Re: Ausztrália

by **Auaritia** Csüt. 16 Okt. 2014, 14:35

Phobia

Plaza a víz alatt! Tele üzlettel, étkezdével...ohh. De rég volt már, hogy ilyen helyeken jártam. Míg Magnetonak dolgoztam nemigen volt időm plázába járni. Sőt, valahogy az emberek sem ilyen nyugalommal vásároltak...Hiper-szuper, ezt tudnám mondani. Lementünk egy "liftel", majd megálltunk. Szeráfnak máris ötlete támadt. Valóban, szerintem is ez tűnik a legésszerűbb megoldásnak.

- Sajnos fogalmam sincs miről beszélsz Szeri. Azt sem tudom, hogy kábé a kezem meddig érnek, ha kinyújtom őket, egy ilyen chipes izét még annál jobban sem. Lehet van bennem?
Ha megfelel én a ruhaüzleteket és próbafüléket nézem át. Na jó, komolyan, én megnézem a dolgozói öltözőket és ilyen kis raktárakat. Vagy ez hülye ötlet?

by **Quentine Constantine** Pént. 17 Okt. 2014, 11:24

Miután leérünk a lifttel, valószínűleg olyan arckifejezést láthatnak az arcomon, amit ritkán vált ki emberekből ez a hely: kétségbeesettség. Nem elég, hogy óriási ez a hely, és szinte lehetetlen rövid időn belül bejárni az egészet, még itt van ez a hatalmas tömeg. Tökéletes helyszín a szörnyetegnek, annyi ember van itt, hogy egy kisebb amerikai város elbújhatna mögötte. Ráadásul a milliónyi üzlet közül bármelyiknek a hátsó traktusában elbújhatott, elég egyetlen embert az ujja köré csavarnia, és máris megvan a védettség. A nagy aggodalmaskodás közepette fel sem fogom a többiek viccelődéseit, kicsit kizökkenve nézek rájuk.
-Hogy? Ja, nem, öhm, nincs fejtelefonom, mobiltelefonom van, ha kell, megadom a számomat. A telepátiám szerintem lefedi ezt a helyet, de a biztonság kedvéért találkozzunk ennél a liftnél két óra múlva, és megbeszéljük ki mire jutott. Ennyi idő talán elég, hogy hárman végignézzük a helyet, vagy legalábbis feltűnjön, ha valami nagyon kilóg a sorból. Az öltözők jók lesznek – teszem még hozzá Phobiának, de közben megint a hatalmas helyet próbálom átlátni.
A boltokon kívül sok hely van még, ahol el lehet bújni, ott van például a mozi, aminek számtalan raktára, vetítőterme, és egyéb, eldugott helyei lehetnek. Aztán biztosan van másik bejárat, ahol autóval is be lehet jutni, úgyhogy kell, hogy legyen egy parkoló is. Újabb és újabb helyek, nem tűnik bíztatónak a dolog.
Mielőtt elindulnék, kicsit jobban belenézek Szeráf és Phobia fejébe, és megpróbálok rájuk hangolódni, hogy tényleg meg tudjam őket találni majd, mert ekkora tömegben nem lesz azért olyan egyszerű a dolgom. Aztán nekilátok, és elkezdek a nagyobb helyeken kutakodni, mint a mozi, a parkoló, a koncertterem környéke, és hasonlók. Igyekszem nyitva tartani a szemem, és az elmémet is kiterjesztem, hátha beleakadok egy nem evilági tudatba, vagy valamibe, amit ő irányít. Tű a szénakazalban.

by **Thorhalla** Szomb. 18 Okt. 2014, 10:50

2048. február 16. vasárnap – Perth, Ausztrália
Résztvevők: Anne Wietna / Phobia, Michael Ark / Szeráf és Rachel Wilcox

Phobia-nak eléggé kizárt volt, hogy lett volna implantátum a fejében, amivel telefonálni tudna, révén a fizikai testét a mostanit egy démoni síkon hozták létre. Ehhez egy kisebb műtéten kellett volna átesnie, amíg azt beültetik az agyába. Öt perces munka volt manapság már ez és utána mehetett a páciens, agykárosodás esélye 0% volt, amióta mindez elterjedt. De ez olyan volt, ha lett volna tudta volna.
Rachel tudta, hogy ez a hely jócskán nagyobb, mintsem a telepiájának elég lett volna, így tényleg a telefon volt a nyerő ötlet. Phobia-nak ilyen sem volt, de az első szembejövő automatából lehetett eldobhatót venni pár ausztrál dollárért, így ez is megvolt oldva.
Mindenki külön indult el, hogy más-más helyet nézzen meg. Mindenhol volt térkép, így annyira nem volt szükség a hely memorizálására, illetve telefonra, tabletre is lehetett tölteni mindezt. Ami nagyon hamar feltűnt mindenkinek, hogy mindenki fáradt idebent és pár perc séta után saját magukon is érezték, hogy hirtelen elfáradtak és kimerültek lettek, mintha már egy napja lettek volna talpon. Szeráf legalább két tucat olyan üzletet talált, ami le volt zárva, felújítás, vagy éppen leltározás után, ezek teljesen random voltak szétszórva a pláza területén. Phobia nehéz dologra vállalkozott, mintegy ezeregyszáz ruhaüzlet volt a pláza teljes területén. Rachel pedig megérkezhetett a parkoló egyik emeletére, hiszen minden szinten volt ilyen és ezekből húsz darab volt, egyelőre az első átnézésével tud maximum végezni, de az teljesen tiszta.

