Jonah Wright szobája

by **Tyranis** Csüt. 19 Ápr. 2012, 18:15

A szobája mérete teljesen átlagos, a berendezés, azonban már valószínűleg kevéssé. Jonah, az Aranyifjú igen sok dologgal érkezett meg, sok könyvet hozott magával, ezek főleg jogi és történelem könyvek, de van köztük néhány elektronikai is. A szobájában van egy nagyobb plazma tévé, hozzá videójátékkal, megannyi film és játék dvd, egy laptop. A falakon provokatív poszterek, még egy szekrény található a szobában a ruháinak, és az ágy. A fürdő és a mosdó pedig a szobához követlenül nem tartozik, hanem a folyosón van közel Jonah szobájához.

Jonah Wright szobája Jksn

by **Szehmet** Szomb. 05 Május 2012, 22:22

- Óh.. Akkor megtisztelve érzem magam. -nem pirult el, nem lepődött meg, egyszerűen csak tudomásul vette a dolgot, bár a szemében látszott, hogy jól esett neki. Már valóban jó döntésnek látta, hogy maradt, és kissé hanyagolta amúzeumi munkát azért, hogy megismerje az ittenieket.
-Jól forgatod a szavakat. Legalább olyan jól, mint az ütőd.- ejtett meg egy finom gratulációt majd érdeklődve hallgatta a hírt a repülő járgányos óráról. A SHIELD sosem nyűgözte le annyira, mint az X-Men, igaz nem is szállingózott annyi hír róluk. Most azonban hogy esetleg személyesen is láthatott egyet a fickók közül, érdekelni kezdte a csapat. Nem is késlekedett az indulással, de a folyosón bevárta a srácot.
-Nem is számítottam másra.. végül is minek egy diáknak pénz?- nem tetszett neki a felnőttek ilyen lekezelő felfogása, és hanghordozásán hallani is lehetett ezt a gondolatot.
-Szóval.. összedobhatunk majd neked egy király honlapot. - zárta rövidre a kellemetlen érzéseket.
-Nem.. én egy unalmas múzeumi lóti- futi vagyok. -vigyorgott, bár sokszor tényleg unalmasnak találta a munkát.
-Az, akinél dolgozok, aki miatt ide jöttem, ő az X-Men tagja.. vagy olyasmi. -nem tudta, hogy most mi is itt Szehmet. Azt tudta hogy régen a hősök közé tartozott, de mióta a múzeumban segített neki, nem látta visszacsámborogni a Kúriába. Csak azt tudta, hogy hívták, és hirtelen elrohant, hogy ide jöjjön.
-Szehmet.- nevezte meg végül pártfogóját, hogy a srác is beazonosíthassa, már ha ismeri egyáltalán. Aztán megérkeztek a szobához, és mindenféle óvatosság nélkül trappolt be, egyenesen a közepére, majd körbe fordult, felmérve a helyet, tekintete pedig elidőzött az asztalt borító kütyükön.
-Váó.

by **Tyranis** Vas. 06 Május 2012, 10:09

//Előzmény: Botanika és kert//

A dicséret köszönésére egy újabb vigyort küldött a lány felé. A jól forgatja a szóra, csak amolyan nemtörődöm módon vonta meg a vállát, valamilyen szinten muszáj volt számára mindezt megtanulni, révén, hogy hova akar tovább tanulni. Már ha felveszik valahova ebben az országban a híre miatt.
- A politikusi pályához szükség van rá – fűzte még hozzá.
A pénz kérdésen egy pillanatra savanyú képet vett fel az arca. Jah, az ország egyik legtehetősebb családjából való, erre egy kanyi vasa sincsen, mert nevelési célzattal nem adnak neki, hogy végre megjavuljon. Mintha ez a két dolog egyenesen arányos helyzetben lenne. Pont hogy fordított volt! Mivel a szükségletei megvoltak, amiket nem tudott finanszírozni, így csak azért sem tette, amit kellett volna.
- „Nevelési célzattal” nincs szerintük szükségem rá – mondta. – Honlap? Annyira nem is rossz ötlet…
Kérdőn nézett a múzeumi kérdésnél a lányra.
- Egyáltalán nem vagy unalmas – mondta.
A Szehmetre csak a fejét rázta meg, fogalma sem volt arról, hogy kicsoda. Az bőven elég volt, hogy Logant tudta és megvolt a legjobb céltáblája ezáltal. De se az X-men, se a többi nem igazán érdekelte abból, ami itt ment, csak ki akart szabadulni ebből a börtönből! A szobába érve hanyagul támasztotta le golftáskát a szekrénynél és ment volna a labdákért, amikor meghallotta a lányt. Hátranézett először EssEx-re, majd az asztalon levő szétszerelt dolgaira.
- Csaknem érdekelnek? – kérdezte.
Végül kerített egy tollat az asztalról és a parafa táblán levő egyik papírhoz lépett és áthúzott rajta valamit. Ha a lány megnézte ez volt az.
~~”Betörni Rozsomák irodájának ablakát golflabdával!”~~

by **Szehmet** Vas. 06 Május 2012, 18:47

A politikus pályára EssEx csak biccentett. Eddig nem gondolkozott azon, hogy a város furcsa "hőse" felnőve mivé válna, csak abban volt biztos, hogy nem lesz hétköznapi élete később sem. A politikus lét pedig illett ebbe a képbe. Ahogy az "illegális gyorsulási versenyek királya" karrier is.
- A hírneved már meg van hozzá.. de vajon a türelmed is?- az ambícióra nem kérdezett rá, és nem is nézett a fiúra, inkább a cuccok felé indult. Jonah biztosan mindent el tudott érni, amit akart, bármennyi időbe is kerül... Talán még a nevelési célú pénzmegvonást is el tudta volna mismásolni. Mindenesetre érdekelte a srác, és hogy mi mozgatja ott, legbelül.
- Hát, legyenek boldogok a nevelésükkel. Neked.. meglesz a pénzed- kacsintott vidáman, visszafordulva felé. Gyerekjáték lesz összekaparni, a szerelmetes fruskák biztosan mindent megadnának egy kis plusz infóért a kedvencről, pláne ha profi tálalásban kapják, egy jó honlap pedig alkalmas erre. EssEx sajnálta kissé, hogy nincs nála profi kamera, csak egy megfelelőnek mondható mobilos cucc, de még az ilyen videóknak is van egyfajta kellemes hangulata.
- Köszi. Igyekszem nem öreggé és porossá válni, mint az ottani cuccok.- majd az asztalon lévő dolgokra bökött.
- Azok azonban.. az ilyen kőkorszaki cuccok a gyengéim.-vigyorgott szélesen.
- Régen rádióztam, és szinte napi szinten szereltem szét vagy össze mindenféle dolgot, hogy rendesen működjön- ahogy végül alaposan szemügyre vette őket, eszébe jutott egy kérdés.
-A robotcsirke mennyire érzékeny a mágnesezésre?-nézett kérdőn, míg a srác kihúzta a halállista egyik tételét.

by **Tyranis** Hétf. 07 Május 2012, 09:32

Jonah ismét szélesen vigyorodott el a türelem szóra. Türelmes volt, igazából nem, de lusta és ez már majdnem felért ugyanazzal, türelmes nem, de kitartó igen. Már egészen kicsi korában is nagyon sok mindenért iszonyúan sokat kellett hisztiznie, hogy megkapja. És manapság is elérte, amit akart. Máskülönben már régen kihullott volna onnan, ahol most van.
- Inkább kitartó – mondta. – Nem adom fel, amíg meg nem kapom, amit akarok…
Így hát az ambícióktól sem volt híján. Igazából még nem tudta, hogy mihez kezd majd ha felnőtt lesz. Valahol az USA elnöki címe igencsak kellemesnek volt mondható. Ebben valahol benne volt az is, hogy dúsgazdag család, a szülei sikeresek és rendben, hogy van hírneve neki is és a jelentős részét a tetteivel érte el, de még a politikai és ügyvédi pályán is felül akarta szárnyalni a szülőket.
- Eddig sikerült nem megporosodnod – vigyorodott el újra. – És még egy közös érdeklődési pont. Jó néhány a volt osztálytársaké a másik iskolából. Megpróbáltam összetákolni, hogy működjenek, persze egy-egy jó tréfa okán. De mire a tényleges kipróbálás szóba jöhetett volna… itt találtam magam.
Megvakarta az állát és gondolkodni kezdett, ez igazán jó kérdés volt, végül is fémből volt, de voltak védelmi mechanizmusai, erre már rájött az ittléte alatt.
- Az alapján készült a teste, mint Víziónak, a Bosszú Angyalnak… - tanakodott. – Akkor minden bizonnyal védett ellene valamilyen szinten és még energiateret is képes maga köré teremteni, hogy így védekezzen…
Majd ekkor hirtelen kapcsolt.
- Rémes házigazda vagyok, ülj le kérlek.

by **Szehmet** Hétf. 07 Május 2012, 21:13

- Hm... az jó. Az hasznos- mormolta, miközben közelebb hajolt a kütyükhöz, és mellőzve minden íratlan szabályt, ami más cuccairól szólt, egy-egy cuccot megbökdösött, megpiszkált. Mikor észrevette magát, már szerszámokat keresett. Akkor kapcsolt, hogy tulajdonképpen még beszélnek hozzá. És nem a sistergős masinák. Mi több, nem is otthon van.
- Mondtál valamit?-már kérdés rájött, hogy a nagy munkálkodás ellenére értette, mit mondott a srác.
-Porból lettünk, porrá leszünk- búgott fel egy kiszuperált rádió, majd elült a hangja, mintha sosem szólt volna, EssEx pedig zavartalanul folytatta.
- Hát, ahogy elnézem, ezekből még lehet valami. Elég jó anyagot sikerült össze szedned, és simán lehet majd velük mókázni, csak.. azt nem értem, hogy a gazdag kölykök miért foglalkoztak ilyen kütyükkel?- őszinte, meglepett érdeklődés csengett a hangjában, majd elmélázó arccal hallgatta a rögtönzött vasasszony jellemzést.
- Kár.. -kezdett végül a sajnálkozásba.
- Pedig milyen mókás lett volna megcsúzlizni pár ilyennel-bökött az asztalra, ahol a kütyükben néha indokolatlanul erősnek tűnő mágnes lapult.
- Vagy felcetlizni, mint egy hűtőt. Hm..- nem látta, de máris elképzelte nagy, ormótlan hűtőnek, ahogy gyerekeket hajkurászik. EssEx szája megrándult egyszer, kétszer, majd elé kapta a nevét, ahogy könnycsorogva, gyors nevetés hagyta el a száját.
-Oké!-ennyit tudott csak kinyögni a nevetéstől, és máris letette magát a földre, ahol volt.

