Philippe Lerois - Szürke Eminenciás

Adatok:

Név: Philippe Lerois
Egyéb név: Szürke Eminenciás, ezen kívül jelenleg az Eric Garner nevet használja
Faj: vámpír
Nem: férfi
Jellem: céltudatos, határozott; nincs faj, amit kifejezetten gyűlölne
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: Liège, 1777.
Kor: 247 év
Család: természetesen halottak, kivéve talán 3. feleségét, Eleonore Kanntot
Foglalkozás: pap/miniszter
Testmagassága: 180
Testsúlya: 80
Szeme színe: zölden csillog, de ez csak akkor látszik, ha lekerül róla a speciális napszemüveg
Haja: nincs (kopaszra van borotválva)
Bőre színe: nagyon világos kaukázusi
Különleges ismertetőjel: nincs
Egészségi állapot/ betegségek: amennyire egy élőhalott vámpír egészséges

Életrajza:
Belgium vallonok lakta területén született, befolyásos ékszerkereskedő család gyermekeként, két nővérrel. A francia forradalom eszméi rájuk is hatottak és a cseperedő fiú a katolikus hagyományok mellett a haladó szellemet is magába szívhatta. Sok háború dúlt feléjük és egyre nehezebb volt az élet Liège-ben. Hamarosan francia uralom alá került a város, ekkor a vallon család gazdasága újabb virágzását élte.
Kisebb feladatokat már huszonéves korában is rábíztak a vállalatnál és hamarosan igazgatóhelyettes lett apja mellett. Művészettörténetet is tanult a város egyetemén és a különleges műtárgyak kezdték érdekelni. Nővérei ekkor már férjhez mentek, más tehetős kereskedőkhöz kötve az életüket. Ő maga nem állapodott még meg, de kisebb kapcsolatai már voltak. Igen jóképű fiatalembernek számított és pénze is volt, úgyhogy a hölgyek előszeretettel keresték a társaságát.

Egyszer a család egyik barátjához, Jean Procronhoz mentek látogatóba. Felesége, Jeanne szerelmét Philippe kisugárzása felkeltette, hiába volt a nőnél 10 évvel fiatalabb. Jeanne elérte férjénél, hogy a Procron és a Lerois családdal üzleti kapcsolatba is kerüljön a barátság mellett, majd egy éjjelen kilökte férjét az ablakon. A gyászidő lejárta után egyre több időt töltött a Lerois családdal és persze Philippe-pel. Hamarosan össze is házasodtak, amit a család nem nézett jó szemmel, ahogy az eddigre kialakult katolikus birodalom vezetői sem. Nyomozni kezdtek és ugyan nem volt bizonyítható a gyilkosság, de a nőt elítélték. Mielőtt kivégezhették volna, öngyilkos lett, őrült módon átharapta az ütőereit a fogdában és elvérzett.

Philippe megörökölte a Procron Textilüzemet, ezzel még tovább gyarapítva birodalmát. Nagyon magányosnak érezte magát felesége nélkül és a művészetekben mélyedt el. Főleg az európai kultúra, a kelta, germán, angolszász és skandináv művészetek érdekelték és persze minden, ami ezekhez kötődött (irodalom, történelem, stb.) Egyetemi tanulmányai befejeztével visszatért az üzleteléshez. A család látta a politikai változásokat és egyre nagyobb figyelmet fordított a piac külföldi országok felé történő megnyitására is. Európában Napóleon már megbukott és változások közeledtek. Mikor Philippe szülővárosa már a holland királyság alá került, a család ekkor látta elérkezettnek az időt a költözésre. A szabadság hazáját, Amerikát célozták meg, de Philippe nem akart velük menni, hű maradt hazájához. Amíg a szülők ónbányákat nyitottak az Újvilágban, a férfi átvette a Lerois Ékszervállalat teljes igazgatását. Továbbra is jó kapcsolatokat ápolt külhoni üzletfelekkel, Nagy-Britanniával és a Német-Római Birodalommal, bár a politikai atalom eléggé beleszólt az üzelmekbe és megcsapolták a bevételeket is. A vallásosság mellett nem felejtette el az üzleti érdekeit, sem a művészetek iránti szerelmét.