by **Dr. Zield Jones** Szomb. 18 Okt. 2014, 17:41

Szeráf mind a két válaszon meglepődött. A becézés a szemtelenségétől vonzó démonkától még tetszett is neki. Rachel képessége óriási lett volna, a néhai Xavier professzort idézte volna, ha egy emberekkel teli plázában meg tudta volna őket találni. Ebben nem hitt Szeráf, nem ilyen erősnek hallotta a hírekből és a Magneto Birodalom adatbázisából a nőt.
- Angyalka, ha ilyen jó vagy, akkor állj itt és nézd végig a tudatokat! Ha nem, akkor menj, ahova tudsz...
Megcsörgette Rachelt, ha a nő megadta a számát.
- Phobi, édesem, akkor nincs. Akinek van, az tudja. Lásd kivel van dolgod, veszek neked egy telefont. Majd letörleszted - kacsintott Szeráf a nőre és valóban vett neki mobileszközt, a kezébe adta és megcsörgette, hogy elérjék egymást.
- Lopjál magadnak egy szexi kisestélyit is, ha végigjárod a rakás boltot! - mondta kacsintva és kéjes vigyorral.
A térképeket mindenhol látták, Szeráf le is töltötte. Elindult és érezte, hogy fáradtabb, mint amilyennek lennie kellene.
~Elindult az életerő elszívása. Ilyen nagy a hatalma vagy ennyire közel vagyok?
Nagyon sok üzletet talált, az elhagyott fajtából. Végigjárhatta volna. Arra gondolt, hogy az információs pultnál kérdez valamit.
~Mégis mivel menjek oda? Azzal, hogy nem-e láttak itt véletlenül egy csápos lényt, akit egy másik világról hoztak a lehető legnagyobb titokban? Ez a lényeg, hogy senki nem tud róla. A biztonsági őrök halhattak történeteket.
Szeráf felhívta Rachelt:
- Itt vagyok a legfelső szinten egy lerolózott boltnál, ami előtte illatszer volt, a Hoochie's. Érzem a lényt, hogy elszívja az energiámat, közel lehet. Te is érzed? A biztonsági őrök fejébe kellene belehallgatni, hátha vannak pletykák, bejelentések, amik alapján semmit sem találtak.
Szeráf elkezdte megnézni az üzleteket, arra koncentrált, hogy megbolygatott zárakat, friss nyomokat keresett, akármit, ami nyomra vezethette. Ezek után Phobiát hívta fel:
- Hali, Phobi! Te is érzed a fáradságot? Ezt a lény csinálja. Én húsz körüli boltot találtam, nézem őket. Te hogy állsz?

by **Quentine Constantine** Kedd 21 Okt. 2014, 09:27

A telefonszámok cseréje után elindulok a felderítő utamra, először a parkolókat nézem át, ott könnyen találhatóak félreeső sarkok, vagy egy feltűnően régóta ott parkoló furgon, aminek a hátuljában elfér a szörny. Mivel ebből is van vagy húsz a térkép szerint, lesz dolgom bőven. Ami plusz nehézséget okoz, hogy máris rám tört valamiféle fáradtság, mintha nem aludtam volna ki magamat, de tudom jól, hogy nem ez az oka. Az érdekes, hogy valószínűleg a plázában lévő összes ember is érzi, mégsem kellemetlen nekik. Ha én így éreznék egy boltban, nem sokáig lenne kedvem maradni, inkább hazamennék, és mikor második-harmadik alkalommal ismétlődik meg ugyanez a hatás ugyanezen a helyen, gyanakodni kezdenék. Akárhogy is, biztosan tudom, hogy ezt a lény okozza, ami azt jelenti, hogy jó helyen járunk. Baromi nehéz lesz megtalálni, de legalább most már tudjuk, hogy jó szénakazalban keresgélünk.
-Én is érzem a fáradtságot, valószínűleg már az egész plázát behálózta, nem lenne jó ötlet túl sok időt egyhuzamban itt tölteni. Megnézem, mire jutok a biztonsági őrökkel – válaszolom a telefonban Szeráfnak.
A parkolóban is nyilván járkálnak őrök, de messzebbre is elér azért a képességem, így keresek biztonságiakat, akiknek belenézhetek a fejébe. Valószínűleg beszélgetnek egymással a szünetekben, az öltözőkben, az étkezőknél, vagy akár munka közben adóvevőn, így folyamatosan tudatják egymással a legfontosabbakat, és ha valahol balhé van. Ezáltal ha tényleg volt olyan esemény mostanában, ami valamiért különös volt, akkor arról akármelyikük tudhat. Ennek reményében vizsgálok át néhány tudatot efféle esetek után.
Közben a parkolóban masírozok, és ha van rá lehetőség meg belmagasság, akkor szárnyra kapok, hogy gyorsabban haladjak, nem emlékszem, hogy lett volna tiltó tábla erről.

by **Auaritia** Pént. 24 Okt. 2014, 13:17

Phobia

Nem a ruhaüzleteket, hanem a dolgozói öltözőket és azokban lévő kisebb raktárakat nézem t, mint azt mondtam, de valamiért félrement az információ. Lehet halkan mondtam, na mindegy, máskor nem viccelődöm, hanem a lényeget mondom. Mire leesett, hogy Szeráf miért vette a telefont, már elment, így nem tudtam elmondani neki, hogy miket is nézek át. Elindultam a plazában. Hatalmas volt. Közben nézegettem, hogy hol lehetnek olyan ajtók, melyek a személyzetéé voltak. Ha találtam ilyet, akkor kertelés nélkül benyitottam és bementem szétnézni. Ha zárva volt, akkor nem próbálkoztam, hanem kerestem tovább. Ha valaki megállított és megkérdezte mit csinálok, azt mondtam, hogy az áruház igazgatójával szeretnék beszélni és hogy sürgős. Egyébként ez nem is rossz ötlet, lehet vele kéne beszélnem. Hisz ő csak tudhat valamit...
Közben csörgött,rezgett,morgott a telefonom. Felvettem, Szeráf mélyen szexis hangja kérdezett benne.
Valóban, mióta itt vagyok tényleg fáradtabbnak érzem magam, azt hittem ez valamilyen mellékhatása az átváltozásomnak, de akkor nem, ezek szerint.

