Lyron McKenzie

by **Ko-Rel** Szomb. 20 Okt. 2012, 11:10

Név: Lyron McKenzie
Egyéb név(i): Tengerek cápája, Atlantisz királya, Atlantisz megváltója
Faj: atlantiszi (félig lemúriai) (Homo Sapiens Mermanus és Homo Sapiens Mermani)
Nem: férfi
Jellem: Bölcs és kemény ember
Személyazonosság: ismeretlen, Atlantisz-on és Attilan-on mindenki ismeri
Születési helye és idő: Atlantisz, Atlanti-óceán, Föld; 1887. november 2.
Kor: 135 év
Család: Az Atlantiszi/Lemúriai királyi család tagja
- Melissa Boltagon – „feleség”, halott (1896-2021)
- - Doria McKenzie-Boltagon – lánya, él (2021-)
- - - Gorgon McKenzie-Boltagon – unoka, él (2023-)
Foglalkozás: Atlantisz és Lemúria volt királya, ex-lovas, harcos
Testmagassága: 211 cm
Testsúlya: 121 kg
Szeme színe: fekete
Haja színe: fekete
Bőre színe: zöld
Különleges ismertetőjel: Zöldbőrű lény, a bokán apró hártyás szárnyakkal, amikkel tud repülni és gyorsabban úszni.
Repülési sebesség: 140 km/h
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Előtörténet:
Lyron McKenzie az Atlantiszi királyi családba született 1887-ben. Az apja – Nileas McKenzie – az akkori uralkodónak, Namor-nak az öccse, az anyja – Dorma – Lemúria egyik hercegnője volt. Mivel Atlantisz királyának nem volt egyetlen gyermeke sem, így igen esélyes volt, hogy egyszer, ha a szenátus is úgy dönt Lyron-ból uralkodó lesz. Igaz a férfit mindez nem nagyon érdekelte, sokkal jobban szerette, amikor harcolni tanulhatott. A tanítása, képzése igazából nem sokban különbözött attól, amit a népe tagjai kapnak. Leginkább Namor volt az, aki ragaszkodott ehhez, hogy a fiatal férfi megismerje a népét és megértse őket, hogy egyszer jó király lehessen belőle. Ez a törekvés, mint később kiderült valóban be is vált, mert a férfiból tényleg ez is vált. A férfi a vele egykorúak között tanult, ugyanazt a tananyagot kapta, mint bárki más, csupán odahaza pluszban voltak olyan leckéi, amik arra készítették fel, hogy mi is lesz belőle egykor. Otthon az anyja történelemre, törvénykezésre tanította, míg az apjától és a nagybátyától harcolni tanult, amihez igen nagy tehetséget és hajlandóságot mutatott. 15-16 éves lehetett, amikor először találkozott az Embertelenek királyával, Unspoken-nel, ekkor vehetett részt először a Szenátus ülésén és hallgathatta végig Namor tárgyalásait. Igazából a politika soha sem volt az ő világa és ez nem is kötötte le túlzottan, de a kötelessége volt, amit el kellett végeznie, még ha nem is tetszett neki különösebben.
Húsz év körül lehetett, amikor már eljárt a katonaság tagjaival ő maga is kijárt rendfenntartás miatt, kereskedelmi utakat őrzött, a rájuk támadóktól védte Atlantiszt, akárcsak bárki más, ekkoriban ragadt rá a beceneve is, a Tengerek cápája. Noha világéletében békepárti volt, de ettől, de ezekben a csatákban időnként örömét is tudta lelni. Végül 1910-ben történt valami az Embertelenek egyik látogatása alkalmával, ami örökre megváltoztatta Lyron életét.

