Másik Világ

Na ezt most tényleg nem értem. Miért megy el? Mi az, hogy mégsem? Nem lennék túl boldog, ha ez a munka, és az érte kapott busás fizetség kicsúszna, a kezemből, úgyhogy a távolodó lány után eredek. Tényleg nem értem, hogy mi van? Megszállta a jóindulat, vagy mi a franc? Meg akar bocsátani annak aki ezt tette vele? Ezt nem gondolhatja komolyan. Nem halad túl gyorsan, úgyhogy könnyen elé vághatok. Nem hagyom magam egyszerűen lerázni. Ha elkezdett valamit, fejezze is be! Szívélyes mosollyal szólok hozzá, és igyekszem a megbízható üzletember benyomását kelteni, akármilyen fura is ez egy öltönyös páviántól.
- Kérem, várjon még egy kicsit. Nem tudom, milyen aggodalmai támadtak, de biztos vagyok benne, hogy sikerül egy mindkettőnk számára jövedelmező megegyezésre jutnunk. Nem volt még olyan ügyfél, aki elégedetlen lett volna a szolgáltatásommal, legyen szó akár érdekellentétek megoldásáról, akár személyes bosszúról. Mondja bizalommal, hogy ki legyen a célpont, és elég csak a munka elvégzése után fizetnie. A nyomok eltüntetéséhez is remekül értek. Biztosíthatom, hogy semmiképpen sem lesz köthető önhöz a célpont halála.

Soho szélén
Futni próbálok, természetesen, hiszen nem látok sok reményt egy harcban jelenleg, de hiába, sajnos a próbálkozásommal egyáltalán nem sikerül messzire jutni, mert egy rövidke táv után ez a valami, legyen éppenséggel bármi is, sikeresen megragad ismét és hozzávág egy járműhöz, ami finoman fogalmazva is iszonyatosan fáj, ráadásul tovább ront az állapotomon, oly annyira, hogy talán annak is örülhetek már, hogy egyáltalán képes vagyok még küszködve talpra állni és pár zavaros, nehéz lépést tenni. Ez az utolsó ütés eléggé zavarttá tett, így kell egy nagyon kevés idő, amíg ismételten felfogom, hogy mi is történik éppen... Néhány perc alatt megy teljesen tönkre minden, nos, az élet sajnos túlzottan kiszámíthatatlan és eléggé groteszk módszerei vannak, hiszen egyik percről a másikra képes a nyugodtnak mondható sétából belekeverni egy ilyen helyzetbe... Futni már nem hiszem, hogy tudni fogok, vagy ha mégis, akkor valószínűleg fölösleges lenne, így az egyetlen olyan dolgot teszem, amit az ösztöneim diktálnak, igaz, nem tudom, hogy képes leszek-e rá, vagy túlzottan sokat remélek a saját szervezetemtől, de jobb híján egyszerűen sántikálok, amíg közel nem ér, majd pedig kapva egy utolsó, adandó alkalmon megkísérlek belekapni a... Nos nem tudom miébe, szeme nem hiszem, hogy van, így marad maga az arca, bár nem hiszem, hogy ezzel sokra mennék, de legalább megpróbálom, hátha legalább nyomot hagyhatok rajta, mondjuk úgy örökre.

Chelsea
A rózsaszín alak meglehetősen gyorsan szánt végig a társaságon egy lézerrel, olyan szinten gyorsan, hogy időm sincs igazán normálisan reagálni és mire észbe kapok... Bármennyire is hangzik esetleg ezzel a megfogalmazással ez furcsán, de mire észbe kapok már a földön heverek és mindkét lábam iszonyatosan fáj... Ráadásul eléggé erőteljesen szédülök, a szívem pedig meglehetősen gyorsan dübörög, kissé olyan, mintha ki akarna szakadni a helyéről. Nehéz így bármiféle mozgást is kierőltetni, de addig sikerül eljutnom, hogy kicsit fentebb tornázzam magam, valamiféle ülő pozícióba, s igazából ekkor értem meg, hogy pontosan miért is fájtak a lábaim... Nehezemre esik elhinni, hogy most ez ténylegesen így történt, hiszen ez... Nincsenek többé lábaim? Ez mindent áthúz, mindent, ha többé nem tudok járni, akkor annyi a munkámnak, legalább is a jelenleginek, ráadásul mi van, ha ezt nem lehet pótolni? Ha többé ténylegesen nem is tudok lábra állni? Jó tudom, hogy ha sikerül valahogy pótolni, akkor sem a saját lábaimra fogok ráállni, hiszen az nem lenne a részem... De lehetséges, hogy túlzottan előre gondolkodok, akárhogy is, iszonyatosan pocsék belegondolni, most pedig a legszívesebben szitkozódni lenne kedvem, de inkább ráharapok a nyelvemre és megpróbálok nyugodt fejjel, higgadtan gondolkodni, viselkedni,
- Ez.... Nem az én napom... - Ennyit tudok hozzáfűzni az egész helyzethez, de ezt is nehézkesen, mivel a nőszemély okosat mondott, próbálok mély levegőket venni és higgadt maradni, de iszonyatosan fájnak a lábaim, vagy legalább is ami maradt belőlük és még mindig eléggé rosszul vagyok.

