Másik Világ

~ Úúúú esni fog. ~ Tűnődök magamban ahogy a nőn meglátok pár kósza cseppet, ennek most nem tudom hogy örüljek-e vagy sem, mert ha nagyon esni fog akkor csavargathatom ki magam, és gurulhatok mint egy strandlabda, illetve na jó ennyire nem vészes a vizes dolog, de nagyon lelassít és azt nem szeretem. Válaszolna a kérdéseimre, látom rajta, bár csak egy kérdésem volt, de mielőtt megtehetné egy robbanás, ami jómagam figyelmét is felkelti, és valami izét látok zuhanni, ami talán közlekedési eszköz lehet, de ezelőtt még sosem láttam hasonlót sem.
- Őrület? Az jó, olyan kis kellemes, simogató, boldog érzés. - Mondom kedvesen mosolyogva miközben elrak a táskájába, aztán ismételten lángokba borul és szállni kezdünk.
- Repülök?... REPÜ... Őőőő téves.. - Mondom ismételten elszomorodva, immáron gyorsabban sikerült realizálnom, és még egyszer ugyanazt nem sikerül eljátszanom.
- Tűz... Léci-léci kérlekszépen ne égess meeeeeeg. - Nézek rá könyörgően, bár ebből a táskából annyira nem ijesztő, de akkor is tartok tőle, nagyon.

Thorhalla-Steven-Jereziah
A nő érdektelenül figyelte, ahogy a vámpír megindul Hood felé. Jereziah-t felkapta a levegőben és neki vágta Thorhallának. Mikor az istennő felpillantott volna akkor lája, hogy a maszkos alak már felé rohanva lő rá. Storm körül a golyók úgy pattannak el, mintha papírgalacsinok koppannának egy ablaknak.
- Egy golyó marad neked "szerelmem", nem szeretem ha szórakoznak velem!
Mondta a férfi Hallának.
- Koncentrálj szép fiú.
Parancsolja a zöld ruhás nő és egy láthatatlan hatalmas szikla tömbbel lecsapott a fekete ruhás alakra. Az, a betört betonban feküdt eszméletlenül. Az égen egy villám száguldott végig majd mennydörgés hallatszott.

Stephanie
A lányt bevezették a palotában, ahol egyre többen nézték őt csodálva.
- A szeme...
Hallotta a szót újra és újra, ahogy végig ment a folyosókon. A trónterembe lépve fekete vértben látta Einart nagyapja lándzsájával az oldalán. A szőke férfi haja hófehér volt és arcán megvető üresség tükröződött. Steph mögött a kapuk bezárultak és királyi családot látta meg a nagy teremben, de másak voltak. Sérültek, sebekkel tarkítottak, durvák. A férfi a halandóra mutatott, de nem mondott semmit. Amikor a lány kérdezhetett volna meghallotta a saját hangját:
- A férjem azt kérdezi ki vagy te és miféle boszorkányság ez?
Kérdezte ennek a világnak a Stephanie-je, akinek jobb szeme helyén csak egy kötés volt.

Tyranis
A nőt lementve midnent, amit akart a hajó felé indult, de hangárnál őrség állt. Az őröknek pedig egy kétéltű magyarázott. A férfi komor és kemény volt az őrség félve figyelte minden szavát.


Mich
A hajó oldalára borul és Mich a falnak csapódik eszméletét vesztve.

Adam
Az egyik katona fegyverét megszerzi és éppen sikerül egy doboz mögé ugrania mielőtt a lövések elérnék. A katonák nagy része azonnal meghal, de a második hullám képes ellenállni. Követik a parancsokat és Adam is végez párral a másolatok közül, de a mutáns is fedezekbe megy.
- Ennyit erről. B terv. Rado!
A nő neve ismerősen csenghet Adamnak, amikor a hely hirtelen forró lesz a lágy eső cseppek ellenére is. A lehullott víz párologni kezd és az utcán elkezd feléjük sétálni valaki...


Teddy-Árny-Tyler
A maci hirtelen be lett dobva egy repülő fedélzetére, ahol Tylert és árnyat látta meg. Számára inkább Árny volt érdekes, aki erős mágikus aurát sugárzott.
- Hát ez?
Kérdezte a pilótaként szolgáló fekete szimbiótás alak, az ajtóban repülés közben beszálló nő. A két nem e világi azonnal felismerik a lángjait kioltó Thorhallát.
- Nem ez, hanem ő! Majd később elmagyarázom! Hol van a többi angyal?
- Jelen.
Mondja vasember, de csak a repülő rádiójában lehet hallani a hangját, ahogy elhúz a gép mellett. A gépen lévők látták a zuhanó anyahajót és ahogy vasember elkapva az orrát lassítani kezdte a zuhanást. A katonák és a repülők pedig zuhanni kezdtek a hajóról.
- Ez nem lesz így jó. Én megyek az emberekért! Lőjétek le a repülőket mielőtt az egész várost felrobbantják!
Ezzel Thorhalla lángra kapott és kiugorva indult meg a levegőben elkapni mindenkit.
- Ha tudtok zuhanókat elkapni akkor ajánlom azt tegyétek, aki nem annak a másik ülésen van az ágyuk vezérlőpultja!

Reptil
Gladiátor értetlenül fordult vissza.
- Miről beszélsz őrült teremtmény? A császárnő él, neki irtom ki a bolygód.
Az ajtó zárul és a sötétségben percek telnek el mire valaki zöldes fényben megjelenik.

- Megvan - mondja a rádiójába a sok karú páncélos alak. - Sietnünk kell. A shi'ar szenzorok túl jók.
Mondja és megragadva a férfit elkezd teleportálni vele.

Albert
Morgana némán nézi a férfi majd a kezéből zöld villámok csapnak ki és sokkolva a kapitányt lökik végig őt a tróntermen.
- Én nem a te világod Morganája vagyok idióta.
- Ez volt a terved? A szemem láttára csábítod a varázslónőt? Valljuk be nem te vagy a legbölcsebb.
Ezzel lehajtja a nő kezéért, hogy a villámok elhaljanak.
- Ne. Ha meghal azt Roma érzékeli. Nincs kedvem alkudozni azzal a pacifista némberrel - ezzel Alberthez sétál az excaliburt felkapva. - Te. Esélyt adok, hogy csatlakozz hozzám, hogy végleg legyőzzem a földön a káoszt és békét teremthessek. Nyugalom, nem te vagy az első a Britannia Kapitány hadtestből, aki látja az utam igazát.
Mondja büszkén a férfi.

