Re: Túlvilág

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 15 Dec. 2014, 10:27

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain, Bryan Donohan és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. december 19. (péntek)

A megérkezés után egyelőre mindenki csak nézelődött és nem szólt semmit, egyedül Darren volt az, aki megtette mindezt. Lionheart a szavaira bólintott, majd a kérdésére is felelt, amikor feltette, hogy mit is lehet tudni a tárgyról.
- A mítoszok s legendák szólnak róla, melyek szerint a birtoklójának földi és égi szerencsét, boldogságot kölcsönöz a Grál. Külsejéről mit sem tudni, lehet, hogy ékes s díszes kehely, míg az is, hogy csupán fából készül. A keresztény Jézushoz kötik mindezt, mindazok ellenére, hogy Artúr király s lovagjai a régi hit követői voltak. Két reális helyszín volt, mit helyéül tartottak Britonhonban. Glastonbury s Cornwall, dél-kelet Anglia mindkét helyszín. Gyanítom jelenleg félúton vagyunk mindkét irányhoz s csupán rajtunk múlik mely helyszínt választjuk.
Ezzel a nő lényegében elmondta, amit tud erről most már csak a csapaton múlt, hogy eldöntse, hogy melyik helyszínt is akarják elsődlegesen kiválasztani.

//Ez így kezd nagyon nem vicces lenni srácok, hogy soha sem ír senki és jó ha 2 körönként egyszer tudok kört váltani…//

by **Svarog** Hétf. 15 Dec. 2014, 17:35

Svarog elfojt egy gúnyos vigyort, mikor Lionheartet és Albertet Arthurrá és Guineveré változtatja. Nyel egyet, megdörzsöli a tarkóját és egy kis komolyságot erőltett magára. Aztán kihúzza magát, miután átalakult egy emberré.
Megnézi a kezé, aztán körbepillant magán. Igen, határozottan emberi lett. Eltűntek a szárnyak, a pikkelyek. A fején vörös, hosszú haj sarjadt. Próbálta szokni, hogy egy pillanatra ő, aki mutánsnak született, emberré változott. Még ha csak erre a kis időre is. Semmi nem változott.
Bár mintha egy kicsit gyengébbnek érzékelte volna magát. Egy romos kastély előtt álltak, aztán Dragunov ránézett Lionheartre, pontosabban a királynőre.
- Nemes hölgyem, én királyodnak lovagja felteszé kérdését, hogy a kettő közül melyik jeles helyszínhez köthetőek csodák? Úgy mint gyógyulások, jelenések és szerencsés cselekvések. Bocsáss meg királynőm, de ezen szavakat régies izű beszédem adja nyelvemre. Dühít egy kissé, hogy nem korom és népem nyelvén szólhatok hozzád.
Mondja, és tényleg bosszantja, hogy egy szót sem tud úgy kimondani, hogy ne legyen olyan hangzása, mintha lenyelte volna a Shakespeare összest.

by **Darren Cain** Pént. 19 Dec. 2014, 00:03

Lionheart gyorsan válaszolt a kérdésemre. Csodák és még sok minden. Elég érdekes. Bárcsak tudnék bármit is a két angliai helyszínről. Maga a Szent Grál valószínűleg mindenki számára ismert. Rengeteg történet kering róla és legalább ugyan annyi író és históriás foglalkozott vele. És mindegyikben elég különböző képességekkel és eredettel bír. Megkérdezném róla Lioneartet, de feleslegesnek tartom. Ő úgyis csak a brit verziót ismeri. Mindegy is. Svarog megkérdezi a legnyilvánvalóbb kiinduló pontot. Bár nem tudom, hogy a túlvilágon miféle gyógyulásos csodákat vár, de ki tudja. Bármi elképzelhető. Nem lepődök meg semmin már.
- Balga beszéd! Svarog uram, nem árt önnek egy kis magasztosság! - mondom nevetve a sárkánypofának. Nem értem, hogy nem élvezheti ezt valaki. Nem permanens, szóval akár addig szórakozhatunk is vele. Na mindegy, néhány ember csak nem tud szórakozni. Még megvárom, hogy mit válaszol Svarognak Lionheart, és ha az alapján megvan az utunk akkor elindulok. Nem mintha számítana. A túlvilágon vagyunk. Végtelen időnk van megtalálni. Gondolom nem öregszünk, nem fáradunk és gondolom nem leszünk éhesek sem. Az is biztos, hogy nem engednek ki minket Nimue lelkével, szóval bőven van időnk mindkét helyszínre. Ha semmi kiindulási pontunk sincs, akkor Elindulok balra az úton, mert mért ne.

by **Lady Gaia-Vell** Pént. 19 Dec. 2014, 10:32

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain, Bryan Donohan és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. december 23. (kedd)