Chelsea
~ Nos... Ez gyorsan ment ~ Gondolom magamban, ahogyan megközelítjük a helyszínt, mivel az utazás is eléggé gyorsnak volt mondható, azt hiszem, na meg persze eléggé látványosan meglincselik éppen a lila bőrűt, az alapján, amit látok, ha pedig ez így megy tovább akkor úgy vélem, hogy meglehetősen gyorsan rendben lesznek a dolgok, igaz látok egy halottat meg egy sérültet is, akit fel is ismerek, ahhoz képest, hogy számbeli előnyben vannak, vagy talán vagyunk, érdekes, hogy képes volt így is két embert kivonni a harcból.
- Legyetek készenlétben, ha elszabadul az arcát támadjátok, próbáljatok a szemekre menni. - Feltételezem, hogy a bőre eléggé ellenálló lehet, mivel legutóbb is eléggé elvoltak a Hulkkal és egy darabig nem láttam őket, kézenfekvő, hogy azóta is verekedtek, de még mindig nem látok rajta különösebb sérülést, így hát a szemek támadása tűnik ténylegesen a legjobb ötletnek, mert hát az attól még ugyan úgy puha lehet, mint bárki másé, ha pedig úgy alakul, hogy valakinek sikerül megvakítania, akkor az eléggé megkönnyítheti a dolgot mindenkinek, már ha lesz rá alkalom, igazából remélem, hogy mire ideértünk addigra már sikerült ezt tartósabb ideig letudni, " ezt " alatt pedig erre az egész helyzetre gondolok, bár nem úgy néz ki, így készülök a legrosszabbra, arra pedig, hogy ők mit beszélgetnek nem igazán reagálok, nincs értelme, hogy bármi módon is beleszóljak.

St. Mariah kórház
Eltávolodok a bérgyilkostól, majd pedig egyszerűen megpróbálok tovább is állni, mármint távozni, mivel őt sem igazán akarom feltartani, viszont arra nem számítok, hogy utánam jön és próbál... Meggyőzni arról, hogy milyen jó választás is lenne, amire egy kicsit elmosolyodok, majd pedig neki vetem a hátamat az egyik falnak és leülök annak a tövébe.
- Nézd... Tegeződjünk... Nem azért gondoltam meg magam, mert nem... Hogy is mondjam, mert nem bízok a szaktudásodban, csak nem hiszem, hogy valóban van is érdekeltséged a dologban, tudod akiknek a legrosszabbat kívánom, azok-azok, akik ilyenné tettek, bár gondolom ez egyértelmű, viszont ők sem nagy emberek, csak egy csapatnyi idióta mutáns ellenes **** és én sem vagyok egy nagy ember, csak tájékozott, így pedig anyagilag neked sem hiszem, hogy megérné ez az egész, ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy életben vannak... Remélem nincsenek, remélem, hogy ropogósra sültek, hála annak a túlméretezett gyíklénynek ami odakint volt... Szóval bár eléggé körbekerítettem, gondolom érted, nem akarok bárkit is bármibe "belerángatni" fölöslegesen. - Ja és nem akarom, hogy tartozzak egy bérgyilkosnak, ezt viszont fölöslegesnek látom említeni. Most jön az a rész, legalább is feltételezem, hogy teljesen érdektelenné válik neki a helyzet és távozik, legalább is gondolom, hogy ez jön, bár nem vagyok benne biztos, viszont az emberek nagy része ilyen, főleg, ha komoly "üzletről" van szó, ha mondhatóm így, és őszintén szólva meg is tudom érteni, ha esetleg így tesz.

