Dagabi reptér

by **Morsus** Kedd 11 Dec. 2012, 21:07

Az első nem gyarmati elnökéről lett elnevezve a reptér. Dagabi rengeteg új reformot vezetett és nekik köszönhette az ország a gazdasági szövetségeket az indián törzsekkel. Ez mind olvasható információk a reptéren.
A reptér amerikai szintű, de kisebb, mint a legtöbb. érdekes élmény, mert a dzsungel mellett van. Csak egy hosszabb út vezet be a városba, de szerencsére ingyenes buszok viszik oda az utasokat.

by **Serena Davidson** Szer. 12 Dec. 2012, 10:03

//Előzmény: Thomas repülőtér//

Végre földet értünk, innen már nem lehetett leesni a földre, nem zuhanhatott le a repülőgép és még sorolhattam volna, hogy mi is a bajom ezzel a közlekedéssel. A landolásnál becsuktam a szemeimet és még mindig rosszullét környékezett, amikor leszálltam a gépről. Kevés minden volt, amitől féltem, még a főnixszel is inkább hadakoztam volna, mint egy kis magasság és repülés. Lent a váróban szerencsére hamar rendbejöttem, ez már biztonságos és nyugodtabb terület volt, még úgyis, hogy tudtam, hogy mi van odakint. Ahogyan leért mindenki, akkor fordultam a csapathoz.
- Hozzuk el a csomagokat, utána pedig keresünk egy motelt magunknak – kezdtem halkan, hogy csak a társaság hallja. – Ott majd tartunk egy megbeszélést, hogy kinek mi lesz a feladata és mit várok el a csapattól, révén újoncok is vannak közöttünk és olyanok is, akik nagyon régen nem voltak terepen velünk.
Ha nincs kérdés, vagy hasonló, akkor elindulok a csomagokért, majd ha az is megvan, akkor ki a buszokhoz remélhetőleg a többiekkel, hogy utána a városban nézhessünk majd magunknak egy motelt is.

by **Thorhalla** Szer. 12 Dec. 2012, 11:13

//Előzmény: Thomas repülőtér//

Mikor leszálltunk a gépről szívem szerint macska módjára nyújtózkodtam volna, ami hozzám a lehető legközelebb állt egyébként is. De ez a test nem volt alkalmas arra, hogy mindezt megtegyem, nem lett volna olyan kényelmes, sem eredményes. Így inkább csak diszkréten nyújtóztattam és feszítettem meg az izmaimat, hogy ne legyek annyira feltűnő ezzel. Egyetértettem, hogy csomagok az elsők, így szólás nélkül már mentem is arra. Az íjamat nem szerettem volna túlságosan sokáig távol tudni magamtól, hiszen már igencsak régen a szolgálatomban volt, jó néhány évtizede volt már hűséges szolgálóm. Ha megvoltak a táskák, akkor óvatosan vettem a hátamra azt, ebben a testben túlságosan is nehéz volt ezt cipelni, az íjam is nehezebb a midgardi átlagosnál, sokkal. Így még azért is erőlködnöm kellett, hogy cipekedni tudjak. De hát kellett a tökéletes álca, hogy tényleg minden értelemben ember legyek, akit maximum mágia érzékenynek éreznek.
- Hogy bírod abban a ruhában? – fordultam oda Szehmethez.
Kész csoda, hogy nem akarták levetkőztetni, hogy megnézzék, hogy nem-e terrorista. Ha mindenki kész volt és eljutunk addig, hogy minden csomag nálunk legyen elindulok én is a buszok felé. Irány a belváros.

by **A Misztikus Pókember** Csüt. 13 Dec. 2012, 01:16

Nem tudtam megállni, hogy elaludjak a repülő úton, így egy néma ásítással és nyújtózkodással kezdem a napi teendőimet. A hátam mögé gyűrt kabátomat pedig egyből pakolom is bele a kézi poggyászba. Nem mintha mást én hoztam volna. Egy hétre való tiszta ruha, semmi felesleg vagy egyéb huncutság, ha azt a kártya paklit annak nem számoljuk.

Mikor lelépek a repülőről már rövid farmernadrág van a fekete pólóm alatt és piros tornacipőben lépdelek ki a csapattal. Nagyot nyújtózom ismét a napon, kicsit nyújtok rá. Miközben ismertetik a tervet, vagyis, hogy majd ismertetik a tervet, ha itt az ideje. Ezt örömmel nyugtázom, de megpróbálok kicsit kívül állóbbnak tűnni és nem összekoccintani a fejem valamelyik kíváncsi kölökkel. Majd átdobom a sporttáskát a vállamon és úgy kezdek a szállásom felé lépdelni. Gondtalanul a csodás napsütésben. Rég voltam már vakáción, hiányzik a nyár. El is gondolkozom, hogy napszemüveget se ártott volna hozni és ez nem az első dolog amit hiányolni fogok, de majd itt bevásárolok.

by **Danny Long** Csüt. 13 Dec. 2012, 18:30

Eltartott egy darabig a repülés, de végül csak megérkezünk. A többségnek nyilván nem újdonság, hogy elhagyják az országot. de engem teljesen lenyűgöz, hogy mennyire más itt, mint otthon. Amíg a cuccot gyűjtjük be, nem is tudom, hogy hova nézzek. Különösen a dzsungel látványa nyűgöz le. Minden majomszerűségem ellenére ritkán találkoztam a Central Park-énál komolyabb növényzettel, így hát ez a hatalmas erdőség még távolról is valódi természeti csodának tűnik.
Amelia gyorsan ismerteti is a tervet, bár most még csak a nagyon rövid távú részét. El is indulunk a buszok felé, hogy célba vegyük a belvárost. Ha nem éltem volna az utcákon öt évig, valószínűleg megütköznék azon, hogy Amelia most akar szállást keresni, de az én igényeim eléggé leépültek, elalszom bárhol, úgyhogy nem izgatom magam a dolog miatt. Axe-hez lépek inkább.
- És te merre jártál az utóbbi időben? -kérdezem igyekezve elkerülni a számonkérő szándék látszatát. - Nagyon hirtelen tűntél el a legutóbb.

