A sötét kastély

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A végzet kastélya





Kelta túlvilág, Avalon

---

Lassanként, ahogyan múltak a percek és kezdett múlni a sokk is, mindenki megnyugodhatott, ha korábban szerették a szép tájakat, kerteket, ezeknek a látványát, akkor most már kezdték újra értékelni ezt is. szóval amiatt legalább nem kellett aggódni, hogy semmi sem lesz szép, vagy jó a későbbiekben. Így jobb átgondolás mellett, mindenki sokkal több határozottságot érezhetett magában és továbbra is fenn állt, hogy mások véleménye, vagy érzései nem igazán érdekelte a hölgyeket tovább.

- Egy nem e világi lény, nem kellene ide tartoznia, néhány éve jelent meg, amikor a magukat „sötét isteneknek” nevezett idegen faj… akik közé a társatok is tartozik ide került. A mi hitvilágunk valamelyik tagját magába olvasztotta, innen ered a vérfarkas külseje, de ezeken felül megőrizte a régi képességét is. Asztráltestekkel táplálkozik, mi csak az Árnynak hívjuk mindezt, ez felel az érző lények empátiájáéért. De mivel te mágus vagy, így az asztráltestet is érted.

- Felfalta, magába olvasztotta és az táplálja az erejét, hatalmát. Minél többet eszik meg, annál erősebb lesz. A jó hír viszont, hogyha valaki megöli őt majd, amit én sajnos nem tehetek, akkor az általa megevett lelkek valószínűleg visszakerülnek a tulajdonosok testébe. Ha visszaküldelek titeket újra oda kerültök, ahol voltatok mielőtt ide kerültetek, ki kell onnan jutnotok és megtalálni a haza utat.

---

Az, hogy óvatosan és csöndben próbál bármit is tenni Otrus nem igazán működött, a legkisebb mozdulatára is a falak hangosan kezdtek sikoltozni, fájdalmasan jajveszékelve. A barlangban, ahol volt nem volt semmi olyan, amit fegyvernek lehetett volna használni, még egy kő darab sem, de semmi más egyéb sem. Ahogyan kilépett a barlangból egy hosszú folyosó következett, aminek az egyik oldalán sima kőfal látszott, a másikon láva. Ám mielőtt mozdult, vagy bármit tehetett volna a folyosó végén találta magát és egy nem túl kedves egyén arcába bámult.
- Mire vársz még?! Ott vannak a csákányok, vegyél fel egyet és állj neki dolgozni!

Mondta a lény eléggé parancsoló hangon. Ekkor Otrus valami forrót érezhetett a bokája körül, ha odanézett, akkor egy bokabéklyó volt, ami a falhoz volt láncolva, az pedig oda is rántotta őt, anélkül, hogy a férfi elesett volna. Még csak csákányt sem kellett fognia, mert azonnal megjelent a kezében egy. Ekkor vehette észre, hogy a csarnok, ahol van sok más embernek, vagy kevésbé emberi lénynek ad otthont és mindannyian a kemény falat bányászták, azokból a lényekből pedig több is mászkált ostorral a csarnokban, amivel az előbb farkasszemet nézett Otrus.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A végzet kastélya





Kelta túlvilág, Avalon

---

A nő arcára némi bánat ült ki Aina kérdései után. Igazából nem lehetett kitalálni, hogy mi miatt, de az arca határozottan szomorkás, bánatos és némileg anyáskodó volt. hagyta, hogy Aina végigmondja a kérdéseit, majd komolyan és némileg komoran bólintott is azokra. Még vett egy mély levegőt, utána belekezdett.

- Ebben nem segíthetek, ez már megszegné a kozmikus szabályokat, sajnálom – mondta őszintén. – Nem mondhatom meg, hogy miként lehet legyőzni, bármennyire is szeretném. Erre annak, azoknak kell rájönnie, aki, vagy akik meg akarják ölni és visszavenni tőlük az árnyaikat. Ami az árnyatokat illeti, ha egy síkon, dimenzióban vagytok vele, akkor érezni fogjátok, hogy hol van, így könnyedén megtalálhatjátok.

- Senki sem ment még utána, mert eddig halottak lelkével táplálkozott, olyanokkal, akiknek tényleg ezen túlvilágban kellett volna lennie. Nektek nem, ezért avatkoztam közbe s mentettelek meg titeket – magyarázta. – Éppen emiatt nincs még olyan, aki utána indult volna, nagyon sajnálom.

Amikor azonban az erdőt említette Aina, akkor a nő arca felderült és megcsóválta a fejét nyugodt tempóban.