1817. tavaszán nagyon különös helyre hívták tárgyalni. Egy elfüggönyözött, világítás nélküli kastélyban fogadta őt Michel Duprin, az egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalat feje, nemesi család sarja. Azt ajánlotta, hogy társuljon be tengerentúli vállalkozásába. Az volt a terve, hogy különleges édességeket exportál, amiket az egyszerű őslakosok és a telepesek is imádni fognak. Philippe túl kockázatosnak találta ezt, de megemlítette Duprinnek, hogy vegye fel a kapcsolatot levélben a szüleivel, akik Missouriban élnek. Duprin megköszönte az ajánlatot és útjára engedte a férfit, akit végig kirázott a hideg a helytől és tulajdonosától. Hamarosan hír érkezett, hogy szüleit vadállatok marták halálra, ezért kiutazott Missouriba. Ott ejtették meg a temetést katolikus hagyományok szerint és ahogy az öröklést intézte az ügyvédekkel, egy este felbukkant Duprin, visszatérve az ajánlatra. Philippe mondta neki, hogy nem a legjobb időszakot választotta a tárgyalásra, erre a fickó azt mondta, hogy rendben, majd később jelentkezik. 2 nap múlva egy esti séta alkalmával Philippe farkasokkal találta szemben magát. Nem értette, mit keresnek a nagyváros utcáin ilyen állatok, de menekülni kezdett. Szerencsétlenségére egy zsákutcába tért be, ahonnan nem nyílt ajtó, sem ablak, nem tudott hová menekülni. Szinte megfagyott az ereiben a vér, ahogy látott a falon lemászni egy embert, aki megpaskolta a farkasok fejét, mire azok a lábaihoz ültek. Utolsó emléke az volt, hogy közel megy hozzá a férfi, aki kicsit ismerős is volt.
Másnap egy kórházban ébredt és üvöltött, hogy húzzák be a függönyt. Azt mondták, nagyon sok vért vesztett, de nem farkasharapás volt. Inkább mintha apró tűszúrások lettek volna a nyakán. A hatóságok hiába nyomoztak, semmire sem jutottak. Philippe viszont nagyon megváltozott. Nem kívánt semmilyen ételt, italt, egyre gyengébb lett és menekült a napfénytől. Szülei villájának legsötétebb szobájában vergődött, agonizált. Azt hitte, hallucinál, mikor nagyon távolról is tisztán értette a személyzet szavait és az ágy végéből is észrevett egy legyet az ajtón a legnagyobb éjszakai sötétségben is. Végső elkeseredésében az egyik szolgálólányt megkérte, hogy hívasson papot, mert halálán van. A lány kezén meglátott egy vágást, amit kenyérszelés közben szerzett. Nem tudta, hogy miért csinálja, de lefogta a lányt és kikaparta a sebet, majd elkezdte nyalni róla a vért. Még többet kívánt, a rémült lány pedig nem mert sikítani. A végén a nyaki ütőereket harapta át és kiszívott annyi vért, amennyit csak tudott.


Erőre kapott, sőt sokkal erősebbnek érezte magát, mint előtte. Érezte, hogy nincs szívverése, de ha akarta, akkor volt. Hűtötte vagy felforrósította magát, ezek csak jöttek ösztönösen. Még azon az estén csengettek és a vendég hajthatatlanul követelte, hogy a háziúr fogadja. Duprin volt az, aki elmesélte a férfinek, hogy mi történt: vámpírrá vált és fel kellett készülnie egy másfajta életmódra. Mikor Philippe megkérdezte tőle, honnan tudja mindezt, a francia nemes visszakérdezett, hogy vajon miért volt neki olyan ismerős az az arc a sikátorban. Ekkor visszatértek az emlékei és rájött, hogy Duprin harapta meg. Ezzel akarta rávenni, hogy társuljon vele. Először mindenféle vallási átkot szórt a nemesre, majd rájött, hogy az ő szájából ez már nem hiteles. Katolikusként nevelték és teljesen összeomlott, mikor rájött, hogy ő is olyan lett, mint „a sötétség szolgálói”. Egyre kevésbé ragaszkodott régi szokásaihoz, elveihez, amikkel szembe is került.


