Seattle (Amerikai Szövetséges Államok)

Seattle az Egyesült Államok északnyugati régiójának (Pacific Northwest) legnagyobb városa Washington államban, Puget Sound és a Washington-tó között terül el, 174 km-re délre a kanadai határtól.

Az egyetemen Such tervei szerint könnyen talált Magnetohoz közeli kapcsolatokat, már korábban hallotta, hogy szinte minden felsőoktatási intézményben lehet ilyen csoportokra bukkanni, ha elég figyelmes valaki, nem meglepő. Egy feladatot is könnyen megkapott, találkozó Magneto egyik emberével és a nyomornegyedben megbúvó rebellis csoport likvidálása. Már hallott a vírus érdekes hatásairól, a születendő gyerekek génállománya eltorzult, mivel a szüleik génállományát a vírus befolyásolta. Öntudatra ébredő csecsemők, nem mutáns gyermekek, mágiahasználók, korcsok. Főleg a mágikus mutánsok, az állítólagos mágikus mutánsok. De a Mutáns Testvériség egy képzett embere nagy előnyt jelent.
Tizenöt perccel előbb megérkezik a találkozási helyre és vár, figyeli a környezetet. Ruhája egyszerű de ellenálló anyagokból van, fekete farmer nadrág, egy acélbetétes bakancs, vörös póló, rajta a kígyómintával, bőrkabát. Az egyik árnyékban várja amíg a másik megérkezik, mikor biztos a dolgában előlép és üdvözli Magneto emberét.
- Mi a terv? A város külső részeiben három millióan lakhatnak, annak egy jelentős része szegénységben, nyomorban. Nem lesz olyan egyszerű őket előkeríteni, de neki biztosan sikerülni fog.

Szeráf, már csak ezt a nevet használja. Magneto is így szólítja és Testvériség többi tagja is. Nem örül, hogy a tél kellős közepébe küldik, de hát a világ barátságtalan. Főleg az emberek világa. Állítólag olyan furcsa lények jöttek látra mostanában, amik félig mutánsok vagy valami ilyesmi. Már az anyjuk hasában úgy gondolkoznak, mint mások 4-5 évesen. Vannak mágiahasználók is, most úgy néz ki, velük lesz dolga Szeráfnak. Magneto elküldte, hogy derítse ki, mi is zajlik Seattle külvárosában. Jellemző, hogy a renegátok mindig a nyomornegyedben húzódnak meg. Ahova valók.
Genosha-ról érkezett egy társa. Bunyózhatott, mert sérült az orra. Magneto azt mondta róla, hogy manipulálja a valóságot. Ez jól hangzik, de majd a gyakorlatban kiderül, mire is jó. Az álcázásban is jó, ez már kézzelfoghatóbb képességnek tűnik. Biztos még nem fejlesztette ki, mikor eltörték az orrát...
Miután felismerték egymást a korábban megkapott arckép alapján, nem kell bemutatkozás. Jobb, ha minél kevesebb hangot hallatnak, ez már ellenséges terület. Egyből a lényegre térnek.
Szeráf körülnéz és senkit nem lát, aki hallgatózna, de mégis jobb a kódolt üzenet.
- Ahogy M mondta. Megyünk és megmutatjuk.
Kezével int is és a memorizált térkép alapján a gettó felé indul.

Szeráf szavához híven elindult a nyomornegyed felé. Seattle nem egy nagy város és nincs túl sok lakosa sem. A szegények kiszorultak a szélére, a város délnyugati részére. Ott vannak azok is, akiket ők társával keresnek.
Nem is lehet eltéveszteni a kerületet. Ahogy Georgetown civilizált utcái véget érnek, egy kerítés mögött ott húzódik a gettó. Emeletes házakból sokkal kevesebb van, azok is meg vannak rongálva. Bombanyomok, lövések okozta bemélyedések, kosz és ocsmány falfestések. A vaskerítésben talán áram is van, a tetején szögesdrótok.
Szeráf odamegy a bejáratot őrző fegyveresekhez és elmondja, hogy a Mester küldte őket egy lázadó csoport ellen. Az őr beengedi őket és innentől magukra vannak hagyva. Bent már nincs hadsereg, nincs békefenntartó testület, se rendőrség. Dílerek, koldusok, bűnözők és renegátok viszont annál nagyobb számban akadnak.
Mivel mágiahasználók a keresett csoport tagjai, olyanokat kell figyelni, akik elég gyanútlanok ahhoz, hogy a mágiát nyilvános helyen használják. Aztán talán majd elvezetnek a főnökükhöz.
Szeráf különösen éles szemével pásztázza a sarkokat és az utcákat, az autók melletti és mögötti mozgásokat, az ablakokat. Egyelőre nincs semmi, ami nyomravezető lehetne. Az, hogy gyíkszerű, kéklábú vagy rovarszemű emberek szaladgálnak, semmit nem jelent. A vírus hatása lehet, hogy ennyi furcsa szerzet van.
- Szerintem menjünk a kikötőbe! - súgja társának. - Ideális helynek tűnik ahhoz, amit keresünk.
Ezzel a lendülettel elindul egy kis utcán, ami poros, mocskos, néhány autó áll benne. Mindnek kiszedték a kerekét, a legtöbbnek a belsejét is. Az egyikben egy döglött macska bűzlik, gyorsan tovább is sietne a szörnyű szag elől, de meglát valami csillogót a macska mellett.

