Veszélyterem

Az iskola veszélyterme, az egyik legfontosabb képzési helye a sulinak, ahol valóséletbeli és harci szimulációkat lehet futtatni. A földön maradt kree és shi'ar technológiának köszönhetően teljesen élethű hologramokat és szimulációkat tudnak itt létrehozni, amiket nem lehet a valóságtól megkülönböztetni.

A terem felügyelő"tanára" pedig maga Veszély.

Ivan az elmúlt hetekben érkezett az iskolába, és ez idő alatt szinte semmit sem kommunikált a többi diákkal. Nem azért mert nem tudott, (noha ez is erősen benne volt a pakliban) hanem mert nem is igazán akart. Amerika annyira más volt számára, egy teljesen új világ, mely szokatlanságával teljesen megrémítette a fiút valamilyen szinten. Ezt mondjuk sohasem lett volna hajlandó beismerni.
Elsőként érkezik a terembe, jóval nyolc előtt, lévén eddig is minden nap kora hajnalban kelt, és edzett. A katonai kiképzés éles nyomokat hagy az emberben...

Meleg van, kínzó meleg. Hiányzik a tél. Senki sincsen még itt, csak ez a fura robot nő. Feléje biccentek egyet, csak úgy némán. Noha a nyelvet kezdem tanulgatni, még mindig alig ismerek pár szót, inkább megértem amiket mondanak. Állítólag pár hónap, és mindent megértek. Kötve hiszem. A falhoz sétálok, és nekidőlök. Ha valaki bejön, talán rám ismer majd. Én leszek a különös orosz diák, a néma különlegesség.
Ha valaki bejön, feléje is biccentek, nem kívánok túlzottan foglalkozni velük, és azt sem igen tudom, mit keresek ezen a helyen. Nem túl sok órán voltam, de ez a terem egyáltalán nem hasonlít a többire. Talán harcolni fogunk? Testnevelés óra? érdekes lehet. Majd igyekszem a legjobbat nyújtani, és mivel fizikumom jóval az átlag, sőt talán még az edzettnek mondott emberek fölött is van, nem hiszem hogy ez bármilyen akadályt jelent majd.

Aisha Ayo nem volt ott a kiránduláson betegség miatt, amire az elmúlt hónapokban fény derült, nem más mint a képességének a "mellékhatása". Rájött, hogy bizonyos időközönként le kell vezetnie a feszültséget, különben eléggé robbanékony hangulatban, és állapotban lesz. Az elmúlt hetekben csak órákra járt, beszélgetett társaival, de nagyon mély ismeretségek nem alakultak ki. A mai napon 50%-osan telített az energiáiból, jelenleg ez a legmagasabb biztonságosan kezelhető energiamennyiség, de a veszélyteremben majd biztosan lesz rá mód, hogy levezesse...
Másodikként érkezett a terembe, az orosz fiúra széles mosollyal köszönt, mire az csak rábiccentet. Aisha ezt komoly sértésnek érezte, így tüntetőleg hátat fordított a magas szőke srácnak. Veszélyt kellő tisztelettel köszöntötte, lévén tanár-szerű gyilkos-terminátor-robot. Ha valaki más is érkezik, feléjük is kedvesen mosolyogva köszön. Barátkozós hangulatban van.

Mikor beteszem a lábamat a veszélyterembe, és alaposabban végignézek a társaságon, valahogy cseppet sem lep meg hogy ötödjére sikerült beesnek, sőt, furcsállom is hogy ennyire top 5 között vagyok, pedig én aztán nem siettem egy cseppet sem.
- Reggelt a jó népnek. - Köszönök egyhangúan, majd beállok úgy ahogy közelebb is megyek, de nem túlságosan, nem vagyok most igazán társasági hangulatban, lassan el kéne kezdenem foglalkozni a családi biznisszel, de ebben a suliban nem igazán van rá lehetőség, és a reggelre betervezett füvezést is önön hibámból kénytelen voltam kihagyni, meglehetősen kellemetlen és idegesítő tény. Az elmúlt három hónapban, nos nem igazán ismerkedtem senkivel, szándékosan legalább is nemigazán, csak aztán akármerre is mentem, mindig valahogy arra került a téma, és hát az elkerülhetetlent kerülgetni meg ugyebár nem lehet, max csak eltolni egy kicsit, de nem sokáig. Most eléggé változóak az érzéseim végül is, nem tudom hogy mit kezdjek magammal, nagyon nem.