Mivel kellett neki valaki, aki segít elindulni új útján, beleegyezett a közös munkába. Egyre jobban ment az üzlet és Philippe kezdte megszokni az éjszakai életmódot. Duprin mindig tudta, hol lehet olyanokat találni, akiket senki nem fog keresni és együtt jártak „enni”. Az áldozatokat vagy eltüntették vagy állattámadásnak álcázták az eseteket. A meghasonlott férfire hamar ráragadtak Duprin szokásai. Saját vállalkozásait távolról még irányította, ahogy Duprin is az övét, de egyre több időre volt szükségük a csokoládé-ínyencségekkel foglalkozó új cégük miatt. Sikerült a vámpír mivoltukat titokban tartani a nyilvánosság előtt, de időnként találkoztak néhány fajtársukkal. Veszélyesnek találták, ha egy másik vámpír felfedi a titkukat, ezért többnyire eltették őket láb alól. Philippe egyszer tett kivételt, az pedig elég komoly kivétel volt. Egy német református pap lányát, Eleonore Kanntot vette el, akit nemrég harapott meg egy vámpír. Nagyon boldogok voltak együtt, az üzlet mellett Philippe nem is foglalkozott szinte semmi mással, a művészetekkel sem, kizárólag feleségével.

Duprinnek csak a futó kalandok jutottak, amik általában a másik fél halálával végződtek. Képtelen volt lealacsonyodni nemesi származásából, a hozzá hasonlóak számára pedig túl furcsa volt. Néhány hónap múlva bérgyilkosokat küldött a nőre, irigyelve Philippe boldogságát. Nem sikerült ugyan megölniük, de a nő elbujdosott. A hatóságok eltűnt személynek nyilvánították, a házasságot semmissé tették.
Lerois magát okolta, hogy nem tudta asszonyát megvédeni, ezért elkezdett harci ismereteket tanulni. Talált egy leszerelt katonát, aki vállalta a kiképzést. Megtanulta kezelni a XIX. században használatos lőfegyvereket és a kardvívást is oktatta neki a veterán. Közelharci ismereteket egy ott élő, kínai származású karatemestertől tanult. Hosszú évekig járt hozzá, egészen a mester haláláig. Ez a harcművészet akkor még jóformán ismeretlen volt a világ nagy részén, így a vámpír számára nagyon jól jött. Ellenfeleit szinte mindig meg tudta lepni, mert olyan hárításokra és támadásokra nem számítottak, amilyeneket ő alkalmazott. További oktatókat keresett, de csak a hagyományos, akkoriban dívó harcművészeteket tanulhatta így, azaz vívást szuronnyal, szablyával, lándzsával, botharcot és bokszot. Ahogy teltek az évek, egyre jobb lett a pusztakezes és kézifegyveres harcban is.
Ahogy közeledett a 70-hez, még mindig ugyanúgy nézett ki, mint 30 éve. Hogy ne keltsen gyanút, egy időre eltűnt. Hazautazott és közelről megnézte, hogy állnak a megbízottakon keresztül, távolról irányított cégei. Megismert egy nagyon szép lányt, akivel sok időt töltött és néhány év után a lánnyal tért haza. Ekkorra már Duprin meghalt egy éjszakai portyázás alatt, mivel áldozatának sikerült segítséget hívnia és foglyul ejtették, majd elégették a vámpírt. Mivel örököse nem volt, a szerződés szerint üzlettársáé lett a belgiumi gazdaság és az amerikai importőrcég is. Philippe új személyazonosságot szerzett. Ekkor ragadt rá a Szürke Eminenciás név, mert szinte senki nem ismerte a vállalatai valódi irányítóját. Kiderült, hogy nagyon jól ért a titkok megőrzéséhez, nem bukott le. A Polgárháború alatt nehezebb idők jártak, a vállalkozások nem termeltek akkora hasznot, mint előtte. Úgy érezte, már túl sok ügy volt a kezében, ezért társakat keresett. Első felesége textilüzemét és a missouri ónbányákat egy queens-i fickóra bízta. Az ékszerkereskedés sem ment annyira, de azt családja iránti hagyománytiszteletből nem adta ki a kezéből, ahogy a legjövedelmezőbbet, a belgiumi termelő és amerikai beszállítócéget sem. Philippe és a lány összeházasodtak. Nagyon sokáig nem harapta meg és emiatt sokat gyötrődött, mivel nem érezte a teljességet. 5 év elteltével egyszer erőt vett rajta a vágy, de a lány belehalt. Még volt néhány felesége, meg futó kapcsolatai, de persze egyikük sem élt annyi ideig, mint a vámpír.

