Seattle (Amerikai Szövetséges Államok)

A görnyedő fiút Rozsomák világosította fel, hogy ne reménykedjen javulásban, amíg ki nem jut. Sugárfertőzést kapott, amit már nyilván több rabon is látott az öreg. A hátára is kapta Szeráfot, de mivel a fiú vagy 90 kg volt, nehezen bírta. Egy kopasz, szürke bőrű mutáns segítségével végül csak kimásztak és az öreg elterült a megerőltetéstől. Szeráf most megnézhette ezt a híres munkatábort. Már ami maradt belőle, mivel itt is állt a bál. A kiszabadult rabok az Őrszem robotokkal és a nemtelenekkel gyűrkőztek. Úgy nézett ki, jól haladnak, alig maradt már Apokalipszis csapatából egy pár.

Szerencsére hozzájuk nem ért el a csata. Szeráf reménykedett, hogy tényleg van valami ellenszer, mert ha így megy tovább, hamar véget ér a kalandja. De nem adta fel. Ha kijutottak onnan, ahonnan eddig senki és itt a felmentő sereg, akkor egyszerűen nem lehet így vége! Azon is gondolkodott, mit csinál majd ebben az új világban, ha meggyógyul. Abban biztos volt, hogy a Nagy Evolucionista előtt nem maradnak rejtve az ilyen események okozói, ezért Apokalipszis nem fogja szívesen látni, miután ilyen nagy szerepe volt a telep megsemmisítésében és a foglyok szabadon engedésében. Vadászni fognak rá és az egyetlen esélye menekülni Rozsomákkal és a rabokkal együtt. Akármennyire élt is a fejében a körözés, ez már más világ és az öreg még mindig komoly fegyvertény, aki mellett talán túlélhet. A múltba visszatérésben nem reménykedett. Az sem derült ki, ide hogy kerültek, ugyan hogy is tudnák visszafordítani?

Ahogy Szeráf fekszik és próbálja összegezni a gondolatait, hangokat hall és meglátja, hogy odaért Such valami felin nővel. A leopárdmintás mutáns nőre jobb körülmények között egyből rákattanna, mert elég jó bőrnek tűnik, de most, hogy élet és halál között lebeg, nagyon nem hatja meg a csaj. A felin szavaiból úgy tűnik, Such eléggé felvilágosította. Tud arról, hogy más idősíkből jöttek. Szeráf reméli, hogy nem derül ki, kit szolgált a saját idejében. Rozsomák nem igazán értékelné... Odaszól Such-nak:
- Hát eljöttél, haver? Csúnya világba csöppentünk... (Bár nem a barátja, de most így szólítja, mintha nem csak társak lennének egy küldetésben, hanem haverok, akik véletlenül idekeveredtek.)
Az öreg nem azon lepődik meg, hogy időutazókkal találkozott, hanem azon, hogy még mindig létezik ilyen. Szeráf visszaemlékszik, hogy a Hentes se akadt fenn igazán ezen a jelenségen. Talán Apokalipszis is úgy jutott hatalomra, hogy visszament az időben és elrendezte az eseményeket.

A nő szerint a fiúnak órái lehetnek hátra. A vénember mégse engedi őket a telephelyre, ami biztos nincs messze (különben a nő nem mondta volna), hanem ott tartja a két múltbélit és visszaparancsolja őket a laborba. A felin nő a fenyegetésre távozik csapatával, bár inkább az erősítéstől tarthat. Apokalipszis, Nagy Evolucionista, Zyro? Hány nevet adhatott még magának ez a nárcisztikus technokrata?
- Öreg, ha újabb sereg jön, miért maradunk itt? Mehettünk volna a nővel ellenszerért - próbálja Szeráf kideríteni, mit is akar Rozsomák, akit még véletlenül sem szólít a nevén. Az időutazásra kapta fel a fejét és azt nyilván kitalálta Szeráf tudatlansága alapján, hogy nem a jövőből, hanem a múltból jöttek. Talán vissza akar menni és azt hiszi, ők tudnak ebben segíteni?

