Re: Kráter

by **Tess Gordon** Vas. 07 Okt. 2012, 22:34

Továbbra sem értek semmit, de ezt nemes egyszerűséggel most figyelmen kívül hagyom. Úgy döntök átverem a többieket azzal, hogy majd baromi magabiztosan fogok viselkedni, mint akit kicsit sem zavar ez az őrület és aki tökéletesen otthon érzi magát, sőt remekül elvan.
Viszont az nagyon kezd frusztrálni, hogy az ég világon nem tudok semmit sem csinálni, és ilyenkor hajlamos vagyok őrültségekre vetemedni... Nyugodtan zsebre vágom a kezeim, mialatt mindenki valami világmegváltóan fontos dologgal foglalkozik és nekiindulok lefelé a kráterbe. Nah persze körülbelül olyan messze kerülöm el azt a furcsa robotszerű figurát, amennyire csak lehet anélkül, hogy lemennék a térképről. Az angyalnak meg az indiánnak csak biccentek, majd egy szolid:
- Üdv testvérek, békével jöttem. - köszönés után megpróbálok szóba elegyedni a gyerekekkel. Elvégre ha mindenki totál hibbant és infantilis nem elképzelhető, hogy a gyerekek normálisabbak náluk??
Rövid kutakodás után sikerül találnom a kabátom zsebében egy tábla csokit, elvégre egy büszke csokoholista soha nem indul el otthonról édesség nélkül és a gyerekek felé intek vele, ha nem tűntek el és látnak engem nagy bújkálásuk közepette.
- Kértek barátocskáim? Azt hiszem egy kis cukor mindig jó a sokkra... - Igazából nekem sem ártana, így meg is kezdem a falatozást. Közben a furcsa maszkos fazonnak is intek, ha már ilyen baromi laza vagyok, miért ne álljak be én is az őrültek közé?
- Hé, te fura maszkos fazon! Ha főzőműsorral nem is, de itt van egy kis kaja, ha kérsz.
~ Nos és ezennel én is beálltam az őrültek közé... Remélhetőleg egyikük sem fogja leharapni a kezem, miközben etetem. ~

by **Godlaw / Tao** Hétf. 08 Okt. 2012, 08:30

Egy ideig csak állok, és hallgatom Wade baromságait, amit fűszerez a bőrrucis macskák párosa, mintha kabaréban lennének. Smiley kezd egyre kevésbé érdekelni, és ismét visszatérek az érkezésemkor érzett különös érzésre: fogalmam sincs, hogy mi a fene folyik itt. Egy pár pillanatig körülnézek, aztn rájövök, hogy itt se taxit nem fogok találni, se telefonfülkét, mert a semmi közepén vagyok.
-Ez Greewich Village volt...? - Kérdem meglepődve, mikor a távolban felismerem az épületeket, amik nem robbantak fel. Oké, ez már kész őrület, sárkányok, démonok, a fél város romokban... Felnézek az égre, és meglátom újra a lebegő Hellicarriert, amit a zuhanáskor is észrevettem már.
-Hogyan juthatnék fel oda? - Teszem fel a költői kérdést, mert az az a hely, ahol végre válaszokat kaphatok. A SHIELD képben van, és amíg én polgármester vagyok, biztos, hogy beengednek oda.
-A francba is, nincs valakinél egy mobil, amin felhívhatná a SHIELD-et, hogy itt van a polgármester, és kéne neki egy mentőhelikopter? - Fakadok ki, és remélem, hogy ez nem üt el nagyon a polgármesteri mivoltomtól... Ami ugye nincs. Bár érdekes lenne megnézni a SHIELD-esek arcát, mikor rámtalálnak. A gatyámat már csak a szerencse tartja rajtam, a cipőmet már nem tudom, hol hagytam el, a többi leégett rólam... Még jó, hogy az égési sérülések eltűntek, különben fel sem ismertek volna.

by **Thorhalla** Hétf. 08 Okt. 2012, 14:08

Résztvevők: Jet Li Tao, Tess Gordon, Deadpool / Wade Wilson, Mr. Smiley, Kita Horigome, Shynomy Rokana, Horatio Millvier és Troy Conroy / Angyal

