni, szerencsére a sétapálca megkönnyíti a dolgom. Mikor végre rendbe jövök ismét csak térdre rogyok, de nem a rosszulléttől hanem a látványtól. Monumentális építmény tárul elém, tudom mi ez. Láttam ár ezt egy könyvben, a Roland énekben tesznek róla említést és az illusztrációk mintha most életre keltek volna előttem.
-"Artur király sírja.........el sem hiszem!!!!"

Paul megdicséri, amiért a lány meglepődve néz a férfira. Annyi filmes feldolgozás van már a történetnek, hogy mindenki rávágná a helyes választ a G betűvel kezdődő női névre.
- De hát Artúr-Ginerva-Lancelot hármas történetét mindenki ismeri. Hogy bátor lennék? Egy ideje már csak sodródok és próbálom túlélni az ilyen dolgokat. De azért köszönöm.
Az öreg igazat ad neki a nevet illetően, tehát helyes személyre gondolt. Közben úgy osztogatja az ütéseket a bottal, mint más a köszönömöt. Jobb lesz vele vigyázni, mert még Gabe is kaphat egyet, ha kekeckedik.
Egy macira lesz figyelmes. Elsőre csak azt hiszi, hogy egy közönséges játék, el is siklik felette a szeme, de amikor egyértelműen mozogni kezdl és a mágus válaszra is méltatja, Gabe már erősen stíröli.
~ Talán elemmel működik? Távirányítós? Csak nem azé a férfié, akinek a vállán ült? ~
Az a rossz érzése viszont, hogy elmennek Avalonba, beigazolódni látszik.
- A sírhoz? Most rögtön?
Élete kalandja lesz, és senkinek nem is mondhatja el, bele sem jegyezheti a munkanaplójába, mert nevetség tárgyává tenné magát az egyetemen. Merlin varázslásba fog, majd egyszerre tényleg ott lesznek a sírnál. A lány levegő után kapkodva kapaszkodik Paul karjába. El sem hiszi, hogy a saját szemével látja, amit lát.
- Ez hatalmas!

Albert karba font kézzel, szkepticizmussal az arcán hallgatja a bolondnak vélt öreget. Még mindig egyszerű bolondnak tartja, a korábban látott nőt és maroknyi szörnyét pedig egyszerű mutánsnak tekintette. Bár hallott érdekes történeteket Afrikában papokról, sámánokról, de a mágia létezését elvetette a racionális, emberi agya. Erről az egész tébolyult Lancelott történetről pedig egyedül egy film ugrott be neki Richard Gere-el a főszerepben. ~ Meg volt valami templomos lovagos, halhatatlanos film...ami nem a hegylakó! ~ emlékszik vissza egy kicsit korábbi film élményeire. Igaz, hogy Artúr királyra, mint létező személyre emlékszik, de a legendákkal nem foglalkozott sohasem.
A fényhatás és a vele járó érzés, kissé kibillenti Albertet az egyensúlyából. Úgy érzi, hogy kihúzták alóla a talajt. Aztán minden a helyére kerül, de kissé meginog és érzi a gyomrát, ahogy liftezik. Érkezés után kell neki néhány másodperc, hogy magához térjen. Ezt követően nem foglalkozik a nagy faragott kővel, vagy a kialakuló konfliktussal. Inkább a környezetét veszi szemügyre. Merre lehet menni, honnan jöhet ellenség, hol van olyan hely, ahova első pillantásra nem lát be.

