Re: Veszélyterem

by **Amelia Stone** Szomb. 03 Nov. 2012, 17:49

Ahogy az várható volt hamar észrevették, hogy vannak gondjaim a kiadott feladattal kapcsolatban. De nem tehetek róla, hogy nem hercegnőnek nevetnek, akinek az élete csak pompa és csillogás. Viszont az némiképp megnyugtató volt, hogy nem én vagyok az egyetlen aki ezen feladat megoldásával küszködik.
- Bocsánat. Azt hiszem, hogy ezen feltételek mellett közel lehetetlen számomra megoldani a feladatot. - szólaltam meg, miután a többiekkel odaléptem a tanárnőhöz, majd elkezdtem a kezemen levő súlyt rágni. Fogalmam sincs, hogy mi okból, talán az állati ösztöneim miatt, nem mintha manuálisan ne tudtam volna eltávolítani, csak egyszerűen és tudat alatt ezen tevékenységgel lázadtam ellene. Vannak még furcsaságok a képességeim körül.

by **Danny Long** Szomb. 03 Nov. 2012, 19:03

Mi van? Minek a hercegnője? Nem igazán vagyok otthon ezekben a dolgokban, de az biztos, hogy nem akárki ez a nő. Körülnézek, hogy lássam, hogy másoknak is ekkora meglepetés-e a dolog, és láthatóan sokan döbbentek meg úgy, ahogy én. Mi a fenéért kezd el egy hercegnő mutáns gyerekeket tanítani? Talán ez csak egy hobbi neki? Tényleg nem értem. A feladat egyébként elég jól megy, az emlék jól működött. A mintával úgy tűnik kicsit túlvállaltam magam, ezért kicsit visszafogottabban próbálkozom másodjára. Igyekszem megakadályozni, hogy a kendő visszakerüljön eredeti állapotába, mert nem akarom újra megcsinálni a lényegi részt, csak a mintára akarok koncentrálni. Kicsit lebutítom a dolgot, és csak egy egyszerű napot próbálok létrehozni mosoly és napszemüveg nélkül. Ha sikerül, megpróbálom azokat is rátenni. Mindeközben igyekszem a riviérás emlékre koncentrálni, de a tanárnőről kiderülő megdöbbentő információk minduntalan visszakúsznak a tudatomba. Ha teljesen megszakad a koncentrációm, egy kicsit abbahagyom a próbálkozást és megpróbálom összeszedni a gondolataimat, majd elkezdem újra, lépésenként felépíteni az illúziót. Először a sima, kék törölköző, majd a nap, aztán a száj és a szemüveg következik.

by **Thorhalla** Szomb. 03 Nov. 2012, 19:09

Egy komment a karimhoz: Gunny bosszú angyal is és ott nem egy királyi vérű tag van, Lyron (Atlantisz és Lemúria királya, Attilan királyi hercege házasság révén, Doria ő is az örök birodalom hercegnője, Einar, aki Asgard trónörököse, Jotunheim királyi hercege házasság révén. Szóval azt, hogy szuperhősködik azt tudja róla szerintem minden diák, ahogyan azt is, hogy jó 8-9 hónapja X-men is Smile

Így annyira nem kell meglepődni ezen, mert valszeg tudjátok.

Szerk: arról nem is beszélve, hogy az óvodában is van egy királyi vérű gyerkőc, Namor. Meg, aki felvette az idegen fajokat (űr tanóra), az már tudja, hogy az egyik diáktársatok a volt shi'ar császárnő klónja (meg ha vmelyik diák onnan tovább adta, akkor úgy). Szóval a nemesség a suliban nem túl meglepő mrgreen

by **Sarah** Szomb. 03 Nov. 2012, 19:12

A fejem kiürítésében nem igazán megy úgy, hogy valaki közben beszél, de igazából nem teszi túlzottan problémássá, mert csak arra a részére kell figyelnem, ami rám is vonatkozik, ez pedig tulajdonképpen csak egy furcsa erőtér megjelenése és a hozzáfűzött kommentár, amire egy picit ki is nyitom a szemeimet a földön fekve és valóban látok is valamit a levegőben, valami derengő nem is tudom micsodát. de nem is nagyon akarok vele tovább foglalkozni. Folytatom a kitűzött célt és bármennyire is meglepő, főleg számomra... De sikerül elérnem a teljes belső békét, abszolút nyugodtság, semmi stressz, csak egy kevésnyi boldogság, ami azért rám alapvetően jellemző, valószínűleg az egész eddigi életem és kialakított életképem hosszútávú hatása az alap viselkedésemre, remélem sosem fog megváltozni ez mert mindig jó pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Mindenesetre is azt hiszem, hogy sikerült elérnem, amit akartam, így hát... Nem tudom, hogy mit csináljak, keresgéljek? Igen, ez lesz, elkezdem magamban keresni a... Nos nem tudom igazából, hogy mit,valami furcsát, vagy hát nem tudom, ténylegesen halvány lila gőzöm sincs, abban tudok reménykedni, hogy ha megtalálom, bármi is az, akkor képes leszek felismerni hogy az-az a valami, ami most nekem kéne.

by **Reptile** Szomb. 03 Nov. 2012, 20:10

A fejemben való fokozatos tisztogatás, valamint a lassú lélegzés megteszik a hatásukat, sikerült teljes mértékben elmerülni a fejemben, a gondolataimban és kizárni a világot, illetve hallok valamit.. Halk morajlás, mintha valaki beszélni, én pedig három bezárt ajtó másik oldalán hallgatnám, de nem annyira hangos, hogy különösebben tudomást is vegyek róla, egyszerűen csak van, de nem éri meg, hogy foglalkozzak vele. Most, hogy ezt sikerült elérni, már csak a keresés van hátra, igaz nem tudom pontosan, hogy mit kell keresnem, ezért a megérzéseimet kezdem el követni, tudom, hogy milyen érzés az, amikor megpróbálnak megütni és tulajdonképpen kapok egy jelzést róla, nem nehéz felidézni, hogy milyen is az és bár lehet, hogy teljesen rossz úton indulok el emiatt, de ezt látom a kulcsnak ahhoz, hogy megtaláljam azt a... Valamit, ami most nekem kell, úgy vélem logikus, hogy ahhoz hasonlónak kell lennie. Csak remélhetem, hogy ez ténylegesen működik, mert ha nem, akkor kénytelen leszek a nehezebb utat választani, amiben magam sem vagyok biztos, hogy micsoda és pontosan ezért nehezebb, nem tudom, hogy mit kéne tennem ha nem működik, talán csak figyelni, lesni valami olyasmit keresve, amit eddig nem vettem észre magamon? Talán, de tényleg fogalmam sincs...

