Másik Világ

Thorhalla
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de hirtelen sötétség lesz az istennő felett. valami hatalmas dolog kitakarja a holdfényt. Egy Hellicarrier, ami egy pillanattal azelőtt még nem volt ott.

Stephanie
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de a családja már nincs a lakásban. Sőt senki sincs. A ház üres és a lámpák le vannak oltva. mire a lány mindent körbe jár és keresi a többieket kulcsok hangját hallja majd az apjáét.
- Csak nem értem miért ugrál ez a kutya mindig rám.
- Mert szeret téged - mondja Steph anyja kedvesen nevetgélve.
- Én nem fogom őt, ha ezt csinálja.
Zsörtölődik az öreg és két nagy szatyorral besétál. A két szülő meglepve látja meg az eléjük sétáló lányt és egyszerűen lefagynak, mintha szellemet látnának.

Tyranis
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de utána a csövek és a régi romok, mintha jobb állapotban lennének. Felette bugás hallatszik és a távoli folyosókon lévő halovány fények eltűntek. Morgásra lesz figyelmes, ahogy pár alak kezd felé közeledni.


Mich
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de utána kicsit megzavarodik és mire vissza repül a helyére megpillantja egy Hellicarrier elejét, ha időben reagál és eltud repülni, mielőtt neki menne körbe nézve több ilyen gépet lát a városa felett. Mindegyiken a S.H.I.E.L.D. logója van.

Sarah
A sárga fény robbanásra a lány felriad és egy padon fekszik a Central parkban, ami évek óta nem is létezik. Lovaskocsik járnak, szerelmesek egymás kezét fogva nézelődnek és pár futó rohan el mellette. Ahogy lassan magához tér egy szál pizsamában (vagy abban amiben aludni szokott ez már Sarahán múlik) egy hontalan néz rá mérgesen.
- Ez az én helyem!
Üvölti rá mérgesen.

Steven
A sárga fény robbanás után a világ átalakul és a férfi egy halomnyi kövön ül az óceán közepén. Távol a várostól és a felette repülő Hellicarrierektől.

Teddy
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de hirtelen a kutya eltűnt és a plüss elterül a földön. Az egyik kislány felkapva mutatja az anyjának.
- Anya! Anya! Nézd!
Mutogatja a macit.
- Drágám tedd vissza! Kitudja miért hagyták itt.
Mondja a nő komolyan és felveszi a telefonját.

Adam Taylor
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de az ajtót nyitó férfi meglepve néz rá, mintha nem elékezne arra, hogy megbeszélték ezt a lakásnézőt. A főbérlő egyszerűen meglepve méri fel a férfit.
- Valami gond van? Ugye azok a kubaik? Mindig is gyanúsak voltak.

Reptil
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de utána az edző terem teljesen más az egész dizájn furcsa. A dolgok máshol vannak és másképpen. Pillanatokkal később megszólal a riasztó és az ajtón beront egy tucat fegyveres shi'ar.
- Állj! Kezeket fel és a fegyvereket le! Adja meg magát vagy kivégezzük engedély nélküli behatolásért!
Üvöltik.

Árny
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de a kúria megváltozik más képek lesznek a falakon és riasztok kezd el üvölteni. Pillanatokon belül egy fekete ruhás alak érkezik, mozgása gépies és a bőre... mintha mozogna.

- Megkérném, hogy adja meg magát, különben kénytelen leszek erővel kényszeríteni erre. Megértését köszönöm.

Albert
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de a tömeg hirtelen felé fordul és mind rémülten nézik. "Mit keres ez itt?" "Elért minket a háború?" "Merre van a hátsó kijárat?" "Szerinted fizetnének ha elkapnánk?" "Ez meg öl mindenkit!" Hallatszódnak a súgott és morgott szavak. A tömeg csak félve nézi a megjelent férfit, miközben rettegve hátrálnak.

Épp olvasgattam azt a nyomorult könyvet legalább 100.-jára (igazán adhattak volna több könyvet is, amíg a tárgyalás napja el nem jön), mikor is megremeget minden és az egész szobát sárgafény árasztotta el. A következő pillanatban épp a vizet néztem.
~… Mi a fene történt??~ Eltartott egy ideig mire megmozdultam és realizáltam, hogy hol vagyok, illetve, hogy hol nem vagyok. Egy kőrakáson ültem az óceán közepén. Nem értettem, hogy mi történt. ~ Elaltattak volna és kidobtak? Vagy mind ez csak egy illúzió? Esetleg megint világot váltottam?~
- Nagyon vicces!- Kiáltottam fel szarkasztikusan miközben felálltam és körbenéztem, hogy a köveken kívül van-e itt még bármi más. – Tényleg nagyon vicces fiúk. Poénkodjunk csak a másik világból jött idegennel. – Kiáltoztam bár kezdtem úgy hinni, hogy talán még sem csak egy illúzió. Erről akkor tudnék megbizonyosodni, bár még akkor sem teljesen, ha működnének a nanitok… Végül is ha még a börtönben vagyok, akkor nem fog működni, bár ha működik is, akkor is lehet még illúzió. Mindenesetre megpróbálok egy pengét létrehozni a kezemen, hogy lássam még mindig blokkolva vannak-e a nanitok, és utána egy villámot is megpróbálok létrehozni a két tenyerem között.
- Nem tudom, hogy kitette ezt, esetleg a Sors, vagy valamiféle telepatikus agytröszt, vagy akárki, de az biztos, hogy nagyon rossz humorérzéke van.

