Chernobyl

//Tank, szerintem ezt a szörnyet nekem szántad és nem a művész lánynak, szóval a nevem léci írd át.//

Hallom a találat után az ordítást és már futásnak is erednék, de látom, a szemem sarkából, hogy közeledik valami.
~ Ú, a francba.
Egy gyors mozdulattal sikerült elkerülnöm a lény harapását, de nem voltam elég gyors, így az elsodorta a bal lábamat. Én elestem, de rögtön oldalra fordultam, pont abba az irányba amerre a lény is ment. Az ocsmányság már készült is volna az újabb támadásra miután megfordul, de én nem hagytam neki erre lehetőséget.
~ Ezt neked!
A fegyverem felé szegeztem és belé eresztettem pár golyót. Ha látom, hogy nem használnak a töltények, akkor oldalra gurulok az újabb támadása elől.

Résztvevő :Szvetlána Krasznaja
Helyszín: Dél valahol Chernobyl határán
Az emlékek sorra ugranak fel a fejedben miközben megindulsz az erdő felé. Beugranak a régi gyermekkori emlékek és jobban megnézve a terület nagyjából ugyanúgy néz ki azt leszámítva, hogy éppen egy orjás nem megszokott viharfelhő csücsült feletted. Minden méter megtételét egyre nehezebbnek érzed mintha már öreg csontjaid akarnák bemondani a kulcsot miközben szép lassú tempóval haladsz befele. Még is nem érzel fájdalmat és nem tudsz semmire sem gondolni csak a múltra. Villámok cikáznak körülötted amelyek néha be-be csapnak egy-egy közeli fába de egyik sem dőlt még rád vagy az utadba így gond nélkül tudtál befele haladni. A vihar felhők sötét felleget emeltek az erdő felé még is jól lehetett látni benne. Ennek oka szabad szemmel is látható volt mintha világító kis por vett volna körbe téged és az erdőt de mivel ötleted sem volt mi lehet az nem is gondoltad veszélyesnek. Egy jó 25 méter megtétele után tested kezdi feladni a szolgálatot az oxigént egyre nehezebben tudod venni szemeid égni kezdenek a fájdalomtól és múlt emlékeit elmossák és vissza hoznak a valóságba. Mikor már lábadat nem tudod mozgatni és térdre rogysz hirtelen ismerőssé válik az érzés beugrik mikor éreztél hasonlót. Amikor utoljára Chernobylban jártál és sugárzási fertőzést szenvedtél el mikor már lesett, hogy a körülötted lévő pornak látszó dolog a sugárzás legmagasabb szintjeinek jele amikor már annyi atom van jelen, hogy az szabad szemmel is látható már késő volt lábad nem engedelmeskedett és nem tudtál felkelni a földről hirtelen és szép lassan térded is kezdte beadni a derekát és elkezdtél eldőlni mint egy farönk. Mielőtt még a földre hullottál volna hatalmas fény árnyalatot láttál amelyet meg nem tudtál volna mondani, hogy a szemedet ért sugárzás csinált vagy valami más. A következő pillanatban elájultál.



Résztvevő: Tamara Slyen
Helyszín: Cordon
A fórodúlás sikerült mielőtt még a lény támadott volna ismét. A lény gyorsan megfordult és támadásba akart épp lendülni mikor ismét több töltényed találta el. A lény ekkor bele roskadt a lendületbe lábai feladták a szolgálatot és össze esett kettőt még fújtatott a földön majd abba majd vége a lény felől semmiféle életjel nem mutatkozott. A lövések hatására a vonyítások, ugatások távolodni kezdtek. Van időd megnézni kicsit jobban mi támadott meg ha szeretnéd. De északi irányból egyre hangosabb lövéseket halassz ahogy a szél kezd elcsendesedni. Most már határozottan kivehető, hogy előtted fegyverekkel lő valaki. A fegyver lövések irányából orosz nyelven hallasz kiabálásokat de nem tudod ilyen távolból kivenni a szavakat.
Az idő járás kezdett javulni azon kívül, hogy a szél lecsendesedett és már Észak irányból fúj ahogy kezd az idő kora délutánra váltani úgy kezd a sötét felhők mögül előbukkanni valami kis napocska amely ha nem is erősen sütött de egy kis fényt és meleget adott.