by **Steven** Vas. 04 Nov. 2012, 01:13

Az engedély hallatán rendkívül nagy vigyor került az arcomra, de ettől függetlenül nem nevettem. Nem mintha nem esett volna jól, de az még is csak túl goromba lett volna. Mindenesetre a hallottak, miszerint Gunny jövőbeli Thorhalla lánya, meglepett. Nem tudtam róla, azonban ez nem hogy csökkentette volna, épp hogy inkább növelte a helyzet komikus faktorát. Félni nem féltem, mivel a fegyverei ellenére is barátságosan viselkedett minden órán a nő és Serena amúgy sem engedne olyat helyettesnek, aki bántana minket.
~ Vagy még is? ~ Miután az erőtér körbevett, hirtelen eltűnik minden fényforrás és ezáltal a teljes sötétség borul rám, ami nem is kicsit megdobja meg a kedvemet. Hiába ez az én természetes közegem.
- Köszönöm. – Jegyeztem még meg tanárnőnek az erőtér megjelenése után. Utána persze elvégeztem az első próbát. Nos az nem sikerült jól, ami miatt szét is választottak a többiektől. Ezzel csak amiatt volt probléma, mivel az erőtér miatt én nem láttam semmit, így az „ide” jelző sem igazán adta meg nekem a pontos célt. Azt feltételeztem, hogy az erőtér úgy van beállítva, hogy követni fog, de ha nem, akkor legalább néhány lépés után látni fogom, hogy hova is kell menni és majd csak aztán állítja be újra a tanárnő. Ha meg igen, akkor pedig megpróbálok abba az irányba menni, amerről Gunny hangját hallottam. Ha rossz irányba megyek, akkor majd csak szólnak. Miután odaértem ahova kellett, ismét megpróbálkoztam egy pozitív emlék keresésével. Már nem is azzal próbálkoztam, hogy a legerősebb legyen, csak azzal hogy ne csatlakozzon hozzá túl sok negatív.
~ Nos.. Próbáljuk meg most végig haladni az összekapcsolódott emlékek sorain, hátha végül egy pozitívnál kötök ki. Na de mi legyen az induló emlék. A karóra? Mikor megkaptam akkor mérges voltam James-re, amiért rákényszerített hogy hordjam, de idővel megszerettem. Sokkal több mindent megismertem az erőmmel kapcsolatban így, mint ahogy pl azt is, hogy ha egy kevéske kis fény is már megvilágítja valahol a testemet, akkor már teljesen haszna vehetetlen a képességem. Legalább is egyelőre. Kétlem hogy egy Raziel csak ennyire lenne képes, elvégre ahhoz amit neki kell elvégeznie.. Hmm. Nem is tudom mi is lenne a konkrét feladata. Nem emlékszem hogy elmondták volna. Igazán megjelenhetnének még egyszer, legalább egy kicsivel több magyarázatot adni, mint legutóbb. elvégre már több mint egy éve se hírük se hamvuk. Lehet csak én képzeltem be őket. Hallucináltam volna a baleset következtében? Nem. Hiszen én nem abban sérültem meg akkor. Mikor utána felkeltem egy ideig még azt hittem, hogy csak képzelődtem az első utazásomat az Elődök Földjén, de amint újra használni tudtam a képességemet, már tudtam hogy az nem csak egy álom volt. Emlékszem arra az első alkalomra, mikor saját akaratomból használtam, és sikerült átjutnom a túloldalra. Nagyon boldog és büszke voltam akkor magamra. Igaz, több órán át tartott mire végre sikerült, na és persze aztán több órán át tartott ismét mire sikerült visszajutnom. Az egy vicces nap volt. Persze voltak, akik nagyon dühösek lettek akkor rám, amiért ilyen sokáig kimaradtam, de hát mit tehettem volna. Senki se lehet tökéletes elsőre. ~ Amíg az emléket kerestem, addig a földön ültem a sötétben, hol mosolyogva, hol pedig ráncolt homlokkal, ez függött az emléktől is, de mivel teljesen sötét volt, így senki se láthatta. Na persze én se láthattam a többieket hogy nekik hogy ment, de legalább nem volt semmi, ami megzavarhatott volna. A szememet amúgy is csukva tartottam. Segített elmerülni az emlékeimben, azt pedig ha sikerül átjutnom a túloldalra, úgy is fogom érezni. A bizsergés, ami akkor végig megy a testemen, semmivel sem összehasonlítható.

by **A Misztikus Pókember** Vas. 04 Nov. 2012, 02:51

Kényelmesen sikerül is elhelyezkednem és alámerülni a bugyrokba, tengerbe mittom én mibe. De persze nem könnyítik meg a dolgomat, hamar megnő a mocorgás. A hercegnő tesz egy engedményt, egy másik forma bekésik az órára, majd felbolydul a kezdő banda azon, hogy nem sikerül nekik valami. ~ Ez gyakorlás kérdése szivi...~ Jegyzem magamnak a kizökkenő gondolatot, mikor újra megfeszítem a karomat, hogy nehogy elfelejtsem a kényelmetlen pozíciót. Ismét kizárok minden lényegtelent, lassan valamennyire elcsendesednek, mire rájövök, hogy nagyon nem izgat a dolog. A jobb kezemmel közelebb húzom a táskámat, kikapok belőle egy almát és már bele is dobtam a számba. Következő mozdulat a táskába a füzetért és a tollért megy. Harapok egyet és változtatom az alma helyzetét, majd kezet váltok és elkezdek bal kézzel rajzolni.
Már végigcsináltam párszor ezt az órát, most már nem igen izgulóm túl, csak össze vissza kezdek vonalakat húzni, amíg nem látok meg benne valami egészet, hogy összekötögethessem.
Egy újabb fél perc elteltével átteszem támaszt az alkaromra, mikor már a csuklóm kezdett fáradni, majd csaló módon bal kézre váltok az utolsó néhány percre, mert a jobb már kicsit megfáradt.

