Re: Richmond Egyetem Orvosi központja

by **Jajjmár** Szer. 12 Jún. 2013, 01:41

Ez könnyen ment...
Mármint ez a hatalmas tervezés, azt hittem legalább összeveszünk a kürtöskalácsos kék egen. De azt mondja váljunk szét, azt itt hagy. Egy kis csöppséget mint én. Milyen apa az ilyen kérdem én. De nem baj, bónusz pontért több pénz jár és azokért több buszjegyet vehetek ha nem jön több sikló. Az mindig kicsúszik az ember kezei közül, az ilyen jó fogás. Minden esetre nem állok egyenlőre előre fele, pár sorral hátrébb nagyon is kényelmes lesz napozni.
Majd ha éljeneznek vagy mozgolódnak akkor kisomfordálok az első sorok környékére. szerencse és sok "happy meal"-el készültem és ők sem választhatnak játékot hozzá. Mivel, hogy én vagyok én itt a kis tesó.

És a kis testvér mindent lát"

Nem olyan kis egos mint a nagy, körültekintő és van köpőcsöve. Muhahahaha. Nem fogok nagyon tolakodni nehogy aztán gyanús legyek itt gyerek fejjel, jó gyerek vagyok én és nem vesztem el. Csak a főnököt vissza űzték a céges arcok a pokolba. Juhuhúújj, én meg itt maradtam. Mephi de elverheti a se.gem ha itt lovaserővel irtom a jó politikus szolgáit.

//Kicsit félálomban, csak nem akartam kimaradni a körbőlxD//

by **Sarah** Szer. 12 Jún. 2013, 04:26

Ahogyan a sikátorból az őröket figyelem, sikeresen elkalandozok és betévedek a tömegbe, magam sem tudom, hogy miként, de akkor eszmélek csak fel, amikor véletlenül nekiütközöm valakinek és csak szerencse, hogy az alfahím levadászásának felemelő érzése erősebb annál, minthogy kivételesen vadállat módjára vessem rá magam az illetőre, így bár kissé habozva, de egy vigyorral megkerülöm és haladok tovább, magam sem tudom, hogy merre, de megyek, egészen addig, amíg vissza nem tévedek az egyik sikátorba. A tömegben fel véltem talán fedezni ismerős arcokat, de ez különösebb módon nem kelti fel az érdeklődésem. Nem nehéz rájönnöm, hogy a választott fegyvereimmel nem fogok tudni oly könnyedén eljutni a prédáig... Az öltönyös, alárendelt lényeken át tudnám verekedni magamat könnyedén, de ismerem a módszereiket, a fegyvereik nem égetnek, felhasítják a bőrt és a húst, ennek a gondolatától pedig viszketni kezd a kezem s kényszeresen vájom bele a nagyra nőtt körmeimet a magam tenyerébe, néma nevetéssel, csak az izmok mozgása van meg, hang ezúttal nem párosul hozzá. A fájdalom kissé megmozgatja az agyamat...
- Igen.. Igen ez jó lehet.. Mhhheheheee.. - Egy jól irányzott, erősen eldobott kés tökéletes gyilkolóeszköz lehet, én pedig képes lennék egy ilyen precíz dobásra, az már más kérdés, hogy előtte meg akarok-e enni valakit az őrségből, ezt majd... A hangulatom eldönti, ha cselekedni kell, addig is figyelek, továbbra is ugyan arra, az őrségre, esetlegesen magányosabbakat keresve, mert megfogalmazódik lassan egy b terv is... Ha van magányos őr valahol távol, le kell vadásznom, tökéletes lehet... Ám lassan megfájdul a fejem, régen gondolkodtam úgy, mint egy komolyabb vadász, szinte emberi szinten és ölni akarok! De nem.. Nem lehet... Még nem, még várni kell, csak még egy kicsit...

by **Lady Gaia-Vell** Szer. 12 Jún. 2013, 10:26

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Jester, George Ethan / Mr. Smiley (AoA), Kusumi Ayani, Mumei és Luther Eastwood
Következő körváltás: 2013. június 15. (szombat)

- Lehet, hogy az elnök fenyegetésként tekint önre Mr. Eastwood, és nem igazán érdekli, hogy mi van magával – kezdte óvatosan Davis. – De ettől még vannak a kabineten belül olyanok is, akiket érdekli az ön sorsa. És aggódnak önért.
Az egyik szervező ekkor lépett oda a két politikushoz.
- Uraim, ha készen vannak, indulhatunk, három perc múlva kezdődik az átadás.
Ha a két férfi igent mond, bár Davis főleg Lutherre néz, akkor a testőrök gyűrűjében elindulhatnak kifelé a pódiumhoz.

A nő kihúzta a csövet Ayani torkából, aki ezek után köhögni kezdett és nem csak a beszéd, de a nyelés is igencsak fájdalmasnak minősült. Nagyon gyengének érezte magát, így a kimondás után már tudta, hogy nem a legjobb ötlet az a mosódba kimenés. Nem poharat kapott, hanem szívószálat, hogy azzal igyon, de még az is nehéz volt. Ahogyan végignézett magán, a mellkasa is fájt, nagyon, és a karja is be volt kötözve ott, ahol Smiley kiharapott belőle egy darabot.
- Ön súlyos műtéten esett keresztül, a következő úgy egy hónapban nem kelhet fel, a kis és nagy dolgokkal nem kell törődnie, katétert kötöttek be önnek – mondta megnyugtatóan a nő. – És egyébként sem mehetne ki a rendőrurak majd tájékoztatják.
Az egyik rendőr odalépett.
- Hölgyem, ön illegális fegyverviselésért le van tartóztatva – kezdte és végigsorolta a jogokat, a megszokott rendőr beszédet. – Amint jobban lesz átszállítják a Raft börtönkórházába előzetes letartóztatásba és ott marad, amíg az ügyében nyomoznak és nem lesz eredmény.

Goblin elindult előre és a járdánál meg is állította, az egyik rendőr.
- Uram, elnézést, de tovább nem jöhet, kérem forduljon vissza – mondta a férfi.
Mumei három sikátort talált az egyetem környékén és négy további nagy min négysávos utcát, mivel az egyetem nem csak a főépületből állt, bár a sürgősségi itt volt és a mostani átadás is ennél az épületnél volt, de a kórház többi része is ott volt a főépület mögötti birtokon. Majd elindult megkeresni a sikátorokban és a környéken Smiley-t, akit jó pár perc alatt meg is talált végül, hiszen házhoz jött.
Smiley is hasonlóképpen tett, egy idő után elérte újra a sikátorokat, ahol az egyiknél meg is találja a japán férfit, Mumei-t.
Ahogyan Jester is haladt, többektől hallotta, hogy hol utána kérdeznek, hogy hol vannak a szülők, vagy kérdezték, hogy ki hagyott el egy gyereket, de senki sem állította meg. a mozgolódás megkezdődött, lassan annyi idő volt, hogy kezdődött az ünnepség, így a gyerek testben levő démon sikeresen kiért az első sorba, de a miniszter még nem mutatkozott.