- Igen, tényleg én is fáradtabbnak érzem magam. Hát lehet az igazgatóhoz megyek, kikérdezem. Nem este kéne inkább visszajönnünk? Akkor biztos jobban el tudnánk kapni.

Kérdeztem

by **Thorhalla** Szomb. 25 Okt. 2014, 09:32

2048. február 16. vasárnap – Perth, Ausztrália
Résztvevők: Anne Wietna / Phobia, Michael Ark / Szeráf és Rachel Wilcox

Rachel valóban talált biztonsági őröket, azok is fáradtak voltak, mindenki fáradt volt ezen a helyen, mintegy két hete kezdődött az egész, és a hatás egyre erősödött. A helyiek a stresszre fogták, hogy az okozhatja, hiszen a korábbi démonok miatt felbolydult a város és mi lesz akkor, ha Magneto megtámadja őket. Ahogyan beszéltek még az is megvolt a fejükben, hogy egy pszichológus is megnézte őket, ő is ezt mondta. Emiatt az őrök hat órás váltásban cserélték egymást, de még ez is sok volt nekik. Arról pedig logikus módon senki sem tudott semmit, hogy lenne itt valamilyen lény. Ha tudtak volna, valószínű, hogy már levadászták volna.
Ezalatt Szeráf odafent a lezárt boltnál bent hallotta, hogy kopácsolnak, vésnek, fúrnak. Ha ügyesen mozgott be is tudott látni, csak rendes egyszerű munkások voltak, akik valóban éppen felújították a helyet, nem volt ebben semmi gyanús.
Phobia terve, hogy azt hazudja, hogy az igazgatóval akar beszélni tudta, hogy nem működhet, mivel ilyen helyeken nem jár be egy efféle ember, főleg azóta, hogy a multicégek is működtek, illetve a holografikus kijelző. A plázák és afféle helyek, amik nem igénylik a folyamatos főnöki ott tartózkodást otthonról irányítják az efféle helyeket. Természetesen voltak személyzeti ajtók, bejáratok, de azokhoz mágneskártya tartozott, illetve biometrikus szkennelés, azaz nem juthatott be oda a nő. Azt viszont észrevette, hogy amíg itt volt átalakult, nem volt már vörös a bőre, egy üvegben meg is látta magát, hogy ismét teljesen ember volt.

by **Dr. Zield Jones** Hétf. 27 Okt. 2014, 19:16

Szeráf elmondta, amit érzett, amit tapasztalt, Rachel megerősítette. A plaza másik pontján, a parkolóban is ugyanazt érezte, amit a fiú, a lény ereje nagy volt annak ellenére, hogy még fejlődött. Szeráf most kezdte megérteni, milyen könnyen elfoglalhatták ezek a világot ilyen hatalommal. Az ő életenergiáját nem ilyeneknek szánta, végezni akart ezzel és az összes többivel is. Arra gondolt, hogy ezek után ha bárhol máshol jár a világban és ilyen váratlan fáradtságot érez, akkor ugyanígy keresni fogja a forrást és meg akarja ölni. Nem másokért, saját magáért.
- Így van, hamar meg kell találnunk - mondta arra, hogy nem időzhetnek itt sokat.
Megfordult a fejében, hogy ki kellene üríttetni a plazat valamilyen trükkel. Minél kevesebb élet volt itt, annál kevesebb jutott a lénynek. Arra gondolt, hogy mellékhatásként nem az történne-e, hogy belőlük szív ki annyit, amennyit a tömegből és sokkal rosszabbul járnának a végén. Mert akkor ez mégsem lett volna jó ötlet.
Phobia is érezte, Szeráf ezt a választ várta. A természetfeletti életerő is megfelelt az Ősöregnek, nem válogatott. A másik Földön is csak az androidokra volt hatástalan, mert azok nem éltek értelemszerűen. A kellemesen démoni hangra elmosolyodott és ez meg is hallatszott az ő hangján.
- Nem hiszem, Phobi. Gyorsnak kell lennünk, így is láthatod, mekkora a hatalma és csak növekszik, ahogy megy az idő. Még csörgök.
Szeráf letette a telefont és keresett tovább. Az első üzlet helyén dolgoztak a munkások, semmi gyanúsat nem látott. Arra gondolt, hogy ahol volt a lény, ott még a többi embernél is fáradtabb mindenki. Annak a boltnak a környékén. Várta Racheltől vagy Phobiától, hogy találtak-e hasznos infót, addig ment a következő üzlethez, hogy megnézze. Nagyon lassúnak érezte ezt és kereste a jó megoldást, amivel kiszűrhették a helyet. Legalább egy időpont, hogy mióta voltak fáradtak az emberek, az kellett volna. Undorodott a sok embertől és keresett egy olyan boltot, ahol mutáns volt az eladó. Bement és megszólította, mindegy volt, hogy illatszer vagy pékáru volt a termék. Körülnézett, mintha akart volna venni valamit és megvárta, hogy megszólítsa az eladó. Akkor válaszolt:
- Jónapot! Még nézegetek, köszönöm! Maguk hogy bírják ezt a fáradt levegőt? Ez mindig ilyen volt?
Így próbálta kideríteni, mit tud egy egyszerű eladó és közben nézte az árukat, mintha nem tudott volna dönteni, mit vegyen.