Such teljesen higgadtan figyeli az eseményeket, Vera is odajön hozzájuk és elkezdi kiosztani a parancsokat, amiket az öregember felül is ír, majd egészen addig fajul a dolog, hogy a hármas fémkarom is kipattan, Rozsomák, öregemberként egy ilyen telepen végzi a jövőben? Ironikus. A feline engedelmeskedik Rozsomáknak, szóval akkor nyilván felette áll valamilyen szinten. Érdekesek ezek az állatias mutánsok, kár, hogy sok jó tapasztalata nem volt velük. Szeráfnak már csak órái lehetnek hátra, le kell jutni valamilyen laborba és megfelelő ellenszert találni, majd utána ha tudnak rögtön haza is kell jutni, mielőtt jönnek Apokalipszis seregei. Sietni kell.
- Nekem kifejezetten tetszik ez a világ.- ennyit mond csak egyelőre, az öregnek bólint majd felemeli és támogatja Szeráfot, egyenesen le a kráterbe - Elvileg itt visszajuthatunk valahogy a saját időnkbe. Nem kell bevárnunk az ellenséget.

Szeráfnak is tetszett volna ez a világ, legalábbis Zyro oldalán, valami olyasmi kegyelt pozícióban, mint a Hentes. Így, hogy gyakorlatilag felszámolták a telepet és menekülnie kellett, ráadásul sugárfertőzötten, már nem tűnt olyan csábítónak ez a jövő... Azon meglepődött, hogy Such és a vénember szerint is itt van a visszaút lehetősége. Nagyon reméli, hogy ezek a mesék is igazak és tényleg megpattanhatnak, mielőtt az erősítés megérkezik.
Rozsomák szavaiból nem az derült ki, hogy ő is visszamenne. Vagy majd az utolsó pillanatban fogja kibökni, hogy ne legyen idejük megakadályozni. Az ő idejükben pedig ebből a fickóból egy is sok volt... Saját fajától sem tűri az elnyomó hatalmat, bár a mutánsok sorsát a szívén viseli, ez már bebizonyosodott. Szeráf egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy a közel 200 éves öregnek valószínűleg már az unokái is halottak, hacsak nem örökölték apjuk rendkívüli képességét.
Közben visszamentek a robbanás helyére és mivel Szeráf még mindig nem volt a toppon, Such segített neki. Lent már volt valami biztonsági világítás, így hamar átmásztak a törmeléken és bejutottak a laborba. A tartályokban az összes kísérleti alany meghalt, biztosan a gépek leállása miatt. Ott volt az az átkozott gyerek is, aki miatt Szeráf sugárbeteg lett. Természetesen túl büszke volt ahhoz, hogy önmagát okolja, így a kis mágiahasználóra meg a Hentesre fogta az egészet. Az még nyugtalanította egy kicsit, hogy mi van, ha a szer, amit találnak, semlegesíti a sugárfertőzést, de nem öli meg azt a fekete valamit, ami él benne. Elkezdték átnézni a polcokat és a szekrényeket, keresve a jól ismert sugárveszély jelzést.

Such némi keresgélés után talál egy olyan fiolát, amiben ő is kapta a sugárzás elleni szert, gyorsan az egyik fiókból keres hozzá egy tűt, aztán beadja Szeráfnak a szérumot, pont ott ahol ő is magának, az egy biztos pont, most pedig nem bíz semmit a véletlenre. Vörös fények gyulladnak fel, bekapcsolt a tartalék energia, jó, legalább lesz mivel üzemeltetni a gépeket. Rozsomák időközben új utat tép magának, látszik, hogy ismeri a helyet mint a tenyerét, ki tudja mennyi ideje van itt fogságban. Továbbra is segít Szeráfnak, ha szüksége van rá és megy a mutáns után a másik laborba.
- És a nagy Rozsomák mégis mit keres itt ezen a telepen rabként? - kérdezi út közben csak úgy mellékesen. Még csak most jutott eszébe, egy ilyen fontos személynek nem kellene egy ilyen helyen raboskodnia, már rég ki kellett volna szabadítaniuk. Valami nincs teljesen rendben, ahogy az egész jövőről elmondható. Különös.

