A város körül

A dimenzió kapu városának környéke. Itt található Morgan Le Fay tábora is.

A többieket továbbra is ignorálom, hogy miért? Mert ignorálom őket és kész! Meg mert persze ők sem szólnak hozzám, és hát így nincs okom nekem se arra hogy beszéljek velük, ami meg azt illeti hót ismeretlen társaság, és egyik rosszabb a másiknál, de komolyan, ahelyett hogy örülnének mindegyik itt nyavalyog valamiért, jó én is talán most de én legalább csak magamban csinálom, és kívülről csak mosolygok... Na jó nem lehet senki sem olyan tökéletes mint én, úgyhogy azt hiszem ezt most elnézem nekik, DE CSAK MOST AZ EGYSZER!! A nő felvesz, végre, úgy érzem hogy valaki foglalkozik is velem, s én ki is használom amíg lehet, vagyis kihasználnám, de Morgan felhoz egy meglehetősen jónak tűnő, ilyen tisztán elutasíthatatlan ajánlatot, amely valószínűleg annyira nem elutasíthatatlan, de számomra igen, mert hé! Olyan jó szórakozásnak ígérkezik!
-Ó akarom-akarom-akarom-akarom!!! - Török ki buzgón " ugrálva " a kezében, ebből igazából csak annyit észlelhet hogy a felsőtestem fel-le mozog, ó és az hogy azok a bizonyos megszúrt ellenfelek "harcképtelenné" válnak... Nos az valahogy úgy jutott el a tudatomig hogy " Szörnyű kínok között, groteszk halált halnak majd hatalmasságod előtt ", amúgy nem repesnék érte ha tényleg csak úgy összeesnének, szóval bízom benne hogy kapok most egy jujdejó, jujdenagyonjó játékszert amivel majd így " VÁÁÁ! " és rohanok a csatatéren... Vagy talán inkább így " bzzzz... " légyzümmögést tettetve osonok majd a lábak között és így keresgetem hogy melyiken van csak cipő, vagy papucs, vagy akármit is hordanak ezek. A város is ott van persze a távolban, sok sok csúnya emberrel egyaránt, akik mind halott hús lesznek! Legalább is ha rajtam múlik, és majd táncolok valami jó kis néptáncot valahol a városban, meg énekelgetek és annyira de jó lesz már alig várooooom!
- Én annnnnyira szeretlek hogy te fogsz nyerni. - Mondom kedvesen majd igazából rá hajlok a kezére, ölelgetem, meg dörzsölöm neki a fejemet, már most nagyon jól érzem magam.

Amikor látja a nő reakcióját, hogy elkeseredett és megsértődött, akkor lazán kivágja magát a helyzetből, illetve legalábbis megpróbálja.
- Hé, nem vagyok szomjas... ma már kétszer hánytam azt hiszem és eléggé üres a gyomrom ahhoz, hogy ne kívánjam ezt a finom italt... de azért köszönöm, ne sértődjön meg, csak nem akartam inni, ennyi, meg Marcus se - szaval hosszan és látja, hogy jó minőségű kard, illetve pajzs kerül hozzájuk és ez tök jó, főleg, mert még a pisztolyuk is megvan, ami nem gépfegyver ugyan, de pisztoly és így is apríthatnak majd csatában.
- És köszönöm az útbaigazítást... nyilván nem sok nyomozni való lesz a halottakon, de azért szeretném látni a "társaimat", gondolom megérti. Gyere, Marcus!
- Jövök, haver! - pattan fel, miután összeszedte magát Marcus és a két rendőr fürgén, energikusan rohannak ki és szívják magukba a levegőt, a csata előtti szagot.
- Azannya! - füttyentett Steve. - A skacok odaát jól tömve vannak! HÉ, HAVEROK, CSÁÁÁÁÁ!!!! - kiáltja, vagy inkább ordítja át a messzeségbe, hátha a falakon lévők meghallják és jót vigyorognak, vagy, ha esetleg mégis valaki túlélte volna és a nő hazudott volna... bár hát kitudja, nem? Megeshet, hogy tényleg igaza volt, az a kép olyan élethű volt.
A lényeg, ha mégis lennének túlélők, vagy az egész csak hókuszpókusz, akkor talán szólnak nekik a falakon lévő katonák, bár hát nagyon messze van a vár, tuti nem hallják meg, esetleg talán azt látják, hogy valaki a távolban ugrál és integet... de valószínűleg ezt se.
Marcus jót röhögött Steve-n.
- Jól vagy, haver?
- Ja, csak poénkodtam - vigyorgott Steve. - Na, mi lesz a haditerv? Én és Marcus majd akkor a csata hevében elmegyünk oda délre, megnézni a hullákat - közli egyszerűen, bár titkon reméli, valakit, pl Svarogot élve találhat, mert Svarog jó fej volt. Bírta a búráját.

