A Túlélők szigete

A szigeten a vadászok a C3 felső sarkában élnek, a fenevadak pedig az I10-ben. A játékosok itt kezdenek. A cél a másik törzs legyőzése. Minden kőrben egy kockán mehetsz át. Mindig jelezzétek pontosan hol vagytok és melyikbe mentek! Fegyvert tiltják a törvények. (Persze követ fát felkapni szabad, de semmi más)

Fenevadak: Jeff
Nefi
Svarog
Rado
Adam Deer
Vadászok: Sarah
Horatio
Kőszív
Tyler
Jester

C10

Svi'rag'ha az egyik pillanatban még ember, a következőben lehasal a földre. A bőre pikkelyekké lényegül át, a feje meghosszabodík, hátul pedig hosszú farka nő.
Elindul. A nyelvét nyújtogatja. Fogait élő húsba akarja mártani, éhes... keresi az ellenfelet. Tudja, hogy a másik fél bármikor támadhat, és elakarja söpörni a fenevadakat.
Svi'rag'ha pedig nem tudott parancsolni az ösztöneinek.

C03

Azalisel a vadont járva figyelte a környéket. Vadászként rengeteg időt töltött a természet és az állatok megfigyelésével. Ki akarta ismerni a lehetőségeit a vadászatok során. Ahogy haladt tekintete végigjárta a területet, figyelt és keresett. Sajnálatos módon ez a nap nem volt a vadászat legjobbik napja. A vadak egyenlőre nem nagyon mutatkoztak, ha igen, akkor nagyobb csoportokban, amelyről Azalisel tudta, hogy nem jó megtámadni. Egyedül nem. Éppen ezért letérdelt a földre. Ekkor körmei megnőttek, és kiélesedtek, bundája nőtt, karjai lábbá alakultak, arca kihegyesedett és farka kinőtt. Átalakult állati formájává, a fehér farkassá, és hatalmas sebességgel a falu felé indult.

I10 (és nem c10 Svarog )

A sziget és a falu határában a tenger felett repülök sólyom alakban miközben karmaim között egy kis méretű hálót szorongatva, keresek halakat. Amikor megpillantok valamit a szemem sarkából, és hirtelen zuhanórepülésbe kezdek, aztán elengedem a hálót és visszaváltozok emberi alakomba, hogy úgy érkezzek a mély vízbe. Elkapom a hálót és benne a halakkal, úszok ki a partra, hogy a faluba vigyem a fogást és megkaphassam a következő feladatomat.

C03

Srí a fiatal férfi, a falu határában járja a szokásos útját. Figyelve a környezetet, a veszélyeket, de leginkább a másik törzs esetleges támadását figyeli. Most, hogy kiéleződött a két törzs közötti helyzet, Srí még inkább elszigetelődött a társaitól. Természetéből adódóan soha nem volt agresszív alkat, s ezt a harcot sem szívleli. De mint, Őrszem nem sok beleszólása volt a dolgokban. Elhatározta, hogy ahogy tud, kimarad a elkövetkezendő csatákból, s a túlélésre játszik. A fának vetve a hátát, tovább fürkészi a vadont.

C3

Dristen a nap túlnyomó részét azzal töltötte, hogy a lehetőségeket elemezte. Ismeri a törzsét, ahogy a túl oldalt is és ez aggodalommal tölti el. A vadászokat a vezető miatt választotta, nem túl kemény kezű, de fent tudja tartani az elfogadható életszín vonalat. De most, hogy sűrüsödnek a konfliktusok kétségek között van Dristen. Nem tudja, hogy éles csatában milyen esélyekkel indulnak a rivális ellen.
Szervezettebbnek, potenciálisabbnak tűnik az ellenfél. Indokolt lenne egy átállás, a mai világban a becsület nem lakat jól és nem véd meg a keselyűk karmaitól. Ezt mind tudják, de az egyesülés szóba sem került. A háborúval kapcsolatba viszont sötétek a kilátások.
Nagy kockázatot vállal mind a két eshetőséggel, maradjon és harcoljon vagy megpróbáljon átállni és így talán sérülés nélkül megúszhatná a csatát ami egyben véget is vetne aháborúnak mielőtt elkezdődne.
Kevés a lehetőség, nehéz a döntés, de talán még van egy kis ideje. Addig is a faluban napozik, miközben elnyeli a fű zölde.