A dögöt sikeresen eltaláltam, ami még vett néhány lélegzetet, de aztán kilehelte a lelkét. Feltápászkodtam és mikor megbizonyosodtam róla, hogy a lény halott közelebb léptem hozzá és alaposabban is szemügyre vettem azt.
~ Ez meg mi a fene. Úgy néz ki, mint valami elfuserált kísérlet eredménye.
A távolból halottam, hogy a kutyák vonyítása távolodik, de az már nem tetszett, hogy ezzel egy időben a puskalövések zaja erősödik. Mostanra már beszédet is halottam, orosz beszédet.
~ Ha egy orosz jön feléd fegyverrel az sosem jelent jót.
Gondoltam, majd gyorsan mérlegeltem a lehetőségeimet.
~ Nem lenne jó összefutni az oroszokkal így északi irány kilőve. Ha megbújok a kocsi alatt, az még jó alternatíva, de a tetem miatt lehet, hogy alaposabban is átvizsgálnák a helyszínt. Vissza a bázisra nem kellene menni. Szóval maradt az erdő.
Gyorsan kezembe vettem a sugárzásmérőt és táskástul megindultam befelé az erdőbe, ha a műszer jelez akkor próbálom kerülni az adott területet, mert gondoltam, hogy nem radioaktív az egész, de közben figyeltem arra is, hogy ne találkozzam újabb szörnyekkel.
A tervem az volt, hogy beljebb megyek az erdőbe, oda ahol már nem láthatnak, én viszont még láthatom őket.
Csak figyeltem a környezetem, hogy ne érjen véletlen meglepetés és csöndben álltam és vártam, hogy lássam mi következik.

Szvetlána Krasznaja behatol az erdőbe és kezdi furcsán érezni magát. Mintha fénylő pontokat látna, amik lassan összeállnak egybefüggő réteggé. Feldereng neki, hogy 14 évvel ezelőtt, amikor élete szerelmét, férjét elvesztette, hasonló jelenségekkel találkozott.
- Még mindig ilyen erős a sugárzás? Ezek az átkozott katonák semmit sem csináltak? Csak fosztogatták a házakat? Biztos, hogy mindent széthordtak!
Ahogy szövi a rémképeket a fejében, egyre gyengébbnek érzi magát. Erős asszony és szívós, de a csövezés bizony megviselte. A fénylő pornak látszó radioaktivitás és a sötétlő óriás viharfelhők kettősétől szenvedve már szinte csak vonszolja magát és egyre furcsább dolgokat lát. Egy nagy villanás vagy valami fényáradat és úgy érzi, itt a vég.
- Isten az égben, te vagy az? Te tehetsz mindenről! Elvetted tőlem Vlagyimirt, a gyerekeimet, az életemet! Már régóta várom ezt a pillanatot, hogy szemtől szembe megmondjam neked!
Ahogy ezt kiáltja az erdő magányában, a sugárzástól a szokásosnál is zavartabb elmével, még nem hal meg, de elájul.

Résztvevő: Tamara Slyen
Helyszín: Cordon
A lényt megnézve első lövésed szerencsére a szemét szedte így az szint vakon támadott ennek köszönhetted talán csak az életed. Ha jobban megnézted a lényt nem hasonlított semmilyen állatra de a bőre igen kemény volt kis kaliberű pisztoly nem is hatott volna. Az erődbe futva nem pityegett a sugárzás mérőd viszont nem is volt annyira sűrű, hogy könnyedén ellehetett volna benne bújni egy kis dobra sikerült felsétálnod elkerülni vagy megkerülni nem igen lehetett viszont amint feljutottál a tetejére láttad a magasból az oroszokat akik lövöldöztek és ordibáltak. A csoport egyik tagja egy roncs épületből lövöldözött míg a másik csoport akik teljesen feketébe voltak az túl másik széléről bokrokból és fák mögül lőttek illetve próbáltak átjutni az úton a túlerőt kihasználva. Szinte rögtön leesett ki melyik csapatba lehet a felszerelésük alapján de az egyik félről nem tudtad megállapítani kik voltak a másikról pedig azonnal vetted a képet, hogy banditák.
Banditák.: ( Út bal oldala + út) 5+

Ismeretlen fél kinézete: ( Roncs házban) Számuk 3db

Roncs ház:

A harcot nem kell hosszú ideig látnod ahhoz, hogy lásd a házban lévők nagyon ember hiányban vannak többszörös túlerővel állnak szemben és könnyen lerohanhatják őket.
Még is erősen tartják magukat a helyzethez képest.