Lionheart körbenézett és közben elhúzta a száját, látható volt, hogy igencsak nem szerette azt a szerepet, amit ráosztottak. Egyébként lassanként mindenki észrevehette, hogy nem voltak fegyvertelenek, volt kard és pajzs az oldalukon, és egyszerű láncing rajtuk. Albertnél a saját fegyvere, érezte, hogy az, de valamiért jelenleg az Excaliburnak nézett ki. A terem oldalán pedig teljes vértek sorakoztak, mint ahogyan a legendában is volt, hogy a lovagok rendelkeztek effélével. Odakintről nyerítést lehetett hallani, több állat hangját.
- Ha tudnám dolgunk is könnyebb lenne tán – felelte a nő. – Olybá tűnik mindkét irány egyformán megfelelne számunkra.
Kissé kijjebb sétált a romos területről és elnézett mindkét irányba, egyelőre innen semmi sem látszott, mert azért nem lehetett olyan közel egyik hely sem. Végül is mivel nem született megállapodás, sem ötlet, így balra, azaz nyugatra Cornwall felé vették az irányt. Mivel az út még lovakkal is meglehetősen lassúra sikeredett – aki nem tud lovagolni észrevehette, hogy most mégis ment, mintha minden nap gyakorolta volna életében – mivel a táv nagyon hosszú volt. Másnap a délelőtti órákban érkeztek meg Cornwall tartomány határába. Amit eddigre megtudtak, hogyha itt van a grál, akkor a tartomány központi várában volt, ami helyi földesúr saját vára volt. Kellően zsarnoknak volt mondható, senkit sem engedett a vár közelébe és ellenséges terület volt Arthur királynak és lovagjainak. Egykor sir Bors területe volt mindez, de a lovag, amíg Camelotban volt elvesztette a birtokai feletti uralmat egy puccs kíséretében. Mindazonáltal kellően sok kelta, druida és efféle mágikus lény, szerzet élt ezen a környéken, akik az ősi hitet követték és nem a kereszténységet, mint a földesúr. A lényeg mindenképp az, hogy mostantól ellenséges területen kell majd haladni.

//Tudom, hogy a történések nem felelnek meg a valóságnak, de ez az alvilág úgy formálódott a történelem/esemény, ahogyan szükséges volt.//

by **Danny Long** Hétf. 22 Dec. 2014, 20:59

Nem egészen ilyen próbára számítottam. Talán valami... kisebb kaliberűre. Gondoltam, hogy Nimue komoly veszély, de azt nem, hogy a Grálra lenne szükségünk ellene. És még csak nem is ez az, ami a legjobban feszélyez, hanem az, hogy nem mehetünk a saját alakunkban. Tudom, hogy különböző a túlvilágokon néha egészen furcsa szabályok érvényesek, amikhez ha ott vagyunk, alkalmazkodnunk kell, de ettől függetlenül nincs ínyemre, hogy más személyként kell teljesítenünk a próbát. Ez a gondolat eléggé elfoglal ahhoz, hogy ne válasszak időben, na meg egyébként sem ismerem annyira az Arthur mondakört, hogy felelősen tudjak választani. Így végül Moore ügynök dönt helyettem. Amikor kimondja, hogy Sir Galahad leszek, a szituáció minden kellemetlensége ellenére nem tudok nem elmosolyodni. Lehet, hogy az én műveltségemet minősíti, hogy rögtön a Gyalog Galopp jut eszembe, de azonnal lejátszódik a szemem előtt "Sir Galahad históriája". Rosszabb próbatételt is el tudnék képzelni... De ez csak néhány pillanatig tart, aztán igyekszem megkomolyodni. Láthatóan Lionheart sem értékeli igazán az átalakulást, sőt, egyértelműen ő viseli a legrosszabbul. Nincs ellenállhatatlan ingerem megjegyzést tenni, szóval elengedem a dolgot, és remélem a többiek is így tesznek. próbáljunk inkább minél hamarabb túllenni a dolgon!
A következő pillanatban ismét megváltozik a világ körülöttünk, és egy romos kastély jelenik meg előttünk. Ahogy "Sir Lancelot" megszólal, rögtön realizálom, hogy a helyzet még rosszabb, mint gondoltam.
- A pokolba ezzel! - mondom halkan, szinte csak magamnak, és ezzel meg is bizonyosodom róla, hogy az átváltozással a szavaim feletti uralmat is elvesztettem.
- Fel nem foghatom, mivégre van szükség az átváltozásra! - mondom, majd úgy döntök, hogy inkább csak annyit beszélek, amennyit muszáj. Nagyon frusztráló, hogy nem azok a szavak jönnek ki a számon, amikre gondolok. Persze az átváltozás nyilván szimbolikus jelentést hordoz, és az itteni szabályok szerint van értelme, de ez most kevéssé boldogít.
Próbálok a feladatra koncentrálni inkább. Két lehetséges irány van, amit követhetünk, és mivel nincsenek információink arról, hogy melyik irányban van nagyobb eséllyel a Grál, így mintegy véletlenszerűen Cornwall felé vesszük az irányt. Csendben lovagolok a többiekkel, és készülök az esetleges harcra, vagy bármiféle eseméynre. Ellenséges területen vagyunk, így fokozottan kell figyelnünk.