C3

Szokásos őrjáratomat végzem a falu körül, mint mostanában egyre sűrűbben, eléggé elharapództak a dolgok mostanában, és tartok tőle hogy hamarosan támadás ér minket. Miután az út végére érek, és továbbra sem látok semmi veszélyeset, a falu szívébe veszem az utamat. Lassan cammogva haladok, régóta gondolkodtam ezen a lépésen, és tartok tőle hogy egyesek ellenezni fogják a döntésemet, és esetleg ellenem fordulnak. Mindenesetre is remélem hogy kiérdemeltem már annyira a bizalmát a többieknek, hogy támogatni fognak majd. Érkezés után, két lábra emelkedek, s egy meglehetősen hangos ordítással magamhoz hívom a többieket. Kissé ideges vagyok, de mint általában, ez most sem igazán látszik meg rajtam.

C03

A mindennapos tevékenységek közepette megálltam, az őrjárat várhat még néhány percet. A falutól kissé délre járok, az egyik kedvenc helyemnél, mely egy egyszerű kitüremkedő lapos tetejű szikla. Általában minden nap ejtőzök itt néhány percet, hisz ezzel nem ártok senkinek. Most, hogy egy kissé megpihenhetek és elfelejthetem a népek közti folyamatos viaskodást, mely mostanában egyre jobban kiéleződött. Ugyan én nagy ívben teszek az egészre, de a falka védelme érdekében a harcokból én is kiveszem a részem. Régen várt nyugalom járja át testem. Elheveredem a napsütötte szikla forró tetején. De erre sajnos nincs sok időm, mivel hallom vezetőnk hívását. A medve hangos bömbölését még itt is tisztán hallhattam emberi alakban is. De ez azt jelentette, hogy nem pihenhetek itt tovább. Hasra fordultam, majd négykézlábra álltam. Ekkor lassan elkezdett bundám nőni, illetve végtagjaim is alakulni kezdtek, körmeim karmokká változtak. Koponyám megnyúlt, fogaim élesebbé váltak. Farkcsontom is meghosszabbodott és immár farokkal is rendelkeztem. Egy hangos vonyítással válaszoltam a grizzly üvöltésére. És nagy sebességgel északnak vettem az irányt. Hogy mielőbb becsatlakozzam a csapatba.

I9

Egy lombosabb fán ücsörögve figyelem csendben a terepet. Hol jobbra, hol balra tekintek, olykor nyakamat kifordítva saját hátam mögé és nézek. Szokásos a táj, semmi érdekeset nem látok rajta, de szemeimre nem mindig támaszkodhatok, így füleimet használom leginkább. Csodaszépen ápolt tollazatomnak köszönhetően ha nem mozdulok, észrevehetetlen vagyok a fán, mintha csak a kérgéhez nőttem volna. Néha hunyorgó szemekkel, néha pedig teljesen tágra nyitottakkal figyelek minden apró mozdulatot, már ha lenne valamilyen a közelemben. Unom már ezt az őrködést, egy teljesen unalmas helyen telepedtem le, de ha már itt vagyok teszem a dolgom. Kényelmetlen az ücsörgés, megengedem magamnak hogy szárnyaimat kiterjesztve egy kicsit megrázzam őket és egész testem, így meglazítva izmaimat. Régi pár toll hull ki testemből és szállingózik le a földre hangtalanul, csak ez jelzi hogy itt vagyok, vagy hogy itt voltam.

(Svarog, MI vagyunk a fenevadak, és az I 10ben kezdünk, szóval légyszíves próbáld az identitásodat helyrehozni.)

Bren'Ghar fiatal férfi létére igencsak bölcs és nyugodt ember volt, többek közt ez segítette hozzá a nyakában függő vörös ékszerhez is. A mai nap reggelén különös érzéssel ébredt, és tudta hogy milyen nap ez. A két törzs közti ellenségeskedés kiteljesedett, eljött a Vadászat ideje. Belenyugvással gondolt erre az időszakra, mert tudta, hogy természetes, és ez a dolgok rendje. Tudta, hogy a következő pár napban, talán már éppen ma is, minden elcsitul, s ő vagy vesztesként, vagy győztesként kerül ki az összeütközésből.
Miután a hajnali órák óta ébren volt és gondolkozott, elérkezettnek látta az időt, hogy összehívja a törzset. Pálmalevél tetejű kunyhójából kilépett, és tigrissé alakulva hatalmasat üvöltött. A törzsének tagjai ismerték e jelet, az összehívásé, és a harc kezdetének jele volt. Mire a tagok odaérnek, már ismét emberi alakban van, és várja testvéreit, hogy megbeszélje velük a helyzetet.

