Adam Deer vs Borzalmino

Csendben várok és hallgatom a monológot, amit mond és miközben figyelem, ahogy vacakol.
- Négy szó. Megfigyelés, gondolkodás, csel, támadás. A harcban nincs csalás csak gondolkozni, kell és kihasználni a lehetőségeket.
Válaszolok aztán a lendülő láb és a repülő cipó láttára, felkészülök, hogy arrébb üssem a cipőt aztán kitérve az ütés elől a jobb kézzel az övét megragadva, fordítok rajta egyet és a könyökömmel tiszta erőből az övére csapok mind ezt pár pillanat alatt, így ha jól csinálom, szerez egy nyílt törést is, és persze kísérőként még a gyomrába is térdelek. Amitől kicsit hátrébb eshet, viszont ha nem sikerül elkapnom a kezét vagy rácsapnom, akkor az elhajlással egy időben ütést indítok a feje irányába.

Nem sikerült elkapnom a kezét és kitérnem sem teljesen de legalább nem az államat találta el. Ezért megpróbálom akkor elkapni a kezét, amikor visszahúzza és a háta mögé tekerni, hogy ezek után a kezét egyre feljebb erőltetve fájdalmat okozok neki, és ha sikerül eléggé megerőltetnem a kezét még a válla is kiugrik a helyéről. Ha sikerülne ellenállnia, akkor a hátára ütök és kirúgom a lábát. Ha viszont nem sikerül megragadnom a kezét másik kezemmel próbálom meg ütni aztán beletérdelni. Közben mind a két esetben, ha kell, próbálok védekezni is és megakadályozni, hogy eltávolodjon. Mindenféleképpen megpróbálom elérni, hogy a földre nyomjam és beleverhessem a fejét a talajba.
- Még fel adhatod.
Suttogom közben neki, hátha nem akar mindenáron meghalni vagy megölni.

(Mich, lényegében, ha belegondolsz, és elképzeled, rájöhetsz, hogy kivitelezhető nem azt írtam, hogy odébb megy, hanem hogy kitér ebben most az elhajlást, kell tekinteni, ami közben könnyedén meg lehet fogyni a másik kezét.)

A lábszagom teljesen hatástalan volt a fickó ellen. ezen csodálkoztam egy pillanatig de nem értem rá az elmélkedésre. Amikor elütötte a lábelimet én gyorsan elé ugrottam és behúztam egyet az állába. Sajnos nem volt olyan hatásos mint szerettem volna de ő is egyre fárattab akárcsak én.
Már kezd elegem lenni ebből a harcból ezért maximumra kapcsolok. Miközben visszahúzom a kezem egyben hátra is ugrok így megakadályozom, hogy megragadhassam. A felém érkező csapásait ezentúl nem megállítani próbálom hanem eltéríteni. Muszáj spórolnom az erőmmel mert ellenfelem gazdagabb mint fantáziában mint tapasztalatban. Az ilyenekkel szemben az egyetlen megoldás az a kiszámíthatatlan és értelmetlennek tűnő támadás. És az értelmetlen dolgoknak a specialistája vagyok. Rúgást színlelve ütök vagy ütést színlelve rugók.
(Mich ne becsüld le a lábszag erelyét. Egyszer othon kerestem mi olyann retenetes büdös mikor rájöttem csak a lábam.)

Khm, egyszer elég volt látni, hogy visszaszólás van, mert nem tetszik, ami le volt írva, de többször...

A KM szava a szent, amit mond, az úgy van. Ezen esetben amit Mich mond, úgy van. Szóval kéretik nem felülbírálni, amit mondani. És ezt tessék betartani.

