Arthur király sírja

Odakint a helyzet valamelyest rózsás volt, a támadó lényeket leterítették. Viszont én elkezdtem már az idézést, vissza is vonhatnám de ha már egyszer szólítottam valakit odaátról akkor nem utasíthatom vissza csak úgy. Mert lehet,hogy legközelebb már nem lesznek olyan kedvükben,hogy segíteni akarnának rajtam.
-"Jöjjetek.....előszólítalak benneteket!"
Pillanatokkal később kénes szag keletkezik körülöttem, majd mintha füst elevenedne meg előttem. Egy szemvillanás alatt a füst kezd összpontosulni, míg végül testek jelennek meg. Csontvázak, a füst tekereg körülöttük. Ekkor a hús is kialakul rajtuk, a testek mintha szenvedésként élnék át bár érdekes módon hallom,hogy kacagnak mindeközben. Végül a bőrük is megjelenik a húson. Négyen jöttek a Fekete tűz földjéről,hogy segítsenek. Felnéznek rám és meghajolnak, állatias görnyedt módon járnak de olykor kiegyenesednek, saccolni tudom de körülbelül száz vagy megközelítőleg százharminc centi magasak lehetnek. Szárnyaik épp akkorák melyek elbírnák saját súlyukat de itt ott sérült és gyakorta elcsökevényesedett. Fülük hegyes hallásuk éles lehet, Szemeik beteges sárgák, fokaik borotva élesek. Bár intelligenciájuk nem túl magas, az idézés után olykor olykor mintha bohóckodnának és valamiféle kegyetlen játékból olykor megütik és megharapják egymást. Beszélni még nem hallottam egy ilyen démont sem, érteni értik amit mondanak nekik mert megteszik és bólogatnak is mikor elhangzik a parancs,de hogy ezek beszélnek e azt nem tudom.



Artur Új Camelotba tart, sereget akar toborozni. Nos nem tétlenkedhetünk, vele tartok. Morgana szolgálatában talán miénk lehetne a világ,de megnézem mi sül ki ebből. Mindig a nyertes oldalon kell állni. Teljesen mindegy, mesterem úgy is egyszer véget vet a világnak és újraformálja azt. A démonok felé fordulok és szólok hozzájuk.
-"Segítsétek mestereteket, gyertek!"

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy Merlin álomba merült, tudtam a gyógyító ereje nélkül Paulnak nincs esélye életben maradni. Amint kiérnek keserű szájízzel nyugtázza, hogy igaza volt.
- Az ördögbe! - kiálltja Paul holtteste felé nézve, majd a combját vizsgálja meg. ~ Mélyebb a seb mint gondoltam, ha nem lett volna rajtam ez a kree ruha, csontig hatolt volna szörny karma. ~ Adam első kirohanása után higgadtan rendezi a csapatot, látszik van benne tapasztalata. Szavaira hogy tudok e harcolni, fájdalmas arccal és kissé begörnyedten bólintok felé, hogy nem. Hosszú nap van mögöttem, Ben első próbatétele után pihenni sem volt időm. A bordáim fájnak, a sebem, bár nem nagyon de folyamatosan vérzik, így csak hátráltatnám a csapatot.
- A Tó Hölgyéhez kell menjek. Ilyen állapotban csak hátráltatnálak titeket. - mondom fájó szívvel, szavaimon érezhető, hogy legszívesebben Arthurral tartanék én is.
- Nem értek a lőfegyverekhez - mondom Adamnak. A pajzsot magamhoz veszem, és Paul holtteste felé bicegek. - Elviszem Paul-t magammal, jár neki a végtisztesség. - mondom szomorúan.
Ezután Arthurra nézek kérdően, és kérem, hogy mondja el hol találjuk a Tó Hölgyét.

A lények támadása egy halálos áldozatot követelt, egy kampókezű, halászforma szerencsétlent. Svarog látja, hogy a férfi a következő pillanatban egy Asgardi harcossá változik.
Svarog lesüti a szemét.
Ekkor előlép egy középkori ruhát viselő fickó, aki Arturnak hívja magát. Svarog felsóhajt.
- Egy srác ismer engem, valami rég halott angol fószer azt akarja, hogy menjek vele harcolni.
Svarog vállat von, majd odalép Adamhez.
- Elnézést "felség", de inkább Adam tervét támogatom. Nos hadd mutatkozzak be. A nevem Svarog, és én fogom önöket fentről fedezni.
Magához vessz egy egy vadászpuskát, majd 5 tárat a gépfegyveréhez, és egy maréknyi töltényt a vadászpuskájához.
Svarog odalép Mitchez:
- Nyugi. Az az érzésem, hogy ő már megkapta a végtisztességet, amúgy is csak hátráltatna minket.
Ekkor meglátja a démonokat, majd felsóhajt.
- Na ezeket nem! Nem fogok rohadt démonokkal együtt harcolni. Hívd vissza ezeket az ocsmányságokat.
Unka közben bemegy középre, de azért még odaszól Adamnek.
- A nevem Unka, és mutáns vagyok.
Svarog felröppen és várja, hogy a menet elinduljon.