Minden igyekezetem ellenére túlzottan lassan sikerül reagálnom, s mire képes vagyok egy gömbbe vonni az ellenségünket, addigra már van egy halottunk és egy sérültünk is, még több anyagi kár keletkezik és szerencsére a punk is kap néhány igencsak hatalmasnak mondható ütést, közben pedig érkezik még néhány személy, az F4 és a testvériség néhány tagja, akik jelen esetben a mi oldalunkon állnak, ennek pedig örülök, mert minél többen vagyunk, annál nagyobb az esélyünk a sikerre, viszont tartok tőle, hogy valóban úgy van, ahogyan sejtettem, a börtönből többen is megszökhettek, ki tudja, hogy hosszútávon ez milyen problémákat fog még okozni... Persze ahhoz, hogy legyen hosszútáv hatás, először erről az alakról kell gondoskodni, mert ha itt most rosszul sülnek el a dolgok, akkor nagyobb problémában leszünk mindenféleképpen, akár rövid, akár hosszútávon nézzük.
- Amint mindenki eléggé felkészült, nem szeretném, hogy valaki ismételten így lesérüljön, vagy meghaljon. - Azt hiszem ez egy eléggé kielégítő válasz Amazon számára, legalább is remélem, közben pedig a sérülthöz sétálok, ügyelve azért arra, hogy fent tartsam az a burkot... Bár ha úgy látom, hogy mindenki eléggé felkészült, akkor jelzésre leengedem, de ténylegesen csak akkor, ha pedig úgy alakul, akkor utána tudok majd foglalkozni a sérülttel, remélhetőleg.

Meglepődök a válaszon, mármint nem azon a részén, hogy ő jól van, ezzel kapcsolatban nem volt sok kétségem, de azt mondja, hogy legyek erősebb is.. Valaki jót kívánt nekem? Nem sokat hallok ilyesmit, a legutolsó például, amit hallottam az eléggé csúnya volt, olyan szavakkal tele, amikről azt sem tudom, hogy mit jelentenek, ó és a köret mellé egy adagnyi fájdalmas ordítás volt, bár ezt a részét megértem, valószínűleg nem kellemes érzés, amikor valakinek ég a haja, viszont összességben eléggé vicces látvány volt, számomra. Ez pedig jelenleg nagyon jól esik, bár ha nem így lenne, valószínűleg akkor is vele folytatnám tovább az utamat. Ahogyan haladunk, futunk, eléggé gyorsan elfáradunk, így mire több ember közé érünk meglehetősen lihegek is, úgy érzem, hogy akárhogyan is kapkodok levegőért, egyszerűen nem elég, de mégsem fulladok meg, főleg most így, hogy lelassítottunk, amíg pedig ez nem áll vissza normálisra, addig nem is igazán foglalkozok mással, csak magával az érzéssel, mert nem szeretem... Ahogy viszont vége, vagy legalább is csillapodik, visszatérek a viszonylag rendes kerékvágásba, ami alatt pedig azt értem, hogy figyelni kezdem a többi embert is, nem úgy nagyon, csak mint ahogyan bárki más tenné ebben a helyzetben, vagy legalább is egy korombeli, ez a figyelés pedig teljesen véletlenszerű, egészen addig, amíg meg nem látok egy csapatnyi... Furcsa embert, nagyon fura ruhákban, én pedig elmerengve bámulom őket, miközben kissé megrángatom eme bizonyos nőszemély ruházatát, s ha sikerül felkeltenem a figyelmét, akkor nagyon halkan, hogy mások lehetőleg ne hallják meg...
- Meggyújthatom? - Az első alkalom, hogy engedélyt kérek erre, és éppenséggel, bár nem rá nézek, de arról az idegesítő alakról beszélek, akit korábban is beértünk és furcsa, hogy ő is pont erre futott... Idegesít. Tényleg.. Amúgy még meg sem néztem, hogy ez a nő most akkor összességében milyen a lelke... Hogy most jó-e vagy rossz, mert korában eléggé biztos voltam benne, hogy rossz de most már fogalmam sincs... Szóval meglesem.

Börtön - Genocide
Az alak sziszegve szólalt meg:
- Az istened.
Ezzel az egyik sziklához vágta Genocideot.
- Borult térde előttem és megtartalak háziállatnak.

St. Mariah kórház - Csilla, Bérmajom
Beszélgetnek.

