Re: Titkos labor

by **Tyranis** Csüt. 08 Márc. 2012, 12:37

Nem ment túl messzire, csak néhány métert és a földre ült le gondolkodni, azzal sem fáradt, hogy egy széket kerítsen magának. Egy elme, ami már-már élőlényként cselekszik, logikusan gépiesen és mégis van benne logikátlanság, mert úgy határoz, ahogyan kedve van. Életveszélyes kombináció, persze Tyranis szemével a legtöbb logikátlanságot is össze lehetett olvasztani egy közös pontba, ami logikussá tette az egészet, de most nem erről volt szó. Ehhez némileg adaptálódnia is kellene a mesterséges intelligenciának, hogy minél több tapasztalatból tudjon dolgozni és nem csak mozgásokat, képességeket legyen képes, hanem gondolatokat is. Jó kérdés volt, hogy nem-e vezet ez az egész egy tudathasadáshoz, mint amire képes volt az értelmes életnél kialakulni. Felnyúlt az asztalra és a billentyűzetet vette le onnan, majd ahogyan gépelni kezdett a holografikus kijelző megjelent előtte. Ezeket a terveket muszáj volt bevinni, aztán majd ha az apja újra itt lesz, akkor vele megbeszélni, addig még várhat és egy hobbinak nem volt rossz. Visszatérve erre az MI-re, és általánosságban a mesterséges intelligenciákra, látott már ilyeneket, az androidok is ilyenek voltak, de azok általában a programjuk szerint cselekednek és csak abban a vonalban fejlesztik önmagukat. Az ultronok, amiket az apja vázolt fel és a csatabolygón voltak rémesen primitívek voltak, egyedül az őrző és a felügyelő, ami némileg organikus volt, abban volt csak némi fantázia. A többi selejt, az őrszemek egy része már-már igazán érdekes, akárcsak a galadori űrlovagok is. Ha nagyon sok mindent vegyítene persze logikusan és értelmes határok között, akkor félelmetes gépet lehetne alkotni, de ha csak egybe mindent, akkor semmire sem jutna, mert nem kapna működőképes egyedet. A mesterséges létformák vizsgálata további fontos szerephez jutna. És még az is, hogy miként lehetne a szerves létformákkal összehangolni őket, hogy valami újat és tökéletest kapjon.

by **Tyranis** Csüt. 08 Márc. 2012, 16:58

Ha pedig már eljutott arra a szintre, hogy esetleg organikus is legyen benne, azaz a mesterséges intelligenciával kitoldani az élő agyat és így elérni egy összehangolt valamit. A mesterséges részek pedig kommunikálnak egymással és megfertőzik az organikust. Ezek a kollektívák pedig még egymással is kommunikálnak, és minden olyan személyből átveszik a hasznos részeket, amiket megszállnak. Egy ilyen létforma szinte megállíthatatlan lenne, mert képesek lennének továbbadni a mesterséges részeket és így megfertőzni újabb és újabb személyeket, létformákat. Azokat pedig beleolvasztani ebbe, egy hatalmas tudású számítógépet kapnánk, amiben pedig mégis van rendes biológiai létforma, így képes lenne arra is, hogy váratlan, nem logikus lépéseket hozzon létre. Kiszámíthatatlan lenne, ezzel pedig könnyebben el lehetne érni mindazt, hogy mindenki a Halálhoz kerüljön. Ez az egész egy gyönyörű mestermű lenne. Az áldozatok élnek és mégsem, a halál tudományát is a tökéletességig fejlesztetné így. Ironikus lenne, hogy pont az, aki a halál tudományát próbálja leleplezni és megfejteni, megérteni a lehető legjobban mégis új életet alkotna, valamit, ami az ő szolgálatában áll. Valamit, amivel képes lenne az apja legvadabb álmait is túlszárnyalni és egy teljesen új világrendet hozni az univerzumba. Ahol a halál a legfontosabb. Persze később ezekből a lényekből fokozatosan ki lehetne irtani az organikus létformát és csak a mesterséges részek lennének. Akkor, igen, akkor győzne végérvényesen a Halál. Belegondolva nem is lenne olyan nehéz megalkotni ezt a fajt, ami megfogant a fejében, a furcsa és logikus kérdés, hogy miért nem alkotta meg eddig senki. Túlságosan veszélyesek voltak, valószínűleg ez lehetett az oka. A másik meg, hogy olyan védelmi rendszert kéne írni hozzá, amit nehéz feltörni és később adaptálódik, hogy minél nehezebb lehessen feltörni. Tyranis egyre gyorsabban gépelt és rajzolt a számítógépre, tervezett. Ezt a fajt, igen, ez most határozottan lekötötte az agyát és lefoglalta.

by **Tyranis** Pént. 09 Márc. 2012, 11:28

Ezek a tervek nem voltak rossza ahhoz, hogy egy galaktikus hódító techno-organikus fajjá váljanak. Tyranis úgy gondolta, tervezte, hogy kollektív agyuk van, de mind egy-egy egyéniség, nem csak az eredeti tervezett egyedek, hanem a későbbiek sem vesztenék el a saját tudatukat, de valamilyen szinten mégis egyé válnának a kollektívával. Kibernetikus rendszerrel lennének kapcsolva, amitől telepatikus-szerűen kommunikálnának egymással, bárhol is legyenek. Ez az egész a Fészektől jött ötletnek, hiszen ők beszéltek így egymással akár az univerzum másik feléből is, ami igencsak hatékonnyá tette őket és ezt muszáj volt belevenni az egészbe. A céljuk az lenne, hogy mindent átalakítsanak ezzé a fajjá, techno-organikus fajjá. Úgy szerette volna Tyranis, hogy a faji képességgek megmaradjanak, míg a mesterséges, techno részek képesek legyenek alakváltásra, energiaelszívásra és beépítésre, és ezeket felhasználva képesek legyen különböző offenzív és defenzív képességekre szert tenni. Mindezek igen hatékonnyá tenné őket és gyorsítanák a többi faj és egyed átalakítását ugyanezzé. Ez a faj rendkívül gyorsan képes alkalmazkodni, legalább is így szerette volna elérni, hogy mindezt megtudják tenni, szerencsére Tyranis igen sok faj leírásával, DNS-ével rendelkezett és értett az ilyesfajta dolgokhoz is, így valószínűleg képes lesz elérni mindazt, hogy az általa teremtett faj, bármilyen másikat képes legyen a kollektívába olvasztani. Legyen az kree, shi’ar, skrull, badoon, ember, örökkévaló, isten, vagy akár mutáns. Egy tényleg szinte megállíthatatlan sereget kapna, amivel könnyedén elérhetnék az apja álmát. A kibernetikus rendszert úgy gondolta, hogy nem kell központi irányító, mint a fészeknél, hanem mindben benne lenne az alap, egy központi lenne, ha az elveszik valamelyik másik átveszi automatikusan ezt a feladatot és így tovább. Így hacsak 1 is megmarad, ha véletlenül elpusztulnak is könnyedén újra épülhet a faj. Igen, ezek az elképzelések határozottan jók voltak.