Sarah
A nő végig rohan az utcákon és amikor megérkezik villámlást lát majd mennydörgést hall. Az utcán shield ügynökök lövöldöznek hátra felé, amikor Sarah meglátja önmagát több tucat másolatában.
- Éljen a testvériség!
Mondják büszkén és a fedezékből támadó katonák és rendőrök közé becsapódik valami...


Lény
A sárga óriás kukatetővel gátolja mását, de akkor Fáklya támadna.Lény időben kitépi a lámpaoszlopot és megcsapja vele Fáklyát, aki kicsit zavartan kezd körözni. A másolata Lénynek, akkor rohan felé, de hirtelen a beton megolvad a lába alatt és bezuhan a csatornába.
- Uh... nem szeretem ezeket a másokat! De a tied legalább jó képűbb.
Mondja Johnny és lény fölé repül, hogy védje őt.

Meglepetten hallgattam az Asgardiakat, a szemem?! Mindenhol és mindenki ezen döbbent meg, nem értettem, hogy miért, vagy legalább is volt már egy nagyon rossz elképzelésem, de nem voltam benne biztos, hogy tudni is akarom. Belépve a trónterembe még levegőt is elfejtettem venni, ahogyan az ajtó becsukódott mögöttem a laptop is kicsúszott a kezemből és a földre esett, valószínűleg még működésképtelen is lett. Einar gyönyörű hosszú szőke haja most hófehér, a gyerekes arca, ami mindig kedvességet és megértést sugároz, most… mintha Halla arcába néztem volna bele. Utoljára akkor láttam így, amikor még Loki befolyása alatt volt és ő volt a holtak fővezére.
< - Az ősi istenekre! – nyögtem fel hangosan. – Ne… könyörgöm ne… >
Ahogyan mindenki mást is megláttam odabent a szemeimbe könnyek gyűltek és éreztem, ahogyan végigfolynak az arcomon, szóhoz sem jutottam. Nem akartam látni, nem akartam tudni, miért is nem maradtam otthon? Összerezzentem a saját hangomra, és magamra néztem. Már értettem, hogy miért mondta, hogy örökre elmegy. Én pedig hamis reményt adtam anyáéknak, hogy hazamegyek. Az ősi istenekre, most még jobban kínoztam őket, mintsem azzal, ha fel sem tűnök ott. Ekkor jutott eszembe, hogy még a tiszteletet sem adtam meg, mélyen hajoltam meg az uralkodópár felé, majd a királyi család többi tagja felé, csak utána egyenesedtem fel és néztem „magamra”.
< - Te vagyok – mondtam rekedten. – Stephanie Smith nevet kaptam a nevelőszüleimtől, de manapság Dr. Stephanie Miller néven ismernek, Jonathan felesége vagyok… és nem tudom miféle boszorkányság, vagy tudomány volt, ami amiatt itt vagyok, azért jöttem ide, hogy segítséget kérjek ezt kideríteni. >
Kellett néhány pillanat, hogy levegőhöz jussak és folytatni tudjam, közben letöröltem a könnyeimet is.
< - Otthon voltunk anyáéknál, nagycsaládi vacsora, mi, Jon, a szülei, a szüleink, Olaf és Ingrid, a lányunk – mondtam. – Egyszerre csak sárga robbanást láttam, és a következő pillanatban a ház üres volt és ebben a világban, realitásban találtam magam. Nem tudom, hogy miként és hogyan. Utána néztem a dolgoknak és úgy döntöttem, mivel Jon halott és én eltűntem… úgy hittem, hogy azokhoz jövök, akiket tudom, hogy ismerek, hozzád felség – néztem Einar-ra. – Fegyvertelenül érkeztem, segítségért. Nem akarok zavarni, és remélem tudtok segíteni, hogy hazajussak a saját világomba. >

Aktív mágia: -
Passzív mágia: Asztrálpajzs



Mielőtt belerúghattam volna abba a valamibe felpattant s elindult afelé, ki ide hajította. Szánalmas korcs, de legalább Sam felelt, hogy ott volt. Gúnyos mosoly jelent meg az ajkaimon. Legalább egy viszonylag használható gyilkos volt itt, ki képes lenne ölni s elvileg rosszul sem műveli ezt, így emlékeztem rá. Igaz nem érik el Jonathan szintjét, de jelen pillanatban nem tudtam mást találni erre a feladatra. Nem sikerült a férfi elől kitérni s nekem repült, csak egy lépést tántorodtam hátra s onnan kaptam fel a fejem, mikor az az ostoba férfi már támadni és készült.
- Jonathan ne! – kiáltottam rá.
De már elkéstem, mert támadott. Ezek szerint nem ismerte a nőt s nem tudta, hogy az mire képes s a golyók kevesek lesznek ellene s valóban. Ellenben nem volt rest, hogy még istennői személyemnek is visszavágjon. Unottan sóhajtottam fel, hát minden világban ez lesz a vége? Pedig ugyanaz a személy voltam s talán jobb is minden tekintetben, de ha… s újra itt tartunk mily meglepő mód a szokásos résznél, hogy le akar lőni. Már kezdek hozzászokni, hogy ez lesz a vége minden szóváltásunknak.
- Drágám, a saját világom béli éned is mindig agyon akar lőni s nem engedi, hogy elcsábítsam, legalább ebben ne kívánj rá hasonlítani – fintorogtam nyűgösen. – S a fegyvered nem tehet bennem kárt!
Mikor a földre került már ugrotta is mellé, hogy megnézzem életben van-e még. Izzó szemekkel néztem a halandó szajha irányába. Lehet, hogy nem az én Jonathan-om, de akkor is egy Miller s a családom része.
- Ezért megfizetsz szajha – feleltem ridegen. – Nem tűrőm, ha a családom tagjaira emel valaki kezet. Sam, öld meg! – adtam ki a parancsot.
Néhány rúnát rajzoltam a levegőbe s suttogtam el a megfelelő varázsszavakat, hogy láthatatlan védőpajzsot hozzak létre Jonathan köré. Mikor ez kész volt, a kezeim felizzottak s a második férfit – Ventrue – próbáltam megragadni azonnal, hogy az érintésem nyomán a ruhái meggyulladjanak s őt hajítottam neki teljes erőből a szajhának, ha a mágikus lángjaim átjutnak a védőmezőjén, akkor odabent az átjutó lángokból egy hatalmas robbanást hozok létre, égj drágám, égj csak!

