Veszélyterem (Főmágustorony)

by **Thorhalla** Csüt. 05 Jan. 2012, 15:28

A főmágustorony veszélyterme, az egyik legfontosabb képzési helye a toronynak, ahol valóséletbeli és harci szimulációkat lehet futtatni. A földön maradt kree és shi'ar technológiának köszönhetően teljesen élethű hologramokat és szimulációkat tudnak itt létrehozni, amiket nem lehet a valóságtól megkülönböztetni.

by **Sarah** Csüt. 05 Jan. 2012, 18:58

Daniel válasza nem lep meg, egyértelmű volt hogy ő is így van velem, igazából örülök is hogy ezt a reakciót kaptam tőle, mert ezekszerint jól végzem a " munkámat ".
- Nos ennek örülök. - Mondom, majd fordulnék is el tőle, s mennék tenni a dolgom, azaz leülnék egy kényelmes helyre és várnám a következő rohamot, amit nem bírnánk ki, de hamarab kapok tőle egy kérdést, mint ahogy mindenzt megtehetném.
- Még működik, de itt már semmi hasznát nem veszem. - Majd Ethanre nézek... Höh... Szóval Ethanre nézek, aki ezzel egyidőben felrobban, meglepő fordulat, és kellemetlen is, mert hatására repülök egy szépet, és meg is égek... Igaz, én mindebből már nem érzek semmit.

Az ismeretlen helyen:
Lassan kezdek magamhoz térni, kényszeresen köhögni kezdek, a fejem úgy fáj mint ami szét akar hasadni, és az oldalamban még mindig elég intenzívem érzem azt a kellemetlen szúró fájdalmat. Megpróbálok felülni, az első próbálkozás nem igazán jön össze, egy tompa puffanással esek vissza a padlóra, s realizálom hogy milyen kényelmes is valójában, csak így fekszek... Elvagyok...
~ Biztosan meghaltam, nem gondoltam hogy a túlvilág ennyire... Sötét. ~ Nézek körbe, s ekkor tűnik fel hogy a többiek is itt vannak, ez már ad elég inspirációt ahhoz hogy megerőltessem magam eléggé ahhoz, hogy valahogy két lábra álljak, és talpon is maradjak. Jobban szemügyre veszem a többieket, és feltűnik hogy Daniel... Még mindig itt van!
- Ó uram... - Kezdek bele kissé csalódottan. - Miért büntetsz engem azzal, hogy még itt is néznem kell azt a sárga fejét? - Kissé szarkasztikus hangnemben mondom, de inkább amolyan poénnak szánom. Mivel mindenki itt van, gyanítom hogy valami csodálatos hűde módon túlélhettük, bár elég szép bumm volt, ha pontozni kéne, tízből kilenc és fél pontot kapna, a maradék fél levonást meg azért kapná amiért eltalált. Nos, hagy legyek egy kicsit " jólnevelt ", Közelebb lépek Rachelhez, s finoman kezet nyújtok neki hogy felsegíthessem a földről... És ha elfogadja akkor igyekszem magam minél jobban megtartani, mert ilyen állapotban nem vagyok benne biztos, hogy gond nélkül elbírnám, de csak megbírkózok vele.

by **Tyler** Pént. 06 Jan. 2012, 12:13

-Hát ez nem jött be....-
Morgom, ahogy a felrobbanásom után egy sötét helyen ébredek fel. Nyögve feltápászkodok, ahogy látom a többiek sincsenek, túl jó állapotban.
-Na jó tisztázzuk, gőzöm sem volt, hogy felrobbanok, csak fedezni próbáltalak titeket, míg lelépünk.-
Körbenézek, sehol semmi csak a vak sötét. Meghaltunk volna, vagy mi a fene van már megint. Próbálok tüzet teremteni a tenyerembe, hátha ad némi fényt.
-Hát nem hiszem, hogy meghaltunk volna....Mephisto már a nyakunkon lenne, plusz Lorna sem lenne itt, vagyis a pokolban...-
Gondolkodok hangosan, miközben teszek pár lépést előre a sötétben, óvatosan.

by **Steven** Pént. 06 Jan. 2012, 12:26

- Annyit még tudnál segíteni… - Válaszoltam volna Davidnek, de ekkor Manó felrobbant. Nem volt időm, hogy a pajzsot áthelyezem oda, és ha tudtam volna akkor se lett volna már elég erőm ahhoz, hogy kivédjem a robbanást, túlságosan kimerült voltam már ehhez. Csak annyit éreztem, hogy a lökés hullám magával ragad, majd mindent elborít a sötétség.

Az első dolog amit ismét érzek, az a fájdalom ami az egész testemre kihat de főkép a bal karomra. Ezután kinyitom a szemem, bár meglepő módon, nem láttok semmit. Azonban fülemben egy ismerős hang cseng. Megkönnyebbülök, hogy nem vagyok egyedül itt, de az öröm hamar elszáll, miután felismerem a hangot.
- Narancs.. Nem sárga. – Válaszolok David-nek miközben próbálom magam ülő pozícióba helyezni. Ezután veszek egy mély levegőt és át gondolom mi is történt velünk. Előhívom a pengémet, hogy fényt adjon és körbe nézek a helységben.
- Mindenki itt van? – Kérdeztem miközben végig néztem magamon, hogy a törött kezemen kívül szereztem-e újabb sérülést.

