Raktárépületek, titkos labor (Redrose Village)

Tao próbált kedves lenni amikor felajánlotta a hologram által ajánlott neveket. A próbálkozása sikerrel járt a nevek hallatán széles mosoly jelent meg az arcomon. Kis boldogság töltött el amiért egy újabb dolgot tudtam meg magamról. Azonban amit ezután a hologram hölgy mondott egyáltalán nem tartottam viccesnek. Állítólag nem váltottam be a kívánt eredményeket. Ezt magam is tudtam a dószíéból amit azon az ominózus napon magamhoz vettem. Ha jól emlékszem csak véletlenül jöttek rá a sikerre amikor sötétedés után végeztek vizsgálatot. Bizonyára nem tudták az eredményeket elküldeni mert én voltam oly kedves és gondoskodtam mindannyiuk korai nyugdíjaztatásáról. A skizofrén dolog bár igaz volt rám akkor is eléggé rosszul esett nekem. Úgy hangzott mintha valami elmebetegségben szenvedtem volna. Mindössze annyi történt, hogy a vámpír gének miatt ember vagyok emberi tudattal. Mikor azonban leszáll a nap felébred a bennem szunnyadó vadállat vagyis én. Szerencse, hogy én mentem Taoval mert a másik tudatom biztosan vérig sértette volna a hologramot.
-Nagyon köszönöm hálás vagyok neked. Kérlek segíts nekünk, hogy felszabadíthassuk az embereket rabságuk alól.- mivel ő egy hölgy volt nem lettem volna képes kezet emelni rá ha mesterséges is.

A gép rezzenéstelen arccal hallgatta végig a mondokánkat amik azonban nem igazán hatották meg. Túlságosan mereven és logikusan gondolkozott. Igaz az jó dolog ha az emberek egységesek de az nem, hogy egy megalomániás bábjaiként teszik ezt. Az embereknek joguk van mocsok önző szemétládának lenni. Az nem ér semmit ha valakire ráeröltetjük az akaratunkat. Az az igazi ha saját elhatározásukból csatlakoznak az ügyünkhöz. A géphölgy nem értette mi segíthetett volna nekünk a bent lévő anyag de kinyitotta a kedvünkért az ajtót. Mikor kinyilt az ajtó megtudtuk a konténer nagy része tömör lehet. A konténer ugyanis nem volt valódi csak egy lejárót álcázott. A lépcsők végéből fény szürödött ami arra utalt egy folyosó lehet odalent. Amiéért megtudtam a nevemet vagy valami olyasmit vérmérsékletem lecsökent így újra az az imádni való alak lettem akit úgy imádnak. A lejárat melé álva meghajoltam Tao elött s kezemell utat mutatva előre engettem.
-Csak utánad kedves barátom. Had legyen a tiéd a megtiszteltető első pofon.- mondtam neki fülig érő vigyorral.

Tao jó fej módjára vette a poént majd ezután sikerült meglepetést okoznia. Az új nevemen szólított vagyis a régin amiről csak akkor szereztem tudomást. Kissé megiletödtem mikor Tao szájából halottam. Én adtam magamnak a félvér nevet mert a két fél tudat adott ki egy egészet. Bár ahogy belegondoltam valami nem stimmelt. nem az, hogy a program nevét adtam magamnak hanem az, hogy tudtommal egy kísérleti alany voltam. Még születésem előtt belém fecskendeztek egy DNS koktél. A DNS koktél alapanyaga V fedőnevű pikkelyes mutáns volt és én voltam a 13.-ik akinek beadták és túlélte. Ezek után mi értelme volt normális nevet adni nekem ha csak egy kísérleti nyúl voltam valami szuperember programban? Bőven elég lett volna a V13. Ez volt az én formám ahelyett, hogy megoldódnának a kérdések inkább szaporodnak mint a nyulak. Merengésből Tao léptei vertek fel majd követtem őt. Tao kéznél tartotta éjelátó készülékét ha esetleg szükség lenne rá. Nekem nem volt rá szükségem de azért én is készenlétben tartottam a szemeimet. Észrevettünk pár kamerát majd intettem Taonak aki már fől volt öltözködve.
-Nem kéne azokkal kezdeni valamit?- mikor ezt letudtuk végigmentünk a csupa ajtó és csupa pór folyosón. Olyan kosz volt odalent, hogy csak dinamittal lehetett volna kitakarítani. A kosznak hála észrevettünk pár érdekes márkás cipőtől származó lábnyomokat. A folyóson nem láttam egyetlen táblát vagy jelet sem.
-Ezek szerinted, hogyan nem tévedtek el ezen a helyen? Minden ajtó tök egyforma.- majd oldalba böktem Tao- Te figyelj szerinted vendészeretettből fogattak minket tágra nyílt ajtóval. Jobb kezemmel megérintettem kiskésem markolatát majd lassan megközelítettem az ajtót. Valahogy úgy éreztem jobb ha én megyek elsőnek így is védhetem Tao-t