by **Bishop** Szer. 12 Jún. 2013, 22:28

A gépezet működésbe lépett, a fogaskerekek forogni kezdtek, a terv első része máris végrehajtódott, már csak át kell lépni a második fázisba. Ezúttal mindenféle finomkodás és óvatoskodás nélkül. Nagyot kockáztatok, sok múlhat ezen, de ha sikerül akkor olyan közel juthatok, amiről nem is álmodhat más. Persze ezzel mindent egy lapra teszek, sokan buktak már ebbe bele, de nekem most meg kell találnom az egyetlen megoldást.
~ Nincs már értelme kártyákat visszatartani, túl sok a buktató. Kezdve az őrül japán katonától az indiánnal bezárólag, aki még mindig nincs itt. Ki fog derülni, hogy benne voltam és előbb-utóbb megtalálnak. Most csak az a lényeg, hogy minél előbb elvégezzük az akciót. A többi most még nem fontos.
Közelebb hajolok a biztonságihoz, hogy halkabban mondhassam neki amit akarok, ha engedi még a vállára is teszem a kezem és jól megszorítom, hogy ezzel nyomatékot adjak a mondandómnak.
- Figyeljen, itt át kell engednie uram. A SHIELD más világokkal foglalkozó részlege küldött, hogy a lehető legdiszkrétebben kezeljem a helyzetet, mert az akció titkos. Lehetséges, hogy egy igen fontos személy van itt, akit a tömegben teljesen civilként elvegyülve kell megfigyelnem. Remélem megérti az akció fontosságát és nem hátráltat.
Nem várok sokat, felesleges lenne, elég ha éppen csak kizökkentse a mindent elutasító monotonjából. Ezután ha nem enged át, akkor még egyszer megpróbálkozok, most már kicsit agresszívebben.
- Nézze ha itt most nem enged át, akkor egy nagyon fontos személyt veszíthetek el, ezen az eseten már jó ideje dolgozok. A feletteseim pedig nem fognak örülni a hírnek és én személyesen fogok gondoskodni róla, hogy magát szedjék elő ezét. Ugye már érti?
Beszéd közben tekintetem a háta mögött cikázik, mintha keresnék valakit, keresek is, a célszemélyt, valóban. Ha még mindig nem enged tovább vagy valamilyen azonosítót kér akkor jól megjátszva mintha teljesen elragadna az indulat közlöm vele a következőket.
- Akkor most értesítsem Riez századost, hogy hátráltatja a munkám és ezzel veszélyezteti a műveletet, vagy észhez tér végre fiam?
Mondom és lassan a zsebembe nyúlok, a mobilért.

by **Kusumi Ayani** Pént. 14 Jún. 2013, 19:27

Hát úgy tűnik a szerencsém nem a legjobb. Alig húzták ki azt a vackot, máris majdnem megfulladtam majdnem annyira köhögtem, és a tehetetlenség szorítása hatalmába kerített. Olyan gyengének éreztem magamat, és a válasz és elvett minden reményt. Jellemző rám, hogy megkapom a magamét, csak mert nem ismerem az itteni szabályokat. Végül végső reménytelenségre elhatároztam, hogy egy utolsót had zenéljek szabadon. Elsőre azt nézem meg, hogy hátha nálam van-e de nem hiszem. A nővérhez fordulok.
- Elnézést. Megkaphantám az okarinámat? - kérdezek rá, ám ha nem tudná mi az, akkor leírnám neki hogy néz ki.
Ha megkapom először is megpróbálom szabadon a légzést, bár sejtem, hogy nem lesz olyan könnyű. Minden erőmet beleveszem, hogy legalább most bírjak kicsit játszani, és a zene mindig segít, ha valami ötlet kéne. Számhoz emelem, majd elkezdem a dalt. A szomorú dal szépen kezdi megnyugtatni elmém.

by **Mumei** Pént. 14 Jún. 2013, 23:10

Ahogy mászkálok a sikátorok közt, hirtelen egy ismerős arcra leszek figyelmes.
"Megvan." jegyzem meg magamban elégedetten.
Megtaláltam Smiley-t. Heh. Egyszerűbb volt, mint hittem. Négy nagy utcában csak egy pár sikátor, de mégis sikerült megtalálnom. A szerencse ismét az én pártomat fogja.
- Üdv, Zai... Smiley. - szólalok meg, de nem várom meg, amíg válaszol.
Itt az ideje jelezni jó szándékomat egy visszautasíthatatlan ajándékkal, ugyanis nincs sok időnk. Rendben van... felkészültem erre. Csak egy valami van, ami együttműködésre bírhatja: a kaja. Ami jelenleg én vagyok, illetve a testrészeim.
- Ígértem, hogy húst adok neked. - szólalok meg, majd előveszem a késem a bal lábamon lévő zokniból. - Betartom az ígéretemet.
Ezután körbenézek esetleges bámészkodók után. Miután meggyőződtem róla, hogy senki nincs a környéken, leszedek egy jókora darab szigszalagot, és a számba teszem, hogy majd ráharapjak, és elnyomja a hangomat, amit a fájdalomtól adok ki. Leveszem a kabátom és magunk mellé dobom, nehogy összevérezzem, ezután pedig felhúzom a nadrágom szárát, majd a vádlimba szúrom a kést. Iszonyatos fájdalom járja át a testem, éppen ezért az alkaromban lévő szöget megforgatom magamban, hogy az agyam arra a fájdalomra koncentráljon. Nagyon kell vigyáznom, nehogy térdre rogyjak, de végül csak sikerül, remélhetőleg. Ezután végighúzom a kést, amennyire csak lehet, majd körben a vádlim és a lábszáram körül lenyesem a húst, ezután a levágott darabokat odadobom Smiley-nak. A fájdalomtól kis híján összerogyván, kiköpöm a szalagdarabot, és megszólalok.
- E... egyél. Jó étvágyat. - mondom ki, majd ezután lehúzom a nadrágom szárát és kezdem elszorítani a vérzést, nehogy idő előtt elájuljak itt.
Remélhetőleg amíg tartom magam, addig eszik.
- Ha kell még... szólj. Van még bőven. - mondom halkan, kicsit nehéz koncentrálni három iszonyatos fájdalom között.
A nadrágomat már összevéreztem, szóval azt cseszhetem.
- Figyelj... rengeteg préda van itt, akik csak arra várnak, hogy a húsukba marj. Megöld őket. Végezz velük... mindegyikkel. A legtöbb barmot már láttad a raktárházban, előzőleg, amikor először beszéltem hozzád. A lány, akit meg akartál enni... megöltem neked, és lehetővé tettem, hogy lakmározz belőle. Engem is megehetsz, és Elektro-t is. Ahhoz, hogy végtelen mennyiségű kaját kaphass, mind a barátom raktárából Dél Amerikában, innen a tömegből, és, hogy a csapattagokból, és Elektro-ból is ehess... segítened kell nekem. Mindjárt kezdődik az átadás... és akkor... kell... - itt már nehéz tartanom magam, szóval mély levegőt veszek, megforgatok még egy pár szöget, felszisszenek, majd folytatom.
- Akkor kell lecsapnunk. Érdekel a dolog, Zai... Smiley?
A f*szért mondanék mindig Zaibou-t. Mi van ezzel a két taggal? Miközben várok a válaszára, minden erőmmel azon vagyok, nehogy elájuljak, mert hogy őszinte legyek, k*rvára fáj a lábam. És remélhetőleg nem fog ezért könnyen elejthető zsákmánynak ítélni, és öl meg, mert ha igen, rohadt nagy bajban vagyok. A késemet is szépen visszacsúsztatom a zoknimba, miközben várom, mit felel. Ahogyan beleegyezett, akkor lesz az ideje egy hirtelen tervet alkotni, majd véghez is vinni. Csak gyorsan kell csinálnunk, mert az átadás mindjárt kezdődik. Gyerünk, Zaibou... a p*csába, Smiley. Gyerünk, egyezz bele. Felelj... mondj igent, gyerünk! Reménykedem abban, hogy igent mond. Nagyon, nagyon remélem. Közben már jó lenne a lehető legjobbra számítanom, és egy tervet is kieszelnem. Ha minden jól megy, hamarosan elér majd a halál. Heh. Ideje volt már... de mit sem érek ezzel, ha elájulok. Szóval... gyerünk, Mumei, maradj ébren.