Ősi emberi módra fogadott hűséget. Kiléte nem is marad teljesen titokban Merlin előtt. Még ha az nem is tud mindent.
- Az vagyok. De attól még a gonosz ellen fogok küzdeni. Közös tehát ellenségünk. - két lábra állva húzódik vissza Gabe mellé.
- A többieket hallva nem igazán tűnik úgy, hogy mindenki ismerné. - jegyzi meg.
- Ha sodródsz akkor valóban bátor vagy. Van bátorságod szembenézni az élet nehézségeivel. - okítja a nőt.
Villámlás, levegőbe emelkedés, teleportálás. Paul nem találja hatékonynak ezt a módszert. Legalábbis a Bifrosttel sokkal egyszerűbben lehet közlekedni, sokkal messzebbre is. Bárhová is kerültek. Vagyis a jelek szerint egy óriási koporsó elé. Gabe jobb karjába való kapaszkodására nem reagál. A lány érezheti izmos karját. Kabátja hétköznapi ruhadarabb, semmi különlegest nem érezhet.
- Höh! Arthúr óriás lett volna? - pislog bután, s Gabe szavai is valami hasonlót sugallnak. Nincs idő azonban nézelődni, mert Merlin kiosztja a feladatokat és újabb emberek is érkeznek. Megnézi a két újoncot. Nem tűnnek veszélyesnek. De Merlin tudja.
Tehát két csapatra oszlanak.
- Gabe, gondolom te nem értesz a harchoz. Azért vigyázz majd magadra. - súgja a lány fülébe és kezét csókolja.
- Vidd ezt magaddal emlékbe ama útra, mire Merlin hív! Tartsa meg benned a bátorságot! - egy halvány mosolyt is megereszt Paul. Ez nem igazán jellemző rá, főleg józan állapotban.
- Én értek a harchoz! Tehát maradok! - kiálltja Merlinnek és áll meg büszkén. Igaz halász kinézete, kampós keze nem igazán sugallja azt, hogy ő egy harcos.

Adam figyelt. A polgármester segédjére nézett.
- Köröznek az államokban. Az előző életemben is köröztek. Szóval nem hiszem, hogy a polgármester segítene. Főleg nem annak a fényében, hogy a kormány akart megölni. Most meg azért jöttem, hogy megöljek valakit. - mondandójához egy gonosz vigyort is fűz. - Adam Taylor ex-spec és black ops hadnagy. Ha úgy jön ki a lépés felém fusson. - fejezi be. NEm érdekli a férfi, de talán megvédi csak a hecc kedvéért is.
Figyel az öreg szavaira, de egyértelműen nem értette, hogy miről beszél.
- Miféle Mephistoról beszélsz? Miért érdekelne engem, hogy a szenvedéseim színhelye fennmarad-e? Ha a földön maradok is csak szenvedek. Ha visszamegyek a pokolba ott sem lesz jobb. Szóval miért is érdekelne a világ sorsa? - kérdezi gúnyosan az öreget. Nem érdekli ha a pokol elpusztul. Legalább nem kell az adósságával foglalkoznia. Adam csak egy dolgot érez egyre dühösebb az ostoba vénemberre. Főleg mikor az elkezdi szétválasztani a csapatot.
- Vénember. - mordul rá. - Adj valami fegyvert. Pár aknát vagy valamit amivel védekezhetünk különben lesöpörnek minket a föld színéről. - mondja.
" Lószart sem érdekel, hogy mi lesz itt. De megölöm ezt a vén szarházit. Na jó nézzük csak. Van egy csapat harcos. Nézzük ki mihez ért."
- Mihez értetek? Van köztetek tapasztalt katona vagy valami olyasmi? - teszi fel a lényeges kérdéseket közben pedig felméri a terepet. Nem éppen jó a terep. Nyílt helyen vannak itt még a közelharc is húzós lesz. Ha lerohanja őket a rengeteg szörny nem sok esélyük lesz fegyvertelenül. Egy tucat claymore mk 2, pár taposóakna és egy jó puska viszont jelentősen növelné az esélyeiket.