"- Hmmm pudi-pudi-pudiiiiiiiiing!!!- Rohangászok ordibálva egy óriás nyalókákkal teli mezőn, álmaim tökéletes világa, ahol kellemesen jó idő van, és minden ehető... A növények nagyrészt karamellből vannak, a leveleik marcipán, de ami a legfontosabb, hosszú és hatalmas, erős sodrású vanília és csoki puding folyók szelik át az egész vidéket, amelyek a rózsaszín krémes habostorta hegyekből ömlenek. Megállok az egyik folyó mellett, letérdelek és vígan falatozni kezdek belőle.
- Oh, mennyei... Atyám köszönöm - Motyogom magamban, felhőtlenül jó kedvem van, egészen addig amíg... "

- Mi hol meddig? - Ülök fel riadtak a nagy zajra, és meglepetten tapasztalom hogy a Central parkban vagyok... Úgy nézek körbe mint aki szellemet lát, no nem azért, személyesen sohasem láttam ezt a helyet, életem során valahogy sosem volt lehetőség rá hogy megcsodáljam amíg létezett, de már sokszor találkoztam vele a neten, a tévében... De mondjuk van ennél fontosabb problémám is.
- Hol van a lakásom?... - S feltenném, hogy hol vannak a ruháim? De igazából szerencsére ezt nem kell, csak kissé kellemetlen hogy itt feszítek egy szál bő pólóba meg alsóneműben, aminek még csak a színe sem passzol össze, szerencsére a póló elég nagy ahhoz hogy mindent takarjon. Értetlenül nézek fel a csövesre, majd a tekintetem elkomorodik.
- Hallgass csöves! - Mordulok rá, majd felállok a padról. - Nekem aztán nem kell a helyed, mellesleg ha már itt járunk, milyen évet írunk? - Érdeklődök... Talán utaztam az időben?

- Tegyél le te mocskos senkiházi dög! Nem hallod? Tegyél le!!! - Parancsolgatok neki, és ütlegelem a pofáját, hasztalan, és nem is sokáig tudom ezt csinálni, mert hamarosan egy lakottabb, emberektől nyüzsgőbb részre érünk.
~ Ó remek, most már meg se szólalhatok, csesszétek meg emberek, miért vagytok mindig ilyenkor útban? ~ Morgolódok kicsit magamban, majd aztán olyan dolog történik, amire ténylegesen nem számítottam... A kutya az egyik pillanatban hirtelen volt-nincs, én pedig a földön landolok magatehetetlenül, már megint! Ám ezúttal nem kell sokáig ott fetrengenem és megvárnom hogy eltűnjenek, hirtelen egy kislány lép oda hozzám, felkap, és mutogat az anyjának. Hirtelen nagy öröm kerít hatalmába, régen volt már ilyenben részem, régen fürösztöttek már tiszta gyermeki szeretetben, már nagyon hiányzott, és most hogy csak így adta magát az alkalom, nem hagyhatom csak úgy elúszni. Kihasználva hogy a nő nem figyel, és feltételezem hogy a kislány sem látja az arcom éppen, kedves, megnyerő, és ami a legfontosabb, őszinte mosoly húzódik meg rajta. Megpróbálom bevetni minden maci sármomat, hogy a kislány minél jobban ragaszkodjon hozzám, végül is többet nem is tehetek... Hacsak... Ha ez nem lenne elég, és nagyon úgy néz ki hogy el akar dobni csak mert az anyjának nem vagyok szimpatikus, akkor halkan, de nagyon halkan megszólalok, úgy hogy csak ő hallhassa.
- Annyira szeretlek, kérlek ne hagyj itt magamra, annyira szeretlek. - Igen, ez működőképes lehet.

Az edzőteremben gyakorlok éppen, keményen, ahogy mindig is szoktam, és pihenés nélkül, de a mostani edzés valahogy nem olyan mint eddig, talán... Túlságosan... Nem is tudom, talán kerítenem kéne magam mellé valakit, egy edző partnert például, vagy akár megpróbálkozhatnék talán egy kicsivel többel is, talán van olyan nőszemély ebben a világban, akinek pont az esete vagyok... Nos tekintve hogy mekkora ez a világ, elég valószínű hogy van olyan nő, ha nem egy akkor több is. Szóval néha elkalandoznak a gondolataim, de mindig igyekszem visszaterelni az edzésre, végül is várhatnak amíg befejezem, ez most sokkalta fontosabb, tekintvén hogy formában kell tartanom magam, mert ki tudja hogy mikor jön a következő bevetés. Egyszercsak azonban egy meglehetősen furcsa robbanásra leszek figyelmes, ami miatt kénytelen vagyok eltakarni a szemeimet, kellemetlenül érint, utána pedig... Nos nem sok változást látok, de az edzőterem valahogy más.
~ Ez most mi volt?... Tudtom nélkül átrendeztették a berendezéseket? ~ Nézek körbe kérdőn, majd berontó Shi'ar csapatra emelem a tekintetem, látszana benne a meglepettség, de ugyebár mint mindannyian tudjuk, a változásom miatt nekem már régóta nem megy az arcmimika.
- Már nem azért de, mit keresnek maguk a Galaxis Védelmezőinek hajóján? - Kérdem meglepetten, s mivel balhézni nem akarok... Egyenlőre legalább is tűrök, szóval a kezeimet nyugodtan a fejem felé emelem, csak lazán és nyugodtan. Lehet hogy csak a többiek szórakoznak velem, végül is... Bár egy egész csapatnyi Shi'ar katonát elég nehéz lenne beszervezni, szerintem legalább is.