by **Árny** Vas. 04 Nov. 2012, 04:29

Nos, semmi csúnya nézés, vagy lecseszés, aminek megmondom őszintén nagyon örülök és eléggé segít abban, hogy ténylegesen lehiggadjak. A csoportra nézek, amelyikhez oda kéne mennem, még bólintok egyet, hogy értettem, majd pedig sietős léptekkel csatlakozok is hozzájuk, na meg persze le is ülök, mégiscsak úgy a legegyszerűbb az egész, bár kemény a padló, azért valahogy mégiscsak egészen kellemes, nem vagyok benne biztos, hogy miért, de egyszerűen az. Szóval akkor most lazítani kéne? Mármint első lépésként... Oké rendben ez nem nehéz, tulajdonképpen már most is azt csinálom a stresszelés után, bár még egy kicsit jelen van, de hamarosan el fog tűnni véglegesen, amint pedig ténylegesen tovaszáll jöhet a következő lépés, a koncentráció a kellemes emlékekre... Nos nem hiszem, hogy ez nehéz lesz, mivel eléggé sok van, ja aztán pedig használni kéne a képességem... Oké ez viszont egy kicsit problémássá teszi a helyzetet, ugyanis van egy rakat nagyon jó dolog, amire gondolni tudok, azok a békés családi időtöltések, kiruccanás a haverokkal, meg ilyesmi finomságok, de ahányszor késznek érzem magam arra, hogy a képességemmel kísérletezzek ilyen állapotban, mindig eszembe jut az a fájdalom, ami az egésszel jár, ami eléggé nagy fájdalom ahhoz, hogy ne akarjam csinálni... Bár túl kell esnem rajta, mert néha megesik, hogy csak úgy kapcsolgatom, úgy értem kísérletezés miatt, pedig tudom, hogy fájni fog... Szóval bár kell egy kis erőltetés, hogy a fájdalomtól való alapszintű, ösztönös gátlást ismételten félre tudjam dobni és csak a jó dolgokra tudjak koncentrálni mellette, de végül is sikerül, legalább is nagyrészt, azt hiszem, habár nem vagyok benne biztos, de meg kell próbálnom... Így hát amikor eléggé "mosolygósnak" érzem már magam, aktiválom a képességemet és reménykedem a legjobbakban.

by **Teddy** Vas. 04 Nov. 2012, 04:45

Enyhén mosolyogva nézem, ahogyan a növényem kezd kicsírázni a földből, igazából nem lep meg, hogy ez történik, mert különösebb pozitivitás nélkül is elő tudom idézni ezt a hatást könnyedén, lévén, hogy sokat csináltam már ezt, nagyon sokat, bár ettől függetlenül mindenképpen pozitívan érint, hogy van eredmény, mivel egyrészt így meggyőződök róla, hogy még mindig képes vagyok erre, igaz eléggé érdekes fordulat lenne, ha nem sikerülne csak így magától ennyi idő után... Másrészt meg csak egyszerűen jó látni, hogy növekszik a növény, végül is mégiscsak az enyém, még akkor is, ha azt sem tudom, hogy miféle amúgy. Mind ez kicsit fokozza is a kedvemet, amúgy nem sokkal, de egy nagyon alapot, a koncentrációt pedig nem is igazán veszítem el, úgy értem hogy igazából csak a növényre figyelek, az, hogy a többiek miként haladnak... Érdekelne, de nem érzek kényszert arra, hogy most nézelődni is kezdjek, így hát folytatom igazából teljesen zavartalanul a palántanevelést, kíváncsi vagyok, hogy miféle lesz ebből az egyből, mármint a növényből, hogy ez vajon egy bokor? Egy virág? Valami egyszerűbb? Vagy talán bonyolultabb? Amíg nem nevelem fel még egy kicsit jobban, addig csak találgathatok.

by **Thorhalla** Vas. 04 Nov. 2012, 09:49

Csoport tagjai: Antoine Alanian, Jake Hamilton, Rebecca Knight, Archybald Peterson, Lex Orrin, Gulyás Csilla, Matt Lawson, Alicia Havana, Aaron Asbord és Szabó Éva

Idő: 14:15
Aaron terve bevált, és ahogyan a kellemes hideg emléket idézte fel a körülötte ülők érezhették néhány pillanatra, hogy megborzongnak a hirtelen jött hűvöstől, ahogyan a fiú is, de amikor mindezt felfogja, ennek hatására szakad meg a koncentrációja és zökkent ki ebből, így a hőmérséklet is visszatér a rendes kerékvágásba.
Antoine-nak is sikerült úgy, ahogyan másodjára szerette volna, hogy szépen lassanként építi fel az illúziót, és úgy valóban megjelent a napocska smiley a törölközőn.
Csilla, ahogyan elmerült a meditációban és nekiállt keresgélni, igazából maga sem tudta, hogy mit, amikor lassanként gyengén, nagyon gyengén kezdte megérezni magában azt, amit Jonah közelében is érzett, a fiú képességét ismerve már rájött valószínűleg, hogy abban az esetben saját képességének áldozata lett. És újra ezt az érzését sikerült ebben a meditációs állapotban megtalálnia.
Lex is sikeresen megtalálja, amit keresett, szinte néhány pillanatra csukott szem ellenére is érzi, hogy hol vannak a többiek, hogy senki sem jelent veszélyt rá, mert nem készülnek támadni, egyedül a tanárnő irányából képtelen beazonosítani, amit érez, felőle olyan érzések sugároznak, mint aki bármikor képes lenne támadni, vagy pillanatok alatt olyat tenni, hogy esélye sem lenne senkinek. Egyértelműen veszélyes, de nem a csoportra és nem is Lex-re.
Archy annak hála, hogy már gyakorolta azt, amit kell, könnyedén végrehajthatta, amit akart, már magabiztos volt ebből a szempontból.
Matt is könnyedén idézi meg a képességét és, amint ez megtörtént egy 600kg tömegű súly jelent meg előtte. A feladat egyértelmű volt, próbálja meg felemelni.
Alicia tovább folytatta a növénye nevelgetését, ami törzset kezdett növeszteni, fa volt, nem bokor.
Jake pedig a képességével eltűnt a helységből, ahogyan szokott, csak rajta múlott, hogy mikor is óhajt visszatérni.