by **Tyranis** Kedd 08 Május 2012, 10:05

A fiú elvigyorodott a kérdésen, hogy miért foglalkoznak ilyesmivel a gazdag ficsúrok. Ezek szerint teljesen nyilvánvaló lett, hogy a lánynak nem sok fogalma van, hogy az elhanyagolt kamaszok és gyerekek mivel is szoktak foglalkozni. Pedig egyetlen szó is bőven elég volt arra, hogy mindezt megmagyarázzák.
- Sznobizmus – mondta.
A pénz pedig nem boldogított, erre ő is tökéletes példa volt, igazából bármije meglehetett, amit csak akart, mégsem volt elég jó neki. Valami más, valami több kellett.
- Meg tévhit, hogy mennyire jó a gazdag csemetéknek. Totális szívás. Nem mehetsz ide, nem mehetsz oda, ezt nem csinálhatod, azt sem, nem mehetsz ki a szabadba és hasonlók. Mintha valami roppant értékes és törékeny kiállítási tárgy lennél a szüleid vitrinjében – fintorodott el. – Aztán ha mégis, akkor a nyakadban lohol a testőröd. Nem, ne keresd, otthon hagytam a tudatlan barmát…
Megvakarta a tarkóját.
- Szóval jó, ha valamit tudsz magadtól, saját gyűjtögetésből csinálni, ezért szoktunk ilyesmikkel foglalkozni. A legtöbbek szemében csak pénz és időkidobás, meg ezek szemetek. De van benne valami, ami miatt jó volt csinálni.
Ő is felnevetett, ahogyan elképzelte Veszélyt úgy, majd azon is, amikor a lány a földre huppant le, ott ahol állt előtte. Végül ő maga is a földre ült és törökülésbe.
- Végül is kipróbálhatjuk, semmibe sem kerül, ha már úgyis haza akarjuk vágni. Egyébként miféle múzeumban dolgozol?

by **Szehmet** Kedd 08 Május 2012, 19:55

Essex figyelmesen hallgatta Jonah szavait. Ő, a művész szülőkkel megáldva úgy tűnt, jóval nagyobb szabadságban élt, mint Rágógumi Úrfi a magáéival.
- De ezek.. azt hittem, ma már csak a hozzám hasonló őrültek vacakolnak velük, erre.. itt egy egész csapat fiatal srác.- hitetlenkedő pillantását végül komornak ható fejrázás követte. Az rendben volt, hogy ez a srác érdeklődött a furcsaságok iránt, de hogy más sznobcsemeték is... az egész olyannak tűnt, mintha elvették volna tőle az egyediségét. Ott, ahol lépten-nyomon minden kölyök szerelget, és talán még jól is, vajon mi keresnivalója lehetett egy magafajta lánynak?
- Hogyan sikerült kibulizni, hogy otthon maradjon?-tekintett fel hirtelen vigyorral a srácra.
- Azt hittem, ezek levakarhatatlanok. Ráadásul ez a hely sosem arról volt híres, hogy nyugalom lenne- erre a gondolatra láthatóan átfutott valami a fején, végül hozzá tette
- Na jó... nem minden nap robban föl-omlik össze a suli, és ma is elég hullaszagú a hely... de... érted. Vonzza a bajt.-persze most, hogy Jonah itt volt, a baj is megérkezett vele, de az sem ugyanaz volt, mint amiről a hírek, pletykák árulkodtak.
- Van.-biccentett a talán már szenvedélyesnek számító megnyilvánulásra a szerelgetés szépségeiről. Ő sem tudta volna szavakkal kifejezni az érzést, amit keltett. A kérdésre pedig látványos, nagy levegőt vett, mielőtt a válaszba kezdett volna, majd hatásosnak szánt zöngével búgta:
- A Piramisban.-újabb szünet. Majd a drámaórának vége, és szelíd mosoly jelenik meg az arcán.
- Tele van réges- régi, főleg egyiptomi cuccokkal. Egy részüket Szehmet gyűjtögette össze az AIM pusztítás után, a romok közül, másokat meg egyszerűen megveszünk, ha jó üzlet kínálkozik.-csak részben volt igaz, amit mondott, az üzletek javát eddig a cica intézte, a mai nappal azonban már úgy érezte, jogosan lép elő üzletkötővé.
- De azok a cuccok némák. Nem olyanok, mint ez a halom, az asztalon.

by **Tyranis** Szer. 09 Május 2012, 10:23

- Azért azaz egész csapat összesen négy fő volt – mondta megnyugtatóan.
De végtére is egy teljes gazdagoknak levő fiú elitiskolában már ez is talán nagy számnak volt mondható és soknak. Más helyen talán csak a klubokban voltak ilyenek, szakkörök és hasonlók, de a Collegitalban semmi ilyenről nem volt szó. A testőrkérdés, igazából soha senkinek sem tudtak a szülei eleget fizetni ahhoz, hogy sokáig mellette maradjon, így kénytelen volt egyedül boldogulni.
- Annyi pénze még anyáméknak sincs, hogy valaki tartósan mellettem maradjon – vigyorodott el. – Eddig két tucat őr mondott fel az első két nap után. A maradék az első hétnél nem bírta tovább. Meg ez a hely… állítólag olyan biztos, mint a SHIELD, bocsánat, biztosabb. Az augusztus elejei affér óta mindenképpen.
Augusztus elején volt, amikor Fájdalom megölte az elnököt és elpusztította a Fehér házaz, egyidejűleg a SHIELD-et is támadás érte, de végül Krang, Kardfog és Apokalipszis Lovasainak kivételével minden más bűnözőt sikerült elfogni és börtönbe zárni. Tudta Jonah is, hogy miről volt híres az előző iskola, hogy Sakura felrobbantotta Xavier proffal együtt.
- Majd igyekszem méltó lenni Sakura-hoz – vigyorodott el. – De a suli felrobbantásos díjakat learatta előlem. Csak ki kell találni, hogy mik a biztonsági rendszerek és kijátszani azokat.
Ami pedig valószínűleg nem lesz túl könnyű, révén még a SHIELD és az Örök birodalom is adott ennek a helynek technológiát, de Jonah szerette a kihívásokat. A piramis szóra az arcáról eltűnt a vigyor.
- A piramisban? – kérdezte zavartan, miközben idegesen vakarta meg a tarkóját. – Szép hely… khm.
Határozottan nem olyan volt ez, mintha lesajnáló lett volna az egész, hanem sokkal inkább, mintha ott is csinált volna már valami csínyt.
- Soha sem rajongtam az ősrégi holmikért, bár néhány könyv, főleg a jogi könyvek jó olvasmányok.

by **Szehmet** Pént. 11 Május 2012, 22:13

-NÉGY! Mondom én, kész tömeg- kalimpál a kezével. Egyetlen suliban négy ilyen alak.. a nagy számok törvénye szerint... Node EssEx nem olyasféle volt, aki ilyen könnyedén megsértődik.
-A négy agytröszt most nem is jönne rosszul- "gyújtott" újabb nyalókára, ahogy gondolkodó pózba vágta magát. Azon tanakodott, hogy itt vajon össze lehetne-e szedni egy bevállalós négyest.
-Négyesben már... Lehet hogy ki lehetne játszani a Bádogdobozt, egy nagyobb terv érdekében.-de mi lehetne nagyobb terv? Mi lehetne elég látványos ahhoz, hogy érdemes legyen bevállalni egy nagyobb hátsón billentést? A testőrös sztori kapóra jött, hogy elodázza a gondolkodást.
-És nem próbálkoztak még rendes babysitterrel?- csatlakozott a vigyorgáshoz. A Sakura utalásra viszont fancsali képet vágott.
-Hát.. A zűrzavarral sosincs gond, de elveszik a móka, ha valaki megsérül.. vagy rosszabb.-majd hozzá tette:
-Ha robbantással nem is, árasztással még mindig lehet babérokat szerezni. Vagy festékbombákkal.- A tört ablakok után pár színes folt a falon semmiség lenne, de ha tovább gondolnánk...
-Hm... tanárvadászat...-jártak azok az agytekervények, bár nem ismerte a tanárokat. A hely hősei is inkább csak legendákként éltek elméjében,de.. ha nem tudnak kitérni a bombák elől, nem lehetnek IGAZÁN nagy hősök.. Nem zavarta hát a lehetőség.
-Jog? -meglepődött a srác érdeklődésén. Talán mert művészek közt forgott, ez a terület végképp unalmasnak tűnt neki.
- És nem alszol el, miközben azokat olvasod?

by **Tyranis** Szomb. 12 Május 2012, 09:51

Jonah EssEx kalimpálására számolni kezdett, hogy hányan is járhatnak oda abba az iskolába.
- Körülbelül Collegiate School-ba úgy 600-650 fő jár – mondta. – Tényleg nem olyan sok az a 4 fő. Sőt időnként kevés is tud lenni, főleg, hogy már csak hárman vannak…
A fiú bólintott, hogy négy fő itt is remek lenne, vagyis most már csak három, nem, kettő, mert EssEx is itt volt, és láthatóan végre valaki vevő arra, amit ő szokott csinálni. Ráadásul nem fiú, hanem egy csinos nő, akinek jó ötletei is vannak. Miért is nem hívta még el randizni a lányt?! Igaz, ami késik, nem múlik, így még lesz idejük erre.
- Ketten már vagyunk, a többiek – megcsóválta a fejét. – Legalább is, amit eddig láttam belőlük, engedelmes kiskutyák, félnek, ha kiteszik őket innen, nem lenne hova menniük. Mintha őket is elővennék… úgyis engem fognak, bármi is történjék itt. És mint ismeretes úgyis lesz közöm hozzá – engedett meg egy ragadozóvigyort magának.
A vigyora fent maradt, az egy csodálatosan szép és hosszú terrorháború volt a szüleivel szemben, amit végül is ő maga nyert meg és a szülei elbukták a Collegiate volt az első bizonyítéka, majd pedig ez a börtön. Valahol nem bánta, legalább volt olyan hely, ahol nem kellett az őseit látni és azt tett, amit akart.
- Próbálták, de elbuktak, ügyvédnek, cégvezetőnek, és szenátornak jók, de szülőnek? Mindegy. De ha nem lettek volna ilyenek, én sem lennék ilyen és a világ egy hatalmas sztárt vesztett volna – nevetett fel.
Az egója rémesen topon volt, főleg most ebben a helyzetben. Bólogatni kezdett, az árasztás sem volt rossz, de túl sok a vezetés és megsérülhetnek néhányan, azonban volt valami, ami még igencsak jó volt, csak ahhoz megfelelő mutáns, vagy kivitelezés kellett.
- De még a feltöltjük homokkal és földdel az egész helyet sem rossz. Mire kilapátolják – vigyorgott.
Vagy éppen vele lapátoltatják ki, úgy pedig nem lett volna vicces, bár megérte volna a többiek arcát látni. jog, megcsóválta a fejét.
- Nem, izgalmas egyébként – mondta. – Meg szükséges volt, mindig meg kellett találni a kiskapukat, hogy miért is ne büntessenek meg valamiért, ha elkövettem. Igencsak hasznos tud lenni. És akkor riposzt, múmiákat bámulni nem unalmas?