Mire kiér a barlangból, a helyzet katasztrofális, mindenki szempontjából. A szörnyek elpusztultak, ami az ő problémájuk, de a társai is sérüléseket szenvedtek, Paul pedig élettelenül fekszik.
- Ne! – kiáltja, amikor megpillantja, majd odaszalad hozzá.
A sérülése borzalmas, csak remélni lehet, hogy nem szenvedett sokáig, és bár Gabe alig ismerte a halászt, akivel összefutott az utcákon, mégis elérzékenyedik halálától és bepárásodnak szemei.
- Mondtam, hogy vigyázz magadra. – motyogja.
Alig veszi észre, mik történnek körülötte, csak később eszmél fel, hogy néhány démonnal felszaporodtak. Feláll a halott mellől és dacosan kihúzza magát.
- Segíthetek a keresésben? Jól tudom nyomon követni a múltat.

Albert a visszavonuló szörnyekre már nem tüzelt. Inkább tárat cserélt, de már nem kellett használnia a fegyverét. Azt viszont fejcsóválva nézte, ahogy egynémely társa vérben forgó szemekkel a már nem harcolókra ront. Rosszalló tekintettel tett zsebre egy utolsó tárat. Majd baljában a fegyverével, jobbjával pedig a frissen kihúzott karddal elindul visszafelé a barlang irányába. Cseppet sem törődik Adammel. Egyszerűen tova halad a meglehetősen anakronisztikus külsejű királyféle felé. Amikor odaér meghajol.
- Királyom, rendelkezz velem. - majd kiegyenesedik és körbenéz. Behunyja a szemeit és homlokát ráncolva megrázza a fejét. Majd felnéz a röpködő Svarogra s végül Adam felé fordul.
- Elővéd. Hátvéd. Az bzdmeg. Mi vagy te? Valami focista? Ha már te akarsz lenni a parancsnok, tudnod kéne, hogy a parancsnok nem megy elől. Ez alól kivétel lehet egy király, páncélban. Te öcsém, nem. A röpködő barátunk, meg rohadtul felhívja ránk a figyelmet, mint valami dögkeselyű. Tudod, amik a halottak helyét jelzik. Figyelhetek én a hátatokra, mint utóvéd. Hamár...át kéne gondolnod ezt az egész tervezést. Jah, és minél hamarabb számokat kéne adni az embereknek, mert nem ismerjük egymást, nem is akarjuk. De ha már utasításokat osztogatsz, jobb lenne nem gúnyneveken szólítgatnánk egymást. A harc hevében meg pláne előnyösebb...black ops über taktikál efpéesharcos parancsnok úr.

Résztvevők: Mich Howard, Adam Taylor, Albert Shear, Horatio Millvier, Steven Penicott (Unka), Svarog, James L. Tengam, Gabrielle Zielinska, Teddy és Jason Mandrake

- Mert ő is istenszármazék – felelte Arthur. – Merlyn mesélt róluk történeteket, Asgardi kiknek hívják magukat. Legendás harcosok, nincs rá idő, mivel Merlyn felruházott már nem tart ki soká. Oda, ahova megyünk, ott lészen időtök bőven, a Tó hölgye meggyógyítja a sebesülteket.
Jason megidézte a lényeket, amik megjelentek, majd néhány másodperccel később szörnyű kínok között szenvedtek ki és halálukat Jason is megérzi igen erősen. Hamar rájön, hogy miért, urának, kinek szolgálatában áll nincs hatalma a Kelta istenek honára, túl gyenge ahhoz, hogy akaratát ide áthozza. A lények itt meg nem élhetnek.
A fegyverek mind jó állapotban vannak, valaki értett hozzájuk és ahhoz, hogy miként tartsa őket karban. Arthur meglepetten fordult Albert felé.
- Szavaid alapján briton vagy te is barátom – mondta. – Szavaid bölcsek s nagy harcos is lehetsz. Szükségem van ily harcosokra s vezetőkre, mint te is vagy. Megtisztelnél a segítségeddel. Szárnyas jöjj a földre, nincs itt Merlyn, hogy elrejtsen s nincs szükség a sorra sem. Nem így utazunk! Nemes hölgy – mosolygott Gabe felé. – Öröm, hogy megosztja társaságát velünk.
Ezzel már több szót nem is fecsérel fogta a kardját és belevágta a fölbe. Éles villanást látott mindenki. Ahogyan a fény elült:

Mich Howard, Horatio Millvier, James L. Tengam és Teddy egy gyönyörű tó partján találta magát.

Adam Taylor, Albert Shear, Steven Penicott, Svarog, Gabrielle Zielinska és Jason Mandrake pedig egy havas magaslaton nem messze egy várostól és kastélyától voltak.

//Elég ha mindenki csak a másik topicba ír már.//