- Az erdő már a túlvilág volt – magyarázta. – Nem az erdőbe fogsz, fogtok visszakerülni, hanem Morgan LeFay kastélyába. Arra a helyre, ahol meghaltatok, onnan kell kijutnotok. A hely blokkolja a mágiát, így az sajnos nem lesz segítségetekre, de a mutációból eredő képességeitek megmaradtak. Ha készen vagytok, szóljatok.

---

Az egy nagyon jó ötlet volt, hogy nekiállt dolgozni és közben figyelt, mert láthatta, hogy olyanokat fegyelmeznek az őrök, akik lazsálnak. A terem maga érdekes volt, amikor éppen felmért valamit, hogy éppen közel, vagy távol vannak az őrök, akkor a terem változott. Hol szélesebb lett, hol keskenyebb, hosszabb, magasabb, hol emelvényen találta magát, hol éppen egy mélyedésben. Az őrök senkihez sem mentek olyan közel, hogy bárki támadhasson rájuk, a náluk levő ostor nyúlt meg, hogy akár a terem másik feléről is elérjen valakit.

Ami mindvégig fix maradt az az őrök voltak, a bőrük, vagy hogy mik ezek továbbra sem volt megállapítható, nagyon furcsák voltak, illetve a kőfal és az abban levő kékes csillogó anyag. Nem olyan, mint a vibránium, amiről a férfi bizonyosan látott már azóta képeket, videót mióta a Földön van, valami más volt. Még a rabok száma is változott, hol kevesebben, hol többen voltak. Egyvalami még feltűnhetett, hogy ugyan elfáradt a munka közben, azonban éhes és szomjas egyáltalán nem lett. De az elég kellemetlennek hathatott, hogy a világ folyamatosan mozgásban volt körülötte és mire megszokhatott volna már újra más volt.

Jó pár órával később, de lehet, hogy volt egy nap is, ismét egy teleportáció következett, egy nagyobb ajtók nélküli helységbe, ahol nem ő volt az egyetlen, sok másik rab is itt volt vele együtt. Mindenki elkínzott fáradt – saját maga is kimerült mostanra, hiába nem szakadt bele a munkába – a csákányok nem voltak itt, de a béklyók sem a lábon. Az egész hely pedig éppen egy nagyjából ötven méter hosszú és húsz méter széles hely volt, néhány rongyos dologgal, amit ágynak lehetett talán nevezni, bár a többség főleg a földre feküdt és kuporodott le fáradtan. Otrus kivételével mindenki ember volt, nők és férfiak vegyesen, bár többüknek furcsa hegyes füle is volt.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A végzet kastélya





Kelta túlvilág, Avalon

---

- Ha úgy alakul, hogy a lelketeket vissza akarnátok szerezni, akkor tudni fogom és oda fogtok jutni, ahol ő van – ígérte meg a nő.

Gwen tankos szavaira nem reagált, lehet, hogy nem is tudta, hogy miről van szó. De mivel mind a két nő belement abba, hogy visszatérjenek az életbe, így a következő pillanatban teljes sötétben találták magukat. néhány másodperccel később a fáklya, ami Aina-nál volt kigyulladt. Mind a két lány a földön feküdt, mellettük egy lyukba nagyjából háromnegyedig lelógva Otrus. Aki végül csúszott, csúszott és egy hangos puffanással le is érkezett odalent valamire. A hármas elágazásnál voltak, a falak ugyanúgy néztek ki, mint legutóbb, de most ott volt a lejárat előttük.

A fáklya fényével egy széles csigalépcső látszott lefelé, végig fal volt belül is, nem csak a széleken, így nem lehetett lelátni az aljára, de Otrus ezen gurult le egy ideig. Ha a két lány úgy dönt, hogy elindulnak lefelé, akkor elég sokat kell haladniuk, azonban pár perc után – és persze miután Otrus testét is hátrahagyták – végre friss levegő illatát lehetett érezni és vizes falakét. Eddig minden száraz és némileg dohos volt, így most ez már kellően jó jel lehet. Ha tovább mennek, hamarosan véget ért a lépcső és egy csatornába érkeztek.

Nem is igazán csatorna volt, mert friss víz folyt itt, a lényeg, hogy ezen részen középen folyt a víz, a széleken haladni lehetet és nem sokkal maguk előtt – úgy negyven-ötven – méternyire kör alakú kijárat látszott, rácsokkal, azon túl pedig egy kisebb tó, majd azon túl egy erdő látszott. A szabadság már nem volt messze a két lánytól.