by **Szehmet** Kedd 15 Május 2012, 13:38

Láncnyalókásnak érezte magát, ahogy ült, figyelt, és buzgón bólogatott. Igaza volt a fiúnak. Lehet máshonnan is nézni a dolgot, és az a négy akkor nem is olyan sok. Még úrifiúból sem.
- Oké.. nyertél. Igaza van- mondta ki végül, még csak nem is túl kelletlenül. Nem volt itt mit a szívére vennie, hiszen élvezte a társaságot.
- Ez nem jó hír.- ingatta a fejét a kiskutyás tények után. Abból a pár emberből, akit eddig látott, ő sem tudott mást leszűrni, pedig milyen jó lenne ide még pár élettel teli kölyök.
- Azért csak ki kéne puhatolózni, hogy nem lehet-e párat megtéríteni közülük. Ó.. bocsánat. Felébreszteni, nem megtéríteni. Kék bogyó, piros bogyó. -messze volt ez a vallásos maszlagtól. Szemeket kellett felnyitni, szabadságot, szárnyakat adni. Ő viszont ehhez kevés volt. S ha Jonah példája nem volt elég, talán tényleg nem volt esély a toborzásra. Persze ő is elgondolkozott, hogy Szehmetnek lehet-e baja abból, ha bajt kever, aztán arra jutott, hogyha annyira szeretik őt itt, mint a Macska gondolta, akkor bőven lehet egy kis életet csinálni. Ha meg nem, hát szívás, de jobb ha most derül ki. Arról nem is beszélve, hogy Jonahnak újfent igaza volt.
-Te és a hírneved..-vigyorodott el.
-Lehet hogy azt kellene majd jelmezbe öltöztetned, és elküldened hősködni.- és ez volt az a pillanat, mikor tényleg elnevette magát, ahogy elképzelte a srácot feszülős sárga gumiruciban. Olyan kép volt ez, amit még a fejében is cenzúrázni kellett volna, mert így elérte a totális agyi KO.
-Jajj.. te jó.. ég... Megölsz.. engem- próbálta leküzdeni a nevetést. Nem akart vihogó csitrinek tűnni, de a srác kihozta belőle a legjobbat.. és mellesleg a nevetőgörcsöt. Mintha kötelező csatolmány lenne.
-Hát.. épp elég mesteri volt tőlük.. hogy összehoztak téged-végre kezdett visszatalálni az eredeti, nyugodt hangjára.
-Nem vetheted a szemükre, hogy másban már nem rendelkeznek hasonló virtuozitással. -egy utolsó, csendesítő sóhaj, s már csak a kipirult arca mutatja az előbbi túlcsorduló érzést.
-Van megfelelő földmunkásunk?-kérdezte máris komolyan, és izgatottan, ahogy a módosított terv ötlete szárnyra kapott.
-Mert ha nincs, még mindig csinálhatunk sokak gyermekkori álmából rémálmot, ha nem vízzel,úgy gumilabdákkal is telehordhatjuk a helyet, mint valami óriási gyermekjátszóteret. Csinálhatnánk ezt: álmokból mókás rémálmokat- látványnak nem lenne utolsó, de hatásában elmaradna persze az eredeti ötletektől.
-Szóval a jog nem csak valami beteges úri passzió, hanem hasznos tudomány. Vettem, és megjegyzem-biccent komolyan, majd kissé összébb húzza magát a múmiák említésére.
-Uram, ön eltévedt. ÉN nem bámulom őket. ÉN csak gondosan kerülöm az ajtót, ami mögé bezárták őket.-mormolja, majd hozzá teszi.
-Valamiféle fétise ez a Macskának. Nem teszi őket közszemlére. Azt mondja, hogy békében kell nyugodniuk, ha már egyszer a Halál birodalmában járnak. Vagy valami ilyesmi... mintha számítana nekik, hol vannak. Egy halom régi, kiszáradt csont és szövet az egész. -persze a halál említésére felrémlett neki az első alkalmak egyike, mikor képessége megmutatta magát, a halott nagyapja hangja a rádióból. Egy azóta is megfejtetlen rejtély. A hideg rázta ettől a halott témától, gyorsan tovább is lépett.
-A dolog haszna, hogy bele tudok tanulni kicsit az üzletbe.. és lógathatom a lábam, mielőtt eldönteném, hová tovább. Rajtad kívül nem találtam még semmit és senkit, amiért érdemes lenne bármibe is belevágni.

by **Tyranis** Kedd 15 Május 2012, 15:39

Az Aranyifjú elgondolkodott, hogy mennyire lehetne a többséget meggyőzni arról, hogy ők is benne legyenek abban, amit ő szokott művelni. Amit eddig tudott az az volt, hogy sokaknak nem volt máshova sem menniük, mint ez a hely, mert szegény család, vagy épp senkijük sincs. És az igen kellemetlen tudna lenni, ha kitennék a szűrűket innen. Saját magát nem különösebben zavarta, nem kellett ahhoz iskolába járni, hogy be tudd azt fejezni, még mindig lehettél magántanuló és az érettségit úgyis meg lehetett csinálni. Ha kicsapják innen pedig legalább még szabad is lehetne.
- Rá kellene ébreszteni, hogy ez nem menedékhely számukra, hanem egy börtön – gondolkodott el hangosan. – Csak ugyebár egy nincstelen személlyel ezt nehéz elérni.
Főleg, hogy annyira bele sem volt képes élni magát azoknak a helyzetébe, hogy milyen lehet az, hogyha nincs semmid. Még ha a szülei meg is halnának a családi vagyon az övé lenne, ami pedig nem volt kevés, révén Amerika gazdagjainak felső 1%-ba tartozott. Sőt az esélyeiket rontotta, hogy a diri felesége telepata.
- Jó lenne, ha telepata lennék – mondta nyűgösen. – Úgy könnyebb lenne, bár a főbanya is az. És azelőtt tudja, hogy mit teszel, mielőtt kitaláltad volna. Az, akinek betörtem az ablakát meg kiszagolja és felszeletel érte…
Igen, így belegondolva, valóban egyre és egyre inkább börtönnek tűnt a hely. A szuperhősös ötletre felvont a szemöldökét, majd a homlokát ráncolta, már-már a nyelvén volt valami csípős visszavágás a lány jó kedvére, de végül ezt leküzdötte, mert egy sokkal jobb jutott az eszébe.
- A rajongóimat biztosan elveszteném, de megérné, HA! – kezdte. – HA előtte te is beöltöznél olyan ruhába és had gyönyörködhessem ki magam – mondta igencsak pimaszul.
Eközben alig-alig észrevehetően közelebb ült a földön EssEx-hez. Nah igen a szülei is egyszer mutattak valami bámulatos teljesítményt, és az is ő volt. Se előtte, se utána! Persze, itt nem a pályafutást kellett nézni, hanem mást, de ők csak a munkában voltak jók. Földmunkás, nekiállt gondolkodni, nem tudta, hogy lett volna ilyen, de elég sok „kutya” és „macska” volt a háznál ahhoz, hogy még lehessen is használni őket valamire.
- Nincs, de improvizálni lehet – vigyorodott el újra. – Majd Logan-t elássuk, valahogy úgy, hogy kiássa az iskola alatt a helyet, úgyis elég nagy karmai vannak, majd elkoptatja őket útközben. Aztán rásegítünk, hogy az iskola beomoljon. Így úgy, meg a képességemmel, aztán nem érdekel, ha egy hétig kómában fekszem miatta, de a földdel teszem egyenlővé. Ha már képességek, te is mutáns vagy, ugye?
A vízilabdás ötletre elvigyorodott, úgy tudta, hogy az egyik új csaj a suliban fagyasztani képes, és vannak elektromos mutánsok is, de sajnos tűz is, de majd azokat másfelé csalják.
- A víz jó, van egy ruszki azt hiszem, nem beszél különösebben jól angolul… majd rávesszük, hogy fagyassza le a vizet, ami a földre kerül és a tanárok zakózhatnak a padlón ennek hála – mondta lelkesen. – Meg van elektromos japánunk is, az is jól passzol a vízhez, a gyíkot majd félretesszük, ne szárítsa fel a tűzzel.
A jogra csak komolyan bólintott, de mivel utána jobb téma került szóba, már nem szólt hozzá. Szóval a múmiák elzárva, erre is beindult a fantáziája.
- Mi lenne, ha a múmiák itt kötnének ki? – kérdezte. – Valószínűleg jó néhányan frászt kapnának, ha az ágyukból egy-egy ilyen fáslihalom köszönne vissza.