Résztvevő :Szvetlána Krasznaja
Helyszín: ???
Szvetlána egy hatalmas fény árnyalatra emlékszik utoljára majd ez követően egy házban tér magához. amely romos volt és le volt égve minden bizonnyal egy ideje nem járt ott senki. Ahogy kinyitja szemeit és jobban körbe tekint rájött, hogy ez az a ház ahova menni akart ez az ő otthona! A felállás igen könnyen megy a padlóról de amikor ránéz a kezeire már nem lát rajtuk ráncokat ahogyan tápászkodik fel. Ha elkezdesz körbe nézni tényleg jól láttad ez a te házad legalábbis az ami megmaradt belőle. Egy félig törött tükör kissé bár be volt feketedve de még használható volt a szobában amelyben te voltál amint rátekintsz láttad magadat benne de már nem voltak meg a ráncok az arcodon, testeden ismét újra fiatalnak 20 évesnek érezted magadat és láttad magadat a tükörben mintha vissza utaztál volna az időben az emlékeiddel együtt. Mivel a ház itt állt romosan tudtad, hogy nem utaztál az időt és az események megtörténtek de a testeden ez nem látszott. A ruházatod tiszta volt és egykori 20 éves ruházatod pompázott rajtad mint egykor amikor még volt jövőd. A bűzöd elszállt mintha soha nem is lett volna egy tarisznya volt a válladon amelyet már akkor is viseltél amikor felkeltél csak a külsőd elterelte a figyelmedet róla. Ha kinyitod a tarisznyát egy igen fura dolgot találsz benne.

A nő feje kezd tisztulni és lassan kinyitja összeragadt szemeit. Még mielőtt a látvány fogadná, észreveszi, hogy eltűnt a bűz, ami már évek óta kísérte életmódja miatt.
- Hiszen ez az otthonom! - kiált fel magában, ahogy körbenéz és meglátja az ismerős falakat és bútorokat. Romos és kiégett, de így is felismeri. Ez maradt belőle a katasztrófa után. Hát célhoz ért végre!

Feltápászkodik a földről és ekkor látja meg a kezeket, amik mintha nem is az övéi lennének. Nem ráncosak, nem koszosak. Felállva végignéz magán és nagyon meglepődik. Fiatalosabbnak tűnik. A nagyszobában van és az álló tükör félig megmaradt darabjába belepillantva látja, hogy kb. 20 évet fiatalodott. Úgy néz ki, ahogy a baleset előtt, még a ruhája is olyan.
- Csoda! Ez valami csoda lehet csak! Ilyen nincsen! - elkezdi ütni a fejét, hátha csak képzelődik. A látvány nem tűnik el. Ez tény és valóság. Az általános levertséget sem érzi, a lába nem üszkös. Kitapogatja és a furunkulusa is eltűnt.



A takarókat rejtő fonott fülű szatyrok helyett egy tarisznya van rajta. Olyasmi, mint amivel az óvodából ballagtak el. Nem tudja, hogy került hozzá, de húzza a vállát, ezért megnézi, mi van benne. Valami furcsa, parázsként ragyogó, de egyáltalán nem meleg, tojás alakú kő. Nem érti az egészet, de visszateszi a batyuba.

Elkezdi bejárni a házat. Feltörnek az emlékek, megrohanják, szaggatják az elméjét. A konyha, ahol hitvesének főzött. A fürdő, ahol gyermekeit mosdatta. A ruhásszekrény, ahol az esküvői öltözetek pihentek. Nagyrészt leégett. A polcról leveszi a fényképalbumos dobozt, ami szintén megégett, de 1-2 használható album van benne. Ahogy megtalálja a gyerekek első születésnapján készült képeket, arcát elönti a könny. Vagy fél órát zokog, de valójában örül, hogy itt lehet. Ahol élete boldog éveit töltötte.