I10 - Nerine (Ko), Svi'rag'ha (Svarog), Flexys (Adam), Churuhu (Rado), Bren'Ghar (Jeff)
A törzs tagjai érzékelik Bren'Ghar szólítását és szinte kényszeren követik őt a parancsot. Mikor megérkeznek a falu közepéhez ott várja őket Bren'Ghar. /övé az első reag/

C3 - Kargoth (Kőszív), Azalisel (Horatio), Srí (Tyler), Dristen (Jester), Ts'ehlo (Sarah), Garaf (Sam)
A törzs tagjai érzékelik Ts'ehlo szólítását és szinte kényszeren követik őt a parancsot. Mikor megérkeznek a falu közepéhez ott várja őket Ts'ehlo. /övé az első reag/

/Ha reagot írtok az elején mindig jelezzétek majd, hogy I10-ből I9 felé tartotok és ilyesmik/

Összegyűltek a törzs emberei. Mindegyiküket ismerte gyerekkoruktól kezdve, együtt nőttek fel, viszonylag békességben. A szigeten bőven jutott elég élelem a két törzsnek, azonban az utóbbi időben elharapózódott a helyzet. Bren'Ghar körbenézett a férfiakon és a fiatal lányon. Egy szelíd mosolyt indított meg felé, majd hozzákezdett a beszédéhez.
-Testvéreim! Mint mind tudjátok a Vadászok törzse háborúságban áll velünk. Próbáltam elkerülni eddig a vérrontást, s igyekeztem felesleges gyilkolás nélkül vezetni a törzset. Az, hogy eddig nem váltottatok le, az azt bizonyítja nekem, hogy ti is hasonlóképpen vélekedtetek. De ez a politika úgy látszik nem bizonyult elégségesnek... Vér fog folyni... a mi vérünk, és ez ellen két dolgot tehetünk: Vagy lemészároljuk a Vadászokat, vagy azok vezérét, mert megadni nem fogják magukat, vagy a lehető legkevesebb vérrontással próbálunk tenni valamit, és elismerjük, hogy győztek...
Itt Bren'Ghar lehajtotta a fejét, és egy pillanatig csendben maradt, hagyta, hogy szavai hatásukat kifejtsék.
-Ha így gondoljátok, akkor mondjátok meg, és boldogan feláldozom magam az életetekért. Tudjátok mit gondolok a vezetésről, ez nem egy jog, ez egy kötelesség, egy súly melyet cipelni kell. Válaszoljatok, és ha megkívánjátok, akkor egyedül sétálok be, fegyvertelenül a Vadászok törzsébe, és ezzel ti is Ts'ehlo vezetése alá kerültök!
Komolyan gondolta amit mondott, és hagyta társait, hadd gondolkozzanak. Miután már azthitték nem szól többet, hangosan folytatta:
-De ha tudjátok mit jelent Fenevadnak lenni! Ha tudjátok milyen érzés vadászni a vadászat öröméért, együtt élni az erdő vadjaival, dicsőséges küzdelemben felülkerekedni a természet erőin, megnyugvást találni az erdő mélyén. Ha tudjátok milyen uralni a vadont, és tudjátok milyen az amikor a nap végén azok közt találod magad, akiket testvéreidnek nevezhetsz, akkor együtt vetünk véget ennek az ostoba csatározásnak!!!
Utolsó felszólalását pátoszos hangnemben közölte, társai szívében feléledhettek az együtt töltött évek emlékei, és az otthon szeretete. Ezután csak halkan, de nyomatékosan tett hozzá még ennyit:
-Válasszatok, a döntés a ti kezetekben van...

Emberi alakot veszek, miközben a többiek megérkeznek. Szép sorban mindenkit megvárok, fontos dolgot akarok velük megvitatni. Miután mindenki ide ért, veszek egy nagy levegőt, s bele kezdek a mondanivalómba.
- Barátaim! Sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben a törzsek között kialakult. Sajnos egyértelművé vált, hogy a háború immáron elkerülhetetlen, a jelen helyzetből nincs más kiút, csak ha az egyik fél véglegesen elbukik!- A szavaim kemények, és egyenesek, beszéd közben fel s alá járkálok, és rendszeresen végig nézek a többieken, a reakcióikat figyelve.
- Szeretném, ha mi tennénk meg az első lépést a győzelem felé, és mi támadnánk, mielőtt még ők tennék meg. Mind ismerjük az erőviszonyokat, a harcbeli taktikális előny nálunk van, ha együtt maradunk, és kihasználjuk természetanyánktól kapott adottságainkat, akkor a győzelem a miénk!- Itt egy kissé elhallgatok, s megvakarom az állam a messziségbe bámulva, kissé még mindig tartok az ötlettől, de más kiutat továbbra sem látok.
- Ám még az egész előtt szeretném tudni, hogy nektek mi a véleményetek erről, hiszen kényszeríteni nem akarlak titeket... Ha ti úgy szeretnétek, várhatunk itt is, hogy történjen valami, élhetünk még itt egy darabig, vagy megadhatjuk magunkat... Vagy szembenézhetünk az ellenféllel, hogy egy végső, s dicső csatában végleg eltöröljük a mocskot erről a gyönyörű szigetről, s végre bebizonyosodjon, hogy MI A VADÁSZOK VAGYUNK A LEGERŐSEBBEK, S LEGÉLETREVALÓBBAK MINDKÖZÜL! -
Nem, nem tudok szónokolni, de próbálok lelket önteni a társaságba.
- Ki tart hát velem? -