Soho szélén - Reptil, Tobias Boon /Lex meghalt/
Reptile taktikát cserél és amikor térdre rúgja a Bosszúálló ő megfordul és karmos kezével végig karmolja az arcot. A pokoltűz csóvában csap ki a sebből. A táblával ösztönösen fejezi őt le a démon. A füstből már csak a valamikori Tobias mászik ki. A tökfeje jobb oldalát kihasította az embertelen. Most abból parázs hullik a földre és a démon először igaz igaz fájdalmat. Látása gyengült. Reptile fejetlenül fekszik a földön és jobb karja szenesre perzselődött a mutatvány során. A Bosszúálló alig bír felállni a kíntól és a szemén megjelent sebtől. Geldrin ekkor landolt előtte.
- Mi történt itt?

StarkTech, Tony személyes laborja - Tyranis
- Már előtted járok Törpilla.
Mondta Stark és a lány kezébe adott pár elégé primitív eszközt.
- Pisztolyunk nincs, de vannak távcsöveink és pár low-tech cuccom. Mindet elviszed. Főleg természetvédelmi találmányok. Egy motor, aminek növény kell, kötélpuska, ami sűrű nyomásos levegővel megy, golyóállómellény, kések és pár ilyen egyéb játékszer. Keresd meg a többieket. Tervezettek valamit én átalakítom az első páncélomat, hogy ne legyen benne semmi energia alapú.

Chelsea - Gladiátor, Ray Adam, Lea, Árny, Steph, Sarah
Póki segített a sérültet elhúzni majd Árny foglalkozott vele a varázslatát befejezve.
Kallark kiszabadult, de mire lőtt volna az arcát pókháló takarta be. Felfelé emelkedett, de Hulk azonnal gyomron vágta hatalmas erővel és a stronian akaratlanul is összerezzent.
- Fekszik.
Mondta hulk majd hagyta Gladiátort lezuhanni. Most körbe vették őt az emberek és a testvériség tagjai azonnal meg is támadták. Először perzselő tűzbe került majd mire a pókháló végleg lefoszlott volna varangy valamivel arcon köpte. Logan Intett a mutánsoknak és ha leálltak akkor komoran megszólalt:
- Utolsó lehetőség pubi.

Messzebb - Szehmet, Tao, Anastasia
Rat lelkében a lány jóságot lát, amit eltemet jó ideje, de most a vészben újra előkerült. Tao a hívás után lát egy ép autót. még a kulcs is benne van, de felesleges próbálkoznia, mert az nem indul be. Úgy fest a varázs ezekre is hatott. Mire a lányok Tao felé fordulnak azt látják, hogy őket is körbe vették ezek a rituális gyilkosok. Ősi furcsa nyelven beszélnek, ami nagyon kellemetlennek tűnik Anastasianak. Mintha a bőre alá mászna az egész. Valami nem stimmel. A lány lassan akaratlanul mondja ki a szavakat:
- Visszatértek. A korotok lejárt. A világnak vége.
Ezt mormogja más nyelven a tíz furcsa ruhás alak, akikből egy már az autó motorháztetején van. kettő a két oldalán és egy egy lándzsát döf a kocsi tetőbe, ami pont Tao mellett csapódik be. A maradék hat a lányok felé tart.
- Megfelelnek. Ők örülni fognak nekik. Hagyjuk őket élve.
Mondja az egyik.