Gabe érdekesnek tartja Paul észrevételét, mármint a sír méretei miatt.
- Hát lehet, hogy óriás volt, de erről nem szólnak a legendák. Mindenhol azt hallani, közönséges méretei voltak.
Ha jobban belegondol, inkább nem valószínű, hogy termetes ember lett volna, mert hát a piramisok is elég nagyok, mégis egészen apró embereket temettek el a maiakhoz képest. Vegyük csak Pault, aki jó karban lévő halász lehet, mert egészen vastag a karja. Hát őt biztosan külön becsben tartották voln az ókorban.
Új fickók is jönnek a régiek mellé. Sajnos továbbra is Gabe az egyetlen nőnemű a csapatban, és hát hiába emlékszik minden kiképzésre, amit a Barokkban kapott a Testvériségtől, nem szándékozik szörnyek és boszorkák ellen puszta kézzel menni. Az emberek és mutánsok elleni harc egészen más tészta lenne, de ő nem ért a mágiához. Átengedi a terepet a négykarú polipnak és a többi lelkes jelentkezőnek.
- Én megyek a varázslóval. Vigyázz magadra te is Paul. – feleli a kézcsók után és visszamosolyog sorstársára.
Az öreg mellé sorakozik, és vár az idegenvezetésre. Reméli, hogy a tata érti a dolgát.

Merlyn válaszul arra amit mondtam, feltesz egy elég érdekes kérdést, s menet közben fejbe vág két másik fazont.
- Vicces vagy!- Jegyzem meg nevetgélve és kicsit ugrándozva az öreg mellett, azt hiszem nagyon bírom a stílusát. Válaszolnék végül a kérdésére, de mire megszólalhatnék egy újabb terepváltás, vagy teleport, majdnem olyan mint az a villámos dolog de mégse hasonlít hozzá, elég bizar és érthetően érthetetlen. Végül hason érek földet, a teleportálás élménye nem igazán zavar, semmit nem éreztem belőle se külsőleg, se belsőleg, csak tudatilag nehéz felfogni hogy ez most egész pontosan mi volt. Kicsit elgondolkodok a dolgon, s mire észbekapok már kétfelé is osztja a csapatot az öreg, aki mellesleg nagyon aranyosul szenilis. Elmosolyodok rajta, majd különösebb probléma nélkül utánna szökkenek, szó szerint, mintha valami bizar gyerekműsorból szöktem volna ki és egy réten galoppoznék. Mikor beérem kihasználom az alkalmat, hogy választ adjak a kérdésére.
- Engem nem zártak ebbe a testbe, legalább is én nem úgy emlékszem. - Mondom eltűnődve. - Nekem így adtak életet valahogy, ahogy most vagyok. -

Az öreg szavai bölcsességet rejtettek, harcosok a bejárathoz a többiek pedig segédkezni. Artúrius visszatérése nem lesz egyszerű, mivel ha jól tudom ő tényleg meghalt. A nekromancia pedig nem az én asztalom, bár ha Tophet vagy a többi szentségtelen megtanított volna legalább az alapjaira akkor talán még hasznosabb lehetnék.

-"Nos Merlin...mint mondtam a mágia mesterségének élek így segítenék amiben tudok."
Eközben az öregre fókuszálok és megfogalmazódik bennem egy kérdés.
-"Nem gondolt abba bele,hogy Morgana visszatérése mágikus úton történt. S olybá tűnik ha jól tudom szinte egyetlen varázs hatás képes ilyen erőt kifejteni,hogy egy ekkora hatalmat szabadjára engedjen. Az élet elvétele, nem...nem nekromancia...hanem véráldozat."
-"Tegyük fel,ohgy véráldozat által törött meg a börtön, szakadtak szét a láncok....olybá tűnik meglehet,hogy ez történt, bár ez személyemtől csak feltételezés."