by **Szehmet** Hétf. 17 Dec. 2012, 17:31

-Én vagyok.-Halvány biccentéssel köszönök, aztán rádöbbenek, hogy ezt a finom mozdulatot valószínűleg láthatatlanná tompítja az öltözék.
-Danny Long, örülök, Szehmet vagyok, de a kaland alatt lehet hogy bölcsebb lenne emberibb néven hívni engem... hm..-röviden elgondolkozott a lehetséges néven, majd úgy tűnt megtalálta, és elégedett is a választással.
- Alima.. ez jó lesz.
A csapat már összegyűlt, s néhány szóra még futotta az időből. Volt egy lány, aki szintén kérdezett.. emlékeztetett valakire, noha határozottan most látta először, s szaga sem volt ismerős. De a kedvessége, a szavai mégis.. Jó kedvvel töltötték el.
-Tőle. Farahnaz igazán nagylelkű volt.- Szehmet nem győzte csodálni a szépen kimunkált öltözéket, noha ha a kaland nem kényszerítette volna arra, hogy elfedje magát, soha eszébe sem jutott volna viselni. Farahnaz ezen felül jó tanácsokkal is ellátta a viselettel, és jellemző viselkedés kultúrával kapcsolatban. Végül a társasággal egyetemben elfoglalta a helyét a gépen, Axe mellett. Jó érzéssel töltötte el ez az apróság.
Hosszúra nyúlt az út. S a türelmetlen, egyúttal bizalmatlan várakozás látszólag még hosszabbá tette. Mégis jó érzés volt a régi-új csapat részeseként kalandra indulni. Szehmet figyelte a társaságot. Mindenki készült a maga módján a kalandra, és lenyűgözőnek találta ezt a fiatalos elragadtatást. Majd ahogy lassan elcsendesedtek, figyelmét inkább a végtelen felhőmezőkre irányította.
Végül megérkeztek, s megérezte a forróságot. Egy pillanatra lehunyta szemét, s visszagondolt kora ifjúságára. Akkor.. még perzselőbbnek érezte a napot, mégis otthonos volt ez a meleg. NewYork soha sem volt képes annyira átmelegíteni, mint a délvidék zabolázatlan napmelege, s eddig nem is törődött ezzel a hiánnyal. Szehmet figyelmesen hallgatta az utasításokat, majd a csomagok felé indult. A két kés.. a hű társak lapultak odabenn, melyek oly sokszor szolgálták eddig.
-Hogy bírom? Ó.. remekül- enyhe túlzás volt persze.. az évek alatt elszoktam a kezdetben jóleső melegtől. Elkényelmesedtem egy hidegebb világban.. Most pedig ideje volt valamiképp újra megszokni. Ahogyan a burjánzó, buja látképet is, mely ősi ösztöneit szólította, noha nem valódi otthona volt.. Egyszerűen a ragadozó, s nem maga az oroszlán akarta.
-Menjünk-csatlakozott a buszhoz indulókhoz.

by **Morsus** Hétf. 17 Dec. 2012, 19:08

Hood morogva sarkon fordul és megérkezik mindenki táskájával. A lányokét egy-egy fiiúhoz vágja, ha akarják, ha nem. Ő Pont Ameliáét tartja meg.
- Udvariasság uraim. Udvariasság.
Morogja a megszokott kedves modorával.
- Egy bizonyos "Logan Shield" előre foglalt nekünk egy kisbuszt a városba és ott egy hotelben kaptunk három szobát. Kétágyasok.
Mondja és mutat egy kis útikönyvet, ami eddig a hawaii inge zsebéből. Kint egy kedves fekete úriember várja őket egy kisbusznál. Táblát tart: L. SHIELD.
- Nem titkos ügynöknek készült a szőrmók.
Ha mindenki beszállt az autó elindul. Itt mindenki folyékonyan beszél angolul csak akcentusuk furcsa. A rádióból végig egy furcsa alig érthető popszám szól. Hood beülve hátra ül felvesz egy napszemüveget (mert itt most nyár van) és azonnal bealszik.
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1749-1-es-ut#23215

by **Thorhalla** Kedd 18 Dec. 2012, 13:05

- Annak ellenére, hogy emberi testben vagyok Alima, még mindig ki tudom szagolni a hazugságot – engedtem meg egy ragadozóvigyort magamnak.
Ez talán most is hasonló volt, mint ami eredetileg szokott megjelenni az arcomon, azaz már ő is láthatta. Még szerencse, hogy Hood felkapta a táskáinkat, hogy a fiúk cipeljék, főleg, hogy az enyém nem volt könnyű, nagyon nem. legalább húsz-harminc kiló, és ez csak az íj volt, a ruhák és az ehhez hasonlók, mint a tegezek még bele sem voltak számítva, így legalább ötvenkilónyi biztosan megvolt. Nem is értem, hogy miként tudtam elcipelni addig, amíg leadtam az otthoni reptéren.
- Danny vigye az enyémet, Max szerintem nem bírja el – néztem a srácokra.
Logan Shield, látszik, hogy nem tőle kaptam kémképzést. Reménytelen volt.
- Soha sem a profiságáról volt híres az a kölyök ebből a szempontból – morogtam.
Beülök az autóba amint ott vagyunk és az emberi külső ellenére próbálok némileg kényelmesen elhelyezkedni, mégiscsak egy órás az út, bár Hood-ot nem érdekli, már aludt is.

//Folytatás: 1-es út//

by **Serena Davidson** Kedd 18 Dec. 2012, 13:38

Még esély sem volt elindulni a táskákért, mert Hood már ment és azokkal vissza is érkezett.
- Köszönöm Hood – mondtam neki.
A kisbuszhoz érve, ha nem lett volna túl feltűnő, akkor a kezeimet az arcomba temetem, amikor megláttam, hogy ki is foglalt nekünk itt előre dolgokat.
- Ki fogom tekerni a nyakát, ha hazaértünk – sóhajtottam fel.
Ennél még a hatéves Namor is diszkrétebben tudott volna lefoglalni itt bármit is. Aki egy kicsit is paranoiás és van esze, az olyan könnyedén tudja majd mindezt összetenni, hogy máris lebuktunk. A fiatalságot és Gunny-t, bár átszámolva a korát, a fiatalsághoz van köze hagytam, hogy hátra üljenek, én pedig az anyósülésre ültem elől, hogy ott töltsem el az egy órás utazást, amíg a fővárosba érünk.