by **Tyranis** Szomb. 10 Márc. 2012, 10:24

Felkelt a földről és egyre gyorsabban és gyorsabban kezdett gépelni és rajzolni a holografikus kijelzőn. Amit elképzelt sorra jelent meg előtte háromdimenziós kép az első lényekről, amiket ezáltal letervezett. Az, hogy miként lehetne megcsinálni és legyártani az első kollektívákat nem volt nehéz, csak ez a hely nem volt rá alkalmas, mert nem volt meg a kellő nyersanyag hozzá. Ez a hely leginkább arra volt, hogy az apja őt alkossa meg és vele kísérletezzen, egy organikus létformával, nem pedig techno-organikussal, ahol a techno is igen nagy hangsúlyt kapott. De azt már bevitte a gépbe, hogy miből mennyi anyag kell majd és a gyártási folyamat miként is nézzen ki. Csak ezeket az adatokat át kell vinnie majd az apja egy másik laborjába és a gyártás után készen is lesz az első csoport. Mindezek után egy bolygót kell találnia, lehetőleg egy egyszerű és primitívet, ahol kipróbálhatja azt, hogy úgy működik-e az asszimilálás, mint ahogyan saját maga eltervezte és láthatóan a szimulációk szerint működik. Azért primitívet választott volna, mert kíváncsi volt, hogy milyen szintre lenne képes az alapkollektíva feljavítani a fajt. Úgy vélte, hogy kellő tudással ruházná fel a techno részeket ahhoz, hogy azok képesek legyenek tovább fejlődni. Még nem akarta a kree-ket és ezeket a fajokat egyelőre eléretni vele technológia és tudás szintjén, az örökkévalókat pedig főleg nem, az logikusan nézve túlságosan is veszélyessé vállhatott volna. Még mindig ironikusnak, érdekesnek találta, hogy a Halál egyik követője életet teremt azért, hogy jobban szolgálhassa úrnőjét. Ellépett a holografikus felülettől, amit végül egyetlen kézmozdulattal nagyított ki, hogy megnézze miként is nézhet ki az első öt alapdolog, amit megtervezett.
Titkos labor - Page 3 137700-135984-phalanx

Titkos labor - Page 3 137700-135984-phalanx

Titkos labor - Page 3 137698-188396-phalanx

Titkos labor - Page 3 137697-54278-phalanx

Titkos labor - Page 3 137696-98647-phalanx

Titkos labor - Page 3 137699-109384-phalanx

by **Tyranis** Vas. 11 Márc. 2012, 14:43

A nagy agy minden esetben fontos szerepet töltött be, kevés olyan fajt ismert, aminek az átlagos méretű agya képes lett volna arra, hogy nagymennyiségű memóriát és tudást tároljon hosszú időn át. Tyranis tökéletesen tisztában volt vele, hogy saját maga is csupán azért képes erre, mert szerencsére az örökkévalók elméjét örökölte és nem pedig a kree-t. Már az is meglepő volt a saját maga esetében, hogy a feltöltésekbe nem őrült bele, hanem teljesen képes volt megőrizni az ép elméjét. Ezzel pedig nem akart kísérletezgetni, persze megtehette volna, valószínűleg hamar talált is volna minderre megoldást talált volna, de nem volt jelentősége. A nagy agy jelentheti a magas intelligenciát, így mindenképpen meg akarta mindezt tartani. Azonkívül igazából még az elképzelés is tetszett neki, hogy ez így nézzen ki, eléggé egyedinek tűnt a számára. Ezenfelül ehhez hasonlót nem is látott korábban az adatbázisban, így azért is ez volt az, amit választott magának. Ami még fontos volt, hogy a kollektívák alkalmazkodjanak az egyik legfontosabb dologhoz, az pedig maga a légkör volt, hogy akár az űrben is képesek legyenek életben maradni, akárcsak a többi szélsőséges körülmény között. Persze a csillagok hőjét nem fogják, de az nem is volt igen fontos. Nem tudott olyan sok fajról, élőlényről, ami erre képes lett volna, így mivel ilyen helyen nem éltek élőlények, így ez szükségszerűtlen volt a számára. A keze intésével kezdte a tervezett formákat kicsinyítette, hogy a legkisebb részleteket is pontosan megrajzolhassa a holografikus ábrákon. Egyre és egyre jobb és részletesebb lett az egész, immáron csak a legapróbb részletek kellettek, a csatlakozók helyei, kábelek és minden hasonló, amivel még könnyebben mehet majd az asszimiláció. Mikor ezekkel is készen volt végre megszemlélhette az alkotását és most már minden megvolt. Az adatokat mentette és titkosította, kell egy labor, ahol legyárthatja és utána a faj élni fog.

by **Tyranis** Hétf. 12 Márc. 2012, 18:32

A biztonság kedvéért még egy biztonsági másolatot is készített erről és a saját kis komputerére felmentette, nem árt ha vele is ott van és ő maga is őrzi. Ki tudja, hogy mi történik ezzel a hellyel, ha véletlenül itt hagyja ki tudja, hogy mennyi időre. Lehetséges, hogy hasonló okból kell távoznia, mint legutóbb, hogy információkat gyűjtsön. Nem biztos, hogy örökké rejtve marad ez a hely, akkor pedig nem árt, ha ennek a helynek az adatbázisa biztos helyre kerül. De ezt már korábban megoldotta, ha illetéktelenek próbálnak hozzáférni saját magát törli az adatbázis. Azonban, amit még nem oldott meg, hogy magánál is tudja hordani ezt a rengeteg anyagot, ami itt van. Noha korábban már írtak az apjával tömörítő algoritmusokat, amikkel ennyi adatot is könnyedén szállítóvá lehet tenni, de még nem állt neki annak, hogy így tömörítse az egészet, pedig ideje lenni. Tényleg nem lehet tudni, hogy mikor is adja be végre az adatbázis azt, hogy megvan valamelyik ékkő. A billentyűzeten gépelni kezdett, majd a hosszas parancssorok után végül engedte a szubrutint, hogy elindítsa a tömörítést. Úgy számolt, hogy jó pár órán át, ha nem egy napig is ellesz az egész a tömörítéssel. Hiszen úgy kellett megoldania, hogy veszteségmentes legyen az egész, ezért egy teljesen új eljárást kellett korábban alkotni. A régi módszer nem tömörített kellően ahhoz képest, hogy mit vártak el tőle. Ez a program pedig a töredékére képes volt az adatokat leredukálni úgy, hogy még tömörítve is könnyedén hozzá lehessen férni az adatokhoz. Muszáj volt, révén nem kis mennyiségű adatról volt szó az ő esetükben. Már az apjának az adatai és kutatási eredményei is itt voltak, legalább is egy jelentős részük, és a technológia maga is páratlan. A többi örökkévaló úgysem használna ilyet, és még fejlettebbek is voltak annál. Addig is amíg ezzel volt elfoglalva a számítógép Tyranis nekiállt a biztonsági protokollokat átnézni és, ha volt olyan, ami már elavult, akkor frissíteni is.

