Másik Világ

Albert szemei elkerekednek az újság láttán. Ezer meg egy dolog siklik át az agyán, de egy pillanattal később már egykedvű arccal adja vissza a papírhalmot. ~ Ez nem én vagyok. Emlékeznék rá, ha ilyet mondtam volna. Sőt! Támadásról sem tudok. ~ Összehúzott szemöldökkel, gondterhelt homlokkal bámulja az utca menti házakat. ~ Az a villanás. Az tehet megint mindenről. Csak egy módon deríthetem ki az igazságot... ~ Albert fejében már összeállt a terv.
- Nyet. Nyjem tyjudom, hjogy kji ez a fjigura. Njálunk oroszországban, njincsenek pjizsamás hjősök. - Zárja le a beszélgetést íj egyszerűen. Aztán néhány másodpercnyi hallgatás után előszedi a pénztárcáját. Kivesz belőle egy húsz dollárost. A pénzt a következő piros lámpánál az első ülése dobja, majd kiszáll a kocsiból.
- Daszvi danja! - búcsúzik még el a sofőrtől és csomagjával együtt megindul a legközelebbi sikátorhoz. Amint beér előveszi a Romatól kapott kristályt, aminek segítségével kommunikálhat a varázslónővel. A jobb kezébe veszi és elkezd nagyon erősen Avalonra és a nőre koncentrálni. Szeretne belépni a másik világba, vagy legalább beszélni vele, esetleg Artúrral vagy Merlinnel odaátról.

Thorhalla
A maszkos fegyvert cserél és altatókat soroz a fickókba miközben Thorhalla felé megy.
- Hát te mit keresel itt? Azt hittem ma... nem is érdekes.
Mire a férfi méterekre tőle már elrakja a fegyvereit és mikor odaér maszkját felhúzva a száj résznél szájon csókolja a nőt. A mozdulatai természetesek, nem először teszi ezt.
- Már hiányoztál. Meguntad az őrjáratod?
Mondja örömtelien.

Stephanie
A nő a cikkek közt meglátja Avalon kapitányát. Egy hatalmas büszke férfit trónján ülve három karddal a mellett. Oldalán ismeretlen emberek és maga Morgan. Az Asgardi cikknél a képek homályosak. Az egyetlen név, amit megtalál viszont a legrosszabb: Einar Thorson, Helheim és Asgard Királya. A "holt-király" gúnynéven emlegetik. A cikkek szerint a konfliktusok egy éve tartanak (amikor Asgard a földre került és Avalon kiléte nyílt lett) és félve valami miatt elharapództak. Ezek után a két birodalom háborúba kezdett, de hogy ki kezdte az egyre zavarosabb, minél tovább olvas róla.

Tyranis
A lány idővel talált egy információs pavilont, amiben mindent eltudott olvasni Attilanról. Ez az Embertelenek főváros már évmilliók óta. Az információs pavilonban megtudja, hogy jelenleg Tibetben van és, hogy a faj kerüli a kapcsolatot kívülállókkal. A gép tartalmazza a faj minden leírását.

Mich
Mich szavai utána csapat Loganre néz.
- Igazat mond.
Hulk elgondolkodva nézi a férfit.
- Kell egy sugárzás mérő. Póki megtennéd?
- Persze.
Mondja a hálószövő és kiugrál a teremből.
- Nincsen "szükség", de az elmúlt időszakok támadásai után több lett gyártva. Ez a védelmi rendszer van az egész országban.
Mondja Szellemlovas démoni hangján. Pókember visszaérkezik és Hulkkal ellenőrzik a férfit. A sugárzás mérőt nézve Logan unottan morog:
- Na mi van nagy okosok?
- Igen - mondja Hulk. - A két sugárzást jelez, Egy gyengül egy stabil, ha jól tippelek az a képességéhez kapcsolódik.

Steven
A férfi lassan elaludt így mikor fel kell a kapitány ad neki forró kávét és kap némi tiszta ruhát.
- Majd várja meg a rendőröket itt a kikötőben. Mi addig kipakolunk.
Mondják neki. A hajó megdől kicsit, ahogy a koccan a kikötő fáinak. A matrózok átugranak és elkezdik a köteleket kikötni.

Teddy
Thorhalla felvonja a szemöldökét és nézi az elfutó plüss macit, ami üvölt. A tömeg szétválik, hogy útjának engedjék a lényt.
- Ilyet se láttam még - mondja elismerően. - De ezért imádom New Yorkot.
A nő zuhanó repülésben utoléri a max tipegő macit és felkapja miközben a kezéről eltűnnek a lángok. Felrepül vele az égbe majd lángjai kioltódnak, ahogy egy háztetőre landol vele. A plüsst egy fém szellőzőre ülteti és a kezeit karba rakja. A nő megszokott külsőjével a nőn egészen szuperhősi jelmez van.

- Amora oda lenne, ha elvinnélek neki - mondja elgondolkodva. - na most meséld el kis"ember" mi vagy te?

Adam Taylor
A hellicarrier lépcsőjén a katonák meglepve nézik a férfit. Felismerik,d e még így is nem tudják hová tenni.
- Uram kérem a kártyáját - ha Adam meglepődne a kérelmen a férfi folytatja. - Tudja kötelező ellenőriznünk.
Mondja és a másik is őt nézi.
- Ugye minden rendben van: Látszólag minden más Angyal a kúriában van.

Reptil
Gladiátor keze ökölbe szorula gúnyos válaszra.
- Hölgyeim.
A szó után a két nő koncentrálni kezd és Reptil agyán pokoli kín száguld át. Mintha ezek kéz nyúlna a koponyája alá és markolna ki darabokat az agyából. A férfinek koncentrálnia kell, hogy ne gondoljon Attilanra és a többi embertelenre.
- Ezrek vannak még. Egy városban élnek. At-tilan.
Nyögi a két nő egyszerre ugyanezeket a szavakat.
- Kree kísérletek...
Kallark megálljt parancsol a nőknek, akik fáradtan lihegnek.
- Kree...
Mondja A Gladiátor megvető gyűlölettel a hangjában.