Nyugodtan sétálgatok a folyosókon, a kúria nagy részét már átnéztem, és megjegyeztem, így belegondolva, talán az étkezőben tett látogatás volt a legkellemesebb, Néhány ember a szánalmasságuktól függetlenül, igencsak finoman tud sütni-főzni, ezt most el kell hogy ismerjem. Jelenleg igazándiból nem is tudom hogy merre megyek, pusztán csak sétálok, és ha látok valami újat, akkor természetesebben alaposan megvizsgálom, tudni szeretnék mindent az építményről, minél gyorsabban, hogy aztán a későbbiekben egészen biztosan ne érhessen meglepetés... Nos, a következő amire figyelmes leszek az egy sárga robbanás, ami olyan hirtelen történik, hogy reagálni sem tudok rá normálisan, s utána ami kellemetlenebb, megváltozik az épület, vagyis nem pontosabban az épület, csak a képek a falakon, meg a riasztó kezd el üvölteni a fülembe. Gondolom valaki betört, vagy ilyesmi, úgyhogy mennék rálesni a többiekre, hogy megtudjam mi is történt pontosan, de mielőtt egy lépést is tehetnék, egy furcsa, gépies, mozgó bőrű bizarr alak szólít meg, pontosabban hogy adjam meg magam... Elsőként hátra tekintek, hogy nem áll-e valaki mögöttem, s miután meggyőződtem róla hogy nem, tényleg senki sincsen ott, vissza tekintek a feltehetően gépre, s megszólalok.
- Megtudhatnám hogy mégis miért kéne megadnom magam? - Kérdem lesajnálóan. - Tudtommal teljesen legálisan és jogosan tartózkodom itt, mint az x-men tagja, bár lehet... Teleportáltam volna? - Vakargatom meg kellemetlenül a tarkómat, egyenesen sértőnek találom hogy egy ilyen gép akarna engem megállítani, de ez a kialakult helyzet, ez a fényes dolog meg a hirtelen változás, annyira ismerős... Remélem hogy nem az történt amire gondolok, csak most árvíz nélkül, az meglehetősen kellemetlen lenne.

A családi vacsora, amit igen nehéz összehozni, révén a szüleim a felső tízezer tagjai, míg Jon szülei pedig katonák igaz hivatásosként ők is meglehetősen tehetősek, de közös témát nem igen találni. De most végre megint mindenki együtt volt, az unoka is itt volt, Olaf is. éppen egy pohár bort iszogattam, amikor odakintről sárga robbanásra lettem figyelmes. Arra kaptam a fejemet, már készültem felkelni, hogy Jonnal induljunk, mert emiatt minden bizonnyal vissza kell mennünk a SHIELD-hez, de eltűnt. A családjaink is. félve néztem körbe és kezdtem végigrohanni a lakáson őket szólítva.
- Jon! Ingrid, anya, apa! – kiabáltam kétségbeesetten. – Hol vagytok?!
Kétségbeesetten rohantam le a földszintre, ahol az ajtón ekkor lépett be anya és apa. Ekkor már szörnyű érzésem volt, ugye nem megint egy olyan, mint ami a barokknál volt, vagy valami más? Ugye nem?! Meglepetten néztem a nevelőszüleimre, attól, ahogyan rámnéztek. Mintha nem is vártak volna.
- Anya, apa… hol van a férjem és a lányom?! – kérdeztem. – Mi történt itt, hova lett mindenki, Jon szülei és Olaf. Mi történt a vacsoránkkal?

Aktív mágia: -
Passzív mágia: asztrálpajzs



Kezdtem türelmetlenül várakozni, hogy feltűnjön. Mit hitt, meddig várathat engem? Lehet, hogy kivételes helyzetben van, de ez nem jelentette azt, hogy a végtelenségig játszhat a türelmemmel. A túl sok esetleges halandó miatt kénytelen voltam egy kietlenebb helyen megjelenni, de számítottam rá, hogy megtalál. Mindig megtalált, ha keresett. A sárga robbanásra felkaptam a kezem s a szememet takartam el vele, hogy ne vakítson el teljesen. A legnagyobb meglepettségemre, pedig nálam nehéz mindezt elérni egy hatalmas repülő szerkezet takarta el a holdat. De hiszen ez?! A gépet magát felismertem, révén Jonathanék is hasonlót terveztek, miről még tudtam is, de az, hogy a semmiből csak így előtűnt az viszont már roppant gyanús volt. Nem éreztem mágiát a sárga robbanásban s ez csak így nem jelenhetett meg. Valami nem volt rendben s ilyesmi változásokhoz volt már szerencsém korábban is. mikor a jövőbe kerültünk, a Barokk s onnan vissza a saját világunkba. Esetleg a Csatabolygóra való kerülés. Ha viszont ilyesmi történt most is, akkor nem árt vigyázni. Elsuttogtam néhány szót, hogy felvegyem a leggyakrabban használt halandó külsőmet, Barbaráét, ha ez sikerült s megvoltam, akkor a kikötők felé vettem az irányt, kellett nekem néhány halandó, hogy megtudjam mi is történt itt s mivel magyarázzák az égen a masinát.