by **Tyranis** Kedd 13 Márc. 2012, 18:40

Szerencsére a rendszerek jól rendbe voltak tartva és összesen két olyan pontot talált, amik gyengék voltak és frissítésre szorultak. De még ezek is olyanok voltak, hogy néhány sor programkódot kellett csak megírni és semmi többet ahhoz, hogy tökéletesen működjenek. És ezeket is igazából Tyranis maga okozta azzal, hogy az egyik generátorba belepiszkált és beleépítette a megfelelő energiatöbbletet. Ez okozott a programokban egy kis kárt azzal, hogy hirtelen sok energiát kaptak és összeomlottak. Ezeket a kis hibákat kellett csupán javítania. Ami pedig könnyű volt. Az adatok tömörítése pedig zajlott tovább, így a lánynak megint nem volt túl sok minden tennivalója. Tervezgetni, hiszen az előbb is a semmiből, hogy milyen módon gyakoroljon abból született meg az a faj, aminek még nevet is kéne adnia. Rövid töprengés után a phalanx nevet adta a projectjének. De ha már úgyis ezt akarta megtenni előtte, hogy gyakoroljon, akkor most is kiváló idő volt arra, hogy ezt be is fejezze, egészen pontosan elkezdje, hátha támad valamilyen jó ötlete megint, mint az előbb. Elsétált a teremig, gépig igazából, ami a helyi veszélyteremnek felelt meg ilyen szempontból. Ahol nem csak a gépek ellen küzdhetett, csak megint felmerült a probléma, hogy mi ellen is készüljön. Hogyan lehetne valami egyedi és nem olyan, amit már végiggyakorolt. Végül is úgy döntött, hogy randomra állítja a gépet, és az lesz, amit az kiad. Ennél többet nem tehetett így hirtelen, mert ahhoz idő kellett, hogy az egészet teljes egészében átírhassa. Így marad a régi megszokott módszereknél, úgyis volt egy-két hely, ahol még jobbá vállhatott volna, mint amilyen eredményeket eddig produkált. A teremben beállította a gépet, hogy akkor kezdje a leckét adni, ha már tíz másodperce a terem közepében állt. Oda pedig meg is érkezett, így most már nem volt más hátra, mintsem kivárni, hogy milyen leckét kap. Ameddig csak pillanatok voltak hátra.

by **Tyranis** Szer. 14 Márc. 2012, 16:03

Minden kezdett körülötte megváltozni, ahogyan a hely felvette azt az alakot, amit a szimuláció betöltött. Nem tudta, hogy mit is kaphat, mert egy teljesen randomra állított a programot, ami szerint az összes benne levő adat közül válogathat, nem pedig egy korábban már fix programot játsszon le. A lány felismerte a helyet, ahova került, a Titán volt az, az örökkévalók eredeti központja, ahonnan az apja is származott. A távolban látott egy celestalt, ami még nem is volt furcsa ezen a környéken, hiszen gyakran figyelték a világokat. Azonban az, hogy a fészek itt volt, már teljesen logikátlannak tűnt. A lány felvonta a szemöldökét, úgy tűnt, hogy a program már-már képes volt valóban meglepni őt. Mert azoknak az ittléte nem is volt logikus. Nem is tudta, hogy nem is olyan régen, a realitás újraindulása előtt ez a cselekmény, esemény valóban megtörtént, amikor az apja, Thanos a teljes realitást kiirtotta, egészen pontosan Fészekké változtatta, hogy utána, ha mindenki az lesz egy vírussal könnyedén elpusztíthassa őket és ne maradjon más az univerzumban, csak saját maga. Így mivel ezt tényleg nem tudta számára logikátlan eseménynek mutatkozott mindez. Nem hitte volna, hogy a fészek képes lenne arra, hogy elfoglalja ezt a helyet és legyőzze az örökkévalókat. Megcsóválta a fejét, éppen ezt akarta elérni, hogy olyan események történjenek, amire ő maga soha sem gondolt volna, amik logikátlanok. A csata nyomát látta és a távolban pedig a fészkeket is, mivel egyelőre a számítógép nem jelezte, hogy mi is a pontos feladata, így lassan a földön gyalog indult el a lángokban álló város felé. Tudta, hogy nehéz ellenfelekkel kell számolnia, lehetséges, hogy fészek alakban lesznek a császárnő irányítása alatt. A fészkeket egyébként már boncolta is, tudta, hogy miként működnek, milyen elven, mik a gyengéik. Azonban azzal is tisztában volt, hogy a fészek megőrzi a néhai test képességeit, szakértelmeit is. azaz ezek a fészkek nem csak fészkek, hanem rendelkeznek az örökkévalók minden képességeivel is.

by **Tyranis** Csüt. 15 Márc. 2012, 12:07

Úgy kellett számolnia, hogyha szembejön vele bárki, az már Fészek lehet. Tudta már nagyon jól, hogy a fészek képes arra, hogy visszavegye az eredeti test alakját is, rendelkezik az emlékeivel, gondolataival és mindennel. És ezek, mint az előbb is eljutott addig a gondolataival már ezek rendelkeznek az örökkévalók képességeivel is. Így különösen óvatosnak kell majd lennie. Lassan és nyugodt tempóval haladt a romos város felé, nem igazán érdekelte, hogy a fajtársai városát látja romokban, nem kötődött hozzájuk. Csak az apjához, a többiek nem érdekelték, hogy élnek-e, vagy halnak. Csupán az lehetett bosszantó számára, hogy ezek nem a Halálhoz kerülnek, még így sem. Bár, belegondolva, logikusan, de oda kerülhetnek. Tényleg nem siette el, lassan mérte fel az egészet, volt ideje, a kegyelemhez az időhúzás nem párosult. Előbb vagy utóbb, úgyis megérkezik oda és akkor végezni fog velük. Csak néhány perc az eltérés. Mindenre figyelt, próbálta a legapróbb részletet is felmérni, megjegyezni, oda nem illő dolgokat keresve. Úgy tudta, hogy elég sokan élnek ezen a helyen, most még mindig nem látott senkit. A program pedig minden bizonnyal az egész helyet szimulálja neki, azaz mindenkit, aki itt volt és akiről tudomásuk van. Az apja itt volt gyerek nagyon régen, azaz tudta, hogy kik lehetnek itt, igaz sokan voltak, de egy számítógép feltörése és annak adatainak ellopása Thanos számára minden bizonnyal nem okozott gondot. Lassan végre odaért a romok közé, de élettel még mindig nem találkozott, semmilyennel. Már-már kezdett benne az is felmerülni, hogy valami teljesen másról szól, mert a fészkek eltűntek a szeme elől, de ő pedig itt maradt ellenfél nélkül. Sírást hallott az egyik rom alól, végre valamilyen nyom. Így arra vette az irányt és fél kézzel hajította félre a romokat. Egy kisgyermek volt, nagyon pici, ősz hajjal és az arcán nem tudta nem észrevenni a csíkot. Saját maga volt.
- Tyranis, kislányom! – hallott egy női kiáltást kree nyelven. – Hol vagy?
A lány felvont szemöldökkel fordult a hang irányába, az anyja volt az, aki a csecsemőt kereste.