by **Albert Shear** Pént. 06 Jan. 2012, 16:35

~ Ez fáj. ~ jegyzi meg magának komoran, miközben rugóztatja a jobb térdét. Valójában az egész jobb lába sajgott. Valószínűleg vagy eltalálta, vagy a robbanás keltette légnyomás hatására mozdult valami rosszul a lábában. Ahogy fel tudja mérni saját állapotát, járni mindenképpen tud majd. De egy ideig nem ugrálhat, eshet nagyot. Legalábbis ha el akarja kerülni a komolyabb következményeket.
Néhány guggolás után Yusuf felméri a ruházatét és felszerelését. Se íja, se kése, se vesszői, se bicskája, se kötele. Semmi nem maradt nála. Azt a tényt, hogy életben van látható sérülés ugyanakkor a felszerelései nélkül, úgy értékeli, hogy fogoly. Még ha nem is lát túl messzire a sötétség homályában, azért felfedezni véli társainak sziluettjét. A rikító bőrű társát mondjuk könnyebb volt kiszúrni, mint a többieket. Bár így sem tudott mindenkit egyből beazonosítani. A hangjukból annál inkább. A hangok terjedéséből ugyanakkor a terem feltételezhető nagyságát is megpróbálja felmérni. Ha elég kicsi helyre vannak bezsúfolva, akkor azt azért felismeri. Egyelőre nem akar túl sokat mozogni, mert lehetnek olyan rejtett csapdák vagy csak egyszerűen veszélyek a sötét helyiségben, amiket szeretne elkerülni.
- Nincs meg mindenki. - Jegyzi meg halkan, mert ezt egy rettenetesen hülye kérdésnek tartja.

by **Quentine Constantine** Pént. 06 Jan. 2012, 17:09

Lövöldözök, mint a meszes, de nem nagyon hatja meg Magneto embereit, aztán durr és sötétség.
-Mi van, Manó, most hogy Freyr lelépett, te nyírsz ki minket? - Kérdem gúnyosan, aztán elfogadom Dave kezét. - Kösz.
A felállás és a mozgás is fájdalommal jár, az égési sérülések miatt húzódik a bőr, az alkarom és az oldalam is megégett, még jó, hogy a ruhám nem fogott tüzet. Szerencsére nem gennyedzik, vagy ilyesmi, de azért nem egy szép látvány. És nincs nálunk semmi.
Koncentrálni kezdek az első alkalomra, amikor Kazarral megcsókoltuk egymást, és a kezem felragyog. Lámpa híján ez is megteszi. Fénylő kezeimet körbehordozom a szobában, ahol lehetünk, hogy megnézzem, hol vannak a falak, ajtók, ablakok. A levegőbe szagolok, és erősen fülelek, próbálok olyan támpontokat találni, amiről belőhetem, hogy miféle helyen lehetünk. Börtön? Kínzókamra.
Kiterjesztem a tudatomat, és a közelben lévő más embereket, mutánsokat keresek, ha pedig találok valakit, megpróbálom kideríteni, hogy ki ő, mit csinál itt - és hol van az az itt.

by **Bishop** Pént. 06 Jan. 2012, 18:25

Hát ez nem jött össze, sőt mi több, egyszerűen a lovas fickó felrobban és mi is vele, úgy éreztem, hogy meghalok, egy sötét helyen tértem magamhoz, pont az egyik sebem égett meg ahogy érzem, de legalább az már nem vérzik, nem baj majd a másik kettő. Nincs tervben, hogy sokat mozogjak, egyszerűen az egyik kezem az arcomra teszem, ennyi elég is.
~ Nem baj, lehet ez még rosszabb is... csak nyugi.
Csak ezután nézek körbe ahogy tudok...

by **Serena Davidson** Pént. 06 Jan. 2012, 18:37

//Előzmény: Times Square, Manhattan//

Azt láttam utoljára, hogy Manó magához rántja az egyik alakot, majd robbanás. Utálok felrobbani a skrullok óta. A többiek hangjára tértem magamhoz, fájni nem fájt semmi, de égett szag fogadott és vér a többiek részéről. Ó, hogy a fenébe nem lehet egy ilyen helyen szellőztetni. Vagy kell nekem beleszagolnom a levegőbe. Ettől lett hányingerem.
- Utálom az égett hús szagát – morogtam.
Manó szavaira hangosan mordultam fel, na jó a gyászolása eddig tartott, most már kikaparnám a szemét ezért.
- Mert én aztán olyan halhatatlan vagyok pubi! – morogtam. – Én is megölhető vagyok, de határozottan élőnek érzem magam.
Mivel feltételezem Rachel belevilágít a szemembe, a szaglásom alapján próbálom kitalálni, hogy merre lehetünk, már ha az égett húson és ezeken kívül érzek mást is.