Aktív mágia: alakváltás (Barbara Wiedler)
Passzív mágia: asztrálpajzs, mentálpajzs
(és nála van Loki tőre + a Skymningen)

Az ex-hadnagy értetlenkedve nézi a férfit. Jelenleg éppen egy fekete bőrű valamivel két méter feletti néger férfi. Már előre le volt egyeztetve az, hogy eljön megnézni a lakást. Ám a férfi csak értetlenül néz rá. Adam elmosolyodik és megszólal.
- Albert Wilkins vagyok a lakás miatt jöttem. - mondja nyugodt hangon a férfi. A férfi amíg a válaszra vár elgondolkodik vajon mi a fene lehetett a furcsa fényjelenség. Talán valami újabb szuperjó dolog, hogy megnehezítsék az egyszerű zsoldosok dolgát, vagy a démonokét. Egyiknek sem örülne. Sőt kimondottan örülne ha végre lenne valami ami a tervek szerint alakul.

Éppen repkedem az égen, pásztázom az utcákat, amikor egy sárga robbanás történik, hirtelen összezavarodom kicsit tőle, de utána minden normálisnak tűnik. Egy hatalmas légijármű tűnik fel előttem, még idejében ki tudom kerülni, így elkerülöm az ütközést. Körbenézek ismét, és több helicarriert fedezek fel a város felett, mindegyiken SHIELD logókkal.
~ Ezek meg? Hogyan kerültek ide? A sárga robbanás lehet, hogy teleportálás volt, és úgy kerültek ide. Ez a legésszerűbb magyarázat rá. ~ gondolom magamban.
Felrepülök az egyik fedélzetére, arra amelyik majdnem nekem jött. Keresek valakit, egy katonát, hogy megtudjam mi folyik itt. Ha találok megszólítom.
- Üdvözlöm uram. Mennydörgés vagyok, és szeretném megtudni mi folyik itt? Mi ez a sok helicarrier a város fölött? Csak nem támadás érte a földet? Ha bármiben tudok segíteni a szolgálatukra állok. - mondom neki.

/Bocsánat, azt hittem már írtam ide, de akkor csak gondolatban történt meg /

Thorhalla
Az istennő emberként kérdezget a gépekről és midnenki értetlenül néz rá.
- Ezek évek óta itt vannak. Magneto és Annihilus is miattuk nem íbrta meghódítani az országot.
Magyarázzák értetlenül.

Stephanie
Az anyja könnyes szemekkel sétál felé.
- Édesem, de hát azt mondtad... sose térsz vissza, hogy nem is tudsz....
Mondja az anyuka és egyszerűen megöleli a lányát. Az apa csak zavartan áll és néz.

Tyranis
A lökéshullám után a lények elkezdenek felállni.
- Embertelen?
- olyannak tűnik.
- De idelent van.
- Itt nincsenek törvények.
- Igen.
- Igen.
- Igen.
Mondogatják egyre többen és az alfa primitívek csordaként rontanak a lányra.

Mich
A SHIELD katonák fegyvert emelnek rá és értetlenül nézik az a alakot.
- Kezeket fel! Akárki is maga kezeket fel!
Parancsolják miközben gépekkel próbálják azonosítani.
- Ki a franc maga?
Kérdezik.

Sarah
A hontalan meglepve nézi a mutatványt majd zavartan hátrébb lép.
- 2023...
Nyögi ki értetlenül, de addigra Sarah látja, hogy az öltözet egyre több ember figyelmét kelti fel.

Steven
Sikeresen generál villámokat a tenyereiben, de még gyengék, mintha a szervezete még csak ébredezne. A szavaira viszont nem érkezik válasz csak egy sirály landol a sziklákon, hogy vacsorázzon.

Teddy
A nő rángatja a lányát és közben telefonál. A kislány enm engedia amcit bár az anyja még párszor ráparancsol. Teddy ekkor mond valaamit a lánynak az a telefont eltéve néz a gyerekére.
- De anya ő tud beszélni!
- Drágám...
- De most komolyan. Hallottam!
- Majd veszek neked egy rendes beszélő macit csak ezt a mocskos dolgot hagyd már!
- De anya...
- Elég volt.
Mondja a nő és kikapva a lánya kezéből elindul vele a kukákhoz.

Adam Taylor
A főbérlő értetlenül néz.
- Ennyire rosszul fizetnek a Bosszú Angyalok? Hihetetlen! Ide süllyedt ez az ország. Már a nemzet hősei is csak egy koszos kis apartmanban tudnak élni!
Morogja és levesz egy kulcsot meg előkeresi a séta botját.
- Jobbat érdemelne fiam. Remélem ezt tisztázza majd a vezetőivel.
Ezzel a férfi elkezd sétálni a folyosón.

Reptil
A Shi'arok értetlenül néznek.
- A Galaxis micsodái? - kérdezik kételkedve. - Maga jelenleg a shi'ar flotta zászlóshajóján van, a Főnixrombolón! Tegye fel a kezeit, mondja el kicsoda és micsoda ön, meg hogyan került a fedélzetre!
Parancsolja a tollasemberek kapitánya.

Árny
A lény fejét oldalra dönti.
- X-men? Őn egészen biztosan teleportálódott mivel ez a Bosszú Angyalainak a kúriája. Még nagyobb gond, hogy az adattárunkban benne vannak az X-menek leírásai és ön nincsen a listánkon. Ha megkérhettem magyarázza el ezt a paradoxot.
Mondja a furcsa alak törten, minden mondatnál szünetet tartva, mintha nehezen fogalmazná meg a szavait.