by **Tyranis** Csüt. 15 Márc. 2012, 16:14

- Érdekes! – állapította meg.
Ezek szerint a program érzelmi reakciókat próbál belőle kicsikarni, de hiábavaló próbálkozásnak gondolta Tyranis. Tisztában volt vele, hogy csak egy eszköz az apja kezében, ahogyan az apja is eszköz a Haláléban. Igaz az apja még rendes neveltetést kapott a családja körében, de a lánynak minderre nem volt szüksége. Tudta, hogy nem kapott és nem is fog kapni soha sem. Arra pedig, hogy az anyjával találkozzon matematikailag nulla az esélye. A véletlenül a Földre kellene mennie sem fognak valószínűleg összefutni, így ennek a szimulációnak a léte is logikátlan volt. Odébb húzódott, hogy ne lássa meg a kree nő, mert a gyerek felsírt és így már tudtára is adta az anyjának, hogy merre is van. Érdekes, hogy miként is nézett ki csecsemőként, amennyire Tyranis tudta nem volt számára azaz állapot túl tartós, néhány napnál nem lehetett több azok után, hogy az apja kivette a tartályból, ahol addig növekedett. Utána pedig következett a genetikai gyorsítás olyan szintre, hogy már képes legyen felfogni a dolgokat és felnőtt legyen. Figyelte egy fal takarásából a kree-t, ahogyan sírva öleli meg a csecsemőt. Felesleges érzések, amelyek csak legyengítik a lényeket, főleg, ha másnak mutatják ki őket. Már tudta, hogy miként lenne őt könnyű legyőzni, a gyerekkel sarokba szorítani. A másik érdekessége a programnak az volt, hogy itt voltak egyáltalán, mármint a Titánon, ahol logikátlan volt lenniük és nem is lehettek. Elnézett a távolba felmérni a helyet, hogy merre is van mozgás, amikor sikoly szakította félbe a gondolatait. Visszanézett arra a helyre, a kree éppen most ejtette ki a gyereket a kezéből és riadt tekintettel lépett hátrébb néhányat. Hallani lehetett a csontok ropogását és a bőr szakadását, majd a gyerek Tyranis helyett egy fészek kelt ki. A nova sírva esett földre, tétován nyúlt ki a gyerek felé, mintha nem akarta volna elhinni, amit lát. Egy lézerlövés találta telibe a fészket és csapta neki a falnak.

by **Tyranis** Csüt. 15 Márc. 2012, 16:43

Tyranis arra nézett, hogy ki avatkozhatott bele a küzdelembe. Egy szőke hajú férfit pillantott meg, aki akkor kelhetett ki a törmelékek közül. Ekkor látta meg, hogy több örökkévaló teteme is ott fekszik a férfi lábainál. Tehát mégis voltak olyanok, akiket nem alakított át teljesen a fészek, vagy majd csak most fog mindez következni és hasonlóképp az átalakulásra vártak, mint a kisgyerek is.
Titkos labor - Page 3 545224-etrnlsv2006_cov

Titkos labor - Page 3 545224-etrnlsv2006_cov

A fészek, amit a férfi korábban támadott mostanra összeszedte magát és egy kozmikus energiákkal teli lövés után most ő kente a falra a támadóját, majd repült is felé azonnal. Tyranis csak ekkor jött elő és vette kezébe a kardját, ha a program azt is akarta, hogy némi érzelmet mutasson az anyja iránt, aki szerette őt, hát nagyon kellemetlen lesz neki. Már korábban is ölte meg a Csatabolygós szimulációban, de az teljesen más volt, mint ez. A saját erejére kezdett koncentrálni, mire a csíkja az arcán felizzott. Ko-Rel ekkor vette észre a lányt és megkönnyebbülten, ám mégis meglepetten nézett fel rá.
- Kislányom… - mondta lepetten. – Hogyan, az előbb láttam, hogy a fé…
Beszéd közben már éppen kelt volna fel, hogy megölelhesse Tyranis-t, de a lány az ölelés helyett egyszerűen érzelemmentesen szúrta gyomron a nőt a szívének dobbanására, majd ahogyan kirántotta a kardot belőle csapott le újra a következő dobbanásnál, amit a mellkasában érzett, ezúttal a kree nő feje zuhant a porba, és a teste követte azt. Újabb reccsenést hallott, majd egy fájdalmas üvöltést, a fészek is halott volt, a férfi pedig most vette észre, hogy mi is történt. A szemeiből lézer csapott ki Tyranis felé.

by **Tyranis** Pént. 16 Márc. 2012, 09:52

Néhány pillanatig várt csak ki, amikor a lézer felé csapódott, amikor a szíve dobbant oldalra vetődött, de már elkésett, a lézer végigsúrolta a vállát, pontosan mellkas közepén találta volna, ha nem mozdul. A fájdalom ellenére sem szisszent fel, megtanulta, hogy szótlan tűrje a fájdalmat, legyen az bármennyire is nagy és gyötrő. Mióta a képzése véget tért az apja részéről nem túl sok olyan ellenféllel találkozott, ami képes lett volna megsebezni, hacsak nem úgy, mint az utolsó gyakorláskor, amikor saját maga nyúlt bele a korongokba, hogy megragadja őket. A következő dobbanásra, felpattant a vetődés után és már repült is a férfi felé, majd a következő dobbanás után őt ütötte meg. A férfi csak egy kicsit tántorodott hátra az ütés erejétől, majd most ő ütött és találta arcon Tyranis-t, mire a lány ajka felrepedt, a meglepettségtől sem maradt ideje kitérni, mivel az ellenfele megragadva a karját egyszerűen áthajította a feje felett és Tyranis az egyik épület falának csapódott. Át is szakította azt, majd két fallal később terült el a földön. Miközben kelt fel letörölte a szájáról a vért és köpött is egy adagot az oldalára. Régen volt olyan, hogy olyan ellenfelet kapott volna, ami ilyesmire képes volt vele. Még akkor is, ha örökkévalóról volt szó, mit tett ez a szimuláció éppen? Egyedül talán az apja tudott volna így elbánni vele, de az apja erősebb volt a többi örökkévalónak, hála annak, hogy deviáns DNS is volt benne. Ó! Már értette, az ellenfele, az Thanos volt, az apja, csak éppen egy teljesen másik testben a szimulációnak hála. Végül is saját maga kért olyan szimulációt, gyakorlatot, amivel biztosan nem találkozhat soha sem. Így már logikus volt az egész. Akkor viszont egy igen nehéz mérkőzésnek nézett elébe, amit lehetséges, hogy megnyerni sem fog. Egyvalamiben teljesen biztos volt, ha ez szerepelt is a programok között az apja soha sem tette volna be. Valószínűleg soha sem akarta volna, hogy egyszer a lánya jöjjön rá a gyenge pontjaira és legyőzhesse őt. Nem mintha valaha is előfordulhatna ebben az életben. Ez soha sem fordult meg Tyranis fejében.

by **Tyranis** Pént. 16 Márc. 2012, 17:49

Sok ideje nem maradt arra, hogy gondolkozzon, hogy mit is akart tőle a szimuláció és az efféle dolgokon, mert mozgást hallott. A fészeki is itt volt a közelben, és ha mindez nem lett volna elég, még az örökkévaló is ott volt kint és az árnyékát végre meg is láthatta. Tyranis nem mozdult, minden izmát ugrásra készen feszítette meg, de még nem mozdult. A külvilágot is igyekezett teljesen kizárni és csak a vele szemben levő örökkévalóra koncentrálni. A fészek nem árthatott neki, ahhoz túlságosan is jól ismerte őket, hogy baja essen velük szemben. Talán csak nagy tömegben, vagy a császárnő okozhatott volna neki gondot, de a többi nem. Még mindig teljesen nyugodt volt, a világ pedig lelassult körülötte, szinte nem is hallotta az odakinti lépteket, a fémes csúszást és nyikorgást. Egyvalami figyelt a férfi mozgásán kívül, az pedig a saját szívének dobbanása volt. Mivel nyugodt volt, így az adrenalin sem dübörgött a fülében és a szíve is teljesen normálisan vert. A fémfal megmozdult, a szőke férfi most próbálta oldalra hajítani, hogy megtalálja őt. Tyranis még mindig mozdulatlan volt, csak a kezei szorultak ökölbe, a kardja odakint volt, így marad a szabad kezes harc, ami úgyszintén nem okozott neki túl nagy gondot, mert arra is megkapta a kiképzését. Mikor a fém megemelkedett és meghallotta a szíve dobbanását, akkor lökte el magát a földtől és teljes gyorsaságával csapódott a férfinak, miközben a tenyere aljával próbálta orron csapni, hogy a mozdulattal az orrcsontot felnyomja az agyba. A legegyszerűbb és legkönnyebb módja az ölésnek, minden humanoid fajnál bevált eddig, aminek volt orra és volt agya. Mindenkinek ugyanúgy halálos volt. A férfi az ütés után nekirepült a falnak, de a lány nem halotta a reccsenést, igaz nem is nagyon várta. Egy örökkévaló ellen mindez kevés lesz, ezzel tisztában volt. Az újabb összehúzódásra mozdult megint, ezúttal a kardját kapta fel és állt fel támadóállásba az ellenfelével szemben.