Aktív mágia: védőpajzs Jon köré, lángok a kézbe
Passzív mágia: Asztrálpajzs, mentálpajzs

Morgana mozdul s Albert alul marad. Hiába nyúlna kardjáért és próbálná meg azzal hárítani a villámokat, elkésik. A varázslat keltette természeti jelenség becsapódik a testébe és végigjárja. Talán ha "páncélja" rajta lenne ki tudta volna védeni a támadást. De azt nem hordja magánál. Már tudja, hiba volt otthon hagynia. Az amulettje ezek szerint nem tudja megvédeni. ~ Ezt jó tudni. Bár talán soha sem használhatom fel eme új tudásomat. ~ Fut át agyán villámként a gondolat. Majd mikor konstatálja, hogy még életben megpróbálna felpattanni. Ha elég gyors talán még az előtt talpon teremhet, hogy hasonmása odaérne hozzá. Bár kardját már fújhatja, hiszen másik énje megkaparintotta, okosabbnak kell lennie.
- Nem értelek. Nem akarok elcsábítani senkit. Haza jutnék, hogy ne legyek a terhetekre...kivéve, ha élveznétek még a társaságom...
Ha sikerül felállnia s talpon fogadnia hasonmását, akkor a befejezetlen mondat hozományaként megpróbál belépni a kard védelmi zónáján belülre. Jobb kezével megpróbálná megütni a másik kapitány jobb alkarját, hogy még messzebb kerüljön annak a keze a testétől. Majd baljával torkon ütné a tükörképeként szolgáló férfit.

Meglepetten nézem végig Kallark reakcióját, igazából sokkal de sokkal rosszabbra számítottam, valami olyasmire hogy visszafordul és szét keni a fejem ama falon ami mögöttem van, de e helyett csak " értetlenkedik " és távozik, ezzel magamra hagyva engem a sötét szobában.
~ Nézzük a tényeket... Kallark nem emlékszik arra hogy meghalt az úrnője, vagy meg se történt a dolog, a Kreek ki lettek irtva, és hamarosan a Föld is le lesz perzselve, meglehetősen kellemetlen, és nem hagyhatom hogy ez megtörténjen. ~ A sötétben kissé mindig könnyebb elmélkedni, főleg mert nem zavarják az embert, és nincs minek elvonnia a figyelmét, hiszen ő maga sem lát semmit. A következő dolgom hogy megpróbálok szabadulni, próbálok rángatózni, és a többi, de semmire sem jutok vele, szót igazából csak azt érem el hogy fájni kezdenek a karjaim a sok erőlködéstől. Már-már lassan feladnám, amikor zöldes fényekkel megjelenik előttem egy több karú alak, aki láthatóan értem jött, bár nem értem hogy miért, és nem tudom hogy ki ő.
- Mi a franc folyik itt? - Kérdem értetlenül, és nagyon remélem hogy kapok rá valami értelmes választ, olyat amivel tudok is kezdeni valamit, vagy ami tisztábbá teszi a képet, hogy mi miért történik.

Sietősen lépdelek a kitűzött célom felé, ahol úgy tűnik hogy egész nagy káosz alakult ki idő közben.
~ Hát... Úgy látom a háború, vagy legalább is a mészárlás minden világban megtalálható, kellemetlen tény. ~ Majd ekkor jön el az a pillanat hogy konkrétan meg tekintem saját magamat, és ettől hirtelen a lélegzetem is eláll, a szövegemtől pedig pláne, no meg attól is természetesen hogy ilyen sok van önmagamból, én maximum kettőre vagyok képes, és jelen helyzetben azok is hibásak úgymond, legalább is Thorhalla elfelejtette átírni őket, s még egyenlőre a régi önmagam alakját vagyok képes rájuk ruházni, ami kellemetlen ha az ember egy körözött terrorista. Becsapódik valami a katonák közé, valami nem túl szép dolog, ám én ezt egyenlőre megpróbálom ignorálni, sokkal fontosabb most hogy eljussak az egyik... Klónomhoz? Önmagamhoz, na a lényeg hogy megpróbálom megkerülni a harcteret, és a legközelebbi énemhez közel jutni.
- Ezt nem hiszem el. - Mondom szinte örömtelien ha sikerül közel jutni.
- Figyelj mert fontos dolgot fogok mondani, ami elsőnek bizarrul hangozhat, figyelj, én te vagyok egy másik világból, tudom hogy nem hiszed el, meg is értem, de figyelj, ugyan arra vagyok képes mint te, és a klónjaim ugyan úgy néznek ki mint te. - Beszéd közben már próbálok is megformálni egyet, csak hogy hihetőbbnek tűnjön ez az egész.
- Csupán én így születtem. - Teszem még hozzá, és nem hiszem hogy el fogja hinni, de azért remélem, és abban is nagyon reménykedem hogy nem csináltam most ezzel hatalmas hülyeséget, de valószínűleg igen, ezt Thorhallanak nem szabad megtudnia, nem bizony.

Választ nem igazán kapok a kérdésemre, vagy inkább a nyavalygásomra, amit úgy veszek hogy nyugodtan kezdhetek rettegni, mint az előbb, ám most mielőtt még különösebben hangot adhatnék a kibontakozó pánikomnak, egy könnyed mozdulattal bevág valamiféle járműre, ami ha csak nem csal a látásom, ami biztos hogy nem, akkor úgyszintén repül, ami lehet nem egy nagy dolog, de én életemben most vagyok legelőször repülőgépen, és meg kell hogy mondjam, tök jó érzés.
- Akkor most nem..... - Kérdeznék valamit, ami nekem fontos lenne, de ekkor megcsap egy furcsa... Meglehetősen különös érzés, ami jobban végignézve egy magas, kigyúrt alakból... Jön.
-Úúúúúú! Sziaaaa! - Pattogok oda a lábához majd erőteljesen átölelem, és elkezdem megmászni, amíg el nem érek a válláig. Onnan alaposabban is körül nézek, és kissé úgy érzem magam mintha egy hegy tetején állnék, vagy ülnék felemelő érzés, nagyon. Úgy érzem a repülős meg lövöldözős dolog rám nem tartozik, az ágyúkat valószínűleg elfordítani sem bírnám repülni meg nem tudok, szóval csak úgy elvagyok továbbá.