Rat nem akarta megvárni, míg kiderül, hogy a furcsa fickók mit akarnak, és nem is volt elég kíváncsi rájuk ahhoz, hogy nagyobb kockázatot vállaljon. Egyszerűen csak úgy alakult a dolog, hogy mire Tao szavai eljutottak hozzá, már olybá tűnt, késő volt. A Patkánykirálynő rosszat sejtve torpan meg, és egy pillanatra lenéz a lányra, mikor annak kérdése eljut hozzá. Csak egy kósza nemet int neki, majd újra a furcsa alakokra néz. Nem meri sokáig levenni róluk a szemét, mintha azok akár egy pillanat alatt is valami végzetes, sötét dolgot művelhetnének.
-Mit mondasz?- meglepetten, rosszat sejtve néz Rat a kölyökre, mikor az megszólal, majd pillantását ismét visszakapja a furcsa alakokra. Szinte tapinthatóvá fokozódik a fenyegetés, és végül nyilvánvalóvá válik a baj.
-Milyen gyorsan tudsz futni?- egyszerű kérdés volt, ami főleg abból táplálkozott, hogy egy gyerek ebben a kavarodásban talán még kereket oldhat. Talán elslisszanhat a gyilkosok között... Talán neki magának is van még esélye a hat ellen. Így nem várakozik tovább, sietve kezd áttörni a tömegen hogy valamerre, bármerre meglelje a menekülés útját, s ha végül úgy adódna, hogy azok minden próbálkozása ellenére körbe veszik őket, csak egy pillanatra torpan meg, hogy felmérje a lehetőségeket.
A kölyök talán elég kicsi ahhoz, hogy még akkor is elfuthasson.. Vagy repülhet. Rat szeme összeszűkül, ahogy mérlegeli az esélyeket. Ha a gyereknek van lehetősége kilógni, megtaszítja arrafelé, amerre rést vél felfedezni, s ha a kör már szorosra zárul, összeszedi az erejét, hogy megragadja, és a levegőbe dobja, remélve kívül kerülhet a körön, még ha az érkezésért nem is lesz hálás, de a menekülés lehetőségének megteremtése a lány számára talán még ekkor sem lenne kellően biztosított, ha a figyelmet nem vonná magára, utcai tapasztalataira hagyatkozva ököllel esve neki az egyik alaknak. Talán áttörhet... és akkor ismét menekülés lesz a cél.

Nem akarja a néhány tahóval való összetűzésbe "belerángatni" a világ egyik legjobb bérgyilkosát... Hát ez aranyos. Rá kell jönnöm, hogy hiába vetem be minden üzleti érzékemet, ebből nem lesz pénz. Más esetben rögtön sarkon fordulnék, de nem tehetek róla, eszembe jut a gyerekkorom, és azok, akik miatt most gyilkolással keresem a kenyeremet. Ugyanolyan korlátolt mutánsgyűlölő vadállatok voltak, minta azok, akik megcsonkították ezt a szerencsétlen lányt. Magamat is meglepem azzal, hogy milyen gyengéden szólok hozzá:
- Ne aggódj, ha találkozom velük, ingyen is elintézem őket.
Ezután sarkon fordulok, és -miután megbizonyosodtam arról, hogy van olyan hely, ahova biztonságosan átugorhatok- kivetem magam az ablakon. Ha esetleg nem lenne, kénytelen vagyok lépcsőzni, de ez esetben is minél hamarabb igyekszem feljutni egy tetőre. Nem kértem személyleírást a szemétládákról, de nem is kell. Ha tényleg annyira mutánsgyűlölők, jó eséllyel belém kötnek maguktól is. Meg akármennyire is közel áll az ügy a szívemhez, mégiscsak üzletember vagyok, tehát nem ez lesz a legfontosabb prioritás. Ha a sors úgy hozza, elintézem őket, ha nem, nem. De valószínűleg már úgyis halottak.
Konkrét cél nélkül indulok el valamerre, és próbálom felmérni a városban uralkodó állapotokat.

Chelsea
Kissé tétován figyelem, ahogyan tulajdonképpen szétszedik a lila alakot, kicsit egyoldalúnak néz ki a helyzet, ami meglep, elnézve a romokat meg néhány mellékes dolgot, na meg persze korábban megpróbált minket befagyasztani a vízbe, most pedig... Nem tűnik oly nagyon erősnek, bár tény, hogy meglehetősen sokat bír, tulajdonképpen csak a túlerőnek köszönhetjük, hogy úgy alakultak most a dolgok. Intek a testvériségnek, hogy elég lesz, hagyjuk, hogy megbeszéljék, bár már most látom, hogy mi lesz belőle, úgysem fogja feladni, az ilyen alakok sosem teszik, a helyében valószínűleg én sem tenném. Továbbra is meg vagyok elégedve eme kettővel, mint eddig is, most sem okoztak csalódást, intek nekik még egyszer finoman, hogy kissé hátráljanak el, nem bízok a helyzetben, látszódjon akármennyire is úgy, hogy felénk dől a mérleg, jobb tartani egy kevés távolságot, amíg nem lehetünk biztosak a helyzetben, mert tulajdonképpen ki tudja, hogy mi lesz a következő húzása, ha ténylegesen olyan szörnyen erős, akkor kinézem belőle, hogy egy okos húzással földre visz mindenkit aki ott van éppen a közelében, igaz, nem sokra menne vele, ha csak nem játszik minden a kezére.