Albert
A kristályt érintve a férfi lilás fénybe borul. Ám valami nem stimmel. A kő megremeg és a lilás fény furcsán torzulni kezd. Egy pillanatra a kapitány teste mintha lángokba borulna. Majd fagy kezdi el marni. A furcsa élmények után füstölve térden jelenik meg valahol. A keze alatt ősi kézzel készült fekete kőlapok vannak. A jobb oldalán lépcsősor kezdődik.
- Jól érezted varázslónő - mondja egy átkozottul ismerős hang. - Tényleg van itt még egy.
A férfi nagy nehezen a lépcsőn felpillantva megannyi misztikus lényt lát. Egy trón jobbján Morgan Le Fayt és a trónon önmagát.

Lábánál három kardot: Britannia Kapitány Kardját, az excaliburt és az ében pengét. A férfi királyként hajol előre és mása szemeibe néz.
- Nos ki küldött az Asgardiak vagy Roma?

Árny-Tyler
Vasember már hív amikor Tyler emgemlíti ezt neki.
- Másik realitás? Lehetséges.
Ezzel a képen megjelenik egy mutáns, akit Tyler már ismer és talán Árny is hallott róla: Steven.
- Itt az X-men vezére Sokk. Mi a helyzet?
- Ismered őket? Azt mondják az X-men tagjai.
A férfi elkezdi nézegetni őket.
- Nem hinném. Nem az én X-mennemé. De átmegyünk és intézkedünk.
- Ne. Inkább megkeresem a Fantasztikus Négyest.
Mondja vasember és megszakítja az adást.
- A maguk érdekében ajánlom, hogy igaz legyen az alter sztorijuk.
- Végül is nem voltak offenzívak.
Jelenti be a szimbiótás a védelmükre.

Lény-Sarah
Fáklya fellő az égbe nézi lángot kellően alacsonyan, hogy tűzijátéknak tűnjön. Ameddig a civilek azt nézik elvezeti társát és a lányt egy kisebb sikátorba.
- Oké. Szóval ez nem a mi világunk. Persze amikor kéne egy agyas, aki haza visz akkor Reed pont nincs itt. De ha ez alternatív világ akkor csak felkeressük az itteni Reedet!
Mondja örömtelien. A szavai után egy lángcsóva eltalálja Lényt és az a kukáknak zuhan. A sikátorban két alak jelenik meg.


- Hűűű durva.
Mondja Fáklya a saját mását nézve, de az egy fülsbe szól csak.
- Találtunk hármat.

Jereziah
A vámpír végig méri a férfi mozgását. Egy dolgot hamar megtud. Ez nem vámpír. A férfi élőlény. A szíve ver és az erei lüktetnek. A levegőt lassan veszi, mint egy ragadozó támadás előtt. Amikor a vámpír talál egy vascsövet Hood azonnal neki ront. A vérszívó a szívére célozz, de a támadója kezével félre söpri a szúrásra használt eszközt. A vámpír-vadász Jereziah arca bal oldalát karmolja végig a karmaival.

Sikerült valamit találnom, Avalon kapitánya, vajon ő létezett a mi világunkban is? Ha egyszer sikerül hazajutni, akkor mindenképp utána kell járni, mielőtt még nálunk is kitör ez a háború, bár odahaza még a görögök is fejfájást okoztak mostanság. Néztem tovább, Morgan külseje stimmelt nagyjából annak, amit róla olvastam és hallottam a jelentésekből. Azonban a következő résznél majdnem kiesett a gép a kezemből, a „Holt-király”? Az ősi istenekre, Einar! Asgard és Helheim királya? Tudtam róla, hogy kiderült az, hogy halálisten Loki-nak hála, de ez?! Hol volt Thorhalla? Miért nem volt mellette, hiszen nem lehet, hogy itt ne kösse őket össze, ami a mi világunkban, még a Sötét világban is megvolt ez a kapocs. Mindenhol megkellett, hogy legyen! Egy éve volt itt Asgard, az óceán fölött, és Avalon is egy éve tűnt fel. nálunk csak hónapokkal ezelőtt és Asgard otthon van. Hol volt Thor és hol volt Hela?! Mi folyik ebben a világban? És hol voltam én? Az, hogy a háború miért kezdődött nem derült ki, egyre ellentmondásosabb dolgokat találtam, mint általában. Ha vége lesz a háborúnak a győztes fél fogja írni a történelmet. Azonban el kell mennem Einar-hoz. A google Earth-t használva, vagy a helyi verzióját, mi létezett ebben a világban kinéztem Asgard pontos koordinátáit, hogy majd teleportálással menjek oda, ha végeztem a kereséssel.
A szívem most már hevesen vert, hogy mik derülhetnek még ki ebben a világban, vettem egy mély levegőt és a keresőbe a következő neveket írtam be, Stephanie Smith írónő, Thorhalla, Thor, Hela, Thena, majd Einar Thorson; így szépen egymás után, hátha kiderül valami fontos, hova lettek a világom ismert személyei, Einar hogyan lett Helheim királya, mi lehet még itt?! És legvégül SHIELD, hogy ki vezeti éppen, már ha volt ebben a realitásban ilyen és mik a céljaik.