1910. Atlantisz: Az első találkozás:
Attilan ekkor még jócskán az Atlanti óceán mélyén feküdt nem messze az Atlantisziak birodalmától és folyamatos kereskedést, diplomáciai kapcsolatokat tartottak fenn. Az, hogy Embertelen csapatok, személyek jelentek meg időnként Atlantiszon nem volt különleges esemény, még az sem, ha Unspoken jelent meg, hogy tárgyaljon Namor-ral. Vagy az sem ha valakit magával hozott a Boltagon dinasztiából, ez olyan teljesen mindennaposnak volt mondható, ám ezen a napon mégis furcsaság történt, ugyanis az uralkodóval az egyik unokahúga jött el, Melissa Boltagon, az uralkodó és a Genetikai tanács által kijelölt trónörökös. A fiatal lány még nem töltötte be ekkor a tizenötödik életévét, így még csak egy fehérbőrű, kék szemű, fekete hajú embernek tűnő nyúlánk lány volt csupán, aki kissé ügyetlenül mozgott a védőfelszerelésben, amit itt kellett viselnie az emberteleneknek. Lyron itt igazából, akárcsak a másik oldalon Gorgon Boltagon éppen testőri feladatot láttak el, és a Tengerek cápája a társaival lopva – igaz saját maga hátsó szándék nélkül – mosolyogták meg az ügyetlenkedő kislányt. Aki sikeresen az első néhány lépés után, mikor Melissa megbotlott egy hínárban és majdnem orra bukott. Mindez meg is történt volna, ha Lyron nem ugrott volna oda és kapja el a lányt, aki így csak a férfi mellkasának ütődött. Mosolyogva nézett le a jócskán zavarban levő lányra.
- Jól van úrnőm? – kérdezte.
A védőfelszerelés alatt is látszott, hogy a hercegnő elvörösödve nézett fel a férfira, aki még mindig átkarolva tartotta.
- Köszönöm igen, csak megbotlottam – felelte, majd csak ekkor ismerte meg a segítőjét. – Bocsásson meg nagyúr, remélem nem ütöttem meg nagyon...
- Úgy hiszem, hogy indulnia kellene – mondta még mindig mosolyogva.
Az Embertelenek egy hetet maradtak Atlantiszon, Melissa az egy hét alatt teljesen megszerette a várost és ezt a népet. Ettől a naptól kezdve volt, hogy minden vágya az volt, hogy bárcsak a lehető legtöbb időt tölthetné ezen városban és a népe között. Lyron az egy hét során szinte végig a lány mellett volt és ő mutatta meg neki a várost és ismertette meg vele az Atlantiszi kultúrát. Igen sokat sétáltak kettesben a királyi palota kertjében beszélgetve, ahol csak saját maguk voltak mindenféle rangok és kötöttségek nélkül. A két fiatal az első pillanattól kezdve igen jól kijöttek egymással és nagyon hamar nagyon közel kerültek egymáshoz és remek barátokká váltak. Itt ekkor még egyikőjük sem tudhatta, hogy a jövőben mindez milyen galibákat fog még okozni.

1911. Attilan: A második találkozás
Kicsivel több, mint egy év telt el ahhoz, hogy a páros ismét találkozzon, ezúttal Lyron kísérte el a nagybátyját és az apját erre az útra, ami Attilan-ra ment. Ezen az úton derült ki, hogy a fiatal férfi egy különleges képességet is örökölt, vagyis kialakult nála, nem volt csupán halember, aki megfulladna odakint a szárazföldön, mert csak kopoltyúja van, hanem a tüdejével képes arra, hogy rendesen levegőt lélegezzen be, ő maga is kétéltű volt. Miután megérkeztek a tekintetével végig Attilan hercegnőjét kereste, de nem pillantotta meg a fiatal lányt. Egészen pontosan kétszer nézett át rajta mire végül onnan jött rá, hogy ő az, akit lát, hogy Unspoken mellett jelent meg az a Melissa Boltagon, akit ma is lehet ismerni. Már korábban is szépnek, csak épp túl fiatalnak tartotta a nála kilenc évvel fiatalabb lányt, de az egy év alatt, amíg nem látta és megkapta az új külsejét még szebb és érettebb lett, mint korábban. Egyelőre csak az etikett szerint köszönthették egymást és így válthattak szót egymással, de Melissa a korábbi kitörő örömmel köszöntötte régi barátját, amikor végre maguk voltak. Lelkesen mesélte el, hogy milyen változása volt a Terringen ködben és most már ő is sokkal hasonlatosabb lett az Atlantisziakhoz, hiszen képes volt a tengerben kopoltyúkkal lélegezni és többé nem kell majd semmilyen védőruha sem neki. igazából, ha valamikor ki tudott volna szökni a városból hamar eljuthatott volna Atlantiszra, de ez kissé nehézkes lett volna. A férfi ekkoriban ragasztotta rá a lányra a Halacska becenevet, amit Melissa még később is igen szeretett. A barátok elválása most nehezebb volt, mint korábban az első találkozásuk alkalmával. És ez később is így lett, minden egyes elválás egyre nehezebb és nehezebb.