//Bocs rosszul írtam, mármint egy vessző félrement, itt van Lorna is.//

by **Thorhalla** Szomb. 07 Jan. 2012, 11:28

??:?? – Ismeretlen helyen
Résztvevők: Lorna Howlett, Ethan Jackson, Andrew Ramirez, Yusuf Azeem Omnim, Rachel Wilcox, David Ethan és Daniel Hamilton

Az alvadt vérszagot hamarosan a többiek is megérzik már, nem csak Lorna, de ilyen mértékű sérülést mégsem érez magán senki sem. Amikor Rachel-nek sikerült fényt gyújtania, akkor a vérszagra is megkapják a magyarázatot. Pár méterrel előttük az elvágott torkú Victoria fekszik, ha valaki véletlenül ért hozzá, akkor úgy két napja lehet már halott. A hely egy olyan 20x20 méteres raktár lehet, teljesen sötét, ablakai nincsenek. Rajtatok kívül más nem is volt benne, és személy sem. Teljesen üres, magasságra úgy öt méter lehetett. Rachel pedig senkit sem érzett a közelben a telepátiájával. Pillanatokkal később egy széles holoképernyő jelent meg, ami kellően bevilágította az egész helységet. Rajta pedig a régi jó ismerősötök tűnt fel. Magneto!
- Gyermekeim! – mondta. – Végre megéltük, győztem! Két feladatom van számotokra, először is, behódoltok nekem és elismeritek uralmamat a mutáns faj és a föld felett. Másodszor játszani fogunk. Mindannyiótokba nanobotok millióit fecskendeztük be, amivel az figyelhetünk titeket.
Ha végignéztek magatokon valóban érezhetett magán mindenki egy nagyobb tű nyomát, ami az oltás lehetett a nyakukon.
- Egy-egy nagyobb feladatot végeztek el nekem az eskütök után. Minden bizonnyal biztosra vettem, hogy nemet mondanátok, így egy kis ösztönzés…
A kép villant és egy börtönszerűségre tűnt fel, a családjaitok, szeretteitek eszméletlenül, ki megbilincselve, ki láncokon feküdt egy nagy helységben. Egyedül csak Yusuf és Andrew-nak nem volt ott egyetlen rokona sem, mivel nekik már senki sem volt életben.
- Minden hibáért a feladat közben egyikőjük meghal, ha elfogytak ti következtek. Remélem érthető voltam gyermekeim.

??:?? – Ismeretlen helyen
Résztvevők: Haward Maximoff és Grigorij Taylor

Nem is olyan messze a többiektől egy nagyobb fényes helységben Haward és Grigorij várakozott Magneto-val. Ők látták a csapatot és végighallgathatták, amit az idős uralkodó elmondott a világ hőseinek. Akik most inkább szánalmas bagázsnak voltak mondhatóak, mintsem az ellenállás egyik legnagyobb személyeinek. Magneto talán két legmegbízhatóbb emberei voltatok, Grigorij-t nemrég elfogták Magneto-ék és agymosással állították a maguk oldalára, mintha mindig is őket szolgálta volna. Az utolsó mondat után lenyomott Magnus egy gombot és a két fiatal férfira nézett.
- Remélem megbirkóztok a feladattal fiaim, hogy soha se tudják végrehajtani azt, amit szánok nekik – mondta.

by **Adam Taylor** Szomb. 07 Jan. 2012, 12:28

Grigorij Magnetora és Hawardra néz. Aztán végigméri a csapatot is. Az apja küldte ide, hogy egyenesen Magneto legjobbjai között szolgálhasson. A fiú égett vágytól, hogy bizonyíthasson. A férfi végignézett a "hősökkön" szánalmas banda. Csak azt remélte legalább nem patkolnak el gyorsan.
- Uram, szórakozni szabad velük? Vagy csak öljük meg őket gyorsan? - kérdezi a fiú mohón. Látszik rajta, hogy ég a harcért. Szinte minden porcikája izzik, hogy végre érezhesse a vér szagát. Közben ellenfeleit elemzi. Az egyikük tökéletes állapotban bizonyára ő a regenerátor. Az egyik tűzzel operál egy másik pedig fényt hív elő a kezéből. A fényes kezű lány és a regenerátor egész szépek. Élvezettel fogja hallgatni a sikolyaikat. Nem felejti el a tényt, hogy a sebesült ellenfél a legveszélyesebb. Viszont ezekben nem az ellenséget látta. Megtörtek voltak elesettek. Már-már sajnálta őket. Nem szerette ha gyengék kivégzését bízzák rá.