Aktív mágia: -
Passzív mágia: Asztrálpajzs



Még a támadásom előtt a férfi eldőlt, mert lelőtték, s olybá tűnt, hogy Jonathan megismert. Nocsak, legalább valami nem változott, az pedig ismeretségünk. Noha még mindig érdekelt, hogy miért is nem volt asgardi s miért nem éreztem annak. Hiszen azzal, ha engem meglátott volna korábban a saját világomban meg kellett volna kapnia az emlékeket, mindezek szerint itt nem volt így. Felvontam a szemöldököm, mikor eltette a fegyvereit, ahogyan közeledett. Nagy változás, tudtam, hogy vonzódik hozzám, de mindig képes nemet mondani, de sosem tette volna el a fegyvert otthon. Ennyire nem volt óvatlan. Mikor ideért hozzám a maszkját felhúzta s a döbbenettől lépni sem tudtam, mikoron megcsókolt s oly természetességgel, mintha csak a férjem tette volna meg a többi Angyal előtt. Nem ez volt az első eset a részéről. Ó, hát ezért tette el a fegyvert? Az első pillanatnyi döbbenet után szenvedélyesen viszonoztam a csókját hosszasan. Azt hiszem, hogy máris kedveltem ezt a világot, hol végre megkaphattam mi oly régóta járt nekem, de mindeddig ellenállt csábításomnak. Jonathan-t. Úgy vélem, hogy vágyaim kielégítésére rászánhatok pár órát mielőtt nekilátnék annak, hogy hazajussak. Néhány óra úgysem oly nagy idő, ekkora öröm mellett. Kedvesen mosolyodtam el a férfi szavaira. S legalább revánsot is vehettem azért, mint annak idején Rémálom mutatott, hogy Stephanie Einar-tól volt várandós. Vajh mi történhetett ebben a világban, hogy drága Jonathan az én ágyamban keresi a boldogságot a kicsi Stephanie-é helyett? Lágyan simítottam végig a férfi arcélén, kiélvezve minden pillanatot.
- Minden nyugodt a városban ma, s egy éjszakát kibírnak nélkülem, nélkülünk – suttogtam, már-már dorombolva. – Te is hiányoztál!
Újra megcsókoltam, a hosszas szenvedélyes csók alatt a kezemmel benyúltam az ingje alá s végigsimítottam a mellkasán, majd kacér mosoly kíséretében lefele indult a kezem az övéig s nadrágjáig s kacéran simítottam a bőrét is végig egyre lejebb a nadrágjában.
- Mi lenne, ha ezt otthon folytatnánk? – kérdeztem incselkedve.
Amennyiben igent mond óvatosan az elméjébe tekintek keresve, hogy az ő szeretője, az itteni énem képes-e térmágiát használni, s azt, hogy hol is laknak. Ha igen, akkor mindkettőnket oda teleportálom, ha nem, akkor csak vele emelkedem a levegőbe s repülve teszem meg az utat.

Aktív mágia: -
Passzív mágia: Asztrálpajzs, mentálpajzs

Adam mosolyogva néz a férfira amikor az kártyát kér. Közelebb lép nem tesz semmi fenyegetőt és felé nyújtja a kezét.
- Nincs egy DNS scanerük. A kártyám sajnos nincs nálam éppen hétvégi házat vettem. Valamit ahol kicsit lehagyhatom a melót. - mondja nyugodtan és várja az identitását bebizonyító eszközt.
- Szóval mi történik itt fiúk. - int a zűr felé továbbra is csevegő hangnemben. - Ha semmi komoly akkor elindulok vissza a kúriába. Beszélnem kéne pár emberrel. - fejezi be nyugodtan. Nem érdekli a katonák reakciója. Teljesen nyugodtan és hétköznapian viselkedik. Tudja, hogy keveset tud erről a világról, de azt is, hogy egy mezei DNS teszt megoldja az azonosítás kérdését. Vagy esetleg valami hasonló. Ahogy azt is, hogy a kártyák már az ő láthatóan fejletlenebb világában se voltak biztonságosak. Ügyel rá, hogy ne tegyen fenyegető mozdulatokat. Nehogy valamelyik viszkető ujjú gyalog kilője véletlenül.

A felrepülő lángot jómagam is nézem, érdekes mutatvány, és az emberek reakcióját figyelve, észrevétlen lelépéshez igencsak hasznos is. Követem a két férfit a sikátorba, és a lángos szavaira csak bölcsen bólogatok, ámbár fogalmam sincsen hogy kiről beszél, de végül is úgy tűnik hogy megbízhatok benne, szóval miért ne hinnék neki? Az pedig hogy nem a mi világunk... Nos egy villanás után eltűnt a lakásom plusz a munkahelyem, és elvileg van gyerekem egy másik világból, szóval egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, sőt, egy percig sem kételkedek a dologban, de ez az első ilyen élményem, és bizarr érzés, sőt, egyenesen idegennek érzem magam.
~ Kíváncsi vagyok... Vajon itt is létezek? ~S folytatnám tovább a gondolatot, de viszont a sziklát egyenesen telibe kapja valami tüzes miacsoda, és egy rakat kuka közé repül. Érdeklődve tekintek a támadó... Vagy támadók irányába, akik meglepő módon kiköpött másai az átmeneti társaimnak. A tanácsra ismételten csak bólintani tudok, na jó van is mit hozzá fűznöm, de nem igazán sok.
- Ez esetben, remélem még találkozunk, sok sikert. - Csupán formalitásból szánt mondatok, elbúcsúzás, és persze valóban siker kívánás, mert hát miért ne? Ezután megpróbálok lelépni ahogyan csak tudok, méghozzá ha lehet akkor a támadókkal ellentétes irányba.