by **Quentine Constantine** Kedd 28 Okt. 2014, 10:17

Az őrök fejében való olvasgatás némi információt szolgáltat, de nem eleget. Az kiderül, hogy két hete kezdődött a jelenség, és mindenki felfigyelt rá, még pszichológust is hívtak az alkalmazottaknak, de senki nem vette annyira komolyan a dolgot, hogy foglalkozzon is vele ténylegesen. Letudták azzal, hogy stressz és aggodalom okozza, de ez persze nem magyarázza meg a dolgot, ezt valószínűleg ők is tudták, csak épp nem találtak más magyarázatot. A legnagyobb problémánk, hogy a lény egyre erősödik, és minél nagyobb itt a tömeg, nekünk annál rosszabb lesz. Felötlik bennem a lehetőség, hogy felhívjam a miniszterelnököt, akivel a hétvégét töltöttem, hogy értesítsem a helyzetről.
Elég jó a viszonyunk ahhoz, hogy hallgasson rám, és a világmegmentős múltam miatt gyakorlatilag közismert tény, hogy milyen kapcsolatban állok a különféle démoni világokkal, meg az efféle krízisekkel. Ha megkérném, hogy ürítse ki, és zárja le a plázát, valószínűleg megtenné. Kérni kéne egy fegyveres egységet is, akik átkutatják a helyet, és persze ránk is szükség lesz, de a lényeg megvan: egy zárt hely. Sürgős kiürítés kell majd, hogy nehogy valaki kivihesse a lényt, aki a befolyása alatt áll. A legkönnyebb talán az lenne tényleg, ha éjszaka jönnénk, amikor zárva van a hely, estére valószínűleg nem viszi el a lényt senki.
-Este talán tényleg több esélyünk van, megpróbálok segítséget kérni a helyi hatóságoktól, most, hogy van egy helyszínünk, már van mire támaszkodni – válaszolom a többieknek egy sms-ben, aztán kikeresem a mobilomból a miniszterelnöknő számát, hogy egy igen meredek sztorit adjak elő neki. Persze ez sem durvább, mint a démonok megszállása, és még örülhet is, hogy csírájában elfojthatjuk a dolgot.

by **Auaritia** Kedd 28 Okt. 2014, 13:37

Phobia

A telefonból mosolygós mégis démonian feltüzelő mély hang érkezett válaszul. Komolyan elgondolkodom Szeráffal szívesen találkoznék legközelebb is, mármint randi.
Amióta együtt vagyunk, számtalanszor képzelgek róla, most éppen azt, hogy beránt egy öltözőfülkébe és letépi rólam a ruhákat...hmm....a hangjától is megőrülök. DE NEM! Meg kell őriznem a hidegvéremet, bár nem sikerül megpróbálok tárgyilagosan válaszolni.

- Gyorsak kell lennünk, értem....hmm..izé. Oké

Zavartan teszem le a telefont. Miért mondtam ezt, nem is ezt akartam. A francba! Hogy lehetek ilyen prostis stílusú...fujj. Bár lehet azt hitte, csak megismétlem a mondatait, nem pedig egy nemi aktus gyorsaságára gondolok.
Kicsit megpofoztam magam. Elég! Fő a feladat.

Lehangoltan nyugtáztam, hogy a feladataimat nem sikerült megtennem, nem tudtam se igazgatóhoz se raktárba bemenni. Közben hívtam Szeráfot, hogy ezt közöljem vele.

- Szia. Az van hogy....Jézus Mária!

Épp egy tükör előtt haladtam el, majd megpillantottam önmagam.

- Ez én vagyok, azta mindenit. Ez én vagyok? Neeee. A kezem a hajam...a testem....Szeri mi lett velem?

Méregettem magam a tükörben

-Azt hiszem emberré váltam...

by **Thorhalla** Szer. 29 Okt. 2014, 08:43

2048. február 16. vasárnap – Perth, Ausztrália
Résztvevők: Anne Wietna / Phobia, Michael Ark / Szeráf és Rachel Wilcox

Szeráf jól taktikázott azzal, hogy a beszélgetés előtt még körbe is nézett a boltban, így legalább a fáradtságtól nyűgös és morcos fiatal eladónő nem hajította ki a boltból, hanem válaszolt a kérdésre, de előtte még elfojtott egy ásítást is.
- Dehogy is – mondta. – Úgy két hete kezdődött, először a legalsó szinteken, majd onnan terjedt egyre feljebb és már a teljes plázában ez van. Úgy gondolták, hogy valamilyen gáz az alagsori felújítások miatt, de semmit sem találtak a kormányzati és népegészségügyi szervek, így a stresszt okolják, hogy félünk, ha kint megnyugszanak a kedélyek itt is minden rendben lesz.
A nő alig tudta végigmondani mindezt, mert ekkor csörgött a telefonja, Phobia volt az. Phobia feltudta hívni Szeráfot, a telefon pedig kicsöngött, ha a férfi válaszolt neki, akkor eltudta mondani, amit akart. Egyébként vele nem történt semmi, az egyik folyosón állt boltok előtt, az emberek pedig mindenhol mászkáltak.
Rachel valóban jóban volt a miniszterelnök asszonnyal, de azért egy efféle mutatványt tudta a lány is, hogy a nő nem engedhet, parlament elé kellene vinnie az egészet. A kormányzat pedig nem kockáztatná meg, hogy valamelyik megacéget magára haragítsa. Azonfelül az, hogy mert a Sátán azt mondta, hogy gond van, nem volt túl perdöntő, minden bizonnyal részletes elemzést és kimutatásokat kértek volna ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegyék, hogy szavazzanak róla. Ennek ellenére sikerül felhívnia a nőt, ha még akarja, majd az asszisztens kapcsolja is őt, így már Rachel tájékoztathatja is őt.