Smiley kérdésére Tao ad választ, hogy Greenwich Village, azaz New York volt a város, ahol éppen voltak. Végül szerencsére senki sem támadt senkire sem a gyerekek pedig Tess kérdésére végre elő mertek mászni Troy háta mögül, hogy a csokit elfogadják tőle.
- Köszönjük! – mondták egyszerre.
Két kisfiú és egy kislány voltak, olyan hét, maximum nyolc évesek lehettek, nem többek. Ami mindenkinek feltűnt ekkor, hogy lassan a virágzó növények mellett néhány kisebb fa kis elkezdett kihajtani hála Angyalnak, és mindenki olyan jól érezte magát, mint még soha életében nem. Ahogyan a társaság körbenézett nyugtázhatta, hogy az épületek nem sérültek meg annyira, hogy arra mentés kelljen, a robbanás középpontja a parkban volt, és ez volt a közeli házak szerencséje.
- A nevem Sámán – mondta a férfi végül. – Ez a hely, a park volt a menedékem, Angyalt én kértem meg, hogy segítsen a három gyereket meggyógyítani, amikor az egész dolog történt. El kell vinnem a gyerekeket kórházba, szeretném az önök segítségét kérni… sajnos telefonom nincs, így önnek polgármester úr nem tudok segíteni, de a kórházból értesítem a SHIELD-et, ha segítenek.
Néhány pillanatra elhallgatott.
- Van a közelben egy ház… nem tudok belépni oda, sem a birtokra, mert mágia érzékeny vagyok – mondta. – De valami szörnyűség zajlik ott, érzem, kérem, tegyék meg, hogy elmennek oda és megnézik mit művelnek a démonok ott.

by **Tyler** Hétf. 08 Okt. 2012, 18:03

A lovas nem támad rájuk, de még így is szemmel tartja őt, ugrásra készen. Miközben a gyerekeket is óvatosan figyeli, akik közben csokit kezdenek falatozni az egyik alaktól. Taora pillant majd a fenn lebegő feltehetőleg SHIELD bázisra, majd Sámánra.
-Polgármester? Furcsa azok után amit az én világomban művelt, de ha gondolja felvihetem oda, vagy a gyerekeket és téged is....-Pillant a mágus felé-...elvihetlek a kórházba. A démonok közelébe nem szívesen mennék. Ha harcra kerülne a sor, csak gyógyulnának a közelemben....-
Morogja halkan, még mindig bizalmatlanul méregetve a társaságot. Nem szívesen szállna harcba, a gyógyítás egy dolog, de éles helyzetben nem lenne sok haszna ha a ellenfelet is gyógyítaná. Míg vár a válaszra türelmetlenül meg-meg rázza a szárnyait és le nem veszi a szemét Mr. Smileyról sem.

by **Sarah** Kedd 09 Okt. 2012, 03:13

A kérdésemre nem kapok választ, legalább is nem egyenesen, avagy nem attól a személytől, akitől vártam, tulajdonképpen még csak nem is rendes válasz képében, hanem egy amolyan kérdés, amiből ítélve pedig könnyű kiszámítani, hogy hol lehetek. New Yorkban, egy másik világ New Yorkjában, ez alapján pedig könnyebbé válik a tájékozódás, de nem túlzottan, még mindig szükség lenne egy információforrásra, de az itteniek közül senki sem lesz eléggé segítőkész, eleve nem azok, a legtöbben viselkedés alapján ítélve mentálisan nem is stabilak, elmebetegek, kiszámíthatatlanok, selejtesek, főleg a legutóbbi jelzővel kerülnek megpecsételésre és hozzá egy rövid jegyzettel, hogy miért is pontosan, de három, maximum négy kulcsszónál ezek semmiképpen sem többek. Troy továbbá használhatatlannak bizonyul, legalább is számomra, viszont biztosra veszem, hogy hajlamos lenne információkat kiadni, amit viszont nem engedhetek, így kénytelen vagyok felügyelet alatt tartani, bár alap esetben most kitépném az állkapcsát és addig roncsolnám a kezeit, amíg teljesen használhatatlanná nem vállnak, de továbbra sem tartozik abba a kategóriába, amellyel ezeket egyből megtehetem, ok kell rá, hogy megtehessem, de ez egyenlőre várat magára. Mindenesetre is kezdenek fák kinőni a földből, bár még egyenlőre egészen aprók, csemeték, viszont ami fontosabb, hogy még én is érzek valamit, nem vagyok benne biztos, hogy mi is ez pontosan, mert hiába szkennelem a rendszert, nem találok benne semmiféle változást, valami a maradék emberségemre utaló részeimre, avagy azon kevés megmaradt szervemre lehet hatással, az válthatja ki talán ezt, bár nem látom, hogy miként is lehet ez, de elkönyvelem ezt is az élet magjának, mint ahogyan a növényeket is, az egyik hatásnak. hiszen minden más logikátlan. Közben egyéb információk hangoznak el, ezek pedig, ami lényeges, mind mentésre kerül, név hozzácsatolás, Taohoz egy elvileges rang kerül, bár ez az én szememben semmit sem változtat rajta, a többi pedig már csak lényegtelen információ. Továbbá is szemmel tartom a társaságot, bár ez annyiból áll, hogy némán állok mint egy szobor, teljes mértékben mozdulatlanul, bár jelenleg Troy az elsődleges, a közelében kell maradnom, meg kell gátolnom, hogy a későbbiekben bármit is közöljön, ha a célja ez, szemmel kell tartanom, jelenleg ennél fontosabb dolgot nem is igazán találok a teendők listáján, igaz, valószínűsíthető, hogy a mag rá is hatással van, ha valóban itt volt a robbanásnál és túlélte, lehetséges, hogy visszanőne az állkapcsa... Ez esetben viszont tartósabb megoldás kell, erre már most van pár lehetőség, melyek szinte bármiféle eszközzel kivitelezhetőek. Mindenesetre is ha repülne valamerre, akkor a lábát megragadva felkapaszkodom, nem hagyom csak úgy tovább haladni.