Szeráf böngészése nem hozott nagy eredményt, mivel számára olvashatatlan írásjelek voltak mindenhol. Azt felismerte, hogy ez nem emberi, hanem kree írás, mert látott ilyet a maguk idejében is, de ettől még értelmezni nem tudta. Ezt látták azon az újságfélén is, amit még Seattle nyomornegyedében találtak. Such valahogy rátalált a szerre, steril injekciós tű pedig volt bőven, úgyhogy előkészítette az ellenanyagot és egy tűbe betöltve a fiú alkarjábaba fecskendezte.
- Kösz, haver! - mondta Szeráf, bár nagyon ellenére volt az efféle udvariaskodás.

Rozsomáktól közben megtudták, hogy lejjebb van a tudományos részleg, ahol lehet valami időgép vagy kapu, amin keresztül lehetséges visszautazni az időben. Korábban azt mondta, nem volt még az ajtón túl, de most úgy tűnik, nagyon biztos a dolgában. Rejtélyes egy fickó ez a Logan és esze is van, nem hiába volt az egyik legveszélyesebb ellenfelük anno a lányával együtt... Az első robbanás is lentről jött, úgyhogy nem tudni, mennyi maradt az osztályból. Ahogy a vénember fémkarmai szétrombolták a falat, láthatóvá vált egy titkos bejárat, ami előtt egy szekrény volt korábban. Közben vörösen világító fény jelezte, hogy az energia visszatért, bekapcsolt a pótgenerátor.

Ahogy elindulnak lefelé, Such szóba elegyedik az öreggel és rákérdez arra, amit Szeráf csak gyanít. Valószínűleg a család többi tagja is ilyen helyeken vagy a sírban végezte. Ez a világ el tudott bánni Rozsomákkal és 20 évre visszavetette...

Szeráf csendben haladt lefelé, amíg Rozsomák a húsz évvel ezelőtti eseményekről beszélt Such-nak. Egyáltalán nem érdekelte az öreg fájdalma, de figyelt az információkra, hátha egyszer hasznára lehetnek. Hosszú lépcsőút után valami raktárfélébe érkeztek, ahol senki nem volt. Vagy épp nem dolgoztak itt vagy kimenekültek a robbanás hallatán. És most, hogy nagyjából elcsitult a csata, lehet, hogy visszajönnek, ezért a fiú nyitva tartotta különösen éles szemeit.

A termen is meglátszott, ami az épületben történt. Voltak felborult szekrények, ledőlt falak. Rengeteg technikai eszköz volt itt, a feléről még csak nem is lehetett sejteni, hogy micsoda. Néhány már létezett 2047-ben is, mint például a régebbi típusú őrszem robotok. A polcokon emberi, állati és még ki tudja, milyen szervek és egyedek álltak üvegekben. Szeráf ezeket kezdte nézegetni, mikor Rozsomák mondta, hogy talán még egy AIM-korabeli karperecet keressenek. Fura, hogy itt van egy fejlettebb faj, a földit messze meghaladó és uralma alá hajtó technológia birtokában és még mindig jó 50-60 évvel ezelőtti cuccokat használ. De hát nincs mit tenni, más típusú időgépet nem ismernének fel, így a szárnyas mutáns is nézte, hol talál valami hasonló karperecet, amin van egy kis programozható felület. Reménykedett, hogy olyat találnak, ami nem csak egy főre elég. Jelenlegi állapotában nem szívesen bocsátkozna harcba azért, hogy az időben utaztatható "kevés személy" közé kerüljön...