by **Dr. Zield Jones** Szer. 29 Okt. 2014, 15:36

Phobia hangja Szeráfnak is kellemes volt, a látványa is, mikor még egy helyen voltak. A zavaros beszédéből arra gondolt, hogy visszafelé is működik ez. Tovább tudta gondolni a gyorsaságot, erre mindig kész volt. A telefonálásban most nem kezdett flörtölésbe. Dolguk volt és utána ápolgathatják egymás testét és lelkét. Addig koncentrálni kellett. Rachel valószínűleg semmit nem tudott meg, mert csak egy sms jött tőle a fiúnak, hogy este kell visszajönni és a hatóságokat hívná. Szeráf ezt nem tartotta jó ötletnek. A rendőrökkel, szupererőkét felelős egységekkel nem akart dolgozni. Senkivel nem akart együtt dolgozni, most is csak muszájból csinálta. Phobiát kivéve, vele szívesen volt együtt.
A boltban tet látogatás nagyon hasznosnak bizonyolt. Az eladónő beszélt, mint bármelyik vásárlóhoz. A legalsó szintet mondta, alagsori felújításokról beszélt. Nem találtak semmit, ezen Szeráf nem lepődött meg. Azért kellett nekik jönniük, mert a lényt nem volt könnyű megtalálni és nem is azt kereste a karbantartó személyzet, hanem szivárgást. Phobia telefonhívása alkalmas volt arra, hogy Szeráf kisétáljon a boltból.
- Elnézést, keresnek! Még jövök!
Intett és felvette:
- Helló, édes! Nyomon vagyok, a...
A lány belefojtotta a szót a felkiáltásával. Szeráf nem tudta, mit találhatott.
- Mi van, mi történt? Áááá, tehát most nem működnének azok a képességeid sem, amik még elő sem jöttek. Remek...
Lehet, hogy csak a külső változott és Szeráf tévedett. A képességek blokkolására, eltűnésére nem emlékezett a Rákuniverzumból. A mutánsok mutánsoknak néztek ki, Szehmet is elég jól használta a képességeit vörös szemekkel együtt, mikor már régóta szívták az életerejét.
~Természetfelettiekre így hat? Ez Rachelt is érintheti, félig angyal - gondolta magában a fiú.
- Ezt mondd el Rachelnek és irány a legalsó szint. Beszéltem egy eladóval, két hete onnan indult ez a fáradtság. Alagsori felújításokra gondoltak, gázszivárgásra, de nem találtak semmit, ugye nem kell mondanom, miért. A liftnél találkozunk.
Szeráf ugyanezt elküldte Rachelnek is smsben. Phobiára hagyta, hogy az átalakulást mondja el. A fiú elindult a lifthez és lement a legalsó szintre. Megvárta a többieket és addig a térképen megnézte, milyen raktárak, elhagyott helyiségek, irodák, személyzeti helyiségek voltak. Olyat keresett, amit ritkán használtak és alkalmas lehetett a lénynek búvóhelynek.

by **Quentine Constantine** Csüt. 06 Nov. 2014, 12:32

Sokáig vacillálok azon, hogy felhívjam-e a miniszterelnök-asszonyt, egyrészt valóban jóban vagyunk, másrészt egy ilyen üggyel talán mégsem kéne megkeresnem. Kicsit nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért éppen mi vagyunk itt, és ki adta nekünk ezt a feladatot. Talán ha kifejezetten szívességet kérnék tőle, hogy valami mondvacsinált indokkal estére zárják le a helyet, és küldjenek ki egy csapat rendőrt velünk, az nem csapna akkora zajt. Mondhatnák, hogy valami veszélyre gyanakodtak, de tévedtek, és másnap csak az ötödik oldalon lenne egy kis hír róla. De még ez is kockázatos, úgyhogy egyelőre talán mégsem kéne zaklatni.
Gondolkodás közben kapok egy sms-t Szeráftól, ami baromi meglepő, de úgy tűnik, hogy valaki tényleg odafigyelt itt a változásokra. Ezek szerint az alsó szintről indult a dolog, ez már elég jó kapaszkodó lehet. Talán az ott lévő boltosok, biztonságiak még jobban le tudják szűkíteni a kört. Úgy tűnik, a szénakazal jó részét sikerült elhányni a tűről.
A lifthez megyek, és a legalsó szintre indulok, hogy ott találkozzak ismét Szeráffal és Phobiával. Egyelőre nem sok időt töltöttünk itt, és ez alatt is fontos információkhoz jutottunk, de nem szabad, hogy elszaladjon velünk a ló. Nem maradhatunk itt egész nap keresgélni, ha nem találunk semmit, el kell húznunk néhány órán belül a csíkot, különben túl nagy hatással lesz ránk a lény.
A lifttel leérve a térképet böngésző Szeráfhoz megyek.
-Itt is érdemes lehet körbekérdezősködni, ha ennyire feltűnt a fentieknek a jelenség, talán itt is le tudjuk szűkíteni a dolgot legalább annyira, hogy a pláza melyik oldalán kell keresgélnünk – vetem fel az ötletet, miközben én is vetek egy pillantást a térképre.

by **Auaritia** Csüt. 13 Nov. 2014, 16:04

Phobia

Döbbenten várom a többieket. Nem is hallottam, mit is válaszolt Szeráf, nem emlékszem, elmémet most a tükör nyújtotta látvány köti le.
Nahát, ember vagyok. Majdnem, mint régen. De persze koránt sem olyan szép mint régen. Ezek a mellek, meg mintha össze is mentem volna. Valahogy fura za egész.
Egész sokáig nézegetem magam a tükörben. Közben nézelődök, vajon mi történik a többiekkel itt, egy normális ember nem ájul el itt?
Sms-t küldök mindenkinek:

Srácok siessünk, mert lehet kifogy belőlem a szufla...