//Folytatás: 1-es út//

by **Danny Long** Kedd 18 Dec. 2012, 14:10

Kicsit meglep,a mikor Hood hozzám vágja Gunny táskáját. Nem elsősorban a gesztus miatt (bár gyanítom, hogy a nő gond nélkül megbirkózna a saját holmijával), hanem annak súlya miatt. Ha nem lenne állati erőm, valószínűleg megmozdulni sem tudnék vele, de így is akadnak problémáim, mivel mindkét csomag, amit cipelek elég méretes, ráadásul a farkam sem segít az egyensúlyozásban. Kicsit furán botorkálva haladok tehát a busz felé. Alig bírom megállni nevetés nélkül, amikor meghallom a foglaláshoz használt nevet. Logan Shield?! Ennél még az is jobb lett volna, ha az igazi nevét használja! Ilyet én sem csinálnék, pedig én aztán tényleg nem rég óta űzöm az ipart. Nem baj, legalább biztos nem tévesztjük el, hogy melyik a miénk. Miután beraktuk a cuccokat én is bepattanok a buszba.

by **Godlaw / Tao** Kedd 28 Márc. 2017, 16:16

Helyszín: Genosha, Dagabi reptér, 2-es kifutó

Résztvevő: Vanya Koptev

Már egy hete, hogy megkaptad a papírokat. Elsőre egyértelmű volt az üzenet: el kell hagynod Oroszországot. A HYDRA lába alatt forrósodni kezdett a talaj, és bár kezdetben úgy tűnt, megtalálják a módját, hogy egy alszervezetnél tartsanak, és te lehess az oroszországi egységek titkos fegyvere, végül máshogy alakultak a dolgok. Az elmúlt egy hétben ez az egészen egyszerű üzenet járhatott a fejedben, ami valahogy észrevétlenül újra és újra megváltozott. Először az üzenet arról szólt, hogy el kell hagynod az országot. Később kiderült, hogy egy HYDRA egység fog téged kivinni repülővel. Másnap már arról kaptál hírt, hogy Szibériában kell elbújtatni téged a sugárzó anyagok miatt, amik túl nagy feltűnést keltenek egy nemzetközi repülőtéren. Mielőtt a vonat elindult volna Szibériába, már meg is változott a terv, és Közel-keletre irányítottak. Így vagy úgy, de össze-vissza ráncigáltak egyik országból a másikba, míg végül teljesen elvesztetted a fonalat, és most lehetsz Szomáliában, Iránban vagy a Dél-Afrikai Köztársaságban - vagy bárhol a világon.
Tisztán emlékszel, hogy tegnap hajóra szálltál, és ott feküdtél le aludni, ma reggel viszont már repülőn ébredtél. Egy kisméretű utasszállító repülőn ébredsz, amin ismerős arcokat látsz, néhány HYDRA ügynök üldögél a gépen, inkább ügyintézők, mint katonák. Veled szemben bajtársad, Borisz ül, aki szintén az oroszországi kirendeltségben dolgozott, hogy hallottál már egy-két akciójáról. Borisz nyaka vastagabb, mint egy fatörzs, a marka erősebb, mint egy hidraulikus prés, és majdnem biztos vagy benne, hogy nem ember. Dús, fekete szakálla, és bozontos haja miatt is kaphatta volna a Medve becenevet, de termetét elnézve, ebben sem lehetsz igazán biztos.

-Végre felkeltél? Már azt hittem, leszálláskor is vonszolnom kell téged - köszönt barátságosan Borisz, miközben egy címke nélküli üvegből kortyol átlátszó italt.

-Vörös Iván felébredt - hallod a hátad mögül az egyik ügynöktől, mire egy magasabb rangú tiszt érkezik melléd.

-Jó reggelt, Vörös Iván - köszönt téged Drakov kapitány, akivel az elmúlt pár napban utaztál, és aki már vagy ötször elmagyarázta, miért nem mész mégsem a nácikhoz. - Kipihented magad? Kaptunk egy feladatot, amihez szükségünk lesz rád. Borisszal együtt kell dolgoznod. Nem lesz gond, ugye? - Teszi fel a kérdést a kapitány, miközben egy becsomagolt szendvicset nyújt át reggeli gyanánt.

by **Ványa** Kedd 28 Márc. 2017, 17:36

Vörös Iván

MI A JÓ POKOL TÖRTÉNIK VELEM???MINDENKINEK ELMENT AZ ESZE?? NA, MOST KI A BOLOND??
Először azt mondták, hogy megyek a nácikhoz, mert az elvtársaim csapata felbomlik. Aztán mégis megmaradhat a csapat, majd megint pakolunk. És még szerintük Ványa kattant be, nem ők, nem, ők biztosan nem. Csakis Vörös Iván lehet zakkant, de ők biztosan nem, a nácik nem lehetnek zakkantak. Fura...
Szibéria, Szomália, mitoménország, tökmindegy, nem tudom. Ványa megkapta a parancsait, Ványának teljesítenie kell, ennyi az egész. De azért furi, hogy percenként cserélünk cipőt, ráadásul Vörös Iván patkánykái nem is jöhettek. Ez szomorkás, nagyon nagyon, de nagyon.

Felkelek, kinyitom a szemem, majd körbenézek. Asszongya, Borisz, pár náci, valamint ez egy repülő. Fura, nem hajón aludtam el? Óóó, megvan! Ez biztosan egy olyan repülő hajó, nem? Nem? Nem. Az azért túlzás lenne, nincsenek repülő hajókák. De azért mókás lenne.
- Nem kapod meg azt az örömöt. - felelem vigyorogva Borisz megjegyzésére. Ó, a hatalmas Borisz, ki erős mint egy bivaly, bátor mint egy bivaly, esze viszont nem bivaly. Vagy igen? Gondolom, nem tudom, ki tudja. Ó jaj, még belegondolni is rossz, hogy mégis mi lenne, ha Borisz a mutók közé tartozna. Szerencsére azonban tudom, hogy nem az, ő olyan mint én. Leszámítva, hogy ő nagyobb, erősebb, meg minden.
- Meh? Ó, Drakov! Neked is reggeleket, jobbat meg többet. - rikkantom el magam, mikor megjelenik a kapitány. Pár napja már vele mulatok, remélem ma már kiderül, hova megyünk, mert migrénem lesz tőle.
- Jobban lennék, ha meglenne a napi radom. - mondom, majd elkezdek körbenézni, hátha itt van körülöttem a szurim. Azok a kis nyavajások folyton eltűnnek, de talán itt van a kabátzsebemben, vagy nem. Egyáltalán itt a gázmaszkom??
- Munka, hmm? De ugye nem valami várakozós, aktatáskás, kutatgatós, diplomatás bizé? Mert azokat nem bírom, nem nem, nem. - felelem a kérdésére - De egy kis öldöklésben Vörös Iván részt venne, úgy ám.

