Veszélyterem

Mikor Celinet felvették az X-Menhez, lett programozva pár szimuláció, ami személyre szabott. Veszély nem látott bele a fejekbe, de mindent látott és hallott, amit az iskola területén mondtak és tettek, így könnyen talált hozzá illő szimulációt. Az erdő nem volt nagyon sűrű, könnyű volt benne járkálni. A vadászok öten voltak. Felszerelésük fejenként egy vadászpuska volt, amivel már célra tartottak. A lábukra egy-egy hosszú pengéjű vadásztőr is volt csatolva és az oldalukon lógott egy balta. A ruházatuk zöld és barna, hagyományos öltözet volt, semmi páncél. Az ismeretlen kardforgató mester egy katanát használt. Ami egyébként Rozsomák egyik kedvenc fegyvere is volt. A vadászok szeme sárgán villogott a démoni megszállástól és közeledtek az öreg mester intésére.
Celinenek meglepetés lehetett, de két diák is megjelent hátul, a vadászok mögött. Charlie Jackson, a rókafiú volt az egyik, megint kigombolt, fehér ingben és kék nadrágban, cipő nélkül, mert úgy szeretett járkálni. Ő vidáman intett is és csóválta a farkát. A másik egy átlagos kinézetű fiú volt, rövid barna hajjal, izmos testalkattal és sötét kezeslábassal. Hirtelen deréktól lefelé vízzé vált és a keze fején is vízcseppek jelentek meg.

Celine már láthatta őt az iskolában, ide járt négy éve. Idén végzett volna tizennyolc évesen, de bukott és még egy évet kell járnia. Brad Coleman volt, becenevén Akva. Vízzé tudta alakítani a testét, kis vízlövedékeket is tudott lőni, amik egy kisebb pisztoly erejével csapódtak be. Az öregember felemelt kezekkel ült és behunyta a szemeit. Sárga fénygömb jelent meg a teste körül. A vadászok kiabálva fogták Celinere a fegyverüket és tüzet nyitottak. Gyorsan kellett cselekedni, ha nem akart golyót kapni.

A Mester irányitotta a Vadászokat, de közben figyelte Celine is. Egy pár hétig Tanitotta is, de utána Celine elment az iskolábol ahol ö tanitott.
Amikor elökerültek a vadászpuskák, Celine szinte mebbénult a félememtöl. Egyszer böven elég volt eszt átélnie, de azota sokkal ügyesebb, és jobb lett. De akkor is nagyon félt most is. "Jaj ne... ne ne ne ne... csak eszt ne... mester... kérlek, ne. " Szolt Celine szinte remegve. A mester szolt. " Bátorság... ugy használd agyogy tanitottalak téged. " Szold meg mindig csukott szemmel. Celine eröt vett magán és probált bátoságot szerezni... nem nagyon ment most. Celine egyszer-kétszer kirugott elöre, majd a vadászokra rontott. Amikor elkeztek felé löni, önkénytelenül fel sikitott de a lábai már vitték, nagyon gyorsan futott, még ló mértékben is. Nagyon remélte hogy nem látja Charlie a félelem könnyeit a szemében. Aszt hitte hogy könnyebb lesz ezzel a situásioval szembe néznie... nagyot tévedett.
Igaz hogy a Terem kettes fokozata méég lassú volt de akkor is nagyon nagyon félt. Amikor már vágdosott, akkor a félelmében és dühében fel uvöltött.
A mester ujra szolt. "Ez az... igy kell csinálni. " Bolintott és nézte a lányt és két fiut. Celine végre kikerült a körböl és csak ez után foglalkozott Charlie val és a másik fiuval. " Hello... ez már nem egy buli, Charlie. " Szolt remegö hangon Celine es csak ekkor jött rá hogy még mindig könnyezik. " Gyorsan letörölte és ujra támadott, de most csak egy fegyvert vágott szét.

(jó ez igy? )

Az öreg mester védőgömböt kapott a szimulációban, őt nem találhatták el a golyók. Celine kezdeti félelme után olyan erővel és gyorsasággal indult meg, hogy a vadászokat megijesztette. Nem lehetett tudni, ki félt jobban, ő vagy a puska tulajdonosai. Ki kellett térniük, különben eltaposta volna őket. Úgy már lőni is nehezebb volt, de az egyik golyó súrolta Centanna vállát és feltépte a ruháját. A dühétől és a sebességétől Charlie megijedt és a szélére menekülő vadászokra támadt inkább, nehogy a kentaur támadása őt is elvigye. 
- Jaj, vigyázz, még elsodorsz minket is! - kiabálta aggódóan.
Akva bátrabb volt, víztesttel nem is kellett félnie. Észrevette a lány érzéseit. Ő szólalt meg.
- Nyugalom! Nem vagy egyedül - mondta és vízlövedékekkel meglőtte az egyik vadászt. Nyakon találta. A lövés nem szúrta át, nem hatolt bele, csak megnyomta, de nagyon erősen. A vadász elejtette a fegyvert és a torkához kapott. Charlie egy másikat kigáncsolt és fejbevert. Hárman maradtak, abból egynek a puskáját Centanna már szétvágta. Egy vadász Charlie felé ment, kettő Centanna felé. Akinek a puskáját szétvágta, az elővette a vadásztőrt és Centanna felé rohant.

Celine nem tudot mit mondani Charlie nak... Celine retteget ettöl a szituációtol. Nem tehetett róla. Amikor a lövedék surolva a vállát, felkiáltott fájdalmában. Meg botlott és neki dolt egy fának hogy attol ne essen el. A kezét kicsit remegve rányomta a vérzö sérülésre. Nem foglalkozott azzal hogy mennyire vérzik. Egy pár másodperc mulva Celine szolt. " Sajnálom Charlie... de ez a hejzet nagyon... én ettöl... " nem akarta befejezni azt hogy nagyon félt. Hirtelen elkezdett nagyon halkan beszélni magának. " X-Men vagy... nem kell félned... ennél más sokkal jobb vagy... X-Men vagy... nem szabad kimutatni a félelmed... nem kell félni... van fegyvered is... te X-Men vagy. " Monta szinte suttogva. Ránézet a kardra majd a kerek pajzsra... ettöl még bátrabb lett. A dühe is erössebbé tette és ezután önykénytelenül szolt. "Nem... soha többet! " Indult el az eddig rá támadókra. Kicsit ügyetlenul kivédte a vadászkést. A vadász sökkal erösebb volt nála de öt a dühe tette erössé. Egy hosszú pillanat mulva nagyon durván merugta, azzonal megolve. Ettöl szó szerint elporladt a test... nem lepte meg Celine-t. Ez is egy démon dolog volt. Ekkor viszont rájött hogy Charlie hallota amit magának mondott. Nem pihenhettet, mert ekkor ismét tánadtak. A Meste csak nyugottan nézte az eseményetek. " a félelem le lassit, koncentráj " Szolt és ezután felállt. A terep hirtelen elkezdett átalakulni... egy Japán város: Tokyo eggyik kisseb ucája jelent meg. Celine nagyon meg könnyebült. " Na végre vége ennek a rémálomnak. " Szolt halkan.  Korbe nézett és bár szorongott, kicsit mosojgott. Nagyon szerette Japánt... annak ellenére hogy nagyon nagy veszéjbe volt régebben. Hirtelen a távolban és az utca két felén Ninják és egyébb tele tetovált de fegyvertelen emberek jelentek meg.