Ez a sok nyomorék génkorcs csak úgy menekül, pedig még nem is tudják, kik érkeztek közéjük. Igaz, a koldusrétegből így is kilóg a páros, már csak a normális öltözet miatt is. A szárnyakat persze Szeráf hátracsatolta a Testvériségnél kifejlesztett hajlékony tartóval. Nem kell a feltűnés.
A távolban, a kikötő felé egy nagy robbanás felhőjét látta. Felverődött a por, remegett az út és a házak, majd egy villámgyorsan érkező lökéshullámtól mindketten a földre kerültek.
Miután Szeráf visszanyerte az eszméletét, egyből felpattant. Látta, hogy Such is magához ért és mindketten körülnéztek. A robbanás hatása nem igazán látszott. Nem voltak összeomlott épületek, csak kicsit romosabb volt minden. Mintha eltelt volna 5-10 év.
Ráadásul más volt az időjárás is. A januári havat egy fülledt tavasz váltotta fel. Lógott az eső lába és mindenfelé növények nőttek. A házakat futónövények lepték be, de a földet is benőtte valami. Mi a fene történt itt?
Megfordulva jött a másik meglepetés. A kerítésen kívül, Seattle városában már csak az épületek romjai maradtak, amit dzsungel nőtt be. Talán valami időbomba volt? Valami mágia?
- Keressünk egy újságot! - szólt Such-hoz és figyelte, hátha a kellemesen meleg tavaszi széljárás arra fúj egy lapot, amiről kiderül, milyen évet írnak.

Hosszas séta után Szeráf végre meglátott valamit, ami újságnak látszott. Egy épület bejáratán hevert a tárgy. Ahogy közelebb ment, látta, hogy nagyon régi, megsárgult papírból készült és valamilyen ismeretlen nyelven írták. Semmit nem értett belőle. Ebből nem lehet kiolvasni az évszámot, sőt semmi mást sem.
A képek viszont nagyon érdekesek voltak, valami polipot és egy furcsa emberszerű lényt ábrázoltak. A polip fejrészének közepén egy nagy szem nézett vissza rá, az ember pedig olyan volt, mintha megpróbálták volna felszeletelni, de még összetartja a bőre. Ilyen lények sosem éltek Seattle-ben, de a világ más részén sem lehetett róluk hallani.

Szeráf hallott már párhuzamos univerzumokról, másik idősíkokról is és olyanokról, akik tudnak ezek között utazni és másokat utaztatni. Talán valami ilyesmibe kerültek? Such-hoz fordult:
- Az első szembejövővel szóba elegyedünk és finoman a kikötőre tereljük a szót. Ott volt a robbanás. Ha valami megmaradt belőle, ott biztosan tudják, mi történt.

Ahogy halk lépteikkel egyre beljebb kerültek a nyomornegyedbe, a lecsúszott réteg díszítőelemeibe, a graffitikbe és a kiragasztott poszterekbe futottak bele. Egyikből sem tudtak sokat kivenni, jóformán bármi lehetett rajtuk. Olyan volt ez az egész, mint egy ugrás a jövőbe. Ráadásul találtak egy-két csontvázat is, amiken már egy szem hús sem maradt. Talán a madarak és egyéb kóbor állatok rágták le róluk, de Szeráf lassan azon sem lepődött volna meg, ha kannibál társadalmat találna itt. Az őserdei környezet adott hozzá.

Elérkeztek egy olyan részhez, ami egészen lakhatónak tűnt és Magneto küldötte remélte, hogy itt már találnak valakit, aki némi információval szolgál. Persze azt úgy kell belőle kihúzni, hogy semmit ne sejtsen...