S atelefont szorongatva várom őket a liftnél.

by **Thorhalla** Pént. 14 Nov. 2014, 09:48

2048. február 16. vasárnap – Perth, Ausztrália
Résztvevők: Anne Wietna / Phobia, Michael Ark / Szeráf és Rachel Wilcox

Phobia a pánikolása közben emlékezhet rá, hogy úgy fogja megkapni a végleges képességeit, amit a helyzet megkíván. Így igencsak valószínű volt, hogy a külseje is ezzel függött össze és a képességei is kialakulóban lehettek már. A többiek is megérkeztek. Azt már könnyedén ki lehetett deríteni, hogy az alagsornak melyik részén van a felújítás. Pontosan a közepén, egyébiránt a legalsó szinten nem voltak boltok, se semmik. Itt voltak az energiaközpontok és egyéb műszaki dolgai az egész áruháznak és a dolgozók szerint, ha kérdezősködnek a fiatalok, akkor megtudhatják, hogy nem is igazából felújítás zajlik, hanem felújítás. Valamiért a kábelek elsorvadtak és eltűntek odalent, ez időnként energiaingadozással jár a területen, illetve a légkondi is megbolondult, elvileg maximumon jár, mégis legalább öt-hat fokkal melegebb van, mint kellene. Mindez nem volt meglepő, ha valami odalent növekszik és táplálkozik irdatlan energiát termelhet és nem csoda, hogy hűteni kell. Rachel ha beveti a telepatikius erejét, akkor a hármas letud jutni a legalsó szintre lifttel, ott kiszállva egy folyosóra érnek, pislákoló neonlámpák fogadják őket végig a falon, több helyen lógtak a drótok, és itt lent azonnal érezték, hogy máris elfáradtak, a lény közel lehetett. Egyelőre csak a folyosó látszik, hosszan nyúlik előre, több helyen leágazva mindkét oldalra és több kisebb szoba, raktár is nyílik a folyosóról.

by **Quentine Constantine** Vas. 16 Nov. 2014, 14:20

Kis kérdezősködés és meggyőzés után sikerül lejutni a legalsó szintre, ami jobban adja magát, mint elsőre reméltem volna. Egyértelmű, hogy mi a helyzet: itt a lény, valahol a javítás alatt lévő területek közepén. Rengeteg a folyosó és a szoba, ráadásul máris erőt vett rajtam a fáradtság. Ilyen egy szörny ez, nem lehet vele megharcolni, csak ha előtte kicsit beetetjük.
Phobia külsején meglepődöm, de az elméjéből egyértelműen kiderül, hogy ő az, így egy rövid biccentéssel elintézem a dolgot. A természetfelettieknél sosem lehet tudni, talán épp az a képessége, hogy alakváltó.
-Induljunk! – Javaslom a többieknek, és sietősre veszem a tempót, mert minél tovább időzünk itt, annál jobban fáradunk el, a lény pedig egyre erősebb lesz. Megpróbálom a számtalan szobára kiterjeszteni az elmémet, és felmérni, melyik irány lehet az előnyösebb számunkra, merre kell indulnunk a folyosó leágazásainál. Remélhetőleg a lény tudata annyira különbözik az emberitől, hogy könnyen kiszúrom felületes keresgéléssel, máskülönben sokáig fog tartani, mire átfésüljük a helyet.
Ha bárhol gyanús dolgot érzékelek, a közelben lévő szobák mindegyikébe benyitok, és jelzem a többieknek is, hogy ott éppen nincs rendben valami. Ha nincs semmi, akkor meggyorsítom lépteimet, hogy újabb területeket fedhessek le a képességemmel.

by **Auaritia** Vas. 16 Nov. 2014, 18:24

Phobia

Vajon annyira leszív a lény, hogy már a külsőm is emberi lesz, vagy az egyik képességem, hogy alakot tudok váltani?:O hmmm...fogalmam sincs.
Mire odaértek a többiek, lebonyolítottam egy beszélgetést az egyik dolgozóval, aki elmondta, hogy nem felújítás zajlik az alsó emeleteken.
Nem is kellett más a többiekkel már indultunk is le a "mélybe". Közben éreztük, hogy fáradtak lettünk. Közel lehet az a szörny. De vajon hol? Merre induljunk.

- És most?

Kérdezem a többiektől.

by **Dr. Zield Jones** Kedd 18 Nov. 2014, 11:52

A csapat összegyűlt odalent és Szeráf kcsintva vigyorgott Phobiára. Megnézte az új külsőt. Ez sem volt rossz, egyáltalán nem. Az idő sürgette őket, most a fiú sem udvarolgatott. A kérdezősködést rábízta a lányokra, a munkás férfiak szívesebben társalognak két ilyen csini nővel. Rachel a fejekbe is belenézhetett, az még egyszerűbb volt, mint várni, hogy kinyögjék, amit kellett. A műszaki jelek tudtukra adták, hogy a lény közel volt. Szeráf már kezébe kapta volna a pisztolyát, hogy üvöltve rohanjon és lelője a másik világról származó rémet. Nem így tett. Erőt vett magán és élvezte a meleget. Azt szerette nagyon, a fáradtságot, ami még erősebb lett, már nem. Odalent Rachelre kellett hagyatkozniuk. Szeráf annyival próbálkozott, hogy keresett a falon menekülési tervet, amin nem csak az áruház térképe volt rajta, hanem a lenti szinté is, megjelölve, hol mi volt. Az segíthetett. Próbált még járkálni, öt lépést előre, hátra, jobbra és balra, figyelve, merrefelé fárad jobban. Biztosan hülyén nézett ki vele, mint egy elmebeteg, aki össze-vissza járkál. Ez még segíthetett, ha figyelte a hatást, hogy hol erősödött.