Charlie is látta, hogy Celine félt, de ő olyan volt, hogy könnyen kimondta az aggódásait. A fának dőlve Centanna észre kellett, hogy vegye, az a seb nem vérzik annyira. Felszakadt, a ruhája is, de nem ömlött belőle a vér. Kellemetlen, de kicsi seb volt.
- Bocsánat, nem akartalak megbántani - mondta Charlie lebiggyesztve a füleit, miközben kirúgta a rá támadó vadász alól a lábát és tarkón ütötte azt. Hallotta, mivel próbálta magát nyugtatni a lány és erre nem mondott semmit.
A tőrrel támadó férfi szúrását kivédte a kentaur és sikerült nagyot belerúgnia, közben Akva hátba lőtte a másikat és minden vadász kiterült. Ahogy az utolsó vadász elesett, véletlenül még elsütötte a fegyvert és a golyó Celine jobb hátsó lábába csapódott. Ez lőtt seb volt, vérezni kezdett és nagyon fájdalmas is volt.
Tokyo utcáin egy nagy csapat jött ellenük. A mellékutcákból talán húsz yakuza és pusztakezes harcos jött elő, nem lehetett pontosan megszámolni. A ninják közeledtek, ők nyolcan voltak, négyen-négyen az utca két oldalán kardokkal jöttek. Hirtelen, villám gyorsan bevetették a szokásos kezdő támadást: dobócsillagokat kaptak elő a zsebeikből és a fegyverek repültek a hármas felé. A mestert most nem látták sehol, ő nem jelent meg ezen a helyszínen a szimulációban. Az utcán voltak autók és egy nagyobb furgon is, ami mögé el lehetett bújni. Egy csillag pont Celine feje mellett húzott el. Érezhette, hogy ha ez talál, a fülét is le tudta volna vágni. Charlie el tudott ugrani egy autó mögé, de a farkát érte egy csillag. Akvának volt a legkönnyebb, ő csak vízzé vált és nem tudták így megsebezni. Ezt a formáját viszont nem tudta sokáig tartani. Megpróbált tócsát csinálni a ninják elé, hogy elcsússzanak.

" Nem bántottál meg, csak az a szituáció volt az elsö alkalom ami nagyon veszéjes volt nekem. " Monta kicsit szégyelve magát és válat vont.
Amikor még egy lövés volt aszt egy kicsit jobban viselte de igy is sikotott, a meglepetéstöl... majd azzonal megint felsikitott nagy fájdalmában. " Aaaahhh... a lábam... uristen, eltaláltak."Kiabált fájdalmában és majdnem eldolt. Hatra forditotta a felsötestés és meg nézte hogy mennyire vérzik. Ellégé vérzett ás nagyon fájt. Innentöl már nagyon nehéz lesz, rázta meg dühösen a fejét. Hirtelen a mögöttük levö étterem eggyit asztalán Celine megint meglátta a pajszot, és annál az asztalnál ült a Mester is. "Öszpontosics... nincsen fájdalom. " Monta es továbbra is csak figyelt. Az ö kardja vele volt.
Nem marad sok ideje Celine nek, is nem tudot még eléggé öszpontisitani, hogy mentálisan ugy ahogy kizárja a fájdalmat, Oldalt lépketet, ugy ahogy sikerült. Nem elég gyorsan mert az eggyik csillag madjnem surolta a fülét. Ettöl egy pillanatra meg teljesen megijett de utána szinte nem is gondolva rá. ment tovább.
Szerencsére most lassan kozeledtek feléjuk a támadók, igy volt alkalma öszpontositani. Mecsukta a szemeit és ugy ahogy tanulta koncentrált a fájdalom megszünérére. A fájdalom az csak asz agyban van... ki lehetett, eszt ugy ahogy kapcsolni. Még jobban öszpontositott erre. És körülötte ehez kikellez zárni mindent. Egy pár másodperc mulva, nem hallor más semmit, csak a fájdalomra... hogy ne fájjon. Sajnos valami megzavarta mert hirtelen vissza tért a sok zaj... és igaz hogy jóval kissebb mértékben is de a fájdalom a lábaban is.
" Jobban vagyok. " Szolt és felkészölt a védekezésre. Igaz hogy ezek valojában sokkal gyorsabba és ügyessebbek de mvel ez még csak egy alacsony nehézségü szimulació volt, ezért nem voltak annyira veszéjesek sem... de még igy is sokkal jobbak voltak Martial Arts terén mint a két fiu és Celine is.

Charlie megijedt, mikor Centanna sikoltott. Dühös lett, hogy bántották a barátját, ezért kiugrott az autók mögül és vadul a ninjákra vetette magát. Azon az oldalon négyen voltak. Egyet rögtön úgy fejbe vert, hogy az elesett és nem kelt fel. Ketten rá támadtak, egy tovább rohant Celine és Akva felé. A másik oldalról is közeledtek, nekik viszont fel kellett ugraniuk az autókra, mert Akva mindent elvizesített előttük. A yakuzák és tetováltak csak vártak. A ninjákat tisztelték és nagyra tartották, nem avatkoztak be a munkájukba.
A mestert senki nem más látta Celinen kívül. Nem hallucináció volt, hanem úgy szimulálta az öreg kardost a rendszer, hogy csak Centanna érzékelje, csak ő kapjon néha jó tanácsokat tőle. A kentaur ki tudta zárni a fájdalmat, de addigra odaért bal oldalról az egyik ninja és rá emelte a kardot, hogy oldalról derékba vágja, ami egy katanától akár halálos is lehet, ha talál. Akva felé a másik oldalról ugrott a négy ninja kivont karddal. A fiú inkább meghátrált és a víztest helyett felöltötte a rendes emberi testét, hogy ne fárassza ki magát. A ninjákra lőtt a vízlövedékekkel, hogy megállítsa őket.