(Elnézést a késésért és ha véletlenül nem írtam volna a kaland során senki nem látta eddig a pikkelyes formámat kivéve Morgánát az álomban. Morgana táborában is emberként voltam)
Többen vállalkoztak arra, hogy megkeresik halott társaink tetemét és Morgana készségesen el is árulta, hogy merre kell keresniük. Utána elmondta, hogy nem szándékozik több embert megölni a szükségesnél. Mindössze az átjárót akarja megszerezni ami két világ között biztosít átjárást. Ez mind a mellet szólt, hogy Morgana a jó fiú vagyis a jó lány. Azonban egy valami nem hagyott nyugodni. Hiába álltam a jó oldalra az üresség továbbra is megmaradt bennem. Olyan érzés volt mint mikor az ember elhagy egy kulcscsomót és nagyon bántja a dolog. Mintha önmagából hagyott volna el egy darabot. Nálam ugyanez volt a helyzet vagyis majdnem. Azért utaztam Amerikába hogy megtudjam mi az ami még rejtve van előttem. Mi az a rejtély mely hatalmas kráterként tátong szívem közepén. Volt egy olyan sejtésem mégsem az a megoldás lelkem talányára, hogy Morgánát védelmezzem. Azonban ezt nem tudtam biztosan és már megígértem neki, hogy megvédem. Gondolkozás közben szemem a vár felé révet és megláttam a falon a rengeteg katonát. Mikor ott voltun nem szóltak semmit, hogy ennyien lettek volna. Kiváncsi lettem mi mindent titkolhattak még el előlünk. Pár pillanattal ezelőtt Morgana valami mérgezett tűkről beszélt de nem tudtam, hogy kinek mondhatta. Viszafordultam és akkor láttam meg először a beszélő plüssmackót.
-Ez meg mi a rosebb. Jött Micmackó megbosszulni Malackát vagy mi a túró - megdöbenésemet egy klasszikus vicc idézettel fejeztem ki. Ezután a nagyságos aszonyhoz fordultam mert már elegem volt a sok várakozásból.
-A mi szerepünk mi lesz a testörsége vagy egyébb. Mert ha mást is kell csinálni akkor elég legyen a fecsegésből és csapjunk a lecsoba.-

- Hogy őszinte legyek nem igazán fülig a fogam ahhoz hogy bárkit is megöljek. – Mondtam Morgan-nek majd erősen megmarkoltam a buzogányt – De a Föld sorsa még ha nem is az én Földemé, akkor is érdekel. Ha muszáj lesz megtennem hát megteszem. Számíthat rám hölgyem. – Válaszolok és közben megnéztem a várost, amibe korábban voltunk és ahol társainkkal együtt megmérgeztek. Szegény párák. A védők igen sokan voltak, jóval többen mint ahogy azt korábban említették. Újabb pont Morgan-nek. Mindenesetre mivel a világ sorsáról van szó, csak akkor lehetek teljesen elkötelezett bármelyik oldal mellett is, ha már teljesen biztos leszek a dolgomban.
- Szóval pontosan miben is kell tennünk? Ekkora sereg mellett, még ha rendelkezünk is egy két különleges képességgel vagy rendkívül jó harcosok vagyunk, akkor is kétlem, hogy igazán sokat számítanánk a harcmezőkön? – Na mondjuk Attilan elpusztításához is elegendő volt egy kisebb osztag tele szuperkatonával.
- Biztos jó ötlet őt lopakodásra küldeni? Annyira túlbuzgó hogy az első őrnek neki esik, akit meg lát, nem hogy még lopakodjon. Nem tudnád inkább valami óriási tűzokádó vérmókussá átváltoztatni vagy ilyesmi?– Kérdezem kicsit mosolyogva Morgantől, miközben Teddy-t arcát bökdöstem az ujjammal. Nagyon furcsa volt ez a mágikus játékszer.
- Eddig a füleden ültél ember? Ez a kis szőrpamacs már a kezdetek óta itt pattog. Nem mellesleg jó lenne tudni hogy téged hogy hívnak. A két zsarunak és a Teddy macinak már tudom a nevét. Téged hogy hívnak?