Résztvevő :Szvetlána Krasznaja
Helyszín: A volt háza.
Mikor kiveszed az ereklye szerűséget az nem tűnik másnak csak egy sima tárgynak. Elkezded bejárkálni a házat az emlékek sorra törtnek elő és boldogság tölti el a szívedet. Hiába csipkeded magad, ütögeted magad nem ébredsz fel ez a valóság. Könnyes szemeidet törölgetve egy fény jelenik meg előtted majd mint egy illúzió hangot hallasz felőle. Mikor a hang megszólal a fény eltűnik és a zsebedbe lévő ereklye világítani kezd.
- ??? (Víz hangként hallod a hang a semmiből jön olyan mintha a fejedbe lenne): Élj és szolgálj minket! Szolgálj vagy meghalsz!
Kis szünet után folytatódik.
- ??? Szolgálj és megjutalmazunk!
Ekkor a házban megjelenik a férjed és a gyerekeid előtted akik mosolyogva integetnek neked. A férjed oda rohan hozzád és a két gyerekkel együtt átölel téged.
- ( a férjed) Drágám!
- ( gyerekek ) anya, anya!
Érzed az ölelésüket de csak néhány pillanatig aztán eltűnnek.
- ??? Szolgálj és vissza kapsz mindent! Szolgálj vagy meghalsz!
Suttogta neked félelmetes hangon valami. Mintha csak a füledbe hallottad volna a hangot és a válaszodat várná az.

Szvetlána átgondolja, mihez is kezdjen most, hogy megérkezett. Azért jött ide, hogy azon a helyen haljon meg, ahol még szép élete volt. Most viszont egy váratlan fordulatnak köszönhetően eltűnt a betegség, újra életerősnek érzi magát. Bejárta a régi lakóház minden részét és örömmel vegyes fájdalom járta át a szívét, ahogy a családdal itt töltött évekre gondolt.
Hirtelen egy fényjelenséget látott. Az erdőben is így kezdődött, ezért most már jobban figyelt. Megint a sugárzás? Ekkor egy hang szólalt meg, mintha a saját gondolata lenne, bent a fejében. A fény eltűnt, de a batyuban világított a kő.
- Ki vagy te? Nem látlak. - felelt az ismeretlennek és körbenézett. Végigfutott a hátán a hideg, ahogy férjét és gyermekeit pillantotta meg. A szemét dörgölte, pislogott, de nem csak képzelődés volt. Már oda is rohantak hozzá és átölelték. Boldogan szorította élete párjának derekát, majd felkapta gyerekeit és csókolgatta őket. Aztán hirtelen mind eltűntek és megint a hang súgott neki.
- Bozse moj? Te vagy az? - szólította az isteninek hitt hangot. - Téged szolgáltalak sokáig, mégis elvetted őket tőlem. De ha visszaadod a családomat, bármit megteszek.

Résztvevő :Szvetlána Krasznaja
Helyszín: A volt háza.
Hiába kérdezek kitől jön a hang az nem mutatkozik nem válaszol rá. A hang abba marad a kő viszont elkezd szinte már vörösen izzani a következő pillanatban egy emlék kép jelenik meg előtted pár katonáról akik mintha téged húznának a szobába és tennének le annak közepén. De az egész nem tart tovább pár pillanatnál. Viszont amint ismét a valóságot látod a tudatodban megragadt valamit hirtelen tudtad mire jó a kő mintha az elmondta volna neked. A kő hatása, hogy 48 óráig eltudod hagyni zónát és miközben ezt teszed nem hat rád a sugárzás viszont amint elhagyod azt véget ér az életedet. Legalábbis ez maradt meg a fejedben a világítás után amely szinte bele véste ezt az információt. Ahogy próbálsz vissza térni a realitás határára a konyha asztalon valami furcsát pillantasz meg ha közelebb lépsz egyértelműen kivehetőek voltak. Egy golyó álló mellényt, sugárzás mérőt és egy PDA-t találtál rajta. Amint felemeled a PDA-t az bekapcsolódik és kiírja a nevedet és adataidat. ( a kép helyén a te mostani kinézeted van és egyenlőre sok adat nincs rólad benne feltüntetve )

Ha tovább lapozol benne könnyedén találsz információt rengeteg a zónán belül élő emberről és térképet is találsz az egykori "otthonkád" területéről.