Szolni akart Charlienak hogy ésszel támadjon a Ninjákra, de nem tudott szolni. Charlie már támadt is. Ami után kicsit vissza tudta szoritani a lábában a fájdalmat, még mindig ott volt a vérzés. De most azzal se foglalkozott. Elölépkedett a fedezékböl és kelemelte a kardját. Hirtelen az egyik tetovált Jakuza meg szolalt. " Gaijin... nem vagy méltó a tudásunkra. " Monta Japánul és megindultak a hármas felé. Csak Celine vette igazábol észre hogy a Ninják most vártak. " Okay... Charlie, Akva... futás. " Monta és ö is kicsit meg indult lassu tempoban. Megvárta hogy a tetováltak közel kerüljenek hozzá és a Katana-t használva probálta megvágni öket. Egy pillanat mulva elökerült néhány rövidebb kard is. Celine nagy nehezen tudot csak futni de minden lépés nagyon fájt még igy is. Közbe elvolt a hátrafelé védekezéssel foglalva. Ez csak nezehen tudott egy egy mélyebb vágást az ellenségbe. "Az izagi szitúációban, ök két külömböző klánba tartoznak, és a ninják voltak azok akik engem ugy ahogy segitettek. " Szolt hangosabban hogy a két fiú meghallja.
Hirtelen az eggyik Ninja most oldalba támadta Celine-t. Nagyon nehezen tudta kivédeni, de közben meg botlott és elesett. Szerensére a járdán levö , egy fa melleti füfes részre. Az ütközés igy is sokkolta a karjait, amivel probálta tompitani az esést. Az esés kövben véletlenül elejtette a kardjás. És hirtelen túl messze volt hogy elérve. Meg probált felálni de a sérült lába hirtelen nem tudott és vissa esett a füves részre. Dühösen káromkodot, démoni nyelven. Majt látta hogy az eggyik tetovált oda fut hozzá is felé vág a karddal. Csak a két fém alkar védővel eggyüt, tudta kivádeni és közben erött vett magán és végre oda kuszott a saját kardjázoz. Dühösen az ellenség felé vágott. Nem érdekelte a hatás és meg probált még egyszer felálni. SNagy nehezen és kinott között, sikerült.
" Tovább... indulás. " Nyögte kicsit gyengén és fájdalmasan Celine.

(na végre itt egy érdekes post om )

Charlie vadul támadott és az egyik ninja meg tudta vágni a karján. Visszakézből felkente a falra ninját, de a másik is eltalálta, az oldalát vágta meg. Charlie kíméletlen volt, karmokkal támdott és összevágta a ninját, akiből folyt vér és elterült.
A ninják nem vártak igazán. Aki Celinere támadt, az el is találta őt a kardjával. A kentaur a saját katanájával kivédte a vágást, de a kardot tartó kezéig lecsúszott a penge és megvágta az ujjait. Ha bejjebb hatol, akkor most tíz helyett nyolc ujja lenne.
Akva négy ninjával nézett szembe, de megtréfálta őket.
- Meglepetés! - kiabálta és vízzé alakította a testét, majd eltűnt a lefolyóban. Ettől már megálltak. Tudták, hogy egy távolabbi csatornanyílásból is felbukkanhat vagy innen és a hirtelen vízzel nem tudtak szembeszállni. Akva ezzel tényleg meglepetést okozott és a yakuzák indultak meg a társaság felé.
- Hát ezek nem segítettek... - mondta Charlie Celine szavaira, hogy a ninják segíteni szoktak. A ninják egyébként is függetlenek lehettek és nagy pénzekért elárulták a megbízóikat. Nem a becsületkódexről voltak híresek. A szimulációban pedig egyértelmű, hogy mik voltak. Charlie a lány segítségére sietett.
- Tarts ki, Celine, jövök! - kiabálta és hátulról ugrott rá a tetovált japán harcosra. Nem kellett volna kiabálnia, mert a tapasztalt yakuza a hang irányába fordult és vágott is. Charlie mellső mancsát találta el és végigvágta. A rókafiú a másik karjával teljes erőből meglökte a yakuzát, aki hanyatt esett és elájult. A többi tetovált ordítva rohant rá a párosra. Késeket vettek elő és vastag láncokat, amik nagyot ütnek, ha találnak.
- Fuss, fuss! Ezek rengetegen vannak - mondta Charlie és ő is futott, de figyelt, nehogy közel érjen valamelyik. Centanna a ló sebességével és a rókafiú a felin gyorsaságával elmenekülhettek, nem érték utol őket a yakuzák. 
- Csőtörés, vigyázat! - kiabált Akva, aki most tört fel a csatornából, mint egy vízsugár és szétszórta a tömeget. Négy yakuza már nem kelt fel, ők elájultak az eséstől, de még így is maradt vagy tizenöt. A víz magasra felhatolt, de a fiú már nem bírta tovább ezt az alakját és visszaalakult emberi formába. Egy lámpaoszlop tetején kapaszkodott meg és nagyon kimerült volt. Egy yakuza utána mászott és az egyik ninja egy autó tetejéről próbált meg felugrani, hogy a karddal megvágja a fiút. Charlie keze és oldala nagyon vérzett, mégis visszarohant és vadul kiabált.
- Hé, ne a gyengébbet bántsátok! Álljatok ki velem, ha mertek.
A yakuzák felé fordultak, kivéve aki mászott fel az oszlopon és közeledett három ninja is.

Még lent volt a földön amikor Charliet elöször megvágták. Amikor kivédte a vágást, csak egy éles fájdalmat érsezz a kezén, egy pár másodperc mulva érezte a saját vérét, ahogy szivárgott a kezéböl.  Nézte a sérülést egy pillanatig amitöl kicsit undorodott. Azzonal be kellet eszt kötnie valahogy, de most nem volt ideje semmire.
Amikor viszont látta hogy Charliet ujra megvágják, az benne is felkeltette a Démonságát. A Mester felállt és szolt. Én nem vagyok méltó rá de te az lehetsz ha jól használod, motatott a pajzsra. Celine sietve ota lépkedet és velvette a nehét pazsot és a jobb karjáára illesztette. Hirtelen a dühe és bátorsáága meg nött. Egy kiáltással elöre nyargalt, és probálta nem figyelni a nagyon nagy fájást a lábában. " Charlie... indulás. " Szolt Celine hangosan mizözben nézte a lámpára felmászo ellenséget. Le kellet onnan szedni, és gyorsan. Nem tudta hogy oda vágja a kardot vagy a pajzsot, akkor meik fogja eltalálni az ellenséget. A kardnál maratt mert az kömmyebb volt. Oda hajitotta, de nem várta még az igazi hatást, viszont a Katana, visszaeset, az eggyit autó tetejére, de véresen. Celine megint kézve vette és. látta hogy Cahrlie bajba volt. " Vagyinkább Velem! " Kiabálta Celine es a 3 ellenség felé nyargalt, kardostul és pajzsostol. A pajzsot oda tartotta ahol a ló és emberi teste egybefojt, és a Kardával probálta védeni az oldalát is. Egy másodpercel késöbb visza karadodott és megállt Charlie mellett. " Jól vagytok? Be kössem valameik vágásodat, Charlie? " Szolt oda Charlie nak és Akvának. Hirtelen a még életben maratt Ninják és társaik pár másodperc alat eltüntek a szemek elöl. Celine viszont még látta az utolsokat eltünni. Egy pármásodpercig nyugalom volt.  
Ez után viszont az utca tulsó végénél több tucat elmer kinézetü démon jelent meg és fölött több tucat denevérszerü démon repült feléjük.  
" Igen... hogy is maradhat ez ki a szimulacióbol?. " Fintorgott Celine. Az eggyik alkalommal amikor Japánban volt, egy tejes falu lakosságát ki kellet irtani... megszálltás és megváltoztatták öket a démonok.