- Nem aggódok, mind meghalunk... - dörmögi maga elé. Hallani hallja a többieket, de amíg Adam meg nem szólal, nem foglalkozik velük. Aztán vár pár másodpercet, amíg összeszedi a gondolatait.
- Hé, überfsza black ops ninja, xbox huszár. - kezdi mondandóját úgy, hogy szemével még mindig a korábban mozduló árnyak helyét és irányát pásztázza. - Igen, te négykarú. - Erősít rá, hátha Adam nem értette, hogy hozzá szól. - Mielőtt összedugnánk a fejünket, kérd meg az általad vezetett harcosokat, hogy húzódjanak szét. Egy csoportba gyűlve szép zsíros célpontja lehetünk egy-egy villámcsapásnak, vagy tűzgömbnek. Aztán meg kérd meg őket, hogy vegyenek fel körkörös védelmi pozíciót, tehát alakítsanak ki félkörbe egy sávot, hogy lefedjünk minden irányt. Az sem ártana, ha ez után Merlin főnagyvarázslóhoz fordulnál, tisztelettel. Tudod aki ostromgépeknek nézi az autókat, az nem hiszem, hogy tudná mi az az akna. Hacsak nem mély árkokra gondolsz.
Maga is tesz néhány lépést előre, féltérdre ereszkedik és kezével megvizsgálja a talajt. Arra kíváncsi, hogy mennyire lehet csúszós.
- Szóval valahogy így kéne kérni fegyvereket... - kissé megköszörüli a torkát. - Ó Merlin nagy varázsló! Kérünk téged adj fegyvert a kezünkbe, amivel időt nyerhetünk nektek, hogy fel tudjátok ébreszteni Artúr királyt. Ha tudsz olvasni a gondolatainkban, akkor ne csak kardokat, dárdákat és íjakat ossz meg velünk, hanem olyan fegyvereket is, amelyeket a mi időnkben is használnak, és amelyekre képesek vagyunk gondolni. - szélesen elmosolyodik, de ezt senki sem láthatja mivel mindenkinek hátat fordít. -Azt is tedd hozzá, hogy..."Ostobaságomban korábban elfelejtettem páncélt és mágikus védelmet kérni, ezért ezekkel is ajándékozzál meg minket, amennyiben hatalmadban áll."
Közben azt méri fel, hogy mekkora az esélye annak, hogy oldalba támadják őket. Egyelőre úgy látja elég nagy. Így nincs sok értelme egy irányra koncentrálni. Azt is bajnak tekinti, hogy túl kevesen vannak. Két védelmi vonal egyenesen luxus lenne. Pedig a romok között kéne tartani az ellenséget. Ha lenne valaki a csapatban, aki jól bírja az ütéseket, mágikus védelemmel is rendelkezik és egyszerre több ellenféllel is fel tudná venni a harcot, akkor azt hátrahagyhatnák a sír bejáratánál, hogy amikor a többiek elestek felvegye a harcot, mint utolsó védvonal...~ Tébolyda fszom, tébolyda... ~ zsong a fejében a gondolat, miközben felméri a lehetőségeiket és reménykedik abban, hogy Merlin el tudja őket látni legalább középkori fegyverekkel és némi mágikus védelemmel.

Az öreg folytatta a hablatyolást, próbáltam rá figyelni, de számomra érthetetlen mit akar. Ezután két újabb csapattag érkezik a villámok hátán. Merlyn (?) közben osztogatja a parancsokat, magyarázzuk el az újaknak mi folyik itt, maradjon kint aki tud harcolni és hasonlók. Ő bemegy a barlangba a csapat egy részével, hála istennek, még ha nem is tudnék harcolni akkor is kint maradnék, szerencsére ez nem így van. Ezután felrepülök olyan 5m magasra, onnan fedezem a csapatot, esetleg többet látok a magasból.
- Én a levegőből fedezlek titeket, és innen talán több mindent fogok látni! - kiáltom a többiek felé. Eközben végignézem a csapatot, a macin még mindig nem tettem túl magam, olyan ez az egész mint egy szűrreális álom. Valahol még mindig reménykedek, hogy egyszercsak felébredek az ágyamban.

~ Na ennek már a fele sem tréfa ~ gondolom magamban amikor meglátom a felénk tartó szörnyeket. Látják a rémületet az arcomon, de nem szólok semmit hamarosan úgyis ők is szemtanúi lehetnek a látványnak. Ekkor elindul a csapat másik fele a barlangba az öreggel. A villámok után ismét egy fickó érkezik, egy sárkánykülsejű harcos, és vele együtt temérdek fegyver hullik a földre. Látván a szörnyeket ide nem lesz elég a puszta öklöm.
- Gyorsan valaki dobjon föl nekem egy kardot és egy pajzsot, ahogy elnézem ide az öklöm kevés lesz! - kiáltom le a többieknek. Ha nem dob fel senki, akkor leereszkedek érte.
Fentről fogok támadni rájuk, pajzsom előttem és olyan messze helyezkedek tőlük hogy csak a kardom érje el őket. Ha esetleg vannak repülő szörnyek akkor azokkal foglalkozom, hogy ne tudják a csapat többi tagját fentről támadni. Ha vannak szárnyas szörnyek akkor először a szárnyukat próbálom levágni. Mindent bele adok úgy kaszabolom őket ahogy csak tudom.