by **Godlaw / Tao** Kedd 09 Okt. 2012, 08:44

Persze, most jön a dilemma, segítsek-e a sámánnak megtisztítani a démonoktól - eddig nagyon blőd - egy házat, vagy inkább fogadjam el az angyal - de most komolyan - segítségét, és menjek fel a SHIELD-hez. Aztán szerencsére nem kell sokat gondolkodnom a dolgon, mert van valami, ami miatt egyértelművé válik a válasz. Otthon vagyok. Végre otthon vagyok, és otthon is akarok maradni. Ez a hely, akármekkora slamasztikában is van most, az otthonom. Ideje megmenteni.
-Lássuk azt a házat, majd utána megyünk a SHIELD-hez! Kétlem, hogy az angyali gyógyítás a démonokra is jótékony hatással lenne, épp ellenkezőleg gondolnám, szóval szerintem velünk jöhetnél, bár te tudod jobban. Aki harcképes, az jöjjön velem a házba, aki nem, az maradjon a gyerekekkel és Sámánnal, vigyék őket kórházba vagy biztonságos helyre - végül Smiley fel fordulok. - Ez most az egyetlen esélyed, hogy tegyél valami hasznosat. Tudom, hogy nem kedveled az ittlévők nagy részét, de hidd el, ez kölcsönös. De biztos vagyok benne, hogy a démonok neked sem szerepelnek a listádon, mint legjobb cimboráid, úgyhogy most besegíthetnél a kiiktatásukban.
Újra itt vagyok, mintha semmi sem változott volna. A város ismét romokban, mint amikor elmentem, akkor a szökőár és az AIM okozta, most a démonok - persze nem zárnám ki, hogy emögött is az AIM áll, a skrullokkal is összefogtak annak idején, miért ne tehetnék ugyanezt a démonokkal is?! Akkor azért dolgoztam, hogy megvédjem az embereket, biztonságba akartam őket jutattani, és elhárítani a fenyegetéseket, amit a köd okozott. Most sem különbözik sokban a képlet.
-Merre van az a ház, Sámán?

by **Nyko** Kedd 09 Okt. 2012, 21:40

Hát választ úgy fest, hogy nem kapok, azaz most ez elmarad, azonban az események eléggé változnak, és talán fel is gyorsulnak, így érdemes figyelnem is, hogy mik hangzanak el. Főleg a polgármesterünk kis monológja az ami felkelti az érdeklődésemet, majd pedig a gyerekekre pillantok, a sámánnal s az angyallal. Szóval két csapat. Shyrokra nézek és gondolkozok egy darabig és bár tudom, hogy képes harcolni, lehet, hogy most inkább a nyugodtabb hely irányába kéne terelgetnem… talán sokkal jobb lenne, mint ha velem jönne ahhoz a házhoz, mert én oda megyek jó eséllyel. Meg hát kórház… nem lenne jó, ha vizsgálgatni kezdenének ott engem is, jobb nekem egy másik irány. Végül a Polgármesterre nézek.
- Akkor én önnel tartok, hogy segítsek – mondom hangosan.
- én – szólalnék meg, de Nyko közbe vág.
- Nem Shyrok, te maradsz a gyerekekkel és nincs vita. – zárom rövidre a különben lehet hosszúra nyúló nyavalygást és a gyerkőcök felé terelem egy könnyed mozdulattal. Tudom, hogy duzzog, de így lesz a legjobb neki is és nekem is. Legalább aránylag biztonságban lesz. Ezután lassan közelebb megyek a polgármesterhez, hogy aztán jobban lássam, hogy kik is jönnek még a házhoz és kik mennek másik irányba.