by **Darren Cain** Hétf. 22 Dec. 2014, 23:32

Mivel senkinek sem volt semmi használható ötlete így Cornwall felé vettük az irányt. Úgy tűnik rajtam kívül nem igazán élvezte senki a lovagosdit. Kár, pedig ha nem élvezed ezt, akkor csak egyre rosszabb lesz. Az igazság az, hogy a különböző istenek, ősi mágusok, varázslók és boszorkányok mind annyival az átlagos halandók felett állnak, hogy nem igazán van értelme ellen állni Szomorú, de ha istenek játékba keveredsz, akkor nem sok lehetőséged van. Egyszerűbb élvezni az abszurditást. Lovagolás közben a hirtelen kapott kardomra nézek. Várjunk, tudok lovagolni. Hm, ez a fogatverseny közben jól jött volna. Miután rájöttem erre, kiveszem a kardomat a hüvelyéből és párszor megsuhintom. Nem nagyon harcoltam még karddal, hiszen nem vagyunk a középkorban, már léteznek hasznosabb dolgok is a világon. Kíváncsi vagyok, hogy most érzem-e majd magamban a kardforgató mestert. Ha jól emlékszem, akkor Lancelot elméletileg az egyik legerősebb lovag volt. Hátha kaptam valami kis hatalmat tőle.
Elég hosszú lovas út után érkeztünk Cornwallhoz. Úgy tűnik itt is van rengeteg bonyodalom. Az örök középkori kedvenc zsarnok földesúr, az örök európai kedvenc vallási konfliktusok megspékelve egy kis adag avaloni lényekkel csak a szórakozás miatt. Remek.
- Barátaim! Javaslom, hogy leljük fel ezeket a druidákat és varázslatos bestiákat! Nyújtsuk segítő kezünket eme misztikus csodáknak az alávaló lorddal szemben! Mit mondtok?!- - őszintén kérdezem, mert nem tudom, hogy az erdő lényei barátságosak-e velünk. De az ellenségem ellensége a szövetségesem alapon minden működhet.

by **Lady Gaia-Vell** Kedd 23 Dec. 2014, 08:45

//Danny sikeresen kihagytál egy kört, elnézted, hogy mire reagáltál Smile

Javítsd, így pedig akkor szombaton kaptok új kört...//

by **Danny Long** Pént. 26 Dec. 2014, 20:46

Ahogy lóra szállunk, kicsit aggódom, mert nem vagyok túl gyakorlott lovas, de ahogy a nyeregben vagyok, rögtön tudom, hogy nem lesz semmi gond. Olyan magabiztossággal indulok el, mintha gyerekkoromtól lovagolnék. Nyilván ez is az átváltozással jár. Ebből arra következtetek, hogy valószínűleg a vívásban is Sir Galahad, nem pedig Peterson Gray adottságaival rendelkezem. Bár a kardforgatásban jóval több gyakorlatom van, mint a lovaglásban, valószínűleg még így is sokkal jobban járok ezzel a verzióval.
Ahogy közeledünk a cél felé, egyre inkább időszerűvé válik eldönteni, hogy mit tegyünk. A földesúr nyilván nem fogja jó szívvel beengedni Arthur királyt és lovagjait a birtokára, így más módon kell kiderítenünk, hogy nála van-e a Grál. Cainnek szerencsére olyan ötlete támad, amit tudok támogatni.
- Sir Lancelot jól beszél. - mondom. - A földesúrtól nem várhatunk szívélyes fogadtatást, de ellenségei talán elég hatalmasak, hogy segedelmükkel bevehessük a várat. Vannak viszont kétségeim. Abban nem kételkedem, hogy e varázslények hajlanának arra, hogy oldalunkon vonuljanak harcba, a kérdés az, hogy van-e időnk megszervezni egy lázadást?

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 27 Dec. 2014, 09:37

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain, Bryan Donohan és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. december 31. (szerda)

Lionheart is bólintott a druidák felkeresésére és arra, hogy a lázadás nem rossz ötlet. A kérdésre, hogy van-e elég idejük felelt.
- Ez a holtak földje, itt évek telhetnek el, míg a valós világunkban csupán percek – felelte. – Úgy vélem, hogy időnk, mint a tenger jó lovagok.
Így igazából úgy nézett ki, hogy a társaság fele megszavazta, hogy menjenek, Albert és Bryan a következő pillanatban eszméletlenül estek a földre, a nő egyből ugrott, hogy ellenőrizze az életjeleiket, pulzust és utána lázat nézett.
- Olybá tűnik az átok erősebben fogant rajtuk – mondta. – Tán a druidák tudnak tenni ellene.
Ezek után, ha a táraság elindult, úgy húsz perc lovaglás után sikerült találni egy szent ligetet. Peterson és Darren már messziről érezték, hogy az erdő szentelt az ősi vallás által, és mágikus. Ott pedig minden bizonnyal druidák is voltak. Amint a szélére értek és beléptek a lovakkal mindenkin kellemes megnyugvás lett úrrá, ahogyan a hely ezt sugározta feléjük. Az erdő közepén egy tisztás volt körülötte patakkal és tóval. Amint megérkezett ide a társaság a fák közül egy alak lépett ki és mély hangján szólt hozzájuk.
Túlvilág - Page 3 2549781-jld_12_14

- Minek köszönhető jó lovagok, hogy e megszentelt földre léptetek s mit akartok itt? – kérdezte.
Egyelőre nem tűnt támadónak, csak érdeklődőnek, aki tényleg nem értette, hogy mi az oka, hogy bárki is az ő ligetébe tévedt.