by **Sarah** Szomb. 15 Jún. 2013, 02:54

Zavaros tervezgetésemben végre sikerül betévednem az egyik sikátorba, ahol egy ismerős alakot pillantok meg, ismételten, ezúttal viszont mivel egyedül van, tovább marad rajta a tekintetem, hagyva magam a ragadozói késztetésnek... A testtartásom megereszkedik, állatiasabbra vált, s így hallatom a hangomat.
- Semmi... Ehető... - Morgom halkan és már-már abszurdan szélesre húzódik a vigyor a számon. Felismertem, bár az emlékek nagy része ködös már, csak az ajánlatának egy része van meg. A szavai után nem szólok, csupán néma vigyorral figyelem, szinte rezzenéstelenül, azon kívül, hogy a teste körvonalát folyamatosan pásztázom a tekintetemmel, már nem reagálok máshogyan a jelenlétére. Már-már érdektelenül el is fordulnék, ismét, ez a megemlítésre sem méltatható cselekmény viszont félbeszakad amikor a kést belevágja a lábába. A kiserkenő vér és a szenvedés látványától intenzív nyáladzásba kezdek, megfűszerezve egy kevés, elégedett, mégis szinte már elfojtott nevetéssel, a felém dobott húsdarabnak pedig még a levegőben nekiugrok, kapom el és esek neki mint valami vérengző vadállat, ha nem zavarnak akkor egy, esetleg másfél perc alatt elfogyasztom meglehetősen undorító módon, majd pedig véres arccal nézek vissza a hús eredeti tulajára, a számomra mostantól pedig könnyű élelemforrásnak számít. Görnyedten, a karjaimat magam előtt lógatva, tempós lépésekkel, szinte állat módjára sétálok oda miközben gusztustalan módon a nyelvemmel a szám környékéről takarítom a vért, s ha odaértem megragadom a ruházatának felső részét a mellkasánál és amennyiben földre került, akkor annál fogva rántom fel és tartom meg egy kézzel. Ezúttal már pontosan rá nézek, a tekintetemmel úgy érzem, hogy képes lennék kimarni azt a kevés húst a bőre alól.
- Hö... Höhöhö.... Höhöhöhehe... Beszélj. - Hörgöm torzan, nevetve.

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 15 Jún. 2013, 09:07

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Jester, George Ethan / Mr. Smiley (AoA), Kusumi Ayani, Mumei és Luther Eastwood
Következő körváltás: 2013. június 18. (kedd)

A nővér, vagy fiatal orvos láthatóan értetlenül állt Ayani kérése előtt.
- Hölgyem, láthatóan nem értette, hogy mit mondtam – mondta a nő. – Ön… a szíve leállt korábban, a klinikai halál állapotából hozták vissza, azaz ez egy orvosi csoda. A mellkasát fel kellett vágni, hogy a szívét újra indítsák és komoly agyműtéten esett át Ön nem fog zenélni, se semmit tenni a fekvésen és pihenésen kívül. Remélem érthető voltam! De ha ennyire jól érzi magát, akkor talán máris nekiállhat a rendőrök kérdéseire válaszolni. Ezt szeretné, hogy engedjem?

A Hershel-nél levő fickó úgy nézett rá, mintha az idősödő férfi most szabadult volna valamelyik elmegyógyintézetből.
- Maga teljesen hülyének néz? – kérdezte. – Persze, mert másik világok és ilyen szervezet… nevetséges! Távozzon, vagy pedig a hivatásos ügynökökkel vitetem el innen!
A férfinak esze ágában sem volt átengedni Hershel-t, és amikor a férfi a telefonjáért nyúlt, hogy értesít másoknak a biztonsági őr intett a társainak, egyelőre csak biztonsági őröknek, hogy jöjjenek oda hozzájuk.
A sikátorban ezalatt Mumei kivág magából egy darabot, ahogyan várta kegyetlenül fájt és erősen vérzett, de a férfi képes talpon maradni és ébren is, hiszen már nem először volt ebben része az évek során. Kivételesen köszönetet mondhatott a „gyakorlatának”, Smiley neki is látott megenni a húst és úgy tűnt, hogy a páros szövetsége folytatódik tovább.

Eközben mindenki meglátta, hogy a kórház kapujában a testőrök gyűrűjében kiérkezik a miniszter és aki járatosabb volt ennek a világnak dolgaiban az az alelnököt is felismerte mellette.

by **Bishop** Szomb. 15 Jún. 2013, 13:16

Nem járok sikerrel és abból a tekintetből rögtön tudom, miért nem, mert ezt az egészet elhallgatják, biztos vagyok benne, hogy csak ezért nézhet rám így, a szervezet titkos. Teljesen érthető, ez pont olyan mint a mi időnkben az azonosítatlan repülő tárgyak vagy az idegenekkel kapcsolatos adatok titkosítása. Egészen addig működik a rendszer, amíg egy végzetes hibát el nem követnek és akkor borul az egész, többé nem lesznek képesek kézben tartani a helyzetet. Ugyanaz a játék más játszótér, ismét ide jutottam. De jelenleg a jövővel ellentétben, ez most áthúzza a számításaimat. De mindig van megoldás, ezt már megtanultam, most egyszerűen a gondolat menetemen kell fordítanom. Más szemszögből vizsgálom meg a helyzetet, kissé hátrébb állok és megvárom a biztonságiakat, hogy ideérjenek. Már nem sietek, nincs miért. Főleg mikor a háttérben meglátom a célszemélyt a testőrök gyűrűjében egy másik valószínűleg politikussal közeledni.
~ Remélem kölyök sikerrel jársz és akkor még jól is járhatunk. És most, van egy maréknyi információm, abból kell gazdálkodnom.
Kicsit enyhítek a haragos tekintetemen, még egyszer türelmetlenül benézek a tömegbe, majd ténylegesen előveszem a mobilom.
- Kicsapja nálam a biztosítékot, pedig azt gondoltam akadékoskodás nélkül is elrendezhetjük ezt. Alternatív világokat és dimenziókat felügyelő szervezet, röviden ARMOR, a SHIELD-en belül működő egység, Makarov Vlagyimir Riez felel a működésé ért. Hivatalosan teljesen más poszton kell lennie, mert mint mondtam az akciók titkosak. - előveszem a telefonom és a képek közül ha van akkor keresek olyat ami bármilyen formában alapot adhatna ennek az egésznek, vagy ha van nálam akkor valamilyen SHIELD-es papírt előkaparok. De erre nem látok sok esélyt, az ilyen szervezetek túl óvatosak. Viszont nekem van még egy fájlom, amit még máshol használtam azonosítószerűnek, kicsi az esély, hogy beveszik, de muszáj megpróbálnom, ezzel is az időt húzva, rajta van a képem, a rangjelzések még a régiek, alatta a legfontosabb adatok név és minden. Meg is mutatom az illetékesnek. - Nos? - Nézek rá és a biztonságiakra türelmetlenül.