by **Godlaw / Tao** Szer. 29 Márc. 2017, 10:56

Borisz csak böffent egyet a megjegyzésedre, és a szagából ítélve bizony vodka lehet az üvegben, amit szorongat. Drakov kapitány a fejed feletti csomagtartóból leveszi a hátizsákodat, amiben nagyjából minden holmidat összecsomagolhattad indulás előtt - leszámítva a patkányokat. Ebben a táskában megtalálod a heti injekció adagodat, a gázmaszkodat, a fegyveredet, pénzedet, egyebeket. Természetesen az injekció és a maszk vaskos dobozba van zárva, ami a sugárzástól védi a körülötted lévőket. Drakov már azt is elmagyarázta párszor neked, hogy ezeket a holmikat lehetőleg ne vedd elő utazás közben a többiek mellett, mert ők nem reagálnak olyan jól a sugárfertőzésre, mint te.

-Ne aggódj, semmi efféle "diplomatás izé" nincs a feladatban. Tudod jól, hogy mindig csak olyan megbízásokat kapsz, amik a lehető legközelebb állnak a szakértelmeidhez.

A kapitány int Borisznak, aki beljebb ül egy székkel, így Drakov is le tud ülni veled szemben.

-Jelenleg Genoshában vagyunk. Ez az ország azon kevés civilizált helyek közé tartozik, ami nem nézi jó szemmel a mutánsok létezését, hát még azt, ha az országon belül szöknek el a hatóságok elől. Ezért Genosha kormánya a mi segítségünket kérte, hogy elkapjunk egy kisebb mutánsokból álló csapatot. Ha ez az akció sikeres, akkor könnyen lehet, hogy több ilyen megbízást is kapunk majd tőlük, ami az oroszországi kivonulásunk után igen jól jönne.

-Hányan? Hol? - Teszi fel a komplex kérdéseit Borisz.

-Eredetileg hatan voltak, de egyikük meghalt, és kettő talán meg is sérült komolyabban. Genosha egy sziget, így nincs lehetőségük egyszerűen átszökni a határon. Jelenleg ettől a reptértől nem messze, a dzsungelben bujkálnak, vélhetően azt tervezik, hogy előbb-utóbb repülővel hagyják el az országot. A műholdak képei alapján egy régi építményben lehetnek, innen pár órányi sétára.

-Meghalnak - jegyzi meg Borisz, aztán megint kortyol a vodkából.

-Ez ám a harci szellem - válaszol kissé talán feszengve Drakov. - Vörös Iván, minden világos? Van kérdésed?

by **Ványa** Csüt. 30 Márc. 2017, 06:52

Vörös Iván

A cuccom kell, anélkül semmire se vagyok jó, de nem ám. Nagyon nagyon kell a cuccom. A kabátkám, a pisztolyom, a maszkocskám, na meg az a sok sok rad, azokban a hegyes kis tűkben. Anélkül nem tudok segíteni a drága Drakovnak, meg Borisznak. Bocsi, nincs meg a cuccom.
A cuccom! Drakov kapitány mellém rak egy táskát, amiben minden benne van. A fegyverem, a maszkom, a szurijaim, meg egy kis pénz is, amit összekapartam. Sajnos a drága patkánykáimat nem hozhattam magammal, de nem ám. Szegénykéknek ott kellett maradniuk, de rajtam kívül senki se gondozta volna őket, ezért ki kellett törnöm a nyakukat. Szegénykéim, úgy sajnálom őket, majd beleszakad a szívem. Na mindegy.
A táskámból előszedek mindent, ami kell, de a maszkot és a szurit nem veszem ki a dobozból, mert ártana másoknak. Sajnos, ők nem szeretik a Radokat, de én igen. A pisztolyomat is előszedem, megnézem a tárat, kicsit vizslatgatom. De hol a kabátom? Az a jó kis orosz kabát?? Elhagytam?? Ja, nem. Rajtam van. Hehe.
Drakov kapitány felvázolja mi is a dolgunk, még szép, hogy ölni kell, gyilkolni, vért ontani! Ráadásul mutókat, amiket külön szeretek. Olyan jó érzés elroppantani a gerincüket egy jó harc után, bizony ám. Az emberek túl puhák, túl könnyű őket megölni, de a mutók erősek, velük küzdeni kell. Úgy pedig édesebb a haláluk.
Elején nem szólalok meg, csak kuncogok egy kicsit. Vicces a helyzet, örülök, na!
- Van bizony, van ám. Akad valami brutálabb fegyó, mint ez? - kérdezem a Makarovomra mutatva, majd oldalra döntöm a fejem. - Mind meg fognak halni. Lassan, fájdalmasan, sikoltozva. - mondom lassan a kapitánynak - Aztán elhozom a fejüket, kapitány. - teszem hozzá egy vigyor kíséretében.
Ölni oly jó!

by **Godlaw / Tao** Kedd 04 Ápr. 2017, 18:21

A kapitány örömmel konstatálja, hogy nem kezdesz radioaktív anyagokat kipakolni a gépen. Ezután pedig a kérdésedet is meghallgatja, és a megjegyzéseidre is igyekszik biztatóan mosolyogni.

-Sajnálom, de a fegyverkészletünk jelenleg elég szűkös, be kell érned a saját holmiddal. Ami pedig a fejeket illeti... Egy fotó is megteszi a hullákról.

Ezután egy HYDRA ügynök siet a társasághoz, arca kissé verejtékes, ruhája csapzott.

-Drakov kapitány, megkaptuk az engedélyt, az egység megkezdheti az akciót. Persze nem hivatalosan, de az erdőben nem lesznek rendőrök, akik kérdezősködnének.