by **Tyranis** Pént. 16 Márc. 2012, 18:28

A férfi feltápászkodott, ám ezúttal nem támadott, csak megtörölte a száját és letörölte a vért onnan. Végignézett a lányon, láthatóan nem ismerte fel, hogy ki lehetett, hogy az a gyermek volt, aki nem sokkal korábban változott fészekké.
- Az örökkévalók megmentői lehettek volna! – mondta. – És te… te… annak ellenére, hogy ki volt az apja! Talán te is fészek vagy?
Tyranis tudta, hogy a Titán végleg elesett. Volt az apja?! Ezek szerint mégsem a saját apjával állt szemben, hanem valaki mással. Nem ismerte fel a férfit, bár elég sok örökkévaló élt Tyranis csak a saját rokonságát ismerte volna fel. A nagyapját, a nagybátyját és az apja nagybátyját. A nagyanyja már halott volt és más rokonról pedig nem tudott. A kérdésre lassan megcsóválta a fejét, nem, határozottan nem volt fészek, a férfi pedig nem volt logikus. Ha az lett volna, vajon a kardért nyúlt volna? Semmilyen esetre sem történt volna így.
- Hát akkor? – kérdezte.
- Örökkévaló. – mondta ki érzéstelenül a lány.
Úgy tűnt, hogy ez valamiféle kegyelemdöfés volt a férfinak, látszott, hogy a válla megroggyan és az arcában, szemeiben teljes érthetetlenséget vélt felfedezni. Nem hitte volna, hogy valakivel a fajukból ennyire érzéketlen lesz azok iránt, ami itt történt, hogy egy faj fele romokban és ki tudja, hogy a Földiekkel mi lehet.
- De akkor… miért? Hogy lehetsz ennyire érzéketlen a fajod pusztulása láttán?
A lány csak most állt vissza rendes állásba, de még mindig kész volt bármikor támadni és megölni a férfit. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy miként reagálna a férfi arra, ha megmondaná, hogy ki is valójában. Nem tudta logikusan kikövetkeztetni mindezt. Egyelőre nem szólt, csak figyelte a megtört másikat, aki továbbra is a válaszára várt.

by **Tyranis** Szomb. 17 Márc. 2012, 12:17

- Ő voltam. – mutatott a fészekre, ami a gyerekből lett. - Tyranis, Thanos, a titán lánya!
Továbbra is teljesen érdektelenül beszélt, mintha csak egy számítógép mondta volna ki ezeket a szavakat és nem pedig egy élőlény. Az érző túlzás lett volna, de az élő mindenképpen igaz volt. A férfi arcán a döbbenet tovább nőtt, mint aki tényleg nem akarta elhinni, hogy mit hallott. Thanos neve amúgy is egy átoknak minősült errefelé, az pedig, hogy csak így szemlélte ezeket a dolgokat még inkább azzá tette. Valószínűleg az apja sem reagált volna máshogyan erre az egészre. Már a kapcsolatot sem tartotta jó ideje a rokonaival. Családnak nem igen lehetett nevezni, főleg nem Tyranis nagyanyjának halála óta. A férfi vele szemben remegve állt fel.
- Nem… - hebegte. – Nem… NEEEEEEEEEEEEEM! – üvöltötte már a végén.
A szemei sárgán kezdtek fényleni, majd a kozmikus csapás, ami az egész arcot eltakarta kezdett a lány felé száguldani.
Titkos labor - Page 3 359267-44466-ikaris

Titkos labor - Page 3 359267-44466-ikaris

Tyranis egy elegáns levegőbeugrással kerülte ki mindezt, majd egy szaltó után újra a földre érkezett. Először csak a lábujjai értek le, majd gyengéden a talpa többi része is, legutoljára a sarka. Elegánsan és tökéletesen ezt is, nem bízta a véletlenre. Arra mindig ügyelt, hogy az elegancia benne legyen a mozdulataiban, még ha gyilkolt akkor is. számára a halál nem csak tudomány, de művészet is volt. Ennyit pedig megérdemelt mindenki, hogy kifinomultan végezzen felük. A férfi fáradtan, zihálva rogyott térdre. Nem kegyelmezhetsz, az apja szavai ott csengtek a fülében. Nem is akart, de még a tudomány oltárán is áldozhat, a kegyelem abba nem tartozott. Lassú léptekkel indult a fáradt örökkévaló irányába.

by **Tyranis** Vas. 18 Márc. 2012, 17:51

A fáradtságból ítélve nem ez volt az első küzdelme a férfinak, hanem már korábban is harcolt, valószínűleg a fészekkel. Vajon őt is megfertőzték? Nem, akkor a viselkedése logikátlan lenne, látott már átalakulni valakit fészekké, miután megfertőzték. Igaz nem volt tudomása arról akkor még, hogy mi történt vele, de sokkal rosszabb állapotban volt és fájt mindene. Persze, a csontjai is átalakultak, minden. Biológiai szinten történt mindez, molekuláris szinten. A fészek egyszerűen a megfertőzött alak DNS-ét írta át. Itt semmilyen jelen nem volt annak, hogy ez történne. A meggyötört ellenfelét nézte, minden bizonnyal abba tört meg, hogy látta mi történt itt mindennel és mindenkivel. Valószínűleg már a halált is várja és feladta a küzdelmet. Nem tudta a lány elképzelni sem, hogy a másik mit érezhetett. Az érzelmek annyira feleslegesek voltak, ha nincsenek, olyasmi sem történhetett meg, mint ami az előtte térdelővel. Egy gépekből álló társadalom mennyivel jobban működhetne, mint ez. Igaz azok kiszámítóak lennének egy idő után, így most visszajutott a phalanx kérdéséhez is és ahhoz, hogy miért is alkotta meg őket. A férfit figyelte még mindig, aki továbbra sem mozdult, a képességeit latolgatta. A megszokott örökkévaló képességeket gondolta, azt már tudta, hogy igencsak erős, talán erősebb, mint a többi szokott lenni, a lézerszem most már teljesen biztos volt, mert azt a férfi már használta ellene. Annak ellenére, hogy eddig nem volt túl nagy ellenfél nem becsülhette le. Sokkal többre lehet képes, mint amit mutatott eddig. Hacsak nem adta fel tényleg, akkor hagyni fogja magát. Legalább is így következetett, ha pedig nem így volt, akkor valószínűleg halálig fog harcolni és csak a meglepetésre vár, hogy a lány közel érjen hozzá. Továbbra is figyelte, minden mozdulatát, kezdett egyre gyanúsabb lenni neki az egész. Csak leütni akarta, a vizsgálódások után elég lesz megölni. Mikor odaért az ellenfeléhez, akkor sújtott le a karddal.