Aztán a következő pillanatban egy küldetés kategóriában találsz egy feladatot. Mivel tudtad a PDA a te neveden van így rögtön gondolhattad, hogy neked szól.:
Hagyja el Chernobylt és hozzon 3 emberi lényt aki felnőtt és sosem járt eddig a zónán belül. Feltételek:
- Éljenek a személyek
- Nem muszáj maguknál lenniük.
- A küldetés tejesítésére 52 óra áll a rendelkezésére

A megfiatalodott Szvetlána hiába szólítgatja az ismeretlen hangot, az nem válaszol. isten megmutatja neki a családját, megígéri, hogy visszaadja őket, ha szolgálója lesz, aztán eltűnik. Így bízzon az ember benne... Talán nem is isten volt, csak megint olyat látott, ami nincs is. A vállán lógó tarisznyában egyre jobban izzik a kő. Gyorsan le is veszi, nehogy még megégesse. Hirtelen mintha álmodna, egy kép úszik be a fejébe. Katonák vonszolják és leteszik ide, a nappali közepére. Talán képzelődés lenne? Ahogy elmúlik a látomás, újra körülnéz a nappaliban és nem lát semmi különöset. De valahogy úgy érzi, tudja, hogy ez a kő beszél hozzá. Azt mondta, hogy tőle függ az élete és hogy 48 órán belül még elhagyhatja a zónát. Az 3 nap. Ja, nem 2 vagy egy kicsit több. Nem igazán érti, de mindegy is. Biztos a sugárzás szórakozik az agyával.

Átmegy a konyhába, remélve, hogy talál valami harapnivalót. Ami persze csak akkor lehetséges, ha a katasztrófa után is élt valaki ebben a házban. A szekrényekben csak penészes, rothadó kenyérdarabokat és lejárt szavatosságú alapanyagokat talál. Az a zsák cukor is elromlott, pedig még 5 kg volt benne...

Az asztalon meglát két szerkezetet meg egy mellényt. Ez olyan, mint amit a katonák szoktak hordani, az a golyóálló fajta. Beköltözött ide egy katona? Ha visszajön, majd jól beolvas neki, hogy mit képzel? Csak úgy beköltözik mások otthonába? Megnézi a mellényt. Érdekes, pont az ő mérete, még mellben is jó. Nem kopott, valószínűleg még új. Azon gondolkozik, hogy kinek tudná itt eladni?

Csak az egyik szerkezetet ismeri fel, a sugárzásmérőt. Ilyennel járkáltak a baleset után is a környéken. Egy életre beleégett a fejébe a kép. Kezébe veszi, bár nem tudja, hogy kell használni. Nyomogatja, de nem jön rá. Pedig kíváncsi lett volna, mit mutat 14 év után. Ahogy visszateszi az asztalra, véletlenül meglöki a másik tárgyat, ami olyan, mint egy mobiltelefon, csak szélesebb. Valami új dolog, a nő nem igazán ért ezekhez. Egyszer lopott egy ilyet és jó pénzért eladta, de nem derült ki, hogy mire jó. Nem is érdekelte, csak arra kellett, hogy tudjon érte ételt venni. Most megjelenik rajta valami. Felemeli, hogy jobban megnézze és meglepődik. A nevét látja rajta és a húsz évvel ezelőtti arcát a mostani ruhájával. Még a fehér fejkendő is ugyanaz!