by **Haward Maximoff** Szomb. 07 Jan. 2012, 13:55

Taylor eléggé begőzölve várja már a vadászidényt, ami voltaképp érthető, hiszen látszik rajta, hogy lételeme a harc és az ellenségeivel való kibabrálás. Jómagam hűvös nyugalommal, csendben hallgatom végig nagyapám szavait. Tudtam, hogy ez sem kevésbé fontosabb megbízás, mint a korábbi Új Parlament béli küldetésem volt. Azóta igyekeztem még többet foglalkozni a saját képességeim edzésben tartásával, és lehetőleg fejlesztésével is. Sokkal több gyakorlásra volt szükségem ehhez, de végül sikerült. Az erőm egyre kifinomultabb és intenzívebb lett. Már távolabbról is képes vagyok irányítani a folyadék állapotúvá változtatott fémeket, sőt, mindezt már nagyobb tömegekben is képes voltam megtenni. Ami pedig még látványosabb eredmény volt számomra, hogy az intenzív edzéseim során már képes voltam a nemesfémekkel is bíbelődni, ami kezdetben egyáltalán nem ment. Jóllehet, nagy súlyokban és távolságokban most sem tudok csodákat művelni velük, de már képes vagyok alkalmazni őket, és ez nekem éppen elég. Ráadásul már meg tudtam érezni az általam manipulálni kívánt fémről, hogy az milyen, és ennek alapján tudom már behatárolni, hogy képességeim hatással lennének-e rá, vagy nem. Így hát, most itt állok, új feladatom küszöbén, erősebben, mint a múltkor voltam, és amikor nagyapa befejezi a mondanivalóját, én csak egy mosollyal az arcomon bólintok felé egyet. Tudhatta, hogy számíthat rám, mint ahogy a Parlament eseményeinek forgatagában is, erről már napokkal ezelőtt biztosítottam. Nem tudom, közben hogyan alakult annak a furcsa hölgynek a terve, azóta ugyanis nem beszéltem, nem is találkoztam a Halál Avatárjával. Most is kirázott egy kicsit a hideg, ha a lány meglepően gépies, hűvös, és érzelemmentes stílusára gondoltam, ami fölött még mind a mai napig nem tudtam napirendre térni, és rendezni magamban, hogy ugyan hogyan is tervezheti a továbbiakat. Nekem már ott kikapcsolt az agyam, mikor közölte, hogy egy realitást megrengető identitástkészül a Földre szabadítani egy másik világból. Ugyan túltettem magam rajta, és igyekeztem elfogadni, hogy ilyen társaságokkal álltunk össze, de a megemésztése még mindig egy kicsit nehéz volt a számomra. Mindazonáltal most igyekeztem inkább a mostani történésekre koncentrálni. Lenéző pillantást vetettem az úgynevezett "hősökre", majd végignéztem a társaságon, továbbra is undorral az arcomon. Utáltam már az egész lázadó bagázst. Miért nem tudják csak úgy simán megadni magukat? Olyan nehéz lenne ez? Na de mindegy is. Ha nem hódolnak be, úgyis mind meghalnak, remélhetőleg. Még mindig nevetés fogott el, ha a szánalmas kis "mentőakciójukra" emlékeztem vissza a Parlamentben, amikor túszként vittem el az Embertelen Királynőjüket. Erről jutott eszembe az Avatar terve és kissé elmosolyodtam, nyilván érthetően miért. Most visznt megráztam magam, és nagyapa felé fordultam a következő kérdésemmel, hosz nem árt, ha tudjuk, mi vár ránk a következőekben.

- Mi lesz az első feladatuk?

Teszem fel neki a bennem felmerülő kérdést, és a választ megvárva, meghallgatva, elkezdek valami terv féleséget összerakni a fejemben, hogyan is babráljak ki a lázadó ellensétges csoprttal, ezúttal a társammal, Grigorijjal az oldalamon.

by **Tyler** Szomb. 07 Jan. 2012, 15:03

-Victoria!-
Üvöltök fel, ahogy meglátom a véres testét. Odarohanok hozzá, miközben az jár a fejemben, hogy ez biztos csak egy rohadt trükk. A holo kivetítőre bámulok, ahol az a mocsok jelenik meg.
-Apa! Anya....hogy merted, te szemét....-
A dühtől ami bennem munkálkodik, önkéntelenül is átalakulok, habár ez a legkevésbé sem érdekel jelen pillanatban.
-Mit akarsz tőlünk?! Nincs elég mutánsod a kis játékaidhoz??!-
Kérdezem a visszafojtott dühtől remegve és attól, hogy anyáékat fogja bántani, ha kieresztem a dühömet. Bármit is mond, bele fogok menni. Azt is sejtem, hogy csak szórakozik velünk ez az állat, és mindent megfog tenni, azért hogy elbukjunk. Biztos vagyok benne.

by **Sarah** Szomb. 07 Jan. 2012, 15:37

Rachel elfogadja a segítséget, ennek pedig kifejezetten örülök, pláne hogy még fényt is ad... Mint egy bio lámpa, egy mini változat zseblámpa gyanánt tuti jól jönne belőle, világsiker lehetne... Ja hogy itt már nincs normális világ? Kár érte. Ölbe tett karokkal nézek Vic hullájára, kissé sajnálom a drágát, dehát igazából katonák vagyunk, a katonák pedig előbb vagy utóbb de meghalnak, meg persze van az a kevés szerencsés akik túlélik a dolgokat, de én egészen biztos vagyok benne hogy mi nem tartozunk majd közéjük. Nem kell sokat várni, és megjelenik Magneto... Óh míj meglepő, ki gondolta volna hogy ő áll megint a dolgok mögött?... Kissé megüt a guta amikor meglátom a szüleimet, képes uralkodókat elraboltatni, zsarolni a családunkal, de ahhoz már nincs elég vér a tökében hogy szemtől szembe jöjjön velünk.
- Heh... Szánalmas patkány, még csak az ötleted se eredeti... - Hangomban nem igazán hallatszik az aggódás vagy hasonló gyengítő érzések jelenléte, pedig vannak bőven.
- Játék a mások és saját életünkért... Pont mint egy ősi filmben amit anno anyám mutatott... Mi is az?... Reszelő?... Ó nem lényeg, ha már ennyire beszari vagy, legalább valami saját húzással próbálj meg előrukkolni. - Majd Danielhez lépek.
- Tökmindegy, mindkettő ugyan olyan hülyén néz ki. - Egy kis tarkó vakargatás, majd rátérek amiért valójában hozzászóltam.
- Nem szivesen teszem, de ezt most megkívánja a helyzet, nem tudom mit akar a nyakunkba sózni feladatként, de amíg ez a helyzet fennáll, addig azt javaslom, tegyük félre az... Ellentéteket, elfogadva? - ~ De csak addig. ~ S ezzel kezet nyújtok immáron neki is, és remélem hogy gyorsan a végére érünk, nehéz lessz megállni hogy ne szóljak be neki itt-ott valami frappánsat. Attól függetlenül hogy elfogadja-e vagy sem, végül Vic teteméhez sétálok, letérdelek mellé, s ha a szemei nyitva vannak akkor egy könnyed " simítással " lezárom azokat, így megadva a végtisztességet a számára. Igazából ő volt az egyetlen a csapatban akit régebb óta ismertem, és furcsa hogy halott, és hogy ilyen... Könnyen elintézték, de tényleg, egy vágás a torokra és vége az egyik legerősebb harcosnak akit ismertem, és ráadásul nő is! Dupla veszteség. Ha valaki hozzám szól, amit kétlek, de ha mégis akkor úgy teszek mint aki meg se hallja, s továbbra is féltérden maradok.
~ Véged van Magneto. Most túl messzire mentél. ~ És valóban, már az is sok volt kissé hogy az egész világot a rabszolgájává tette, de ezzel hogy a családomat is belevonta a dologba, immáron végleg betelt a pohár. Remélem hogy ránk ereszti azt az elcseszett retardált unokáját, mert ha összefutok vele, az biztos hogy az első adandó alkalommal kicsinálom! Igaz nem hiszem hogy ez érdekli majd az öreget... Bár lehet mégis, a lényeg hogy ha ő cseszteti a családom, akkor én is neki esek az övének, és szerintem ezzel nem csak én vagyok így jelenleg... Ennek a féregnek hallnia kell.