by **Tyranis** Vas. 18 Márc. 2012, 17:51

A számításai pedig helyesek voltak, abban a tekintetben, hogy ellenfele nem akarja feladni a harcot, hanem folytatni fogja azt, hogy küzd. A kard már lendült az irányába, de nem éllel, hanem csak a lapjával, hogy leüthesse. A férfi pedig ekkor tért ki, egy egyszerű oldalra vetődéssel és már a lábával próbálta Tyranis lábát kisodorni a helyéről. A lány már nem tudott volna ezelől kitérni, így maradt egy helyben és villámgyors mozdulattal rúgott ki az ellenfele felé a következő szívdobbanására. Még most is tökéletesen figyelt erre, hogy ezt így tegye meg. A két rúgás egyszerre talált, a férfi felüvöltött, ahogyan hallani lehetett azt, hogy a térdkalácsa eltörött, és a lány pedig a földön kötött ki, annak következményeképpen, hogy a lábát kisodorták. Az ellene irányuló támadásnak nem volt túl nagy ereje, így a bokája is épen maradt és nem szenvedett semmilyen komolyabb sérülést. Úgy számolt, hogy a férfi az összezúzott térdkalácsa ellenére sem fogja feladni a harcot, hanem talán még inkább harcolni fog. Megállni a lábán nem volt fontos, mert valószínűleg, sőt biztosra vette, hogy ő is képes repülni. Szinte nem volt olyan örökkévaló, aki erre ne lett volna képes, bár úgy tudta, hogy van, aki inkább csak fut és nem repül, valaki meg egyáltalán nem használja ezen képességét. A következő dobbanásra mozdult, de már látta, hogy a másik is, annak újra a lába szállt, ezúttal a feje felé. Itt már nem volt képes arra, hogy hasonlóképpen védekezzen, mint az előbb, így a karjait csapta fel védekezés gyanánt, hogy azzal blokkolja a rá jövő támadást és az őt körülölelő védőpajzsra kezdett koncentrálni. Sikerült is, csak némi tompa fájdalmat érzett, de a földön métereket csúszott, ahogyan a rúgás ereje hátrébb vitte. Ahogyan sikerült megállnia a következő dobbanásra nézett fel, majd ezzel egy időben már lökte is el magát a földtől a férfi irányába, hogy támadhasson rá. A férfi arcán egy mosoly jelent meg, ahogyan Tyranist figyelte a támadása közepette.

by **Tyranis** Vas. 18 Márc. 2012, 17:51

A lány jól számolt, a férfi már nem a földön állt, hanem nem sokkal felette lebegett, hogy ne kelljen a sérült lábát használnia. Mikor kellően közel ért, már-már csukott szemmel, elegánsan, rutinból a szíve ritmusára belülről vágott. A férfi könnyedén szökkent hátra elkerülve az erőteljes csapást, aminek csak a szele miatt kellett védekeznie, hiszen huszonöt tonnás erővel suhintott a lány. Azonban még szinte meg sem várta, hogy a penge távolra kerüljön, amikor Tyranis a leginkább volt védtelen, a mellkasa szabad préda volt teljesen, akkor lendült hihetetlen gyorsan előre. A lánynak nem maradt arra ideje, hogy védekezzen és visszarántsa a kardot, az örökkévaló a könyöke hajlatába vágott egy hatalmasat, minek köszönhetően a kard kiesett a kezéből. A szabad kezével pedig a lány arca felé vágott, de Tyranis erre már készült, ez annyira látható volt és logikus. Szinte már-már adta magát, hogy ez lesz a következő támadás. A kezével próbálta megállítani a másik kezét, csak némileg került hátrébb tőle és ekkor felugorva páros lábbal rúgta meg a férfi mellkasát talppal. Most az került hátrébb és csúszott métereket. A levegő sípolását hallotta egy pillanatra, ahogyan az kiszakadt a férfiból, az nem is várt tovább, újra a szemeiből lézerrel lőtt a lány felé. Egy újabb dobbanás, Tyranis a földre ékezés után a nem sérült karjával lökte el magát a földről egy hátra szaltóval, hogy így kerülje el a lézert. Az pedig pontosan alatta szállt el centikkel elkerülve őt. Pontosan szembe érkezett meg a férfival, aki eddigre odaért hozzá, ám ekkor Tyranis egyszerűen arcon könyökölte, a férfi pedig őt hasba rúgta. Igazán képzett volt, valóban jobb ellenfél, mint amivel eddig találkozott. A lány arcán és nyakán a sárga csík izzani kezdett, ahogyan a kozmikus energiák kezdtek a testében gyűlni. Hirtelen ragadta meg a férfi arcát, majd a kezéből egy igen erőteljes kozmikus sugarat lőtt annak fejébe. Az ellenfele hátrarepült és még egy falat is áttörve tűnt el a romok háta mögött.

by **Tyranis** Vas. 18 Márc. 2012, 17:52

A logika most sem hagyta cserben, úgy számolt, hogy ezt a támadást már megfogja érezni a férfi és valóban így lett. A biztonság kedvéért most is összegyűjtötte a kardját, majd azzal a kezében, most már a balban indult a romokhoz. Csak az égett hús szagát érezte egyelőre, ahogyan a romokhoz ért, akkor benézett a lyukon, ahova bezuhant az ellenfele. Csak a még mindig füstölgő testet látta ott, ahogyan a földön feküdt és láthatóan nem is lélegzett. Nem is biztos, hogy kellett neki, így még mindig nem lehetett biztos abban, hogy megölte-e őt, vagy sem. Belépett a lyukon, odabent sötétség fogadta, az égett hús szaga itt még inkább érezhető volt. A férfihoz lépett, de most csak belerúgott, de az nem mozdult. Egy erősebbet is, de még mindig nem, azonban már törött bordák hangját hallotta, de a férfi meg sem nyikkant. Azaz még mindig eszméletlen volt. Mivel itt bent túl sötét volt, megfogta a testet és kivitte a szabadba. Most már meg is nézte, hogy az milyen sérüléseket szenvedett, a térde eltörve, a bordái egy része most már igen, az arca pedig, akárcsak a nyaka megégve. Ha túl is élné, jó ideig nem térne magához. Tudta, hogy milyen sérüléseket okozhat, és ezek pedig életveszélyes sérülések voltak, nyolc napon túliak. Még ha folyamatosan koncentrál rá is ugyanez történne. Saját maga viszont nekiállt annak, hogy a sérült jobb kezét jobb állapotba hozza, visszaugrasztotta a könyökét, majd rögzítette, hogy legalább tartson. Egy kicsit gyógyított rajta, arra koncentrálva, nem volt súlyos, így most már igencsak hamar rendbejött, majd a még mindig eszméletlen férfihoz lépett. Még egy-két igen jó állapotban levő épület volt ezen a helyen, a lány nagyon remélte, hogy még talál majd egy labort, kutató labort épen. Akkor pedig nem lesz más hátra, mintsem majd felboncolja a férfit, amíg még életben van. Így legalább még lenne esélye arra, hogy megvizsgálhassa és tanulmányozhassa. Örökkévalóhoz még úgysem volt nagyon szerencséje csak „tankönyvből” eddig.