---

Ugyanaz.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A végzet kastélya





Kelta túlvilág, Avalon

---

A lányok haladtak tovább, Aina kitudott tépni Otrus hajából pár szálat és eltenni saját magának későbbre, hogyha esetleg szüksége lenne rá. Lent a csatorna végében nem igazán volt akkora a rács, hogy kiférjen rajta a páros, azonban nem volt új sem ez, meglehetősen silány munka és régi is. akié a kastély volt nem nagyon tarthatott attól, hogy valaki befelé akar törni, vagy éppen bentről eljut eddig. Így ezek miatt sem volt túl nehéz dolga a két fiatal nőnek, amikor jobb híján a kiszedés mellett döntöttek.

Pár percig kellett csak feszegezniük mindezt és végül megadta magát a rács és mind a ketten ki tudtak menni. szerencsére maguk előtt nem volt túl mély a víz, így hamar ki is mehettek a partra. Itt kint Aina már újra látta a mágiát, nem volt blokkolva, így itt már segítséghez is tudott folyamodni. Lehet, hogy ennyi elég is volt, de lehetséges, hogy Gwen képessége is hozzájárult a szerencsével, mert amint próbálta Aina elérni azt, hogy segítséget merítsen a mágiából, vagy talán az istenektől egy villanás történt…

Otrusnak nem igazán maradt ideje arra, hogy jobban megnézze a többieket, akik ott voltak vele együtt, mert egy villanás szakította félbe mindezt…

A következő pillanatban mind a hárman ugyanott voltak és azt a tevékenységet folytatták, ami az utolsó emlékük volt, mintha mi sem történt volna. Ugyanaz a holmi volt rajtuk, mint az utolsó emlékeik során, így Gwennek megvoltak a fegyverei, a ruhája mindene. Az érzéseik nem változtak, ugyanaz volt, mint a második haláluk után, így a lelkük másik felét nem kapták vissza. Otrus-nak fogalma sincs, hogy miként lehetett újra ott, ahol volt, vagy miképp volt újra életben, vagy hol volt korábban.

Aina pedig nem távozott üres kézzel az avalonban tett kiruccanásán. Ugyan nem tudta egyelőre, hogy Otrus életben volt, vagy sem, de a kezében még mindig ott szorította a férfi haját, amit a kastélyban szerzett magának.

Az eltűnésük és a hazakerülésük, mint kiderült senkinek sem tűnt fel, mert a telefonok, vagy egyéb időt is mérni tudó eszközök alapján még csak egy perc sem telt el azóta, hogy utoljára itt voltak. Mintha nem is történt volna semmi, csak épp az asztráltestüket vesztették el. Hogy miért rabolták el őket, vagy mindez mi célt szolgált, nem derült ki, de annak legalább örülhettek, hogy életben voltak, valakit lehet, hogy zavart ez az állapot, másnak talán az előnyére válik majd. Az idő megmondja.

Vége.

Elnézést a hirtelen zárásért, igyekeztem a legjobban kihozni. A lelkekért később lehet majd magánkaland alatt próbálkozni a visszaszerzéssel, ha valaki szeretné, vagy kvíz jutalom gyanánt is. Szóval nem örökre veszett el, csak ha azt szeretnétek.
@Aina 2,5 hónap mágiatanulási időt kap.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A végzet kastélya





Kelta túlvilág, Avalon

---

---

Azt ugyan homály övezte, hogy a Kree Sztelláris Birodalom megszerezte-e, amit akart, vagy sem, de az bizonyos volt, hogy Avalonban elég nagy ellenállásba ütköztek, olyanba, amit nem vártak, főleg nem egy középkori szinten levő társadalomtól. Az egész végén több hajót is vesztettek és kénytelenek voltak visszavonulni és elhagyni a dimenziót. A mágiával ezúttal ők sem vehették fel a versenyt. Avalon felszabadult, a kree-k visszavonultak, egyetlen egy személy sem maradt hátra abban a vad és zabolátlan dimenzióban.

Hogy ezek után mik lehettek a terveik a kree-knek, főleg, hogy nem sikerült kideríteni azt, hogy miért is árulta el őket a tábornokuk nem derült ki. Lehet, hogy a túl lassú folyamat miatt, a mi a bolygón zajlott támadni készültek, hogy meggyorsítsák, de ekkor történt valami, amiért Layla Laskowsky volt a felelős. Ugyanis ő ébresztette fel a lezuhant hajót, ami kiküldte Annihilus flottájának a Föld koordinátáit. A kree-k pedig érzékelték azt, hogy a teljes sereg pontosan errefelé tart és napokon belül megérkeznek a Plútó vonalához.

Amint pedig megérkeznek egy teljesen új játszma fogja kezdetét venni, valami, amire egyelőre senki sem számított, így megjósolni sem lehet, hogy mi lesz a következménye mindennek…

Vége.