A következő évek során a lehető leggyakrabban igyekeztek találkozni, egyiknek sem volt titka a másik előtt és teljesen megbíztak egymásban, akár az életüket is egymásra bízták volna. Nagyon közel álltak egymáshoz, néhányak szerint már-már túlságosan is, de erre mindig sikerült rácáfolniuk. Lyron-nak egyre több dolga volt harcos és katona révén, hiszen a felszínen időközben kitört az Első világháború is és a felszíni népek az óceánba engedték sokkal sűrűbben a tengeralattjárókat, mint korábban. Ezektől pedig meg kellett védeni az Atlantiszi és Lemúriai birodalmakat is. Az első világháború igaz véget ért és némileg békésebb időszak következett, de az emberek miatt az Attilaniak és Lyron népe is nagyobb veszélybe került. 1920. környékére az Embertelenek Unspoken-t lemondatták a királyi címről és az egykori uralkodó Tibet-be távozott, így hamarosan következett volna Melissa megkoronázása is. Lyron tisztában volt vele, hogy a lány nem akarja mindezt, hiszen mindkettejüket ugyanúgy feszélyezte ez a rang és a kötelezettség. Ekkoriban már udvarolgatott is az időközben teljesen felnőtt hercegnőnek, főleg azok óta, hogy Melissa három évvel korábban elhagyta a barátját időhiány miatt és egyetlen férfi volt, akivel bárhol is megjelent az pedig nem volt más, mint Lyron. Szeretők lettek Melissa-val a törvények ellenére és 1921. elején a nő terhes maradt. Ez év októberében született meg a lányuk Doria is, aki szerencsére az Atlantiszi jegyeket örökölte.
1921 végét írták, amikor egyik napról a másikra az őrök jelentették, hogy valami furcsa dolog történt Attilan-nal. Mikor az Atlantisziak elmentek, hogy mindezt megnézzék rá kellett jönniük, hogy valami súlyos dolog történt, hiszen Attilan aludt. A teljes népesség aludt, akárcsak a város és nem lehetett tudni, hogy miért és meddig. A férfinak kissé nehéz volt az, hogy így kellett elválnia a lánytól, de a saját népének gondjaival is törődnie kellett. Évek teltek el, ő továbbra is csöndes volt, Melissa elvesztése óta talán jobban is, mint korábban, remekül harcolt és vezette az embereit a csatákban, és hamarosan többen úgy hivatkoztak rá, mint Atlantisz megváltója, hiszen több olyan ötlete és terve is volt, amik működtek, mivel egy új aranykor felé vezette Namor a népüket. A lányát a saját nevelőjére bízta, hogy ő nevelje fel, és mindenki úgy tudta, hogy az a nő a gyermek anyja, soha sem derülhetett ki, hogy az embertelenek trónörökös nője a valódi anya, mert az Doria és a saját halálát is jelentette volna. A lányával folyamatosan szoros kapcsolatot tartott fenn, aki rajongott érte. Mikor kellően idős lett, akkor avatták be csak, hogy ki is ő valójában, addig nem tehették.
A második-világháború hozta meg a következő változást az életében, odafent háború dúlt, és a szárazföldiek miatt idelent a tengerben is közöttük. Ők magukat védték, az apja az egyik ütközetben hunyt el, ennek hírére az anyja pedig hazatért Lemúriába, ahol évekkel később halt meg a második-világháború végnapjaiban egy balesetben. A családja halála csak egy dolog volt, a nagyobb veszteség és gond az volt, hogy Namor, a királyuk eltűnt. Senki sem tudta, hogy hol van, merre lehet, így később a Szenátus halottnak nyilvánította és a nép, akárcsak a Szenátus közösen az eddigi trónörököst Lyron McKenzie-t választották királyuknak.