Három hónap alatt próbált tanulni, de inkább bulizott, gördeszkázott, valamint próbált összehozni egy rockzenekart. A tanórára rendkivül fáradtan jött le. a Veszélyteremben ott volt mindenki. Vaszilij belépett, és figyelte, hogy kihez csapódhatna hozzá.
Ezek szerint későn jött. Odalépett Jakehez és a többiekhez. Nem kerülte el a figyelmét, hogy a terem közepén Veszély állt, a robot vagy MI, vagy nem tudta mi a franc.
- Szevasztok - odaállt Nogurama mellé. - Lemaradtam valamiről, egész este a netet bújtam, hogy honnan szerezhetnék zenekari cuccokat. Nyugi lesz rá pénzem, tudom Boris bácsi pinkódját.

Résztvevők: Jake Hamilton, Matt Lawson, Arisawa Mugurama, Liam V. Blacksong, Gulyás Csilla, Aisha Ayo, Lex Orrin, Vaszilij Dragunov, Rosemarie Cox, Alicia Havana, Sidonie Svelhova és Ivan Vasilovij (a többieket beírom, hogy beesnek)

A társaság, azaz a diákok nagy része időben megérkezett a tanóra kezdésére, még Sidone és Rosemarie futottak be pár pillanattal a megadott kezdésre. Pontban 8:00-kor Veszély is megszólalt.
- Jó reggelt mindenkinek, senki sem késett el azok közül, akik most itt vannak – kezdte. – A mai órán én leszek a felügyelőtanár. A megadott tanterv szerint a mostani alkalommal a fizikai és a szellemi képességeitek, erőségeitek határait fogjuk tesztelni és készülünk a lehető legrosszabb szituációra, ami érhet titeket odakint.
Néhány pillanat hatásszünetet tartott, amíg a fiatalok feldolgozták a hallottakat, majd csak utána folytatta.
- A mai órán 2019-be fogunk visszautazni, arra az időre, amikor a Loki Laufeyson és Ghost által vezetett AIM (Advanced Idea Machine) az aranykorát élte és a cég a csúcspontján volt. A mutánsüldözés a tetőfokán volt és ártatlanokat végeztek ki ezekben az időkben, csak azért, mert nem regisztráltak. Két csoport közül választhattok a mai órán, akik regisztráltak az AIM-nek, és akik nem. A kettő között a különbség, hogy aki regisztrált annak vért kellett adnia és leírták a képességeit, mindezt elraktározta az AIM, de ugyanúgy bűnözővé válhattak, ha regisztrálatlan mutánsokkal mutatkoztak, a mai polgármester Jet Li Tao is ilyen személy volt. Aki nem regisztrált, automatikusan terroristának nyilvánították, az összes mai X-men ilyen személy volt, őket üldözték és meg akarták ölni, ugyanez volt a sorsa mindenkinek, ki nem volt hajlandó magát a regisztrációnak alávetni. Elsőre még csak békésen kínálták fel a lehetőséget, nem egyből bélyegezték meg őket.
Ismét hagyott néhány másodpercet, hogy mindenki mérlegelhessen.
- Kérem mindenki mondja meg, hogy melyik oldalt választja, a regisztrált, vagy regisztrálatlan mutánsok oldalát.

//Szerk: a válaszhoz, a teljes világon volt mutáns üldözés, de a legdurvább az NY volt, úgy döntsetek a szituban, mintha a karaktereitek évek óta itt éltek volna New Yorkban//

~ Nah, közeledik... ~ Nézek Liamre ahogy felénk lépdel, eleinte jópofának tartottam a trükkjeit, de így három hónap után már elég idegesítő, még szerencse hogy engem aztán iszonyatosan nehéz felhúzni, de az ilyen dolgok már nekem is kissé... Sokak néha. Előad valami kártyás trükköt, meg virágokat " varázsol " a kezébe, de mind tudjuk hogy mi a trükk az egész mögött. Átveszem a kis növényt, mert hát miért ne? Nem vagyok én bunkó ember, csak nem nyűgöz le, csak zavar.
- És... Most mit kezdjek én itt ezzel? - Nézek vissza rá az egyik szemöldökömet felvonva, még ha lenne itt valami hely ahova le tudnám pakolni, de nincsen, egy gyakorlati órára készülünk és most hurcolhatok magammal egy virágot is, nagyon remek. Kíváncsi vagyok hogy mit válaszol, lehet eltünteti majd, végül is azzal kedvezne a legtöbbet, úgymond, mert megszabadítana egy egyenlőre fölösleges tehertől, aztán később majd persze elültetném egy cserépbe, és próbálnék újranövesztéssel életet lehelni bele, aztán majd kiderül hogy mi sül ki belőle, már ha maga a virág igazi egyáltalán. Veszély kérdésére megvakarom a tarkóm, majd pedig..
- Regisztrált, egyértelműen. - Ez iszonyatosan pocsék lesz, már most érzem, de továbbra sem veszek nagyon a dologról tudomást, életveszélyben nem leszünk, addig meg nem vészes a dolog.