Nyko döntése után nincs túl sok választásom és követem azt amit akar, így a Sámán és a gyerekek felé veszem az irányt, majd a gyerekek közelébe mosolyogva leguggolok, de többször aggódva pillantok Nykora. Nem szeretem, mikor nem lehetek vele az a bizonyos nap után meg főleg nem, szóval most aggódhatom végig az időt míg távolabb lesz tőlem. Lassan vissza nézek a gyerekekre mosolyogva.
- Nem kell félnetek – mondom csendesen mosolyogva és várom, hogy kik is fognak még jönni velünk.

by **Tess Gordon** Szer. 10 Okt. 2012, 15:38

Megsimogatom a gyerekek fejét, elvégre aki a csokit szereti az rossz ember nem lehet... Vagy valahogy így van a mondás nem? Minden esetre akiből kiveszik ez a remek tulajdonság, azt csak sajnálni tudom. Az egyetlen sajnálatos dolog az, hogy így sokan kicsit sokak vagyunk arra a szerencsétlen csokira, ami így igen hamar elfogy, de oda se neki, egyszer van gyereknap!
Viszont egészen úgy érzem, hogy beilleszkedtem az őrültek közé, és hiába nem értek továbbra se semmit, már egész jól megy az, hogy tényként és megtörtént eseményként kezeljem ezt az egész őrületet.
Továbbra is ott maradok a kölykök közelében, elvégre minek caplatnék vissza a helyemre, az sokat nem javítana a helyzeten. Ráadásul itt legalább a maszkos őrülttől viszonylag meszebb vagyok.
A viszonylagos nyugalmam egészen addig tartott, amíg meg nem kaptuk a felkérést, hogy tisztítsunk meg valami helyet démonoktól...
~ Nah igen ehhez én kevés vagyok, mint űrflottába a papírrepülő... ~
Kissé ellentétes érzelmek kavarogtak bennem, afféle menni vagy maradni, ez volt a nagy kérdés. Egy részről minden porcikám sikítva tiltakozott az ellen, hogy önként menjek démonok közelébe. Nah nem azért, mert olyan beszari lennék, csak van normális életöztönöm és tisztában vagyok a képességeimmel. Ennek ellenére az ismerős őrültek helyett nem mászkáltam volna szívesen idegen őrületekkel... Nehéz döntés, mi? Ráadásul a polgármester, az egyetlen viszonylag normálisnak tűnő személy ~ habár a démonokkal szembeszállás kissé kezdte megtorpedózni ezt a nézetem ~ szintén a harcos bandával akart tartani.
- Elnézést emberek, de nem tudom nekem mennyi hasznomat vennétek démonokkal szemben... - mondtam vállat vonva. Ez volt részemről a tartózkodó álláspont. Végülis velük mehetek, de végső soron leeht mégse kéne... Áh tudja fene...

by **Thorhalla** Csüt. 11 Okt. 2012, 09:31

Résztvevők: Jet Li Tao, Tess Gordon, Deadpool / Wade Wilson, Mr. Smiley, Kita Horigome, Shynomy Rokana és Troy Conroy / Angyal

A Sámán határozottan megrázta a fejét.
- Nem vagyok öngyilkos – mondta. – A sárkányok sem tudnak a közelébe menni, maga sem lenne képes, csak megöletné magát újra és azt, akiket próbál magával vinni. Maradok a gyalogos módszerrel, a SHIELD negyede nincs olyan messze innen. Egyedül is elboldogulunk már innen. Korábban, ha nem lettek volna sérültek már régen elvittem volna őket, de nem lehetett mozogni velük.
És valóban Chelsea alig három-négy sarokra volt az északi irányban innen és azt pedig már teljesen az irányítása és védelme alatt tartotta a SHIELD. A férfi még gyorsan elmondta, hogy hol is van a ház, amit keresni kellett. Nem volt innen messze, néhány sarok pontosan az ellentétes irányban, mint amerre a férfi is akart menni, azaz a csapatnak déli irányba kellett tovább haladnia. Aki végül is követi az instrukciókat és úgy döntött, hogy segít a Sámánnak, az útmutatása alapján hamar megtalálja a keresett helyet.
Akik pedig nem, hanem inkább gyereket kísértek, azok északnak indultak.

Kráter - Page 2 00120

Aki akar menni a házhoz, az oda írjon, aki „gyereket” kísérget, vagy lelép, Smiley is megteheti, úgysincs dolga. Annak köszönöm a játékot.

by Ajánlott tartalom