by **Danny Long** Kedd 30 Dec. 2014, 23:31

Úgy néz ki, hogy a társaság egyetért Cain tervével, és, mint kiderül, az időtényező sem komoly probléma, így már indulnánk is, felkeresni a druidákat, amikor a Kapitány, és titokzatos legújabb társunk ájultan leesik a lóról. Lionheart rögtön ellenőrzi, hogy élnek-e, így én nem ugrom - csak zavarnám - de feszülten figyelem, hogy mi történik. Az hamar kiderül, hogy életben vannak, de az eszméletvesztésük nem is pillanatnyi. Nem az aggaszt a legjobban, hogy cipelnünk kell őket - bár ez is kellemetlenség -, hanem hogy a Kapitány, vagyis Arthur király kiesett, még azelőtt, hogy akár a szövetségeseinkkel találkoztunk volna. Abban bíztam, hogy ő fogja majd motiválni a varázslényeket, de ezek szerint tőle nem számíthatunk lelkesítő beszédre. Csak remélhetjük, hogy mi is elegek vagyunk (illetve Arthur ájult teste elég meggyőző).
Jobb híján útnak indulunk a vadon felé, és alig húsz percbe telik, amíg találunk egy szent ligetet. Nem nehéz felismerni, messziről süt belőle a mágikus energia. Ahogy átlépjük a liget határát, azonnal nyugalom árad szét bennem. Nyilvánvalóan a szent mágia hatása, és nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy nem viszonyulnak hozzánk ellenségesen a helyiek. Ez máris jó kezdés. Ahogy megérkezünk az erdő közepére, nem kell sokat várni, hogy fogadjanak minket. Egy öregember lép elő a fák közül, aki maga is úgy néz ki, mintha fából lenne. Mivel se Lionheart, se Cain nem szólal meg, magamra vállalom a feladatot, hogy tárgyaljak a liget urával.
- Légy üdvöz! A nevem Sir Galahad, társaim pedig Lady Guinevere és Sir Lancelot. Eszméletlenül továbbá Sir Gawain, és maga Arthur király. A Szent Grál nyomában járunk, és azért jöttünk, hogy két ügyben a segítségedet kérjük. Egyrészről királyunkat, és lovagtársunkat átok tartja eszméletlenül, és felébresztésük nem áll hatalmunkban. Másfelől pedig ostromra készülünk. Gyanúnk szerint elnyomótok, a bitorló földesúr őrzi a Grált. Arra kérünk, hogy csatlakozz hozzánk, hogy együtt megszerezhessük az ereklyét, és kivívhassuk néped szabadságát Arthur király nevében!
Nyugodtabb lennék, ha Lionheart vállalta volna a szószóló szerepet, mert ő nyilván jobban tisztában van a helyi viszonyokkal. Így csak remélhetem, hogy nem mondtam valami ostobaságot.

by **Thorhalla** Szer. 31 Dec. 2014, 00:01

//Mivel csak a játékosok harmada írt, így nem tudok kört váltani.. legkésőbb vasárnap lesz új kör, vagy ha a többiek előbb írnak.//

by **Svarog** Csüt. 01 Jan. 2015, 09:01

Svarog elhúzza a száját Darren szavaira. Valami gorombaságot akart mondani, de helyette olyan szöveg jött ki a száját, mintha egy rossz paladin magyarázott volna.
- Jó Darren lovag, tényállásom szerint néha a modortalanság élesebb penge mint a legjobb acél, és ugyanolyan húsba vágó. És én azt mondom, hogy a királyért lázítsuk fel ezen csodalényeket. Elvégre, mint ahogy a közmondás mondja, amit egy távoli utazótól hallottam. Ki az ellenségem alá borsot tör, az nemes harcostárs lehet a harcmezőn. A királyért és a hazáért induljunk! Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés! Az éj közeleg, kezdődik az őrségem! - Hirtelen próbaképpen elkezd idézni mindenféle fantasy és középkori filmből. - Vörös az ég alja, vért ontottak az éjjel. Oly balgán hangzanak ezen hősi mondatok az én számból, jó uraim. Javaslom, hogy induljunk.
~Mielőtt ki nem rókázom nem csak a Shakespeare összest, hanem a teljes Tűz és Jég Dalát, Gyűrűk Urát és az Excalibur bővített kiadást!"
Albert és a másik fickó elájultak, így csak így négyen folytatták a küldetésüket, hamarosan egy szent ligetbe érkeztek. Svarog úgy érezte, hogy megtud békülni az emberi alakjával, sőt ez a régies beszéd is inyére való. Annyira nyugodt volt, hogy lehet hogy marad, szerez magának egy kastélyt. Szolgálólányoknak fog fattyakat nemzeni, és élvezni fogja.
A töprengéséből egy hirtelen előbukkanó alak, egy druida szakítja ki, aki megkérdezi, hogy miért toppantak be a kéglijébe.
- Én nevem Dagonet, a sárkánylovag - köszönti a druidát Svarog. - Messze földre eljutott híretek, és ily hatalmas teremtményeknek nem kellene rabigában nyögnie. A földesúr hatalmát segíthettünk megtörni, megszerezzük a Grált. Újra szabadok lesztek, saját törvényetek szerint élhettek. Hatalmas druida - térdre omlik, előhúzza a kardját és a tenyerén a druida elé emeli -, neked ajánlom kardomat.