by **Szehmet** Vas. 20 Május 2012, 21:49

- Börtön?- EssEx meglepődött ezen a kijelentésen.
- Ugyan... ez nem börtön.. ez a nagy hősök múzeuma. Épp csak nincsenek celofánba csomagolva, mint az akcióbábuk. Lehet hogy egy diáknak minden suli börtön, de nem lehet olyan rossz ez a hely. A legtöbb itteni overálos a maga nemében igazi legenda, aki sokat tett a város megmentéséért. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne próbára tenni őket.. végül is nem rozsdásodhatnak be- a szavait záró mókázós hangszín ellenére az elragadtatás ott ült a szemében. Ha lehetőség adódott, fanatikusabb X-Men rajongó volt, mint amilyen rajongók a Fanboyz film SW mániákusai. Csak itt nem kellett betörni a birtokra, hanem simán besétálhatott.
- Stílusra és életre kell megtanítani a többieket. -tette hozzá, s hangjában kicsit enyhült az elragadtatás.
- Túl komolyak és komorak, mintha egy kaptafára készültek volna valami kockagyárban, és nem ismernék az egyediséget. Valahol itt kell megfogni őket. Lógass az orruk elé valami csalit, aminek nem tudnak ellenállni, sőt! Hagyd hogy megízleljék mit kaphatnak, és rá fognak kattanni, mint Jean-Michel Basquiat a drogra.-ösztönösen emlegette a graffiti királyát, bele sem gondolva, hogy Rágógumi úrfi ismeri-e az utca művészének életútját.
- Nem kell, hogy börtönnek lássák ezt a helyet.. -valahogy taszította a gondolat. Taszította, ahogy az is, hogy új haverja esetleg lerombolja a helyet. Az apró csínyek simán belefértek. Néhány nagyobb móka is, de a pusztítás, e panteon lerombolása... A hideg rázta a gondolattól.
-Túl egyszerű lenne. Nem maradna kihívás. AZt hiszem halálosan beleunnál- rázta meg a fejét a telepatás kifakadásra.
-És.. láthatóan nem lettél felszeletelve- a mosoly visszatért, biztató formában ezúttal, ahogy próbálta a nyűgös gyereknek ható úrfit kicsit jobb kedvre hangolni. "De ha nem vagy telepata, vagy hentes.. mi vagy te?" Már épp kérdezni akarta, mikor a srác visszadobta a kosztümös labdát.
EssEx félre billentette a fejét, ahogy elgondolkozott a dolgon, majd halálos nyugalommal lehúzta a pólóját, alatta dísztelen, egyszerű, fekete melltartó takarta az ikreket. Nem volt benne kihívás, és nem látszott rajta semmiféle szexuális érzület. Egyszerűen, mechanikusan tette. RaceEgg mellett, aki minden nagyotmondása ellenére szinte jó testvére, és persze egyben tipikus srác volt, már megtanulta, hogy felesleges érzelmeskedni, ilyesmi miatt. Átöltözni már régóta simán átöltözött a srácok közt, ha arról volt szó, és ezt sem értékelte komolyabbnak.
- Ennyit tudok felajánlani az ügyért. Nekem nem állna jól az a cucc, tudod... nem vagyok az a hőstípus. -szinte szomorúan mondta
-Te viszont még lehetsz.. Sőt.. most már tartozol annyival, hogy kiérdemeld a borzalmas hacukát és életeket ments. -rávigyorgott.
-Ha őszinte akarok lenni, sokkal biztosabb vagyok abban, hogy te bármilyen veszélyre megoldást találsz, minthogy az a szőrös vad fickó, Logan megtalálja a sört a hűtőjében, akár jártak ott részeg macskák, akár nem.- bízott a srácban. Ha valami akkora zseni, hogy ilyen hírnevet szerezzen magának, akkor ahhoz is elég okos, hogy világokat mentsen meg. S ha akár úgy is alakulhat, miért ne adna egy kis lökést egy új Legenda születéséhez?
- Logant- kezdett kuncogni az ötletre.
- Ahhoz jó sok sör kell... Meg valaki, akinek nem törik le a dereka, ha cipelnie kell... -ő nem szívesen próbálta volna emelgetni. Ha az extrákkal nem törődik is, megtermett alaknak tűnt, ő meg.. inkább kábel volt, mint vasház. Mindenesetre azt remélte, hogy a totális megsemmisítésről sikerült lebeszélnie Rágógumi úrfit.
- Az.-válaszolt röviden. Volt hogy szívesen hangoztatta a képességét, volt hogy inkább bezárkózott, és most egy kicsit bizonytalan volt afelől, érdemes-e említenie a már-már szinte csak időutazással hasznos képességét. Kissé össze is húzta magát, maga elé emelve a pólóját, s csak ekkor döbbenve rá, hogy elfelejtette hogy levette, válasz helyett, időhúzásként inkább visszabújt. Aztán mégis úgy döntött, hogy elébe megy a faggatózásnak.
- Nincs semmi különös, vagy erős képesség... Én csak egyszerűen az a bizonyos nagybetűs Rádiós vagyok. Ízig -vérig. Jól jött, mikor az AIM uralta a várost, és le kellett még nyomni pár adást- egy vigyor, hogy újra ellazítsa önmagát.
-No és te, Rágógumi uraság?-túlságosan beleivódott már ez a név a tudatába ahhoz, hogy észrevegye, hogy ezt használta.
-Te mihez konyítasz a golfon kívül?- Még nem szólt, sem a helyi mutánsarzenállal kapcsolatos felvetésre, sem a múmiákra. Az utóbbitól őt is a frász törte volna ki, az előbbieket meg remélte, hogy jegelni lehet.. Nem lett volna jó felemlegetni őket, míg el nem dől, hatott-e a srácra.

by **Tyranis** Hétf. 21 Május 2012, 11:08

Bólintott rá, hogy börtön. Minden diáknak börtön az iskola. Azért ez nem volt teljesen igaz, a Collegitate ebből a szempontból barátságosabb volt, ott ki lehetett szökni, amikor csak akart, nem volt telepata dirinő, aki figyelte, hogy mikor szegnek szabályt a diákok, vagy nem volt bádogdoboz, aki az érzékelőivel mindenhol ott volt és mindent látott, ami odakint zajlott a birtokon. Arról nem is beszélve, hogy már többször volt szobafogságon, vagy büntetésben, mint egész életében összesen idáig.
- Legenda… - mordult fel. – Inkább bűvészek.
EssEx-el ellentétben ő maga nem volt különösebben oda a szuperhősökért és azért, amit csináltak.
- Ugye tudod, hogy szinte mind kijátssza a törvényeket? – kérdezte. – Mindet le lehetne csukni önbíráskodásért, köztulajdon rongálásáért, súlyos testi sértésért, esetenként gyilkosságért és még lehetne végtelenségig sorolni, hogy mikért. De rájuk még csak a törvények sem vonatkoznak, erre ezek zárnak engem szobafogságra! Nincs igazság!
Nem mintha őt meg nem az apja hírneve mentette volna meg már számtalanszor a börtöntől, de az ebben a helyzetben nem számított igazán. Elgondolkodott azon, hogy mit is lehetne felmutatni nekik, hogy belemenjenek a jó szórakozásba, ami igencsak nehézkes lesz néhány begyöpösödött baromnál, akik idejártak a suliba. De némelyiknél lehetne mit kezdeni és az Aranyifjú soha sem arról volt híres, hogy megfutamodik ilyen kihívások elől.
- Remek ötlet – vigyorodott el végül.
A hely elpusztítása még mindig jó ötlet volt, nem, nem unna bele, ha ez megvan, akkor jöhetne a nagyobb kihívás, a SHIELD negyed személyében, igen AZ lenne a kihívás, nem pedig az iskola. Úgyis ott is van jó néhány tanár azon a helyen, így tökéletes lenne. Csak előbb bemelegítés is kellett volna.
- Ha ez megvan, utána a SHIELD negyed, a Fehér Ház túl átlagos, azt mindenki elpusztította már – mondta.
Nos igen, azt a helyet, az elmúlt években csak négyszer tették a földdel egyenlővé, így az tényleg nem volt kihívás, meg akkor milyen ovális irodában üldögélne a későbbiekben, ha majd az USA elnöke lesz? Miközben ezen gondolkodott EssEx visszatért a szuperhősös kérdésre. Jonah nyelt egy hatalmasat elsőre, nem gondolta volna, hogy csak így felhúzza a topját EssEx. Végül sikerült az első döbbenetén túljutni és elégedetten füttyentett egyet. Nos arra nem gondolt, hogy ennyire bevállalós lenne a hölgy, aki a szobája padlóján ücsörög vele. Most ő biccentette kissé oldalra a fejét.
- Nos, szerintem inkább hős típus vagy, mint a dirihelyettes, aki plüss állatokat élesztget és így az X-men vezetője, anélkül, hogy bárkire rátámadna! – állapította meg. – Így még hidd el, belőled is lehetne.
Ismét megvakarta a tarkóját. Ő mint szuperhős?! A folyamatosan lázadó kamasz, aki szándékosan szöges ellentétét teszi mindig annak, amit mondanak? Nem igazán látta, hogy miért is kellene neki világot mentenie, amíg ráhagyhatja másra, hogy ezt tegye. Nem tartozott azok közé, akik verekedni szoktak, vagy harcolni, maximum az ötleteivel tehetné ugyanezt. De most cserbenhagyta volna ezt a csinos lányt?
- Majd igyekszem, de csak a kedvedért – mosolyodott el.
Logan-re bólintott és gondolkodni kezdett, hogy ki is van a diákok közül, aki képes lenne arra, hogy elcipelje Rozsomákot könnyedén valahova, mert az adamantium csontváz miatt nem éppen a könnyű egyedek közé tartozott. Két személy jutott csak az eszébe, a rókalány és Matt. Igen, a fiúnak az egyik kezén voltak fura elváltozások és azzal ha jól emlékezett igencsak jól emelgetett több száz kilót is. Ebből a lányt nem hitte, hogy rávehette volna bármire is, de Matt-et talán igen.
- Azt hiszem, hogy lenne olyan személy, aki elbírná Logant – mondta ki hangosan is.
Bánatára a lány végül visszavette a felsőjét, sejtette, hogy csak időhúzásról volt szó, de végül is választ kapott a kérdésére, hogy mire is képes EssEx. Most rajta volt a sor, hogy meglepődjék és elkerekedett szemekkel nézzen a lányra, amikor kimondta, hogy miket is csinált annak idején. Elégedetten bólintott egyet, nem is gondolta volna korábban, hogy ő maga is egy hírességgel ül szemben.
- Az a Rádiós? – kérdezte vissza meglepetten. – És még azt mondod, hogy én vagyok a legenda? Te vagy az… hallgattuk az adásaidat a suliban, azokon.
Bökött az asztalon levő rádiókra. És végül jött a kérdés, hogy ő mihez ért. Szélesen vigyorodott el a kérdésre. Néhány pillanatig még gondolkodott, hogy miként is mondja el ezt, szépen körbeírva, vagy egyetlen egy szóval, sokféleképpen lehetett volna, de a lényege mindig ugyanaz volt az egésznek. Végül úgy döntött, hogy nem bonyolítja túl ezt a kérdést és töviden válaszol:
- Realitásmanipulációhoz – mondta. – Innen származik a szerencsém is. De megmutatom.
Koncentrálni kezdett, ahogyan máskor is szokott, amikor a képességét használja. Lecsukta a szemét ehhez, csak annyit szeretett volna, hogy átlátszóvá teszi EssEx pólóját, ez még könnyedén ment is volna neki, de amikor kinyitotta a szemeit látta meg, hogy nem csak a pólót sikerült eltüntetni, de a fekete melltartót is. kínosan vigyorodott el, ahogyan a lányra nézett, mikor sikerült végre a szemeibe nézni, egyéb testrészekről.
- Upsz!