(btw... lehet hogy egy kicsi törtenetet irok és majd postolok Celine legelsö napjairol mid X-Tanuló... csak ugy, hogy mások is olvashassák  )

Celine jobban tette volna, ha a pajzsot dobja el. Mivel Amerika Kapitány pajzsának másolata volt, visszatért volna hozzá, a katana viszont nem tért vissza. A kard ott maradt egy autó tetején. A lámpára mászót Centanna elintézte, a többiek neki iramodtak Charlie és a kentaur felé. Mielőtt támadhattak volna, eltűntek. Charlie összeesett és mikor válaszolni akart, Celine egy sárga villanást látott. Újra feltűnt a Mester és oda mutatott, ahol a rókafiú volt előtte.
- Ő biztos helyen van, ahol meggyógyítják. A harc nektek maradt.
Centanna tudhatta, hogy a szimuláció Charlienak véget ért, mert a meggondolatlansága és a dühös támadása miatt nem védekezett rendesen és túl nagy sebeket kapott, amiket azonnal el kellett látni. Ő nem látta, de a rókafiút már a szimuláción kívül, a Veszélyteremből elvitték az orvosok fel a gyengélkedőbe. Akva összeszedte magát és a kentaur sebeit próbálta enyhíteni kisebb víztócsákat létrehozva. Az egyik autóban talált egy inget, amit kivett, szétszabta és a lány sebeire kötötte.
- Ne sikíts, csak ellátlak - mondta neki, mikor a fájó sebeket kötötte el. Akkor végzett, mikor feltűntek a démonok. Emberszerűek voltak, de sárga volt a szemük és tüzet tudtak dobni a kezükkel vagy hányi a szájukkal. A repülő démonoknak hatalmas fogaik voltak és nagy karmok a szárnyuk és lábaik végén. Celine és Akva maradtak a démonok ellen, akik közeledtek.
- Túlerőben vannak, ésszel kell legyőznötök őket - mondta a Mester, aki újra eltűnt. A helyén maradt egy balta és egy kés, amit Celine elvehetett, ha akart. A katanája még az előző helyszínen eltűnt, most csak a pajzs volt nála.
- Kösz, tata, sokat segítettél - morogta Akva. - Ötlet? Te ismered ezeket? - kérdezte a fiú Celinet.

Celine dühösen és csalodottan dobbantot az eggyig ép lábával, amikor Charlie eltünt. Tudta hogy a fiunak tul nagyok voltak a sérülései és az orvosok fel vitték ellátni. Amikor Kissebb vizfoltos jelentek meg a kezén és érezhetöen a még mindig vérzö lábán, elöszöt nem tudta hogy mi az oka, asztán rájött hogy a fiu segit.
Elöször a lábát kötötte be a fiu, többször dobbantott valameik még épp lábával mert nagyon fájt de probált nem kiabálni fájdalmában. Akaratlanult is hansosan fel nyögött majd jött egy halkabb kiáltás. Nem tudta vissza fogni. Amikor a fájdalmas kötözést be fejezte akkor jött a lány keze. Az már nem fájt annyira.
" Köszönöm." Monta a lány kicsit gyengén majd halgatta a Mestert.
Amit Akva mondot, kicsit megsértette Celinet de csak nehezen tudta megállni a nevetést. Még igy is nagyont mosojgott. "Kérlek tisztelt Yashida Mestert... és többett segitett mind hinnéd... és igen, ismerem öket. " Monta Celine egy fél mosojjal. Ö tudta hogy mienek a mesterek általában.
Elöre lépkedett és hangosan megszolalt. " Ki a legerösebb és leg jobb harcos közülettek? " Kérdezte. Egy pár másodpest mulva megszolalt agy eggyik. "én"... ugána egy mésok. "nem... én vagyok. " Eutána egy hadmadik. " Egyikőtös se... én vagyok. " utána egy másodperccel megitn egy másik. " Nem igaz... a legerösebb én vagyok. ". Nem sokára már az össes nem repülö démon vitatkozott és elkeztek veszekedni... hamasosan csatlakotott egy pár repülö démon is. Egy hozzsú perc után már tömegverekedés volt a hejszinen amikor Celine szolt. " hát igen... elő és második szintű démonok... Akva... indulás! " szolt egy félmosojjal. De asztán kiáltott és elöre nyargalt. a Lába, a kötés ellenére még nagyon fájt.

Akva már tudta, hogy vigyázni kell, mert a kentaur néha rúg, mint a ló. Charlie mondta neki, mert az előző közös órájukon ő kötözte a sebeket. Szabályosan csinálta, látszott, hogy figyelt az órákon, ahol ezt tanulták. 
- Nekem ő nem mesterem. De ha te mondod, legyen - mondta Celinenek. Akva is rendes diák volt, de néha nem kedves. A mester szavai után átadta Celinenek az irányítást, mert fél-démonként a lány ismerte a démonokat. A démonok elkezdtek vitatkozni egymással, hogy kié legyen a dicsőség, ki álljon ki a két mutáns ellen. A tüzesek egymással verekedtek még, de a denevérszerűek támadásba lendültek. Akva lőtt rájuk a vízlövedékekkel, a szárnyukra, de ez nem állította meg őket. Ő is futott. Nem tudott olyan gyorsan, mint Centanna, de igyekezett. Két repülő démon felé tartott. Az egyik elől lebukott és sikerült elkapnia a lábát. A lény könnyű volt, üreges csontozatú, mint a madarak.
- Mindig is akartam egy buzogányt - mondta Akva és lendületből ma másik repülő démon felé ütött azzal, amelyiknek a lábát fogta. Így már ügyetlen volt a lény, és a másikat eltalálta. Nagyot koppant egymáson a két fej és a másik démon még repült, de össze-vissza, neki a társainak. Akva izmos volt emberként is, elbírta a démont, amit húzott maga után. Már ájult volt és a fiú buzogányként kezdte használni a többi felé, ami őt támadta. Centannat bekerítették a repülő démonok és a lábon járó, tűzokádók és tűzdobálók is feléje tartottak.