A korán kelés sosem volt az én stílusom és sajnos ezzel most is így volta. 8-ra a veszéteremben, de már így is későn keltem. Hát remek. Sietve szaladok a megadott helyre remélve, hogy a tanárok nem lesznek túl mérgesek rám. Mikor beérek látom, hogy már elég sokan itt vannak, de még mindig nem mindenki. Végigmérem a helyet, de egy tanárt sem látok, csak Veszélyt, de őszintén megmondva mai napig nem tudom, hogy mi is ő valójában.
- Elnézést a késésért. - Mondtam kicsit lihegve, hiszen a fél iskolát átfutottam, hogy ne késsek el. Nem igazán tudtam, hogy mit fogunk csinálni, de a hely nevéből ítélve valami veszélyes lesz, így a gitáromat is hoztam fegyver gyanánt hátha szükség lesz rá. A tábor óta eltelt három hónap és egész jól kijövök a többiekkel is, de ennek lehet, hogy van valami köze a képességemnek is. Ekkor Veszély elkezdte mondani, hogy mi lesz a mai óra témája. Hát elég meglepő, de nincs más választásunk úgyse. A választási lehetőségen egy percig sem kellet gondolkoznom
- Regisztrálatlan szeretnék lenni - jelentettem ki rögtön. Sajnos nem tudok sokat erről, de tudom, hogy igen rossz korszaka volt a mutánsoknak. Nem tudom, hogy mi fog ránk várni, de kész vagyok mindent megtenni, hogy jól helyt álljak ezen a feladaton. Igazi harci helyzetbe még soha nem kerültem így nem tudom, hogy mi az amire képes lennék ilyen szituációban.

A feladat, hogy válljanak két csapatra. Ez olyan lesz mint valami online játék, amiket imádott. Sirály lesz, annyit játszott az ilyeneken Unka bácsi gépén, míg az le nem jelszavazta.
- Regisztáratlan. Le a rendszerrel - mondja vigyorogva, majd Csillára nézz. - Mondtam már, hogy imádlak? - Noguramára nézz. - Na nem úgy, hanem mint egy istennőt, aki... na ez is hülye volt. Bocs. Oké este ezt beszéljük meg, én dobolni akarok. Most rendeltem a neten egy dobszettet. A fele zsebpénzem ráment. Borisz bácsi megöl, de a hírnévért mindent.
Majd megint Veszély felé fordul, látja, hogy egy leányzóval épp egy srác beszélget, de csajon látszik, hogy zavarja.

Csendben figyelem végig az eseményeket, egy kukk nem sok, annyit sem értek. A robot feltesz egy kérdést, mindenki benyög egy-két szót. Gondolkodóba esek, a beszédük gyors, amerika különböző részeiről, különböző akcentussal beszélő emberek.... A franc essen belétek. Jó ha a szavak tizedét megértem, de abból semmit sem tudok összerakni, amivel előrébb haladok.
Valahogy feltűnik, hogy az az egy-két szó, az mindenkinél feltűnik, és csoprtokra oszlanak. Kettőre. Mintha csapatot osztanának, esik le végre a tantusz. Mindenki rám néz, úgy látszik én vagyok az egyik utolsó, de hát mit tehetek róla, azt se tudom miről van szó. A Csilla nevű, (amúgy igen vonzó) lány mellé lépek, és biccentek egyet a robotnak, miszerint az ő csapatában vagyok. Akármit is jelentsen ez. Ha a lány rámnéz, egy mosolyt elengedek irányába, amúgy meg nézek magam elé.

Kicsit elbambult, és mire magához tért, azt vette észre, hogy mindenki csapatot választott a Veszély által felsorolt két oldal közül. A helyzet igencsak egyszerű, bevágják őket a sűrűbe, a csaták legnagyobbikába, és túl kell élniük. Gyorsan körbe néz, majd ahhoz a csapathoz csatlakozik akik kevesebben vannak, mert úgy gondolja így lesz igazságos. Kicsit fél még ugyan erejétől, és nem akar ártani senkinek, de ha arra kerül a sor, hát senki sem tudja mi lesz, esetleg társai osztoznak-e pacifista nézeteiben. Odalép hát a regisztrált csoporthoz, majd rámosolyog az "ellenségre" jelezvén, hogy ő nem igazán a csata párti, de muszáj választani. Ránéz a társaira akik szintén a regisztrációt választották, és elgondolkozik, vajon a való életben is regisztrált lett volna? Hogy tudta volna inkább a békét tartani? Lázadóként semmikép, de vajon az AIM-hez csatlakozva lehetséges volt ez? Akkor még buta kislány volt, de ahogy érett nő lesz belőle, úgy kell lassan elgondolkoznia ilyen fontosabb dolgokon.