C3

Felkapja a fejét a hívásra, s bár minden sejtje tiltakozik az ellen ami most következik, mégis elindul, átalakulva a faluba. Mivel a falu szélén őrködött, s mókus alakban, igen gyors az elsők közt ér oda, s alakul vissza emberré. Láthatóan gondterhelten hallgatja a beszédet, s próbál meghúzódni a többiek mögött.
-Én....nem lehetne valahogy harc nélkül elintézni, ezt az egészet?-
Kérdezi bátortalanul kerülve Ts'ehlo tekintetét, inkább a földet fürkészve a lába előtt. Már ez a kijelentés, kérdés is tőle elég szokatlan, hisz nem igazán szokta kinyilvánítani az akaratát véleményét, inkább csak meghúzódik a háttérben.

Kígyóalakban teszem meg az utat amire Ts'ehlo bömbölése ösztönöz. De ember alakban lépek a többiek közé, valószínűleg a távolság miatt én később érek a táborhoz. Csöndben, a többiek arcát fürkészve hallgatom végig a szónoklatot. De azért valószínűleg látszik a ború a tekintetemben. Ebből már kiolvasható lenne a véleményem. De amikor véget ér lelkesítés úgy érzem elő kell lépnek, tekintve, az eddigi reakciókat. A kiálltások a felbojdulás hiányát.
- Testvéreim! - Kiálltom, míg a vezérünk melé sétálok, közben feldobom az a jobbik öklöm.
- Ismeritek az ellenfeleinket. Nem olyan alkalmazkodóak, mint mi. Nem is olyan szervezettek. De a harcban jeleskednek. Ti is tudjátok ahogy én. Látom, hogy ti sem akarjátok ezt a háborút, amit nem nyerhet meg senki. Én azt mondom... Próbálkozzunk a szavakkal mielőtt ölre mennénk! De ha elkerülhetetlen én veletek leszek. Éljenek a Vadászok! -
Végig kiálltom a gyors szónoklatot, kicsit felemásnak tűnik, de nem akarom Ts'ehlot elnyomni vagy azt az érzést kellteni benne, hogy a posztjára pályázok. Rögtön félre is állok, ahogy befejeztem a mondandót. Minden reményem abban van, hogy az emberi ésszerűsége megakadályozza a konfliktust velem a törzs érdekében akármennyire nem kértem engedélyt a felszólalásra.

C03

Azalisel a falu közelébe érve hallotta meg Ts'ehlo bömbölését, és vágtába kezdett. Farkas alakjának hála hatalmas sebességgel volt képes futni, így hamar el is érte a falu főterét. Itt emberi alakjába visszaalakulva nézett hallgatta végig a szónoklatot. Nem tetszett neki a háború ötlete, és ahogy látta a többiek sem nagyon rajongtak érte. Azalisel jobb szerette a békét, és bár ereje és fürgesége nagy mértékű volt, sosem szerette harcra használni azokat, kivéve amikor a vadat kellett elejtenie, de az élelem létszükséglet, a háború nem. Azonban abban egyetértett Ts'ehlo-val, hogy ha háború lesz, nekik kell előbb lépniük. Ekkor Dristen lépett ki a tömegből és mondott néhány szót, amelyekkel Azalisel is egyet értett.
- Ha megoldható háború nélkül, ha nem én veled tartok. De egyet kell értenem abban, hogy előbb próbáljuk meg a békés utat, és csak ha már nincs más megoldás, akkor háborúzzunk - mondta a fehér farkas.