Celine sem tudott ojan gyorsan futni mint máskor de probált nem gyengének tünni Akva elött. Amikor Akva monda a Buzogányoz dolgot, Celine kicsit zavarba jött. " Mi... Buzogány?... honnan? " Celine ekkor vissza nézet a fiura és egy pillanatra nagyon meglepödött a látványtol. Az egyik démont buzogányként használta. Ettöl a látványtol egy pillanattal késöbb nevetett és szinte vidáman megrázta a fejét. "Na én ijet még nem láttam. " Monta a lány nagyot mosojogva. De egy pár másodpesc mulva rájött hogy ö nem vette el sé a kést s a baltát. Vissza akart menni a fegyverekhez de ekkora már körbe vettét a démonok. Feljebb emelte a parzsot amire a démonor mocorogni kezdtek. Mintha szonongtak volta a pajsz miatt. Lehet hogy a simulácio szerint is ismertét regebbröl a fegyvert. Celine hirtelen megfordult ugy hogy a Pajzst és a saját ló testét használva el akart sodorni egy pár démont. Nem érdekelte a hatás de valahogy kijutott a körbol épp amikor egy tözlabda felé repült. Meglepödött de kivédte a pajszal. Celine mint féldémon sokkal jobban mirta a forroságot és nehezebben tudna égési sérülést kapni mint az emberek de tejesen tuzállo még nem volt. Talán nem is lesz soha. Eszrevette hogy néhány démon kozelit egymés után, szép sorban. Levette a pajszt a karjárol és egy hozzspu másodpercig nagyon koncentrált. "Hogy is csinálta régen? " Kérdezte madátol. Teljes erejéböl elhaitotta és az ézés és látványtol egy pillanatra tejesen lenyügözte. Valahol tudta hogy a pajzs nem fog visszajöni hozá, hanem neki kell utána menni. És távolrol sem volt a hatés ojan mint az igazi Amerika Kapitányé de Celine nem is volt tul erös lány.

Akva viccelődése és a harci stílusa hatásosnak bizonyult. Vicces volt, de leterítette vele a démonokat. Ő is szövegelt, de megfontoltabb volt, mint Charlie.
- Te szavakkal ugrasztottad össze őket, én meg így. Na, gyerünk! - mondta Akva és a többi repülő démont is ezzel célozta meg. Az elkapott démon feje a sok ütéstől lassan teljesen betörött, a kopony darabjai szétpotyogtak. Nem volt már olyan jó fegyvernek, úgyhogy Akva fogta és hátbadobta vele azokat, akik Celinet vették körbe. Ő pedig vízzel lőtte a többi repkedő démont. Párszor közel kerültek hozzá és megkarmolták, megharapták, de sikerült még egyet elkapnia. A többi már óvatos volt, nem repültek rá. Akva földhöz vágta a démont, hogy elájuljon és fenyegetőzött.
- Gyertek! Pipipipi, kis csirkék! - mondta a repülő démonoknak, miközben a fején volt egy vágott seb és a karján is több.
Celine ki tudott törni a körből, de követték és újra körbe vették. Túl sokan voltak és túl gyorsan mozogtak ahhoz, hogy ez ilyen könnyű legyen. A pajzsról Centanna úgy gondolta, nem tud mindent, amit Amerika Kapitányé, de ebben tévedett. A szimulációban pont olyan pajzs volt. Eldobta és a pajzs megtett egy kört, kiütve sok démont, végül visszatért Centanna kezébe. A tüzet is kivédte.
A démonok stratégiát változtattak. A repkedők elhagyták Akvát és oda gyűltek Celine köré, hogy több oldalról csapjanak le a hosszú testére. Nem védhette ki az összes támadást a pajzzsal. 
A tűzzel támadók Akvát környékezték meg és körbevették egy lángoló gyűrűvel. A fiút a hőség megviselte. Vízzé válhatott volna, de az teljesen kifárasztotta volna és pára formában rekedt volna. Így viszont gyengült és nem tudott átlőni a tűzön, mert abban a lövedékei párává alakultak.
- Nem mertek támadni, mint férfi a férfire? Csak bezártok és vártok? Gyávák! - kiabálta a démonoknak. Előzőleg már látta, hogy összevesztek azon, ki a legnagyobb harcos. A büszkeségükre most is tudott hatni. Megszüntették a gyűrűt és a fiú felé rohantak körben, egyszerre. Akva kockázatosan harcolt. Megvárta, amíg közel jöttek, hogy megmutassák, milyen erősek kézzel is és mikor körülötte voltak, vízzé változott és szétfröcskölte magát nagy hullámokban. A démonokat ez a víz égetni kezdte. Sikoltottak és égési sebek voltak rajtuk, többen el is ájultak közöttük. Akva teste a kör közepén összeállt a vízcseppekből. Már csak feküdt, ő is elájult. A tüzdémonok nem tudtak harcolni, a repkedők még támadták Celinet és többen belekarmoltak vagy haraptak.

Amikor Celine látta hogy Akva is földre került, már akkor tüda hogy ö következik. Túl sokan voltak a repülö démonot és a ló teste tul nagy célpont volt hogy kivende a támadásotat. Felkiáltott többszot amikor meg karmolták vagy harapták, ésellége vérzet több sebböl is. Probált ugy mozogni hogy ki törjön a körböl de nem sikerült. Érezte hogy legyengyül hirtelen. Hátra nézett és látta a vérfoltotat az úton. A lábai hirlelen mégjoban legyengültek és elöre esett, térdre. Hangosan felnyögött magy oldalra eset.
Még probálta egyszer a felsö testét védeni a pajzsal de egy pár probálkozás után nem tudott tovább. Több sebböl fojt a vér és ez már neki is túl sok volt Probált nem elájulni, de nem dudta sokáib halasztani. " CEF simuláció leáll. " Celine monta hangosan, mire a terem elkezdett visszaváltozni az eredeti formájára. Ez után ö is elájult.

(ellége rosz post de remélem meg felel )

Több hét eltelt azóta, hogy Celine megsérült a Veszélyteremben és sok mindenről beszélgettek Akvával és Charlieval főzés és tánc közben. Megint ideje volt egy veszélytermi órának. A rókafiú mindenképpen csatlakozni akart akkor, amikor Celine részt vett ebben. Még két diák érkezett, ők idén kezdtek az iskolában, de végezni is fognak, ha jól tanulnak, mert már közel állnak a tizennyolchoz, a lány be is töltötte.
Az óra elkezdődött és eltűnt a veszélytermi környezet, helyette mindenki egy havas tájon találta magát. 

