Liam V. Blacksong Szobája

Nincs túl sok minden benne, sőt alán még elég szegényesnek is tűnhet. Egy széles úgy, íróasztal amin egy laptop és egy kis lámba pihen, egy kis könyv társaságában, mely valami napló féle lehet és itt-ott kilógnak belőle csak beleszórt lapok, vagy épp képek. Ezen kívül ruhásszekrény. Azaz semmi furcsa, vagy ez csak a felszín?

A szekrény belső oldalára családi képek felragasztva, többek közt ahogy apjával ül még fiatalon és tanulja a trükköket, vagy épp ahogy a konyhában tojásokkal zsonglőrködik, vagy másik amin egy tópartján ül és pecázik családjával. Minden képen olyan boldognak néz ki, majd egy másik kép, melyen bőrdzsekiben áll komoly képet vágva, de szemeiből csak úgy sugárzik a szomorúság, miközben teste mellett hanyagul lógó kezét jobban megnézve, az ujjai közt tart egy ászt.

A szekrény aljában egy kis láda pihen bűvész kellékekkel, meg ruhái is itt vannak összehajtva vagy fellógatva.
De térjünk vissza a naplóhoz és az asztalhoz.
A naplón egy felirat díszeleg: „A titokra benned a válasz”
Sok mindent tartalmaz a kis könyvecske Liam mindennapjairól is, ahogy néhány új trükkről, amit próbál kidolgozni jobban, de azok is inkább csak vázlatok mozdulatokról, s rengeteg beleszórt családi kép ott is.

Látszólag tankönyvek és más jegyzetek nincsenek sehol, de jobban megnézve az ágy alatt lapul még egy-két ládikó, amiben ott vannak azok is.

//előzmény: Hall (Bál)//

Ahogy odaérünk a szobámhoz kinyitom az ajtót majd előre engedem Aliciat és csak utána lépek be a szobába. Hát igen az íróasztal székére dobott nadrágom és pólóm még ott van, de különben aránylag nincs nagy kupi ha leszámítom az összegyűrt papírokkal és innivalós dobozokkal teli szemetest. Minden nem lehet tökéletes. De az ágy szabad arra le tud ülni nyugodtan miközben becsukom a szobaajtót és rámosolygok.
- Hát itt vagyunk – mondom kedvesen mosolyogva, miközben közelebb lépek a székemhez és tűnik el a szennyes, majd jelenik meg ott ahol már nem látszik, azaz jelen esetben a szekrény tetején. Majd később azzal is foglalkozok.
- Ülj le nyugodtan ahova jól esik – hangom nyugodt, miközben körbenézek, s a külső nyugalom ellenére belül nem vagyok az, de jó bűvészként ennek még nem mutatom jelét.
- Esetleg kérsz egy kis üdítőt? – kérdésem közben őt figyelem, bár nem csak a kérdésem, miatt, hanem, hogy hogyan reagál erre az egészre.

//Előzméy: A hall //
// A folyosókon //

Szerencsére Liam figyel rá, hogy megfelelő tempóban haladjon, amitől kissé kellemetlenül érzem magam, úgy értem nem akarom lassítani, de mégis muszáj, csak remélem hogy ez nem feszélyezi, tehát kezdek aggodalmaskodni, ám ennek nincs hosszú élete, mert amikor ismételten magához húz és így haladunk tovább, bár egy kicsit megbotlok de sikerül gyorsan korrigálni. Egy kis ideig nem tudom, hogy mit tegyek, de végül óvatosan át vezetem a háta mögött az egyik karomat és... Átkarolom végül is, bár nem tudom, hogy ez mennyire is van így rendjén, de végül is ez most annyira nem érdekes. Vagyis ez a része nem.
- Egy kevés kupi mindig kell, így van rendjén. - Jegyzem meg kissé fáradtan. Még egy kis ideig csendesen figyelem, hogy merre megyünk, de végül lehunyom a szemeimet és a vállára döntöm a fejemet, innentől kezdve pedig a szobájáig csak akkor nézelődök, ha szükséges... Tehát eléggé sokszor, ha nem mozognánk, talán képes lennék most itt elaludni.