Újra elkezdett művészetekkel foglalkozni, figyelte a képzőművészet fejlődését és időnként néhány hónapra hazatért. A XX. században egyre furcsább dolgok történtek. Fejlődött a technika és Philippe-nek fel kellett vennie ezzel a lépést. Szerencsére nem ragadt a múltban, ahogy sok vámpírtársa. Megtanulta használni a modernebb lőfegyvereket, a távírót és, a telefont, lassan a számítógépeket is és minden egyebet. Látta az autokratikus birodalmakat, amik bekebeleztek országokat, világháborúkat okozva, amik visszavetették a gazdaságot. Megjelentek a mutánsok és mindennapos lett, hogy furcsa lények szaladgálnak az utcákon. Inkognitójára ekkor is ügyelt a Szürke Eminenciás, számos néven élt már az első névváltás óta. Igazi nevét egy ideje senkinek nem árulja el. Felfigyelt egy csoportra, a Társaságra. Az „öltönyös” vámpírok hozzá hasonló alakok voltak, persze a legtöbben jóval fiatalabbak. Kiderült, hogy közéjük tartozik az is, aki a Procron Textilgyárat vette át. Philippe beszállt a társulásba és olyan ügyekbe fektetett, amik aztán megtérültek.

Amikor Apokalipszis lángra lobbantotta a világot és elkezdte irtani az „alacsonyabbrendűeket”, akkor a vámpíroknak sem volt maradásuk. Korábbi cégeit már nem tudta fenntartani, a megbízottjait megölték, neki viszont szerencséje volt. A Társaság utolsó rúgásai között 1992-ben a Szürke Eminenciást és még néhány szerencsés vámpírtársát sikerült Kelet-Európába menekíteni. Arrafelé a hódító mutáns nem támadott, mivel nem tartotta fontosnak azokat a távoli, kis országokat. A tapasztalt üzletember a rendszerváltás utáni korszakát megkezdő Románia, a vámpírok őshazájának is tartott ország egy határ menti városában kezdte újraépíteni az életét.  Csendben, a háttérben mozgatta a szálakat. A háborús helyzetre való tekintettel az egészségügyben látta a megújulás lehetőségét. Kórházat alapított, bizalmasaival az élén. Közel tíz évnyi munkával sikerült jó kapcsolatot kialakítania a helyi politikai elittel és ebből persze a kórháznak előnyt kovácsolt, magának pedig rejtettséget, titoktartást. Hamarosan feljebb lépett, több évszázados tapasztalatának köszönhetően titkos politikai tanácsadó lett a miniszterelnöki hivatalban.