Gyorsabban megérkeztünk a... Csatatérre? Igencsak valószínű hogy az, szóval a lényeg hogy gyorsabbak voltunk mint gondoltam, természetesen ezzel nincsen semmi probléma, a mai világban úgyis mindenki csak rohan és sajnos ez alól én sem vagyok kivétel, meg azért egy ilyen helyzetben jobb is ha siet az ember. Bedobnak hozzánk valami plüss állatot, ami meglepő módon egészen élőnek tűnik, sőt, az alapján hogy beszél és pattog felém... Vagy valami nagyon jó minőségű csak iszonyatosan csúnya kínai gyártmány, vagy ténylegesen él. Ez egy olyan jelenség, amire reakcióként még én is kénytelen vagyok felvonni az egyik szemöldököm, így megtörve az eddig nagyjából rezzenéstelen arckifejezésem. Elkezd rám mászni, szó szerint, én pedig... Nem teszek semmit ellene, egyszerűen olyan szinten lehetetlen ez így hogy mire észbe kapok már a vállamon ül és nézelődik, mindezt én egy kellemetlen sóhajtással nyugtázom.
- Miféle förmedvény vagy te? - Nézek rá kérdőn, majd megpillantom Thorhallát, aki úgyszintén meglep azzal hogy itt van, és az emberek megmentésére osztogat parancsokat.
- Te mióta mented az... Ó hogy nem otthon vagyunk. - Igen, ez nem a saját világunk, bár nekem az sem ahonnan jöttem. Át sorolok végül valamelyik ágyúhoz, mivel repülni nem tudok, s igazából teszem amit kértek, lövöldözök a zuhanóban lévő gépekre, bár ebben sem vagyok igazán tapasztalt, sőt igazából semennyire sem, szóval nem tudom hogy mennyire fogok itt jól teljesíteni.

Adam hallja az idegen nő szavait. Azonnal keresni kezdi az új veszélyforrást. Az idegen nő mellkasára lő. Reméli ez elég lesz legalább arra, hogy lealassítsa picit az ellenfeleiket.
- Fény-hang vagy hang gránátokat azonnal. Állítsák meg a mutánst. - ordítja miközben észreveszi Radot és és lőni kezd rá. Közben ha lehetősége van rá akkor próbál a katonák közelébe keveredni, vagy egy rádiót szerezni. Ha a katonák közelébe kerül akkor is rádiót kér. Aztán a nyílt sávon kezd sugározni.
- Itt Adam Taylor. Azonosító Alfa-23-Tango-73-Delta-Charlie-22. Azonnali erősítést kérek a pozíciómra. Lehetőleg mutánselhárító alakulatot is küldjenek. Valamint orvosokat sok-sok orvost. - fejezi be. Aztán őrült mosoly jelenik meg az arcán. Akárhol is van éppen körbepillant és felméri az embereit.
- Uraim! Örökké akarnak élni?! - kérdi mosolyogva és olyan hangosan, hogy a csatatér minden pontján hallható legyen. Aztán kihajol és lő. Várja a választ. Végül pedig mosolyogva őrült tűztől hajtva indul az ellenfeleihez legközelebbi fedezék felé. - Előre szarháziak! - ordítja közben.
Ha képes rá a fegyverével fedezi magát. Ha bármelyik akciója során kifogyna a munícióból egy elesettől szerez másikat. Lehetőleg valami rohampuskát, vagy géppisztolyt kap fel.

Az események felgyorsultak és egy kicsit nehezemre is esett követni őket. Azonban látszólag a Sam-nek nem volt ilyen gondja. Számomra az egész érthetetlen kotyvassz volt, de ahogy Hamilton illúzióját néztem, amint a területet kémleli és mosolyog, úgy tűnt, hogy ő tudja mi folyik körülöttem. Vagy egyszerűen csak örült, hogy végre akcióba lendülhet. Nála soha sem lehet tudni.
~Legalább tudjuk a férfi nevét. Jonathan.. Érdekes egybe esés lenne.~
~Még is micsoda?~
~Az ha végre megmozdulnál és magadtól is cselekednél. De persze szokás szerint a te felfogó képességed kb. egy farönkével egyenlő, így hogy is várhatnám ezt el tőled.~
~Elegem van belőled. Miért nem tudsz már békén hagyni?~
~Csak azért mert legutóbb mikor megtettem kb. egy nap alatt börtönbe kerültél, pedig csak kikellett volna nyírnod néhány embert, hogy megúszd az egészet. Lassú vagy és gyenge nélkülem. És most munkára feladatunk van.~
Folyt le bennem a beszélgetés a saját külön bejáratú sötét utasommal. Pontosan ugyan olyan volt mint régen. Nem értettem vele egyet, de megcáfolni se tudtam. Mindig az volt a legjobb megoldás, amit ő mondott és így hogy nem én hoztam meg a komoly döntéseket valahogy.. könnyebb volt elviselni a bűntudatott. Nem akartam beismerni, de valójában hiányzott Sam. Így sokkal egyszerűbb nehéz döntéseket hozni mintha nem lehetne mást okolni.
~Csak hogy végre beismerted.~
~Ne olvas a gondolataimban.~
~Én is a részük vagyok tökfej, na és gyerünk, mostantól nem lazsálni, munka van.~ Ekkor halottam a villámcsapást. Ez épp kapóra jött. A viharokban egyszerűbb villámokat generálni.
~Ne feled a te testedhez most nem érhetnek hozzá. Itt mindenki vizes köztük te is, és ami még fontosabb a nő is. Próbálj meg a pajzsán belül létrehozni egy nagyobb elektromos kisülést, a víz majd elintézi, hogy az teljes erejével hasson. Ha meg nem is öli a koncentrációját tuti elveszti.~ Úgy is tettem, ahogy Sam mondta így még az úrnő előtt megkíséreltem a támadást. Amennyiben bevált folytattam és lassan elkezdtem hozzá közeledni, ám ha nem akkor rohanva indultam meg. Ugorhattam is volna hogy gyorsabban oda érjek, de azok után amit Jonathen-nel tett, úgy gondoltam hogy a levegőben esélyem se lenne ellene. A földön legalább a testi erőm talán képes kibírni és ellenállni egy olyan telekinetikus csapásnak. A biztonság kedvéért azért még a legelején felhúztam a páncélzatomat.

Thorhalla-Steven-Jereziah
A nő láthatatlan vértjén egy támadás sem tud áthatolni. Az mérgesen kapja el a kigyulladt vámpírt és kioltja a lángokat, valószínűleg azzal, hogy elfojtja őket valami láthatatlan alakzatban. Majd Hallát és Stevent is a levegőbe emeli.
- Elég volt a játékból. Indulunk.
Halla látja, ahogy Jon felébredve valamit a nő lábára dob, majd teleportál Sue és a három foglya.