by **Darren Cain** Pént. 02 Jan. 2015, 22:26

Lionhearth megerősíti azt, hogy itt lassabban telik az idő. Kicsit elmosolyodok. Mielőtt mennénk tovább, vezetőnk és a csávó, akit itt találtunk összeesik. Remek, ez így vicces lesz. Bár talán a druidák így még inkább segítenek majd nekünk, hiszen Arthur nagy király fekszik ott eszméletlenül. Csak segítenek majd neki. Húsz perc lovaglás után megérkezünk. Már előre éreztem, hogy szent liget felé haladunk. Ahogy megérkezünk, nyugalom lesz úrrá rajtam. Úgy tűnik a liget "ura" is felbukkan aki maga. Mintha megelevenedett fa lenne. Annyira elcsodálkozok rajta, hogy még megszólalni is elfelejtek, így Peterson-é a megtiszteltetés. Kíváncsi vagyok milyen reakciója lenne rá, ha maradt volna fekete maradt volna. Voltak egyáltalán feketék Camelotban? Majd meg kell egyszer érdeklődnöm. Könnyed rasszizmust félre söpörve, miért mondta azt, hogy ostromolni megyünk? Én úgy voltam vele, hogy bemegyünk, megszerezzük a grált, megöljük a földesurat és ennyi. Esetleg lovagi tornán legyőzzük a bajnokát. De végül is, egy ostrom menőbb. Svarog meghajolva a kardját nyújtja a druidának. Rendben, jó neki, de én nem kötelezem el magam ilyen gyorsan. Az se biztos, hogy ezt a druidát egyáltalán érdeklik a dolgok. Ez a liget elég békés. Megvárom a fejleményeket. Ha Lionhearth maga is meghajlik, akkor én is követem. Vagy csak oldalba bök. De addig hadd halljuk a druida válaszát.

by **Lady Gaia-Vell** Vas. 04 Jan. 2015, 09:21

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain, Bryan Donohan és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2015. január 8. (csütörtök)

Miután mindenki bemutatkozott, vagy éppen bemutatták a férfi is megszólalt.
- Glastenen vagyok, Cornwall szent ligetének őrzője – mutatkozott be.
Valamiért mindenki tudta, hogy a neve keltából lefordítva Skarlát Tölgyet jelent. A két eszméletlenhez fordult és lehajolva, letérdelve vizsgálni kezdte őket. Jó néhány percet töltött így, mielőtt visszafordult volna a társasághoz.
- Az átok mi sújtja őket nagyon erős – felelte. – Az én erőm itt már kevés, bárki is küldött titeket e helyre a kehelyért jól tette. Csupán az mentheti meg őket a haláltól.
Kissé lassan beszélt, roppant ráérősen, mintha számára az idő más lenne, mint a megszokott.
- Igen, úgy szólnak vándorok, hogy a kehely valóban ott van. Jómagam nem sokat tudok szólni a megyében zajló történésekről. Igyekszem távol maradni az intrikáktól s békességet találni a természetben.
Peterson szavaira elgondolkodott.
- Félnapnyi járóföldre, mi lóval két-három fertályóra csupán, van egy falu. Ott keressétek Caswyn-t a falu kovácsát – magyarázta. – Ő az, ki harcosokat keres s támadást indítana a bitorló ellen. Mi társaitokat illeti, hagyjátok itt őket, gondjukat viselem s próbálkozom életben tartani lelküket visszatértekig.
Ajánlotta fel a társaságnak ezt a lehetőséget.

by **Svarog** Szer. 07 Jan. 2015, 10:56

Svarog egykedvűen fogadta, hogy a druidának nem kellett a kardja. Bár ez jobb is, az lett volna a rosszabb verzió, hogy ha Glastenen egyszerűen fogja és kiveszi a kezéből. Megtartva magának, aztán még Dragunovot is elküldi a fenébe.
Megvonta a vállát, visszavonta a kardot a hüvelyébe, és felállt. Glastenen, másnéven Skarlát Tölgy megnézni az eszméletlenül heverő többieket. Kiderül, hogy őket csak is a Grál erejével lehet megmenteni, ami tényleg Cromwallban van. Jó, még egy ok, hogy megszerezzék. A férfi nem akarta látni, hogy meghal Albert, az egyik legjobb barátja.
Beszélni akart vele utána néhány kényes témáról. Mondjuk munkaügyben, vagy ilyesmiben.
- Köszönöm jó druida. Azonnal elindulok a faluba, és mikor legközelebb találkozunk, már a Kehelyel fogunk visszatérni. Ha a jó kovács megtudja, hogy törvényes királya, a nagy Arthurnak életéért kell kardot rántania, akkor bizonyos, hogy bátrabb lesz. Ég áldjon Skarlát Tölgy, és szívből köszönjük a segítséget. Hölgyem, indulhatunk?
Fordult Lionheart, pontosabban Lady Guinever felé.