-Kiváló - válaszolja röviden a kapitány, és egy mosolyt is megereszt a férfi felé, aki ezután lelép. - Nos, Vörös Iván, Medve, a színpad a tiétek. Délkelet felé induljatok, amíg el nem éritek a patakot. Ha azt követitek folyásirányban, akkor megtaláljátok az építményt, ahol rejtőznek a célszemélyek.

Borisz se szó, se beszéd, feláll a székéből, méretes hátizsákját a vállára kanyarítja, és kezében a vodkával elhagyja a gépet. Ha követed, akkor odakint szembesülhetsz a genoshai esőerdővel, ami mindent beborít, leszámítva persze a repteret, ami pár száz méteres szakaszon terül el. A meleg, a pára és a szúnyogok azonnal tudatják veled, hogy ebben a dzsungelben nagyon messze kerültél az orosz anyaföldtől.

-Délkelet? - Kérdi Borisz, a Medve, mire az egyik ügynök rögtön irányba állít titeket. - Kösz - válaszolja, aztán nagyot kortyol a vodkából, és a maradékot üvegestül a elhajítja a kifutópályán. Az üveg csörömpölve törik össze, Borisz pedig megindul a mutatott irányba.

Láthatod, hogy a repülő személyzetén kívül néhány - vélhetően - helyi egyenruhás férfi is álldogál itt, akik a reptér végében lévő kőépítményben állomásozhatnak. A férfiak csodálkozva mérnek végig benneteket Borisszal, majd inkább jobbnak látják visszavonulni a posztjukhoz.

by **Ványa** Kedd 04 Ápr. 2017, 20:49

Vörös Iván

Nincsenek extra fegyók? Mégis ho..ezt mégi...hát, de mi ez?? Azt hittem, meg vagyunk pakolva puskákkal, mert hát minden gonosz gépen van két ládányi fegyver, meg egy ládányi pia. Vagy ez nem a gonosz légitársaság, he?? Várjunk...egyáltalán ki itt a gonosz? Mi biztosan nem? De akkor a mutók azok? Nofene.
- Okézsoké. Maga a főnök, ha így akarja, akkor csak képet kap. Nekem mindegy, maga marad ki a jóból, Iván megérti eztet. - mondom nyugisan, majd ismét a pisztolyomra nézek. Ezek szerint csak egy tárral boldogulhatok; aztán erőbedobás! Majd kiderül, Ványa nem hülye.
- Bár itt lenne a szép Helén; késem élezném a kis fején.- dúdolgatom, miközben szépen pakolgatok. Persze, ez csak a pisztoly szakszerű kabátba tétele jelenti, mert a többi cuccot nem vehetem elő. Még nem!
Közben befut egy maratonfutó, pofázik össze-vissza, de kit izgat? Kit izgat, hogy lesznek zsaruk? Őszintén, kit izgat? Én őket is nyugodtan kibelezném, Borisz meg gondolom kettétörné őket, mint egy fogpiszkát, vagy mitomén. Na. Nem érdekel. Ölni akarok inkább. Mutókat ölni. Mutókat ölni a Hydrának, na az már buli!
A parancs megkapása után Borisz elhagyja a gépet, én pedig követem őt a táskámmal egyetemben. Kint azonban olyan meleg csap meg, hogy az már szégyen! Még a radioaktivitás is hidegebb ennél, az ég szerelmére! Apropó...
- Na, most mindenki távolodjon el tőlem egy darabig! - kurjantom el magam a géptől kicsit távolabb megállva. Aztán a táskát letéve előszedem az egyik lezárt dobozból az egyik szurimat, majd beadom a nyakamba - Nem árt a rendszeresség. - jegyzem meg közben vigyorogva, majd a szurikat ismét elzárva a maszkomat veszem elő, amit fel is húzok. Mert ha nem, akkor megdöglök. Ma pedig nem én döglök meg.
- Megyek má'!- szólok Borisz után, majd elindulok, persze tisztes távot tartva. Nehogy má beteg legyen!

by **Godlaw / Tao** Szer. 12 Ápr. 2017, 16:54

Borisz cseppet sem zavartatva vár be téged. Láthatóan vagy nem zavarja a sugárzás, vagy túl hülye hozzá, hogy felfogja azt. Így ketten együtt indulhattok meg a dzsungelbe. Az erdő igen sűrű, a reptérhez közel még látjátok nyomát a rendszeres írtásnak, de méterről méterre válik nehezebbé a terep. A magas aljnövényzet és a rendszertelen fák ágas-bogas összessége miatt nehezen tudnál haladni. Szerencsére Borisz, a Medve nem foglalkozik azzal, hogy kikerülje a bokrokat, lábait magasra emelve haladjon a dzsindzsásban, vagy átmásszon a kidőlt törzseken. Helyette térdig gázol mindenben, a kisebb növényeket egyszerűen letapossa, a nagyobb, korhadó rönköket pedig hangulatától függően emeli fel, és dobja odébb, vagy csapja szét puszta kézzel. Ilyenkor repked a faforgács minden felé, és a közelben üldögélő madarak ijedten reppennek fel. Így végeredményben Borisz olyan ösvényt vág a susnyásba, hogy te már szinte könnyű nyári sétának érzed az utat.

Másfél órányi szótlan bandukolás után - merthogy Boriszt nehéz rávenni összefüggő beszédre, érezhetően leitta magát -, elérkeztek egy patakhoz. A Medve itt letérdel, maga mellé dobja zsákját, és úgy ahogy van, belefejel a vízbe. Eltelik néhány hosszú másodperc, mire lihegve kihúzza a fejét az ali két méter széles, és egy méter mély vízből.

-Áááh, ez kellett, most újra frissnek érzem magam - néz fel a hatalmas alak, aki egy ideje már csak atlétában szeli az erdőt, és most az is csurom víz lett. Szokatlan arckifejezését beletelik egy időbe, míg felismered. Vigyorog.