// Liam szobájában //

Hallom, hogy nyílik az ajtó, bár ez nem jut el egészen tisztán a tudatomig, egészen addig nem realizálom, hogy mit is jelent ez, amíg a fiú meg nem szólal. Kipattannak a szemeim és egyből fájni is kezdenek a hirtelen megerőltetés miatt, így kénytelen vagyok megdörzsölgetni őket. Bár nem szívesen teszem, de le eresztem a kezemet, így tulajdonképpen leválok tőle, már ha lehet ezt így fogalmazni, pedig kellemes volt. A ténye annak, hogy hol is vagyok éppen kissé tisztít a tudatomon, elűzi a fáradtság egy részét, de ki tudja, hogy milyen kevés ideig csupán, mindenesetre is az első ami feltűnik azok a szennyes ruhák, amiken elmosolyodok, erre eddig nem igazán tudom azt mondani, hogy kosz, vagy kupi, mert csak ruhák, még ha használtak... Akkor is és csak kettő, bár eléggé gyorsan eltünteti őket. Érdeklődve nézek egy kicsit jobban szét, habár még a normális kereteken belül, nem kezdek el fiókokba leskelődni, vagy a szekrénybe, az üléses megjegyzése után pedig akaratlanul is az ágyra téved a tekintetem, ahova ugyan kissé tétován az elalvás veszélye miatt, de végül is leülök.
- Nem, köszönöm, ha csak nem kávé. - Mosolyodom el és kivételesen valóban komolyan gondolom a kávét, de kétlem, hogy kapni fogok, nem is próbálom erőltetni, inkább egy amolyan félkomoly poén.
- Egészen kellemes szobád van, kis szolid. - Legalább is egyenlőre úgy tűnik.

Elmosolyodok, egyértelmű volt,hogy nincs kávéja, mint mondtam, nem is vártam, viszont azt sem, hogy a semmiből előteremt egy energiaitalos dobozt, amire meglepetten tekintek és bár kicsit hezitálok, de végül is elfogadom.
- Szóval így csinálod. - Megmagyaráz néhány trükköt, amik mögött azt hittem eddig, hogy más van, mivel ami azt illeti, eddig sosem néztem utána és nem is igazán kérdeztem meg arról, hogy mire képes, mert ha egy dolgot tudok a bűvészekről az-az, hogy sosem árulják el a trükkök módszereit. A cipős felvetésén nem kell gondolkodnom, nemes egyszerűséggel lehámozom az egyik lábammal a másikról azokat, még ha nem is valami kellemes érzés, ahogyan végig marja a sarkamat, de mindez csak járulékos veszteség, úgymond, egy kis fájdalom ami megkönnyebbüléshez vezet. Felbontom a dobozt, miközben beszél majd pedig bele is kortyolok, tipikus energiaital íz, persze.
- Jól sikerült. - Valóban eléggé kényelmesnek tűnik eddig... Mivel csak az ágyra ültem le, de valószínűleg akárhol is tettem volna meg ezt, ugyan ez lenne a véleményem. Kicsit még egy enyhe mosollyal megfűszerezve nézem a kezemben lévő dobozt, az utolsó szavainak hallatán, egészen addig amíg el nem határozom magam és ha hagyja, akkor neki dőlök finoman a vállának.
- Ennél talán semmi sem lehet kényelmesebb. - Most legalább is eléggé így érzem, s felmerül bennem egy kérdés.
- Liam... Akkor mi most...? - Az utolsó szót úgy érzem, hogy nem szükséges kimondanom, bár a válasz egyértelműnek tűnik, de ilyen vagyok, szeretnék biztosra menni.