St. Mariah kórház
Meglep, hogy válaszol, tulajdonképpen arra számítottam, hogy egyszerűen sarkon fordul, se szó se beszéd és távozik, mivel nincs érdeke az egészben, de nem, meglehetősen finoman válaszol és ezzel az egésszel valahogy egy mosolyt csal az arcomra, igaz, az inkább kissé keserű, mintsem ténylegesen boldog.
- Köszönöm... - Jegyzem meg, ahogyan figyelem távozni, majd pedig... Várok, nem tudom, hogy mire, csak ülök egy helyben és figyelem a folyosót, tulajdonképpen bámulok magam elé... Magamra maradtam, így pedig az agyam ismételten a történteken jár és hogy ilyen lettem, bár eddig is eléggé közrejátszott a hangulatomon ez, hiszen eléggé súlyos, főleg számomra, de eddig volt más, amivel próbáltam valamilyen szinten elterelni a figyelmem, most viszont nincs, így eléggé belemerülök, közben pedig lassan, ahogyan újra és újra átgondolom a dolgokat, több könny is a szemembe szökik, felhúzom a térdeimet, átölelem azokat egy és fél kézzel... Majd pedig csendesen sírni kezdek és ez így megy... Nagyon sokáig, mert ha valaki hozzám szól sem figyelek rá, egyszerűen nem érdekel, hagyjanak békén... Sok, nagyon sok, hosszú perc után, miután viszonylag kisírtam magam, átmenetileg legalább is, valahogy össze szedem magam olyan szinten, hogy valamiféle nem is igazán emberi lény módjára felálljak és kinézzek az ablakon, keresve... Nem tudom, hogy mit, akármit ami olyannak tűnik, hogy megéri odamennem és kimozdulni innen.

Amint mindenki készen áll, befejezem a mágiát, szabadon eresztve így az idegent, majd pedig a sérülthöz sietek és féltérdre ereszkedem mellette. Elsőként átvizsgálom a sérülést, csak finoman, mert mégiscsak jobb valamihez úgy hozzáfogni, hogy van fogalmam róla pontosan, hogy mit is csinálok, eztán pedig az egyik szemöldökömet felvonva tekintek az uralkodónőre. Sosem szerettem az ilyen személyeket, parancsolgatnak, mintha mindenki felett lenne hatalmuk, nekem viszont nincs úrnőm, nem tartozom az uralma alá, viszont egy meglehetősen türelmes ember vagyok, ezért ezt most nem rovom fel neki, ha még egy párszor ezt eljátssza akkor valószínű, hogy idővel nekem is elegem lesz ebből, de most még könnyű inkább visszafogni magamat, nem azért, mert tartok tőle, inkább az játszik közre, hogy ez nem a megfelelő hely és nem is a megfelelő idő erre. Óvatosan megérintem a sérültünk lábait, hogy gyógyítani kezdhessem azokat, közben pedig szép fokozatosan vissza terelem a figyelmem a többiekre, de csak pár röpke pillanatig, csak hogy meggyőződhessek róla, hogy még minden rendben van-e, vagy sem, bár ezt a hangokból könnyű lenne megállapítani, de a látásomban jobban bízok, ahogyan valószínűleg sokan mások is.

Érdekes és meglepő, hogy jóságot találok eme nőszemély lelkében, még ha nagyon mélyre is van temetve, eleinte nem gondoltam volna, úgy értem oda mentünk arra az összedőlt helyre, vagyis most már összedőlt helyre, mindenki ugyan azzal a szándékkal, hogy játszunk azzal a bácsival aztán megöljük, akkor annyira úgy nézett ki, hogy semmi jó nincs benne, de tévedtem, talán ezt hamarabb is meg kellett volna vizsgálnom. Nem gyújthatom meg Taot, ami egy kicsit elszomorít, de ez egyáltalán nem számít most, hiszen még én is képes vagyok felfogni, hogy a helyzetünk jelenleg vészesebb annál, mint hogy ez kezdjen bántani, főleg azért, mert ahogyan közelebb ér az a néhány furcsa alak, és hallani kezdem a mormogásukat egy kicsit tisztábban, meglehetősen kellemetlen érzések sokasága uralkodik el rajtam, de a bőr alá mászó érzés a legrosszabb, így tulajdonképpen inkább csak az köt le, remegni kezdek tőle és valamennyi hangeffektet is adok hozzá, majd pedig akaratlanul mondok ki néhány szót, amiket lassan fel se fogok. Kicsit pánikolva takarom végül el a füleimet, mert nem szeretném ezt hallgatni, remélhetőleg ezzel pedig meg lehet oldani a problémámat, vagy legalább is enyhíteni. Továbbá így " süketen " követem ömm... Hogy is hívtuk? Ja igen, Ratot, végre eszembe jutott, a lényeg, hogy ha kell akkor futok is utána, csak remélem, hogy tud valami kiutat innen, mert nem tudom, hogy mit lehetne itt, ilyen helyzetben csinálni, félek levenni a kezeimet a füleimről, bár a remegésnek és a helyzet miatt előállt feszültségnek köszönhetően ott tartani is nehéz kissé azokat, hiszen van bennem egy valami, ami állandóan arra késztetne, hogy húzzam magam mellé a kezeimet inkább, védjem az oldalam, de nem vagyok hajlandó ennek a kényszernek megadni magam, talán később.

