Új-Atlantisz (Atlanti-óceán)

Végig haladunk egy-két folyosón és hamarosan megérkezünk egy hangárba, közben kiderül egy két dolog a Supremekről, érdekes, hogy nem értenek a mágiához de ezen nem töröm a fejem, meg azon se hogy akikkel beszéltünk házasok voltak. Mégis csak Homo Sapiensek, mindenhez nem érthetnek és szociális létformák szóval szükségük van egymásra. A felszerelés és maga a jármű annál jobban érdekel, főleg, hogy az a búvárruha milyen modern és mennyi mindent tud, nyomásellenállás és hőállóság az azért nem semmi meg az oxigén kiszűrés se.
~ Na ez már valami, szép kis technológia, először tartottam a búvárkodástól főleg a nyomás meg az elfogyó oxigén miatt, de most már nem lesz baj. És a jármű is nagyon jól néz ki, éljen a technológiai fejlődés! Kivéve ha találkozunk azzal a párossal, huh, az csúnya lesz ismét.
Szemügyre veszem a járművet és aztán elgondolkozom a vezetési tudásomon, hát, gyorsan kifejtem ezt szóba és akkor a válasz is megvan.
- A táblák felét nem ismerem, de attól még egész jól tudok vezetni. Ha ez neked megfelel David.

David beleegyezik, hogy én vezethessek, hiszen lássuk be egyértelmű amit mond ezt én is tudtam mielőtt a szavakat kiejtettem volna, csupán a tisztánlátás kedvéért jegyeztem meg, hogy azért tudja mégis mennyire tudok vezetni. Beszállunk a járműbe, aminek felépítése nagyon tetszik, főleg hogy a hátsó rész is lezárható. De az irányító fülke hát nem olyan amire számítottam el is gondolkodom mi köze van ennek a kocsivezetéshez, beletelik egy kis időbe mire rájövök, hogy a jármű a gondolataimra reagál és így lehet azt vezetni.
~ Hihetetlenül modern, nem is találkoztam én ilyesmikkel csak talán sci-fi filmekben vagy hasonlókban ahol csak gondolattól irányítva mozognak a hatalmas járművek. Csoda, hogy ez harminc év múlva már valóság.
Mikor már úgy érzem nem lesz gond a jármű irányításával és David is megszokta a helyzetet lassan a városon kívülre irányítom a járművet.
- Merre kezdjük a kutatást? Én igazából egy roncsra vagy vízalatti romra, esetleg hasadékra vagy barlangra tippelnék. Persze nagyobb az esélyes hogy csak valahol a tengerfenék alján hever, de azt átkutatni sokkal több idő.
Amint társam válaszol az ő döntése szerint próbálok irányt változtatni és folytatni a vízalatti utat.

Ahogy megszólalok a gép rögtön reagál, értelmezi amit mondtam és máris cselekszik, egy térkép jelenik meg és beméri a tárgy körül-belüli helyét, ami a világ másik végén van valahol, megtervezi a legrövidebb útvonalat és kiírja az időt is. A szám is kicsit tátva marad.
~ Na igen, ezt nevezem én technológiának! És csak egy óra... én ötöt mondtam volna így hasból de nem, csak egy óra... akkor nagyon nagyon gyors ez a jármű...
Természetesen a megtervezett úti terv szerint haladunk, úgy a legcélravezetőbb. Egy óra nem is olyan hosszú idő ha utazásról van szó, de azért érezni, hogy nem reppen csak úgy el. Út közben ha van lehetőségem és helyem, valamint a környezet is megfelelő stabilitással rendelkezik csinálok jó pár fekvőtámaszt, nehogy elzsibbadjak, meg átveszem a ruhát a búváröltözetre. Magam részéről ha David nem kérdez vagy kezd beszélgetést, én csöndben maradok és a gondolataimmal elfoglalom magam. Amint oda érünk, újra felvetődik a kérdés, hogyan is kezdjük a keresést egy ilyen nagy területen.
- Mit szólnál ahhoz, ha körkörösen haladnánk, örvény szerűen. Először megkerüljük a területet, majd csökkentjük a kör sugarát és folyamatosan haladunk befelé. Egy kicsit lassabb mint a normál módszer, de egy hely mellett többször is elhaladhatunk, így alaposan átfésülünk mindent, semmi nem maradhat ki. Sőt mivel nagy területet járunk be, akkor ha lesz megint megérzésünk valószínű előbb vezet célra... mintha elindulnánk ezen a végén és utána kiderülne egész végig, pont a másik oldalon volt.
Ez az én ötletem, szépen kifejtettem úgy érzem, ha társam más tervet vet fel, akkor aszerint igyekszem vezetni a gépet inkább.