Érdekes, de nem tud vele mit csinálni. Legalább van egy fényképe magáról. Ahogy zsebre akarja tenni, megnyom valamit, amitől megváltozik a kép. Más emberek fotói nevekkel, meg csoportok nevei és a környék térképe. Lehet, hogy ez valami kis számítógép? Azokról már hallott. Állítólag mindent meg lehet belőlük tudni. Felbátorodik és tömzsi ujjaival elkezdi nyomogatni jó erősen. Egy kicsit be is görbül a felület és megreccsen, ezután már óvatosabb. Úgy látszik, eltalált valamit, mert megint ugrik a képernyő és egy utasítás van rajta.
- De akkor most mi ez? Katona lettem? - értetlenkedik magában. - Ezek az én holmijaim? Parancsot kapok?
Sosem volt túl értelmes, de ez a helyzet végképp fejtörést okoz neki. Csak a mezőgazdasághoz meg a házimunkákhoz ért és azzal foglalkozna most is, de hát a baleset miatt itt már vége a gazdálkodásnak.

Résztvevő :Szvetlána Krasznaja
Helyszín: A volt házad
Ahogy az asztalról felvetted a felszerelést és a PDA nyomogatásába kezdtél csak karistolgattad mit is tudhat a szerkezet. Ismét hangokat kezdesz hallani.
- Több mint egyszerű katona. Igen feladatot, hozz embert a zónába. Csak 48 órát tudsz a zónánál kívül tölteni aztán az artifect amely pirosan izzott a táskádban meg semmisül amely megöl téged is ezzel hisz amint távol kerülsz tőle elveszted az életedet és ezzel az esély, hogy viszont láthasd szeretteidet. Ha jól dolgozol jutalmat kapsz! 3 napod van, hogy hozz legalább 3 embert a zónába. A szerkezet amelyet felemeltél majd mutatja hova vidd a hozott embereket.
Ekkor a szerkezet ( PDA) elkezdett magától oldalakat megnyitni majd a térképen egy pont villogat amelyből tudhatod, hogy oda kell vinned 3 embert. Ha a zónán kívül tartózkodsz 48 óránál többet meghalsz! Ha nem engedelmeskedsz vagy nem szolgálsz jól meghalsz !

A hang végre válaszolt. Elmagyarázta a gazdasszonynak, hogy mit kell tennie és mire számíthat. Szvetlána még mindig nem értette, miért van ez, vagy hogy egyáltalán kivel beszélget. A szeretteivel való találkozás viszont feledtetett minden zavaros tényt. Ha újra együtt lehet velük, az mindent megér a számára.
Szóval embereket kell idehozni. Van rá 3 napja és hozzá egy térkép ezen a telefonfélén, ami valahogy magától kezdte megjeleníteni a térképet. Azzal nem volt gond. A nő ismerte a környéket és megértette, hova kell vinni az embereket.

De hogy kezdjen hozzá? És miért tartana vele bárki? Évek óta nem volt semmilyen barátja vagy bárki, akivel hosszabb ideig együtt lett volna. Talán el is felejtette, hogy kell bánni az emberekkel. Fel kell idéznie, milyen volt házvezetőnőként, mikor az érkező vendégeket szolgálta ki. Az talán beválik. Valamit ki kell találni, nem halhat meg most, mikor itt a lehetőség, hogy visszakapja a családját!

Elindult a zóna határához az erdőn át és közben nézte, lát-e embereket bárhol.

Ahogy közelebbről is szemügyre veszem a lényt, egyre több találatot húzhattam ki a képzeletbeli listámról, ami a lény lehetséges faját tartalmazta. Nem is töprenghettem sokáig, mert a puskalövések zaja egyre közelebbről hallatszott, de most már orosz kiáltások zaja is társultak hozzá. Befutottam az erdőbe, ami elég ritkás volt, gyorsnak kellett lennem. Felfutottam egy dombra, melynek tetejéről (az útról nézve egy fa takarásában) mértem fel a környezetem. Megláttam az embereket az úton, akik mind fekete szerkóban voltak.
- Banditák, már csak ez hiányzott.
Ami viszont furcsa volt, hogy a banditák egy romos házat kezdtek el lőni. Alaposabban is szemügyre vettem a házat és láthattam, hogy abban mindössze három személy van. Akik 10 bandita ellen harcoltak.
Láttam ahogy harcolnak egymással, és el kellett döntenem mit lépek.
~ Ha magányos farkas módjára elfutok, akkor elszalasztom az esélyt ara, hogy fordítsak a csata állásán és ezzel szerezzek néhány szövetségest. meg persze ellenséget, de ha halottak lesznek, akkor mondjuk mit számít.
Ezzel el is döntöttem mi lesz a következő lépésem. Teletöltöttem a fegyverem tarját(elvégre néhány töltényt már a szörnybe lőttem), majd a oltalmazó fa mögül gyorsan becéloztam az úton álló 5 banditát, mivel azokat könnyebb lenne eltalálni, majd sorban kezdtem lőni a banditákat, ha kellett az egész tárat rájuk küldtem (2 tartaléktöltény kivételével, arra az esetre ha követnének a túlélők), de amint látom, hogy felém céloznak, mert kiszúrtak, akkor visszabújok a fa mögé, mely mögül eddig kikukucskáltam. Ha maradtak túlélők és ha meghallom, hogy abba maradtak a lövések, akkor egy egy gyors lövés erejéig még kikukkantok rejtekemből,(ha van túlélő, akkor azt lövöm) de ha túl közel kerülnének hozzám, akkor nem marad más csak a futás, a fa takarásában lévő szögben.