- Egy pillanat – mondtam Becca-nak.
A többi fiatalra néztem, nagyjából úgy tűnt, hogy mindenkinek ment, amit kitalált.
- Akkor mindenki most már nekikezdhet a nehezítésének, amit kitalált magának az órára – mondtam. – Itt óvatosan, nehogy megsérüljetek, vagy túlerőltessétek magatokat.
Aki nem hozott, Alicia előtt egy halott növény magja jelent meg, ki volt száradva már jó ideje. Csillának egy személy jelent meg a lány előtt, a feladata az volt, hogy amíg a védőmezőben van, azon keresztül próbáljon befolyást nyerni a másikon, azaz próbálja aktív képességként használni a passzívat. Matt a súlyt kapta meg, Lex körül pedig négy személy tűnt fel, a feladata az volt, hogy amíg ilyen álló helyzetben voltak és nem támadtak, találja ki, hogy ki miként akarja azt megtenni irányában, és ki(k) az(ok), aki, vagy akik nem akarnak tőle semmit.
Visszafordultam a lányhoz és óvatosan a vállára tettem a karomat, ha hagyta, lassan nyúltam felé, hogy ne fogja fel fenyegetésnek.
- Mindenkinek vannak szép emlékei – mondtam kissé mélyebb hangon, némileg dorombolva, hogy megnyugtassam a lányt. – Úgy tudom, hogy még nem találkoztál olyannal, mint amilyenek mi vagyunk, de hallgass az ösztöneidre, tudod, hogy alfa vagyok, hogy nem fogom hagyni, hogy bajod legyen, hogy itt már biztonságban vagy. Ezek is szép emlékek. Ha konkrét nincs, gondolj arra, hogy mit éreztél, amikor kiderült, hogy itt maradhatsz és végre nem kell az egyik napról a másikra élned, ahol nem ítélnek el azért, ami vagy, és amit tettél. Nem vagy gyilkos, önvédelem volt, amit tettél, nem könnyű együtt élni vele, de meglehet szokni. Tudom milyen, fiatalabb voltam, mint te, amikor először öltem. Igaz én egy istent, de hát közöttük éltem életem első száz évében. Szóval gondolj azokra az emlékekre, amiket itt szereztél, a kedvességre, törődésre, amit kaptál. Próbáld meg.

by **Amelia Stone** Vas. 04 Nov. 2012, 11:38

Némán vártam végig, míg a tanárnő a többiekhez beszélt. Kezeimet a hátam mögött összefogva néztem a többieket. Nekik bezzeg sikerült.
Végül a nő ismét felém fordult. A vállamra helyezett keze úgy tűnt, mintha több kilós súly lett volna és a velem közölt dolgok is hasonló súlykategóriával rendelkeztek. Végül pár pillanatig csak néztem a nőt, aztán egyszerűen megölelve őt kezdtem el sírni. Nem is emlékszem, hogy valaha lett volna, hogy ilyesmit csináltam, de most éreztem, hogy erre van szükségem. Kicsit olyan volt, mintha egyfajta anyai szerepben tetszelgett volna a szememben a tanárnő, habár fogalmam sincs, hogy az milyen is kellene legyen, de ha választhatnék, akkor biztos, hogy ilyen kellene és nem más.
- Köszönöm... - válaszoltam végül halkan, mikor sikerült megálljt parancsoljak a semmiből előtűnt érzésnek és eltávolodtam a nőtől. Megtörölgetve a szemeimet vettem mély levegőt, hogy a most szerzett élményt felhasználva próbáljam meg megoldani a korábban rám bízott feladatot.

by **Cardas** Vas. 04 Nov. 2012, 23:18

Behunyt szemmel várom, hogy valami történjen, miközben elmerülök a kellemes emlék felidézésében. Egyszerre érzem, igen, olyan, mintha ott lennék, azon télen. Majd váratlanul tényleg érzem, amint a hideg világ körülölel. Ez az, sikerült! Szökkenek ki az emlékeimből, és ahogy ez megtörténik, a hűvös levegő is visszanyeri eredeti hőmérsékletét. Szemeim hirtelen kipattannak, és körülnézek. Látom, hogy a többiek is megtapasztalták a próbálkozásom eredményét. Szuper!
Viszont, ha felkészültem volna a hidegre, ha nem ért volna olyan váratlanul, akkor tovább tudtam volna benne maradni. Vagy pont, hogy elértem azt, amit kitűztem magamnak, és mikor sikerült, már nem akartam továbbvinni? Ajj, minek ilyen kicsavart magyarázatokat keresnem? Egyszerűen meglepődtem, hogy sikerült, és kész. Első próbálkozásra egyáltalán nem tudható le kudarcként, sőt, a képességem megjelenése óta ez az első igazán nagy teljesítmény, amit sikerült kihoznom magamból. Vagyis, nem teljesen én hoztam ki magamból, nem csak enyém az érdem. A tanárt is megilleti egy nagy köszönöm. De most vissza a gyakorláshoz! Teljesen belemelegedtem a dicsőségbe, jobb lesz újra lehűteni magam. Kérdéses, hogy ez mennyire fog menni fellelkesült állapotomban. Akkor, most megint kezdjük előröl, pont úgy, mint ezelőtt. Ha minden jól megy, megint sikerül elérnem ugyanazt, ezúttal viszont megpróbálom nem elveszíteni az irányírást. Ezúttal, hogy biztosra menjek, még erősebben próbálom feleleveníteni azt a téli napot, amit korábban is. Ha mindez összejön, és sikerül tartanom is a hideget, akkor rátérek a tanárnő utasítására, azaz a nehezítésre, de előbb még egyszer megbizonyosodom róla, hogy ez megy-e másodjára is.