Adam hallgatta Albertet. A férfi szavaira csak ennyit mondott.
- A védelmi kör őrültség. Vissza a barlangba. A nyílt terepen elsöpörnek minket. - válaszol Albertnek miközben az egyik puskát nézi át. Gyorsan ellenőrzi és betölti. Tartalék lőszert is vesz magához. A felső két kezét használja a célzáshoz. - A barlang bejáratánál védekezünk. Spóroljatok a lőszerrel. - fejezi be. - Hé te ott fent. Védj bennünket felülről, ha nincs repülő ellenfél zaklasd őket. Ne engedd hogy rendezetten támadjanak. - fejezi be. Hangja végig erőteljes és parancsoló nem ordít de mindenki érezheti, hogy érti a dolgát. Megcélozza a legközelebbi lényeket és lő. Minden rohamozó egy lövést kap. A mellkasra céloz. Nem az ölés a célja csak időt akar nyerni, hogy visszavonulhassanak. Ha elérték a barlang száját újra parancsokat oszt.
- Aki nem tud lőni félkört formál. Csak annyi helyet hagyatok, hogy mozogni tudjatok. Akiknél puska van középre, tartsuk őket távol amíg lehet. Aki közelharcba kerül tartsa magától távol a dögöt, hogy gyorsan lelőhessük. - fejezi be. Ő maga követi is a taktikát. Ha valaki értelmetlen dolgot csinál vagy túl sokat akadékoskodik egyszerűen leüti a puskatussal, majd alsó két kezét használva bevonszolja a barlang elé.

Albert egy komolyabb puffanásra fordult hátra először. Egy sárkány forma alakot lát s megcsóválja a fejét. Felnéz az égre és fohászhoz kezd. ~ Uram! Én fegyvereket...köszönöm. ~ Fejezte be gyorsan az érkező fegyverek láttán. Felpattan és magához vesz egy pajzsot és egy egykezes kardot. Előbbit a hátára kanyarítja, majd gyorsan szemügyre veszi a lőfegyvereket is. Ha második világháborúsak, akkor leginkább Thommy géppisztolyra és Springfield mesterlövész puskákra számít. Vállára kanyarít egy géppisztolyt, a kezébe kap néhány tárat és visszatér eredeti helyére. Úgy néz ki éppen időben. A távolban mozgó árnyak szörny formát vesznek fel.
- A barlang jó ötlet, ha vissza kell vonulnunk, de ne hátrányból kezjünk. Visszavonulni később is ráérünk.
Albert újra féltérdre ereszkedik. Frissen szerzett kardját a földbe szúrja, géppisztolyának tusát pedig a vállgödrébe szorítja. Gyorsan körbetekint. Látja a repülő férfit, aki az imént kapott kardot. Miután a visszafordul a szörnyek felé, szeme sarkából tűzlobogást pillant meg. Odakapja a fejét és meglátja a tűzgömböt. Szélesen elvigyorodik, mert ezzel hatalmas taktikai előnyhöz jutottak.
- HÉÉÉ! REPÜLŐ EMBER! HA FEL TUDOD EMELNI A TŰZVARÁZSLÓT, AKKOR LÉGIERŐKÉNT ALKALMAZHATNÁNK! TÖBBET ÉR MINT EGY KARDOS PASAS! - kiáltja majd gyorsan odaveti Horatio-nak, hogy - Az első tűzgömbökkel az erdő szélét gyújtsa fel! Nehezítsük meg az utánpótlásuk dolgát. És ne pazarolja a lőszert, ha tüzet tud idézni!
Ekkorra már Albert rég visszafordul és várja, hogy a szörnyek lőtávolba érjenek.
- Ha a lőfegyverekkel felvennék egy félkört, és lesoroznánk az ellenség első sorait, ha lőtávolba érnek, az hasznos lenne... - teszi hozzá ha van még ideje. Albert a lövéseinél nem kockáztat. Rövid sorozatokat ereszt meg a szörnyek felé, alig 3-4 lövedéket indít útjára lövésenként. Mindig testre céloz, lévén az a legnagyobb felület így minimális a tévesztés veszélye. Csak reméli, hogy a repülő férfi és a tűzlabdás össze tud dolgozni és a levegőből is kaphat támogatást. Ha a szörnyekre nem hatnak a lövedékek vagy olyan számban érkeznek amivel nem tudnak megküzdeni, akkor Albert maga is a kitérés mellett dönt a fegyvereivel együtt. Ekkor azonban nem a barlang felé veszi az irányt, hanem oldalra próbálja meg elkerülni a szörnyek támadását és a romos épületek közt menedéket és új harcteret keresni, hogy így is megossza a támadókat, már ha foglalkoznak vele a támadóik. Ha láthatóan elérik céljukat és sikerül elég szörnyet a földre kényszeríteni, mielőtt elérnék őket, akkor kardját a földből kirántva közelharcba bocsátkozik. Nem bolond ő, hogy meg akarjon halni, de a barlangban ugyanúgy ők is hátrányba kerülhetnek....