Szélesebbre húzódik a mosolyom, bár nem hiszem, hogy ezt most látja az elhelyezkedés miatt.
- Egy percig sem feltételeztem, most hogy hogy így felhoztad, gyanút keltettél bennem. - Nem, valójából nem, tudom, hogy nem álmodon, ahhoz túlzottan valóságos, az pedig, hogy ezt nem gondolom komolyan eléggé erősen érződik a hangomból. Az, ami veszélyről elhangzik, már fele ennyire sem tetszik, s annak a ténye, hogy mind ez igaz, kissé lehangol, de ennek nem igazán adom jelét, legalább is addig nem, amíg meg nem szólalok.
- Megmondom neked őszintén, nem értem, hogy mi baja van az embereknek a másnál alvással... - Nem, nem tervezek itt aludni, nem akarom egész este zavarni. - Ha viszont mégis így történne... Akkor max nem nyitunk ajtót. - Elmosolyodok újra, maximum hangosbemondón hallgathatnánk az égi áldást, "kellemes" lenne, cinikusan szólva és kissé tovább súlyosbítaná a dolgokat, azt pedig nem akarom megkockáztatni, hogy tőle eltiltsanak, úgy értem... Most ami csomó munka rám hárult, rendben van, nem nagyon érdekel mert tényleg, legalább nem unatkozok, amúgy sem csinálnám, ha nem akarnám valamilyen alap szinten, de ha ezeket leszámítva mást nem is nagyon csinálok, vagy nem nagyon csináltam eddig, akkor legalább vele szeretném majd eltölteni a szabadidőm nagyobb részét, bár nem szeretnék tapadni... Igazából fogalmam sincs, hogy miként fogok viselkedni, senki más nem került még hozzám ennyire közel, ez pedig... Nagyon kellemes, jó. Kortyolok még egy keveset, nem sietem el, majd pedig átnyújtom Liamnek is.... Megkínálva a saját italából, ami furcsa lehet, de akkor is, ezt alapnak érzem. Továbbá élvezem a pillanatot és a helyzetet, a nyugalmat, amitől kezdem nehéznek érezni a tartásomat és bár mondani akartam valamit, hirtelen az sem nagyon jut már eszembe.

A doboz csörgésére, ahogyan a kukában landol ismételten megébredek, bár nem aludtam, a hirtelen hang ér legalább annyira váratlanul, hogy késleltesse az elkerülhetetlent, meg persze az is, amit Liam tesz, s valóban ez a része inkább, hiszen ahogyan a hasamhoz ér és simogatni kezdi, s még a fejemet is kellemes módon piszkálja... Végigfut a hideg a hátamon s magával hoz valami különleges, szokatlan érzést, mely csak egy röpke pillanatig tart, de egész testemben megremegtet, s felettébb kellemes ama rövid ideig, amíg tart. Arra is késztet, hogy fészkelődjek kissé, kényelmeebbé alakítva a helyzetet, pedig ki gondolná, hogy lehetséges még jobban azzá tenni.
- Remélem.... - Hirtelen ennyit tudok válaszolni, ezt is eléggé halkan, bár egy meglehetősen széles mosollyal az arcomon, csukott szemekkel. Mindez az állapot addig tart, amíg a kezével elő nem segíti a fejem mozgatását, minek hatására lassan kinyitom a szemem, s pár lassú, fáradt pislogás mellett nézek mélyen, némán a szemeibe, elpirulva. Nem tudok válaszolni, talán nincs is rá szükség. Érzem ahogyan szívem erősen lüktet a mellkasomban, s mintha megfeszülne egy pillanatra a levegő, mozdulatlanná válik számomra, s eme kis momentumra a csend is némábbá válik. Egyik kezemmel kissé remegve szorítom meg az ágyneműt, melyen helyet foglaltunk és egy talán számomra meglepő mozdulattal tolom kissé előre magam, szemeimet hosszadalmasan lehunyva, életem első csókjának reményében.