by **Kusumi Ayani** Vas. 16 Jún. 2013, 18:33

Valahogy sejtettem, hogy ez lesz belőle, de azért jó lett volna. Azért, amit mondtak, azért kicsit meglepett. Arcomon is látni lehetett, hogy nem tudtam mit csináltak velem eddig. No de hát most már ébren vagyok. Kicsit levettem a feszültséget az idegeimről, miképp épp kezem öklét beszorítom, bár ez a teljesítmény jócskán megcsappantotta energia takarékjaimat. Végül veszek egy levegőt, majd kifújom (ami után nagy valószínűség szerint befulladok).
- Nekem mindegy. - bököm ki, és már kezdek is agyalni mindenfajta dolgokon, ami jól jöhet.
Remélem nem húznak csőbe, és hoznak hazugságvizsgálót, mert ebben az állapotomban biztos nem tudnék ellenkezni, és abban reménykedem, hogy a jogaimat azért megkapom, és remélem itt is ugyanazok a jogok, mint az előző dimenzióban vagy miben.

by **Jajjmár** Hétf. 17 Jún. 2013, 00:31

Egy pillantást vetek a mickey egeres órámra, mielőtt pár rántással visszaerősködöm az ingujjat a kezemre, hogy eltakarja az órát. Megízlelem a nyálat a számban és érzem, hogy unalom íze van. Sose szerettem a várakozást, pláne, hogy a jóllakott kinézetemet kölcsönző mellény is elkezdett befőni az ing alatt.
Ha előkerül az a gyökér aki lövöldözött elkészítem a fejét kanadai recept szerint, borban áztatva a golyóit meg elosztom a játszótéren drazsé néven. Szereznem kell ételfestéket...

Már nem bosszankodok különösebben, hogy ilyen bandát kaptam, szerencsétlenek leégetnék magukat az "okosabb vagy mint egy ötödikes"-ben is. Nem kellek én ahhoz. De eléggé elvesztettem velük szemben az ihletet mikor kiderült, hogy nem jár plusz pénz se értük. Így legalább remélhetem, hogy a veszett kutyák berontanak lehugyozni a teret és nem kell sokat vacakolnom a rejtőzködésen nyakig véresen egy szőke kisgyerekként...

Megvakarom a buksimat és mégis a feltűrt ujj mellett döntök ing terén, megjelenik az alelnökkel a miniszter is. Már tudom ki lesz a plusz pontos célpont...
Benyúlok a zsebembe és egy M&Ms'-es zacskóból kitúrok egy pár öt milis csapágygolyót. Nincs jó íze, tudom mikor a számba veszem, de egyszerűbb vele a továbbiakban...
A megjelenők üdvére füttyentek egyet és elkezdek tapsolni ütemesen, hogy felvegye a népség is. Végülis rendes gyerekek ezek, nem?
Ha nem lennének nem engem kértek volna fel talán.

// Nem müködik a színkódolás, nem tudom mi az isten de frpg csoportban emlegették a hasonló gondokat.//

by **Sandman** Hétf. 17 Jún. 2013, 15:48

Luther márványszerű arckifejezése egy fél pillanatra megenyhült. Lassan a miniszter bal vállára tette jobb kezét. Mélyen a szemébe nézett. Egy röpke pillanatig fürkészte, majd lassan és kimérten válaszolt.
- Ha ön ilyen személy, akkor jobb ha titkolja addig, amíg nem lát hasznot belőle. De addig is. A kabinet egy nagy boldog család. Egységes, támogatja az elnököt. Pont úgy, mint egymást. Ezért boldogan, egymásnak alányalva kell kezelnünk minden közös projektet. Tudom, hogy az elnökével szöges ellentétben van az én politikám. Azt is tudom, hogy minden ilyen eseménnyel nőhet a népszerűségem és emiatt veszélyt jelenthetek a pozíciójára. Az újraválasztás szempontjából. De ne aggódjon. Vigyázok magamra. Tudom azt is, hogy megvannak a támogatóim. Nem aggódok.- azzal az érkező szervező felé fordul. Bólint, majd visszarendezi arcára a protokoll mosolyát és elindul kifelé. Amint kilépnek az ajtón, feltételezhetően tapsvihar söpör végig a vendégek körében. Mosolyogva integet az embereknek, néha eldob egy-egy "Helo"-t a tömegnek, mintha ismerőst fedezne fel a sorok között. Felment a függöny, játssza a szerepét.