by **Darren Cain** Szer. 07 Jan. 2015, 22:24

Új druida barátunk bemutatkozik, Skarlát Tölgynek hívják. Vagyis Glastenen, kelta nyelven. Eddig elég jó erősítést ad ez a lovag dolog. Kíváncsi vagyok, hogy miket tudok még. Na mindegy, nem ez a fontos. Glastenen elmondja, hogy az ájultakat csak a Grállal lehet őket meggyógyítani. Nem meglepő, hiszen ha tényleg erősebben hat rájuk az átok és az átkot csak a Grállal lehet megtörni, logikusan következik ez. Úgy tűnik a druida maga nem harcol, ami nem meglepő. Bár talán rábírhatnánk, de nem akarom kikényszeríteni belőle. Az nem vinne közelebb a lovagi értékekhez. Persze ez érthető is. Nem sok köze van a dolgokhoz. Ha bajba lenne, biztos segítségért fordult volna már. Nem hibáztatom. Viszont tovább irányítja kis csapatunkat olyanhoz, akinek viszont kell harcolnia, mégpedig egy kovácshoz a közeli faluba. Nekem megfelel így hangzásra. Ez is valamennyi segítség. Még azt is felajánlja, hogy itt hagyjuk a kidőlt tagjainkat. Nekem megfelel. Lionhearth-ra nézek, hogy ő is benne van-e. Ha ő is igent mond, vagy jelez akkor a druidához fordulok.
- Köszönjük a segítséget Glasteten, Cornwall szent ligetének őrzője. Mélyen lekötelez minket és az adósai vagyunk. Legyen továbbra is ilyen nyugodt, békés és szent ez a liget, mint most.- mondom egy fej hajtás közben. Ezután végignézek a társaságon, hogy készek-e az indulásra. Még egy felkelést kell szerveznünk.

by **Danny Long** Csüt. 08 Jan. 2015, 01:42

A bemutatkozásunk után a druida is bemutatkozik. Először a Kapitánnyal, és a zavart férfival foglalkozik, és percekig vizsgálja őket. Az, hogy egy ekkora hatalmú lény ilyen sokáig vizsgálja őket, kissé nyugtalanító. Amikor felnéz, meg is erősíti a gyanúmat, hogy az átok nagyon erős. Persze milyen is lenne, végtére is Nimue lelkének darabjai vannak bennünk. Az viszont, hogy elvesztettük az Arthurunkat, csökkenti a siker esélyét. Persze nincs választásunk, muszáj folytatnunk, amit elkezdtünk.
Szerencsére az után is barátságos marad, hogy elmondom neki, hogy pontosan miért jöttünk. Ráadásul azt is megtudjuk tőle, hogy a Grál valószínűleg itt van, ami jó kiindulási pont. Azt kicsit sajnálom, hogy ő nem vesz részt a harcban, hiszen nyilvánvalónak tűnik, hogy hatalmas az ereje, ugyanakkor irigylem is kissé, hogy megteheti, hogy a természet békéjébe visszavonulva kivonja magát a harcból. Elmondja azonban, hogy kit kell keresnünk, ha mozgósítani akarjuk az ellenállókat, és felajánlja, hogy vigyáz a két eszméletlenre. Már ez is hatalmas segítség.
- Köszönjük a segítséged, nemes Glastenen!
Ezután nem is húzom az időt, hanem a többiekhez fordulok.
- Ne késlekedjünk! - mondom.
Ha összeszedelődzködünk, és elindulunk, akkor szólok újra hozzájuk:
- Legyünk óvatosak! A bitorló kémei bárhol ott lehetnek, és a falu már bizonyára az ő területe.

by **Lady Gaia-Vell** Csüt. 08 Jan. 2015, 10:10

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Darren Cain, és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2015. január 12. (hétfő)

- Itt fogok e helyen várni visszatértekre – köszönt még el a druida.
A négy főre fogyatkozott csapat pedig útnak indult a megfelelő irányba. Ha eddig nem is tudtak GPS, térkép, vagy esetleg iránytű nélkül tájékozódni, most meglepő módon értettek ahhoz is, hogy a napot, a mohákat és egyéb növényi tényezőket megismerve megtalálják a megfelelő irányt. Ennek hála nem tévedtek el. A következő úgy három óra meglehetősen nyugodt volt, kétszer láttak csak járőröző katonákat, de a hely kiépítése miatt könnyedén ki lehetett mindezt kerülni. Késő délután volt, mire meglátták a kelta települést a távolban, mint általában ez is magaslatra épült, fallal volt körülvéve. A városka közelébe való érkezést segítette, hogy eddigre sötétedni kezdett, így kevésbé volt feltűnő az, hogy megérkeznek oda.
Túlvilág - Page 3 Keltdorf

A kapu eddigre már zárva volt és a város körüli földeken sem láttak senkit már dolgozni. Mindezek után, ahogyan részben várható volt, meg is állították a négyest, láthatóan pedig nem is ismerték fel őket.
- Ejj vándorok, megállj! – mondta ízes tájszólással a kapuőr. – Kegyelmeitek mit keresnek e kései órán városunk kapujában?

by **Darren Cain** Hétf. 12 Jan. 2015, 02:31

Nem akartam kijavítani Peterson-t, hiszen eddig is ellenséges területen voltunk. Már nem is kevés ideje. De mindegy, ideje indulni. Ez előző költői kérdésemre is kapok egy választ. Bár nincsen semmi tájékozódási eszközünk, ennek ellenére is könnyedén tájékozódunk. Jó dolog ez a varázslat. Sokáig lovagolunk és közben még kétszer katonákkal is találkozunk. Szerencsére még mindig az erdőben vagyunk és könnyedén el tudunk bújni. Kíváncsi vagyok, hogy Glasteten segített-e ebben. Nem tudni milyen erős, lehet, hogy az erdőt a segítségünkre küldte. Persze, lehet, hogy csak képzelődök. Mindegy is. Sötétedéskor érkezünk a faluhoz. Már senki sincs a földeken, mivel még a kapu is be van zárva. Hát, így nehezebb lesz bejutni. Bár annyira nem aggódok. Ha a druida tudott a kovács szándékáról, akkor a kovács valakinek beszélt róla. Szóval, biztos vannak szövetségeseink. Sőt, lehet, hogy néhány őr is velünk lesz. Ki tudja? De először csak egy dolog.
- Üdvözlégy! Én és társaim egész nap lovagoltunk. Úton vagyunk messzi földekre és csupán megpihennénk pár napra, hogy paripáink és jómagunk is újult erővel vághassuk neki utunk hátralévő részének. Nemet mondana pár fáradt utazónak?- felelek a kapuőrnek, mivel egyik társam sem teszi. Remélem nem rontottam el nagyon.