by **Thorhalla** Szer. 19 Nov. 2014, 10:29

2048. február 16. vasárnap – Perth, Ausztrália
Résztvevők: Anne Wietna / Phobia, Michael Ark / Szeráf és Rachel Wilcox

Odalent egyelőre semmi sem látszott, csak a hőséget és a fáradtságon kívül. A helységek üresek voltak, bár furcsa volt, az egész hely. Mindenhol omlottak, mállottak voltak a falak, az egyszerű műanyag és efféle dolgok elrohadtak, mintha évek óta elhagyatott lett volna a hely és senki sem foglalkozott volna vele. Az egyik kisebb szobában két csontvázat is lehetett látni, valószínűleg ennyire kiszipolyozta őket az itteni, lenti dolog. Rachel, amikor telepatikus úton próbálta keresni a lényt hihetetlen fájdalom hasított a fejébe, az orra vére is megeredt, a lényt nem érezte sehonnan, és mégis mindenhonnan. Furcsa, megmagyarázhatatlan érzés volt az egész. Két sarkot tudott haladni a csapat, amikor egy hármas elágazáshoz értek, mivel a térképek is szétrohadtak, így azt sem lehetett tudni, hogy a másik három elágazásnál mik is lehetnek. Itt is végig ajtókat lehetett látni, a félhomályos állapotban pedig elvesztek a folyosók végei, így nem látszott, hogy mikor is érnek véget.

by **Quentine Constantine** Csüt. 20 Nov. 2014, 19:49

A telepatikus képességeim a lehető leghasznosabbnak bizonyulnak, szentségelve keresek zsebkendőt a kabátomban, hogy megtöröljem a vérző orromat. A fejfájáson persze ez sem segít, ahogy semmi más sem fog a pihenésen kívül.
-Azt hiszem, innentől kezdve búcsút mondhatunk a mentális kommunikációnak. Valamilyen aura veszi körül az egész helyet, nem tudom itt használni a képességemet. A lény már nagyon erős lehet, hiába fiatal még, ekkora tömegben észrevétlenül tudott lakmározni.
Az orrhangú magyarázat után a többieket követem, és próbálom legyűrni a fáradtság és a fejfájás kettős hatását. Végül elérünk egy elágazáshoz, ahol nem tudjuk, mitévők legyünk, így előveszem a telefonomra korábban letöltött térképet. Az alapján próbálom meg megállapítani, hogy most hol vagyunk, és hová vezet egyik-másik folyosó, hátha valamelyiknek van valamilyen egyedi tulajdonsága, ami segít leszűkíteni a kört.
-Nem ajánlom, hogy szétváljunk, így is le vagyunk gyengülve, ha pedig valaki még védelmezi is a lényt, akkor esélytelenek vagyunk. Az én képességeim egy része már ki van lőve, te pedig még nem is ismered mindet, úgyhogy én arra szavaznék, hogy életképesebbek vagyunk együtt – magyarázom a többieknek az ötletemet, miközben a térképet nézem a telefonomon, és a többieknek is mutatom, ha esetleg látok valami érdekeset, hogy megosszuk az ötleteket erről.

by **Dr. Zield Jones** Csüt. 20 Nov. 2014, 23:20

Szeráf kísérlete hasztalan volt, hiába járkált fel és alá, nem érezte a különbséget. Mindenhol ugyanolyan fárasztó volt lenni. A lény óriási pusztítást végzett, évekkel vetette vissza az alagsori rész állapotát.
~Csontvázak? Valóban nem jött ide senki, különben már megtalálták volna - gondolkozott Szeráf némán.
Rachel orra vérezni kezdett, a fiú rájött, hogy túlerőltette magát a nő. A szárnyas elvigyorodott, hogy Rachel hogy pórul járt. Nem volt már hasznukra a telepátiás keresés. Amit mondott a nő, annak volt értelme. Együtt kellett maradniuk.
Rachel a telefonon próbálkozott meglátni valamit a térképen, addig Szeráf megnézte, mennyit bírhatott a folyosó. Ha nem érzett gázszagot és nem látta túl gyúlékonynak ebben a hőségben, csak akkor gyújtott egy kis tüzet, ami világosságba borította a folyosók végeit. Bennégni nem akart, ha túl veszélyes lett volna gyújtogatni, akkor inkább az ajtókat vizsgálta meg, kezében a pisztollyal és a késsel, amiket elhozott. Phobiára gondja volt:
- Bébi, amíg nem derül ki, mire vagy képes, légy óvatos és maradj hátul. Ötlet?
A démonnak is lehetett jó ötlete, Szeráf bátorította, hogy mondja ki. Több szem többet látott.

by **Auaritia** Szomb. 29 Nov. 2014, 15:24

Phobia

Irdatlanul nagy meleg volt lenn. A homlokomat is megtöröltem egyszer. Sehol senki, elképesztő, hogy olyan ez a hely, mintha 1000 éve nem lett volna itt senki.
Elrohadt a műanyag, a mindenit! Ez nagyon durva. A két csontvázon már meg sem lepődök, mintha egy rossz horrorjelenet kellékei lennének. Kissé be vagyok parázva, hogy az amúgy is nuku erőmmel mire megyünk ez ellen. Rachel megpróbálta használni az erejét, de ahogy látom elkezdett az orrából folyni a vér. Nem lesz ez így jó!
Egy elágazás három lehetséges út. Rachel előbb kimondta, amire szerintem mindhárman gondoltunk, ne válljunk szét.