Stephanie
Einar némán hallgatja és Steph a végig üresen nézi őt. A végén a nő férjéhez fordul és az egy picit elmosolyodik.
< - Nem hazudsz. - Mondta Steph másik világbeli énje. - Természetesen segítünk haza jutnod. Mond el pontosan mi... >
A szavai félbe szakadnak amikor a palota megremeg. A félkarú Fandral rohan be.
< - Uram! Avalon! >
< - Hányan törték át a védelmünk? >
Kérdezi a királynő, mintha szó szerint azt modnanná, ami Einar mondana.
< - Egy... de ez más... >
A királyi népek az erkélyre rohannak és ott egyetlen egy alakot látnak, aki könnyedén mészárolja le asgard harcosait.

< - Úgy fest nem csak te jársz rossz realitásban, húgom. >
Mondja Steph.

Tyranis
A nő üzenetét megnézi az őr majd a vezetőjük is. A halember komoran néz Tyranis szemeibe.
- Ne tévedjen el odakint. A hajók direkt rövidtávra vannak építve, hogy az emberiség nem keressen minket. Ezt maga se feledje.
Mondja parancsolóan az alak. Tyranis így kerül a hajó fedélzetére, ami képes lenne őt másik világba vinni akár, de szimplán át van alakítva, hogy csak rövidtávú közlekedésre legyen alkalmas, de rengeteg lopakodó rendszerrel van feltüntetve. A technológia szinte örökkévaló szintű.

Adam
Adam biztató szavai után a katonák rohamozni kezdenek és lassan a mutánsok hátrálni kezdtek. Kivéve Radot. A lángoló lány érzéketlenül nézte az érkezőket. Adam hiába szerez egy puskát üres pisztolya után A nő egyetlen gondolattal robbantja fel őt és a többi katonát. Mikor a férfi kinyitja a szemét a legtöbb shield ügynök lángolva haldoklik mellette és ő is rengeteg ponton kigyulladt.
- Ez volt a terved?
Kérdezi a lány értetlenül és mikor végezne a férfival egy villám csap kettejük közé.
- Elég volt.
Szólal meg Steven X-men egyenruhában.

Teddy-Árny-Tyler
Árny sikeresen felrobbantja a repülőket, Thorhallával. Tyler elkapja a zuhanókat és a hajóról hirtelen lezuhan az F4. Ám ez egy másik Fantasztikus. A tagjaik Pókember, Hulék, Rozsomák és egy Szellemlovas. A lovas egy motorral zuhan a föld felé és a repülőket robbantja szét. Pókember hálót teremt a házak és fáék közé, hogy elkapja a zuhanókat és a törmeléktől óvjon mindenkit. Hulk a hajóba kapaszkodik és megpróbál minél többeket elkapni mielőtt leesnének. Logan egyszerűen lezuhan. A hajót még mindig csak Vasember fogja, akinek a vértje már szikrázik és esik szét.
- Erősítés kéne!
- Bocs főnök, de hoztam segítséget.
Mondja egy fekete vértes vasember és ő is elkapja a hajót.

- Adam, végre! Kit hoztál?
- A leghasznosabbat.
Mondja egy egyre nagyobbá váló férfi, aki megragadja a hajót és lassan segít a földre tenni.


Reptil-Thorhalla-Steven-Jereziah
A négy alak egyszerre jelenik meg négy furcsa üveg búra alatt. A laborszerű teremben gépek világítanak és látják az F4 két tagját. Reed és Sue Stormot, de mindkettő más. A nő zöldet visel és a férfin egy vért van, amitől hat karja van.
- Szép munka.
Mondja egy alak a sötétben miközben monitoron látja a négy utazó a másik nyolc alakot.
- Hozzátok ide a többieket. Mind kellenek.

Albert
A kapitány támadásai sikeresek, de amikor Avalon hátrál ösztönösen belerúg a férfiba, aki a villámoktól még van annyira gyenge, hogy a földre kerüljön.
- Roma erőt adott nekünk, hogy védjük a világokat, de nem érti, hogy ehhez uralkodnunk kell felettük. Így nem kell alkudoznunk korrupt és bukott mocskos teremtményekkel. Ez az egyetlen megoldás.
Albert mellé zuhan a kardja. A mása fogja a saját fegyverét és hagyja őt felállni.
- Te nem csak egy másik kapitány vagy, de az én másik világbeli verzióm. neked mindenkinél jobban meg kéne értened ezt!

Sarah
Sarah mondata közepén tart amikor a másik énje egyszerűen mellkason lövi. A lövés szörnyen fájdalmas és azonnal a földre küldi őt. A mellkasa ég és levegőt venni hatalmas kín. A másik énje nem is törődik vele tovább, de amikor indulna előre megjelenik egy alak az égen, nyakában a legfőbb mágus nyakékével, az agamotto szemével.

- Árny!
Üvöltik a Sarah-k.
- Az fivéred eddig tűrte a játékodat leány. Ma ennek vége.
Ezzel a fémmedálon a szem kinyílik és a mutáns lány másolatainak serege üvölteni kezd. Ez addig tart ameddig már csak egy van ennek a világnak a Sarahjából.

Lény
A sárga kőember a levegőbe ugrik majd zuhanva csapódik a másának, akivel együtt zúznak le a csatornába több szinten keresztül. Az ütés ereje és a támadások, amik követik kiütik a lényt. Amikor Ben feláll a harcból a csatornába a lángoló fáklya érkezik le.
- Öregem szuper. Ha eloltom a lángjaim és vizes leszek nem bírok majd láng be módba menni csak ha megszáradtam. Plusz mit modnanának a csajok ha rájönnének, hogy csatorna trutyi... - meglepve néz Lényre. - Ja te is győztél? Mi a fene volt ez?

Adam fegyverét eltalálja valamilyen robbanás. A férfi nem igazán tudja mi volt ez. Bizonyára a lány mutáns képessége. A kérdésre nem válaszol, csak egyetlen gyors mozdulattal talpra szökken. Körbepillant, majd a legközelebbi fegyver felé lendül. Bukfenc közben kapja fel a fegyvert, ahogy azt már oly sokszor tette. Nem áll meg azonnal ellöki magát a talajtól mikor ismét a talpára fordul. Látja a haldoklókat, de egyenlőre nem tud velük törődni. A vetődés közben próbál a lányra lőni. A következő talpra érkezés után fedezékbe kerül ekkor szól csak Stevenhez. A lángokat is próbálja közben eloltani, magán ha az eddigi manőverek ezt nem tették volna meg. Ha kell meghempereg kicsit a porban.
- Kösz a segítséget haver. Szerezz erősítést sürgősen. Nincs egyedül a rohadék. - mondja a férfi nyugodt hangon, és az ellenfelei felé lő. Szemével rádió után kutat. Meg akar szerezni egyet, hogy végre erősítést vagy akár légicsapást rendelhessen. Ha nem lát rádiót fénygránátot keres. Lehetőleg olyan helyen, ahova fedezékben maradva is eljuthat.