David beleegyezik a keresési módszerbe, viszonylag gyorsan haladunk, és rengeteg mindent látunk, vagyis relatívan semmit csak pár méter a látótávolság és csak a radar tájékoztat, viszont minden tele van roncsokkal. Én már több dokumentum filmet is láttam erről, elvileg van itt egy hatalmas nagy náci repülőgép flotta, amit anno USA ellen küldtek, azt megnézném ha lenne időm. Egyébként a hely nagyon nyomasztó és engem már zavar, a hideg is végig fut rajtam, már azt figyelem hol fog valami felrobbanni, vagy valamit mondjuk pont Goblin ránk robbantani. Kis keresés után reményeim szerint ismét jön a megérzés merre kell menni és hamarosan egy nagyon látványos és szép helyen kötünk ki. Igen, ezt a tárgy idézi elő, már mint, hogy itt ilyen a környezet, de azon se lepődnék meg ha a háromszögben történt összes különös incidenst is lehetne a tárggyal magyarázni. David úgy dönt, hogy ő kiszáll és úgy folytatja a keresést, ami logikus de nem tudom mennyire biztonságos. Már mint ha valami történik akkor kellene lennie valakinek a hajóban. De lehet jobb, ha ott vagyok vele és nem itt a hajóban, mert akkor rögtön tudok cselekedni. Kis gondolkozás után arra jutok, jobb ha leparkolom valahova ezt a járművet, igaz nagyon óvatosnak kell lennem, nehogy itt ragadjunk mert véletlenül megsérül.
- Várj egy kicsit. Leteszem előtte.
Ezután szépen egy kiálló szikla síkra igyekszem leparkolni a gépet azután a hátsó zsilipnél távozok Davidel együtt.

A gépet sikerül leparkolni ezután felvesszük a maszkot és a hátsó zsiliphez megyünk, pár gomb megnyomása után beindulnak a folyamatok. Először megnő a nyomás és ehhez a ruha is alkalmazkodik, kellemetlen érzés, de hamarosan elmúlik azután vízáramlik lassan be a kabinba és végül pedig az ajtó is kinyílik.
~ Nagyon jó módszer, szinte bármilyen mélységben lehet ezt alkalmazni, nincs nagy nyomás változás vagy beömlő víz.
Miután David előre ment én is követem őt, ha lehet akkor becsukom magam után a zsilipet vagy legalább megnézem minden rendben van-e a zsilippel, aztán körbeúszom a járművet is, hogy megnézzem minden rendben van-e vele, biztos ami biztos, nem akarok innen visszaúszni. Ha ez megvan akkor válaszolok társamnak.
- Persze, kezdjük középről kifelé. Egyébként valami nagy kincsesládára számítok egy roncsba.
Először búvárkodom életemben, nem is olyan rossz kellemetlen mint amilyenre számítottam vagy amiket hallottam róla, a fejemet meg a fülemet se zavarja a nyomás, testemet a hideg, így egész kényelmes a vízben mozogni. Még élvezem is a környezet miatt.