/Harmadik fejezet: A Világ Vége/

St. Mariah kórház - Csilla
Bérmajom távozik és alány lát valami fénylőt lehullani Chelsea közepébe, amrre az újdonsült barátja is megindult.

Soho szélén - Tobias Boon
Grendel remegve megy Reptil felé.
- Mit tett vele?
A démon elveszti az uralmát és üvölt egyet. Az üvöltésekor a lángja hatalmassá válik. A tűz mindent beborít. A robbanás után egy lángoló tűz alak sétál Grendel felé. Az a földön fekszik füstölögve. Körülötte mindenki halott. Ezrek. Múmiaként sápadt, kis testekként fekszenek.
- A tűz.. nem égetett meg, de a fájdalom belül.
- Ég a lelked. Bűnös.
Mondja a démon és a lángja csontokká perzseli Grendelt.
/Tobi bukta karaktert, mától az én njk-m)/

StarkTech, Tony személyes laborja - Tyranis
Stark felveszi a kész páncélt.

- Hölgyem, mit szólna ahhoz ha szétrúgnánk valaki seggét próbaként?
Ezzel lő egy lyukat a falba.

Chelsea - Gladiátor, Ray Adam, Lea, Árny, Steph, Sarah
Póki hátra ugrik amikor Gladiátor fújni kezd.
- Vigyázz!
Üvölti nekik figyelmeztetve. Logan és hulk hiába mozdulnak és jeges szobrokká válnak. Mikor tovább mehetne a harc egy alak neki csapódik Gladiátornak és félre söpri azt. A sérült és sárgás lávaszerű anyagot vérző Genocide lassan emelkedik fel amikor az ellenfele a levegőben sétál felé.
- Én ajánlottam, hogy add fel.
Mondja békésen az alak. Bár azt nem látja különösnek senki, de Gladiátor Genocideot azonnal analizálja és sosem látott kozmikus lénynek ismeri meg. A lényt csak Árny és Asgard Királynője látja félelmetesnek.
- Buluc Chabtán vagyok. Az istenetek.
Az égen egyre többen jelenek meg lebegve furcsa jelmezes alakok és a házak között dél-amerikai ősi jelmezeket hordó ókori fegyveres emberek sétálnak be.
- Megjósolták eljövetelüket! Eljött az idejük!
Üvöltik páran büszkén. Az égen már összegyűltek a rejtélyes alakok.

- Föld halandó bajnokai! Mi vagyunk az Ahau! Boruljatok előttünk térdre vagy...
Az alakok Buluc felé fordulnak, aki tenyerével Genocidera mutat és az cafatokra robban.

Messzebb - Szehmet, Anastasia, Bérmajom
A lányok futni kezdenek amikor a támadók utánuk iramodnak, de szemben meglátnak valami még furcsábbat. A romok között vadakat idéző sebességgel közeledő ember méretű majmot... öltönyben.

Autó - Tao
Tao eltöri a dárdát majd megöl egy harcot kilépve, A kardja messze jobb fegyvert, min ezek az ősi faeszközök. Képes több vágást adni majd mikor észbe kapna egy hátulról rá ront a kardot kicsapja a kezéből és a földre esik. Mikor Tao a kezét védekezve maga elé emeli a tenyerén érzi a dárda szúrását. A forró vér kiserken. A férfi felkészül a halálra, de hirtelen erőt érez magában. A támadója lefagyott bénultan és döbbenten néz előre, de nem mozdul. Próbál mozogni és tolni a fegyvert, de nem megy neki, viszont Taot sosem érzett erő járja át.