Eszeveszetten " gyors " menekülésemmel sajnálatos módon nem jutok sokáig, pedig még a tömeg is utad enged nekem, ami egy egész pozitív dolog, vagy csak nem akarják hogy hozzájuk érjek, az meg még pozitívabb, szóval nyertem vagy nyertem? Lehet választani. Végül annyit veszek észre hogy felemelkedek a földről, egy darabig még járnak a lábaim, majd aztán realizálva hogy mi is van éppen abbahagyom, s az első reakcióm:
- Repülök?... REPÜLÖK!!! MUHÁÁÁHÁHÁ! EZT NEKTEK KUTYÁK, TÖBBÉ NEM KAPTOK EL! - Mert utálom a kutyákat, nagyon. És az előbbi mondatomat nagyon-nagyon örömtelein jelentem ki, mint akiről le esik egy súlyos teher. Végül alaposabban megnézem hogy hogyan is csinálhatom ezt, és ekkor tűnik fel hogy valaki fog, érdeklődve követem végig a kezét, és ugyan az a nő az akitől az előbb próbáltam elmenekülni.
- Ó... - Nyögöm ki csalódottan. - ... Tűz!!! Hhhhúristen tűűűűz! - Kezdek el ismételten kapálózni, de nem megyek vele semmire. Aztán landol egy tetőn, kialszanak a lángok, és ezzel szinte egy időben én is abbahagyom a pánikolást, észlelve hogy végül is elmúlt a veszély.
- Jééé téged ismerlek. - Jelentem ki kedvesen, bár nem, személyesen nem ismerem, de láttam már itt-ott, eldobott újságokban például, de csak képileg mert nem tudok olvasni. Végül le ültet valami mit tudom én micsodára, és értelmeset is kérdez, amire reakcióként végig nézek magamon, majd vissza tekintek rá.
- Plüssmaci vagyok. - Jelentem ki mintha ez csak egy tök átlagos dolog lenne, majd úgy érzem hogy rajtam van a sor.
- Ki az az.. Amora? - Kellett egy kis idő amíg ez az eszembe jutott.

Végül is különösebb reakció nincs arra amit mondtam, de észrevehetőek a nemtetszés jelei, ám úgy tűnik hogy visszafogja magát, ez pedig végül is nekem csak jó, mivel egymaga megállított egy csatát a fellegvár körül, nem akarom megtapasztalni személyesen is hogy mire képes, de ezt így nem igazán látni rajtam. A fejembe hasító hirtelen fájdalomra csak kellemetlenül felnyögök, nem számítottam rá hogy ennyire fájdalmas ha turkálnak a fejemben, és van egy sejtésem arról hogy mit keresnek, főleg hogy nem válaszoltam Kallark kérdésére, szóval kicsit egyértelmű. Próbálom elterelni a figyelmem, iszonyatosan nehezen megy...
~ Nem.. Nem.. Űrállomás.. Fent az égen.. Fent?.. Fellegvár, igen.. Ágh!... Robbanás.. Hiba.. Rovarok.. ~ Próbálom így sorban vezetgetni magam a dolgokat, s végül abbamarad. Kicsit várok, nem akarom elkapkodni a dolgokat, majd mikor nem tér vissza a fájdalom megeresztek egy megkönnyebbült sóhajtást. Lassan felemelem a fejem, úgy tűnik fárasztó vagyok, és addig örülök amíg többet nem tudnak meg.
- Miért? - Kérdem felelősségre vonóan.
- Miért csinálod ezt? Van és lesz is elég probléma a hibán át érkezett rovar hadsereggel, és mégis mióta vannak háborúban az embertelenek és a Shi'arok? Tudtommal ilyesmiről sosem volt még csak szó sem... És mi a baj a Kreekel? - A vége puszta kíváncsiság, az eleje pedig emlékeztetés, mert nagyon úgy tűnik hogy elfelejtette ezeket a fontos dolgokat.

Tyler szavaira rá emelem a tekintetem, majd biccentek.
- Igen, sárga fény, és nagyjából egy napja vagyok az x-men tagja, Serena Davidson volt az első tagja akivel találkoztam, mással nem igazán, ő az x-men vezetőjének vallotta magát. - Követem őket, és érdeklődve figyelem hogy mi történik, de az alak sajnos nem ismerős, igazándiból még soha sem láttam, de hozzá hasonlót sem. Szóval ezzel nem sikerült előrébb jutni, de legalább a gép a mi pártunkat fogja, valóban könnyű lenne kirabolni, de nem fogok még egyszer lesüllyedni arra a szintre.
- Sajnos ezt én is valószínűnek tartom, pedig így is elég volt hogy a ti realitásotokba átsodort az árvíz. - Mondom még Tylernek, mert ha jól sejtem akkor ő is onnan jött ahonnan én, bár nem biztos, lehet több világ is, és ki tudja, de olyan nagyot csak nem tévedhetek.
- Akkor hogyan is tovább? - Teszem fel a kérdést.

Albert csak az utolsó pillanatban érzi, hogy valami baj lehet. Aztán a fájdalomtól összeránduló testének egyetlen hangja, ahogy a fogai csikorognak. De a tűz nem minden! A következő másodpercben úgy érzi, mintha jeges tóba dobták volna. Volt ilyenre példa, így volt összehasonlítási alapja. Mielőtt elmúlt volna a fagyos érzés megállapította: a fagyos tó, sokkal kellemesebb volt.
A testének fájdalmainál sokkal rosszabb volt számára a felismerés, hogy valami nem stimmel. Miközben agyával próbálta oldani a száját mozgató izmokban beálló görcsöt, szemét is erőltette, hogy körülnézhessen. Ekkor érte villámcsapásként a tény, hogy egy "másik" Britannia kapitány előtt...mit is csinál?!...jah igen, térdel. Ráadásul Roma és Merlin ellensége székel a trón mellett. Morgana. ~ Várjunk csak!? Ez én lennék?! ~ fel sem fogja egészen a történteket, amikor jobbjával belenyúl a táskájába s rámarkol a kardjára, ha még megvan neki.
- Ki vagy te? - Teszi fel röviden és velősen a kérdést, láthatóan önmagának.