Albert
A férfit felveszi egy taxi mielőtt a kocsma vendégei bármit is tennének. A sárga kocsiban a sofőr ránéz a tükörből.
- Hé! Maga az egyik hasonmás csávó! Nagyon jó, szinte teljesen olyan mint ő! Valami showba megy mi? Nagyon bátor, hogy őt játssza. Tudja milyen őrültek ezek az ősemberek.
Mondja a sofőr.

Tyler
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de a szoba más. A bútorok és a képek megváltoztak. Az épületben a riasztó szól, ami elvileg nem is volt. A fürdőszobából egy férfi sétál ki, akit a lámpák fénye eltakar és a hangja se ismerős.
- Elvagyok átkozva. Itt már fürödni se lehet! Holnap felmondok! Komolyan felmond...
A fekete hajú alak döbbenten nézi Tylert a szobájában.
- Okéééé... nagyon remélem, hogy csak egy megszokott őrül rajongó vagy. (csak most férfiban...) Kúria - szólítja meg a semmit. - Parancs: Omega 34!
Parancsolja a férfi és a falaknál mozgások lesznek és pár csáp megpróbálja elkapni Tylert.

Lény
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de az AIMville eltűnt. Az épületeknek nyoma sincs. Central Park megint olyan, mint régen volt. Lényen és Fáklyán kívül mindez senkit se lep meg.
- Lemaradtam valamiről. Azt mondtad itt szoktál pihenni, de azt nem mondtad, hogy ez egy másik...
A szavai elakadnak a fiúnak amikor az égen egy Hellicarrier repül el.
- Ha ez egy tréfa akkor nyertél...

Jereziah
A sárga fény robbanás után a világ minden része normálisnak tűnik, de az áldozata eltűnt. Hirtelen hangokat hall a sikátorból.
- Mérföldekről érzem a fajtád bűzét. Egyszer figyelmeztettem a fajtátokat. Hood nem figyelmeztet kétszer.
Mondja a férfi alak kisétálva az árnyakból.

Oké, túlságosan komolynak tűnik a helyzet ahhoz, hogy csak valami poén legyen, a többiek már rég bevonultak volna, és lehetetlen hogy olyan gyorsan átrendezzék a berendezést, mint ahogy az előbb történt, már csak azért is mert tudtommal nincs olyan tag a csapatban, aki képes lenne ilyen gyorsan mozogni.
- Galaxis Védelmezői, egy csoport akik a galaxist védelmezik, bár gondolom ez a névből egyértelmű... - Mondom kissé zavartan, a kezeimmel meg nem értem hogy mit akar, már egy ideje a fejem felett tartom őket. Itt valami nem stimmel, nagyon nem, talán teleportáltam egy másik hajóra?
- Tirzusz Agipon, embertelen. - Válaszolok meglehetősen röviden, s úgy érzem hogy most én jövök.
- Mióta vagyok itt? - Kérdem, s ha a válasz valami olyasmi hogy nem régóta, akkor már egészen biztos hogy nem a saját hajónkon vagyok, s ha tényleg így lenne:
- Keressék fel Kallarkot, ő igazolni tud. - Remélem legalább is, remélem...

Sárga fény. Picit hátrahőkölök, egy kicsit váratlanul ért a fény. Körülnézek, de a lány már eltűnt.
~ Ez meg mi fene volt? Hová tűnt? Szuper, a vacsorának ennyi ~
Majd hirtelen egy férfi alak közeledik a sikátorból, látszik róla, hogy egyáltalán nem barátságos.
- Mérföldekről érzem a fajtád bűzét. Egyszer figyelmeztettem a fajtátokat. Hood nem figyelmeztet kétszer.
Nagyon meglepődök, de próbálom nem tükrözni az arcomon. Az alapvető életfunkcióim aktívak még, mivel üldöztem a nőt és ember látszatát akartam kelteni.
~ Hogy mi? Tudja, mi vagyok, vigyázni kell vele ~
Odafordulok hozzá, kicsi mosolyt próbálok faragni és megemelem a kalapom.
- Jó estét! A nevem Jereziah. Miben állhatok szolgálatára?
Ha bármi olyat veszek észre, ami azt sugallná, hogy meg akar támadni, akkor felkészítem magam, hogy ki tudjak térni előle és vissza tudjak támadni.

Meglepetten néztem anyára, az ősi istenekre, annyira örültem, hogy nekem soha, de soha sem kellett ezt mondanom neki, bár nagyon, de nagyon közel álltam hozzá, amikor kiderült, hogy nem vagyok egyedül, hanem Thorhalla is itt van. Vagyis csak volt. Soha sem fogom tudni megbocsátani magamnak azt sem, hogy akkor elhagytam Jon-t. Könnyes szemmel öleltem meg én is az anyámat, soha sem törném össze a szívüket, örökbe fogadtak tizennégy évesen, mások ilyenkor nemes egyszerűséggel visszaraktak volna egy gyerekotthonba, de ők nem, ők Amerikába hoztak és lányukként szeretnek.
- Sajnálom anya – mondtam sírva. – Nem akartam nektek fájdalmat okozni, soha sem!
Ha elengedett, akkor apához léptem oda és ha engedte, akkor őt is megöleltem és adtam az arcára is egy puszit.
- Nagyon szeretlek titeket és ez soha sem fog változni, ahogyan az sem, hogy nem szeretnék fájdalmat sem okozni nektek. Veletek mi van, hogy vagytok?
Megtöröltem a könnyeimet, mi történt itt? Valahol utána kellett volna olvasnom a dolgoknak, valami, amiből megérthetem, hogy mitől más itt minden, hogy mi történt. A régi szobámban volt egy számítógép, vagy a telefononom majd, ha sikerül hálózathoz csatlakoznom.
- Kicsit fáradt vagyok, a régi szobám még megvan? – kérdeztem kislányosan a korom ellenére. – Ha kipihentem magam mindent elmesélek. És hol van Olaf?
Ha elmentem itt valahova, akkor ő sem a komornyikom, mert ő a saját lakásomba jött velem, miután anyáékat megkérte, hogy nálam dolgozhasson tovább. Anyáék találtak más komornyikot maguknak, Olaf pedig jött velem a Pegazushoz, majd a SHIELD-hez is. De most hol lehet?