by **Bishop** Szomb. 07 Jan. 2012, 22:38

Gyorsan kiderül, hogy Magnetonak van köze a dologhoz, itt van Victoria is, de már holtan, és vannak itt egyéb bajok is. Nevezetesen Magneto a társaim hozzátartozóit elrabolta és valamibe bele akar kényszeríteni. Közben felállok de egyáltalán nem vagyok jól, rossz hatással vannak rám.
~ Huh de szédülök nem, nem tetszik ez nekem, fáj a fejem, remélem nincs túl nagy bajom.
- Most erre nem tudok mit mondani. Legyen...
- Ez mi ez? Te jó ég, szerencse, hogy holo az a kivetítő, mert valami cuccal már megtunkoltam volna. Aztán biztos vicces így szórakozni, meg skrullokat küldözgetni, azt én is ezt csinálom szabadidőmbe, erre élvezkedem. Szerintem meg az lenne vicces, ha leülnénk a sarokba és várnánk, hogy a rokonok elfogynának aztán meg mi is, jó műsor lenne, főleg annak aki utoljára marad... aztán a vérből lehetne művészi szintű hiperrealista festményeket festeni, hogy milyen jól elfoglalta Magneto a világot. Csak ez a...
- Legyen... felőlem, mehet az eskü.
Nézek nyugodtan körbe, és még mindig szörnyen hasogat a fejem.

by **Steven** Hétf. 09 Jan. 2012, 00:15

Miután végig vizsgáltam magam, a pengét szertefoszlattam. Mások épp elégé bevilágították a helyet nem volt rá szükség. Aztán persze megjelent a hírhedt ellenség képe is. Magneto.
~ Nem úgy néz ki, mint a képeken. Érdekes.~ jegyeztem meg magamnak miközben figyeltem, amit mond. Mikor apámat megláttam a képen, nem igazán rázott meg a dolog. Egyrészt kételkedtem benne, hogy valaha is képes legyen elkapni őt bárki. Másrészt még ha valahogy sikerülne is valakinek, akkor egy nyamvadt lánc nem tartaná vissza. Amíg bizonyítékot nem láttam rá, hogy tényleg elfogták, addig nem aggódom különösebben érte. Ennek ellenére most sakk-ban voltunk így hát bele kellett menni a játékba.
- Eddig is együtt dolgoztunk. Nem értem most mire gondolsz. – Válaszoltam Davidnek, miközben elfogadtam a segítségét és felálltam. Törött kezemet próbáltam minél kevesebbet mozgatni.
- Rendben. Esküszöm. – Válaszoltam a holoképnek, majd Victóriára néztem. Furcsa volt.
~Miért vágták el a torkát? A miénket miért nem? Neki miért nem adta volna meg a választás jogát?.. Vagy épp hogy ő az aki rendelkezett választással? Lehet hogy ember, de még sem átlagos ember, és hát akkor is az unokája.~

by **Albert Shear** Hétf. 09 Jan. 2012, 02:23

~ Victoria! ~ mozdul az idegrendszere a halott nő látványára. Odalépne, megnézné, hogy hogyan tudna segíteni rajta. Már mozdul is a felsőteste, de az agya időben megálljt parancsol. Éppen hogy csak kimozdul a teste, de már az egyik lába megnyúlik néhány centivel. Aztán önuralmat erőltet magára. Behunyja a szemeit s arra kényszeríti az izmait, hogy megelőzzék a remegést. Ugyanis tudja, hogy ennek kell következnie. Társainak tucatjait látta már a halálba sétálni, de amikor egy karizmatikus vezetőt lát holtan, egy olyan személyt akire felnéz, az mindig megrázza. Victoriával találkozott először a csapatból. Ő hozta ki a börtönből és ő vitte bele ebbe az egész hősködésbe. Nélküle nem lenne itt. Talán jobb helyen lenne. Vagy halott. Ellenben Victoria elvesztésével neki sem maradt túl sok oka a maradásra. Tekintete Ramirezre siklik. ~ Visszatér a régi módihoz. Színt vált. Visszatér Magnetohoz. Sohasem bíztam benne...egészen biztos, hogy beépített ügynök. Ha ez bebizonyosodik, akkor megteszem azt, amit még a szigeten kellett volna...megölöm. ~ Szemei résnyire szűkülnek és néhány másodpercig csak Ramirezt figyeli. Majd összeszorítja a fogait s nagy levegőt vesz.
- Nincs más választásunk. Esküdnünk kell. Higgadtan. Talán így lesznek akik túlélik.