Egyre többet üzletelt és tárgyalt a határos Latvéria képviselőivel, hasznos és gyümölcsöző kooperációt szorgalmazva különböző területeken. Az ottani uralkodó, Victor von Doom királyként uralkodott és az elképesztő intelligenciája, technológiai tudása mellett a mágiahasználókat is elismerte. Tőlük még Apokalipszis is tartott állítólag és üldözte a varázslókat. Amikor Stephanie Miller, a világszerte körözött ellenálló lassan átvette az uralmat az ország felett, akkor Lerois-nak már jó kapcsolatai voltak a latvériai vezetésben is. Ekkor már az Eric Garner álnevet használta. A Varázslónő hívására felajánlkozott és véglegesen kiköltözött Új-Valhallába, az egykori Latvériába. Ennek oka először inkább a politikai hatalomban és a létbiztonságban volt keresendő, mint a fanatizmusban. A nő erejét és tudását látva Lerois hamar belátta, hogy a Föld leghatalmasabb mágiahasználójával van dolga és valóban tisztelni kezdte. Hűséges szolgáló vált belőle. A Belső Kör része, a négy pap egyike lett, akik a négy papnővel miniszteri feladatokat láttak el Stephanie Miller mellett. Az sem volt probléma, hogy vámpír, mivel itt még valkűrök, élőholt nők is szolgáltak. A szürkeségből egy kissé kilépett tehát, hiszen a Varázslónő nyilvános megjelenéseikor a belső körben láthatta őt a nép. Az eminenciás szó eredeti jelentéséhez viszont egy kicsit közelebb került, mivel most már vallási tisztségnek is minősülő posztot töltött be.
Az új vallással a Szürke Eminenciásnak meg kellett barátkoznia. Még fiatal korában katolikus hagyományokat követett, aztán vámpírként már semmilyen valláshoz nem kötötte magát. Mivel most vállalta a feltételeket és látta az erőt, a valóságot a skandináv hitvilág és kultúra tisztelete mögött, behódolt. Ismerte és szerette ezt a kultúrát már nagyon régóta, most pedig maga is részévé vált. Elfogadta a régies öltözködést, sőt szíves örömest bújt ilyen ruhákba.

Lerois élvezte a hatalmat és a szabadságot. Apokalipszis nem tudott mit kezdeni az állammal. Nem tudott információkat szerezni, az odaküldött mutánsait pedig rendre eltüntették. Ráadásul itt mutáns és ember, mágiahasználó és technikaimádó, élő és élőholt egyenlő volt. A lakosság pedig ezt nagyon megbecsülte, rajongott a vezetőkért, hiszen a világon nem sok ilyen szabad hely maradt. Amikor a Varázslónő gyakorlatilag érdekházasságot kötve Apokalipszis felesége lett és addigi üldözője mellé állt, a minisztereinek, így Philippe-nek is meg kellett ezzel birkózni. Nem voltak többé üldözöttek, már más volt az élet. A Nagyúr feleségét és annak bizalmasait megbecsülték, viszont egy kicsit tartottak is tőlük. A legtöbben nem is ismerték őket pontosan, hogy milyen fajhoz tartoznak és milyen erőkkel bírnak. A vámpírnak ez a titokzatosság a mai napig nagyon szimpatikus. Gyűlölte Apokalipszist, amiért romba döntötte az ő sok fáradozással kialakított gazdasági birodalmát és a hazáját is lebombázta, elpusztította. Ettől függetlenül az érdekei megkívánták, hogy a Varázslónő mellett maradjon még a gyűlölt Nagyúr oldalán is. A mutánsokat nem utálta, hiszen ők csak hallgattak egy vezetőre. Ezt már sokszor látta a történelemben, többször, minthogy emiatt ítéljen el egy népet.
A Galactus elleni csatában nem volt ott, mert csak az egyik papnő tartott Stephanie Millerrel. Lerois a többi pappal és az otthon maradt papnőkkel intézte addig az ügyeket Új-Valhallában. Amikor a világok összekeveredtek, Apokalipszisnek, a technológiájának és minden elektromosságnak is annyi lett, a vámpír akkor is kitartott úrnője mellett. Az elmúlt nagyjából két évszázad alatt már viszonylag sok, előnyös vagy hátrányos vámpírtulajdonság fejlődött ki benne.

A Szürke Eminenciás nem keresi a bajt. Nem gyűlöli egyik fajt sem, a Varázslónő parancsait teljesíti, hogy megvédje a szabad hazájukat és a hatalmát. Mély érzelmi életet él, de tud uralkodni az érzésein. Amikor döntéseket kell hozni, kifejezetten higgadt és megfontolt, általában az utolsó pillanatig. Valódi nevét, kilétét és történetét az udvarban talán csak maga Stephanie Miller tudhatja.