- Rendben köszönöm. – Válaszoltam a kapitánynak miközben elfogadtam a kávét. Azt lassan megittam és a tiszta ruhákat felvettem, utána pedig kisétáltam a kikötőbe. Ott aztán szépen feltűnés nélkül tovább sétáltam a város felé, miközben az eget bámultam, ahol az óriási monstrumok lebegtek a város felett.
~ Szép. A közbiztonságra tuti nem lehet panasz.~ A városban aztán próbáltam elvegyülni a tömegben. Nem volt pénzem egy cent se, de egyelőre nem is volt ezzel gondom. Ha találtam egy újságos bódét, akkor odamentem, hogy elolvashassam a híreket. Legutóbb is így szereztem meg a legtöbb információt a világról. Kár hogy rosszul használtam fel ezeket.

Thorhalla-Steven-Jereziah
Miller Átkarolja a nőt, de egy pillanatra megtorpan.
- Várj.
Jereziah arcát végig karmolja a vadász majd az elkezd megállni. A levegőbe emelkedik furcsa rohamszerű reakciókkal. Pár pillanat múlva a férfi a földre zuhant és esni kezdet. Az eső cseppek a semmin kezdtek el legördülni majd egy női arcot látott a vámpír és valami a mellkasának csapódott.
Steven keresésre indult amikor valami zajt hallott, a zaj felé indulva meglátta, Thorhallát és egy fekete jelmezes férfit, aki a nő elé állva védte azt amikor egy alak átrepülve pár deszkán a lábuknál landolt. Az eső lassan cseppeget rájuk és egy nő hangját hallották meg.
- Megtaláltam hármat. Köztük az Alfát.
Szólt a hang és lassan egy személy is megjelent hozzá.


Stephanie
A lány alapos utána olvasás után megtalálta az óceán felett lebegő város koordinátáit. Koncentrálás után elteleportált oda. Érkezésekkor az ősi Asgard büszke falai fogadták. A néma csendet harcosok és egyszerű szolgálók törték meg, akik úgy jártak a világ.városban, mint minden másik napon. Beszédük és mozgásuk viszont megállt mikor meglátták a lányt.
- Királynő!
Üvöltötték szinte mind, földre és térdre borulva a lány előtt.

Tyranis
A kiváltó okra nyomot nem talált, de megtalálta a többi sugárzást. 15 sugárzás volt az övévvel együtt. Mindegyik más New York vagy annak a környékén. Kivéve egyet, ami kint a galaxisban.

Mich
Pókember csuklóján valami világítani kezd és biccentve kisétál a teremből. Pár pillanattal később a hellicerrieren robban valami és a szerkezet lassan zuhanni kezd.

Adam
A szavait félbe szakítja az., ahogy az egyik hellicarrieren robban valami és a jármű lassan elkezd zuhanni.
- Úristen!
Üvöltik a katonák és Adam megérzi az első pár eső cseppet az arcán miközben valami furcsa érzése lesz. Mire felfogná mi az egy ősz hajú lányt pillant meg a feljáró felé sétálni. /Sarah Storm, ha Adam őt ismeri/
Séta közben a lányból egyre több lesz.
- Éljen soká a testvériség!
Mondja a nő hangosan és a másai tűzet nyitnak a shieldesekre. Taylornak pillanatai vannak elkerülni a golyózápport.


Teddy
A maci meglátja, hogy Thorhallán esőcseppek landolnak és amikor a nő válaszolna a kérdésekre az egyik hellicerrier robban egyet.
- Miféle őrület van ma ebben a városban?
Kérdezte és felkapva a macit a táskájába rakta így azt nem sérteték meg a lángok, elindult a zuhanó óriási gépezet felé.

Reptil
Gladiátor megvetően nézte a lényt.
- A kree egy mocskos elfajzott korcs nép, akik égőjüktől elvakultan kísérleteztek a legtöbb fajjal, hogy olyan torzsszüleményeket gyártsanak, mint te. Birodalmuk elbuktatása életem egyik legszebb napja volt.
Mondja őszinte gyűlölettel a hangjában a férfi. A telepaták látva a dolgokat egyre inkább megzavarodnak.
- Az emlékei.. mások. Ön uram... más. Minden más. A kree birodalom áll. Helyszínek és személyek léteznek, amik nálunk sose voltak.
A férfi ezt hallva megvetően pillant Reptilre.
- Miféle beteges játékszer vagy te?
Kérdezi Kallark ridegen.
- Ennek a végére járunk. Velünk jössz a bolygóra. Végig nézzed, ahogy felperzseljük.
Ezzel a férfi sarkon fordult és minden szavát ignorálva az embertelenek megindult kifelé a teremből a két társával.

Albert
A férfi elemzően pillantja a másolatát.
- Valljuk be ezt a választ már tudod. A kérdés mit keresel itt? Tán Roma ügynöke lennél?
Kérdezi elemzően. Morgana mágikus erejével kirepteti a férfi kezeiből a kristályát egészen Avalon kapitányéba.
- Hmm... ennek nincs értelme. Ha ő küldött, nem egyet küldött volna belőlünk. Ha nem ő küldött akkor más miatt vagy itt.
Mondja elemezve a helyzetet Albert másik világbeli énje.

Árny-Tyler
Vasember érdektelenül nézett Tylerre.
- Ki az a Reed?
A monitoron ekkor megjelent az F4 jelmezes Pókember.
- Itt az F4, Pókember beszél.
- találtunk két embert, aki másik realitásból jöttek és...
- Igen nekünk is van egy ilyen alakunk...
Pókembernéál robbanás hallattszik.
- Valami történt! A hajó süllyed!
- Nyugi a segítség mindjárt megy!
Jelenti be vasember.
- Angyalok gyülekező!
Mondja a sisakba és párosfelé fordul.
- Ha maguk tényleg másik világ X-menjei, akkor itt az ideje, hogy bizonyítsák magukat!
Ezzel a páros megindul a folyosón.
- Indulás!
Ha követik őket egy repülőhöz mennek, ami felett a tető már fel is nyílt.