Aktív mágia: -
Passzív mágia: asztrálpajzs



Továbbra is érdeklődve figyeltem az égen szálló szerkezeteket. Ostoba halandók, kik meglepve s értetlenkedve néztek rám a kérdések után. Mégsem mondhattam meg, hogy ki vagyok s választ követelek. A néhai férjem egy másik életből még ismerős volt, Eric-et pontosan tudtam, hogy kicsoda, de ez az Annihilus név teljesen ismeretlen volt számomra. De egyben legalább biztos lehettem már, nem a saját realitásomban vagyok, vagy az változott meg újra úgy, mint a barokk korábban. Igaz erről tudomást is szerezhetnék, ha itt élek ebben a világban, akkor olyasmi történt, mint az a jövő volt, hol jártam. S akkor ez már nem a saját világom. SHIELD logó a gépeken, lehetséges, hogy fel kéne keresnem Johanthan-t, ha még ő egyáltalán a vezetője itt. Mágiát egyelőre nem mertem jobban használni, nem mintha oly nagyon féltem volna attól, hogy árthatnak nekem, csak nem kívántam úgy járni, mint abban a jövőben, mikor terhes voltam s a mágiámat a korcs halandók kényük kedvük szerint blokkolták. Meg kellett valljam aggódtam, hogy most is feltűnnek hasonló emberek, mert mágiát használtam, így a lehető legkevesebbet szándékoztam használni. Egyrészt Eric, végre valahára egyszer életében eljutott oda, hogy meg merje támadni az országot, lenyűgöző, ezt eddig csak úgy sikerült megtennie, hogy én bíztattam s mozgattam a szálakat, tehát magától is képes minderre. Már tudtam, hogy miként próbáljak egyszerűen s könnyedén információkat szerezni, nem hiába voltam a csalás s hazugságok úrnője. A tekintetemmel egy idős halandót kerestem, lehetőleg egyedül a többiektől távol, ha sikerült ilyet találnom, akkor zavart tekintettel lépek oda hozzá.
- Elnézést, zavarhatom egy percre? – kérdeztem kissé bizonytalanul.
A ruháim szerencsére kellően jómódúak ahhoz, hogy bőven ne látszódjam kéregetőnek, sem átlagpolgárnak. Kissé még remegtem is s az arcom is riadt, ijedt volt.
- Kissé el vagyok veszve – kezdtem zavartan. – Tudna nekem segíteni? Most nemrég szabadultam a kórházból, ahol nem tudom, hogy mennyi időt töltöttem… az orvosok szerint balesetem volt, nem emlékszem semmire a múltból. Itt az emberek idiótának néztek a kérdéseim után – mostanra már fátyolos volt a szemem. – Megtenné kérem, hogy elmagyarázza, hogy azok – mutattam fel – micsodák, hogy kerültek oda, ki az a Magneto és Annihilus és mit tettek? Itt mindenki ijesztgetett, hogy valami hódítók s azok is riasztóak odafent az égen…
Nagyon reméltem, hogy a szavaim s az alakításom meghatják, mert ha nem, akkor a komolyabb módszerek ideje következik majd.

Aktív mágia: alakváltás (Barbara Wiedler)
Passzív mágia: asztrálpajzs, mentálpajzs

A katonák rám emelik a fegyvert. Felemelem a kezem és lassan leereszkedek a helicarrierre.
- Mich Howard vagyok, amolyan önkéntes segítő, polgárőr féle. A rendőrséggel együttműködök természetesen. De maguk, hogy kerültek ide? Egyáltalán mi történt, ami miatt ilyen nagy a készültség? - mondom nekik.
Nem ellenkezek velük, teljesen együttműködök a katonákkal.
Ahogy ismét körbenézek, elgondolkodom kicsit.
~ Ennyi helicarrier talán nem is létezik. Lehet nem azok jöttek ide, hanem én kerültem egy másik helyre, világba. Remélem mihamarabb fény derül rá, mi történhetett. ~

Adam meglepődik. Magában azonnal pörögni kezd.
"Bosszú angyalok? Miről beszél az öreg. A francba is én nem nagyon akarnlk velük találkozni. Talán megint valami világ váltás, mint Avalonban. Most legalább én kaptam a fődíjat."
Fejezi be a férfi a gondolatmenetet, közben követi a főbérlőt. Egyáltalán nem látszik rajta a meglepettség.
- Csak kell egy hely ahol nem talál rám akárki. Amolyan hétvégi ház. Az angyalok elérnek ha akarnak. Itt pedig jó a hely. Legalább néha kicsit távol kerüljek a forgatagból. - mondja és közben átnézi a zsebeit. Sőt a ruháját is hátha változott valami. A pénztárcáját ellenőrzi először, hogy vajon még mindig másod osztályú hamis papírok vannak-e nála.