Tao elövette a sokkoló pisztolyát majd becélozta a kamerát és esütötte azt. Nagyon mázlis lövése volt ugyanis az elsőre eltalálta a kamerát ami rögtön joblétre szenderült. A másikat nem lötte le azért mert csak oldalról kapott le minket. Nem is törödtem vele biztam a társam szaktudásában végülis ő volt az ész. Mikor beléptem a szobába egyből fölkapcsolodot a világitás. Igaz, hogy nem volt szükségem a speciális szemere de így is bántotta az éles fény a szemem. Azonnal az ajtóba álltam és előkaptam a késemet, hogy támadás esetén visza tudjak támadni. Pár pillanattal késöbb helyre jött a látásom így már nem volt fontos Tao élő pajzsát játszanom. Ahogy körülnéztem semilyen miködő ketyerét sem láttam a lámpán és egy kamerán kivűl. Az ajtóba álok nehogy valaki meglepjen minket hátulról. Én úgy se értek az ilyen technikai dogokhoz. Tao a gépekkel sutogó elött nincs lehettlen. Meg vagyok gyözödve arról, hogy még attól a szétlőtt monitortól is értékes információt tudna kinyerni.

Nem halottam mást mint,hogy Tao megpróbált összetákolni valamit. Ezekhez a holmikhoz egy cseppet sem értettem ezért inkább tovább őrködtem a bejárati ajtónál. Azonban hiába figyeltem a folyosót nem vettem észre semmiféle mozgást. Elővettem a késemet majd földobtam a levegőbe az megpördült utána elkaptam. Néhányszor megismételtem ezt de az eredmény ugyanaz maradt a nyelével a tenyeremben landolt. Miközben dobálóztam azon járt az eszem vajon mire lehet képes az a nagypofájú őr. Fegyverrel egész nagy arca volt de majd megevett a kíváncsiság vajon mire lehet képes. Legszívesebben felmentem volna és kihívtam volna egy becsületes összecsapásra fegyverek nélkül erő az erő ellen. Még úgy is hajlandó lenék küzdeni, hogy a barátai is be szálnak a mókába. Egyedül a kutyával nem harcolnék szívesen. A kutya egy hűséges állat ráadásul elvből nem támadok se gyerekre se nőre se állatra.

A nagy kutakodás közepette Tao rátalált egy titkos teremre vagyis nekem az volt. Teljesen beteljesítette egy hatalmas szekrénysor. Ahogy közelebbről megnéztem rájöttem nemközönséges szekrénysorral van dolgunk ugyanis ez egy szuperszámítógép része. Gigantikus menyiségü adatok tárolására alkalmas. Egyszer láttam egy könyvet a szuperszámítógépekről azonban olvasás helyett valami fontosabb dolgot végeztem vele. Hála a könyvnek már nem mozog az asztal a szobámban. Tao nem sokkal ezelőtt azt mondta vigyük el az adatokat de ez kicsit nagy falatnak látszott még számomra is.
-Ugye nem azt akarod hogy mindezt én cipeljem el?! Akkor marad a B terv te szép lassan letöltöd az adataidat addig én szétverem a biztonságis fickókat.- majd elindultam a kijárat felé de pár lépés után hirtelen megálltam és egy táncost megszégyenítő kecsességével pördültem meg.
-Figyelj csak nem tudnál itt hagyni egy ketyerét ami elküldi egy bizonyos helyre az adatokat? Így nem kell megvárnunk hogy befejeződjön nyugodtan hátrúdölhetünk a kanapén és ha kész csak el kell menni érte. Mert ugye nem engedhetjük, hogy a letöltés miatt hazáig kövessenek.-