Kezdtem félni és aggódni, ahogyan üres tekintettel néztek végig, miközben meséltem. Féltem, hogy nem fogják elhinni egyetlen szavamat sem, ez a világ valószínűleg nem olyan hely volt, ahol ez megszokott dolognak minősült. Nálunk igen, de ez más hely volt. A halvány mosolynál már hatalmas kő esett le a szívemről, ezek szerint hittek nekem és ezt az e világbeli énem is megerősítette, hogy nem hazudok. Megkönnyebbülten sóhajtottam el és én is megengedtem egy halvány mosolyt magamnak.
< - Köszönöm felségek! – mondtam. >
Idegesen kaptam fel a fejem, mikor a hely megremegett és döbbenten néztem a félkarú Fandralra, az ősi istenekre! Mi történt ezen a helyen?! A kérdés, ezek Einar szavai voltak, mi soha sem csináltuk ezt, hogy egymás helyett tettük fel a mondatokat, még Halla-ék sem nagyon, csak időnként, de mi Jonnal soha és én sem egyikőjükkel sem, pedig megtehettem volna, így ez igen fura volt. Avalon támadott, én is az erkélyre siettem, soha sem látott alakot láttam meg odalent.
< - Lehetséges – feleltem keserűen. – De abban az esetben nem sodorlak titeket veszélybe. Nem tudnám elviselni, ha miattam szenvednétek és mások is meghalnának. >
Kissé távolabb léptem tőlük és egy hangosat fütyültem megérkezett alak felé, hogy felhívjam magamra a figyelmet.
- Állj le, ez parancs! – mondtam. – Engem keresel. Ha befejezed a mészárlást beszélek veled!

Aktív mágia: -
Passzív mágia: Asztrálpajzs



Dühösen pillantottam a nőre, akkor most kezdődhetne az, amivel már tényleg el tudom könnyedén intézni, a védőpajzsod itt is erős, de lássuk miként boldogulsz a többi mágiám ellen. Azonban minderre már nem maradt időm, mert a levegőbe kezdtünk emelkedni, a védőpajzsa! A nyomorult szajha! S már ekkor tudtam, hogy milyen hibát követtem el, mire odahaza soha sem volt szükségem, hiszen a legjobb térmágus voltam a realitásban, de itt ezzel nem törődtek s támadni mertek irányomba. Még láttam, hogy Jonathan magához tért majd egy villanás. Undorodva fintorodtam el, mikor valamilyen burába kerültem. Ha ti így játszotok, nos… akkor megmutatom, hogy egy istennő miként teszi. Még egy új alak is itt volt, s a szavaik alapján ő is a mi világunk tagja, felvontam a szemöldököm, mikor megláttam Stephanie-t. Szóval ő is itt volt, nagyszerű, még láttam több ismerős s ismeretlen személyt is, kik tőlünk kerültek át. A hang felé fordultam.
- Ah szóval mégsem vérfertőzés... mily kár, az sokkal izgalmasabb lett volna - pillantottam a két Richardsra lesajnálóan. - S ki lenne az ki oly arcátlanságot követett el, hogy úgy hiszi, úgy rángathat egy istennőt, mintha csak egy báb lenne! – csattantam fel dühösen a hang irányába. – S mit remélsz drágám, még egy világot, mit rajtunk keresztül uralhatnál? Ha igen, máris elbuktál… mint mindenki, ki ezt remélte.
Régen nem voltam már báb, hanem meghatározó tényező s mindezt be is fogom bizonyítani. Ha ők így óhajtottak játszani, nos tanulják meg egy istennő miként játszik valójában. Az üveghez nem értem, ki tudja, hogy milyen erőtér van rajta, majd a mágiám megoldja. Leültem a sarkaimra s koncentrálni kezdtem egy rúnát rajzoltam magam elé a levegőbe, mivel a térmágia s ehhez hasonló technikai dolgokat óhajtottam blokkolni, többé nem rángatnak csak így ide-oda. Ha ez megvolt koncentrálni kezdtem s védőpajzsot próbáltam magam körül létrehozni, majd ezt folyamatos koncentrálás mellett kitágítani addig, hogy a búrát szétfeszítse s széttörje. Ha sikerült, ha nem, a védőpajzsot fenntartom, ha létrejött, ettől kezdve nem igen találnak oly személyt, ki ezt képes áttörni. Én is tudom az ő játékukat játszani, ha így akarják.

Aktív mágia: védőpajzs (ha sikerül)
Passzív mágia: Asztrálpajzs, mentálpajzs, teleportálás gátló (ha sikerül)

Fegyver: Skymningen
Mágia: 50 egység

Teleportálás, majd egy búra mögött találom magam, egy darabig nem értem hogy mi van, hogy van, miért pont úgy van ahogy, de egy kis fáradt fejtörés után sikerül realizálnom a helyzetet, és hát meg kell hogy állapítsam...
- Csömörből vödörbe. - Mondom kissé cinikusan, csak mert ez sem bizalomgerjesztőbb mint az előbbi helyzet, és nem nézek ki több jót ebből sem, de azért le a kalappal hogy oda tudtak teleportálni, és kihozni, hogy aztán ide zárjanak be, de legalább mozgásilag már nem vagyok korlátolva, annyira nagyon nem legalább is. Az búrát érdeklődve figyelem, majd a jobb kezemet finoman felemelem, megvetem a lábaimat, hogy ha esetleg van benne valami különleges ami hátrébb lökne tompítani tudjam... Bár lehet megráz... A lényeg hogy a körmöm hegyével finoman megkocogtatom, ha ez lehetséges, már csak kíváncsiságból is, hiszen mit veszíthetek? Az életemet?.. Igen az lehet, azt pedig nem kéne ugyebár elpocsékolni, de a kíváncsiság egy igencsak erős dolog, ami azt sugallja " Ugyan, miért is ne tennéd meg? Na gyerünk! " és az ember már kényszeresen teszi is a dolgokat... Vagyis embertelen. Menet közben be ugrik hogy a Shi'arok ha minden igaz jelenleg is egyenesen ide tartanak... Ami nem jó hír főleg hogy háborúzni kezdtek, óh és mellesleg nem csak én lettem így bezárva, és végig nézve a társaságon, az egyetlen akit felismerek az Thorhalla, mert őt ki nem ismeri fel? S ha őt is elkapták akkor nem lehetnek gyengék, s hát mit tegyek ilyen helyzetben? Megpróbálok valamiféle kiutat keresni, valami olyasmit amin ki is férek esetleg, vagy ha nem ráz az üveg akkor megkísérlem széttörni egy jól irányzott ütéssel, vagy egy lyukat karcolgatni bele türelmesen, vagy reménykedni benne hogy történik valami aminek hála kijutok, de az nem az én stílusom.