by **Tyranis** Vas. 18 Márc. 2012, 17:52

Néhány perc keresgélés után meg is találta, amit keresett. Szerencséjére még egyetlen fészekkel sem futott össze, bár a keresés vége felé jó néhányat már el kellett kerülnie, hogy ne támadjon az rá. Eddig úgy vélte logikusan, hogy sikerült észrevétlennek maradnia az összessel szemben, mert ha egy kiszúrta volna őket, akkor már az összes tudta volna. A telepatikus kapcsolatuknak hála, hogy azáltal képesek arra is, hogy egymás érzékszervein át lássanak. Egy félig lerombolt épületbe ment be a fészek elől, ahogyan ezt megtette jött rá, hogy ez valóban egy labor, amit keresett eddig. Odabent talált is egy olyan labort, amit keresett. A még mindig magatehetetlen és eszméletlen férfit kikötözte az ágyra, a fejét is lerögzítette, nehogy a szemével kiszabadítsa magát később, majd nekiállt keresgélni megfelelő felszerelést ahhoz, hogy nekiláthasson a boncolásnak. Kellett valami serkentő szer is neki, amivel a magához téríthette a férfit, a folyamat alatt fontos volt, hogy magánál legyen és így még több fontos információt gyűjthessen Tyranis arról, hogy miként is érez és mit reagál egyes dolgokra. Tudta, hogy egy faj egyetlen egyedéből semmire sem lehet különösebben következtetni, mert minden egyed más, mindenki máshogy reagál a fájdalomra és a külső ingerekre. Csak nagyvonalú következtetéseket lehet levonni, hogy miként reagálhat a többi is. A szervek, izomzat, és testfelépítés azonban egyezett mindenkinél, így a legfontosabb anatómiai részek meglehettek ebből is. Egy pillanatra elmerengett, hogy az apjának vajon van-e még olyan mintája, esetleg lefagyasztott embriója azokból, amikből őt is létrehozta. Minden bizonnyal, nem volt logikus és az apjára sem vallott, hogy csak egy esetre készült. Még saját maga is logikusan sokat tárolt volna, ha az első, elsők nem is tökéletesek lehessen később próbálkozni. De nem tudta, hogy ezt hol tárolhatta. Így maradt a szimuláció. Hangokra lett figyelmes, a kísérleti alanya kezdett nyöszörögni, azaz felébredni.

by **Tyranis** Hétf. 19 Márc. 2012, 11:36

Tyranis végül megtalálta, amit keresett, egy szikét. Nem lézerest keresett, az túlságosan is megkönnyítené a dolgát és elrontaná az egészet kísérletet, révén a lézer miatt az összes ér azonnal kiég és nem vérzik a kísérleti alanya. Lehet, hogy a fémeszköz nem is volt szike, de a célnak tökéletesen megfelelt. Visszalépett a lekötözött férfihoz, majd lenézett rá, a kezében a fémeszközzel. Annak a szemeiben félelem csillant, valószínűleg már sejthette, hogy mi is fog rá várni. Tyranis szándékosan úgy helyezkedett, hogy az örökkévaló véletlenül se tudjon rá sem lőni lézerrel a szemeiből. A lány lassan közelítette a szikét a férfi szemeihez, aki erre erőteljesen próbált szabadulni, de nem tudta megtenni. Remek szakértelemmel kötözte le és a helyet úgy tervezték, hogy egy örökkévalót is képes legyen fogva tartani. Mikor a férfi támadott volna a lány egyetlen gyors és ügyes vágással metszette ki annak az egyik szemét, a férfi fájdalmas hangon üvöltött fel, miközben a vér kezdett kifolyni az üres szemgödörből. A szemet az egyik fémtálba helyezte, hogy később vizsgálhassa majd meg. A másik szemből lézer csapott a plafonba, aminek a fala ettől megrepedt. Az üvöltés volt a nagyobb gond Tyranis-nak, így oldalt állva teljesen nyugodtan kapta el a férfi állát és szorította meg azt, nem hagyva, hogy a másik becsukhassa a száját.
- Ne… - nyögte az örökkévaló.
A lány csak lenézett rá, a szemeiben érzelem sem csillant, ahogyan az arcán sem látszott ilyen. Egy mozdulattal akasztotta ki az alsó álkapcsot, hogy ne tudjon harapni a másik, majd a szikével benyúlt annak a szájába, miközben a szabad kézzel megfogta a férfi nyelvét. Az hörgött, küszködött, de nem volt képes szabadulni még mindig nem. Egyetlen vágással vágta ki a nyelvét Tyranis, majd egy elegáns mozdulattal rázta le a vért a kezéről és a szikéről. A nyelvet a kivágott szem mellé tette le.

by **Tyranis** Hétf. 19 Márc. 2012, 12:16

Visszanézett a férfira, aki most már csak hörgő hangokat tudott kiadni. Üvöltött volna, de a szájából csak vér folyt ki és amiatt kissé még fulladozott is. Láthatóan az izmok megfeszültek a fájdalomtól, tehát mindezt ugyanúgy érezte, mint minden más faj is, amivel eddig találkozott. A testet figyelte, majd a ruhát is letépte róla, lassan úgyis a testhez ér, hogy azt kezdje felvágni. Nem, mint egy nő nézett végig a férfin, ez hidegen hagyta, hanem mint a kísérleti patkányon szokás, csak egy tárgy, amin végezheti, amit akar, hogy megértse a halál tudományát. Újra a fejhez lépett, majd most sokkal lassabban, nem gyorsan vájta ki az utolsó szemet is. Meg kellet állapítania, hogy a férfi még sírt is a fájdalomtól, érdekes megfigyelés, bár nem volt túl meglepő. A legtöbben ejtettek könnyeket ettől. Csak azoknál soha sem kellett a szemet kivágni, mert nem tudtak hasonlóképpen támadni irányába. Ez a szem is a másik mellé került, és most jött a többi része a boncolásnak. Humanoid test, így tudta, hogy merre lehetnek azok az izmok, pontok, amiket ha bevág akkor csak súlyos fájdalmat okoz, de elvérezni nem fog az illető. Ugyanígy volt a nyelvkivágással és a szemek kiszedésével is. Újra végignézett a testen, hogy merre is kezdje, melyik izmokkal, szalagokkal, hogy azokat szedje ki elsőként. Hogy a legtovább húzza majd, a legvégső fázisba úgyis bele fog halni, még senki sem bírta azt ki, hogy a belső szerveket távolította el belőle. A kérdés csak az volt, hogy hányadik szerv után halt bele a célszemély a kísérletbe, vagy már a szervek előtt a sokkba. Végül is úgy döntött, hogy a törött térddel fogja kezdeni, így néhány lépést tett az asztal mellett, hogy a férfi lábaihoz érjen. Az a térd még mindig természetellenesen furcsa szögben állt, nem volt idő sem visszatenni, sem pedig eljutni addig, hogy megkezdhesse meggyógyítani. A bal kezével ragadta meg a térdkalácsot, majd roppantotta össze és tépte ki csak a kalácsot a helyéről. A férfi megint üvölteni próbált, de szerencsére erre már nem volt képes, csak a sűrűn levegővételét lehetett hallani. Akkor most jöhettek az izmok.