~ Itt az ideje felvenned a szerepet, ne feledd el, attól hogy.. És mi van ha ez csak egy álom? Igen, egészen biztosan csak álmodom... De azért ki tudja, de ez túlságosan lehetetlen, vagy mégsem? Végül is van egy fiam egy másik realitásból, és elég sok bizarr dolog történt már errefelé.. Azt hiszem, nem értem. ~ Igyekszem felvenni a szerepem, és megvakarom a tarkómat, egy enyhe sóhajjal megfűszerezve.
- Köszönöm. - Mondom egyhangúan, majd az ő, s más emberek furcsálló tekintetén akad meg a tekintetem, ám mint úgy, büszkébb vagyok annál, mintsem hogy megkérdezzem hogy mi a probléma, amúgy is egyértelmű.
~ Irány az afterlife, igen-igen... ~ S ezen gondolatokkal meg is kezdem a magam díszmenetelét egyenesen a nightclubbom irányába, ott találhatok majd pár régi ruhát, plusz kicsit lepihenhetek, nem értem hogy mi történt, de tuti hogy ez egy túl élethű álom... Tuti, ugye?

Áh, a gyermeki elme, olyan könnyű őket lenyűgözni, valóban, egy kis ez, egy kis az, és máris meg akarnak tartani, csak mindig ott van az a szemétláda anyjuk, aki meg van áldva ezzel a " túl mocskos, majd veszek neked másikat édes kedves drágaságom akit annyira szeretek hogy mégis bunkón viselkedek vele "... Utálatos, UTÁLATOS!!! Ezért még meg fogom ölni az biztos. Most azonban egy pillanatra, mintha lassítva látnám a dolgokat, egy teljesen dramatikus pillanat közepén vagyok, tekintetemben látszik a keserűség és a fájdalom, ahogy kitépnek a gyermek kezéből, s az a bizonyos " ne hagyd hogy ezt tegye ", minden filmben megjelenő karnyújtás, amit persze úgysem tud majd időben elkapni. Remélem hogy a kislány tesz valamit hogy megállítsa az anyját, különben nekem kell cselekednem, én pedig nem nagyon tudok mit, max csak neki is leleplezem magam, az meg nem biztos hogy jó dolog lenne jelen helyzetben, bár akkor lehet úgy gondolná hogy " Nahát... Meg kell tartani "... De az is lehet hogy csak megijednek és még gyorsabban kidobna, és rám gyújtaná a szemetest mondjuk egy... Öngyújtóval! Áh.. Ez hülyeség, ilyen elmebeteg szülő nem létezik, egyszerűen nem létezhet a gyogyóslakáson kívül, vagy mi az... Lényeg a lényeg, ha a kislány végül sehogy sem tudja megállítani az anyját akkor...
- Ne, kérem, ne dobjon ki, esküszöm hogy jó leszek és hogy minden este megvédem majd a lányát mindentől csak kérem ne tegye ezt velem. - Mondom könyörgően, ámbár ezt utálom, főleg ha gyűlölök valakit és annak vagyok kénytelen ezt csinálni.

~ Jó, szóval lehet vele tárgyalni, ez egy jó pont, bár lehet jól jött volna egy kis harc, régen volt már egy rendes kifárasztó csatározásban részem... ~ Tűnődök magamban miközben az alakot figyelem, most már egészen biztos hogy gép, vagy csak valami írtózatosan nyomorék ember aki nem képes se rendesen mozogni, se rendesen beszélni, végül is ki tudja hogy mik lehetnek ebben a házban.
- Teleportálás... Remek. - Vakargatom meg az állam, mint egy bölcs ember, bár nem vagyok az, de mindig jól esik azt az enyhe kis borostát megkaparászni ami az egész államon alaposan végighúzódik.
- Lehet hogy ez most furcsának fog tűnni, de az előbb... Ugyan itt voltam, ezen a folyosón, tudod nem régóta vagyok x-men tag, egy napja sem, és úgy voltam vele hogy felfedezem az új lakhelyem, aztán egy sárga villanásra lettem figyelmes, és itt találtam magam, bár nekem nem tűnik másnak a hely, csak pár új képet látok a falakon, semmi egyebet. - Próbálom magyarázni, aztán hátha megérti és elfogadja a tényt, bár lehet hogy a monoton, érzelem mentes hangnemem nem segít a dolgon, a pedig végére eltűnődök, egészen valószínűnek tartom hogy az történt amitől tartok, de még túl korainak látom a dolgot, nem lehetek benne biztos, lehet hogy csak egy teljesen más helyre kerültem át.
- New Yorkban vagyok? - Kérdem fapofával, majd elkezdek közelebb lépdelni efelé a mit tudom kicsoda felé, nem hiszem hogy megtámad, nem adtam rá okot.