by **Szehmet** Hétf. 21 Május 2012, 21:14

Úgy tűnt, a srác nem osztotta EssEx lelkesedését, ha a hőseiről volt szó. Nem mintha bánta volna. Épp elég dilissel szokott találkozni ahhoz, hogy ezt a beteges és torz fétist kiélje. Amerikában volt, a legnagyobb és legkirályabb Comic- Conok hazájában, így néha belefért, hogy normális emberekkel is eltöltsön egy kis időt.
-Törvények. Ó.. és akkor mi van? -nem várta volna, hogy pont a srác jön majd ezzel a fájdalmasan kiszámítható kifogással. Épp elégszer hallotta már, hogy elege legyen a dologból, s rossz hangulata átütött szavain.
-Csak szavak.. arra jók, hogy egy látszólagos keretet adjanak, és ne essen szét ez az egész, fenefontos társadalom. Sokan nem is követnek el igazi nagy bűnöket, de a társadalom elvárja a büntetést, így kénytelenek is kiróni... s ha már voltaképp az ítél, miért ne hunyhatna szemet azok tettei felett, akik segítik, sőt, alapjaiban lehetővé teszik a fennmaradását? Mert ezt teszi.. Nem lát, ha szükség van rá- nem sok helyen merne ennyire nyíltan kifakadni, de itt, az X bázison talán... talán nem üti meg a bokáját érte.
-Az X-ek sosem azért indulnak el, hogy levadásszanak valakit- a haragosabb hangneme egy pillanatra egy egészen másfajta szenvedélyt mutat
-de ha választhatok, hát jó lenne ha valaki kitakarítaná a bujkáló hithű AIM bérencek maradékát is innen. -aztán csak megrázza a fejét.
-Mióta korlátoz téged egy szobafogság? És mióta akkora tragédia? Ha már rosszul kénytelenek csinálni, próbálják nektek, a diákoknak megmutatni, mi lenne a helyes.. de .. ugyan már.. az igazi nagy személyiségek tovább látnak a szokásos szabályoknál. Lám te is megkeresed a kiskapukat a törvényekben... okosan, hogy tényleg kikezdhetetlenül játszhass, mert tudod, érzed, mennyire felesleges korlátokat szabnak. -és a végére visszatér az a szenvtelen nyugalom, mely oly kellemes, derűs színt tud ölteni a srác jelenlétében.
- Hát.. az X suli romba döntésével sem alkotnál egyedit.. csak beállnál a hosszú sor végére... hagyd meg játszótérnek, kísérleti telepnek, vagy főhadiszállásnak. Az minden nagy pusztítónak kell. -morfondírozott. Nem akart engedni a suli megmentéséből.
-De mondd, ha mindez megvan... mit kezdenél a romok felett állva? Hová tovább?- érdekelték a lehetséges tervek és kilátások, mert ha csak ennyi a cél.. az félelmetesen végiggondolatlan, félkész fércmunka lenne. Node a dirihelyettes téma ennél is furcsábbnak hatott.
-Plüssöket élesztget? Várj...-próbálta lerázni a döbbenetet, amit egyszerűen nem akart elhinni, mégis, kénytelen volt. Volt egy kis kiesés az x-tevékenység figyelésében, de nem gondolta hogy ennyire komoly dolgot hagyott ki.
-Mióta lett gyerekcirkusz a hősökből?- Ha ez tényleg köztudottá válik a fanatikusok körében, mi jön majd? Fanoknak készült anime rajzos rózsaszín nyuszikás, cukorkaízű kislánypólók? Az majdnem olyan rossz lenne, ha a lupinokat anime stílusú furry-kké alakítanák...
Valamihez értenie kellett a nőnek.. A "Nem volt más" opció hihetetlennek tűnt. De mit adhat a csapatnak egy olyan vezér, aki nem tud harcolni, egy olyan világban, ami harcoktól terhes? AZ aranykorban, no akkor lett volna létjogosultsága egy ilyennek, de most? Kellett legyen valami kis... trükkje.
-Így még.. naná.. de nem lennék. Túl sok a meló vele, és mint mondtam, én nem a hős vagyok.. csak a fanatikus, aki figyeli, és élteti a hősöket. -elvigyorodott. Mindig is ezt tette, és hihetetlenül jól szórakozott. Ezt a szórakozást nem szerette volna feladni a harcmezőért, vagy hogy egyáltalán.. valami komoly eszméhez rendeljék. Az túl volt az ő kis komfortos világán.
-Köszönöm.. tudd meg, te máris a hősöm vagy-fesztelen jókedvvel jelentette ki, mintha az előbb nem is lettek volna nehéz gondolatai. Nem szeretett elidőzni egy-egy fájó vagy felzaklató dolognál soká, nem érezte hogy megérné, így még a saját Macskáját is furcsálkodva nézte sokszor.
A fiú meglepett tekintetére csak kérdő bámulás volt a válasz, majd lassan biccentett.
- EssEx, Az X-Smash rádió örökbecsű párosának jobbik, vagy legalábbis csinosabbik fele. -hivatalos, már-már a rádiós időkre emlékeztető bemutatkozást ejtett meg, és jólesett neki a nosztalgia.
-Az a Rádiós, ha ez az édes hang rémlik fel emlékeidben.-de az újra előbukkanó nosztalgikus jókedv eltüntette akomolyság maradékát is, ahogy hátravetette a fejét, és csak mosolygott, miközben hallgatta a srácot. Csak szavai végeztével nézett rá újfent.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen remek hallgatóságunk volt. És hogy ilyen csodás ketyerék közvetítettek.- még a kis gépeknek is bókolt. Szerette őket, az első pillanattól kezdve úgy, ahogyan csak egy valódi kütyübolond teheti, illetve foghatja fel... mint Rágógumi Úrfi.
-Realitás... manipuláció..-kissé megtörte a szót, ahogy értelmezni próbálta, mennyi mindent is jelenthet, de a srác láthatóan arra készült, hogy segítségére legyen, és reprezentálja.
-Lássuk!-magabiztosan, várakozón nézett rá. Mindig izgalmasak voltak az ilyen bemutatók, de most egy egészen különleges srácról volt szó, ami csak tovább fokozta az izgalmakat. Türelmetlenül fürkészte a srác arcát, ahogy az lehunyta a szemét, majd már-már kérdezni akart, hogy mégis mi a nagy bemutató, de a srác pillantása az ikrekre terelte az övét.
Meghökkenve nézett le a csajokra, és valami rádióból felhangzott egy ismerős frázis, visszajátszva az "elmékeket".

- Mr. Wright – mondta a mindenki által már ismert női géphang. – kkkssssh... egy hét szobafogságot kap.

A formás, de nem különösebben nagy mérettel megáldott ikrek meg csak néztek csendesen, ahogy EssEx visszanézett a srácra. Ez már túl volt azon, amit általában láttatni szokott, de az egész olyan valószínűtlen volt, hogy nem tudta, mit kezdjen a helyzettel. Rémlett neki, hogy a jó modor, keresztényi érzület, vagy valami hasonló azt diktálná, hogy sikítozva takarja el őket, és szoknyácskáját megemelve, nehogy rálépjen, rohanjon el a szégyen elől, de nem volt szoknyácskája, és nem volt kedve rohangálni.
-Nos.. ez.. hasznos egy fiúnak. -kezdte, majd jobb híján keresztezte a karjait a mellkasa előtt, és a lányok már- már félősen bújtak egymáshoz.
-De.. kissé feszélyez, hogy.. még se nem kártyáztunk, se nem ittunk, és máris itt ülök így... - gondolkozhatott volna csípősebb megjegyzésen, de most épp elég volt, hogy a lányok nemlátszólagos biztonságba kerültek.
-A pólóm.. ugye nem ette meg semmi nem evilági szörny vagy nyelte el egy másik realitás, vagy hogy megy ez nálad?

by **Tyranis** Szer. 23 Május 2012, 11:09

- Törvények – vigyorodott el gonoszul a fiú.
Ha már a zsebében lenne az ügyvédi papírja, akkor már tudta, hogy nagyjából mit is tenne vele, hogy az összes szuperhőst bíróság elé cipeltetné, regisztráltatná őket a kormánynál, államnál, hogy mindenki lássa, hogy kicsodák és micsodák ők. Egyáltalán a világ akarta, hogy ezek itt legyenek és szuperhősködjenek az ő pénzükből és még a károkat sem kell megtéríteniük? Nem is volt olyan rossz ötlet ez, mint aminek elsőnek hangzott, így legalább tényleg sokszorosan pokollá tudná tenni mindek az életét. A lány szavaira előtört belőle a politikus és ügyvéd, hogy miként is lehetne mindezt megfúrni és tenni ellene.
- Persze fanatikusok mindig vannak – mondta. – De a tényleges kérdés, hogy szükség van-e rájuk! Nézd meg, hogy mennyi rendőr, szakértő és hasonló elől veszik el a munkát, nagyobb kárt okoznak és sokan nem is kedvelik őket, öntörvényűnek tartják őket. Ki jogosítja fel őket, hogy áthágják a törvényeket és mások felett ítélkezzenek és úgy döntsenek, ahogyan akarnak? A SHIELD, a kormány? Nem hölgyem, egyik sem, saját magukat ruházták fel ezzel a joggal, ami pedig mindenki másnak azonnal sérti az alkotmányos és személyiségi jogait. Nem regisztráltak, nem kértek engedélyt, csupán elnézik nekik, hogy vannak, mert mindig is voltak. De vajon a város, az állam és az ország hány százaléka söpörné őket a szőnyeg alá, hogy nincs rájuk szükség? Vagy pedig, hogy a kormány és a SHIELD határozza meg, hogy miket tehetnek és mit nem?
A lány szenvedélyén elmosolyodott, ahogyan kiállt az igazáért, bár még mindig nem győzte meg a lány arról, hogy miért is kelljen neki kedvelnie az ittenieket és miért is ők a jófiúk. Főleg, amikor tudja, hogy Rozsomák miket szokott tenni és amit odakint látott a parkban, és annak is a robotbige vetett véget, az sem volt kellemes, főleg, hogy nem sokkal később még az ő szórakozása is hasonlóképpen végezte. Tönkretéve.
- Ugyan kérlek… a hely tele van vadállatokkal – legyintett. – Logan élvezettel szeletel fel másokat, egy macskanő odakint véresre mart egy fiatal srácot, és az is őt, megzavarva a golfozásomat. A srácot korábban nem is láttam itt… ez az X-men… egy rakás vérszomjas vadállat. A dirihelyettes őszike meg próbálja kordában tartani, Logan-t könnyű, látjuk, hogy miként néz rá, de a többiek? A régi X-men vs. Testvériség csata, amikor az X-men nem védekezett, hanem ő mentek támadni? Nem szentek ők sem.
Nos igen, általában nem szokott gondot okozni neki, hogy szobafogságon van, de az komoly hátráltató tényező volt, hogy a diri felesége azelőtt tudta, hogy mit fog tenni, mielőtt megtette volna, így pedig nehéz volt bármit is tenni, de talán kijátszható, mert a figyelem elvonható, nagyon is.
- Soha sem, most sem, csak kissé komplikáltabb a helyzet, ami nagyobb szervezést igényel – gondolkodott el.
Felemelte a kezeit, hogy beleegyezzen, hogy jó megadja magát és megkíméli az iskolát, ha a lány ennyire ragaszkodott hozzá. A félig romokba dönteni is bőven elegendő volt, hogy a későbbi nagyobb dolgokat végretudja hajtani. De ha teljesen véletlenül mégis romba dől, akkor sem lenne semmi gond. Ismét elvigyorodott a következő kérdésen, hogy hova tovább, ha ezt sikerül. Ezt már az előbb kitalálta, így mindenféle gondolkodás nélkül rá tudta vágni, hogy mire is jutott.
- A SHIELD negyed – vigyorgott.
Bólogatott a plüssélesztésre lelkesen, tényleg így volt. Összeráncolta a homlokát arra, hogy nem tudta, hogy ilyen volt errefelé, pedig a pletykák úgy szóltak, hogy igencsak régóta volt itt. Nem hitte volna, hogy ennyire kimaradt ez a dolog EssEx-nek, főleg, hogy lassan 3 éves hír volt. Huh, hogyan is foglalja akkor össze röviden.
- Ha minden igaz már a Bukás előtt itt volt az X-mennél, akkor másodjára, mert elsőre valami macskanő, talán akit láttam kint verekedni kihajította páros lábbal maguktól. De a Bukás utántól kezdve kb. ő volt az X-men, majd amikor a diri, Morsus felébredt őt tette meg vezetőnek és ő az igazgatóhelyettes is a suliban. Serena Davidson, a jövőbeli énje meg SHIELD ügynök és időnként Bosszú Angyal…
Korábban meg hivatkozott az őszikére. Túl sok munka a hősködés, csak figyelni őket. az pedig unalmas, a hősködés is unalmas, mert azt várják el tőled. Jonah meg soha semmi olyat nem tett eddig, amit elvártak tőle, csak pontosan az ellentétét, ezért is nem vonzotta különösebben a hősködés sem. Nem akarta, hogy jótevőként emlékezzenek rá, valahogy nem illett bele a profiljába, hogy ő a jófiú. Soha sem volt az, attól kezdve nem, hogy képes volt beszélni és járni, mindig az ellentétét mondta és tette mindennek.
- És mindezek után továbbra is azt állítod, hogy nem vagy hős – mondta. – A megannyi mutáns és egyéb kamasz szemében azok voltatok, vagytok.
Tért vissza a rádiózás témájára, miközben a rádiókra nézett, nos jelenleg nem működtek, még meg kellett volna nagyjából javítani őket, az idő vasfoga azokat is kikezdte.
- Beléjük csapott az áram – mondta végül. – Vagyis túltöltődtek, még van mit rajtuk szerelni, hogy tökéletesek legyenek.
A mutatványa pedig kicsit jobban sikerült, mint szerette volna, nem hitte volna, hogy ennyire menni fog. Lehet, hogy időnként nem ártott volna figyelni a képességjavítás, fejlesztés órán, hogy jobban megtanulja a képességét használni. szúrós szemmel nézett a rádió felé Veszély hangjára, majd a kérdésre kapta vissza a fejét, először EssEx tehetségeire, majd fejrázás közepette a lány arcára nézett. Lehet, hogy nem lett volna szerencsés, ha megpróbálja visszahozni a felsőt és a melltartót, mert a végén még mást tüntet el a szerencséjével.
- Azt hiszem, hogy megszűnt létezni – mondta zavartan inkább.
Ezzel felkelt a földről és a pólókhoz lépett, amik ott voltak a szobában kiakasztva, az egyiket le is vette a helyéről, meg sem nézve, hogy milyen felirat díszeleg rajta, majd átnyújtotta EssEx-nek és kissé elfordult. Ha a lány megnézte „Őrszemet gardedámnak!” felirat díszelgett az egyébként fehér pólón.
- Mással jelenleg nem tudok szolgálni ruha tekintetében.