Az alfa hívására végül én is visszaérek, hiába a nagy sebesség, ha a táv is nagy. A főtérre érve futás közben alakulok vissza emberi alakomba. Csendesen beálltam a többiek közé, és figyelmet Ts’ehlo szavait. Figyeltem az vezetőnk és társaim reakcióit. Látszott a többieken a háború iránt érzett ellenszenv. Őrszem lévén én inkább megfigyelő szerepét szerettem, ebben képességeim is nagyban segítettek. Emellett gyakran láttam el élelemmel is a törzs tagjait. De harc egy szarvassal, vagy őzzel nem ugyanaz, mint megküzdeni egy ragadozóval. A konfrontációt nem hiszem, hogy el lehet kerülni, jelenleg a harc az egyetlen végkimenetel, hiába nem fűlik hozzá a fogunk. Mindenki közzé teszi véleményét, csak én nem szólok semmit. Lényegében nem látom értelmét, a többség dönt, én pedig majd követem az alfát.

I10 - Nerine (Ko), Svi'rag'ha (Svarog), Flexys (Adam), Churuhu (Rado), Bren'Ghar (Jeff)
Tárgyalnak

C3 - Kargoth (Kőszív), Azalisel (Horatio), Srí (Tyler), Dristen (Jester), Ts'ehlo (Sarah), Garaf (Sam)
Tárgyalnak

Törzséből egyedül Nerine szólalt meg, és ő is támogatta a békés megoldásokat, ahogy mindig is tette egész életében. Nem hiába vajákos a lány. Ötletén Bren'Ghar igencsak elgondolkodott. Van benne ráció, hiszen a háború akarói állítása ellenére van elég élelem a szigeten, éppen csak jobban kell keresni. A két törzs egyesített vadászterülete pedig elegendő húst biztosítana a harcosoknak. Valóban elgondolkodtató a lány javaslata. Példanélküli lenne a történelemben melyet ismernek, de sohasem késő elkezdeni a békés életet.
Bren'Ghar régen látta utoljára Ts'ehlo-t, utoljára a harcok előtti időkben, s meg kell hagyni szép lány volt. Ugyanakkor veszélyes és nagyon erős lehet, hiszen elérte az Alfa rangot, mely nem kis teljesítmény, pláne ha a férfiak vannak többségben. Állati alakja a medve, mellyel a sziget leghatalmasabb élőlénye, szemtől szembeni harcban talán még ő maga sem tudná leteríteni, bár ki tudja.
Rövid gondolkodás után megszólal végül:
-Igazad van Nerine, ez valóban egy megoldás lehet, és ha valóban így gondolod, és a többiek sem ellenkeznek akkor mindenképp így kell tennünk. Mondja, majd ha nincs ellenvetés akkor folytatja
-Azonban ha a Vadászok nem osztják békés szándékainkat, övék lesz az én nyakékem is, tehát az ő vezetőjük, a ti vezetőtök is lesz.
Ha továbbra sincs ellenállás akkor elindul egyedül a Vadászok tábora felé, jól láthatóan békésen.

Néhányak heves reakciója kellőképpen meglep, egyszerű szavazásra gondoltam, és nem arra hogy más is ide jön szónokolni, mondjuk nem is zavarna annyira, ha az engedélyemmel tennék, így viszont eléggé szúrja a szememet a dolog... Ám továbbra is az én falkám tagjai, és ezen dolgok miatt most fölösleges és helytelen is lenne vitatkozni, szóval nemtetszésemet a dolog irányába egy egyszerű, hangos és erős, már-már morgásszerű fújással jelzem. Miután mindenki elmondta a véleményét bólintok.
- Van igazság a szavaitokban testvéreim, s ezt úgy veszem, hogy döntöttünk... Elsőként megpróbálkozunk a békés megoldással, ám mint azt ti is tudjátok, nagyon kevés az esély arra, hogy a fenevadak is békésen vélekednek a dologról. - Egy kis hatásszünet, és levegővétel, majd folytatom.
- Ha harcra kerülne a sor, mindnyájatokra számítok az oldalamon, Dristen... Neked van talán a legnagyobb szereped az egészben. - Teszem rá a vállára a kezem. - A te mérgeddel könnyűszerrel állíthatjuk félre a fenevadakat az útból... De csak akkor támadunk, ha ők is, mindenkinek megfelel? - Nézek végig a többieken kérdőn, ha bárkinek bármi felvetése van, természetesen meghallgatom, ha pedig nincsen, akkor:
- Induljunk! - jelentem ki, majd sarkon fordulok, és elindulok a fenevadak otthona felé, és remélem hogy a többiek követnek, elvileg nem háborúzni megyünk... Elvileg, de nem vagyok öngyilkos hogy egyedül keljek útra.