Villámok, egy villanás, majd egy újabb fura helyen kötött ki. Csak egy gondolat jött.
~Jaj ne, már megint?~
Egy hatalmas kapu, egy erdő, vele különböző fickók, utána fegyverek. A sárkányszerű mutáns azonnal magához vett egy második világháborús gépfegyvert, amikor meglátta az erdőből kirontó démonokat.
Svarog megropogtatta a nyakát.
- Sárkányok, goblinok, nagy lángoló csontvázak. Most meg ezek a dögök, de Svarog bácsi mosolyog - betárazta a stukkert.
Meglátta Unkát a tumultusba.
- Te meg mi a rákot keresel itt?
- Jött egy nagy villanás!
- Jó van a sztori ismerős, na fogj egy fegyvert!
Unka felkapott egy vadászpuskát, aztán betárazta, Svarog meglepetten nézte.
- Wow. Mindig meglepsz.
- Tényleg?
- Próbáld meg nem ellőni a saját lábad.
Svarog ekkor meghalja, hogy a kopasz fickó azt javasolja, hogy gyújtsák fel az erdő szélét.
- Nyugalom, nekem is van pár trükk a tarsolyomban - a sárkányforma mutáns felröppen, megszórja pár lövéssel a dögöket, aztán elhajít két lánggolyót az erdő széle felé.
Unka közben lőnni kezdi az erdőből kijövő rosszarcúakat.

- Még mindig vicces vagy!- Mondom tapsikolva amikor ismételten fejbe vág valakit, de aztán kicsit ilyesztően komolyra veszi a dolgot, amivel nem kicsit meg is ilyeszt, főleg hogy utána... Bár ismét zavartan nézett, s talán ezért volt bátorságom válaszolni.
- Hát... Egy kislány volt... Aki meghalt azóta azt hiszem, igen, egyértelműen.... HALOTT! - Mondom a végére kissé felemelve a hangom, kicsit elragadott a düh visszagondolván hogy az a mocskos luvnya képes volt úgy elhagyni, bár a hangom másoknak a vékonysága miatt talán inkább keserűnek tűnhetett, mintsem dühösnek. Az öreget nézve gyorsan elszáll az a kevés ideg amit a lány gondolata okozott bennem, s ismételten szökkenve követem, egészen amíg nem kér segítséget hogy egy sírnak a tetejét mozgassuk el.
- Okésokés. - Mondom mosolyogva, majd ha tudok felmászok a tetejére, valószínűleg valakin keresztül, s tiszta erőből tolni kezdem, bár tudom hogy semmit sem érek el vele de próbálkozni szabad.

// Na ki lessz aki vállalja hogy végigmászok rajta? //