by **Danny Long** Vas. 04 Nov. 2012, 23:20

Lépésenként felépítve sikerül pont úgy megcsinálni, ahogy terveztem, így a következő feladat ugyanez lesz nehezítéssel. Felkötöm a szememre a kendőt, és előveszek egy másikat. Ugyan ez fehér, de ha minden igaz ez nem fogja nehezíteni a dolgomat. Sosem próbáltam még anélkül illúziót létrehozni anélkül, hogy láttam volna, hogy mit csinálok, kíváncsi vagyok hogy sikerül. Felemelem a kendőt, igyekszem előhívni és minél élesebben megjeleníteni magam előtt a segítő emléket, majd elkezdem. A jól bevált, kényelmes módszert használom. Most már arra kell koncentrálnom, hogy hogy fog kinézni a törölköző, úgyhogy el kell engednem az emléket, de az általa keltett hangulat meg kell maradjon. Még lassabban, és több lépésben haladok, mint előbb, hogy mindenképp sikerüljön. Először megnövelem a kendő méretét, majd az anyagát változtatom meg, ezután jön a színezés, majd a minta összerakása.

by **Teddy** Hétf. 05 Nov. 2012, 01:00

A növényem lassan törzset növeszt magának... Szóval ez egy fa, érdekes, kíváncsi vagyok, hogy miféle lehet, bár van egy olyan érzésem, hogy nem fogok eljutni odáig, mármint hogy akkorára növeszthessem, hogy legyen rajta termés is, valószínűleg egy több napos projekt lenne, vagy hát ki tudja, sosem volt türelmem a fákhoz, vagy hogy ezt így leteszteljem... Ó és itt is van, nehezítés, tehát akkor ténylegesen nincs több időm ezzel foglalkozni, illetve valószínűleg foglalkozhatnék vele csak fölöslegesen, így hát félbe is hagyom, képes lesz magától is nevelkedni, csak sokkal lassabban és valószínűleg nem lesz valami egészséges növény, de ez most nem igazán számít. Amit kapok... Egy halott növény, nem erre számítottam, de végül is tényleg nem tűnik könnyű feladatnak, így végiggondolva, mert hát valahogy vissza kéne tornázni az életbe és hát hogy is lehetne ezt megcsinálni? Nos, próbálkozzunk az eddig is bevált módszerrel, vagy legalább is azzal, amit ezen az órán eddig csináltunk, mert az átlagos koncentráció nem hiszem, hogy elég lenne ehhez, szóval nézzük csak, szép, boldogító emlékek... Aha! Meg is vannak, rendben, mosolygás... Megvan, így pedig, mivel úgy tűnik hogy összeszedtem, ami kellhet a sikerhez, koncentrálni kezdek a növényre, ismételten, csak ezúttal a halottra... Ha pedig nem megy, nincs eredmény, akkor erősebben koncentrálok, nem örülnék, ha ez kifogna rajtam.

by **Reptile** Hétf. 05 Nov. 2012, 04:52

Úgy tűnik, hogy sikerült a megfelelő " úton " elindulnom a keresésben, ugyanis képes vagyok magamban megtalálni azt a keresett érzést, ahogyan pedig ráhangolódok, egy rövidke, ténylegesen nagyon rövid időre képes vagyok érzékelni mindenkit, aki körülöttem van... És senki sem jelent veszélyt, senki sem akar támadni, csak egy személy felől érzek furcsaságot, mint aki bármely pillanatban képes lenne támadni de... De nem ránk? Furcsa, nagyon furcsa, ez pedig meglep, úgy értem, nem erre számítottam és ha már itt járunk, kíváncsi vagyok, hogy ki is az a bizonyos, ezért kinyitom a szemeimet és... A tanárnő... Rendben igazán sejthetem volna. Ezt az esetet elkönyvelem egy kezdeti sikernek, most pedig következzen a nehezítés... Négy alak jelenik meg körülöttem, én pedig sejtem, hogy mi is lenne az, amit most el kéne érnem, igaz nem vagyok benne teljesen biztos, de azért eléggé kézenfekvő, hogy ugyan azt kéne megismételnem, mint amit az előbb is csináltam, csupán valószínűleg gyorsabban kéne azt elérnem... Ami nem biztos, hogy nehéz, ha úgy nézzük, hogy tudom mit kell bolygatnom, illetve piszkálnom ahhoz, hogy működjön... Tehát megpróbálom gyorsabban megtalálni ugyan azt, amit az előbb is sikerült és ezúttal nyitott szemmel kicsit tartósabban előidézni ugyan azt a hatást, illetve ha úgy nem megy, akkor csukott szemmel és kicsit lassabban, nyugodtabban, nem tudom, hogy mennyire van időhöz kötve ez, remélhetőleg nemigazán.

by **Sarah** Hétf. 05 Nov. 2012, 05:14

Nyugodtan keresem azt a valamit, amit... Nos amit meg kellene találnom, nem igazán tudom, hogy meddig, igazából azért, mert egyáltalán nem az időre koncentrálok, meglepő módon pedig azt hiszem, hogy sikerül is megtalálnom azt, amit kerestem... Egy különleges érzés, ahhoz képest, hogy fogalmam sem volt róla, hogy mit kéne keresnem, sikerült eléggé gyorsan rátalálni, vagyis azt hiszem, hogy eléggé gyorsan sikerült, amit pedig eléggé gyorsan realizálok, hogy ez ugyan az-az érzés, mint amit Jonah közelében is éreztem, amit először nem igazán értek, de gyorsan átgondolva a helyzetet...
~ Szerencsés. ~ Ezzel pedig el is mosolyodok, kissé komikus, nem vagyok sem ideges, sem pedig csalódott miatta, úgy vélem, hogy mindkettőnknek ugyan úgy megérte, ráadásul ugyan annyit is jelenthetett, feltételezem a történtek alapján legalább is, nekem mindenképpen csak egy " vonás a falra ". Nah de lépjünk is tovább, megjelenik egy, a veszélyterem által generált személy a közelemben, akit valahogy el kéne érnem ezen az auraféleségen keresztül, ami most körbevesz, ha jól sejtem. Nos, essünk is neki. Kicsit elmerengve pislogok, nézem a plafont, fáradttá tett ez az egész, valószínűleg azért, mert fekszek éppenséggel, de nem hiszem, hogy be fogok aludni, legalább is remélem, mert eddig amúgy egészen jól is szórakozok. Szóval egy darabig így vagyok, pár percig tulajdonképpen, míg végül sikerül rávennem magam, hogy ismételten neki lássak. Próbálok "belekapaszkodni" az előbbi érzésbe, megkeresni ismételten, ha szükséges, így, hogy tudom mi kell, már nem szabad nehéznek lennie, ezt követően pedig... Nem is tudom, hogy legyen, koncentrálni kezdek arra a bizonyos alakra, valahogy pedig próbálnám belevinni a fantáziámat is, elképzelem, ahogyan az alig látható burkon, ami körülvesz, áthalad valami... Valami amit még én sem látok, kivéve most így a fantáziámban, és körbehálózza a célpontot... Remélem működik, ha nem, akkor próbálok erőteljesebben koncentrálni.