by **Tyranis** Hétf. 19 Márc. 2012, 18:50

Az izmok, először a comb és láb izmokkal, csontokkal kezdte a vizsgálódást, révén itt volt már olyan seb, aminél egyszerűbb volt az egészet megkezdeni. Csak finoman és óvatosan, nem akarta, hogy az erek is sérüljenek, mert a végén még képes és elvérzik az illető. Ahhoz kellett volna a lézerszike, de még elhozhatja ide. Nem is volt rossz ötlet. De egyelőre óvatosan emelte meg a bőrt ott, ahonnan kiszedte a térdkalácsot és még megvagdosta alatta a bőrt. Nem az izmot, vagy hasonlót, csak a bőrt, majd egy erőteljes rántással tépte le a férfi combjáról az egészet. A mocorgással, nyögdécseléssel nem törődött, hanem egyből nézte az izmokat. Azt a némi vért, ami a hajszálerekből a húsra és izmokra került letörölte, nem figyelve arra, hogy azzal is fájdalmat okoz. Az izmok olyanok voltak, mint amiket igazából várt és látott már más fajoknál, nem volt különbség. Néhányat megtapogatott, feszesek és egészségesek. Végül úgy döntött, hogy egy nagyobb részt kivág, persze az ereket most is elkerülte és csak az izomszövetet a hozzá tartozó inakkal szedte ki. Ahogyan megvolt, ezt még a comb mellett felvágta, hogy ott is megvizsgálja, semmiben sem volt nagy eltérés, mint másoknál. Vissza a térdhez, a szalagokat nézte meg, majd egyesével kezdve az inakat kitépni a lábból, amik a vádlit rögzítették a síp- és lábszárcsonthoz. Ahogyan ezzel megvolt és ezeket is megnézte a lábfej izmai következtek, arról is lenyúzta a bőrt, hogy a lábfejet és a bokát is megnézhesse. Ezt most a másik lábon csinálta, hogy ne csak az egyik terhelődjön és sérüljön meg, ez pedig még épp volt teljesen. A másiknál ki tudja, hogy a vizsgálatai milyen kárt okoztak. Amit elégedetten vett tudomásul, hogy a férfi még igencsak jól bírta és még magánál volt a fájdalom ellenére. Majd ha elájul szünetet tart amíg magához nem tér, de ezzel még nem kellett foglalkoznia. A lábfejből kivett néhány csontot is, az ujjakat levágta, majd azoknak a vérzését is elállította. Mikor mindez megvolt áttérhetett végre a karokra is.

by **Tyranis** Kedd 20 Márc. 2012, 12:04

A könyöknél kezdte a bemetszést és a ott vágta leheletfinom végig a bőrt, nehogy eret, inakat vagy hasonlókat sértsen. Amint ez megvolt, hasonlóképpen járt el, mint a lábak esetében. Egy-egy rántással tépte le az al- és a felkarról a bőrt, hogy az izmok és inak láthatóvá váljanak. A nyúzás is így sokkal, hatékonybab volt. A könyökporcot kioperálta a férfi karjából, majd az ínszalagokat tépte ki egyesével, hogy semmi se tartsa őket a könyökhöz és az használhatatlan legyen teljesen. A karizmok is hasonlóak voltak, mint más fajok esetében. Így ezzel most nem is foglalkozott sokáig. Ami sokkal jobban érdekelte azok a belsőségek voltak. A belső szervek. Itt azonban már szükségessé vált, hogy lézeres szikét is használjon, mert itt már túl nagy volt az elvérzés lehetősége. A másik asztalhoz ment, ahol hagyta az ilyen szikét majd azzal tért vissza. Végigtapogatta a férfi hasát, mellkasát, hogy hol is álljon neki a bemetszésnek, majd úgy döntött, hogy a szegycsont alatt fog nekiállni, a bordák felvágása és eltörése maradjon a végére, mert ha a tüdőhöz és a szívhez ér, akkor azok még kellenek ahhoz, hogy a többi szerv friss maradjon és működőképes. Egy adag adrenalint még beadott a férfinak, hogy az minél tovább magánál maradjon és sajnos eljutott arra a részre, amikor még fájdalomcsillapító is kellett, hogy minél tovább maradjon magánál. Így ezt is beadta neki, pontosan kiszámítva, nehogy túladagolja és ebbe haljon bele a kísérlete. A szkennert a férfi felé húzta, hogy az holografikus képet mutasson a szervezetéről. Így látta, hogy merre vannak a belső szervek, erek és az analízis is megjött, hogy minden tekintetben végletekig egészséges egyedről van szó. Nagyon óvatosan vágta fel a bőrt, kínosan ügyelve arra, hogy véletlenül se sértsen meg egyetlen artériát, vagy pedig belső szervet. Közben figyelte a holoképet is azon követve végig, hogy hol is vágja fel az örökkévalót. Vér szinte semmi sem keletkezett a lézer szikének hála és végül végzett is a felnyitással és a szeme elé tárultak a belső szervek.

by **Tyranis** Szer. 21 Márc. 2012, 15:04

Itt már határozottan kellett a lézeres szike, eddig nem volt jelentősége, de most már igen. Először nekiállt annak, hogy a kevéssé fontos és nem létfontosságú szerveket operálja ki a férfiból. Jöhetett az epe és a hasnyálmirigy. A lép volt a következő, tudta, hogyha a lépet sebzi és megsérti, akkor igen hamar képes az áldozat is elvérezni és belehalni a sérülésbe. A máj igencsak fontos volt, de úgy tudta, tapasztalta eddig, hogy fél vesével és fél tüdővel, illetve a máj felével is bőven lehet élni. A páros szervek remekül elműködtek egymaguk is. A vesét emelte ki éppen, amikor a férfi nyöszörgése elhalt. A mellkason és a szíven látta, hogy még működnek és emelkednek, így nem halt meg, csak elvesztette az eszméletét. Hát ennyit ért csak azaz erős fájdalomcsillapító és adrenalin, amit beadott. Kissé csalódott, hogy ennyit bírt csak a férfi, bár már ez is jócskán meghaladta azt, amihez szokott. Most már halott volt úgyis, így nem fogta vissza magát, a többi belső szervet is kioperálta, majd a szív következett. Ott már igazán nem fáradt azzal, hogy kivágja, csak a kezével nyúlt be és tépte ki a helyéről azt. Az még néhányat vert a kezében mielőtt a működése leállt volna. A férfi halott volt. Akkor most már foghatta a szikét és a torkát vágta fel, hogy a légcsövet is megnézze magának. Mindezek után következhetett az agya a férfinak. A kardjának egyetlen suhintásával skalpolta meg a férfit, hogy az agyhoz férjen. Tudta, hogy miként kell csapnia, hogy az agyszövet ne károsodjon és sérüljön. Már tudta, hogy mit rontott el, rá kellett volna kötnie egy gépre a férfit, hogy lássa az agyműködését a stimulált érzések, gondolatok mellett. Kíváncsi lett volna, hogy mekkora részét használja ki a férfi az agyának. Saját magáról és az apjáról tudta, hogy jelentős részét, de másoknál nem volt így. Nem volt mindenki annyira zseni, mint ők. A szürkeállomány sértetlen volt és úgy nézett ez ki, mint ahogyan a holografikus tankönyvben is. a férfi egykori ruháiban törölte meg a kezét és magát. Ezzel végzett mára.

by Ajánlott tartalom