Próbálnám elmagyarázni a helyzetet önmagamnak, hogy mint is hogy is vannak a dolgok, és hogy egyáltalán miért vagyok ennyire hű de bátor hogy szóba állok vele, de nem jutok benne úgy túl sokáig, mert a következő amit észre veszek hogy egy erős ütést kapok a mellkasomra, ami igazából egy lövés, de egyenlőre csak a levegő szorul ki a tüdőmből tőle... Aztán pedig behasít a fájdalom, természetesen, amitől kénytelen vagyok elterülni a földön, és levegőt venni, nos az felére jelenleg egy kínzással.
- Te mocskos... Büdös tahó... Semmirekellő lotyó.. - Szitkozódok a nehéz levegővételek között, ha tudok. Türelmesebbnek ismertem saját magamat, habár igaz ez nem egészen önmagam, és lehet itt egy kicsit máshogyan alakultak a dolgok, és azért vagyok itt olyan amilyen, de ez nem mentség az alól hogy mellkason lőtt, ami pedig háborút jelent! Megérkezik egy furcsa alak, aki a bátyámról kezd beszélni és Árnynak hívják... Soha életemben nem hallottam még róla, és hát így nincs is mit hozzá fűznöm, de úgy néz ki hogy eléggé nagy hatalommal rendelkezik, hiszen a klónjaim, vagyis a másik énem klónjai elég gyorsan elpusztulnak tőle, amire még így, ilyen állapotban is képes vagyok megereszteni egy elégedett mosolyt. Próbálom szorítani a mellkasomat, ha ezzel nem okozok magamnak még több kárt, bár a golyót így nem tudom mozgatni, szóval miért okoznék? A lényeg hogy ne fájjon annyira, vagy legalább is elhitessem magammal hogy így, miként szorítom nem annyira vészes.
~ Ennek biztosan nyoma marad... Talán majd egy újabb formázással helyre lehet hozni... Óh minek ilyesmire időt pazarolni? ~ Suhan át gyorsan a fejemen, majd aztán az is eszembe jut hogy lehet, segítséget kéne kérnem ettől a... Másokat meg ordíttató kicsináló, medál szemes nyitogatós alaktól, vagyis árnytól... Szóval...
- S... Se.... Segítség! - Nyögöm ki megfáradtan, ha bírom, és remélem hogy meghallja, mert nem akarok itt elvérezni, már ha van annyira súlyos a sérülés, fájni mindenesetre is rohadtul de fáj. Óh és kíváncsi vagyok hogy vajon mi történt azzal a gyíkkal közben, nem nagyon figyelmet rá, lehet kellett volna.

A támadásom nem sikerült, ahogy Halla-é sem, és sajnos mielőtt még a közelébe érhettem volna, hogy fizikai erővel törjem át a pajzsot, felkapott a levegőbe a többiekkel együtt, majd hamarosan el teleportált minket. Még láttam, ahogy a hallucinációm felém néz és rázza a véres fejét, majd eltűnik. A következő pillanatban egy laborban találom magam egy üvegbúra alatt. Halla, a tűzbeborított majd kioltott férfi és egy másik alak is itt van, ugyan olyan üvegkalitkákban, mint én, na és persze a nő, aki elrabolt minket, valamint egy másik férfi, akinek jelenleg 6 karja van, bár ebből 4 csak gép kar. Rajtuk kívül még valakinek a hangját lehet hallani de őt nem látom egyenlőre.
~Na és persze én is itt vagyok. Mi volt ez a bénázás?~
~Mit tehettem volna, a pajzsa túl erős.~
~Megölhetted volna. Na de most szabaduljunk ki innét. Ne csak az úrnő dolgozzon.~
A páncélt lekapcsoltam magamról, mivel valószínűleg itt most nem sokat érne, plusz az extra erő talán jól jöhet. Azonban először inkább csak megérintettem az üveg kalitka oldalát. Kíváncsi voltam, van-e benne valami csapda vagy hasonló. Nem kérdeztem semmit, mivel Thorhalla pontosan ugyan azt a kérdést tette fel, ami engem is érdekel, hogy miért is vagyunk itt. Közben a bal szememmel ismét hő érzékelésre kapcsoltam, hogy lássam pontosan hányan is vannak még a teremben, na meg a lány is ha eltűnne megint, akkor láthassam hogy hol van. Ezen felül az érzékelőimmel megpróbáltam bemérni a szobában lévő számítógépes rendszert. Ha ez sikerült akkor a feltöréssel is megpróbálkoztam azonban ez inkább Sam feladata volt.
~Ha tudod, törd fel a rendszert. Te azonnal képes vagy átlátni ezt és reagálni is a fellépő akadályokra, biztos nem jelenthet neked problémát.~
~Ne parancsolgass! Én is tudom, hogy hülye vagy te ehhez. Már rajta vagyok.~
Ha sikerül feltörni, akkor mindannyiunkat kiengedem. Bár igaz csak Thorhalla az, aki biztos hogy nem akar most azonnal megölni, de ő elég erős ahhoz, hogy ha a másik két alak is ellenség lenne, akkor eltiporja őket. Ha sehogy se sikerül kiszabadulnom, akkor a bal öklömön létrehozok pár apró tüskét, és teljes erőmből (20 tonna) beleütök az üvegbe, hát ha sikerül áttörnöm. Akár sikerült akár nem, utána azonnal visszaváltok páncélmódba.

Albert már-már karnyújtásnyira kerül másának legyőzésétől. A baj számára ott kezdődik, hogy az adrenalin bár elég gyorsan és megfelelő energiával mozgatja az izmait, Morgana villámai nem hagyták nyom nélkül. A másik kapitány utolsó, reflexszerű rúgása nem csak eltalálja, de le is dönti a lábáról. A földet érése után egyből elkezdte keresni fegyverét. Szerencséjére mellé zuhant és már nyúl is érte. Először nem igazán érti, hogy a másik kapitány miért nem súlyt le rá. De valahogy nem is érdekli. Inkább feláll és kezében a fegyverével, védekezőállást vesz fel.
- Nem tudom, hogy te hogy szerezted meg mindezt. De én nem kértem. Következésképpen inkább csendben meghúzódok a háttérben, mint címlapon fényeztetem a hátsóm...úgy, hogy ideje folytatni...- azzal megsuhintja egyszer a kardját s ha marad még ideje közép haránt vágással támad a másik kapitányra.