-Támogatom

Jegyeztem meg, nem mintha érne bármit is a véleményem. Szeráf lovagiasan maga mögé engedett, s még így kimerülve is nagyon vonzóvá tette ez a magatartása. Rendben akkor mögötte leszek. Bár ha ő meghal, igazából nekem is mindegy...

- Rendben.

Próbáltam kedvesen mosolyogni, már amennyire a kínzó fáradságom engedte.

by **Thorhalla** Vas. 30 Nov. 2014, 09:38

2048. február 16. vasárnap – Perth, Ausztrália
Résztvevők: Anne Wietna / Phobia, Michael Ark / Szeráf és Rachel Wilcox

Phobia lassanként azt kezdte észrevenni, hogy először a feje fájdult meg, majd utána az egész teste is sajogni kezdett a fáradtságon felül és lassanként minden mozdulat, lépés igencsak nehézzé és roppant mód fájdalmassá kezdett válni. Rachel közben elővette a mobilját és a térképet vetítette ki holografikusan. Azt kellett észrevennie, hogy nem csak az élő dolgokból szívja a lény az energiát, hanem a telefonja is a lemerülés határán volt. ennek ellenére sikerült megállapítania, hogy hol is voltak jelenleg. Jobb oldalra a térkép szerint egy kisebb helység volt, bal oldalra további folyosók és sok kis hasonló szoba, azonban előrefelé végül egy nagy termet mutatott két további elágazás után, végig egyenesen kellett menni és utána ütköznek majd ebbe bele, ennek az alapterülete legalább hatszáz négyzetméteres volt, szóval kellően nagy ahhoz, hogy bármiféle lény könnyedén befészkelhesse magát és elbújhasson benne, főleg, ha az energiák hatására még növekedni is kezd egy idő után.

by **Quentine Constantine** Vas. 30 Nov. 2014, 12:26

A telefonom aksija nagyon a végét járja, ami azért is rossz hír, mert a segélyhívást szívesen fenntartottam volna utolsó megoldásként. Most viszont úgy tűnik, hogy pár perc múlva már nem lesz benne ehhez elég szufla. Annyira viszont még telik belőle, hogy megnézhessem a térképet, ami elég jó hír, mert enélkül tényleg sokáig kellett volna bolyonganunk. Szerencsére egyértelműen látszik, hogy a két útvonal nem vezetne valószínűleg célra a háromból. Ez a szörnyeteg hatalmasra fog nőni a rengeteg energiától, nem tudjuk, hogy most mekkora, de az biztos, hogy nagy helyet kerestek neki már eleve.
-Egyenesen lesz egy nagy terem, ha meg fog nőni, akkor ez lehet neki a legalkalmasabb hely. A másik két út nem tűnik ígéretesnek – teszem még hozzá. Ha senkinek nincs ellenvetése, akkor elindulok az úton, ami a nagy teremhez visz.
Kicsit megpaskolom az arcomat, és szökdécselek párat, hogy felpezsdítsem a vérkeringésemet. Ha valóban itt lesz a szörny, akkor frissnek kell lennünk, különben nem vehetjük fel a harcot vele.
-Nagy gyerünk, mindenki szedje össze magát, rázzátok meg magatokat, ne hagyjátok, hogy ez a valami teljesen kiszívjon titeket! Koncentráljatok, most már közel vagyunk, csak pár perc, és végezhetünk vele!
Próbálom kicsit lelkesíteni, élénkíteni a többieket is, ami sokkal könnyebben menne a telepatikus erőmmel, de azért talán így is lesz valami kis jótékony hatása a dolognak. A folyosón haladva igyekszem figyelmesen körülnézni, nem tudhatjuk, milyen veszély fenyeget minket pontosan, és amíg feszült figyelemmel pásztázom a terepet, addig is fókuszálnom kell, és kevésbé leszek bágyadt.

by **Dr. Zield Jones** Kedd 02 Dec. 2014, 15:50

Szeráf nézte a kivetített holografikus térképet, amíg nézhette. A lény ereje a telefont sem kímélte, egyre gyengébb volt a jele. Annyit megtaláltak, hogy egy nagy teremhez lehetett eljutni. A fiú tudta, mekkora kockázatot vállaltak mindannyian. Ha a lény beléjük hatol, ezen a világon nincs semmi, ami megakadályozza. A másik világon is igen nehéz volt ilyet találni Póknak, akibe beleugrott egy kis Ősöreg. A veszély ellenére kíváncsi volt, hogy milyen lehetett egy kifejlett lény. Amit itt kellett találniuk, az nem ilyen volt, hanem kisebb, mégis lenyűgöző volt az ereje.
Rachel példáját követve ő is ugrott egyet és meglebegtette a szárnyait, hogy levegőt rezgessen és mozgás keletkezzen körülöttük. A legrosszabb állapotban Phobia volt. Megegyeztek, hogy ő hátul maradt. Egy kacsintós mosolyt villantott a démon felé bátorításként.
~Ha most jön ki a képessége, lehet, hogy ő fogja az életünket megmenteni. Csak éljen is addig...
A pisztollyal és késsel készenlétben ment a nagy terem felé Rachel mellett és minden apró jelre igyekezett figyelni, hogy ha kellett, fedezékbe ugorjon. A lény gyenge pontját kellett megtalálni. Mephisto azt mondta, bárhogyan meg lehet ölni. Közel kerülni hozzá nem olyan egyszerű. A másik világon is csak az androidok tudták felvenni a versenyt ezekkel.

by Ajánlott tartalom