Sarah
A lány elrohan és érzi az első esőcseppeket magán. Pár pillanattal később lát egy füstölgő hellicarrier-t zuhanó a föld felé miközben egy lángoló női alak repül arra. Hátulról csak csatazajokat hallani.

Lény
Lény szemetesét a Fáklya elkerüli, de éppen csak. Az igazi Fáklya mosolyogva repül a másik Lény felé.
- Akkor partner-csere!
Mondja örömtelien, de a lilás óriás egy tapssal a falnak csapja fáklyát kioltva a lángjait. Lény látja az első esőcseppeket és azt is, ahogy a másik Fáklya lángokkal kezdi el őt bombázni.

Még egy pillanatra felmerült bennem, hogy szólni kellett volna anyáméknak, hogy elugrom egy kis időre, mert ha keresni fognak megint összetöröm a szívüket. A villanás után a lángok eltűntek körülöttem és immáron valóban Asgardon voltam. Meg kell valljam egy picit aggódtam, hogy le van védve teleportálás ellen, mint nálunk és akkor igen kellemetlen élményben lett volna részem, de nem történt meg. A gyönyörű város, amit saját szemeimmel még soha sem láthattam, de most. A laptopomat szorosan öleltem magamhoz, egy pillanatra még el is érzékenyültem a látottak alapján, végignéztem az asgardokon, akik nyugodtan végezték mindennapi teendőiket, mintha nem is háborúznának Avalonnal. Szerettem volna csöndben eljutni Einar-ig, de ez nem sikerült, ahogyan az első lakos észrevett megtorpant, a többi pedig követte és mind észrevettek. A szemeim elkerekedtek azok után, amit mondtak. Az ősi istenekre, az átokba! Thorhalla, ha ezt megtudja meg fog ölni, nem elég, hogy így is ki volt akadva, hogy Rémálom szerint egyszer Einar gyermekével voltam várandós, de itt a felesége!? Nem, nem! Ezeket az emlékeket mélyen el kell ásnom, ha hazaértem. A térdelőkre néztem és intettem a kezemmel, hogy álljanak fel. még jó, hogy Halla emlékei révén volt fogalmam az Asgardi etikettről és tudtam, hogy miként kell viselkedni. Dehogy királynő?! Nem, ha fizetnének sem vállalnám ezt a pozíciót, nincsenek ilyen ambícióim. Végignéztem azokon, akik itt voltak, majd az egyik katonára emelem a tekintetem, határozottan aprónak érzem magam ennyi óriási személy között.
< - Vezess a királyhoz! – adtam ki a parancsot. >
Csak viselkedjünk természetesen, ahogyan egy uralkodónő tenné. Mert Einar-ig még el kell jutnom, utána elég felfedni, hogy én nem a királynőjük vagyok, hanem Jonathan Miller felesége és egy másik realitás szülötte és fogalmam sincs, hogy miként kerültem ide. Az ősi istenekre! Remélem Einar felfogja, ha nem, kénytelen leszek a helyi Thorhalla-t megkeresni, és bízni abban, hogy neki megvan a kellő esze ehhez, mint a sajátunknak.

Aktív mágia: -
Passzív mágia: Asztrálpajzs



Újra Jon-ra mosolyogtam, mikor átölelt, már csak percek kérdése lehetett volna, mikor végül megtorpant. Elfintorodtam, de idegesen feszült meg minden izmom ugrásra készen. Az eső kezdett szemerkélni, de úgy éreztem, hogy nem csak ennyi készül, megbíztam az ítéletében, tudtam, hogy nem tenné ezt, ha tényleg nem így lenne valami. S már én is tudtam, hogy valami „baj” történt. Valami repült felénk, csak unottan figyeltem s Jonathan már lépett is elém, hogy megvédjen. Egy gúnyos mosoly futott végig ajkaimon. Mily lovagias, mint a férjem, hogy ezt így megtenné, hogy feláldozza értem az életét. Vajon otthon is megtenné, ha szükséges lenne s úgy alakulnának a dolgok? De minderre ezen a helyen nem volt szükség, révén én jobban megtudtam magam védeni, mint ő engem. Hisz ő bele halhat, nekem pedig oly kevés halandó árthatott igazán. S ez nem az a nap volt, mikor ettől tartanom kellett volna. S az élete szükséges volt ahhoz, hogy kiderítsem mi ez a hely s miként juthatok haza.
- Drágám te halandó vagy, ellenben veled, én Asgard leghatalmasabb varázslónője, hercegnője s Jotunheim királynője, nem szorulok a védelmedre, bármennyire is feláldoznád az életed értem – rámosolyogtam. – Engedd, hogy én védjelek meg ezúttal.
Valami a lábunknál landolt, közelebb léptem s belerúgtam abba a valamibe, hogy így fordítsam fel s nézzem meg kicsoda-micsoda az. Egy hangra emeltem fel a tekintetem, mi oly ismerős volt. Elfintorodtam, már csak ez a szajha hiányzott az életemből. De valami mást kaptam, mint mire vártam, nem az a nő volt, akit odahaza megszoktam, hanem valami más, s az arckifejezéséből látva, határozottan nem a jó oldalról. Megvetően, méla undorral néztem végig Susan Storm-on.
- A kék szín mennyivel jobban áll neked s ez az öltözet – mondtam undorodva. – Az anyósomon… Amora-n még jól is áll, de rajtad? Tán Richards így szereti ebben a világban? Esetleg vérfertőzés a fivéreddel Johnny-val? Határozottan, ő az, ki ezekért odavan.
Hármat? Gyorsan körbepillantottam s a tekintetem megakadt egy ismerős személyen, a Hajón láttam utoljára s éppen agonizálva fetrengett a földön, illetve Jon s kree emlékeiből tudtam még kicsoda. Steven Storm, éppen a Raft lakója s ő az a Steven Storm, ki a másik életben is volt, s csak arra emlékszik, s a tárgyalására vár.
- Drágám, úgy vélem, hogy Sam-re hamarosan szükséged lesz, remélem lassan ébredezik – szóltam oda, de nem vettem le a tekintetemet a nőről.
S ha nemleges választ kapok, vagy nem válaszol, akkor néhány rúnát rajzolok a levegőbe rejtetten a hátam mögött, hogy lebonthassam az elméje gátjait, mik visszafogják s elnyomják a tudatalattiját, Sam-et.
~ Kicsoda ő ebben a világban s kit szolgál? ~ kérdeztem, s ha kaptam választ folytattam. ~ Jonathan, fuss s ne nézz vissza! ~ adtam ki a parancsot telepatikusan Miller-nek. ~