Hiába ajánlottam föl megannyi lehetőséget de kékbörű barátom eggyikkel sem volt megelégedve. Ráadásul már megint nem figyelt oda rám mert azzal jött, hogy emlékezzek mit mondott Johnatan. Nyugottan belmehettem volna, hogy nekem nem mondott semit de erre nem volt időnk és ráadásul biztosan az idegesség miatt nem figyelt oda ezért gyorsan el is felejtettem. Megprobált rákeresni a kódnevemre azonban az idő egyre csak fogyott. Az igért öt perc letelt és már indultam volna kifele mikor az eggyik monitor életre kelt és egy érdekes dolgot fedeztem fel rajta amit úgyéreztem meg kell osztanom újdonsült társammal.
-Te figyelj haver. Nézdmá meg ez nem a bejárat a képen?- maajd nézem tovább ahogy két ember beszélget a bejárati ajtó elött. Észre vették, hogy letéptem a láncot de nem töröttek vele különösképpen. Ha Tao elöbb szolt volna, hogy ez egy titkos akció akkor talán de csak talán diszkrétebb is lehettem volna. Amíg mi moziztunk a kis gép szorgalmasan dolgozott és elöhozott egy csomó dadtot csak azt nem amire szükségünk volt. Azon kezdtem filózni hogyan jussunk majd ki mert biztosra tudtam nem juthatunk ki a megadott időn belül. Agyam tekervényei hatalmas zajjal elkeztek dolgozni de nem jutottak sok mindenre de valami azért csak eszembe ötlöt
-Te figyelj Mágnes miska úgye nem tudja, hogy hozzátok csatlakoztam? Mikor elöszőr találkoztunk nem látta senki. Végső esetben én magamra vonom a figyelmet adig te kereket oldhatsz. Rád jobban fáj a foguk engem pedig eddig sem tudtak elkapni. Tudom, hogy nem egy zseniális terv de gondolni kell a legrosszabbra. A lényeg én leszek a csali és te szépen hazamész és majd találkozunk.- mondandóm végén probáltam olyan határozott leni mint még soha jelezve nem engedek az elhatározásból. Inkább engem kapjanak el mint mintketőnket.

Tao most tényleg idiótának tartott de ő volt az aki nem gondolkodott. Ugyanis az a kutyás fazon egyik ajtonál strázsáló manussal sem volt egy személy. Továbbá amilyen komoly volt biztosan le akarja ellenőrizni, hogy tényleg elmentünk-e és a kutyát nem tudtuk korábban sem becsapni. Az elterelést meg nem arra a két fatökűre értettem hanem a combos biztonsági örökre. Már éppen fel akartam homálysítani mikor érdekes információkat tudtunk meg a többi kísérleti alanyról. A V5-ös kísérleti alanyról minden adatot kitöröltek csak egy kép volt róla. Pontosabban egy emberi embriót ábrázolt mellette három rövidke szó állt "Az alany megsemmisítve". A lelkem mélyén némi szomorúságot éreztem amiért képesek voltak ennyivel elintézni de nem tehettem semmit. A következő amit Tao megnézett a V15-ős alany volt. Ő már kettővel utánam volt. Nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg róla és így a többiekről is. Az édesanyja egy skrull volt ami nekem nem mondott semmit Tao-nak viszont annál inkább. Megtudtuk, hogy a különleges képessége másokat mutánssá változtatni és vissza. Egy kép is volt mellékelve alatta a neve. Mikor megláttam a nevét csak akkor kapcsolt az agyam mintha akkor jöttem volna tudatára mit is olvastam eddig.
--Tao lapozz egy kicsit vissza gyorsan.- majd szemeimmel a sorokat kezdem böngészni. Mindegyik alanynak ugyanaz az apja de más az anyja. V15-ötnek skrull anyja van olvastam hangosan. Villám csapásként ért a felismerés, hogy azok a kísérleti alanyok tulajdonképpen a testvéreim voltak.Rengeteg testvérem meghalt egy nyomorult kísérlet miatt. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy üvöltsek. Úgy éreztem majd szétrobbanok a gyűlölettől. Fölkaptam az egyik széket és tiszta erőmből a falhoz csaptam közben megpróbáltam visszafojtani a könnyeimet és az üvöltést több kevesebb sikerrel. Ha Tao-nak sikerült lenyugtatni kissé tovább olvasva megtudtam, V15 még mindig él és egy évvel fiatalabb nálam. Különösen izgatott, hogy ugyanott tartották fogva ahol engem és akkor szabadult amikor én. Még az is meglehet, hogy találkoztunk csak nem emlékszem. Nem nagyon meséltem arról a napról senkinek leginkább azért mert nem emlékeztem rá. Csak a vérre és a rengeteg sikítozás maradt meg bennem.
-Ha ha ugyanott volt ahol én akkor lehet találkoztam a nővéremmel de nem emlékszem. De de talán az emlékek még itt vannak a fejembe lehet otthon valaki ki tudná- egy pillanatra elhallgatok majd meglepetten Tao-ra nézek- Tao van egy nővérem-
Ez a gondolat boldogsággal töltött el, hogy van valaki aki miatt talán ember lehetek nem egy félresikerült kísérlet. Jól tudtam miken mehet keresztül jómagamat is sokáig üldözték. Arra az elhatározásra jutottam ha törik ha szakad meg kell találnom a kishúgomat és megbánja aki az utamba akar állni vagy bántani meri.
-Minél előbb meg kell találnom a húgomat és meg kell védenem- ezt már sokkal határozottabban mondtam és magabiztosabban majd újfent Tao felé fordultam- Siessünk minél előbb meg kell találnunk őt. Hatalmas veszélyben forog az élete.- Csak az érdekelt, hogy ő az egyetlen élő rokonom minden más még a vírus is eltörpült mellette. a bátyjaként kötelesnek éreztem magamat, hogy megvédjem.