Igaz az úszás a víz sűrűsége miatt ugyanolyan nehéz volt, szerencsére nem volt sem jéghideg sem sötét és még a hatalmas nyomás sem terhelt le, így igaz fáradságos de elég jól sikerül a mozgás, társam is bírja a tempót. A hely közepére érkezve egy nagyobb idegen templomot találunk, remek, jó ötlet volt idejönni, bár nem érzem a tárgy pontos hollétét, elvégre minden irányból azt érzem, hogy ott van, gyanítom köze van a templomhoz. David szövegére nem sokat reagálok, amit elmondott az úgy van, válasz nem szükséges, csak elkezdek befelé úszni, abból már tudja, hogy mi a helyzet.
Persze az említett tengeri herkentyűkre most már fokozottan odafigyelek, nehogy egy résből vagy egy rejtett helyről egy kar vagy egy fogakkal teli száj kapjon el, esetleg valamilyen templomot védő csapdába fussak bele. Veszélyes hely a tenger feneke, nem jó itt bajba kerülni ezzel én is tisztában vagyok emiatt stresszelek is egy kicsit.

Beúszunk a templomban, szerencsére bent nincs fenyegetés, így még arra is van lehetőségem hogy körülnézzek és megcsodáljam a romokat, szobrok, domborművek és egyéb templomba illő dolgok, nekem kifejezetten tetszenek, egy letűnt hely volt fényének maradványai, ez a téma mindig is érdekelt. De van itt sokkal érdekesebb is, egy ugyanolyan doboz mint amilyen a Supremeknél is volt, rögtön megakad rajta a szemem. Mikor meglátom, hogy a társam a tárgy felé indul akkor használom a kommunikátort és gyorsan szólok neki.
- David állj, majd én elveszem, ha aktiválódna valamilyen csapda akkor az engem érintsen te meg ússz egy kicsit távolabb.
Remélem hallgat rám és hagyja, hogy én vegyem el a tárgyat, ha nem akkor csak távolabbról figyelem és remélem nem lesz semmi gond.

//Sarah írj még egyet kérlek, hogy átengeded-e Bishop-nak a tárgy érintését, vagy sem. Mivel jelenleg nem mindegy, hogy ki is ér a ládikóhoz.//

David átadja a helyet így én megyek oda a tárgyhoz, gyanús nekem a hely, de hiába nézem csapdának nyoma sincs. Lassan előre nyújtottam a kezem és először csak megérintettem a tárgyat, nem történt semmi, majd megfogtam és egy kicsit felemeltem, ekkor már egy enyhe rengés futott végig az épületen, tudtam ez azt jelenti, hogy valami megmozdult. A dobozt gyorsan magamhoz húztam és erősen megfogtam, nehogy kikerüljön a kezem közül ha mondjuk valami leomlik felrobban vagy hasonló, szerencsére ilyen nem történt. Mire megnyugodnék az egyik szobor igencsak érdekes változáson megy át, életre kell és hamarosan már egy hétfejű szörnyeteg van előttünk.
~ Éreztem, hogy valami ehhez hasonló lesz, de még mindig jobb egy ezerkarú polipszerűnél, főleg, hogy beszél is és nem csak egyből nekünk támad. Csak semmi hirtelen mozdulat, a pánik nem jó még megérzi. Mit is kellene most válaszolnom, mit lehet egyáltalán egy ilyen kérdésre válaszolni?
- Fogadja bocsánatkérésünk, nem volt szándékunkban a holtak nyugalmát megzavarni. -mondom a kommunikátorba, bár nem tudom mennyire hallja- A én nevem Andrew Ramirez, és csak ezt a tárgyat akartam elvinni, hogy ennek segítségével jobb lehessen a jövő.
Közben végig figyelem a lényt, ha nagyon gyanúsan mozog vagy agresszívnak mutatkozik akkor hátrálok és amint támadó jellegű mozdulatot tesz már úszok is el az irányából.