Aktív mágia: gátak lebontása, hogy Sam „kiszabaduljon” (mentálmágia)
Passzív mágia: Asztrálpajzs, mentálpajzs

Adam meghallja a robbanást. Felpillant aztán körülnéz. Azonnal észreveszi az osztódó mutánst. Nem ismeri, de tutira nem velük van. Támadás alatt állnak.
- Fedezékbe! - adja a ki a parancsot miközben maga is hasra vetődik, ha tudja a legközelebbi katonát is a földre rántja. - Tűz! Lőjék le a nőt! - folytatja a parancsokat. Aztán körülnéz, hátha lát valami fedezék félét vagy fegyvert. Bármelyiket is találja meg azonnal elindul felé. A fedezék volna a fontosabb. Ha sikerül biztonságba kerülnie ismét parancsot ordít. Ha szerzett fegyvert azzal fedezi a menekülését.
- Fedezékbe! Hang gránátokat, és valaki hozzon adjon egy rohadt rádiót! - ordítja a parancsoláshoz szokott stílusában. Ha van fegyvere akkor a fedezékből is próbál kilőni párát az ellenfelek közül. A név amit ordított ismerős a férfinak. A lány nem. Testvériség egy mutáns szervezet. Veszélyesek voltak és jól szervezettek. Próbál lehetőleg fedezékben maradni és fedezni a katonákat, hogy rendezhessék soraikat.

~Látom zajlik itt is az élet.~ Gondoltam, miközben egy a sikátorból éppen kirepülő fickót látom, aki egy páros lába elé esik le. Időközben az eső is eleredt és az esőcseppekben egy alak körvonalai lesznek láthatók. Nem vált még láthatóvá, mikor a hőlátást már aktiváltam szokás szerint csak a jobb szememen. Egy elégé vonzó nőszemély jelent meg.
~ Hmm.. Azt hiszem túl jól mennének a dolgok ha én nem tartoznék bele ebbe a bizonyos hármasba. Bár azért jó lenne, ha még szabadon lehetnék egy ideig. Alfa? Ki? A maszkos férfi? Vagy az a cs..~ Ekkor ismertem fel Thorhalla-t. Egy kicsit kirázott a hideg mivel láttam, hogy otthon mekkora ereje volt. Megnato is hatalmas volt, de ő egy igazi istennő.. volt legalábbis odaát. Kíváncsi vagyok, hogy itt is akkorra-e az ereje. Ekkor aztán megszólított. A hideg kirázott tőle és amit mondott nagyon baljóslatú volt.
- Szerencsére ne..~Hahó~- Elakadtam a mondat közepén, amikor meghallottam a régi ismerős hangot. Majd aztán meg is láttam. Dr. Hamilton professzor volt az a nyakán lévő vágással együtt, aki a nanotechnológiát kifejlesztette.
~A szabadságnak ezzel vége. Sam bácsi visszatért.~ Mondta mosolyogva persze jól tudtam, hogy csak képzelődöm, és csak a nanitok miatt ennyire valóságos, de ez semmit se segített.
~Csak mert én figyelek a nőre, te még ne vedd le róla a szemed.~ A tanács jogos volt tényleg egy pillanatra nem figyeltem a szőke amazonra. Bár még nem tett semmit, de már szólt valakiknek, ami azt jelentette, hogy az erősítés úton van. A hatóságokkal a legutóbbi világban is meggyűlt a bajom, így nem szívesen találkoztam volna velük most is.
~ Miért vagy..~
~Fogd be és jól figyelj! Az ott egy istennő, aki ráadásul jól tudja, hogy kik vagyunk. Ismer minket. Ő a legjobb esélyünk arra, hogy oda kerülhessünk vissza, ahová tartozunk, úgyhogy azt teszed, amit mond! Ezt a kis szajhát, pedig ha kell öld meg, mielőtt még az erősítése ideérne.~
~De..~
~Öld meg!~
- Igen.. Itt van.. Úrnő. - Válaszoltam végül Thorhalla-nak bár elégé tartottam tőle. Nem akartam ebbe az egészbe belekeveredni, de most, hogy Sam visszatért, kénytelen leszek. Az tény hogy az istennő rendkívül erős és ha segítek neki, talán ő is segíteni fog nekem. Mindenesetre készenlétbe helyzetem magam, hogy ha baj lesz, akkor azonnal cselekedhessek. Máris érzem a vágyat, hogy a nő vérében fürödhessek, de egyelőre még képes vagyok ellenállni Sam csábításának.