by **Mumei** Hétf. 17 Jún. 2013, 21:30

Sikerül talpon maradnom, erre ahogy észbe kapok, Smiley már el is fogyasztotta a húsdarabot, amit kivágtam magamból, és a képembe mászott.
- Beszélj. - mondja.
"Ez az!"
Egy gyors mosolyt megengedek magamnak, miközben megint a lábamba hasít a fájdalom.
- Egy pillanat... - szólalok meg, majd elfordulok tőle.
Na már most. Tudományosan bizonyított tény, hogy a káromkodás 30%-kkal elviselhetőbbé teszi a fájdalmat. Nagy levegőt veszek, és káromkodom vagy egy két sort, hangosan, de nem üvöltve. Már mindjárt jobb, de csak egy kis időre, ezért folyamatosan káromkodom magamban tovább. Így még nehezebb koncentrálni, de azért megpróbálom. Egy pillanatra mérlegelem magamban a helyzetet. Őrök a tetőkön, az utcákon, a kapuban, a jenki valószínűleg már bejutott az őrségbe, a kisk*csög sehol. Csak egy megoldás maradt. Teljes és totális támadás. Végignézek Smiley-n. Szerintem ezt még meg fogom bánni, de egy vad ötlet jut az eszembe.
- Ahogy kiléptünk a sikátorból, te megindulsz a tömeg mellett, elkezdesz lődözni a tömegbe, és közben üvölteni, aztán ráveted magad a legnagyobb őr-csődületre amit találsz, és elkezded őket zabálni. Az csak bónusz, ha közben elkapod a jenkit. Én addig fogom magam, átfutok a tömegen, végül egy jól irányzott mozdulattal pofán lövök mindenkit a kapuban, kivéve Elektro-t, akinek a késemet a torkához szegezem és kicipelem magunkkal. Elhozom ide a sikátorba, ahol ő megöl engem, te meg utána szépen elfogyasztasz minket. Rendben?
Ahogy beleegyezett, el is indulok kifelé a sikátorból, közben teljes erőből ütöm a lábamat.
"Mozognod kell b*szd meg, ez az egyetlen esélyünk." szidom magamat, miközben a fájdalomtól majd összeesek.
Ez egy baromi rossz ötlet volt, de szükséges. Na jó, el kell terelnem a figyelmet a lábamról. Be kell csapnom az agyamat. Megállok, még a sikátorban, gyorsan kiveszek egy szöget az alkaromból, ami elkezd vérezni, de nem túl erősen. Most nem lesz a szigszalag a számban, szóval vigyázni kell. Minden erőmmel próbálom visszatartani a hangomat, és egészen addig tolom, fúrom és pörgetem a szöget, amíg át nem ért az arcom egyik feléből a másikba, egy lyukat ejtve mindkét oldalon. Ezután kihúzom a szöget, majd végig sértem vele az alkaromat, és végül visszateszem az eredeti helyére. Minden erőmmel tartom magam... heh, sokszor csináltam már ilyen kis önkínzást. Biztosan túlélem... én mindent túlélek. Sajnos... de ma ennek vége. K*rvára remélem, hogy Elektro végezni tud velem. Ha az előbbi mozdulatommal végeztem, megerősítem az övemet a nadrágomon, ellenőrzöm a sebeimet, majd leteszem a hátizsákot a földre, és kipakolok. Nehéz lenne egy gépfegyverrel rohangálom, szóval, azt adom oda neki.
- Tessék, remélem tudod használni. - szólalok meg, majd röviden összefoglalom amit tudni kell. - Ha kifogyna a nafta, összeragasztottam egy másik tárral, szóval csak kiveszed és beteszed a másik oldalát. - mondom, marhára remélve, hogy felfogta miről is beszélek.
Ahogy elvette tőlem a fegyvert, én is a kezembe veszem a 9 mm-est a maga megmaradt 12 töltényével, ezután a kezemre tekerem a kabátomat, elrejtve a fegyvert, de, úgy, hogy a csöve pont kilógjon rajta keresztül. Időközben megfogom a késem, és a karomra szalagozom, amit szintén takar a kabát. A kés markolatát ragasztom le, és úgy csinálom, hogy a markolat legyen elől, és hozzáférhető helyen, és a fegyver és a markolat ne akadályozzák egymást. Tehát ha gyorsan kell a kés, akkor csak megfogom a markolatot, fölfelé húzom, hogy az él kitörjön a szigszalag ragasztásából, majd azonnal tudjam használni. Miután ezt elintéztem, megállok közvetlenül a sikátor előtt, ami valószínűleg ránéz a tömegre, és pont mögötte van. Ha nem, akkor lemegyünk nindzsába és helyet váltunk, amíg nem találunk egy sikátort vagy félreeső helyet ilyen pozícióban. Esetleg pont bemegyünk a tömeg mögé, elég távol, úgy 100-200 méterre. Ahogy megfelelő helyen vagyunk, ránézek Smiley-ra.
- Smiley... sok szerencsét nekünk. HADD SZÓLJON! - üvöltöm el magam, majd ahogy Smiley remélhetőleg elindult a tömeg mellett, vagy a tömegbe de kinn a jobb vagy a bal szélén, én addig bevágtatok a tömeg közepébe, ha kell, bárkit fellökök az utamban, és a fizika törvényeinek megfelelően még a nálam sokkal nagyobb darab arcokat is fel kellene löknöm. Útközben villámgyorsan letekerem a kezemről a kabátot, és megvillantom a pisztolyomat, ezt igyekszem akkor tenni, mikor már tisztán látható a célszemély, és a kapunál lévő őrök, akik remélhetőleg Smiley-ra figyelnek, és ügyet sem vetnek rám, ha meg igen, akkor is Smiley a nagyobb veszély, mert azt hihetik, hogy valami civil ruhás vagyok aki próbál előretörni. Eközben ha Smiley lődözik a tömegbe is, akkor marhára remélem, hogy nem talál el, és gyorsabb nálam. Ha igen, akkor megint csak cseszhetjük. Közben a markolatnál fogva a kést is lerántom, és bal kezembe teszem, a fegyver pedig a jobb kezemben van. Az őrök már feltehetőleg látnak, tehát most, vagy soha. Ha sikerült elérnem úgy a harmadik vagy második sort, elkezdek előre lőni úgy hármat-négyet, ha közben viszonozzák a tüzet, akkor remélem, hogy kibírom, ha nem, akkor cseszhetjük. Ha sikerült elérnem a kapuhoz és a célszemélyhez, akkor azonnal fegyvert fogok Elektro-ra, és nem szólok semmit. Ha ez mind sikerült, akkor veszek egy nagy levegőt, majd megszólalok.
- Ha megmozdulsz, meghalsz, ha meg valaki rám lő, kinyírok valakit az első sorból. - ezután az első sor felé fordulok félig, ami könnyű mert csak egy szemem van, és közben egy ismerős arcra leszek figyelmes.
Lehet szőke hajad, és lehetsz kékben te mocskos kis g*ci, de engem nem versz át. Azt az idegesítő, undorító s*ggfej képedet bárhonnan felismerném. Ezután ránézek Elektro-ra, majd megszólalok.
- Így. - és ezzel a mozdulattal a késemet a hülye gyerek felé dobom.
Na már most, ők nem tudják, hogy ez valami mutáns, így ha sikerül eltalálnom, egy utolsó, félelmetes szörnyetegnek fognak tartani. A gyerek nem tud előre törni, mert a felnőttek megállítanák, ha meg használja az erejét, rájönnek, hogy ki is ő pontosan, na meg persze akkor is, ha megmozdul, miután eltaláltam. Ha sikerül eltalálnom, beszopta a kis dög. Heheh. És különben is, Smiley erre lófrál valahol. Heh. Ha ez mind sikerült, akkor megint visszanézek Elektro-ra.
- Nem szeretnék vérfürdőt, és téged sem akarlak megölni, akár hiszed, akár nem. De kérnem kell tőled valamit. Jöhetsz az őreiddel együtt is, de hidd el, visszautasíthatatlan ajánlatom van neked. Csak velem kell jönnöd, és senki nem fog meghalni. Viszont, jobb ha vigyázol, és használod a mutáns erőidet, mert az a jenki ott elől, aki éppen az őreid egy részét szédíti, meg akar ölni téged. Nem tudom ki bérelte fel, de azt gondolom tudod, hogy a tegnap a kórházba vittek egy lányt, akinél illegális fegyverek voltak. Ő is vele volt. És hogy én erről honnan tudok? Mert ott voltam és én lőttem fejbe... de nehogy azt hidd, hogy emiatt nem tudok célozni... lelőhetem az alelnököt, vagy bárkit a tömegből, vagy bármilyen testőrödet. De nem akarom ezt tenni. Csak egy kérésem van hozzád, de neked kell döntened. Nos mi lesz... Elektro? - mondom, a beszédem közben pedig fel vagyok készülve bármilyen esetleges támadásra. Ha puszta kézzel akarnak megállítani, akkor természetesen kontrázom, reflexből, mert katona voltam, és belénk verték a wing tsunt, ami a japán seregben kötelező önvédelmi módszer. Ha lőnek, természetesen nem tudom kivédeni, ha viszont a kölyök támadna vissza, akkor megpróbálom Elektro-t pajzsként használni, ezt is reflexből. A beszédem közben persze nem védem magam sehogy, ez pedig vagy arról győzheti meg Elektro-t, hogy teljesen hülye vagyok, vagy, hogy nem érdekel az életem, vagy arról, hogy nekem is különleges képességeim lehetnek, és ezért nem félek az össztűztől. Na meg persze feltehetőleg Smiley valahol mellettünk vadul. Ha Elektro nem nagyon válaszol, akkor ismét megszólalok.
- Ketyeg az óra jenki, a fickó aki mellettünk gyilkolászik hamarosan elér minket, és ő ellene egyik őröd sem ér semmit, és te magad sem.
Ha ez mind sikerült, és a mondandómat is nyugodtan végigmondhattam, várok a válaszára, de közben készen állok bármire. Legfőképp Smiley árulására, a jenkire és a kölyökre... na meg persze a közelünkben lévő fegyveresekre.