Képességei:
Vámpírjellemzők:
- Napfény-érzékenység. A napfény leghalványabb sugara is égeti. Pár pillanat alatt nyílt napfényen egészen elég.
- Heti 1,2-1,4 liter vért meg kell innia.
- Képes testét lehűteni vagy felhevíteni, így kihűlt hullához vagy a legmagasabb lázzal küzdő embernek is tudja álcázni magát. Ha akar, pulzust kreál, tetszőleges értékekkel (emberi határokon belül).
- Két felső szemfoga nagyobb és élesebb, mint az emberé, de ez nem látható elsőre.
- Minimális regeneráció: zúzódások, apróbb sebek perceken belül eltűnnek, akár harc közben is, de a tűz, a napfény és a mágikus tárgyak okozta sebek csak pihenéssel és koncentrálással gyógyulnak.
- Emberfeletti erő: Az embernél sokkal erősebb, bár izomzatilag nincs látható különbség. A testi erőt a vámpír esszenciája és vére fűti, hogy elérje célját. 200-250 kg súlyt tud megemelni.
- Természetellenes kitartás: Holt lényként egy átlagos embernél nagyobb fizikai kitartással rendelkeznek. Képes órákon át futni ha kell, mivel teste nem termel tejsavat, ahogy az embereké. Ha intenzíven igénybe veszi testét, vértartalékai gyorsabban kiürülnek, de még így is jóval ember feletti kitartásról beszélhetünk, mivel akár ötször tovább képes fenntartani a mozgási sebességét a fáradás legkisebb jele nélkül.
- Éles érzékek: Érzékei sokkal kifinomultabbak, az emberi érzékelés határát átlépve hallása és szaglása akár a vadászkutyáké és látása olyan éles, akár a sasé. Emellett ugyanúgy lát sötétségben is.


Vámpírhátrányok
- Csomómánia: A vámpír mániákusan ki akar bogozni minden csomót, nem képes semmi mással foglalkozni egészen addig, amíg meg nem oldotta ezt a „problémát”.
- Termésszámolás: Az előző képességhez hasonlóan a vámpír figyelmét elterelik a szemes termések, mint a bab, a borsó, stb. Nem képes semmi másra koncentrálni, míg meg nem tudja a pontos darabszámot.
- Hagyma undor: A vámpír gyűlöli a hagymát, a szaga meggyengíti, és az érintése marja a bőrét. Ezt a benne lévő kéntartalmú vegyület okozza az allilszulfid. Ez a vöröshagymában és a fokhagymában található meg magas koncentrációban.
- Maradandó harapás: A vámpír szervezete nem termel egy bizonyos enzimet, melyet a vámpírok arra használnak, hogy nyálukkal elkeverve beforrasszák a táplálkozás utáni sebet, melyet okoznak. Ez általában ösztönös cselekedet, de nálad ez nem működik. Az áldozataid legtöbbször elvéreznek, ha nem állítod el a vérzést más módon. Ez nagyban lassítja a táplálkozásod, nehezíti a rejtőzködést, illetve könnyen felfedezhetnek az áldozataid vonalát követve.
- Csillogó szemek: A vámpír szeme úgy csillog, akár az éjjeli állatoknak (macskáknak, baglyoknak), vagy a lázas embernek. Ezt nem képes természetes úton befolyásolni. (Kontaktlencsével sem!)