-Na, mit iszunk? - kérdi, és a zsákjában kezd guggolva kotorászni, bentről üvegek koccanása hangzik. Úgy tűnik, Borisz nem igazán tartja sürgősnek a feladat elvégzését.

by **Ványa** Csüt. 13 Ápr. 2017, 09:45

Vörös Iván

- Ez olyan, olyan...OLYAN FRISSÍTŐ!! - nevetek hangosan, mert a sugárzás annyira szuper. Frissítő, bizsergető, szinte már ragyogok tőle! Várjunk...tényleg ragyogok? Ja, nem. Vicces. De mégis mennyire csúcs lenne, ha ragyognék. Szépen, zölden, fényesen. Mondjuk akkor észrevennének a sötétben, szóval inkább mégse, habár ha ki tudnám kapcsolgatni, akkor jó lenne. Chh, ki tudja eztet.
Borisz szépen bevár, én a szépséges maszkomban utól is érem, de, de! Lemaradok! Le. Fogok. Maradni! Legalább három méterrel, úgy ám. Úgy ám! Nehogy má' Borisz beteg legyen, csak mert én anyagozom, nemde? Nem? De! Szóval lemaradozok, és ennyi!
Borisz szinte zúzva halad az erdőben, csinálja nekem az utat, méghozzá néma csöndben! Én biztosan nem maradnék csöndben, ha ennyit kellene zúznom, panaszkodnák bizonyám! Mondjuk, ha olyan nagydarab melák lennék, mint a drága Borisz, akkor akár csendben is maradhatnék. Megtehetném, nem? De! Akkor meg!
- Ééés a penge csontig hatoooooooolt; csontig hatooooolt! - éneklek halkan, vagy épp hangosan a hosszú, hosszú úton. Borisz úgyis elég zajt csap, meg hát csendben van, szóval ennyi az egész - Hatooooooooolt, csontig hatooooolt! Hat...jé, megálltunk? Meg ám! - torpanok meg, majd Borisz fürdőt vesz. Fürdőt. Fura szó. Fürrrrrrrrrrdddőőőt. Mókás. Minden tök mókás!
- Vaaaalaaammii...hazait! Vodkát, vagy egy kapitalista korcs vérét....vagy vodkát. Inkább vodkát. - felelek Borisz egyszerű, de ésszerű kérdésére, közben apránként kiropogtatom a csontjaimat. Inni kell, inni kell, mert kell a mámor a melóhoz. Úgyis rohadt hetem volt, és még fegyvert se kapot szegény Ványa. Piába folytom bánatom.
A gázmaszkot levéve vigyorogni kezdek, mert Borisz is vigyorog. Ma ölni fogunk, ami olyan jó lesz, hogy beleborzongok! Szegény Ványa ölni fog, Vörös Iván ölni fog, Borisz is ölni fog, sőt mindenki ebben a rohadt, dögmeleg erdőben ölni fog!

by **Godlaw / Tao** Csüt. 20 Ápr. 2017, 21:44

A Medve út közben nem sok jelét adja, hogy élvezi-e az éneklésednek, bár egy-egy kitartott hang után felsóhajt, de talán csak fáradtságból. Mikor vodkát emlegetsz, Borisz vigyora mögül már kacarászás is hallatszik. Végül egy orosz címkével ellátott palack kerül elő a zsákból, kétségtelenül vodka van benne.

-Na, ez már beszéd. Kezdtem attól félni, hogy teljesen elvette az eszedet a patkányaid elvesztése. Nem is tudom, hányszor kellett végighallgatnom az elmúlt egy hétben, hogy mennyire hiányoznak neked - magyarázza Borisz, és közben egy kényelmes rönköt választ magának.

Leül a fatörzsre, felnyitja a palackot, majd hosszan meghúzza a vodkát. Két-három kortyot is nyeldekel, mire végül átnyújtja neked a nedűt.

-Áhh, ez kell az elvtársnak! Nesze, igyál! - Bíztat a Medve, aztán a táskájából egy doboz orosz cigarettát húz elő. Előbb téged kínál meg vele, aztán maga gyújt rá. Egy párat pöfékel, aztán hunyorítva néz végig a tájon. A patak halkan csordogál, a sűrű erdőből különféle állatok zaját hallani, és most, hogy a szél elül, egészen békés az összkép.

-Az ilyen napokon egészen könnyű elfeledkezni a valóságról. A háborúkról, a politikáról, Ámerikáról - így mondja, á-val, és mintha szitokszó lenne. - De persze csak akkor, ha elfogy néhány korty vodka, nem igaz, Ványa? - Kérdezi most feléd fordulva, és ha egy cseppet is érdekelne bárkit is ebben az erdőben, akkor láthatná a szomorúságot a Medve szemében, ami valószínűleg csak az egészen józan pillanataiban szüremlik ki a hatalmas testből.

De persze senkit sem érdekel.

-Na adj innom!

by **Ványa** Pént. 21 Ápr. 2017, 17:23

Vörös Iván

- Borisz, Borisz, Bor.Isz. Sugárzó szobában születtem, sugárzó anyagot lélegzek, sugárzó anyagot lövök be magamnak...pont a patkánykáimtól őrüljek meg? Ugyan! - reagálok drága elvtátsam megjegyzésére, aki épp egy fatörzsre ül le. Igaz, ami igaz, vagyis ami nem igaz, az is igaz, a patkánykáim nagyon hiányoznak. Szegénykéimnek én törtem ki a nyakukat, bizony. Azon kitüntetésben részesültek a kis barátaim, hogy Vörös Iván szerető kezei által pusztulhattak, bizony ám. Ványa kitörte a nyakukat, Vörös Iván is kitörte a nyakukat, mindenki kitörte mindenki nyakát, bizony ám. Halál, amiért érdemes élni.
- Egészség. -
bólintok, majd én is elfoglalom a helyemet egy fatörzsön, vagy a földön, bánom is én. A maszkomat is leveszem, hogy aztán belekortyolhassak az isteni nedűbe, mit földi halandók csak "vodkának" neveznek. Ványa ivott már korábban bőven, így minden gond nélkül nyelek a vodkából, mintha csak víz lenne. Ha a víz vodka lenne, akkor vajon a vodka meg víz lenne? Érdekes, de nem esne rosszul. Bármely folyóból vodkát nyelhetnék, akárcsak a paradicsomban. Utálom a paradicsomot.
- Cigaretta, ezt már nevezem. Mááár csak pár kinyírásra váró mutó kellene az összképhez. - mondom, miközben elfogadom a felkínált cigarettát, meg persze a tüzet. Tűz nélkül nehezen lehet cigizni, de ha mondjuk tüzet tudnák csiholni az ujjaimmal...nem! Az egy rühes mutó húzás lenne, én pedig nem vagyok az! Sose leszek, és mindet megölöm!! MINDET!
Borisz filozofálni kezd. Ennyit sose beszél, ennyit és ilyet nem. Fuuuuuurcsa, de igaza van. Meg nem is. Utálom a békét, nekem harc kell. Akkor érzem, hogy élek. Küzdelem során jön Vörös Iván hajnala, a vörös hajnal, a vérrel festett hajnal. A halál dala csak véresőben hallható, máskor sose. Harc nélkül Ványa csak Ványa. Harcban Ványa nem Ványa, hanem Vörös Iván.
- Szépen nézne ki egy atomvillanás abban a mutófészek Ámerikában....büdös kapitalista nyugat. - mondom nyugodtan, lassan, tagoltan, majd átadom Borisznak az italát. A cigarettámat is elnyomom, a maszkom is felveszem.
- Én akkor feledem el a valóságot, mikor felharsan a vér dala, a halál dala. Mikor térdig gázolok a vérben. Csak akkor szünik meg a valóság....csak én...és a halottak...az ő vérük és félelmük...az...nyugtat...meg. - a végét már görcsösen ejtem ki, annyira vágyom rá. Mint a drogos a drogjára, nekem vérre van szükségem. Halálra.
Vörös Iván hajnala közelít. [/i]

