Atlantisz (Atlanti-óceán)

Az ősi tengeri királyság mindenek alatt. Ha van olyan járű, ami kibírja a nyomást akkor a piloták sosem látott szépséget pillanthatnak meg. Ez Atlantisz, ami egyszerre egy királyi város és egy palota. Mindenfelé terebélyesedik így szüreális formákba csavarodva van az egész. A város körül cápákat, polipokat és delfineket lovagolnak meg az emberek. De a város nagy része kihalt, mivel még 2019-ben a Bukáskor a faj szinte teljese kihalt Loki ténykedése miatt.

Előzmény: Ausztrália

Az a „fejeddel fizetsz érte” még nem lett megemlítve. Megijedek tőle, bár tudhattam volna, de mégis. Most ő fenyeget ezzel, vagy pedig azokra érti, akik ezelőtt megpróbáltak végezni velem? Ezt inkább nem akarom tudni, döntöm el. Legalább megvan a kellő motiváció.
Eztán jött egy teleportáció. Meg mágia. Egek, mibe csöppentem – ébredek rá már vagy századjára, de még mindig újdonságként hat.
A hatás, amire figyelmeztetett a nő, tényleg nem maradt el. Amíg az erős fény okozta homályosság meg nem szűnt, próbáltam visszanyerni rendes állapotomat, ami többé-kevésbé sikerült. Egy hullámvasút is talán kíméletesebb lett volna.
De aztán, ahogy kitisztul a látásom, és megpillantom magát Atlantiszt, elfeledem az utazás okozta megpróbáltatást. Egyszerűen elképesztő ez a tenger alatti csúcsteljesítmény.
- Fantasztikus – bököm ki.

Az épületek legtöbbje eltér a fönti világon lévőktől, de mégis otthonosnak tűnnek számomra. Érdeklődve nézelődök, a legendás város izgalommal tölt el. Mintha egy felfedező lennék, aki most bukkan rá élete legnagyobb felfedezésére.
Az egyik épületet szemeli ki Aradnea, és követem őt. A kapuőrök beengednek bennünket. Gyorsabbra veszem tempót, mikor szól.
Odabent nagy a sürgés-forgás, de mikor Aradnea egy "Fey" nevű valakit szólít, előbukkant egy lány.
Még pihenni is lesz időm a bál előtt! Nagy megkönnyebbülés, mert a sok tanulástól és gyakorlástól a fejem már érzem, hogy túlterhelődött, jó lesz szundítani rá egy keveset.
- Igen, indulhatunk - felelem, majd követem a lányt.

- Köszönöm, nincs szükségem semmire - kivéve egy kiadós alvásra, teszem hozzá gondolatban. - Rendben, köszönöm.
Ha esetleg távozna a lány, akkor még elköszönök tőle.
Körülnézek. Hát, lenyűgöző, mit ne mondjak. Egyik helyről a másikra ugrálok folyamatosan. Először egy tenger alatti kis szobában, aztán a cellába kerültem, azt követte az a hely, ahova Aradnea vitt, és most itt vagyok Atlantiszon. Elképesztő. És a berendezések, bútorok is teljesen illenek valami görög helyhez, amit a legendákban említenek. Szóval, ez tényleg az igazi.
De most inkább a pihenésre koncentráljak! A hatalmas ágy felé veszem az irányt, és belehuppanok. Nagyon kényelmes. Mintha direkt arra tervezték volna, hogy álomba ringasson. És most kiderült, engem sikerül is pár percen belül elringatnia...

Nagyon jól esik az alvás, és mikor felébresztenek, először makacsul mormogok valamit, hogy tovább akarok szundítani, de mikor tudatosul bennem, hogy pontosan hol is vagyok, és miért is, akkor kelletlenül ugyan, de kikászálódom az ágyból. Azért Fey rázogatása is szerepet játszik a felébredésemben, igaz.
Megdörzsölöm a szemeim, hogy az álom kimenjen belőle, majd megpillantom, hogy mi vár rám a tükör előtt. Ez aztán elűzi belőlem a maradék fáradtságot is.
- Hűha... - mondom, és közelebb merészkedem, hogy megcsodáljam, mik is vannak kipakolva oda.
- És ez mind nekem van kikészítve ide? - kérdem hitetlenkedve.
Kíváncsian megfogok pár olyan dolgot, amik így elsőre ismeretlennek tűnnek, mert hát ez mégsem a felszín, vannak olyan ismeretlen tárgyak meg érdekes formájú valamik, akiről első pillantásra nem jövök rá, mire is kéne használni.

Elbűvölve nézem, ahogy Fey lassan helyrepofozza a megjelenésem, és a vadóc külsőm elegáns és vonzó alakot ölt. Most végre nem egy szerencsétlennek érzem magam, akit a balsors sodor magával a legkülönfélébb helyzetekbe. Bár a szék lehetne kényelmesebb is.
Mikor kimondja a varázsszót, fölkelek, megnyújtózkodom, aztán a tükör elé lépek. Felmérem magam teljes hosszában, és közbefordulok.
- Nagyon szép lett! - mondom Fey-hez fordulva elismerően. - Nem is hittem volna, hogy ezt ki lehet hozni belőlem!
Miután kinézegettem magam a tükörben, megkérdem:
- Akkor nemsoká indulunk, ugye?

Amíg kifelé vesszük az irányt, Fey még mond néhány dolgot, amit jó lesz észben tartanom.
- Értem - mondom, jelezve, hogy tudomásul vettem a hallottakat.
Gyorsan beszállok a hintóba Aradnea sürgetésére. Azokkal a befogott tengeri csikókkal nagyon mesebelien hat a jármű, de mégis igazi. Belül kényelmesen elhelyezkedem, és várom, ha a nő még akar adni valami további útmutatást, hogy a palotában mit szabad, mit nem, mit csináljak, ha majd odaérünk. Közben az ablakon is kilesek folyton, hogy megcsodáljam Atlantisz azon részét, ahol elhaladunk a palota felé. Még egyszer leellenőrözöm, hogy jól áll-e rajtam a ruha, de tökéletes.
Nagyon izgulok. Vajon milyen lehet a palota? És a nemesek, meg maga a király?