by **Serena Davidson** Hétf. 09 Jan. 2012, 15:35

Szörnyülködve néztem Victoriára, ahogyan holtan feküdt nem messze tőlünk. Tudtuk, hogy gyűlöli az unokáját és megveti, mert ember és mondta is Vic többször, hogy mindig is próbálta megöletni, de az, hogy esélyt sem adott neki. Nem volt fair! A körmeim a tenyerembe vájtak és reszkettem a dühtől, főleg Magneto szavai után. Már éppen ott voltam, hogy elküldjem igencsak messzire és részletezzem miként fogom kibelezni, amikor megláttam egy szobában a többiekkel anyát és apát. Anyát ismertem, hogy inkább meghalna, mintsem bajom essék és így egy csapdába könnyedén belesétálhatott, apa meg elindult, hogy egyedül ölje meg Magneto-t, és neki pedig ugyebár az adamantium csontváz miatt esélye sem volt semmire. Felesleges kérdések és anyázások, csak megöli őket, miért? Mert megteheti. De ha egy újjal is hozzájuk meg érni, akkor én ölöm meg a teljes sleppjével együtt! Lassan, nagyon. Vicsorogva néztem fel, a morgásomat határozottan hallani lehetett, ha anya és apa nem lennének ott, már régen megtettem volna, de így? Őket nem kockáztathattam, nem tudnék úgy élni, ha miattam esne bajuk.
- Legyen, elismerlek a Föld urává és esküszöm, hogy nem fordulok ellened sem családod ellen, míg uralmon vagy! – vicsorogtam.

by **Quentine Constantine** Hétf. 09 Jan. 2012, 21:16

Sehol egy lélek rajtunk kívül, vagy levédték a helyiséget valahogy, vagy nagyon el vagyunk szigetelve. Aztán meglátom...
-mindenségit! - A torkomig jön fel a reggelim, ott szerencsére megálljt parancsolok neki, és elfordulok Victoria irányából. Skrull, egy skrull, alakváltó, telepátia, nem igazi, biztos, hogy ez nem a valóság.
Aztán jön a kivetítő. A k-rva anyád, a mocskos k-rva anyád, rohadj meg te gennyláda! A szüleim... Nem, ezek csak skrullok lehetnek, skrullok, alakváltók, trükkfelvétel, az egész hazugság. De... Ha mégsem? És ha tényleg csak alakváltók, egy idő után minket is... Nem! Mi van, ha köztünk is van skrull?
Rögtön a többiek elméjébe nézek, egyenként, hátha valaki gyanús, alaposan végignézek azokon, akiken furcsaságot tapasztalok, hátha a külsőjük sem tökéletes. Rágcsáljon gyutacsot. Rágcsáljon gyutacsot!
-Esküszöm, hogy egy ujjal sem érek hozzád vagy a szarrágó családodhoz... Seggfej. És elismerlek a Föld urává. teringettét a Földet!
Vajon tényleg azt hiszi, hogy a legkevésbé is számít nekem ez az eskü? Még csak eszembe sem jutna, mikor megszegem, hogy valami helytelent teszek. Balfasz.

by **Thorhalla** Kedd 10 Jan. 2012, 11:35

??:?? – Ismeretlen helyen
Résztvevők: Lorna Howlett, Ethan Jackson, Andrew Ramirez, Yusuf Azeem Omnim, Rachel Wilcox, David Ethan és Daniel Hamilton