by **Sarah** Hétf. 17 Jún. 2013, 22:05

A tőlem megszokott groteszk vigyorral az arcomon, továbbra is a számból csöpögő vér és nyál kellemes egyvelegével figyelem, ahogyan elfordul és káromkodik egy sort. Különösebben nem érint meg, a szavak java részét fel sem fogom, én szimplán csak.. Nézek, hiába beszél, számomra ez csak fölösleges időhúzásnak hat, hiszen hátra tekintve látom, hogy a célpont már kint is van a szabadban, csak arra vár, hogy levadásszam, hogy elfogyasszam, mint egy alfa az alfát... Az erős a gyengét. Amivel ismételten magára vonja a figyelmem, az-az előkerülő, ismerősnek ható, mégis ismeretlen tárgy, ahogyan a kezembe kerül jobban átvizsgálom, a ravasznak köszönhetően ismerem fel, hogy mi az...
- Ősiéáááájjjjhhh... - Jegyzem meg vékonyodó hangnemben a véleményemet az ősrégi fegyverről, örömömben pedig habozás nélkül harapok bele a saját vállamba és metszek ki belőle egy kisebb darabot, amennyit elértem a fogaimmal, majd pedig mániákus módjára nevetem el magam, ahogyan a saját húscafatomon csámcsogva rágódok. Ha nagyon szükséges, akkor egy darabig követem, mint egy prédát, a hátát figyelem és egy pillanatra sem veszítem szem elől. Közben pedig néha megfordul a fejemben az, amit tudnom kell a fegyver használatáról, meghúzom a valamit, erősen tartom mert az ősi fegyverek rántanak és... ÖLÖK! MINDENKI MEGHAL! MINDENKI AKI AZ UTAMBA KERÜL! Ezek az utolsó, nyers, ösztönszerű gondolataim, ahogyan a tömeget fürkészem kifeszített, rezzenéstelen szemekkel, abban a pillanatban pedig, ahogyan elhangzik a start...
- VRÁJIHÁHLHÁ! - Rontok neki a tömegnek az egyik oldalon és felváltva lövök azokra és az őrökre, kortól és nemtől nem kegyelmezve senkinek... És ösztönösen szélesebbre húzva a golyóálló fém részeket a bőrömön.
- HALÁL HITETLENEK! HALÁL! - Ordítom artikulálatlanul a semmibe, ahogyan pördülök egyet a kezemben lévő gyilkológép ravaszáról le sem véve az ujjam és lövök... Lövök és senki sem menekülhet, senki! Ha pedig meglőnének, a fájdalomtól és az ismerős, már átélt égető és lüktető érzéstől feltüzelve, elmebeteg röhögéssel, mondhatni dühöngőként dübörgök tovább egyenesen a cél felé, az alfa felé, aki az enyém lesz... Az enyém, csak az enyém, minden porcikája, a még lüktető szíve, minden nyers falat!

by **Lady Gaia-Vell** Kedd 18 Jún. 2013, 10:07

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Jester, George Ethan / Mr. Smiley (AoA), Kusumi Ayani, Mumei és Luther Eastwood
Következő körváltás: 2013. június 21. (péntek)

Ayani csak kicsit lett rosszul a nagy levegő vételtől az orrában még ott volt az oxigénes drót, így legalább friss levegő jutott a tüdejébe, ami enyhítette a rosszul létet. A rendőr állt meg újra az ágy mellett és a kezébe egy tablet volt.
- Elmondaná hölgyem, hogy mi a neve, lakcíme, mikor és hol született? – kérdezte. – Illetve, hogy mi történt akkor, amikor meglőtték.
Odakintről ebben a pillanatban lövöldözés és sikolyok harsantak fel.

A férfi még mindig nem volt meggyőzve és közben a társai is megérkeztek már oda Hershel-hez. A biztonsági őr rá sem nézett a telefonra, csak intett a társainak, akik igyekeztek közrefogni az öreget.
- Kísérjék ki innen – mondta az őr. – Ha ellenkezik tartóztassák le és vigyék be.
Ezzel kettő odalépett szó szerint Hershel-ez és megragadták a két karját, hogy így vigyék ki innen biztos távolságra.
Jester előszedi a golyókat és beveszi a szájába, ahogyan füttyentett és tapsolni kezdett, ahogyan várta a tömeg is hasonlóan kezdett cselekedni, aminek hála az üdvrivalgás egyre és egyre nagyobb lett.
Davis is hasonlóan járt el, mosolyogva integetett a tömeg felé. A páros alig érte el a pódiumot és Davis válaszolni akart Luther szavaira, de ekkor hallatszott az első lövés a tömegből.
És ekkor elszabadult a pokol. Smiley ugrott ki a tömegbe és nyitott tüzet, Mumei pedig rohanva indult a pódium felé, azt már távolról látta, ahogyan Jester és Hershel is, hogy az alelnököt és a minisztert a testőrök azonnal lerántották a pódium mögé, így eltűntek mindenki szeme elől. Luther lehet, hogy meg is ütötte magát, ahogyan a földre esett és még a hátára is ránehezedett egy őr, hogy fedezze őt a saját testével.
Smiley lőtt és lőtt, az emberek hullottak a tömegben, aki élt az sikítva, pánikban menekült majd a fegyver egy nagyot kattant, ahogyan a tár kiürült. Ekkor láthatta meg a mellkasán a négy vörös pöttyöt, amivel a mesterlövészek becélozták. Hála az eseményeknek Hershel-t is a földre rántották, majd egy maradjon ott mondattal otthagyták az őrei, Jester környékéről is elfogytak az emberek, ahogyan menekülni kezdtek a fiút pedig kilökték a járdára.
Mumei megérkezett a belső részre, innen az emberek nagy része már elmenekült és csak a testőrök és SHIELD ügynökök maradtak, akikből hárman észre is vették őt és a fegyvert, így rá is fogták azt.
- Dobja el! – hallatszott a felkiáltás.

//Tudom, lecserélték a reagíró dobozt és azért fura. Én továbbra is word-ben kódolok és írom le a színkódokat is, így nekem ezért működik.//

by **Bishop** Kedd 18 Jún. 2013, 21:55

A próbálkozás elég gyenge, valószínű már ott elvesztettem ezt az ügyet, hogy felhoztam a szervezetet, de nem tudtam, hogy titkos, ez pedig hatalmas hiba, túl kevés információm van, tulajdonképpen magával a világgal kapcsolatban is. Magamban morgok, de nem ellenkezem mikor el akarnak vezetni, fegyvert ránthatnék és meg lenne a tudásom, hogy egyet vagy kettőt itt elintézzek de az már túl sok lenne. Egyelőre nem akarom kockáztatni, hogy elkapnak, vagy letartóztatnak, vagy, hogy egyáltalán arra rájöjjenek, fegyver van nálam. Még ezt az utolsó lapot meghagyom magamnak, mert még van rá lehetőség, hogy kijátsszam, addig pedig tartani kell. A kölyök, a japán, az őrült, az indián, bármelyik, bármikor léphet és akkor nyilván el jön az idő, hogy én is cselekedjem, már csak másodpercek kérdése lehet. És valóban, két másodperc múlva lövéseket hallok, eluralkodik a káosz, ez történik ha nincs egy egységes terv, és a csapat tagjai egymás ellen dolgoznak.
~ A fenébe is, kezdetektől fogva ezt akartam elkerülni. Ha lesz legközelebb, a csapat egyik felével még az akció előtt lelövetem a másikat. Így nem lesznek majd problémák. HA lesz legközelebb. És tenni fogok azért, hogy legyen.
Amint ledobnak előrántom a pisztolyt, kibiztosítom, majd felkelek. Nem fogok itt ülni, már túlságosan hozzá szoktam, hogy én osztogatom a parancsokat és most erőt kell venni magamon, hogy elviseljem az ilyen erőszakos intézkedéseket. Megpróbálok átvágni a tömegen egyenesen a célpont felé haladva, ellökve a közelemben lévőket, és ha eljutok a testőrségig és meglátom a japánt rögtön rá szegezem a fegyvert.
- Tegye le a fegyvert a földre, egyszer mondom el! - kiálltok rá, nem zavartatva magam. Ha nem teszi amit mondtam, vagy mással próbálkozik egy gyors pontos mozdulattal próbálom fejbe lőni. Számításba veszem, hogy gyorsabb nálam akkor elvetődik oldalra, és aközben tüzelek, mellkasra, szívet célozva, ugyanezt teszem ha az őrség lőne rám vagy szólítana fel, a "társamra" lövök, nem másra.