Az erőviszonyok szemmel láthatóan megváltoztak méghozzá az javamra. Mivel minden erőmet bevetettem az erőm és a sebességem ugrás szerűen megváltozott. Megpróbálta elkapni a kezem a pofon után de nem én villámgyorsan hátraugrottam. Becses elenfelem több támadással próbálkozott de én mindegyiket sikeresen eltérítettem. Mivel a sebességem megnőtt így a mozdulatai számomra lelasultak így gyerekjáték volt eltéríteni az ütéseit rúgásait. Kb egy percnyi védekezés után úgy döntöttem itt az ideje, hogy támadásba lendüljek.
Hatalamsra lendítettem a lábam és nagy erővel arcon töröltem becses ellenfelem. Amikor meg a kezemet emeltem ütésre akkor pedig a bokályát rúgtam meg. Az ütéseim igaz fájdalmasak lehettek de nem komolyak mert azzal a fickóvl semmi bajom nem volt így nem tudtam komollyan megütni. Mindössze annyira, hogy elmenjen a kedve a párviadaltól. Kis idő után azonban kiismerte a támadásaimat így ugyanoda kerültünk ahol a part szakad.
Már fáradtan egy újjabb támadást akarok indítani mikor belelépek valamibe amibe nem szerettem volna.
-Ídőt kérek- üvöltöm el magam majd a kezeimmel egy T betűt formázok.
-Az elöbb beleléptem egy "aknába" ezért meg szeretnélek kérni, hogy visszavehessem a cipőmet.-
Ha megengedi addig viszaveszek a teljesítményemből pihenés céljából de amint újból farkasszemet nézünk megint maxon leszek.
Míg a cipömmel bibelödök megprobálok szoba elegyedni mert attól még, hogy piszkos trükköket alkalmaz talán rendes fickó.
-Látom te nem a TV elödt neked is van tapasztalatod a verekedésben. Bár én csak párszor balhéztam az utcán. A legtöbb mozdulatot a TV-ből ismerem.-

Hát nem gondoltam volna, hogy így fog véget érni de engem nem zavar különösebben. Ugyanis én nyertem. Viszont egy rövidet még írok hozzá

Ellenfelem hirtelen felgyorsul és meg erősödik, amit az ütéseiből könnyű észrevenni, de egész hamar sikerül ki ismernem a tervét így bírom védeni a támadásait, aztán történik egy meglepő dolog. Ellenfelem egy általa úgynevezett "Aknába" és időt kér, amit kihasználva állba vágom, mitől kifekszik. Ekkor a shurikenemet előhívva mellkasára térdelek és a nyakához tartom a pengét ameddig fel nem ébred.
- Azt hiszem, végeztünk.
Eleresztek még egy félmosolyt aztán a shurikent eltüntetve, felállok, és kezet nyújtok neki, hogy felsegítsem.

Ennek a fickónak első volt a győzelem az ismerkedés később. Amikor megkértem, hogy adjon egy kis időt míg felveszem a cipőmet a fémkezével álcsucson vágott. Utána már csak annyira emlékeztem, hogy nagyon fáj a fejem és Adam a torkomnak tart egy egy pengét ami a kezéből nőtt ki. Szóval mégis jól éreztem, hogy visszatartja az erejét. Én azonban nem vettem elég komolyan a harcot ezért vesztettem. Becses ellenfelem a kezét nyújtotta felém amit én elfogadtam.
Mikor sikerül felkelnem leporolom a ruhámat majd megdörzsölöm az államat. Még mindig rettenetesen sajgót.
-Ez aztán elégé alattomos volt és erős csapás volt. Igazad van, hogy ez csata volt de nem élet halálra ment. Ez mindössze egy barátságos csetepaté volt. De fogadd gratulációmat és fogadj el tőlem egy ajándékot-
Erre belenyúlok a zsebembe előveszem a mobilomat majd a testemben lévő nanitokkal kicsit megbolondítottam. A telefon elkezd világítani és zenélni én feldobom a levegőbe ahol látványosan felrobban.

GRATULÁLOK ADAM ÉS MICH KÖSZÖNÖM EZT A REMEK KALANDOT és alig várom a következő összecsapásunkat