by **Godlaw / Tao** Csüt. 27 Ápr. 2017, 09:51

Borisz még kétszer-háromszor kortyol az italból, és bár nem túl nagy átéléssel, de bólogat az atombombáról szóló terveidre. Végül ő is elnyomja a cigarettát, visszazárja az üveget, zsákjába ejti, és feltápászkodik a fatörzsről.

-Jól beszélsz, Vörös Iván! A halál a mi mesterségünk, és a halál a mi muzsikánk - zengi öblös hangján, és egészen belejön a lelkesítő szónoklásba. - Erőszakot vetünk, és halált aratunk! Halál a...

Borisz hirtelen elhallgat, és oldalra kapja a fejét, ahonnan te is neszezést hallasz. A patak csordogálása, és az állatok zaja miatt nehéz kivenni, de mintha sietve távolódó léptek zaja lenne. Aztán úgy száz méterrel arrébb felröppen néhány madár.

-Egy mutáns! Kifigyeltek minket, most oda a meglepetésnek. Siessünk, szólni fog a társainak, nem hagyhatunk nekik időt a felkészülésre.

Ezzel Borisz vállásra is kanyarítja a zsákját, és a patak partján kezd futni abba az irányba, amerről a zajt hallotta. Úgy tűnik, a Medve elég okos hozzá, hogy rájöjjön, a patak partján nincs komoly aljnövényzet, így gyorsabb a haladás. Igaz, itt takarás sem igazán van, de nektek amúgy sem fontos már a feltűnés kerülése. Döngő léptei nyomán mély lábnyomok maradnak a sárban, és fröcsköl a patak vize, ahogy időnként belegázol egy-egy résznél, ahol sziklásabb a part, és nincs hely mellette futni.

by **Ványa** Pént. 28 Ápr. 2017, 18:13

Vörös Iván

Az én drága barátom, Borisz. A bajtársam, a gyilkológép Medve. Tökéletesen osztja Vörös Iván nézeteit, bizony ám. Így kell lennie, másképp nem lenne így, hiszen Ványa nem dolgozna együtt másfélékkel. Egy hülye irodistával, vagy valami nyomi "Csak akkor ölök, ha az muszáj" katonával. Vörös Iván utálja az ilyen embereket, Ványa mellé mészárosok kellenek. De nem az a hideg, érzelemmentes féle, hanem olyasféle, aki szeret ölni. Mint Borisz, vagy mint Ványa. Tééééényleg, vajon milyen lenne két Vörös Iván? Vahj' megölnék egymást, vagy véres mulatozással ünnepelnék meg barátságukat? Tyűűű, biztosan...
- Rohadt mutók!!!! - üvöltöm, mikor meghallom a lépteket és Medve figyelmeztetését. Ezeknek a férgeknek semmi se szent? Miért nem tudták kivárni, míg odamegyünk hozzájuk és kinyírjuk őket??? Vagy ennyire meg akarnak halni?? Pedig olyan jó szövegeket találtam ki, amiket berontáskor mondtam volna...mindegy is.
A táskámat felkapva Borisz után rohanok, de mint a szél! Óóó, drága sugárzó anyagok!! Olyan gyors vagyok tőlük, mint egy versenyló! Vagy nem, de legalább futok vagy hatvannal biztosan. Azok a dögök azt se fogják tudni, mi találta el őket, csak a vért fogják látni, ahogy kifröccsen a torkukból!!
Ha sikerül beérnem a mutót, akkor bizony rávetném magam, úgy ám. Megpróbálnám leteperni a földre, aztán pedig az ökleimmel zúznám szét a nyomi kis koponyáját, bizony ám!! Hála a sugárzó izomerőmnek, akár a torkát is fel tudnám tépni egyszerűen, sőt! Ha le tudom teperni, akkor a torkát tépném fel elsőnek. Aztán...ki fogom nevetni. De csak ha utólérem.

by **Godlaw / Tao** Kedd 02 Május 2017, 16:49

Míg Borisz - tőle szokatlan módon - az eszét használva kezdi üldözni a mutánst, addig te pusztán a sugárzástól kapott emberfeletti gyorsaságodra hagyatkozol. Másodpercek alatt éred utol a Medvét, aztán elszáguldasz mellette.

-Kapd el, Vörös Iván - hörgi dühödten Borisz, ahogy lekörözöd, de te csak robogsz a patak mentén.

Nem nehéz követni a mutánst, aki futtában nagy zajt csap, állatokat ver fel, és végül ki is bukkan a szemed elé. Egy perc futás után látod, hogy egy alak kivágódik az erdőből, belegázol a patakba, és nekirugaszkodik, hogy átvesse magát a patak túloldalára. Eddigre a korábban méretes előnye teljesen elolvadt, a te sebességeddel labdába sem rúg. Így amikor a patakba gázolva ugrani készül, ráveted magad, ahogy tervezted. A levegőben kaszálod el a férfit, és csobbanva érkeztek meg az alig egy méter mély vízbe. A hideg forrásvíz rögtön elárasztja a testedet, és arcodba csapva elvakít. Csak annyit érzékelsz, hogy a férfi ügyesen fordul ki a markodból, és ahogy eléri a meder fenekét, hátát a földnek nyomva lerúg téged magáról. Kell néhány másodperc, mire megtalálod, hol van a fent és lent.