Nem örült, nem szerette, hogy ennek kellett lennie, de a népéért bármit megtett volna, így lassanként igaz, de elfogadta azt, hogy micsoda is. Megörökölte Gabriel kürtje, amivel minden tengeri lénynek tud parancsolni így bármikor rátudná szabadítani a felszínre a leghatalmasabb tengeri szörnyeket. De mindezt esze ágában sem volt megtenni. A népét remekül vezette, bölcs, megfontolt és kemény uralkodó lett, de ez magánéletére is igaz volt. Néha hibázott is, volt, hogy súlyosakat, de mindenki ilyen, igaz ezekkel ellenségeket is szerzett magának, amik évtizedeken át is megmaradtak. A hibái ellenére mindent megtett, hogy az ősi törvényeket megtudja hagyni a következő generációnak. Több szeretője is volt az évek során, de soha senki mellett nem állapodott meg hosszabb időre, nem választott királynőt maga mellé, ahogyan több gyermeke sem Doria-n felül.
A felszínen menő Apokalipszis féle csatározás szerencsére nagyon-nagyon sokáig elkerülte őket, így Atlantisz és Lemúria növekedni és gyarapodni tudott. Egészen 2020-ig, amikor újra hatalomra nem került Apokalipszis. Egyszerre igázta le a két birodalmat, egyedül Lyron maradt életben és ekkor még tudta nélkül a lánya is. A férfi beleőrült a népe elvesztésébe, majd miután Apokalipszis lovast csinált belőle kiadta Attilan helyét is, amit úgyszintén lemészároltak. Ő lett Háború, a tengerek ura, egy ideig Stephanie Miller a Varázslónő is szolgálta. A fő székhelye neki is Attilan-on volt, majd 2023-ban Thorhalla főnixként felszabadította a férfit Wakandában az agymosás és az őrület alól, így újra az a férfi lehetett, aki volt. Visszakapta végre a lányát és a legnagyobb meglepetésére egy unokával is gazdagabb lett azon a napon.

Szakértelmek:
Ismeri az Atlantiszi, Lemúriai és az Embertelen nyelvet anyanyelvi szinten. Ismeri az atlantiszi, lemúriai és embertelen fajnak a törvénykezését, szokásait, történelmét is tökéletesen. Az angolt olyan felső fokon beszéli.
Noha békepárti, magasan képzett közelharcos, mind pusztakezes, mind archaikus és atlantiszi fegyverek forgatásában/használatában.

Képességek:
Atlantiszi képességek:
Emberfeletti erő 70es erőkategória, szárazföldön 35ös
Magas ellenálló képesség, víz alatt csak mágikus ereklyék tesznek benne kárt, szárazföldön savak, ágyúk és bombák nem tesznek kárt a karakterben.
140km/óra sebességgel képes úszni, ebből adódóan a repülési sebessége 140km/óra

Egyéb nem Atlantiszi képességek:
Kétéltű, képes a szárazföldön is lélegezni és nem fullad meg, mint a fajtársai jelentős része.
Regeneráció, ennek köszönhetően él tovább, mint egy átlagos Atlantiszi, hogy mennyivel, mindezt nem lehet tudni. A töréseket is képes néhány óra begyógyulni.
Tulajdonában van Gabriel kürtje, amivel minden tengeri lénynek tud parancsolni így bármikor rátudná szabadítani a felszínre a leghatalmasabb tengeri szörnyeket.