Kapok valamiféle szerkezetet, nem is tudom mit annyira egyszerűnek de mégis oly nagyszerűnek néz ki, alíg bírok megmaradni egy helyben ahogy rám rakják, s arra számítok hogy kegyetlenül nehéz lesz és alig fogok tudni benne haladni, de kellemeset tévedek, szinte ugyan olyan könnyű benne mozogni mint alapból, és hát nem értem hogy van ez, meghaladja ó hatalmas tudásomat, de valamiért nem is érdekel, csak egyetlen egy dolog jár erről a fejemben hirtelen, melyet úgy érzem ki is kell mondanom:
- Ez a legkirályabb dolog amivel eddigi életemben találkoztam! - Hangosan és örvendezve, ahogyan a karmok kipattannak a helyükről... Óóóóh ma sokan meg fognak halni, nagyon sokan... Ott fogok rohangálni az emberek lábánál és majd szurkálom őket, alig várom hogy lássam ahogyan összeesnek, remélhetőleg tényleg halottan, oooolyan izgatott vagyok... A nő szavaira bólintok, majd még a többiekre nézek, az egyiknek csak most tűnt fel hogy itt vagyok, tudtam hogy az emberek nagyon hülyék de azt nem hogy ennyire.
- Látod, ha ez a szerkezet megvan és ott lennél... - bökök a vár felé - ... már ré halott lennél, ilyen HŰŰŰŰŰ de nagyon - A " hű " résznél széthúzom lassan a karjaimat, szavaimban a játékosság található meg, ám mégis érezhető benne hogy komolyan gondolom, majd a másik alakra nézek aki meg meri kérdőjelezni plüssmackói hatalmasságomat, ám mielőtt válaszolhatnék Morgan megteszi helyettem.
- Igen-igen, menjünk menjünk MENJÜNK!!!! - Szinte darálom a szavakat, miközben visszahúzom ama bizonyos karmokat, majd vadul pattogva megindulok Steven felé.
- Ma meghalnak, oly sokan meghalnak! - S ezen a ponton vetem rá magam az egyik lábára, erősen belekapaszkodok abba, majd pedig türelmetlenül nézek fel az alakra.
- Mire vársz még te tohonya húsdarab? Indulj, INDULJ! Ma sokaknak meg kell tapasztalnia a plüssmackó haragját! - Majd ha minden igaz ezután kapaszkodok, és élvezem az utat, ha esetleg le akar szedni a lábáról kézzel, akkor... Csúnyán kezdek el rá nézni, és ha ez sem elég akkor beleharapok a kezébe és gonoszul morogva csüngök tovább azon, egy elégedett vigyorral a képemen.

Sosem voltam valami jó megfigyelő akkor még annyira sem. Az egyik fickó felhívta a figyelmemet , hogy a rizsázó plüssmaci egész végig velünk volt. Utána a kis Mici macsó kapott pár mérgezett tűt amit a mancsánál lévő szerkezetből tudott elővenni. Kissé zokon vette, hogy nem vettem észre de egyáltalán nem volt türelmem egy beszélő gyerekjáték ostobaságaival foglalkozni. A fickó érdeklődött a nevem után. Válaszoltam volna a kérdésére mikor eszembe jutott nem feleltem mikor megkérdezte tényleg nem viszek fegyvert. Úgy döntöttem szépen sorrendben válaszolok a kérdésekre.
-Nem vagyok haverkodós kedvemben de azért bemutatkozom a nevem Vipra. Fegyver meg nem kell nekem majd elbánok velük egy lindás sikítással.- azzal elindulok a csata irányába majd hirtelen eszembe jut ők nem is tudhatják ki az a Linda. Ezért megálltam egy pillanatra majd fejemet féloldalra fordítva megjegyeztem még utolsónak- vagyis inkább egy Vandam rúgással terítem le őket.-
Ezután gyönyörködök a sárkányok látványában. Életemben nem láttam hasonló lényeket. Sokat olvastam róluk de nem hittem, hogy valaha látni akár egyet is. Halál és pusztulás lövellt ki a szájukból ami félelmetesé tette őket. Lélegzetelállító de egyben félelmetes látvány volt. Miután kigyönyörködtem magam elkezdtem figyelni a várat mert mindegyiknek van gyenge pontja ahol be lehet hatolni. Ráadásul mivel csapatott váltottam(akaratom ellenére) így új szövetségeseimért is felelősséggel tartoztam. Persze a saját módszeremmel. Ha becsületes harc folyik nem avatkozok bele és végig megpróbálok szólóban előrenyomulni. Ha át kell változnom azt úgy próbálom, hogy a többiek ne lássák meg.