Egyelőre nem voltak ellenfelek, fel lehetett deríteni a tájat. Charlie vastag kabátba és két nadrágba öltözött, első dolga volt hógolyót gyúrni és megdobni a többieket.
A két újonc szótlan volt, még nem mondtak semmit. A fiú kígyószerű lény volt, emberi felsőtesttel és a kezein egy-egy nagy karommal. A lány kentaur volt, Celinenél kisebb és Vadócmániás. A haját pont olyanra festtette és hasonlítani akart a példaképére. Uniformist hordott, olyat, amit Szonár is ajánlott egyszer Celinenek, a patáktól a nyakáig védte a ruha, a hideg ellen is. 

A fiún nem volt ruha, ő hüllőemberként bírta a hideget is és a kígyótesten csak akadályozta volna egy ilyen ruha. Mérgesnek tűnt, nézte a tájat és a karmait csiszolgatta egymáson. A szemei zölden világítottak, szembogár nélküli, smaragd színű golyókként.

Végre egy ujjabb Veszélytermi edzés, az elmult két hétbe végre jol volt és elkezdett nag sulyokkal is eddzeni. egy sima öszi pulover és egy vékonyabb öszi kabátba volt öltözve, és amikor belépkedett a Veszélyterembe, szinte lebénult, azzaggodalomtol és a számára nagyon hidegtöl. Felnyögött és rázta a fejét. "Juj... ne... csak eszt ne. " Körbe nézet... minden hol hó és jég.
Buta volt hogy nem öltözött még sokkal jobban fel. Tudt hogy ilyen digegbe 2-3 orát képes csak létezni, de ha több idöt van ilyen idöbe abba belehal. Meg látta a mindig játékos Charliet és kicsit összehuzva a felsötestét, integetettet neki. Amikor a kigyofiut meglátta kicsit meglepödött, de barátságos maratt. " Hello... udvözöllek az elsö ilyen orádon... sok sikert " Szolt egy fél mossojjal... mosojgott amig még tudott a hidegtöl. Amint meg látta a másik kentaur lány egy hosszú pillanatra megállt és egy pillanatra nagyon jó melegség lett a lelkében. Ez után udament a lányhoz és egy nagy és meleg mosojjal köszönt a lánynak. " Hello... nagyon örülök hogy megismerhetlek... Celine vagyon... de hivjál Centannak nyugottan. " Monta egy nagy mossojat. Nagyon jol esett hogy még egy kentaur mutánt mielött nyujtotta volna a kezét a lány vagy az uj fiú felé még szolt. " Ne féljeket, ezek a lángok nem ártalmasak... nem égetnek " Szolt és kezet nyujtott.
A lány és a fiu kezet foghatott vele ha szeretett volna. Ezután Celine elkezdezz kis körökett futni, hogy meg probáljon nem össze esni a hidegtöl 5 perc mulva. Nagyon remélte hogy öt nem fögja senki megdobni egy hógolyóval. Centanna alig hitte el hogy van egy másik kentaur lány is és nagyon jol esett neki és a tény.

Charlie mindenkit dobált a hógolyókkal. Celinet nem találta el és amikoron a lány mondta, hogy ezt nem akarja, a rókafiú akkor emlékezett vissza, hogy a kentaur nem bírja a hideget.
- Szia Celine! Ki fogod bírni ezt a hideget? Nem akarsz kiszállni és másik szimuláciban részt venni? Nekem jó, hogy itt vagy, csak ne legyen baj!
Charlie aggodalmaskodott. Örült a lánynak, ő akart itt lenni, mikor Celine is gyakorolt. A hidegtől féltette. A többieket dobálta.
A kígyófiú a karmával a kettévágta a hógolyót. Villámgyorsan mozgott, mint az igazi kígyók és azonnal elhárította a "nagy" veszélyt, amit a hógolyó jelentett. 
- Hali! Meglesz.
A fiú nem tűnt túl barátságosnak. Rá se nézett Celinere, a rókafiú hógolyóit követte és mindet elkerülte, elvágta. Valamilyen játékosság volt nála ez, nagyon kemény arckifejezéssel. Vadászott.
A Vadócmániás kentaur is észrevette Celinet. A mosolyra ő is elmosolyodott és közelebb ügetett. Megnézte a lányt alaposan. A lángoló kezektől tartott. Celine magyarázata után nyújtott kezet.
- Hello! Catherine vagyok, de hívjál nyugodtan Zenyattának.
A lány mosolyában volt valami kihívó. Kedves is volt és játékosnak is tűnt. Erre az edzésre csupa állatszerű mutáns jött és a játékosság náluk természetes. Valamilyen formában.
- Te ilyen tüzes vagy? - kérdezte viccesen. - Majd megfagysz, nem kéne egy ruha? Az enyém csini lett, nem? Külön csináltattam és imádok ebben járkálni. Hidegben, melegben jó.
A lány még hátra dobta a haját is. A kígyófiú is odajött bemutatkozni, mikor látta, hogy a lángok nem ártanak.
- Quincy.
Nem volt beszédes típus. Charlie kihasználta az alkalmat és fejbedobta a fiút. A kopasz fejen csattant a hógolyó. Zenyatta nevetni kezdett, a fiú pedig Charlie felé csúszott villámgyorsan. A rókafiú menekült és felugrált a köveken. A fiúk lefoglalták egymást, Zenyatta Celinehez fordult:
- Látod ott azt a hóbuckát? Faragunk belőle hóembert?
Ellenségnek még mindig nem volt nyoma. A táj a fiataloké volt.

Amikor Charlie kérdezett Centanna válaszolt. "Nem... a Terem eszt adta... és ennek oka van... a valoságba nincs másik szimuláció lehetösége. " Monta Celine és közben vigyelte Kigyófiut. Gyors volt és ügyes... Celine ésdekesnek találta a mutációját. Közbe töbször végig nézte a tájat, veszéjforrást kereste és utána rájött hogy Kanadai szimuláció volt. Még nem let rosszul a hidegtöl de már kezdett eléggé fázni.
Amint kezet fogot Zenyattával, még egy másodpercig nézte a másik lány amint mosojog. Nagyon helyes volt. Amikor kérdeszte a lány a tuzes dolgot, Celine még egy másodpercig szabadon tartotta a kezeit. " Sajnos nem melegitenek a lángok... félig egy démon vagyok... de a lábaimon és kezeimen nem tudom kikapcsolni a lángokat. " Monta kicsit összehuzva magát a higegtöl és a kezeit a zsebeibe rakta.
" Nekem 10 vastag kabát sem lenne elég... nagyon nem birom a hideget. " szolt más fázva a lány, de més tudom barátságos lenni. Mosojgott és elaposan megnézte a ruháját. " Jol mutat rajtad... és nagyon jól nézel ki. " Monta egy nagy és öszinte mosojjal Centanna. " És neked is sok sikert az elsö ilen orához. " Monta és utána eszébe jutott hogy mint az egyyetlen X-Men a teremben ö most a vezetöje a csapatnak. Amint ez eszébe jutott, kicsit elörébb lépett és hangosan szolt. " Okay... figyelem... az első orákon mindig elmongyuk... hogy nagyon figyeljetek... bármi ami ebben a Teremben található az nagyon komony sérülést tud okozni vagy akár halálos is lehet... eszt jol jegyezzétek meg. " Nem akarta megijeszteni a két uj tanulót de meg kellet mondani nekik.
Ez uán vissza ment a lányhoz és a faját rázta. " Ne haragyugy de nekem ártalmas a hó és jég is. " Szolt egy kicsit fintorogva. Ekkor meglátott valamit csillanni a hóban és ösztönösen nagyon komor és feszült lett. Arra ügetett, de egy perc mulva megnyugodott és halkan nevetett. Ott volt a hóban Amerika Kapitány pajzsa. Felvette és amien gyorsan tudta, leszorta rola a havat. A hó igy is érte a kezét amitöl fájdalmasan felnyögött. A fém nem volt annyira hideg neki, ezért a karjára ilessztette. Amielött vissza indult volna még a többiekhez megfordult és lassan körbenézett... kereste a szokatlant, veszéjt. Egy hosszó másodperc után visszament a többiekhez.
" Most már jöhetnek a hó gólyók. " Nevetett de közben már remegett egy kicsit a hidegtöl is. Ekkor fett észre valamiféle moszgást a távolban. Nem tudta hogy képzelödik vagy sem de szolt a többieknek is. " Charlie... hallasz vagy látsz valamit arrol? " Szolt halkan a fiunak és az irányba mutatott. Várt de közben készült a pajzsal is.