Mikor végre fel tudsz állni a derékig érő vízben, először azzal a problémával kell megbírkóznod, hogy félig lecsúszott a fejedről a gázmaszkod, amibe így víz került. A nedves, párás lencséken keresztül látod a mutánst, aki veled szemben szintén összekaparja magát. A lencsék miatt nehéz kivenni, de valószínűleg szakadt rongyokat visel, és majdnem biztos vagy benne, hogy a szájának nem kéne narancssárgán világítania.

by **Ványa** Pént. 05 Május 2017, 14:39

Vörös Iván

Szélsebesen szállok a talajon, villámgyorsan, bizony ám. Megérte Ványának az a radioaktív zuhany, úgy ám. Szinte ragyogok az erőtől, száguldok, izmaim dagadnak, min' állat. Vörös Iván haragja elől pedig senki se menekülhet, senki se, de még az se, aki azt hiszi igen, ezért nem. Seeeeeeennnnkkkiiiiiiii.
Medve mellett elrobogok, kapok tőle egy teljesen egyértelmű utasítást. Kapjam el, mondja a Medve, ezért Vörös Iván el is fogja kapni, és ha elkapja, akkor lezúzza a veséjét, és összetöri a csontjait. Szilánkosra!
Utólérem, rávetem magam, belezuhanunk a patakba, aztán...megrúg. Lerúg magáról az a tetves mutó, de én gyorsan talpra tudok állni. Gyorsan, mint a szél, de az a tetü mutó félig lerúgta rólam a maszkom. És az most tele van vízzel.
- A maszkom! Orosz volt! Na, most már pipa vagyok!! - köpöm ki magamból, miközben leveszem a gázgézát, és a parta dobom. Van bennem elég radioaktív anyag, kibírok egy menetet.
A támadásom bizony sok dologtól függhet, de én mindent számításba veszek, úgy ám. A mutó pofája sárga, tehát biztosan van vele valami. Mérget köp, tüzet fúj, vagy valami hasonló. Mondjuk, ha radioaktív lenne, akkor annak bizony nagyon örülnék. Ereje biztosan nem hinném, hogy nagy lenne, a rúgása is csak tiszta mázli volt. De majd megkapja a magáét!
A támadásom nagyban függ tőle. Ha azonnal támad, akkor bizonyára le akar majd rohanni. Ha így tesz, akkor én felugranák, majd mögé érkeznék, és aztán izomból hátba rúgnám. Ha ez sikeres, akkor rávetném magam, és a fejét venném célba, és addig ütném, míg nem lapul kocsonyává. Ha mégse sikerülne, akkor csak kitérnék a támadása elől, és a megfelelő pillanatban támadnék.
Ha ténylegesen van valami a pofájával, akkor a nyavaja támadása elől kitérve előrántanám a pisztolyom, majd beléereszteném az egész tárat. Ez persze csak elterelés, hogy lankadjon a figyelme, és lerohannám, odaérve pedig gyorsan átugranám, majd hátulról zúznám szét őt.
Ha azonban nem támad azonnal, akkor megpróbálnám átverni.
- Add fel, körbe vagy véve! - mondom a mutónak, és ha csak egy pillanatra is elfigyel, akkor tüzet nyitok rá a stukkeremmel.

by **Godlaw / Tao** Kedd 09 Május 2017, 19:34

Ahogy leveszed a maszkot, és eldobod, már jobban látod a helyzetet. A mutáns egy férfi, jól megtermett darab, nyilván gyúr, vagy valami hasonló. A ruhái elég rongyosak, farmerja több helyen is elszakadt már, pólója pedig az előbbi dulakodás után inkább csak cafatokban lóg, de ez érthető is, miután elcsapta őt egy hatvan kilométer-per-órás atomerőmű. Vizes, szőke haja alatt napszítta arcán a düh és az elszántság látszik, miközben lihegve kapkodja a levegőt, és egyre jobban felizzik a fény a szájában. A narancs izzás egyik pillanatról a másikra kialszik, majd kitátja száját, és egy pillanatra még azon is elgondolkozhatsz, hogy túl nagy, valami nincs rendben vele.
Készültél erre az eshetőségre, végigfutott az agyadon: ha valami van a pofájával, kitérsz, aztán lövöldözni kezdesz. De talán nem gondoltál rá, hogy mi elől is kell kitérned. Ami ugyanis elszabadul a férfi szájából, az nem valami kisebb sugár, lövedék, földrengető hullám, vagy egy nagyon kellemetlen frekvencián rezgő zaj. A férfi szája mintha szétrepedne, legalábbis ez lenne elvárható tőle, mikor két, egyenként több, mint fél méter átmérőjű óriáskígyó robban elő az arcából. Mintha úsznának a levegőben a hatalmas állatok, és kitátott állkapoccsal indulnak felé. Jó hét méterre állsz a mutánstól, de láthatóan a kígyók ennél hosszabbak, mert a farkuk még nem bukkant elő a férfi szájából, mikor az olajosan csillogó pikkelyű óriáskígyók elérnek téged.
Megpróbálsz félreugrani ugyan, és a pisztolyodat is előkapod, de ekkor már érezheted, hogy azért ez nem old meg itt sok mindent. Az egyik kígyó mintha szándékosan úgy helyezkedne, hogy ne lásd tőle a mutánst, a golyók belefúródnak a hatalmas testbe, és egy kicsit le is lassul, láthatóan zavarja őt a támadás. A másik azonban nem sokat vár, a lábaid köré tekeredik, és olyan erősen szorít, hogy azonnal megérzed: ha nem szabadulsz ki hamar, és tovább tekeredik rajtad az állat, hamar kiszorítja belőled a szuszt, és porrá töri a csontjaidat. Egyelőre a combjaidra fonja rá magát, és első próbálkozásra nem úgy tűnik, mintha csak úgy lerázhatnád magadról.

by Ajánlott tartalom

Dagabi reptér

Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér

Re: Dagabi reptér