~Remek. Akár valóság, akár képzelet, ismét van erőm… legalább is egy kicsi.~ Végül egy sirály száll le mellém, hogy megvacsorázhasson. Erről eszembe is jut, hogy kicsit éhes is vagyok.
- Hozhattál volna némi kaját nekem is. – Morogtam halkan, de nem bántottam a sirályt. Amúgy is elszoktam már a fűszernélküli hústól, és az se biztos, hogy egyenlőre elegendő erőm van ahhoz, hogy megsüssem. Max csak ahhoz, hogy elkapjam. Végül ismét körbenézek és megláttok egy várost. Egy várost, ami egyszerre ismerős és idegen. New York az, de valahogy az óriási gépezetek nem igazán illenek az idilli képbe.
- Remek.. Egyszerűen csak remek. Kíváncsi vagyok, kivel vannak harcban, hogy ilyen védelem kell egy városnak. – Mondom magamnak, főképp azért mert kicsit ideges vagyok.
~Ezúttal tuti nem a helyi hatóságokhoz fogok menni. Azzal már egyszer megszívtam.~ Egy kicsit még pihenek, majd aztán belemártózom a vízbe és elkezdek úszni a város felé. Elégé hosszú menet lesz, de szerencsére a börtönben már egy ideje edzettem magam, hogy az izmaim ismét a régi formában legyenek, és ha időközben a nanitok is felélednek, akkor azok segítségével megnövelem az úszás tempómat, hogy gyorsabban haladjak.
~Tudtam, hogy a legutóbbi program fejlesztésnél bele kellett volna rakni a víz alatti üzemmódot is.~

Thorhalla
A néni kedvesen simogatja a lány vállát.
- Ó drágám. Magneto egy mutáns terrorista és Annihimus, egy másik világból jött rovar szörnyeteg, akit a Fantasztikus Négyes győzött le.
Mondja a nő. A hellicarrierek évek óta itt vannak. A SHIELD építette őket.

Stephanie
A nő meghatódva engedi ela lányát és az apja homlokon csókolja.
- Olaf Angliában vállalt munkát egy rangos komornyiknál, a távozásod után.
A szobájába megy és az anyja neki áll teát főzni neki. A szobában megtalálja a régi laptopját.

Tyranis
A nő elegáns mégis kegyetlen vágásai után több tucatnyi alfa primitív zuhan a földre darabokban. A véres örökkévaló azonnal a észre veszi, hogy a faj tagjai rémülten menekülnek el előle. Pár egyszerű már-már buta jelet lát meg, amik a kijárathoz vezetik őt. Az alfa primitívek már kerülik őt és menekülnek előle, d eminnél felsőbb szintre megy annál jobban hallja a felsízni élet zajait. Gépek bugását, lábak léptét és szavak hangját.

Mich
A SHIELDesek értetlenül nézik a férfit és parancsnok semmit se talál róla.
- Nem tudom miről beszél maga, de...
A szavai elakadnak, ahogy megkapja a férfi leírását: titkosított.
- Kérem jöjjön velünk azonnal hívunk egy megfelelő felettes személyt.
Mondja a parancsnok már békésebb hangnemben.

Steven
A nanonitok lassan bekapcsolnak a vízben és a férfi egyre gyorsabban tud úszni idővel meglát egy kisebb halász hajót, ami éppen a sziget felé tart.
- Ember a vízben!
Üvöltik és máris dobják a mentőmellényt neki.

Teddy
A nő meghallaja a macit szavait és sikoltva dobja azt el.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Üvölti fejhangon és remegve nézi a földön puffanó pőlüsst.
- Ez.. ez beszél!
- De hát ezt mondtam anya!
Mondja a kislány és már menne a maciért amikor a nő visszarántja magához.
- Ne érj hozzá! lehet, hogy ez is olyan ocsmány mutáns!

Adam Taylor
A férfi megértően bólogat.
- Hát persze. Jöjjön csak.
Mondja és közben Adam tapasztalja, hogy mindene a megszokott és a normális.

Reptil
- Engem Gladiátornak szoktak szólítani.
Mondja Kallark a semmiből előkerülve az őrök mögött. Azok széthúzódnak rémülten a mély hangú, komor férfi előtt.
- Most, hogy kiengeszteltük a maga vágyait örülnék, ha viszonozná és tisztázni kicsoda és micsoda maga. Mindezt addig ameddig a türelmem még kitart.

Árny
A fekete alak egyre békésebb pózt vesz fel.
- Ez logikusnak hangzik. Természetesen segítek önnek. Jöjjön velem és megkeresünk más Bosszú Angyalokat, hogy felhívjuk az X-ment, így szólhatunk nekik, hogy ön idekerült.
Mondja az alak és békésen sétál a folyosón.
- Igen, ez New York. Kérlek kövess.
Árnynak feltűnik a séta közben, hogy az ablakon kívül minden ugyanaz csak a ház nem. Ez az X-men kúria, de mégsem az. A Kúra falaiból hang szólal meg.
- Vészhelyzet ismeretlen behatoló VE szobájában!
- Micsoda egy éjszaka.
Mondj a a lény és a a falra ugorva futni kezd.

Albert
A taxis válaszok nélkül csendesen vezet tovább.

Tyler
A férfi megfog egy aktatáskát és megérint benne valamit.
- Persze, mert a nem behatolók mindig elugranak a csápok elől.
Mondja kommentálva azt, hogy Tyler sikeresen hárítja a robotikus kart. A férfi felpillant és egy egészen új személyt vesz észre.

- Kezdjük újra. Add meg magad.

Lény-Sarah
Fáklya zavartan nézelődik majd Lény vállát veregeti meg és Sarahra mutat.
- Ööö... nem te vagy a legfeltűnőbb haver.
Mondja Johnny és gyorsan odasétál Sarahhoz.
- Helló szépségem. nem túl szellős a rucid az esti időre? Segíthetek valamiben?

Jereziah
Hood arcán mosoly jeenik meg.
- Te az a fajta vagy... aranyos.
A férfi kérdésére arcán komorság lesz.
- Fuss. Menekülj. Imádkozz, hogy ne érjelek utol.