by **Szehmet** Kedd 29 Május 2012, 19:47

Még szinte alig merültek el a beszélgetésben, EssEx számára már nyilvánvalóvá vált, hogy egy dologban nagyon eltérő a véleményük. Persze a dolgot letudta egy vállrándítással. Hát nem ezt a srácot fogja elvinni a képregény fesztiválokra, meg a hős fanklubokba. De azért rendben volt a gyerek, legalábbis nem volt stikkesebb, mint ő.
Ahogy a pólót meglátta, a szája megrándult, de próbált nyugisnak látszani.
-Oké, megtartom túsznak. Ha előkerül a pólóm... akkor meg kárpótlásnak -Egyezett bele. Tetszett neki a felirat. Akart ilyen pólókat, s lám, máris szerzett egyet.
-Ezt kinek tervezted felvenni? Az igazgatónőnek, vagy a konzervnek?- mindkét lehetőséget el tudta képzelni.
-Tudod, a nagy pusztítás alatt nem csak a rádióadásaim tűntek el lassan, de a hősökkel sem foglalkoztam különösebben. Fontosabb dolgom volt. Mondjuk életben maradni... -mesélt szenvtelenül, de már nem akarta RaceEgg-et felemlegetni.
-Akárhogy is tűnik, nem vagyok olyan elvetemült fanatikus, hogy csak úgy feldobjam a bakancsot pár kis infómorzsáért róluk. A hősök majd halnak hősi halált.. de nekem nem kell ezt megtenni értük. Szóval... nem vagyok hős- A hőstörténeti hiányosságokat ezek után senki nem vethette a szemére. Persze később is utána nézhetett volna a dolgoknak, de akkor már más izgatta mint a sokadkézből kapott infókat ellenőrizni. Újra kellett építeni a kis életét, nomeg időszerűvé vált, hogy kitalálja, mi akar lenni, ha nagy lesz... Jonah rádiós áradozása persze kezdte terelgetni egy édes, álomszerű cél felé. Talán újra kellene... újra rádiózni..
-És most.. ne less!-nyomta meg a mondat végét, figyelmeztető éllel, mintha eddig nem láthatott volna eleget Rágógumi uraság. Ideje volt kevésbé alul öltözötté válni, így ha a srác teljesítette a kérést, gyorsan belebújt a pólóba.
-Oké. Kész vagyok.- szólalt meg újra. Mázlisnak érezte magát, amiért karcsú volt, s elöl sem túl megtermett, mert az bizony túl szép lett volna ha tökéletesen egyezik a méretük. Most viszont, hogy letudta ezt az öltözködés dolgot, jöhetett a beszélgetés.
-Ha a rendőröket emlegeted.. be kéne sorozni a hétköznapi állományokba is pár magunkfajtát. Nem tudom vezetnek -e statisztikákat róla, de biztos vagyok benne, hogy a köznapibb bűnözők közt is vannak jócskán, akik maximálisan igyekeznek kihasználni a mutáns képességeiket, és ellenük nem hiszem hogy sokat ér az egyszeri rendőr. -aztán sóhajtott egyet
-A világot úgysem váltjuk meg... Bármivel is próbálkoznánk, a mutáns ügy szálka a nem mutánsok szemében és csak kiéleznénk a konfliktust, ha nyílt és határozott fellépést szorgalmaznánk akár csak ilyen egyszerű témában is. -Komoly tekintettel nézett a srácra.
-Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem már az esetleges regisztrációhoz sem fűlik a fogam, és nem csak azért, mert annyi baj származott belőle a múltban. Nekem egyszerűen bántaná a pici szívemet, ha ilyen nyíltan megbélyegeznének, nyilvántartanának, és ne adj Isten még egzecíroztatnának is miatta. Jól elvagyok én magamban. Nem ártok, vagyis.. a nagy számmal talán néha okozok kellemetlenséget, de az meg akkor is meglenne, ha nem lenne egy kicsivel több tehetségem a játékokhoz. -nem volt kedvére való, vagy túl vidám téma, már-már maga sem tudta, miért terelte erre a szót, de úgy érezte, Jonah bármilyen ötletből, élményből, véleményből ki tud hozni valami jót, így nem sajnálta.
-De ezek a hősök mások. Ismerik őket. Nincsenek regisztrálva, de hidd el, jobban ismerik a jellemüket, motivációikat, szokásaikat, mint ők maguk. Kétlem, hogyha az elnök azt mondaná, nem kellenek többé, maradhatnának. Pici kis sakkfigurák a pályán, akik lehet hogy látszólag önálló döntést hoznak, de a háttérben valaki mozgatja a szálakat. Valaki előre megírja mit tegyenek, sőt, talán azt is, mit mondjanak. Nem csak azért vannak még, mert az ilyen bolondok, mint én, imádják őket, vagy mert legyűrik a megalomán világpusztítókat.. valakinek szép hasznot hajtanak... De tudod mit? Ez.. engem kevéssé érdekel. Élvezem a sztorikat, amik hozzájuk kötődnek, és beállok a sorba ünnepelni őket, mert akármi is történjék, többé tesznek. Engem. Más meg nem érdekel.-vigyor. Na ezt sem gondolta volna.. mármint hogy képes lesz egy ilyen témát vigyorral zárni. A vadállatos sztorit meg derűsen enyhe mosollyal hallgatta. Valahogy nem tudta őket olyan sötéten látni, és ez nem csak azért volt, mert egy vadállat patronálta.
-Hát, vannak akik golfozgatnak, vannak akik söröznek, mások meg csetepatéznak, vagy épp azon gondolkoznak, hogy döntsék pusztulásba a sulit. Mindenkinek kell egy hobbi. -nevető szemekkel nézett a fiúra, de nem nevetett még. A reakcióját várta.
-Van két-három vérszomjas alak és máris megbélyegzed a helyet? Hahó! Ébresztő! Itt egyikünk sem normális!- na most jöhetett a nevetés. Nem, nem zavarta hogy egyesek szétkapják egymást, míg nem őt próbálták meg felszeletelni.
-Szentek nincsenek a földön.. talán a túlvilágon sem. Túlságosan érzelem és érzés- kötöttek az emberek, de nem is szabad másnak lenniük. Ha eltűnnének az érzelmek, nem maradna más, mint egy rakás rideg gépezet... Hm... az mondjuk érdekes lenne egy darabig.- elgondolkozott. A benne lakozó szenvedélyes kütyüpiszkáló valami egészen új felfedezésre jutott, új feladatot talált magának, és nem nyugodott, míg körül nem járta. Aztán hirtelen, mintha ez a kis intermezzo meg sem történt volna, EssEx megrázta magát, és újfent kérdezett.
-Szóval.. mi jönne a SHIELD negyed után?