- Minden bizonnyal megfordult a fejetekben, hogy miként fogtam el őket – mosolyodott el Magneto. – Egyszerű. Meg lettek fenyegetve a médiában, ha nem adják meg magukat, ti haltok meg. Egy szülői szív nem kockáztatja a gyermekét. A lányom és Mr. Miller nem adták meg magukat – ezzel Victoria-ra mutat. – Ez a tieiteknek is kellően meggyőző volt.
A szitkozódásokra Magneto szigorúan csóválta a fejét, majd intett valakinek. A holokép átváltott teljesen a másik szobára. Daniel is láthatta most már, hogy az apja ott van, ő is alig-alig van magánál, a szobában nincs ablak, cserébe tele van fénnyel, világítanak mindenhonnan, nehogy Jake át tudjon menni az Elődök földjére. Valóban csak az Asgardiak és Wanda nem voltak ott, meg Rachel anyja sem, neki csak az apja. Ko-Relen pedig egy egyszerű rabruha, a Nova páncél és sisak sehol.
- Akkor kezdjük, akik nem tudták megállni beszéd nélkül… - mondta Magneto hangja. – Mind a hármat.
Két alak került képbe, mind a kettőjükön légző maszk, hogy a szobában levő nyugtatók hatása rájuk ne vonatkozzon. Egy hatalmas húsvágó ollóval léptek először oda Ko-Rel-hez, elég nagy ollóval, hogy akár egy kart, vagy lábat is le lehessen vágni vele, ha a használójának megvan hozzá az ereje. A nő kábán nézett fel, szemeiben rettegéssel a mutánsra, a másik egyszerűen lefogta, majd a „hóhér” az olló közé tette a bal karját könyök felett és, a csontok reccsenését mindenki tökéletesen hallotta, akárcsak a kree velőtrázó sikolyát a fájdalom miatt. A másik mutáns, amelyik lefogta tüzet generált a kezeibe és azzal égette ki a sebet, hogy a nő ne vérezzen el, ez már a novának is sok volt és elvesztette az eszméletét. A két mutáns férfi, pedig haladt tovább, a következő David anyja volt, Sarah Storm. Neki az ollós hóhér a két bokáját vágta le hasonló módon, itt összesen két fájdalmas sikolyt lehetett hallani, majd neki is kiégették a sebeket, nehogy elvérezzen, ő sem bírt magánál maradni. Utána következett Quentine, Rachel apja, neki térd felett vágták le a bal lábát, mostanra mintha a hóhér is fáradt volna, mert csak a második vágás vitte le a lábat, addig is pokoli kínokat kellett a férfinak kiállnia. Ahogyan a mutatvány vége tért a kép visszaváltott Magneto-ra.
- Remélem most már mindenkinek világos, hogy nem vagytok abban a helyzetben, hogy ti diktáljatok. Az eskü pedig… a két leányzó már elmondta. Rajtatok a sor!
Megvárta, amíg elmondja mindenki, majd utána folytatta csak.
- A két feladat – mondta. – Az egyik, meg kell szerezni egy mágikus ereklyét, amire szükségem van. A másik, Japánban be kell törni Kéz székházába és el kell hozni onnan egy fontos iratot. A miértek, mert megtehetem. A szabályok, észrevétlenül, nem léptek senkivel sem kapcsolatba semmilyen módon. És, hogy nehezítsünk – mosolyodott el kegyetlenül. – Mivel úgyis imádtok ölni és mindenkivel megteszitek, nem onthattok vért! Remélem érthető voltam az egyszerű szabályokkal!

Résztvevők: Haward Maximoff és Grigorij Taylor
Az előzőket persze továbbra is látta a két férfi, Magneto lenyomott újra egy gombot, ennek hála a kintiek megint nem hallották, ami idebent folyik, de a két fiatal férfi mindent, ami odalent.
- Grigorij, te mész az ereklyéhez, míg te unokám Japánba. Fontos, hogy az iratok és a tárgy kell nekem! Nem bízom bennük, hogy megértik mire megy ki a játék és kinézem belőlük, hogy inkább hagyják veszni a szüleiket, mintsem megkapjam ami nekem kell. Biztosítsátok, hogy megkapjam őket, és közben tegyétek, amit mondtam! Készüljetek gyermekeim, mindjárt indultok!

by **Adam Taylor** Kedd 10 Jan. 2012, 11:59

Grigorij Magnetora néz. Elmosolyodik mosolya mindent elárul. A szánalmas férgekre néz. Aztán figyeli a feladatokat. Ő kapja az ereklyét érdekes. Ezek a férgek nem onthatnak még vért sem. A férfi kicsit csalódottan pillant Magnetora.
- Uram. Elnézést, de lenne két kérdésem. Az első megölhetem-e őket? A második pedig az, hogy miért nem harcolhatnak? Ez így nem izgalmas. - néz a férfi mohón Erik Lensherre. Nézi a férfit egy picit értetlenül. Aztán gondolatai visszatérnek a feladathoz. A férfi a csapatra pillant. Azonnal bevillan neki a telepata. Meg még pár dolog meg is kérdezi őket.
- Nem ártana valami a telepata ellen. Valamint egyedül megyek vagy kell még valaki az akcióra? Na, meg honnan kell elhozni a cuccot, és az a hely mennyire védett? Azt hiszem ez minden ami kellene nekem. - fejezi be, majd Magnetora néz. A férfi elgondolkodik. Vajon ha itt és most nekikrontana a kerámia pisztolyokkal vajon legyőzhetné őket? Nem tudja egyszer pedig szívesen kipróbálná. Az izgalmas lenne.

by **Quentine Constantine** Kedd 10 Jan. 2012, 14:17

Mikor meglátom a hóhért a késével, nem bírok odanézni, Lornára borulok, és úgy szorítom, hogy szinte begörcsölnek a kezeim. Próbálok erős maradni, de érzem, hogy nem bírom visszatartani a sírást, ahogy meghallom a sikításokat, és a csontok ropogásának hangját. Csak zokogok, és imádkozom, miközben magamhoz szorítom Lornát.
-Ne, ne, ne, ne, ne... - Ismétlem, mint egy mantrát, és csak várok, hogy véget érjen ez a borzalom.
Nem tudom, mennyi idő telik el, mire úgy érzem, hogy már nincs vér a kezeimben, és elengedem Lornát. Hallom Magneto hangját, de még mindig az apám üvöltésének hangja cseng a fülemben. Mágikus ereklye, titkos akta, észrevétlenül, vérontás nélkül. Minden olyan értelmetlennek tűnik, olyan távolinak, ez nem a valóság, nem lehet az. Haza akarok menni... De hova haza? A SHIELD-hez? A toronyba? Az álszüleimhez? Kazar... Hol vagy? Ments meg...
A lábaim alig bírnak tartani, remegnek, ahogy az egész testem is, de már a sírást abba tudom hagyni. Alig vagyok magamnál.