Meglepő, de sikerül pár zuhanó hajót leszednem, s ez bebizonyít számomra valamit, amiben az elmúlt pár hónap óta szinte elvesztettem a hitem... Vagyis nem, nem egészen, inkább csak enyhén megcsappant. Mindig úgy neveltek, hogy tökéletes vagyok, egy isten, és bármit csinálok, az úgy tökéletes, s mindenre képes vagyok... Ez, ami most történt, azt bizonyítja, hogy valóban így is van, hiszen életemben először nyúltam ilyesmihez, s így is képes vagyok vele teljesíteni, és felmutatni valamiféle igencsak pozitív eredményt. Továbbá, ha van még valamiféle zuhanó objektum, amelyet szét kell szedni, akkor természetesen arra, vagy azokra kezdek koncentrálni és megpróbálom darabokra szaggatni őket, ha pedig nincs semmi amiben tovább tudnék segédkezni akkor... Nos akkor ülök itt és figyelek, mert repülni ugyebár továbbra sem tudok. Fontos még megemlítenem hogy felbukkan két újabb fazon is, akik úgy tűnik hogy igencsak hasznos segítség, főleg hogy a páncélos már úgysem bírta volna sokáig, legalább is nagyon nagy valószínűséggel.

Lény
Fáklya unottan tátog Lény szavaira. Majd hirtelen belobban és Mire Lény észbe kaphatna a fiú szupernovaszerű vakító és égető lánggal borítja be a csatornákat.
- Amikro láttam, hogy tudsz beszélni azt hittem okosabb vagy, mint a mi Lényünk, de szerencsére...
Mondja a lángot kikapcsoló szőke férfi, akin meglátszik, hogy más jelmezben van. A romokból a másik Lény mászik ki. Johnny lenézően fordul felé.
- Hozd a másolatomat. Indulunk.

Stephanie
A férfi fejét oldalra döntve nézi a nőt.
- Ki vagy te?
Teszi fel a költői kérdést, mert közben már a kardját emeli és készül lecsapni. Mrs. Miller már érezheti a halál szelét, amikor egy kék sugár csap a férfiba és Einar landol a nő mellett nagyot dobbantva. A másik Steph érkezik mellé.
- Bárki is vagy a férjem azt üzeni, hogy Asgard földjén nem bánthatsz senkit.
A kapitány letörli a szájáról a vért és vigyorog.
- A nevem Albion. Jól nézettek meg, mert Avalon még vagy száz másik Britannia Kapitányt hívott ide. Mind készek új rendet szolgálni és kiirtani a fajtátokat!
Steph látja, ahogy Albion kardot rántva rohan a felé induló Einarnak. Amikor tenne ellene egy kéz elkapja és elteleportálódik.

Tyranis
A nő a hajót vezeti amikor egy furcsa érzése van és meglátja Susan Stormot. mire bármit tehetne mindketten teleportálnak és hajó becsapódik.

Adam
Steven büszkén elmosolyodik.
- Mi sem vagyunk.
Mondja és mögötte megérkezik egy száguldva rohanó mutáns érkezik meg (Axe), egy nagydarab izmos mutáns a kezeit ropogtatja (Jeff), majd egy biztosan ismert alak landol; Lyron, az Atlantisziak királya övén egy X-men lógóval.
- Mi vagyunk az X-men. Ez a szakterületünk.
Majd egy kék kislány ragadja meg Adamet és megnézi asebeit. A lányka erős és nagyon durva határozottsággal ellenőrzi a sebeit.

- Az ember kis sérüléseket szenvedett. Mind nyolc napon belül gyógyulóak
Mondja lány, mint valami gép.
- Köszönöm Tyranis. Mi a neved barátom?
Kérdezi Steven a csapatával leérkezve mellé.

Sarah
Árny kedvesen lelebeg hozzá és a sebet érintve gyógyítani kezdi.
- Nyugalom gyermek.
Ezzel a páros teleportál.

Teddy-Árny-Tyler-Sarah
A hajó leszáll és a három utazó mellé repül vasember. Jól jönne ha segítenétek a romok között megkeresni a sérülteket. Hulk ekkor hozza ki Mich eszméletlen testét.
Hirtelen megjelenik a a Másik Angyalok, másik fantasztikusok és a világba kerültek előtt Árny. Az alak nehezen, de felismeri magát. A külső más, de a szemek, a mozgás, a hang, a az aura... ugyanaz. A legfőbb mágusa azonnal az angyalokra néz.
- A testvériség visszavonulót fújt. Két tagjukat elfogtuk. Az X-men hajtóvadászaton van...
A szavai elcsendesednek és felismeri Árnyat.
- Hogy lehet?
- Ismered? - kérdi Vasember.
- Ő... én vagyok, de más.
- Ez igazolja az elméletünket.
Mondja Hulk.
- Másik realitásból vannak vendégeink.
Mondja és ezzel beteleportálja Saraht, akinek a sebe még mindig gyógyul.
- Sarah Storm lelőtte. Van egy érzésem, hogy veletek van.

Albert
Avalon széles mosollyal fogadja a vágást és hárítás után ellentámadásba kezd.
- Igen! Helyes. Ez a végső próbám! Ha képes vagyok magammal végezni akkor bárkivel!
Mondja a Kapitány büszkén. Ezzel a férfi vad és durva támadásba kezd.

Thorhalla-Reptile-Steven-Jereziah-Tyranis-Lény-Stephanie
Stevenek nem sikerült a gépeket uralnia, de a tüskékkel az öklén egyszerre tör ki Halla és Reptile. A többi érkezett csak szemtanúja az üvegükből kirobbanó alakoknak. Még mind zavartak a teleportációtól így nem képesek semmit se tenni csak figyelni.
- Báb? Túlértékeli magát drága. Nem több, mint egy kísérleti patkány. Aktuális érdeklődésem alanyai. Tán saját világukban maguk fontosak, félelmetesek, de a markomban... csak rovarok, amiket készülök összenyomni.
Mondja a mély hangú alak és a kiszabadult felek hirtelen elkezdenek sorvadni, vékonyodnak és gyengülnek. Az árnyékokból előlép valaki, akinek a másik énje az egyik üvegben van.

- A maguk világában tán csak egy gyönge vámpír vagyok, de itt, minden életerő az enyém.

/Körkérdés: Kinek hogyan tetszik a másik világi énje?/