- Igen, csak megijedtem, hogy komoly bajod lesz. Fiúk-lányok, figyeljünk majd rá, mert nem bírja a hideget!
Charlie figyelmeztette a többieket, hogy jobban vigyázzanak majd Celinere. A kígyó rezzenéstelenül nézett, miközben a hógolyókat kaszálta el. Zenyatta vigyorogva bólogatott és a másik kentaurt nézte. Meglátta minden részét és meglepődött egy picit, de megrántotta a vállát.
- Igen, hallottunk már rólad. Féldémon, ez baró! Most már értem, miért irtózol a hidegtől.
Zenyatta kihúzta magát, domborította a melleit és egyenesen állt. Szerette, ha nézték és szépnek találta magát, ez látszott is rajta. A füle mögé simította a haját és csábosan szólt:
- Köszi! Te is jól nézel ki. Mondhatnám, hogy démoni szépség vagy, haha!
Lazán beszélt, nem gúnyosan. Tetszett neki a másik lány.
A hangos szavakra mindenki megállt. Charlie egy szikla tetejéről fülelt, a kígyó a szikla aljából nézett hátra, nem fordult meg. Zenyatta csípőre tett kézzel hallgatta Celinet. Charlie mosolyogva bólogatott. Ő már tudta ezt, sokszor volt itt gyakorolni. A kígyó idén kezdett, neki még picit új volt. A szabályokat tudta, az arcán az látszott, hogy ezt most miért kellett még egyszer elmondani. Zenatta volt az, aki visszabeszélt és vigyorgott hozzá:
- Szerintem mindenki tudta, de kösz, főnök!
Nem tudta, mit talált Celine, mit akart kihúzni a hó alól. Meglátta a pajzsot és elmosolyodott. Charlie is így tett, múltkor is látta, hogy Centanna ezzel gyakorolt. Zenyatta elkezdet hóembert építeni. A buckából kirugdosta a havat, hogy ne kelljen lehajolni formázni. Alakította az oszlopszerű testet és mikor már elég nagy lett, formázta a három kis gömböt a kezeivel.
- Akkor szerezz valamit szemnek és orrnak. Meg szájat is adjunk neki, úgy illik! - adta ki az utasítást.
Centanna a hideget nem bírta, ezt értette a lány, másképp akarta bevonni a játékba. Egyedül nem volt buli hóembert építeni, csak játszótárssal. Ha Celine hozott ágakat, kavicsokat, elkészült a hóember.
- Próbáld ki azért, lehet, hogy nem teljesen olyan, mint az eredeti pajzs! - kiabálta a rókafiú. Közben kergették egymást a kígyóval, aki feljutott a sziklákra.
Zenyattának nem kellett több, már gyúrt is egy hógolyót és Centanna felé dobta. A fejét megrázta, nem érzékelt semmit. Hátranézett, nem látott semmit. A kígyófiú viszont meredte nézett pont abba az irányba, amerre Celine is mutatott.
Charlie dobálta a hógolyókat és Zenyatta is, mikor üvöltést hallottak a hegy mögül. Egy hat méteresnek látszó szárnyas sárkány bújt elő a sziklák bal oldala mögül és a társaság felé repült.

" Én nem számitok... ez a szimuláció és eszt kell megcsinálni...az igazi életben nincsen másik szimuláció lehetöség. " Szol kicsit összehuzott felsö testtel és elkeszdett egy helyben lépdedni a hideg ellen. " Szolt és már egy kicsit remeget a hidegtöl. Nézte a kigyófiút egy pár másodpercig... érdekes mutációja volt. Amikor a másik lány szolt, Centanna önkénytelenül mosojgott. " hát isgen... sajnos a lángos nem melegitenek... ami most nagyon jol jönne. " Szolt , nézve a nagyon vonzó lányt.
" Démoni szépség... ez vicces. " Nevetett egy kicsit... teccet a lány stilusa. Ami után végzett a visgyelmesztetövel, látt hogy már halloták amit ö is mondott. "Lehet, de esz nem lehet elégszer mondani, és a ti érdeketekben mondom. " Szolt egy félmossojal.
Ami után Charlie szolt, oda ment egy kozeli ember nagyságú köhöz és jo erösen a pajzs élével nekiutött. több dió méretü kö darabb tört ki a köböl de a pajzson semmi nyom nem volt. " Igen... olyan mint az eredeti. " Szolt Charlinak és mivel hogy nem merte velvenni a hóvol a köveket szolt és közben elindult eg fához hogy ágat szerrezen. " Ne haragugy Zenyatta de nem merem a köveket felvenni. " Monta kicsit szégyelve. Amikor oda ért a fáhöz letört két kicsi ágat és oda vitte a lánynak. Ekkor már Centanna még jobban remegett a neki nagyan nagyon hidegtöl.
Amint charlitol egy nem választ kapot a fiúra nézett, de egy pillanat mulva a mozdulatlan kigyófiúra nézett. Övalamit érezhet amit még csarlie sem. Egy másodpercig nézde a fiút és utána vissza pillantott az erdöre. "Veszély van." Szolt, végre összerakva a másik fiú viselkedését és az ö harci tapasztalatát. Egy pillanattal késöbb halloták az üvöltést és egy hosszú másodpercel késöbb a sárkány felbukkant. Amint meglátta, Celine magynem rosszul lett a tudattol és önkénytelenül szólt.. "Chak eszt ne!... Jotunheim?! " Kiáltott fel aggodva és meglepödve. De utána, mivel hogy ö volt a vezér megproálta össze szedni magát.
" Szét szóródni!... igy nem talál el könnyen senkit. " Adta ki az utasitást, most már tiszta fejjel, mert a nagy valoszinüleg jeges támadásba, ha pontosan eltalálja öt a sárkány, ö sulyos bajba kerülne.