by **Danny Long** Hétf. 12 Jan. 2015, 02:38

Az út során teljesen magabiztosan tudunk tájékozódni a természetben, ami már meg sem lep. Végül is lovagok vagyunk, akik rengeteget utaznak... Nagyjából három óra telik el, mire megérkezünk a város közelébe. Ekkora már sötétedik, így a kapu már zárva van. A sötét miatt valószínűleg senki nem vett észre minket, amíg el nem értünk a kapuig, ott viszont megállítanak. Tartok egy kissé attól, hogy nem fognak minket beengedni, de az őrök láthatóan nem ismernek fel. Ezzel szerencsénk van, és jó, ha ez minél tovább így is marad. Ha felismerne, jó eséllyel rögtön lefognának minket, és a földesúr elé vinnének. Ennek a találkozásnak is eljön majd az ideje, de előbb még el kell intéznünk néhány dolgot.
Ezúttal Lancelotunk veszi kézbe az irányítást, ami meg is felel a szerepének. Én sem értek sokkal jobban a helyi illemhez, mint ő, de az az érzésem, hogy kicsit túlzásba vitte a dolgot azzal, hogy rögtön kijátszotta a "fáradt utazó" kártyát. De talán még nincs olyan késő, hogy túlságosan gyanús legyen pár utazó érkezése.

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 12 Jan. 2015, 10:29

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Darren Cain, és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2015. január 16. (péntek)

A városőr Lancelot szavai után némileg habozott, hogy idegeneket engedjen be ebben az időben, főleg ennyire későn, de végül is kinyitotta a kaput és betessékelte a négyest. A kezével az egyik nagyobb épületre mutatott, ami mellett még volt két másik ló is kikötve.
- Az a fogadó, ott eltölthetitek az éjjelt – mondta.
Mivel egészen kicsi volt a falu, így a helyi kovács épülete is látszott, a falu közepén volt az épülete, úgy kialakítva, hogy feltudja a helyet igencsak magas hőmérsékletre fűteni azt a fémek megmunkálásához. Az ivó két szintes épület volt, egészen nagy alapterülettel, valószínűleg nem is fogadó volt az eredeti funkciója, sokkalta inkább városháza vagy ehhez hasonló. Mindenesetre volt mellette hely, a lovakat is ki lehetett kötni.
- Szeretném remélni, hogy azon hátasok nem a bitroló embereié – szólalt meg Lionheart. – E hely túl szegény, hogy a falusiak lovakat mondhassanak sajátjuknak.
A nő a társaira nézett, hogy mit mondanak, majd ismét megszólal.
- Most keressük fel a kovácsot, vagy e feladat várhat reggelig?
Érdeklődött, ha a kovácsot mondják a férfiak, akkor elindul arrafelé, ezen esetben a társaság éppen a hazainduló férfit látják meg az épülete mellett, de a férfi nem v szi őket észre.
Ha azonban a kocsmába mennek, akkor a nő indult volna előre, majd megtorpant, az illem szerint nem mehetett be elsőként. Ha valaki megteszi, akkor egy megszokott középkori ivó fogadja őket. Azoknak nyoma sem volt egyelőre, akiké a ló lehet, főleg parasztok és favágók voltak bent jelenleg. Úgy tíz fő. A beérkező négyes pedig igencsak megbámulnivaló társaság volt. a fogadós is elősiet.
- Hölgyem, jó uraim! – hajolt meg. – Mivel szolgálhatok?

by **Danny Long** Kedd 13 Jan. 2015, 01:55

Az őr elgondolkozik ugyan egy kicsit, de végül nem kérdezősködik, egyszerűen csak beenged minket. A fogadó irányába mutat, mi pedig megköszönve a segítséget, el is indulunk arra. A fogadó jókora épület, és igencsak hívogatónak is tűnik, mert nagyon rám férne mer egy sör meg valami étel. Viszont Lionheart felhívja valamire a figyelmem. Ha a helyiek tényleg annyira szegények, hogy nincsenek lovaik, akkor a logika azt diktálja, hogy a kikötött lovak katonákhoz tartoznak.
- Én nem nem bíznék nagyon a szerencsénkben, hölgyem! - mondom - Azt javaslom, keressük fel a jó kovácsot, még mielőtt nagyon felhívnánk magunkra a figyelmet!
Ha a többiek nem ellenkeznek, arra indulunk el, és szerencsénk van, mert meg is látjuk a kovácsot, amint épp hazafelé tart. Nem akarom megijeszteni, ezért csak akkor szólítom meg, ha már elég közel értünk ahhoz, hogy észrevegyen. Persze csak akkor, ha addig nem szólalt meg senki.
- Szép estét neked! Te volnál Caswyn, a kovács?
Ha valóban ő az, és megkérdezi, kik vagyunk, halkan így felelek:
- Glastenen küldött minket hozzád. Beszélhetnénk valahol, távol a figyelő szemektől?