by **Tyranis** Szer. 30 Május 2012, 14:22

- Osbornnak – vigyorodott el.
Némileg örült, hogy végre letudták a szuperhősös dolgot és a lány nem firtatta tovább, attól, hogy itt volt, nem azt jelentette, hogy örül is neki, mármint az iskolát nézve. Egyetlen szempontból igen, ha nem lett volna itt, akkor soha sem ismerhette volna meg EssEx-et. Bólintott, hogy megtarthatja a lány a pólót, úgyis tud még ilyet „gyártani” majd, ha akar. Nem volt nehéz, egy sima póló és egy alkoholos filc megtette, hogy bármikor tudjon ilyet készítenie, ha nem éppen a saját képességét vetette latba miatta. A feliratok pedig bőven volt lehetőség, hogy miket is írjon fel, sok már készen volt, de még több ott volt a fejében.
- Nem lesek – mondta és elfordult.
Már így is eléggé közel állt ahhoz, hogy egy hatalmas pofont beszerezzen, legalább is általában ilyesmi szokott előfordulni hasonló esetekben, így inkább nem próbálkozott azzal, hogy kukkoljon.
- Nem igazán tudom, hogy milyen lehetett akkoriban a mutánsoknak – vallotta be. – Akkoriban még nem jelentkezett a képességem. Így a mindennapjaim azzal teltek, hogy a Collegitate tanárait kergessem őrületbe, de az igencsak jól ment – fejezte be elégedetten. – Nem sok minden jött át nekünk, fiatalok voltunk, a tévé, internet leszabályozva, nehogy megtudjuk mi megy odakint, csak a rádió volt, amit be tudtunk csempészni és annak segítségével, neked hála tudtuk, hogy mi van odakint.
Nehéz elképzelni, hogy egy olyan világban, ami ilyen fejlett le tudták őket korlátozni, de sikerült, igencsak sok pénzt öltek bele és Jonah is akkor még csak 12-13 éves volt, így annyira okos sem volt és a tapasztalat is igencsak fontos, ami hiányzott. Ha ma történne ugyanaz, akkor valószínűleg megoldaná az internet gondokat is, vagy valamelyik haverja. Ahogyan EssEx felvette a pólót fordult csak vissza.
- Ha a rendőrség nem is, de a SHIELD tart mutánsügyosztályt – gondolkodott el. – Ők profik, jobbak, mint a rendőrök, nem csoda, ha őket küldik ki a jard helyett valamilyen mutáns és egyéb hasonló egyén ellen.
A regisztráció, igen régen sem volt szimpatikus dolog, de manapság is létező dolog volt, ami meg picit talán furcsa, de teljesen érthető.
- Nem is magunkra gondoltam regisztráció címén, hanem a szuperhősökre, vagyis a csoportjaikra – mondta. – A világnak joga van tudni, hogy kik vigyáznak rájuk. És ott sem úgy gondolom, mint az AIM tette, hogy mindenféle vírust juttatni a szervezetükbe, csak összeírni, hogy kik vannak benne, nagyvonalakban a képességet. Azzal, hogy regisztrálnának átesnének valamilyen kiképzésen, oktatáson, amivel legálisan segíthetnének a kormánynak, rendőrségnek. Minimális joguk lenne, letartóztatni valakit és hasonlók. Hogy ne öntörvénykezzenek, hanem tényleg legálisan tegyék és tényleg csak azok, akik megérdemlik. Hányan halnak meg abba, hogy utánozni akarják őket és lelövik, mert nem olyan, mint a hősök? Mindenki jobban járna – fejtegette tovább. – Tudtad, hogy az EU-ban mind a mai napig köteles mindenki regisztrálni? Emiatt vezető beosztásban nem is lehet mutáns és szuperhumán… Latveria emiatt szakadt el tőlük nemrég. Kellemes kis polgárháborús helyzet, főleg, hogy a SHIELD, vagyis a SWORD is belekerült, a hírek is tele voltak vele.
Ő nem szerette a sztorikat ebből, sokkal jobban szerette inkább a hátoldalát az egésznek, a jogi és politikai oldalát, azt amit ezeknek a szuperhősöknek a léte okozott. Hogy a kormány, a politikusok mit gondolnak, és ezek soha sem, vagy csak nagyon ritkán kerültek napvilágra. Pedig abban volt az izgalom.
- Hát nézz rám, én alapvetően az a geek srác vagyok, aki ha rendes iskolába járna, mindenki megverné, elvennék az uzsonnáját és a kajapénzét – mondta egy fanyar mosoly kíséretében, ami végül őszinte lett. – Én az vagyok, aki a verekedőket megtréfálja, nem vagyok oda a vadállatokért. Kezdve Logannel! Nos… azt hiszem, hogy az egyetlen normális alak ezen a helyen ÉN vagyok!
Nevetett fel végül. Az egész helyzet abszurd volt, hogy ő a normális egyén, akit mindenhonnan kinéztek a viselkedése és külseje, illetve a hozzáállása miatt, azt kell mondania, hogy a börtönben, azaz állatkertben, ahol most volt ő az egyetlen normális. Soha sem hitte volna, hogy mindezt ki fogja mondani és meg fogja élni.
- A SHIELD után? – kérdezett vissza. – Vár az elnöki szék!

by **Thorhalla** Pént. 01 Jún. 2012, 08:38

A sötétség és a tűz kora

New York felett hála a sötét világból érkezett Einar Thorsonnak hatalmas viharfelhők léptek el mindent. Villámok cikáztak mindenfelé, mikor mindenki a városban hatalmas morajlást hallott, aminek a hatása egy nagyobb földrengés volt. Minden beleremegett, ez volt az a pillanat, amikor Einar elvesztette az uralmát a vihar felett és visszaszerezni sem volt azt immáron képes, mert már valaki más, nála sokkalta erősebb uralta a természet erőit. A fekete felhők vörössé váltak és egész New Yorkban és a környékén New Jerseyben és természetellenes eső kezdett belőle zuhogni. Valaki pontosan ezt a hatalmas erejű Asgardi mágiát használta ki ahhoz, hogy a tervét végrehajtsa. Immáron másodszor használta fel az illető a Mjölnir hatalmát ugyanarra, egyszer korábban a Vipers pályán és most újra. Az első az ő idejövetelét segítette, a második pedig a hadaiét.
Jonah Wright szobája 30190222450a063ddf8f

Jonah Wright szobája 30190222450a063ddf8f

Már a vihar is kellően furcsa volt, ugyanis égetett, akinek a bőréhez ért azon hólyagokat és égési sebeket hagyott, a növények az eső miatt elfonnyadtak és az esőnek hála a városban is melegebb lett. Ha mindez még nem lett volna elég, egy újabb nagyobb rengés rázta meg a két említett helyet, az ARMOR még működő számítógépei is kiakadtak, megannyi térkapu és portál nyílt más dimenziókból, amikből szörnyűséges teremtmények érkeztek át a Földre, hogy elfoglalják azt. Démonok, bukott angyalok, vámpírok és egyéb természetfeletti lények hat Asgardi, Loki utódainak vezetésével, mindannyian Dormammut szolgálva. Alig néhány perc alatt lett szinte éjszakai sötét a felhők miatt, amiket mindenfelé a fellobbanó lángok világítottak meg.
Jonah Wright szobája Demonwarbyfpeniche

A hordák pedig nem várakoztak túl sokat, teljesítették az alku rájuk eső részét, minden fontosabb épületet és központot folyamatos ostrom alá vettek, ami számított ezeken a helyeken, többek között a SHIELD negyedet, Raftot, Baxter-toronyot, a Kúriát és a mutáns gimit, noha az védve volt Zack és Stephanie mágiája miatt egyelőre, az Olimposz kaszinót, az Akkaba Metropoliszt, ENSZ központ és minden más fontosabb hely is. Emberek százai, ezrei estek áldozatul a mészárlásnak eddig, de ez csak a kezdet volt, mert:

A sötétség és a tűz kora kezdetét vette!

Jonah Wright szobája 00120

Az eső hamar eláll, de időnként mindig lesz zivatar hasonló mellékhatásokkal. Azonban a felhők nem tűnnek el New York és New Jersey környékéről, így a sötét megmarad, ennek köszönhetően a vámpírok éjjel-nappal tudnak közlekedni ezeken a területeken.

by **Szehmet** Szer. 06 Jún. 2012, 21:37

-Az elnöki szék!-EssEx halk füttyöt hallatott, hiszen bár volt már róla szó, akkor is ilyen tervekkel sokkal furcsábbnak hatott, mint előzőleg.
-Jó belépő lesz a várospusztítás.-nem, nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Képtelen, elborzasztó, furcsa és lelkesítő. Nagyjából így tudta volna összefoglalni az érzéseket, amit a srác tervei kiváltottak benne. De volt egy másik téma is, ami erős érzéseket keltett.
-Nehéz.. az volt. Mondjuk nálam nem okozott komolyabb gondot a képesség... Mármint tudod. Semmi látványos, vagy könnyen lekövethető, a szüleim meg... hát jó fejek. Előbb dumáltak volna lyukat az aim bérencek hasába, minthogy hozzám elértek volna. Csak.. mindegy. -kezével próbálta elhessegetni a felhőket.
-Szerencsés vagy, hogy nem kellett akkor még ezzel foglalkoznod... bár megnéztem volna, hogyan űzöl csúfot azokból a gazemberekből.-és ezzel sikerült poénossá alakítani a témát. Legalábbis eléggé ahhoz, hogy vigyorogjon, és bezárja a lelke mélyén lévő kicsi gépházba.
-De a tanáros dolog is jó lehetett... Hogyan, mondd, hogyan indult világverő útjára ez az őrült zseni, aki te vagy?- Azt már tudta, hová tartott. Most arra az egy pontra volt kíváncsi, mikor a jó gyerekben elszabadult a förgeteg.
-Jobbak, persze. De ők komoly ügyekre vannak. -bólogatott a Shield dologra.
-Csak az a baj, hogy nem lehetnek ott mindenhol. Nem hiszem hogy jó dolog egy támadást, vagy halált kivárni, míg lépnek. Ha a zsaru párosok közt az egyik mutkó lenne, akkor, mikor hirtelen be kell avatkozniuk, kisebb lenne a kockázat. Minden téren. -nem csak ebben hitt, azt is remélte, hogy egy ilyen rendelkezéssel még egy lépéssel közelebb jutnának a xavieri utópiához, amit bár nem akart minden áron beteljesíteni, nem tiltakozott, ha eséllyel kecsegtették. Nem, ő nem hősnek született, de elindíthatott dolgokat, és ebből a srácból, nem kételkedett, egyszer elnök, vagy még nagyobb ember lesz. Nem most, nem is a közeljövőben, de majd egyszer. Akkor meg talán emlékszik majd erre.
-Hát.. oké... jogilag tiszta lenne...-nem tudta leküzdeni az ellenérzéseit azzal kapcsolatban, hogy a hőseit bontott csirkeként elemezzék. Elvesznének a legendák, amiket már a kisgyerekek is élvezettel hallgatnak, míg felnőnek, s néhányan tovább... El, a csodás történetek, és azok a délutánok, mikor heves viták zajlanak arról, kik is ők, vagy mik a képességeik. Alávágna az egész képregényimádó kultúrának. De ezek nem voltak olyan indokok, amikkel Rágógumi úrfi elé állhatna.
-Az az EU borzasztó. Szívből örülök, hogy a családom nem ott él. Tudod.. onnan származunk, de most, élvezhetjük az Újhaza gyümölcseit. -nem gondolkozott eddig azon, miért léptek le. Talán épp emiatt a közhangulat miatt. Persze a szülein sosem látott nyilvánvaló mutáns jeleket. Csak gyanította, hogy van valami képességük.
Csendesen, figyelmesen hallgatta Jonah eszmefuttatását. Volt igazság a szavaiban, mégis rátört a kényszer, hogy visszavágjon: "Meg? Talán... Visszavágnál? Tuti. És az elvenné a kedvüket örökre? Naná!". De nem nyitotta ki a száját. Nem ez volt az a válasz, amit most mondania kellett. És nem is a csillogó logika dicsérete.
Visszafojtott nevetés kezdte ráznia testét, majd kibukott belőle. A srác túl természetesen tudta a rossz dolgokat is közölni. És ő szerette ezért.