Vámpírelőnyök:
- Állattá alakulás: A vámpírokban ott van mélyen belül a vad, mely néha kitör, ha szomjúságuk eléri a kritikus szintet, ekkor bestiákként morognak és földöntúli üvöltéssel kapnak vér után. Egyes vámpírokon ebben az öntudatlan állapotban önkéntelenül állatias jegyek jelennek meg. Ha képesek ezt a belső vadat megszelídíteni és irányítani, képesekké válnak formába önteni is.
Első szint: – Csak és kizárólag denevér formát képes felvenni
Második szint: – Kisebb állatok alakját képes felvenni (pl.: macska, jól megtermett patkány)
- Sokaság: Az állattá alakulás képesség második szintjének ismeretével rendelkező vámpírok képesek a testüket nagyobb változásra kényszeríteni. A mélyen belül szunnyadó bestia parancsára a vámpír teste képessé válik, hogy egy seregnyi kisebb állattá alakuljon. (Az állatok mennyisége szint*15 darab.) Például egy sereg denevérré, vagy egy patkányhaddá. Igazán hasznos képesség menekülésre vagy megfélemlítésre. Fontos, hogy ez a képesség szigorúan csak kis állatok esetében működik, tehát denevér, vagy kisebb méretű patkányok. NEM lehetséges nagyobb állatok csapatává változni, mint a macska, vagy a jól megtermett patkány.
- Embertelen fizikum: A vámpírok sem élők, sem holtak. Testük képes emberek számára hihetetlen erők kifejtésére. Első ránézésre egy vámpír izomzata nem különbözik egy átlagos ember izomzatától, viszont az ősi átok miatt misztikus úton képesek elképzelhetetlen súlyokat megemelni.
Első szint: – 500 kg felemelése

Szakértelmei:
- jól tárgyal és érvel, megnyerő külsejét is alkalmazza ehhez (kitűnő kereskedő, vállalatvezető, politikai tanácsadó volt, ért a befektetésekhez és a döntések emberekre gyakorolt lélektani hatásaival is számol)
- szülőhazájának köszönhetően ismeri a belgiumi népcsoportok nyelveit, azaz a franciát, a németet és hollandot; Amerikában élve megtanulta az amerikai angolt is, akcentus nélkül; romániai évei alatt a román nyelvet is elsajátította
- közelharci fegyverek és pusztakezes harc ismerete: karate mesteri szintű ismerete, kardvívás, kétkezes kardozás, botharc, egyéb közelharci fegyverek elleni védekezés
- lőfegyverek ismerete: a régebbi és újabb pisztolyokat, puskákat, karabélyokat is jól kezeli
- katolikus hagyományok, liturgiák ismeretei a neveltetés miatt
- művészettörténeti tudás, főleg a képzőművészetekhez ért (ő maga nem műveli egyiket sem); az ókori és középkori kelta, germán, angolszász és skandináv kultúrákat illetően kimagasló tudással rendelkezik
- a skandináv kultúra és főleg a mitológia ismerete és vallási, életviteli gyakorlata, amióta Új-Valhallában él

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen


Adatlap:

Név: Philippe Lerois
Lakás/Létesítmény: Új-Valhalla, Papok Lakosztálya
Foglalkozás: miniszter/pap
Munkahely: a Varázslónő udvartartása

Felszerelés/fegyverek:
- bőrruha, felette tradicionális viking láncing, rajta díszes, fekete, csuklyás köpeny (lásd a legfelső képen)
- fekete bőrkesztyű
- viking kard rúnákkal, hüvelyben

- áldozókés

- szigony formájú, Celestial technológiájú lőfegyver, ami találat esetén robbanó hatást ér el; a célpontra kell mutatni vele; az erősség állítható (lásd a legfelső képen)

Rendben van. Elfogadva. Előny, hátrány ugyanúgy lehet, mint egyébként, szóval nyugodtan írj be ilyesmit. Még annyi, hogy nem voltál ott Galactus ellen, úgy vettük, hogy a miniszterek közül csak Vetlanda volt itt, míg a többiek otthon maradtak és irányították Új-Valhalla-t, amíg Steph távol volt és ő nem az egyik legerősebb mágiahasználó, hanem a legerősebb, Fájdalmat is túlnőtte
A pisztoly, az iszonyú archaikus, itt kozmikus erőkkel működő energiafegyverek vannak, ezek múzeumi darabok, de ha szeretné nyugodtan lehet. Bármilyen fegyver lehet, nincs megkötés. Előny/hátrányt akkor válassz ugyanúgy, mint alapból reneszánszon.