by **Sarah** Szer. 19 Jún. 2013, 00:50

Élvezettel nézem, ahogyan halálos menetelésem közben elhullanak a húszsákok, ahogyan azoknak hullania kell, vagy menekülnek, velük most nem foglalkozok, csak menetelek a célpont felé... Legalább is azt hiszem, hogy menetelek, mert bár megállíthatatlanul és zavartalanul igyekszem az alfa felé, most valamiért mégis egy helyben állok tétlenül és pontokat vélek felfedezni a mellkasomon. Groteszken szélesre húzódik a vigyor a számon, szinte már embertelenre, majd pedig szimplán elvetődök oldalra, közben pedig igyekszem cserélni a tárat, majd pedig véletlenszerűen jobbra-balra mozogva folytatni az utamat az alfa hím felé, amit már védenek a lényegtelen életformák, a főfogás utáni desszertek... Közben, ha korábban nem sikerült, akkor most cserélek tárat és lövök, ha sikerült korábban cserélni akkor is lövök és ezúttal már az őrökhöz hasonlító létformákat veszem célba, illetve bárkit aki esetleg azokhoz hasonlóan viselkedik és beszél és esetleg az utamba kerül, mert onnantól kezdve ellenséges, levadászandó prédaként van elkönyvelve, nem mintha itt nem lenne így elkönyvelve számomra bárki más. Ugyan úgy mint korábban, ordítva haladok és ha a mozgásom ellenére eltalálnak, a fájdalom által tovább táplálva az éppen fékezetlen dühömet rohamozok tovább előre és csak hangosabb, torzabb röhögéssel folytatom a féktelen agresszivitást, ahogyan azt az ösztöneim és magam is megkívánom... Már arra sem emlékszem igazán, hogy miért vagyok itt, de az alfának meg kell halnia!

by **Mumei** Szer. 19 Jún. 2013, 20:12

F*szom. Megállít 3 őr, és rám üvöltenek, hogy dobjam el a fegyvert. Mielőtt bármit is tudnék reagálni, megjelenik mögöttem ez a senkiházi jenki, és azt mondja, tegyem le a fegyvert. Rendben van, semmi baj... ki tudjuk ezt játszani. Na most dobjam el, vagy tegyem le a földre? Most pazaroljam az időt arra, hogy átverjem ezt a három fajankót és a jenki k*csögöt, és kockáztassam, hogy Elektro elmenekül, vagy tegyek mindent fel mindent egy lapra? Heh. Ha all-in akkor all-in.
- Jól van. Jól van, nyugi. Semmi baj, oké? Ez egy hatalmas nagy félreértés. - mondom, miközben szépen lassan megpróbálom letenni a fegyvert a földre, és megpróbálom észrevétlenül kicsúsztatni a késem a szigszalagból. - Csak semmi lövöldözés, oké? Szépen nyugodtan. - ahogy leértem a földre, a pisztolyt szépen lassan leteszem az aszfaltra, de még a kezemben van, abban a pillanatban, amennyiben sikerült elővennem a késemet, vaktában hátradobom a jenki felé, ezután pedig kivetődök oldalra, és ahogy ismét stabil testhelyzetbe kerültem, leadok pár lövést az őrökre, és elüvöltöm magam.
- SMILEY! FRISS HALOTTAK ITT! VÉR, HÚS MEG MINDEN, GYERE IDE LAKOMÁZNI! - üvöltöm, reménykedve abban, hogy meghallotta, közben pedig remélem, hogy ez alatt az idő alatt nem adtak rám lövést, ha meg igen, akkor feltehetőleg kibírtam, majd megpróbálok egy gyors fedezéket keresni és igyekszem elkerülni a lövéseket. Közben a jenkire is figyelek.
Ha sikerült fedezékbe jutnom, akkor elkezdem szépen lassan kiszedni a szögeket az alkaromból, hogy eldobhassam őket, közben pedig ellenőrzöm mennyi golyó maradt még a tárban, és figyelek, hátha jönnek még őrök, vagy a jenki, vagy a kölyök.
"A f*szom ezekbe a hülye s*ggfejekbe, hogy mindent elsz*rnak itt nekem!" dühöngök magamban. "A jenkit kellett volna fejbe lőnöm!"

by **Svarog** Szer. 19 Jún. 2013, 20:24

Toxin elvegyült a tömegben, úgy hogy a saját társai se vegyék észre. A szokásos munkaruhája volt rajta. Kék farmer, szürke póló, fekete baseball sapka.
A haját sikerült levágatnia, jellegzetes bőrszínét pedig púderrel elfednie. Ugyanolyan sápadtarcú volt, mint mindenki a tömegben. Erre a gondolatra elvigyorodott.
Hamarosan látta, hogy a társai aktívan elkezdték a merényletet. Innentől elkezdte a saját útját járni. Áttolakodott a tömegen, a pódium irányába, több embert félre lökött. De előtte még megvágta magát a késsel, mire vérezni kezdett. Persze előtte még a vérével beterítette a pengét, ami mostanra mérgező volt.
Az övébe dugta a kést, majd tovább ordított.
- SEGÍTSÉG! MEGVÁGTAK! - ordította. A pódium felé tartott, fogta a bal kezét, majd tovább ordítozott. - ORVOST!
Úgy hogy mindenki hallja. Ha ezzel fokozza a zűrzavart, akkor talán eljuthat a pódiumig, és elkaphatja a minisztert.

by **Jajjmár** Pént. 21 Jún. 2013, 03:25

Előnytelenül közel kerülök az ámokfutó haverjaimhoz. De nem pánikolok be a dologtól csak gurulok egy kis és valami fedezék mögé szaladok. Arra senki nem számít egy nyolc éves bérvérebtől, az legalább szaltózna. Hallom közben, hogy nagyon zajlik az élet, de én ezen annyit nem vacakolok. Megforgatom a számban kicsit a golyókat, miközben mint egy bűvész előhúzok a farzsebemből egy kisebb fajta lufit. Végzek egy gyors kilégző gyakorlatot, enyhén elkuncogom magam a helyzeten. De utána a pisilőt a szájába illesztve megnyitom az aranyesőt.
Magyarul férfiasan televizelek egy lufit amennyire tudok egy körből. A számat csücsörítem, de hatalmas önuralmam segítségével nem fütyülök igazából, hangosan. Csak illegetem közben a fejemet, majd utólagosan jól elkötöm a végét egy gyors mozdulattal és már törlöm is a kis sortba a kezemet. Adok pár pillanatot az embereknek, hogy teljes mértékben azokra az idiótákra figyeljenek, miközben egy madzagot kötök a lufi szájára. Több okból is, de ezek legyenek egyenlőre rejtélyes okok és okozatok.