A nevetésnek aztán valami hirtelen, megmagyarázhatatlan esemény vetett véget, ami megrázta az épületet.
EssEx felugrott, és riadtan mutatott az égre.
-Nézd!-nem tudta mi lehet ez, de abban biztos volt, hogy veszélyes. Jonahra nézett, majd vissza kapta a tekintetét az égre. Olyan volt, mint valami képregény in medias res kezdete. Itt volt a Legendák Fellegvárában, és már bele is cseppent egybe.
Szája bámulva nyílt el, a félelmek eloszlottak. Aztán elvágódott az újabb rengésre, de csak röhögni tudott, míg köhögnie nem kellett tőle.

by **Tyranis** Csüt. 07 Jún. 2012, 11:51

- Az elnöki szék – értett egyet Jonah.
Annyira nem is volt elképzelhetetlen, hiszen elegendő volt végignézni az USA elmúlt elnökeit.
- Átlagos lesz az elődökhöz képest – mondta. – Nézzük csak Osborn egyelőre még nem tett semmit. De várjuk ki a végét, ebben a szakmában lassan ez kötelező lesz. Az elődje, Ozwell Spencer… kirobbantotta a Harmadik Világháborút, miatta üzent hadat Asgard a Szövetséges Államoknak. Mellette párhuzamosan az USA-ban Kenneth Irons, a Kobra vezetője, háborús bűnös, San Francisco elpusztítója, Ozwell persze kivégeztette, előtte Barack Obama, aki szövetségre lépett Loki-val, ő legalizálta az AIM-et. Ezek után, amit én tervezek igazán semmiség – vigyorodott el, majd felnevetett. – De igencsak szükségesek ahhoz, hogy emlékezetes elnök legyek.
Úgy tudta, hogy nemrég volt egy ilyen óra is pont a Veszélyteremben, ahol az AIM időkből volt valamilyen óra.
- Szerencséd volt – értett egyet. – Az enyém sem túl látványos, de való igaz, szívesen szórakoztam volna velük, ha tudok. Igaz lehetséges, hogy a közelembe sem mertek volna jönni – elgondolkodott pár pillanatra. – Bár akkoriban az apám még nem volt szenátor, csak ügyvéd, de fix, hogy beperelte volna Ghost-ot.
Hogyan indult el? Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés volt. Nem is igazán tudta, hogy mikor volt ez, amióta az eszét tudta máris mindennek ellentmondott.
- Azt hiszem, hogy amikor fogantam – nevetett fel. – Vagy, amikor az első szavam az volt, hogy „NEM”. De a legvalószínűbb, hogy amikor rájöttem, hogy nem foglalkoznak velem és folyamatosan bébicsőszök vigyáznak rám. Később persze az egyik pszichiáter, akihez elvittek megállapította, hogy fitómával rendelkezem, szebb szóval: „a szabályokkal és utasításokkal szembeni ellenállás”. Valahogy úgy indul, hogy a legtöbbek azt hiszik, hogy a pénz boldogít és mindent kárpótol. Nos, nem, nekiálltam felhívni magamra a figyelmet, ami lázadásba csapott át. Határozott és kemény módon meg kamaszként. Egyik ötletem jött a másik után, így szakmában maradtam és nem bántam meg, sokak bánatára, vagy éppen örömére!
Egyik rendőr mutáns és beavatkozik, náluk muszáj, de egyébként megint ott tartanánk, hogy önbíráskodás és a hasonlók. Kisebb kockázat? Nem, sőt nagyobb!
- De ott van az X-men is, mármint az ellenérzések irántuk az idén történtek miatt – mondta. – Tyler Jackson a suli második számú igazgatóhelyettese volt, és az X-men vezető helyettese. Most 12 rendbeli gyilkossággal ül valahol, valószínűleg a Rafton, életfogytiglani büntetéssel. Omega szintű mutáns, aki nem gondolt bele, hogy mit tesz, csak felelőtlenül használta a képességét. Pedig ő igencsak magas rangú személy volt. A legfiatalabb halott, aki meghalt azt hiszem még nálam is fiatalabb volt, az apja tartotta a kezeiben a darabokra tört lánya holttestét. És Jackson hosszú évek óta X és tudja használni az erejét, mégis katasztrófát okozott. Ha valami kisiklik mi nagyobb károkat tudunk okozni, mint mások.
Bólintott, szóval Európa, maga csak nyaralni járt arra, semmi egyebet, jól megvolt Amerikában. De a többi hely még Afrika és Ázsia is meglepően jól fogadta a szuperhumánokat, furcsa volt, hogy pont Európa az, ami nem. Pedig nekik kellett volna a legfelvilágosultabbnak lenniük. A földrengésre ijedten ugrott fel és, ahogyan tanulták az iskolában azonnal indult az ajtókeret alá, az asztalalatti területet meghagyva EssEx-nek. Azonban nem volt több földrengés, csak egy és odakint az ég vörössé változott. Ő is kinézett, az ég vörös volt.
- Woa! – nyögte ki. – Egyszer remélem ilyen effektre én is képes leszek!
Majd talán, ha olyan erős lesz a képessége, megtántorodott az újabb rengésre és csak megkapaszkodva tudott talpon maradni. EssEx reakcióján ő is nevetni kezdett és visszahuppant a lány mellé a földre.
- Pedig most akartam felajánlani, hogy szökjünk ki és menjünk el valahova fagyizni – mondta.

by **Thorhalla** Szomb. 09 Jún. 2012, 09:59

A következő pillanatban megszólaltak a hangosbemondók és Veszély hangját lehetett belőle hallani:
- Az igazgató és az igazgatóhelyettes parancsai: Minden diák azonnali hatállyal térjen vissza a kollégium területére, a szobákba és további parancsig nem hagyhatja el azt! Minden tartalékos X-ment, akik nem csatlakoztak a Hallban levőkhöz és akik korábban a Testvériségtől érkeztek azonnal menjenek a kollégium védelmére! Ismétlem: Minden diák azonnali hatállyal térjen vissza a kollégium területére, a szobákba és további parancsig nem hagyhatja el azt! Minden tartalékos X-ment, akik nem csatlakoztak a Hallban levőkhöz és akik korábban a Testvériségtől érkeztek azonnal menjenek a kollégium védelmére!

by **Szehmet** Vas. 10 Jún. 2012, 18:07

-Igazad lehet, de ha így gondolkozunk, megint oda jutunk, hogy a világ borzasztó rákfenéi a mutánsok s csak egy hajszálra vagyunk attól, hogy halomra gyilkoltassanak minket. -ingatta a fejét.
-Legalább nekünk kellene kicsit csillámporosabban látni a helyzetünket.
EssEx eztán feltápászkodik, és az ablakhoz zarándokol, tágra nyílt szemekkel bámulja a kinti eseményeket. Félelem ugyan nem látszik rajta, de a szokásos túláradó lelkessége helyett valami komoly figyelem jellemzi. Meg akar jegyezni mindent. Be akarja inni a látványt, és résztelesen felmérni. AZtán rádöbben, hogy itt hamarosan talán túl forró lesz a talpuk alatt a talaj.
-Drága Elnök Úr, idézhetek valamit?-kérdezi még mindig a kintiekre meredve, válaszra persze nem vár, hanem azonnal folytatja
-"Nekem ma itt sem kéne lennem".- Érdekes volt a srác sztorija, és a félbe szakított beszélgetés, de az, amit most látott, e pillanatban sokkal érdekesebbnek, és sokkal veszélyesebbnek tűnt. A keze még viszketni is kezdett, úgy érezte meg kéne próbálnia leskiccelni, csak hogy megörökítse az utókornak. Kreatúrák, félelmetes lények... Hősöknek való dolgok, nem szájhősöknek.
Végül elfordult az ablaktól, ahogy a gépszolga hangja belehasított a levegőbe.
-Ne... ugye nem gondolják komolyan, hogy itt kushadva kell kivárnunk az apokalipszist? -Jonahra nézett, bár a válaszban biztos volt. De ha az Xek kirajzanak szörnyvadászni, talán ez a szoba mégis páholyszerűen remek kilátást biztosít majd nekik.
-Kéne egy kis limonádé, meg popcorn... meg egy jó kamera -ábrándozott
-Jonah, van kedved belehallgatni abba, mi zajlik odakinn?-Ő minden további nélkül fejben is meg tudta tenni, de úgy döntött, az élményből nem akarja kihagyni új haverját, így kellett egy rádió, amire küldhette a jeleket. Szerencsére nem igényelt hosszas kutatást hogy olyat találjon, amivel szót ért, és máris szörfölni kezdett a frekvenciák között, hátha talál valami jófélét.

by **Tyranis** Hétf. 11 Jún. 2012, 11:44

A lányra vigyorgott a csillámporos kijelentésre. Mennyire egyszerű lett volna úgy látni a dolgokat, ahogyan ő szerette volna, de Jonah nem volt ilyen. Ezt megtanulta a szüleitől, hála az ügyvédi pályájuknak és annak, hogy a felső tízezer elitklubjaiban mit látott. Már amíg még elvitték oda, igen az azok előtt volt, hogy így kezdett volna öltözni.
- Realista vagyok EssEx, realista – mondta. – Ha mást nem, ezt megtanultam otthon, hogy ne nézzem rózsaszín függöny mögül a világot, mert úgy hatalmas pofáresés vár csak rám.
Erre az egyre még a szülei is jók voltak, ha másra nem. Legalább az élet nagy igazságait megtanulhatta tőlük, a pályafutásuk alapján. Végül a lány mellé lépett, hogy kinézzen az ablakon, hogy jobban lehessen látni az oda akasztott pólókat levette a helyükről és az ágyára hajította őket. odakint még mindig vörös volt az ég, bár hála annak, hogy a diri a levegőben volt, lebegett és mellette egy lila alak is repkedett az ég kezdett kiderülni.
- Kár, pedig a vörös ég hatásosabb – vakarta meg a tarkóját.
Ekkor hangzott fel újra a Vaslady hangja, hogy bent kell maradni a szobákban. Jonah arca erre felderült, csak erre a mondatra várt, hogy kötelező bent maradni és nyugton lenni. Ettől a pillanattól kezdve garantált volt, hogy mindezt nem fogja megtenni, hanem nekiindul, hogy csak azért is ellent mondjon a felszólításnak és a parancsnak. Egy ekkora, EKKORA! csábításnak nem lehetett ellenállni és nem is akart. Mikor EssEx felé fordult a vigyort láthatta csak.
- Naná, hogy nem maradunk! – mondta. – Csak a bébicsőszöket kell elkerülni, de az meg menni fog! Talán tényleg letudunk a konyhába is jutni némi szórakoztató kellékért – vigyorgott tovább.
Az ajtóhoz lépett és kinyitotta, hogy a folyosón körbenézzen, csak egyvalakit látott odakint még, tanárok sehol sem.
- Még sehol senki, csak az egyik új csaj – nézett EssEx-re. – Gyerünk!
Ezzel kilépett a folyosóra és várta, hogy a társnője kövesse őt.

//Folytatás: Első emeleti folyosó//

by Ajánlott tartalom

Jonah Wright szobája

Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája

Re: Jonah Wright szobája