by **Darren Cain** Pént. 16 Jan. 2015, 01:40

Egyszerűen bejutunk, hiszen mért ne engednének be minket. Négy darab fáradt utazót senki sem utasít vissza. Gondolom. Bent rögtön meglátjuk a fogadót, mivel a az őr rámutat. Előtte lovak vannak, amik Lionhearth szerint a földesúr embereié. Logikus, minek jönne bármilyen falusi lovon a kocsmájukhoz? Ennyi séta senkinek sem árt. Graysonnal viszont nehezen értek egyet. Abban a pillanatban felkeltettük a figyelmet, ahogy bejöttünk. Innen már a földesúr emberei tudni fogják, hogy itt vagyunk. Egyszerűbb lenne most megölni őket. Arról nem is beszélve, hogy a lovainkat így is ki kell kötnünk valahol. Tehát ahogy mi rájöttünk, hogy itt vannak, ők is rá fognak jönni. Főleg, ha a kovács házánál hagyjuk a lovakat.
- Engedje meg, Sir Galahad. Eléggé felkeltette e falu jó embereinek figyelmét a megérkezésünk. Ha csak nem tudjuk pompás paripáinkat elrejteni, akkor ellenfeleink is tudni fogják, hogy itt vagyunk. Egyszerűbb, ha most meggyőződünk, kiké a paripák a kocsma előtt. Ha nem az ellenségünké, akkor nyugodtan felkereshetjük Caswyn jóurat. - mondom a fekete férfinak, majd halkan folytatom - Ha pedig mégis a bitorló kutyáié, akkor halkan eltemethetjük őket és azzal is előrébb vagyunk. - Miután kimondom a végét, már meg is bánom. Mi valami lovag szerű dolognak kéne, hogy legyünk. És én most javasoltam orvgyilkosságot. Remélem nem szegtem meg semmi szabályt. A többiekre hagyom a választást, csak a saját véleményemnek is hangot akartam adni.

by **Lady Gaia-Vell** Pént. 16 Jan. 2015, 09:30

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Darren Cain, és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2015. január 20. (kedd)

Lionheart is bólintott Darren szavaira és már éppen megszólalt volna, amikor Svarog egyszerűen lefordult a lováról, majdnem teljesen eszméletlen állapotban.
- Menjenek a kovácshoz – mondta. – Én utánajárok a többinek s próbálok tenni valamit a jó lovaggal is.
Így ezek után mehetett mindketten a kovácshoz. Mire odaértek láthatták, hogy a fogadóból jöttek ki ketten és segítettek a nőnek, aki bármennyire is nehezen, de tartotta a szerepét és nem ő kapta fel Svarogot és vitte be magával.
Az odaérkezés után a kovács végignézett a pároson, majd lassan bólintott és ezzel egy időben szólalt meg.
- Én volnék jó uraim – felelte. – De ma már nem tudok ügyükkel foglalkozni, mint láthatják imént zártam be, s térnék pihenőre otthonomban. Pirkadattól jöhetnek a holnap folyamán.
Ezzel már indult is volna el, de Peterson ekkor mondta ki, hogy ki küldte őket. A férfi egy pillanatra megtorpant.
- Jer velem jó urak! – intett a kezével.
Ha a két férfi követi, akkor a saját házához viszi el őket, ami nem volt messze alig két házzal odébb. Úgy tűnt, hogy felesége nincs a férfinak, a ház kicsi volt és takaros, lényegében egy nagyobb helységből állt, ahol egyszerre megvolt az étkező, nappali és háló is. A dézsa, ahol mosakodni tud a házon kívül volt. Egyetlen kis szoba nyílt a főszobából ez spájz. Innen hozott ki sajtot, egy kis húst és lepényt, illetve bort és két plusz fapoharat. Ezeket tette le a páros elé is.
- A druida küldött – gondolkodott el. – Mi az, miben ismét szolgálatára lehetek a bölcs öregnek?
Kérdezte, úgy tűnt ebből, hogy sokszor kérheti a segítségét és tényleg nem tudja, hogy éppen miért is.

by **Bryan Donohan** Pént. 16 Jan. 2015, 16:56

Csendesen követem az eseményeket, majd megmakacsolom magam s nem válaszolok az illetékes férfinak. Ráadásul király lettem. Hát ez egyre jobb és jobb.
-Szóval király volnék vagy mi a szösz?
Ennyit kérdezek, majd az ökölbe szorított kezem a szám elé helyezem, hogy visszafogjam a nevetést amikor Lady Guineveret hirtelen nővé műtik. Ezt nem nevezem, hogy mikre nem képes a mai technika. És nekem van másik szemem, egy csoda volt immáron két szemmel csodálni a világot, felemelő érzés nem is tudnám hogyan leírni, az elképesztő volt a legjobb szó rá. Még egy kőszívű tuskó is meglepődne azon, ami történt. A bámulatom miatt ismét csendben maradtam és amikor szóhoz jutnék hirtelen összesek s elsötétül előttem a világ.

/Nagyon, nagyon sajnálom, hogy eltűntem. Nincs rá mentségem, meguntam a fórumos szerepjátékokat. Igen tudom, hogy szólhattam volna az én hibám, de most ismét megjött hozzájuk a kedvem. Remélem azért nem haragudtok annyira/

by Ajánlott tartalom