by **Árny** Hétf. 05 Nov. 2012, 06:00

Könnyedén sikerül aktiválnom a képességem, ezzel a részével igazából sosem volt problémám, sosem alatt pedig a közelmúltra gondolok, az elmúlt egy, talán másfél évre, a fájdalom viszont így is jelen van, nem is kicsit, viszont összeszorítom a fogaimat, nyelek egyet és át is esek a dolgon, ami után egyből egy eléggé jelentős súly jelenik meg előttem.
~ Hmm... Biztos, hogy képes vagyok én ezt megemelni? Nos azt hiszem, hogy elsőnek valahogy addig kéne eljutnom, hogy felálljak a padlóról. ~ S valóban, mert az egy dolog, hogy most ülök, így pedig a kezem egyszerűen elterül a padlón anélkül, hogy lehúzna, avagy felborítana. Veszek egy nagy levegőt, majd még mindig a kellemes gondolatokkal "körül ölelve" megpróbálom gyorsan megemelni a kezemet, azért vigyázva arra, hogy mást lehetőleg ne sebesítsek meg vele, majd pedig megfelelően lerakva azt támaszt nyújtani magamnak, hogy annak a segítségével fel tudjak állni. Ha sikerül, akkor egy darabig azon kezemen támaszkodva ácsorgok, mert hát eléggé nagyra nő ilyenkor ahhoz, hogy szimplán egy harmadik lábként használjam, mivel még behajlított könyökkel is képes vagyok elérni vele a padlót. Miután stabilizáltam az egyensúlyomat, és lelkileg is teljesen rákészültem, finoman megpróbálom felemelni a kezemet, kíváncsiságból, hogy elbírom-e, avagy felborulok inkább... Ha felborulok, akkor a súlyt nem igazán fogom tudni megemelni. ha viszont valamiféle csoda folytán képes vagyok megállni, akkor mindenképpen megpróbálom felemelni, na persze nem kapkodva, abból semmi jó sem sülhet ki, csak szépen fokozatosan.

by **Thorhalla** Hétf. 05 Nov. 2012, 09:52

Csoport tagjai: Antoine Alanian, Jake Hamilton, Rebecca Knight, Archybald Peterson, Lex Orrin, Gulyás Csilla, Matt Lawson, Alicia Havana, Aaron Asbord és Szabó Éva

Idő: 14:20
Egy pillanatra még én is meglepődtem, amikor a lány sírva ölelt meg, soha sem voltam jó ebben és azóta még kevésbé, hogy a két leányról kiderült, hogy az anyjuk vagyok. Már amennyire egy alternatív verzió lehet. Megöleltem a síró lányt én is és megsimogattam a haját is bíztatóan. De mikor visszament elkezdeni a gyakorlást elengedtem, hogy nekiláthasson.

Aaron számára másodjára is sikerrel zárult a kísérlete, néhány másodpercig képes volt ismét arra, hogy ellenkező irányba befolyásolja a hőmérsékletet. Így ezek után nekiláthatott a nehezítésnek.
Becca a most szerzett kellemes emlékeket használta fel arra, ami a feladata volt. Hogy erre kezdett koncentrálni, jó néhány másodperc illatok tucatja töltötte el az orrát, ahogyan a helységben egyszerre mindennek elkezdte érezni az illatát és szagát.
Így, hogy nem látja a fiú a tárgyat és, hogy arra koncentrál, és megpróbálja tartani az emléket kissé nehezebben boldogult, a mérete kissé nagyobb lett a tárgynak és a tapintása is másabb, mint kellett volna, vagyis mint a megszokott. És egyelőre eddig jutott ezzel, mert így lassabban is tud ügyködni.
Alicia nekikezdett annak, hogy a halott növényt próbálja életre kelteni, de eddig bármennyire is koncentrált még semmi sem történt. A növény egyelőre nem mozdult, még csak csírázni sem kezdett. De a feladat az volt, hogy próbálkozni kell, lehet, hogy az emlék volt kevés, amivel megtette.
Lex nekiállt folytatni ugyanazt, amit korábban is tett, így sikerült újra elérnie, hogy mindenkit érezzen, igaz annak hála, hogy négy plusz személy volt ilyen, így most azzal kellett próbálkoznia, hogy lecsökkenti a figyelt személyeket arra a négyre, aki a feladat, hogy végre tudja azt hajtani.
Csillának kellett pár perc ahhoz, hogy újra megtalálja az érzést, amit elvesztett a fal bámulása közben. Az erőteljes koncentráció valamelyest meghozhatta a hatását, ugyanis a személy, akit kapott a feladatra felé fordult, és észrevette a lányt.
Matt először a felállással küzdött meg, de ez sikerült neki. Azonban amikor megpróbálja megemelni a tárgyat, az egyelőre meg sem moccant.
Archy pedig nem jutott előrébb az elmúlt öt percben.