- Igen - felelte Steve a nőnek komolyan. - Tudja ez amolyan becsületbeli ügy, berögződés zsaruknál, hogy meg kell nézni a hullákat... tudom, hülyén hangzik - legyint egyet, majd, ha ennyiben le is tudták a dolgot, akkor már magában jót vigyorog.
Ő aztán ugyanis nem adja fel a dolgot és a rejtély végére jár, mert szerinte valami továbbra sem stimmel.
Int Marcusnak.
A csata megkezdődött, hatalmas tűzokádó sárkányok repesztenek végig az égen félelmetes sebességgel és megindul a hadsereg is, az ostromgépek pedig bombázzák a város falait.
- Azannya... tisztára, mint a Gyűrűk Ura! Láttad a sárkányokat, Marcus? - kérdezte Steve.
- Ja, tök klassz volt! De most már gyere! - intett lelkesen és megindult, de Steve ügyesen elgáncsolta. - Ezt meg miért tetted?
- Mert... nem kell felmorzsolódnunk az első sornál, te barom! Egyébként is, nekünk a hulláknál van dolgunk, nem tudtad?
- Jaaaaa... igen.
- Na... megvárjuk míg kitör a káosz, például valamelyik fél beletapos a másik félbe, mi meg a zűrzavarban elvegyülünk a déli irányba... aztán megnézzük a hullákat - többet nem mond Marcusnak, mert fél, esetleg Morgana összeköttetésben van vele ilyen telepatikus izé módon, hiszen jól megbuherálhatta szegény Marcus agyát, ha elfelejtette amaz a családját is majdnem!
Ő pedig megakarja nézni a hullákat, hátha ott magyarázatra lel... és lehet talán nincsenek is hullák és a többiek élnek!
De Morganának igaza van, ez egy ostrom és nem mehetnek csakúgy oda, hogy csá... ügyesen kell csinálni, Steve ezért vár például a zűrzavarra, az mindig remek időzítés és jó kis köpeny nekik, ami beborítja őket a nem kívánatos szemek elől.
A két rendőr tehát hátra maradt és még várt egy picit, Steve a kardját forgatta és gyakorolgatott, Marcus a távolodó Morganát figyelte révetegen.

- Nem azért kérdeztem, hogy puszipajtások legyünk, hanem ha mondjuk valaki hátulról le akarná nyisszantani a fejed, akkor a neveden tudjalak szólítani, hogy vigyáz Vipra. – Válaszoltam a srácnak. Úgy tűnik nem igazán kell attól tartanom, hogy bármelyikőjük is fedezni akarna. Ennyit a csapat szellemről. Egyedül a kis plüss az, aki hajlamos az együtt működésre, amivel nem is lenne bajom, ha nem lenne egy tipikus szochiopata.
- Rendben ahogy jónak látja asszonyom. – Válaszoltam Morgan-nek, aztán megláttam ahogy a két légi monstrum megkezdi a támadást. Meglepődtem hogy ilyen erő mellett egyáltalán kell bármilyen más segítség is. Ebből is látszik, hogy nem lesz egy könnyű menet.
- Na egy ilyen hátán szívesen harcolnék. – Jegyeztem meg egy hosszú füttyszó kíséretében. Aztán már indultam is volna, mikor realizáltam, hogy Teddy a lábamra csimpaszkodott. Egy kicsit megráztam, hogy essen le róla, majd aztán az orra előtt néhány mm-rel létrehoztam egy kis tüskét.
- Felőlem utazhatsz rajtam, de egy olyan helyen tedd ahol kevésbé vagy tűzvonalban. - Majd a tüskét visszahúztam, és ha sikerült jobb belátásra térítenem felvettem majd a hátamra raktam. – Te sem vagy az a tipikus kedves kis plus mackó a tv reklámokból. Szólj ha valaki hátba támadna. – Mondtam neki, miközben megindultam a vár felé. Nem rohanva, nem akartam beleesni semmilyen csapdába és mivel már sötét volt, bekapcsoltam jobb szememre a hő látást, hogy hamarabb észrevegyem, ha valaki közeledik.