Centana nagyon komolyan beszélt és fel akarta áldozni magát. Charlie szerint túl komolyan is vette.
- Igazad van, Celine. Én akkor is figyelni fogok rád és Veszély kivisz innen téged, ha baj lenne. Múltkor is úgy volt.
Zenyatta válaszolt Celinenek:
- Dehogy jönnének jól! Szétolvasztanád a hóemberemet - mondta mosolyogva, viccesen.
Nem csak az öltözködés, hanem a stílus miatt is szerette Vadócot. Nem tudott pont olyan lenni, más volt a típusa, neki nem kellett félnie az érintéstől. Csak vagány csaj lett belőle, aki ki merte nyitni a száját. Nevetve megrázta a fejét és két nagy követ felvett, berakta őket a hóember szemének. Kisebbekből egy mosolygó szájat rakott ki. Már csak az ág hiányzott, amit a másik kentaur hozott. Belenyomta a fej közepébe és leporolta a kezeit.
- Gyerekek, itt az ötödik harcostársunk, Mr. Snowman!
Charlie nevetett, a kígyófiú ugyanolyan morcosan nézett, mint eddig. Sóhajtott egyet, ő nem bírta az ilyen játékokat. Túl gyerekes volt neki. Charlie még mindig a pajzsot nézte, tetszett neki az erő, amivel a köveket széttörte Celine.
A sárkány láttán Quincy szólt:
- Ez nem jégsárkány. Én érzem.
Ő is hüllőtesttel rendelkezett és érezte, hogy a sárkány nem másik világból való, hanem a Föld valamely részéről. Nem volt sokkal hidegebb a lény, mint a kígyófiú maga. A sárkány is érezte a hasonlóságot és Quincy-t kezdte üldözni. A többiek elfutottak, Charlie a sziklákhoz, a másik kentaur a havas sík talajon maradt távolabb. Quincy csúszkált és próbálta megzavarni a sárkányt. Az óriásgyík a farkával megcsapott egy tíz méteres sziklát, ami Quincy felé repült. A kígyófiú próbált elcsusszanni onnan, de nem sikerült, túl gyorsan jött a kő. A többiek azt láthatták, hogy a szikla becsapódik és ott marad. A kígyófiú nem jött ki alóla, nem tudhatták, túlélte-e. Sok esély nem volt rá.
- Gyíkuci, nekem is megy ám, csak kisebbekkel! - mondta Zenyatta és felkapott egy sziklát, ami nehéznek tűnt és a sárkány felé dobta. Amíg a kentaur elterelte a figyelmet, Charlie a Quincyre dobott sziklához ugrott és elkezdett ásni. Most pontosan olyan volt, mint egy róka, aki ássa a lyukát az erdőben, hogy oda elbújjon. Ő a kígyófiút akarta előkeríteni.

Amikor a másik lány kész lett a hóemberrel, még Celine is mosojgott. Teccet neki, de zavarza hogy soha se fog tudni egyedül ijet csinálni. "Juj de jo... szivesen csinálnék ilyem máskor is... csak nem igazi hóból... és mit tud Mr. Snowman?... havat lapátolni? vagy hógólyót gyártani?"  Mosojgott kicsit de még jobban remegett a hidegtöl. Utána ujra szolt. " Lehet hogy elolvadna... de arrol nem tehetnék... és nagyon fázok.... szörnyü ez a tél... mért nincs mindig meleg? " Szolt Centanna vacogva és lépkedett a hideg ellen.  
Amikor Quincy szolt ránézet mikozben már nyargalt arébb. Megnyogodott attol hogy nem hideget támad a sárkányszerü lény. " Jó tudni " Szolt vacogva Centanna, mikozben arrébb nyargalt. Nem értette hogy a sárkány mért a kigyófiút vette célba de aszt tudta hogy el kel a lény figyelmét terelni. Amikor a sziklák estek, Centanna önkéntelenöl démoni nyelven kámomkodott. Egy másodpercig megállt és megnézte hogy mi történt pontosan. De egy rövid másodpert mulva eléggé felébrett benne a démoni döhe és rosszasága. Egy pillanatra bántani akarta a mások lányt de még csarliet is. A duhétöl a lángok a lábain és kezein megnöttek és Celine is megszolalt, és a hangja a szokásosnál is mélyebb, démonibb volt. " Te féreg! " Kiáltot dühüsen és telyes emöböl a kárkány felé dobta a kerek pajzsot. Ekkor ö is a kö esés hez futott és mijelött a pajzs vissza tért volna hozzá, ö is felvett egy kéz nagyságjú követ és még gyszer nagyon erösen a lény felé dobta. Ez után fiszont már alig maratt ideje a pajzsot elkapni. Eléégé ügyetlenül de sikerült. Ekkor már kicsit gyengébbnek érezte magát a számára veszélyes hidegtöl, de most nem foglalkozott vele.

Zenyatta csodálkozva kérdezte Celinet:
- Ha nem hóból, akkor miből? Homokból nehéz lenne, de megpróbálhatjuk egyszer, szivi! Mr. Snowmant mindent tud, mindent lát, mindent hall. Itt áll, amíg nem jön a jó idő.
A kentaur lány nagyon vicces kedvű volt és örült a társának, aki sokban hasonlított rá. Celinenel már most jól érezte magát. 
A sárkány hüllőként a másik hüllőt akarta megölni először. Zenyatta a démoni nyelv hallatán elvigyorodott, de Quincyért is aggódott. Celineért is, mikor démonibb lett az eddiginél.
A pajzs nekiütközött a sárkány nyakának, aki ettől odanézett. Megállt a levegőben és a köveket elkerülgette. Gyorsan repült, a nagy testhez képest meglepően gyorsan. Nézte a két kentaurt és mikor Celine kezébe visszarepült a pajzs, a sárkány hátrahúzta a fejét. A lányok felé fújt és a szájából tűz jött ki egyenes csóvaként, ami utána szétvált. Egy lángnyelv Zenyatta felé indult, egy Centanna felé. Szegény Mr. Snowman elolvadt a támadásban és a szemnek, szájnak kirakott kövek a tócsába pottyantak. A hóból  még nagyobb tócsa kezdett alakulni. Charliet már nem látták, mélyre ásott a szikla mögött és a sárkány sem foglalkozott vele.