by **Eva Carter** Hétf. 05 Nov. 2012, 16:47

A nő elmondja, hogy nyugottan tegezhetjünk, és még a fegyverek is ki kerülnek a teremből. Aztán amire vártam, bekövetkezet, a tanár elmondja a feladatott. Tehát a feladat a következő, el kell csendesitenünk az elménket, ill valamien emlék is fel merül. Na igen egy kellemes emlékkéne hogy el végezzem a dolgom, de elöszőr nehezítés nélkül, meg hogy szabadkérdezni, de mivel késön kapcsolok, ezért le maradok a lehetőségről. El gondolkodom hogy mien emlék lenne a legjóbb? Talán ott van a... Vagy esetleg mikor... Ez annyira nehéz ügy nem tudom, hogy mit vállaszak, és ezt hívom a böség zavarának de csak egy emlék kellene, csak az itt a probléma, hogy én nem tudok vállasztani. Majd eszembe jut egy másik emlék, ez kb, azt hiszem még tavaj volt. De biztosan jó lesz? Nem tudom hogy a megfelelőt vállasztottam, vagy bakot löttem, de majd úgy is kiderül. Körülöttem mindenki le ül, csak én maradok talpon, egy részt mert nem akarok el aludni, a másik meg nem tudom. Tehát a két fém felet állok, és csak az egyik fölé teszem a kezemet, és azon vagyok, hogy a tiszta fémtárgy fel emelkedjen a földről. Miközben a témán vagyok, hogy a képességemmel meg emelem a tárgyat, el hangzik egy két info, például hogy a tanárnő egy hercegnő, és Thorhalla az anyja, Michael pedig az apja. Bea tehát róla beszélt akkor, vagy Aaron volt? Mindegy mert látszik hogy nem megy a dolog, de én azthiszem mintha fel emelkedet volna, de nem vagyok ebben biztos, az is lehet hogy csak meg mozdult egy picikét. Nos, azt hiszem hogy minden esetre a tanárnő meg látja a bénázásomat, és magához hív két másik társammal együt, de csak ha jól látom ketten megyünk oda hozzá. Talán a fiúnak sikerűlt a dolog? Minden esetre, most csak ketten vagyunk kint. A tanárnő Becca vállára helyezte a kezét, és mondot neki valamit, amitől a lány átölelte őt, és sírni kezdet. Utánna el engedték egymást, és a lány vissza ment a helyére. Na és én talán nem kocentráltam eléggé? Miért nem sikerült? Nem tudom miért, de azt hiszem nekem most egy hang sem jönki a torkomon, de talán addig amig nem kérdez, talán jóbnak látom meg sem szolalni.

by **Danny Long** Hétf. 05 Nov. 2012, 21:02

A dolog nehezebb, mint elsőre gondoltam, mert az illúzió nem terjed ki a tapintásra, így elképzelésem sincs róla, hogy mennyire sikerült, amit elterveztem. Nem csinálom végig az egészet, hanem amikor a mérettel és az anyaggal végzek, egyik kezemmel leveszem a kendőt a szememről, és megnézem, hogy mit alkottam. Nem vagyok túlságosan elégedett az eredménnyel. Talán kicsit könnyebb lenne, ha csak az emlék által keltett érzéseket próbálnám megőrizni, így jóval több figyelmet tudnék fordítani a feladatra. Megszüntetem az illúziót, várok egy kicsit, és közben próbálok csak az emlékre koncentrálni, majd ezután újra felkötöm a kendőt és elkezdem felépíteni az illúziót a legelejétől. Könnyebbséget jelent, hogy az illúzió kötődik az emlékhez, így talán nem távolodom el annyira a hangulattól. Először a méret, aztán az anyag jön, majd egy újabb ellenőrzés. Addig próbálkozom újra és újra, amíg elfogadható nem lesz az eredmény.

by **Amelia Stone** Hétf. 05 Nov. 2012, 22:34

Elmémben életben tartva a frissen szerezz boldognak vélt emléket koncentrálok minden lehetséges idegszálammal a feladatomra. Éppen ezért nem kis örömmel tölt el az, hogy végre sikerül véghezvinnem a feladatot, hisz pillanatok alatt szagok tömkelegét kezdem el megérezni. Az egyetlen bajom csupán az volt, hogy egyelőre nem igazán tudtam különbséget tenni közöttük. Viszont relatíve hamar rájöttem, hogy esetleg ha kicsit feljebb tolom a képességem használatát akkor esetleg elérhetem azt, hogy megkülönböztessem az illatokat.
Ennek reményében helyeztem a kezeimet is a földre felkészülve, hogy felvehessem a félvadállat kinézetemet azért, hogy a szaglásom még precízebb legyen és elkülöníthessem a szagokat egymástól és rájöhessek, melyik az, amelyik perpillanatszámomra szükséges.

by **Cardas** Kedd 06 Nov. 2012, 02:37

Újra sikerült hűvöset teremtenem magam köré - lehet, hogy a többiek köré is - és bár ezúttal felkészültem a várható jelenségre, most is meglepett valamelyest. Még mindig különös érzés ellenkező érzelemmel hideget kiváltanom, és semmi kétség afelől, hogy még sokat kell gyakorolnom ezt az újonnan felfedezett lehetőséget, ami a képességemben rejlett eddig. De akkor most vágjunk bele a nehezítésbe, amibe, ha jól látom, mindenki belekezdett már. Ideje nekem is felzárkózni. Lelkesedésemből és a sikeres próbálkozásomból származó pozitív érzelmeimnek és a spéci ruhámnak hála lassan nyári hőmérséklet vesz körül, legalábbis én úgy érzem. Elég gyorsan felugrott, ahhoz képest, hogy pár másodperccel ezelőtt még olyan volt, mintha a hűtőből kiszökő szellő csapott volna meg. Most megpróbálom újra letornázni a hőmérsékletet, viszont nem fogok ennek végrehajtásához emlékek segítségére támaszkodni. Most tudatosan fogok törekedni az eredményre. De valami pozitív érzelemből merítenem kell, mivel emocionális alapon működik a képességem. Optimista hozzáállással fogok nekikezdeni a műveletnek. Az is pozitív dolog, az optimizmus, szóval működnie kell, legalábbis számomra logikusan hangzik. Viszont most nem fogok magához a hideghez kötni pozitív érzelmet, és ez megnehezítheti a dolgomat. Mivel én sem tudom, hogy ebből mi lesz, erősen koncentrálok, és közben kíváncsian várom az eredményt.

by **Thorhalla** Kedd 06 Nov. 2012, 08:55

A csoport: Antoine Alanian, Jake Hamilton, Rebecca Knight, Archybald Peterson, Lex Orrin, Gulyás Csilla, Matt Lawson, Alicia Havana, Aaron Asbord és Szabó Éva

Idő: 14:25
Mikor Éva is megérkezett, akkor néztem rá.
- Koncentrálj, mint mondtam keress egy szép emléket és arra összpontosíts, mialatt megemeled a tárgyad – mondtam. – A többiek nem számítanak most, rájuk ne figyelj. Zárj ki mindent, csak te vagy ott, az emléked és a tárgy, ami a feladatod. Rendben van?
Ha rábólint a kérdésre, csak akkor engedem vissza.
- Akkor menj és próbáld meg ezek szerint.