by **Tyler** Kedd 10 Jan. 2012, 18:06

-Ne! Hagyd abba, esküszöm a szolgád leszek! HAGYD ABBA!-
Üvöltök ahogy a torkomon kifér, ahogy anya....anya....Zyro sajnálom. Képtelen vagyok levenni a kivetítőről a szemem, könnyek csurognak a szemeimből, térdre hullva zokogok a fájdalomtól. Nem látok már szinte semmit a könnyektől, remegek....majd kiadom a gyomrom tartalmát a padlóra, remegve. Soha, soha nem fogok megbocsájtani magamnak. És Magnetonak sem, nem számít mennyi idő fog eltelni. Megtalálom a módját és megölöm, lassan. Minden egyes percét kiélvezve a halálának....
Magam sem tudom, hogyan remegve talpra állok. A számat megtörölve a kivetítőre pillantok.
-Induljunk!-

by **Sarah** Szer. 11 Jan. 2012, 01:04

Továbbra is Vicet figyelem, semmi sem zavar be, egészen addig ameddig meg nem hallom ismételten magnetó hangját. Ezúttal nincs kedvem hozzászólni a dologhoz, épp elég letargikus már ez az egész is így ahogy van. Egészen addig viszonylag higgadtan nézem a dolgokat, amíg elő nem kerül az alak az ollóval. Az első szerencsétlen szenvedését végig nézem, jómagam sem értem hogy miért, de nem tudom levenni a szemem a képernyőről. A második áldozatnál tátva marad a szám.
- Ó ne, ne! Sajnálom, mindent amit mondtam, csak őt ne... - S itt esik le anyám első bokája, sokkoló látvány, képtelen vagyok állva maradni, s szép lassan lerogyok a földre. A másodikat már nem bírom végig nézni, csak halglatom ahogy anyám szenved, miattam... Lehajtom a fejem, s a jobb tenyerembe belső élét a homlokomnak támasztva, igazából eltakarom az arcom mások elől, nem akarom hogy sírni lássanak... Elég ha annyi látszódik hogy egész testemben remegek.
- Rendben... Nyertél, elismerem hogy te vagy a Föld uralkodója... Csak őt még egyszer ne... - Szitne már könyörgésszerű... Ezt sosem fogom megbocsájtani magamnak... És valaki még egészbiztosan fizetni fog érte.

by **Albert Shear** Szer. 11 Jan. 2012, 16:02

Yusuf minden egyes sikoly alatt, minden egyes véres és kegyetlen tetthez asszisztálva pislogott. Sok olyan embert látott már, akik szemrebbenés nélkül öltek. Ő maga is megtette már. De ez egészen más jellegű cselekvés volt. Brutális kínzás. Látott már vallató tiszteket, akik információ szerzés okán vágtak le testrészeket, égettek emberi húst, téptek ki körmöt, böktek ki szemet. De mindig pislogtak. Yusuf úgy véli, hogy hiába minden brutalitás, külső kényszer vagy belső deformáció, nincs az az ember akit ne érintene meg így vagy úgy a brutalitás. Ez az, amihez nem lehet hozzászokni, amit nem lehet feldolgozni. Ez a fajta tevékenység senkinél sem válhat monotonná vagy hétköznapivá. Az szinte lehetetlen.
Ahogy nézi a kivetítő képsorait és figyeli társai reakcióit, maga is elszomorodik. Elmében és lélekben visszarepül egy helyre, ahol még volt családja, ahol még voltak szerettei. Menekülés ez valójában, ami bármennyire rövid ideig is tart, mégis erőt ad neki. Aztán Victoriára tekint. Lassan feláll és vigyázva hova lép, meg sem áll a holttestig. Óvatosan, mintha csak aludna, úgy rendezi a testet, hogy a hátán feküdjön, karjai pedig párhuzamosak legyenek a törzsével. Ha a szemei nyitva lennének, lecsukja őket. Majd jobbjával a saját nyakához nyúl. Megfogja a csukjáját és a nyaki varrás mentén leszakítja. Azzal takarja le Victoria arcát és nyakát.
- Minden földi lény ura vagy Magneto. Yusuf Azeem Omni pedig a hű szolgád...amíg él.

by **Steven** Szer. 11 Jan. 2012, 18:17

Elégé lehangoló volt a helyzet. Igazam volt végül is nem elkapták az apámat. Önként jött ide méghozzá miattam.
~ Alig hogy kiengedett a világba már is bajba kevertem… Elég idegesítő. Nem lett volna szabad még elengednie. Vagy legalább is nem kellett volna rögtön ehhez a csoporthoz juttatnia. Na de most már mindegy, a lényeg hogy valahogy kiszabadítsam.~ Az engedetlenségért való megtorlás elégé kegyetlen volt. Örültem, hogy én nem vesztettem el a fejemet és így apám minden végtagja megúszta egyelőre. Bár ha van rá módszer, hogy vissza növessze valaki az elvesztett végtagokat, ő biztos ismeri, de akkor se lenne túl jó ha át kellene élnie. Az alapján hogy mikor épp ki kiáltott fel, meg tudtam állapítani, hogy kiknek a szüleit csonkították meg. A kegyetlenség kissé engem is megrázott, de próbáltam megőrizni a hideg véremet.
- Esküszöm, hogy szolgálni foglak és elismerlek a föld, valamint a mutánsok urának. – Tettem le az esküdt. Kíváncsi voltam kinek melyik feladatott adja majd.

by Ajánlott tartalom

Veszélyterem (Főmágustorony)

Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)

Re: Veszélyterem (Főmágustorony)