Rozsomák szemében csillanó fájdalom meglepte, de legbelül ezt várta, talán még őt is sikerült megtörniük itt, ha testileg nem is a lelke egy részét elveszthette. De felesleges lenne tovább provokálni, nem is próbálja. Lassan leérnek egy laborba, inkább régi raktárnak látszik elsőre, Such lassan végigméri mi lehet itt, gyakorlatilag az AIM fél évszázados felszerelésétől kezdve minden. A lámpa még mindig nála van, azt használja a karperecek kereséséhez, ha kell akkor dobozokat is megnéz, elsősorban a feliratokra figyel, elvileg az AIM feliratokat el kell tudnia olvasni, ha jó a gondolatmenete. Ismét módszeresen halad, soronként végig, nehogy valami kimaradjon.
- Maga is vissza akar jönni a múltba, Logan? Vagy inkább marad itt és megnézi milyen eredménnyel jár az időutazásunk? - kérdezi, csak, hogy tisztában legyen a konkrét felállással.

Such rá is kérdez, hogy az öreg velük akar-e menni. Nem mintha ezzel ötletet adott volna neki, hiszen ha ezt akarta volna, maga is megtalálta volna a módját. De nem akarta. Itt marad ebben a világban, amit reménytelennek kéne látnia. Valamit mégis forralhat a fejében, ha nem akar visszamenni vagy többet tud az időutazás veszélyeiről, mint a két fiatal együtt. Na igen, az sem biztos, hogy túlélik...

Míg társa lámpával próbálkozik megtalálni az eszközt, Szeráf a fejlett látására hagyatkozik. Ahogy egyre több dologba ütközik bele, rájön, hogy itt tartják a foglyul ejtettektől elkobzott, de még használható tárgyakat. A lilahajú lány fegyvere is ott van és a fiú szívesen magával vinné, mint jövőből hozott technológiát, de ha az egyre bőbeszédűbb Such véletlenül elszólja magát és kiderül, hogy a lány Szeráf miatt került ide, akkor Rozsomáknál változik a megítélése. Jelenlegi, lábadozó egészségi állapotában ez nagyjából egyet jelentene a halállal...

Négyet találtak abból, ami karperecszerű volt és alkalmas lehetett az időutazásra. Remélte, hogy az időközben egy karddal felfegyverkező Rozsomák tudni fogja, melyik mire jó. Nem örült volna, ha a múlt helyett 100 méterrel odébb, talán pont Apokalipszis serege előtt találja magát, egy esetlegesen időgépnek nézett teleportkészülék miatt. Mintha csak farkast emlegettek volna, lépteket hallottak fentről. Itt volt az erősítés és idő kérdése volt, hogy a raktárba érjenek.
- Öreg, itt vannak a karperecszerű tárgyak. Elbírja valamelyik kettőnket is?

Jó néhány perc eltelik mire megtalálják a karpereceket, közben Such érzi, hogy szorít az idő és ki fognak futni az időből de nem tud jobbat, ezért inkább nem kelt pánikot azzal, hogy figyelmezteti a többieket. A tárgyak között kutakodva még a második világháborús haláltáborok jutnak eszébe, ott hordták össze így a foglyok személyes tárgyait. Ettől nem borzongott meg, csak érdekesnek találta a felfedezett hasonlóságot. Mikor Szeráf is megtalálta a szerkezeteket lassan vizsgálgatni kezdte a nála lévőket. Közben kintről már Apokalipszis emberei dübörögtek, de ez nem zavarta, már csak egy pillanat és eltűnhetnek.
- Gyorsan rá kell jönnünk hogy működnek. Logan ért ezekhez? - bármilyen választ is kap alaposan megvizsgálja a karpereceket, rá akar jönni a működésükre. Ha ez megvan akkor felcsatolja beállítja, beállítja Szeráfnak is. De ha erre nem képes már csak Rozsomák tudásával számolhat. Ugyanis már most igyekszik egy nem olyan nyílt, rejtettebb helyre húzódni a többiekkel együtt. A biztonság érdekében.