by **Kusumi Ayani** Pént. 21 Jún. 2013, 09:06

Bár csak kicsit lettem rosszul a friss levegő jól esett nekem. Akárhogy is a kérdésekre már válaszolni akartam, azonban valahonnan lövések hallatszódnak.És ekkor jutott eszembe egy ötlet.
- A nevem Kusumi Ayani és mutáns vagyok. Legyen elég annyi, hogy árva vagyok, és nincs otthonom. Van egy olyan érzésem, hogy jól jönne önöknek a segítségem.
100%, hogy értik mire gondolok, hisz ebben a helyzetben hülyék lennének, hogyha fogalmuk sem lenne miben tudnék segíteni, ám még szép, hogy vannak hátsószándékaim. Mindazonáltal biztos voltam abba, hogy mindkettő ex-társam itt van, és keveri a sz*rt. Amennyiben rákérdezne hogyan akarnék, vagy miért akarnék segíteni válaszolok.
- Elég lenne egy mankó vagy egy tolószék, illetve a fegyvereim. A többit bízza csak rám.

by **Lady Gaia-Vell** Pént. 21 Jún. 2013, 09:38

Résztvevők: John Mourdock / Toxin, Hershel Shepherd / Goblin, Jester, George Ethan / Mr. Smiley (AoA), Kusumi Ayani, Mumei és Luther Eastwood
Következő körváltás: 2013. június 24. (hétfő)

A nevet felírta a rendőr és azt is, hogy árva.
- Nem tudom, hogy mégis mit képzel, de nem megy sehova – mondta. – Ön továbbra is le van tartóztatva.
A másik rendőr sem mozdult semerre sem, nem indult el a lövöldözés miatt, csak a bent levő nőt terelte el az ablakból, nehogy véletlenül egy eltévedt golyó meglőhesse őt.
- Ezek szerint Ms. Kusumi vegyem úgy, hogy nem hajlandó együttműködni a rendőrséggel? Ez is be fog kerülni a vallomásba megjegyzésként és csak tovább ront az ön esélyein.

Hershel gyorsan cselekedett és most nem volt mellette senki könnyedén fegyvert tudott fogni Mumei-re, aki ott volt a közelében.
Smiley mit sem törődött azzal, hogy a lézerpontok a mellkasán vannak, nem dobta el a fegyvert, hanem nekilátott annak, hogy tárat cseréljen. Elindult ugyan, de a mesterlövész azért mesterlövész, hogy egy ilyen célpontot is leszedjen. Három lövés dördült szinte teljesen egyszerre. Smiley érezte a fájdalmat a mellkasában, egy golyó pedig a még a fejében levő fémimplaton akadt el. Ez volt az utolsó lökés és a lény eszméletlenül terült el a földön.
Mumei a két oldalról jövő parancs hatására leteszi a fegyvert, majd a vetődéssel veszi fel újra. az őrök közül egyet sikerült leszednie, megölnie, egy másikat megsebesíteni úgy, hogy az is a földön terüljön el, ám oldalról Hershel ekkor lőtt és oldalba lőtte Mumei-t. A sérült japán már csak fájdalommal tud behúzódni az egyik tévés autó mögé mielőtt újabb lövés érte volna.
Jester ezalatt takarásba tud húzódni ő is egy tévés kocsi mögé, egy másikhoz mint ahol Mumei is meghúzta magát. szerencsére rá nem figyelt senki sem, az emberek menekültek, a fegyveresek pedig Mumeit és Smiley-t vették célba. Ennek hála a démon mindent pontosan úgy tudott tenni, ahogyan szeretett volna.
Toxin csak ekkora érkezik meg a helyszínre és most látja, hogy mi történt. (Nem kedvezek senkinek, és nem vagy a tömegben, mert legalább 5 körből kimaradtál, ezért érkezel meg csak most és semmit sem tudtál még megtenni.)

by **Kusumi Ayani** Pént. 21 Jún. 2013, 14:13

Ingerült pillantásokat vetek a rendőr felé, és felháborodottan szólok.
- Mi az, hogy nem működök együtt Önökkel. Árva vagyok. A szüleim kidobtak a semmi közepén. 18 évig egyedül éltem. Honnan a francból tudnám, hogy hol és pontosan mikor születtem? Egy nyamvadt rabszolga kereskedő nevelt fel, de kiderült, hogy csak kihasznált, és majdnem belőlem is pénzt csinált! Alig 7 éve érkeztem egy városba, ahonnan fogalmam sincs hogy, de idekerültem. És maga szerint mi a fenét tudhatnék arról, hogy miért támadtak rám? Az egyik kétszer is fejbe lőtt, míg a másik szó szerint fel kezdett falni!
Ekkor jöttem rá, hogy túl sokat árultam el magamról, de egyenlőre ez nem érdekelt. Vártam mit reagál a férfi.

by **Bishop** Pént. 21 Jún. 2013, 15:57

Első meglepetés akkor ér mikor a Japán leteszi a fegyvert, de már megtanultam, ha túl könnyen megy, akkor az csapda és a mostani eset is erősíti ezt a tapasztalatot. Elég gyors vagyok és időben sikerül reagálnom, engem nem tud meglőni, viszont én az oldalát eltalálom. Nem tudom mennyi kárt okozhattam benne, de biztosra megyek, még kettőt, hármat utána lövök, hogy ne bújhasson azonnal elő, ha mégis megteszi, ezúttal mellkasra célzok, eközben a tömeg felé kiálltok.
- Kölyök fedezz, az egyik TV-s kocsi mögött van! - persze nem bízok abban, hogy az az őrült tényleg fedezni fog, vagy nem fordul ő is ellenem. Ezért közben folyamatosan hátrálok az emelvény mögé és ott keresek fedezéket, lelkiekben készülök, hogy a Japán előbukkan és tüzelni kezd, ezesetben a legközelebbi fedezék felé rohanok, közben párat felé lövök, többet nem tehetek.
Ha nem bukkan elő akkor felemelem a fegyverem és mutatom az őrök számára, hogy nem vagyok fenyegető szándékú. Hagyták, hogy lőjek nyilván nem gondolnak már merénylőnek. Keresem a célpontot, nem láttam merre mentek, de még valahol itt kell lenniük, lehet fedezékbe rántották őket. Remélem megtalálom a minisztert, még időben.
- Eleget hátráltatták már a munkámat, nézzék mi lett a vége. Ne kelljen magukra lőnöm, higgyék van rá engedélyem. Innentől átveszem - vágom rá, ha még mindig az utamba állnának. De már nem fűzök sok reményt a szavakhoz, erről a lehetőségről le kellet mondanom, ezért inkább ellököm azt aki az utamba mer állni, elég volt már ebből. A célom, hogy beszélhessek a miniszterrel és a vele lévő másik politikussal, meg az őrökkel akik körül veszik őket, egyáltalán ha átjutok a védelmen és erre van lehetőségem.
- Uraim, Shepherd ügynök vagyok, a SHIELD titkos részlegétől. Sajnálom, hogy előbb nem sikerült ideérnem és megakadályoznom a merényletet, de az őrség hátráltatott, papírok nélkül, civilben nehéz átjutni és mint kiderült senki sem tájékoztatta őket. Most azonnal ki kell jutnunk innen a lehető legkevesebb feltűnéssel, a lehető leggyorsabban. Van egy sikátor amin átjutva a menekítési ponthoz megyünk, ahova járművek érkeznek.
Nem tudom meddig jutok a terveimben, de már legszívesebben a fogamat csikorgatnám, itt előbb utóbb golyót kapok, vagy az őröktől, vagy a társaimtól. És ezen még változtatni sem tudok.

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 22 Jún. 2013, 22:18

Így utólag elnézést, a szokásos kép a helyszínről:
Richmond Egyetem Orvosi központja - Page 2 Nyi9

by Ajánlott tartalom