A Túlélők szigete

Kicsit esetlenül áll ott a többiek közt, de láthatóan megkönnyebbül, mikor az Alfa és a többiek is támogatják a békés megoldást. Persze, hogy ha a másik törzs eleve nem akar majd tárgyalni, akkor nem sokra mennek vele. De legalább megpróbálják, mielőtt mészárlásba fordulna az egész. Lelkesen bólint a békés megoldásra, bár Ts'ehlo láthatóan nem örül annak, hogy a többiek is ennyire kinyilvánították az akaratukat.
Felsorakozik a többiek mögött, neki semmilyen fegyvere nincs, s meg kell hagyni átalakulva sincs nagy harci ereje, és értéke. Reméli, hogy ha tényleg harcra kerül a sor, ő ki tud valahogy maradni az egészből.

I10 - Nerine (Ko), Svi'rag'ha (Svarog), Flexys (Adam), Churuhu (Rado), Bren'Ghar (Jeff)
Az égen sötét felegek gyűlekeznek majd pár mennydörgés utána villám a gyűlekezők közé csap. A robbanás erejétől a föld felszakad és a törzs tagjai közül Svi'rag'ha, Flexys és Churuhu hátra zuhannak holtan.

C3 - Kargoth (Kőszív), Azalisel (Horatio), Srí (Tyler), Dristen (Jester), Ts'ehlo (Sarah), Garaf (Sam)
Az égen sötét felegek gyűlekeznek majd pár mennydörgés utána villám a gyűlekezők közé csap. A robbanás erejétől a föld felszakad és a törzs tagjai közül Kargoth, Dristen és Garaf hátra zuhannak holtan. Azalisel hátra esve beveri a fejét és eszméletét veszti.

/Nem tudom mire vártattok, de most untam meg a dolgot./

//HAH//

Kicsivel azután, hogy léptei megindultak, Nerine követte őt. Ekkor katasztrófa történt.
A fekete égből villámok csaptak le a törzsére, illetve valahol a sziget másik felén is. Törzse nagyrésze elpusztult a villámokban, csak Nerine és Ő maradt életben. Megrendítette az esemény, nem tudta mire vélni. Elszenesedett hullájukat még mindig ellepte az égett szag. Nerinére nézett, hogy jól van e. Nem viselte jól a halált, ahogy egy gyógyító sem, legalábbis úgy sejtette. Felpillantott a gomolygó felhőkre, majd megszólalt:
-Az Istenek nem szeretik azokat akik nem döntöttek. Az ilyen nehéz időkben létfontosságú az elhatározottság, Nerine. Szaporázzuk lépteinket, nehogy minket is utol érjen az Istenek haragja!
Mondja, majd tovább indul. Nem szeret hidegnek mutatkozni, de komolyan úgy gondolja indulniuk kell. Mint Törzsfőnök ő a vallási élet vezetője is, így el kell fogadni meggyőződését, bár nem hiszi, hogy ebben a lány akadályozni fogja. Az előnye ennek a fájdalmas veszteségnek, az, hogy biztosan befogadja őket Ts'ehlo törzse, hisz már nem indok az, hogy nincs elég élelem a szigeten. Viszont a sziget túloldalán becsapódó villámok arra engedtek következtetni, hogy ők sem jártak jobban. Ha pedig mindkét törzs megfogyatkozott létszámban, akkor SZÜKSÉG van arra, hogy együtt éljenek, hisz nem lennének képesek másképp életben maradni.

C3-ból C4-be

Én magam megindultam, ám nem tudtam sokat haladni, ugyanis az ég hirtelen beborult, s amolyan átokként lesújtott közénk egy " égi szikra ". Meglep, és sokkol, még sosem tapasztaltam hogy ezek valaha is földet értek volna, pusztán csak az égen láttam őket táncoló gyönyörűkben... Ám mint itt most bebizonyosodott, nem csak lenyűgözőek, hanem iszonyatosan veszélyesek is. Elborzadva nézek végig a halottakon, akik csúnyán összeégtek, kíváncsi vagyok, vajon mit érezhettek utolsó pillanatukban? Talán átélték életük legszebb pillanatait? Egyenként átvizsgálom őket, a biztosság kedvéért, hátha csak én hiszem őket halottnak, ám nem vagyok orvos, csak a légzésüket figyelem. Hosszas kutakodás után azonban realizálnom kell: csak hárman maradtunk életben, és ebből csak ketten vagyunk cselekvés képesek.
- Testvéreim... - Mondom elhaló hangon, majd az égre nézek.
- Miért? Mit vétettünk? - Hangom keserűséggel teli és haragos, a népem java része most pusztult el, még csak a dicső halált se kaphatták meg maguknak. Végül megcsóválom a fejem.
- Srí... Haladjunk... - Kis csend, majd folytatom az utamat tovább a fenevadak otthona felé, hiszen értük... Már nem tehetünk semmit sem.

Sajnálom, de a kaland ennyi emberrel már nem működőképes. Indítok helyette újat nem sokkára.