Albert fejében cikáztak a gondolatok. Többek között rájött arra, hogy a vele szemben álló "gonoszok" sem tudnak többet mint ő. Ráadásul ugyan olyan zavartak, mint ő. ~ Gyorsan, mielőtt jobbnak látnák, hogy eltegyenek láb alól... ~ Ekkor elengedi kardjának markolatát és megpróbál fölállni. Közben azt is próbálja felmérni, hogy okozott-e neki valamilyen maradandó vagy gyógyuló sérülést. Közben figyel. Nem könnyelmű, csak kevésbé óvatos. Tudatában van annak, hogy jelenleg ellenséges földön áll, egy meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben. Ennek ellenére, ha nem is bízik a vele szemben, azaz éppen fölötte állókban, mégis rájuk van utalva valamilyen szinten. Hiszen mélyen, belül, önző. Nem akarja megváltani ezt a világot, nem akarja legyőzni a küldetéséből fakadó ősellenségét, Moraganat. Egyszerűen haza akar jutni a saját problémáihoz, dolgaihoz, ellenségeihez és démonaihoz.
- Mi lenne ha segítenétek haza jutni. Vagy legalább rájönni, hogy mi is folyik itt, valójában? Segítek. Volt egy sárga villanás. Egyszer már átéltem ilyet, igaz akkor vörösre váltott az égbolt és megőrült a világ. Isteni teremtmények ébredtek fel. Mos vajon mi lehet?

Meglepő módon, de sikerül észrevétlenül meglépnem a harctérről, bár a szikla kabátja rajtam maradt, de nem lényeg, tisztességes bűnöző vagyok, vagyis voltam, majd a következő adandó alkalommal vissza adom neki. Magam mögül csatazajt hallok, ami jó hír, nem kell hátra néznem ahhoz hogy meggyőződhessek róla, valóban nem követnek. Sietős léptekkel igyekszem minél távolabb jutni tőlük, s ekkor megpillantok egy lángoló, hellicarriert, ami meglep, mert őszintén szólva, eddig nem igazán volt alkalmam ilyesmit megtekinteni, főleg nem úgy hogy lángol és zuhan, és úgy meg főleg nem hogy egy ismeretlen lángoló nő siet az esemény felé, szóval ez már bőven elég dolog ahhoz hogy felkeltse a figyelmemet. Tempózni kezdek, sietős lépdelésből szép lassan átmegyek kocogásba, majd szép lassan felkapcsolok úgymond, kocogás, aztán tempósabb futás, és továbbá így szándékozok eljutni a lezuhanóban lévő gépezet felé, hátha van ott valami érdekes amire tátott szájjal bámulhatok majd. Mindeközben úgy tűnik kezd eleredni az eső, ami nem jó, de pozitívum hogy van egy szép nagy kabát, aminek hála csak a fejem fog megázni, meg ha befolyik a nyakamnál akkor mindenem.

Csendesen nézem végig a közjátékot, nem tudok, de ha tudnék sem akarnék hozzáfűzni semmit. Láthatóan elég nagy problémájuk akadt ott a kommunikátor másik oldalán, és mi pedig már indulhatunk is a segítségükre, mily szánalmas, F4 vagy sem, egy szervezetnek meg kell védenie magát akár támogatás nélkül is, azonban itt most tőlünk kérnek segítséget, vagyis pontosabban ezt amolyan bizonyítási formának szánják, ám ha valóban oly nagy hősök lennének, mindez elhanyagolható lenne.
- Hát persze. - Mondom ridegen, tekintetemen kissé látszik a szánakozás, de nem hiszem hogy bárkinek is feltűnne itt most jelen helyzetben, hiszen elég nagy sietség alakult ki. Utánuk sietek természetesen, mivel kötelességemmé vált a segítségnyújtás a belépésemkor, ám továbbra sem fűlik hozzá a fogam, panaszkodni viszont továbbra sem tervezek. Egy kis menetelés után végül egy géphez érkezünk, ami úgy tűnik hogy már egy jó ideje indulásra készen áll, s minden valószínűséggel csak ránk várnak. Fel lépdelek a fedélzetére, körülnézek, majd helyet foglalok az egyik ülésen.
- Van ötlet, vagy bármiféle tipp hogy mivel állunk szemben? - Teszem még hozzá monoton hangnemben miközben az indulást várom.

Kallark szavaira megrázom a fejem, nem tetszik amit mond, kissé idegesít is, de sajnos van amiben igaza van, ám nem értem hogyan vezethettek ide a dolgok... S hogy kiirtotta a fajt?
- Képtelenség, ennyi idő alatt lehetetlen, és feltűnt volna. - Mondom zavarodottan, valami nem stimmel, nagyon nem stimmel, de nem bírok rájönni hogy mi az, ám ez, biztosan a hiba miatt történik minden, szakadás a valóságon, és mi van ha emiatt minden eltorzult?
- Sajnos van amiben igazad van, elvakultak, ezért is van Unspoken a trónon. - A hangomban hallani a gyűlöletet, ami az elmúlt eset óta csak nőtt, bár nem gondoltam rá valami sokat. Végül a két nő is igazolja hogy valami nagyon nincsen rendben, vagy velem, mert titkon eddig elmebeteg voltam és szuper ninja módjára egy Shi'ar hajón éltem anélkül hogy bárki észrevett volna, vagy pedig a világgal amiben vagyok.
- Veled ellentétben, legalább a nőknek van némi esze. - Mondom neki sajnálkozva, de úgy tűnik nem igazán érdekli a dolog, ekkor viszont jön egy " isteni " szikra, amivel lehet megölöm majd magam, de muszáj vagyok megpróbálni.
- Igen, menj csak gladiátor, távozz, mint ahogy annak idején szánalmas, halott úrnőd holttestétől is tetted, miután kudarcot vallottál abban hogy megvédd.- Szólok még utána, ebből lehet hogy nagy problémám lesz, és biztosra veszem hogy nem egészen úgy történt ahogy ezt most így leírtam, de nem tudják a részleteket úgysem kivenni a fejemből, nem voltam ott csak hallottam ezt azt.