Szeráfnak feltűnt, hogy alig vannak autók. Mintha száműzték volna innen a járműveket, kivéve azt a néhány roncsot, ami maradt. Voltak viszont furcsa benyomódások a talajban, amik inkább emlékeztettek valami hatalmas csizma nyomára, mint járműére. A falakban a golyónyomok mellett hosszabb vágások is voltak, amilyeneket az égető lövedékek, mint például a lézer is hagynak.
- Hát üdv a háború utáni gettóban - gondolta magában.
A kabátját eddigre már kigombolta, mert a téli utazásból egy fülledt tavaszba csöppentek. Ajkait kezdte összeszárítani a meleg és igényét érezte egy hűsítő italnak. De ilyennel persze nem fog itt élni, ki tudja, milyen az ivóvíz állapota. Vagy hogy van-e egyáltalán?
Szeráf éles szemeivel már nagyon távolról észrevette a gyümölcsfát és a róla szemezgető lányt. Hosszú idő után végre két élőlényre bukkantak, akik közül az egyik információval, a másik tápanyaggal szolgálhat.
Jó alakú, fiatal lány szedegetett a lelógó ágakról könnyű ruhában, 1-2 tetoválással. Az arca inkább élettelennek tűnt, mint életuntnak.
Szeráf intett társának, hogy kövesse és halk léptekkel elindult a fa felé. Szemeit a gyümölcsökön tartotta, hogy ha a lány esetleg észreveszi, úgy gondolja, egyszerűen megéheztek és nem fog gyanút.

Such aztán tudja, hogy kell köszönni - gondolja magában Szeráf a kődobásra. Most ott állnak szemben valami kis pondróval, aki fegyvert fog rájuk. Más körülmények között már lángolna, de most információért jöttek. Más a terv.
Lézerfegyver itt a nyomornegyedben. Ha ez még az egyáltalán. Ráadásul az almák vagy mik közül kapja elő. Ilyen veszélyes errefelé a bevásárlás? Így is van. Dögöljön meg a sok kis nyomorult... Szeráf felháborodik azon, hogy egy ember fog rá fegyvert és ő nem pusztíthatja el. Sőt szóba kell állnia vele.
- És honnan tudjuk, hogy te nem az vagy? Mi keresnivalód van itt egyáltalán?
Kicsit érződik a sértettség a szavain, de utólag esik le neki, hogy így aztán biztosan nem kelti egy tanácstalan messziről jött látogató érzetét. Ha a lány magyarázkodni kezd, azt is megtudják, mire gondolt, milyen csoportba tartozónak gondolja vagy nem gondolja őket.
Szemével közben figyeli a lány arcát és fegyverét, hogy ha bármelyik mozdul, időben tudjon reagálni. Such is felkészültnek tűnik.

Hol él ez a lány, hogy azt hiszi, csak a fegyveresektől kell félni? Mintha kihaltak volna a mutánsok meg a mágiahasználók. Ez persze elképzelhetetlen, hiszen ők a felsőbbrendű faj. Inkább arról lehet szó, hogy embereknek hiszi őket. Undorító, de hasznos tény.
A következő mondatával elárulja, hogy itt is léteznek munkatáborok, ahol megjelölik a fogvatartottakat. A történelemben erre már láttunk példákat a közeli és távoli múltban is. Magneto mesélt róla, hogy gyerekkorában mik mentek ott. A nemteleneket egyelőre nem tudja hova tenni, de talán klónok vagy robotok lehetnek, ami megmagyarázná a látott nyomokat. Majd kiderül.

Elővesz egy kissé bizarr, de kéjes mosolyt:
- Kislány, ezt én szoktam kérni a magad fajtáktól és olyan készségesen fordultok meg, miután a felsőt (is) ledobtátok. De persze, hogy lásd, mit kapsz, tessék!
Szeráf nem veszi ugyan le az ingét, de lassan körbefordul, ezzel biztos megzavarja a lányt. És az is igaz, amit mondott, mivel jóképű gyerek és sok mutáns csajt ágyba vitt már.

Feltűnik neki, hogy a lány az égre tekintget. Onnan várná a veszélyt? Talán járőrhelikopterek vagy repülő robotok lennének, amiktől tart. Szeráf szívesen repülne most, de gondolatait visszaereszti a földre. A lány gyümölcsöskosarára helyezi a tekintetét. Amire pedig ránéz, azt képes lángra lobbantani. Most csak apró szikrákat gyújt, amik majd idővel továbbterjednek. A lilahajú úgysem fog egyből hátranézni, mert tart az idegenektől.