/A kaland felgyorsul, 30-áig végett ér vagy ti buktok el vagy ők./

Kényelmes tempóban (persze nem emberi mércével) indulok meg a városban, és nézelődöm a romok között. Mindenhol betondarabok néhol halottak, illetve néhány kétségbeesett túlélő. Ezt aztán jó időbe fog kerülni, mire újra lakható állapotba hozzák. Nem is beszélve az anyagi részéről. De majd jön "az emberiség mindenen felülemelkedik" duma, és megoldják. Meg kéne fontolnom a költözést, mert, hogy itt munka egy jó darabig nem lesz, az holtbiztos. Az embereknek kisebb gondja is nagyobb lesz annál, hogy egymást megölessék. Nincs időm azonban elgondolkodni azon, hogy hova is lenne a legjobb áttenni a székhelyem, mivel két kétségbeesetten rohanó nőt veszek észre, akiket egy csapat jelmezes alak üldöz. Hát mi van itt már?! Egyszerűen csak félrehúzódom, és hagyom őket elmenni, ha nem foglalkoznak velem. Abszolút semmi közöm az egészhez, és valószínűleg vagy nem cél, hogy bármelyik fél meghaljon, vagy az életben maradó nem tudna fizetni. Azért arra odafigyelek, hogy valaki segítséget kér-e.

St. Mariah kórház - Csilla
Egy tűz robbanás megy végig a kózházon, de a lánnyal semmi sem történik.

Chelsea - Gladiátor, Ray Adam, Lea, Árny, Steph, Sarah, Tyranis
Póki megszeppenve áll.
- Maják... 2012... remeeeek...
Mondja és több száz holt lélek kíséretében megindul felfelé az istenek ellen. Az első hullámot az istenek könnyedén söpri k el. Intéssel mindenki a földre csapódik, aki nekik rontott.
- ÁLDOZAT! ÁLDOZAT! ÁLDOZAT! ÁLDOZAT!
Kántálja a hívők.
- BŰNÖSÖK!
Szólal meg mennydörgő hangján Bosszú. Egy lángoló csontváz, amibőla tűz szörnyformákban próbál kitörni.
- MIND BŰNÖSÖK!
A csontváz felrobbant. A tűz pusztító hullám végig száguldott a földön. A rituális ruhákban lévők holtan esnek össze és Tobias Boon csontjai is a földre kerülnek. Az istenek lassan lebegnek le.
- Egy... milliárd lélek ereje... elveszett.
Stark és Tyranis ekkor landolnak.
- Azt hiszem pont időben jöttünk. Angyalok?
Ezzel leteszi a lányt és kezeivel készül lőni az istenekre.
- GYÜLEKEZŐ! - üvölti és lőni kezd.
Ahpuch, az élő csontváz sértetlenül tűri a támadásokat. Buluc Chabtán, üvöltve rohan Gladiátor ellen és ütései felérnek Kallarkéval. Cabracan, Amazoin felé mozdítja a kezeit és rengés hullámokat generál vele. Camazotz, sötétségé válik és elnyeli Radot, ameddig annakd sikolya el nem hall, végleg. Chaak, szemei fehérek lesznek majd villámok csapnak be, Pókember elugrik,d e Varangyot kivégzik. Hunab-Ku, hurrikánok tomboló szelét küldi Hulk felé, aki üvöltve megy tovább. Itzamna, vakító napfénnyel lő Steph felé. Ixchel, a hold istenére Logan támad és elkezdi őt kaszabolni. Kukulkan, kígyozó kígyóemberként karmolja Rozsomákot, hogy leszedje társáról. Tohil, tűzrobbantást teremt Árny alá. Wayep, ráveszi Sarah másait, hogy az eredetire lőjenek.

Messzebb - Szehmet, Anastasia, Bérmajom
Egy láng hullám megy végig rajtuk és a hívők a furcsa ruhában holtan esnek össze. A távolból hallani Vasember gépies hangját: GYÜLEKEZŐ!

Autó - Tao
Egy láng hullám száguld végig rajtuk és mindegyik ellensége holtan zuhan a földre. A távolból hallani Vasember gépies hangját: GYÜLEKEZŐ!