Külső:
Lyron McKenzie Llyron

by **Ko-Rel** Csüt. 13 Dec. 2012, 11:41

A Főnix legyőzése után visszatértek Utópiára, ahol most valahogyan minden más lett, mint volt. Aprilt bebörtönözték a Föld körül egy űrállomáson, ő pedig visszakapta a lányát, igaz igencsak megtörten. És még egy unokát is. Sok hétnek kellett eltelnie, hogy újra magára találjon és úgy-ahogyan túljusson azon, amikről tudomást szerzett, hogy tett, amíg ő volt Háború. A legtöbb idejét a lányával és unokájával töltötte, mellettük pedig Thorhallla-val, akivel időközben szeretők is lettek. Túlságosan is hasonlóak voltak egymáshoz, és a másik túlságosan is emlékeztette őket arra, akit elvesztettek. Két uralkodó nép nélkül, csak a gyermekük él, életük szerelmét elvesztették és a másikban olyan vonások vannak, mint abban a személyben volt, és még sorolni lehetett volna megannyi ideig. Mikor Utópia és az X-men maradéka végletekig stagnált ők tudták, hogy itt nem lesznek biztonságban, így mind a hatan (Lyron, Halla, Doria, Thor-Vell, Donald és Gorgon) elhagyták Utópiát és nem hagyták meg, hogy hova mennek. Először London romjaihoz mentek, mert ott senki sem kereste volna őket, majd a Déli-sarkra, ahol megtalálták a megmaradt atlantisziak ősi civilizációját. Lyront elfogadták uralkodónak, így mindannyian oda tudtak költözni és beilleszkedni. Azóta is itt éltek mindannyian.

by **Ko-Rel** Hétf. 06 Május 2013, 13:23

Fél éves bővítés a Felemelkedés és A jövendő múlt napjai közötti idő:
A szövetség után visszatértek Ős-Atlantiszra, ahol a következő fél évüket töltötték. Thori végül is elmondta Doria bíztatására Halla-nak, hogy mit talált, túlélő Asgardiakat. Néhány héttel a Kánaáni események után Thori összejött Doria-val, a lánynak eddigre sikerült megnyílnia és elfogadnia a fiú közeledését. Mivel az itt levő hatos távol volt mindentől és mindenkitől így alig jutott el hír hozzájuk. Rorschach nem jelentkezett újra és ők maguk nem nagyon tudtak arról, hogy mi is zajlott odakint a világban. Ennek köszönhetően és a legtöbbek szerencséjére nem értesültek arról, hogy Holocaust újra életben van a főnixnek hála, illetve arról sem, hogy Apokalipszis királynője lett Stephanie, sem pedig a gyermekekről, akiket a szíve alatt hord. Ugyanígy az sem jutott el hozzájuk Jon Miller feltámadása sem, és az sem, hogy az emberiség újra Utópiára szorult, szerencsére, mert ha ezek közül Halla valamelyiket is meghallotta volna senki sem tudta volna itt tartani és újra a csatába vetette volna magát. Ugyanez lett volna Holocaust ürügyén Doria-val, hogy a lány újra meg akarta volna ölni, de valószínűleg Thori is így tett volna.
Nem igen tudott mit tenni akkor, amikor a lánya rábízta Gorgont, hogy vigyázzanak ők rá és neveljék fel Halla-val a gyereket, így valamilyen szinten Lyron nagyapából újra apa lett. próbált segíteni Doria-nak, hogy túljusson ténylegesen a korábbiakon. De voltak a lánynak olyan sebei, amikhez az eltelt idő és a nyújtott segítség még túl kevés volt ahhoz, hogy rendbe jöjjön, de legalább az nem következett be, amitől a férfi félt, Doria nem hagyta ott őket és nem állt Apokalipszis oldalára.

by **Morsus** Szer. 19 Feb. 2014, 19:46

Teljesen új időszak:
Lyron a munkába temette magát. A királyság hatalmasra növekedett, a mutáns és idegen lények társaságával a királynak több dolga volt, mint valaha. Sajnos ez Thorhallába került. A nő látva, hogy elvesztette Millert, teljesen eltávolodott tőle és más helyzetben Lyron utána ment volna, hogy segítse túllépni a gyászán, de most hiúsága legyőzte az akaratát. A világ királya lett és egy király nem járhat térden kúszva egy nő után, aki más férfiért vágyódik. Az idő folyamán sikeresen elkezdte megérteni a kree nyelvet és kezdi ismerni több másik faj nyelvéből pár szót.

by Ajánlott tartalom

Lyron McKenzie

Lyron McKenzie

Re: Lyron McKenzie

Re: Lyron McKenzie

Re: Lyron McKenzie

Re: Lyron McKenzie