Apokalipszis, a Nagy Evolucionista! A mutáns, aki Magneto-nál is radikálisabban küzd a faj uralkodásáért. Nemrég feltámadt. Legalábbis abban az idősíkban, ahonnan ők jöttek. Úgy néz ki, uralomra jutott. Ez jó, így szép a világ. A miénk, gondolja magában Szeráf.

Ha kisebb kolónia élne itt, talán nem egyedül jött volna élelemért. Vagy mégis, csak szavaival védi a többieket.
- Ha tényleg te vagy az utolsó túlélő, akkor jobban nézd meg, hova teszed a kajádat! - mondja Szeráf, az eddigre már valószínűleg érezhetően égett szagot árasztó kosárra nézve.

Nem lepődik, meg a válaszon nagyon jól tudja, hogy nincs náluk fegyver, szinte már érzi, ahogy a lány lebecsüli őket, élvezi ezt, valamiért úgy érzi mégis a másik felett áll. Ő már tudja mi van a lánynál, viszont ez fordítva nem igaz. Such teljesen nyugodtan áll tovább, megérti mi történt itt, Apokalipszis elfoglalta egész Amerikát, munkatáborokba vetette az embereket, és ő az utolsó szabad ember.
Nem fog megfordulni, se levetni a felsőjét, szükségtelen. Vár a megfelelő pillanatra, hogy valami megzavarja a lány koncentrációját, akár lehet az Szeráf képessége vagy valami más, ha még egyszer az égre tekint például. Ha elérkezik a pillanat erősen koncentrál, egy teljesen működő képes, éles, M9-et képzel a jobb kezébe, teli tárral. Kezét igyekszik hátrébb engedni szép lassan, hogy ez ne legyen feltűnő. Majd mikor újra alkalom nyílik, akkor egyenesen a lányra szegezi a pisztolyt, ha van elég ideje. Közben azért készen áll arra, hogy a másik lőne, akkor inkább megpróbál elugrani, vagy vetődni, ami kivitelezhető. Eljött az ideje a váratlan fordulatnak.

Furcsa ez a lány. Idejön gyümölcsöt szedni és mikor felgyújtom az egész kosarát, akkor is csak fél szemmel reagál. Lábával tapossa a tüzet, ami mintha nem fogna rajta, csak a ruháján. Közben szorítja a lézerfegyverét. Az egész ruhája leégett és ott áll előttünk a teljes mezítelen valóság. Közli, hogy nem jelentünk rá fenyegetést. "Mezei" mutáns ám a jó anyád, gondolta magában Szeráf. Most meg leereszti a fegyverét, amit a tűzoltás közben végig szorított. Nem a logika vezérli, de hát a nőknél ez ritka is, gondolja magában a tűzgyújtó.
Ahogy a lány megfordul, Szeráf alaposan végignézi. Nem csak a szemét legelteti rajta, hanem az is feltűnik, hogy nem ártott neki a tűz. Nincsenek hegek, hólyagok, semmi. Talán tűzmágiát használ és megtanulta, hogy élje túl a tüzet? Ahogy előrehajol a kosárhoz, nincs idő a szemeket legeltetni, mert kiáltás és zúgás hallatszik.
Egyenruhások érkeznek a belváros felől és a lány most ijed meg. Talán ezek a "nemtelenek", elvégre nincs túl sok jellemző vonásuk, egyformáknak tűnnek.

Úgy adja ki a vezényszót, mintha már egy csapat lennének. Szeráf gyorsan végiggondolja, mi is történik. Idejöttek renegátokra vadászni. Ugrottak egy pár évtizedet a jövőbe, ahol a mutánsok uralkodnak és munkatáborok vannak. Ahol bizonyára az embereket dolgoztatják. Úgy gondolta, nincs mitől tartani, hiszen Apokalipszis és Magneto céljai lényegében ugyanazok, a faj uralkodása. Csak a módszerekben van különbség, például ez az Őrszem robot is más.

Ahogy a lány feléjük fut, ő ott áll egy helyben. Kivárja, amíg a lány mellé kerül, majd egy hirtelen mozdulattal jobb lábát a lány éppen leérkező bal lába elé teszi, majd megpróbálja a meztelen leányzót tarkójánál fogva a földre dönteni bal kézzel. Másik kezével a futás közben hátul lévő kézből próbálja meg kiragadni a fegyvert.

Ezzel bizonyítja, hogy az érkező katonák oldalán állnak, akik nyilván a túlélő lányt keresik.