Antoine most jó módszert választott a gyakorlásához, mivel így sokkal könnyebbnek bizonyult a feladat. Most sikerült másodjára összehoznia a megfelelő méretet és a törülköző tapintása is olyan lett, mint kellett volna. És sikerült addig is eljutnia, hogy már megjelent a minta is a tárgyon, aminek a megformálását nekiállhat máris elkezdeni.
- Nagyon ügyes Antoine – dicsértem meg, amikor jól haladt. – Csak így folytasd tovább.
Becca elhelyezkedett máshogy, így kicsit magasabban valóban jobban érezte az illatokat a teremben és végül sikerült is valami kellemetlen illatot megéreznie. Egy pillanat alatt mászott az orrába és némileg csípős is és zavaró volt. egyelőre még nem tudta, hogy mi ez, csak annyit, hogy valamilyen citrusféle lehet.
Aaron is nekipróbálkozott annak, hogy most a nehezítéssel érje el amit kell. Mivel még ő nem tudta befolyásolni a saját képességét az örömre hirtelen kezdett el meleg lenni körülötte. Amikor nekiállt a következőnek, akkor csak annyit sikerült egyelőre elérnie, hogy visszahűtse maga körül a levegőt, Gunny ekkor ment oda mellé és guggolt le ott.
- Te tudod a legkevésbé még itt irányítani a képességed, de az előbb remek munkát végeztél. Nem szeretnélek túlterhelni, így most az előző fordítottjával próbálkozz meg. Kellemetlen és zavaró emlékre próbálj meg meleget teremteni. Ha sikerült, mondom még, hogy utána mivel próbálkozz. Csak így tovább, ügyes vagy!
A többieknek továbbra is ugyanott tartanak, mint percekkel ezelőtt. Így folytatniuk kell a próbálkozást.

by **Eva Carter** Kedd 06 Nov. 2012, 16:17

Jó, rendben meg kaptam a magamét, de meg is érdemlem. Mien indittatásból hagyom el terelődni a gondolataimat? Hogy pontos legyek... Nem tudom. De mikor a tanárnő a kérdését is fel tette, én csak bólintok, hogy meg értettem a dolgot, és vissza enged a helyemre, ahol a feladatom vár engem. Ezuttal sem ülök le, de talán mégis kéne, azért egész órán még sem állhatok. Így hát én is le ülök, és most sokkal jóbban koncentrálok, mint az elözőnél. Ja persze ahogy azt én meg álmodtam. Minden esetre van egy kivállasztott szép emlékem, amit ki is probálok, de ezuttal úgy hogy a tárgy a tenyeremben tartom, ez talán meg felelő lesz, és ha ez sikerűl, megint meg probálom az elözővel is. Ezzel a tudattal állok neki a feladatnak, és a kezembe veszem a tárgyat, és mindenkit kirekesztek a tudatomból, és azon vagyok hogy a tárgy lebegjen a tenyerem felet. Nos ha ez sikerült talán kinyitom a szememet, és esetleg megnézem a tenyerem felett lebegő fémtárgyat is. Ha nem akkór tovább kell foglalkoznom a dologgal.

by **Teddy** Kedd 06 Nov. 2012, 17:21

Hiába koncentrálok a halott magra, semmi sem történik, ahogyan pedig még jobban kezdek koncentrálni és lassanként erőlködni... Csodálatos módon... Még mindig nem történik semmi és amikor már a saját hülyeségem miatt kezdem úgy érezni, hogy széthasad a fejem és szétfeszül a mellkasom... Inkább abbahagyom, mert már kissé bele is szédültem, közben pedig már az arcomról is egyszerűen eltűnt a mosoly, a helyét pedig átvette a tőlem eléggé szokatlan komoly, kissé bosszús arc... Ez így nem fog menni kell valami ami... Nos nem tudom, ami feldob? Igen, mert úgy tűnik hogy az ezelőtti nem volt elég, kár érte... A keresgélés az emlékek között viszont lenyugtat, már csak azért is, mert teljesen leköti a figyelmem, végül pedig csak egy jobbat találok az előzőnél, ami kicsit máris megnöveli a pulzusomat, pozitívan, természetesen, bár nehezemre esik elhinni, hogy már megint ezen gondolkodok, egyszer már nagyon alaposan lerágtam ezt a témát, de attól még mindig jó egy picit visszagondolni, öröm az ürömben, talán már egyszer ráaggattam erre az emlékre ezt a jelzést, akkor is kellemes volt és hiába telt el két hónap a tábor óta, még azóta sem tartottam be az ott tett fogadalmamat, viszont ami késik, az nem múlik... Most viszont ahogyan feleszmélek a gondolataimból, igazából azon kapom magam, hogy finoman fogalmazva is nagyon mosolygok, bár kissé lesütött fejjel és picit kellemetlenül húzódik az arcom... Azt hiszem elpirultam... Hát, mit lehetne tenni? Mindenesetre is megragadom az alkalmat és mivel már nem hasogat a fejem, ismét a növényemre kezdek fókuszálni, miközben ezt az emléket igazából folyamatos szinten az eszemben tartom, bár néha eléggé elvonja a figyelmemet, de azért próbálkozok, mert hátha, ha pedig nem megy akkor nincs jobb ötletem, ehhez hasonló másik élményem sosem volt.

by Ajánlott tartalom