Résztvevő :Szvetlána Krasznaja
Helyszín: Chernobyl határának széle ( még belül az erdőhöz közel )

Ahogy a "küldetést" tudomásul vetted elindultál a régi ismereteidre hagyatkozva embereket kutatni. Józan paraszt ésszel is nyilván való volt, hogy az ereklye azaz kavics a szütyődben azért képes 2 napig életben tartani a zónán kívül is, hogy onnan szerezz embert. Jól ismereted a közelben lévő falvakat tudtad honnan lehetne embert szerezni de azt, hogy miként azt még kikellet találnod. A házad közel volt az erdő széléhez szinte a semmi közepén amelyet hisz a többi építményből még annyi sem maradt a környéken mint a te volt házadból. Az erdőhöz menetelve igazán ijesztő nem túl kellemes hangokat kezdtél hallani eleinte még azt hitted, hogy a szél de aztán az ugatások igen jól kivehetőek lettek pillanatról pillanatra. Az erdő már csak pár 100 méterre volt és a területet igen jól ismerted viszont az állatok hangjából csak arra tudtál következtetni, hogy kutyák kergethetnek. Sajnálatodra orcádon érződött a szél így tisztán kivehetted, hogy a szél a szagodat az ugatások irányából halhattad.





Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon

Az ezredes egy gyors pillantást vet az aláírásodra majd ezt követően a katona be is fut és veszi át az aláírt papírt amelyet eközben Mihail már borítékba csomagolt. A katona ezt követően el is indult azt kézbesíteni.
- (Mihail Ezredes) Már most nyugodtan rendezheti újra össze a felszerelését. Egy két kérdésem azért lenne. A fegyverekkel, hogy áll lőtt már valaha? Tanult esetleg önvédelmet akármit csak, hogy még is tudjam mire kell számítani. Biztosítok magának két embert egyenlőre akik körbe kísérik a kevésbé veszélyesebb Cordon területén. A terület jó pár négyzet kilométert ölel magába így lesz alkalma filmezgetni képeket készíteni. Egyenlőre szállást nyújtunk magának a következő pár estére amíg nem dönt úgy, hogy beljebb óhajt menni. Bár követve hiszem, hogy azon kívül, hogy "haza"... máshova óhajtana utána menni. De maga jött ide a sok figyelmeztetés ellenére. Pakoljon aztán felőlem mehet is szóljon ha kész van.





Résztvevő: Tamara Slyen
Helyszín: Cordon

A tárat betöltve találsz is egy egész jó vastag fát ami mellé könnyedén letudsz kúszni és neki tudod támasztani a fegyveredet a pontos célzás érdekében. Az úton lévő banditákra szép volt a rálátás de számok ismeretlen volt több tüzelő egyént is láttál a mögöttük lévő környező bokrokban és fák mögött de azok megszámlálni így elsőre lehetetlen volt. Az 5 személyre kezdtél tüzelni aki lépésről-lépésre közeledett a romos ház felé ahol 3 személy tartotta magát. Tüzeléseid rögtön felkeltették a banditák figyelmét de így is sikerült jó néhány pontos lövést leadni az első lövések voltak a legpontosabbak hisz azokra volt elég időd. Az első három töltény ugyanazt a banditát találták el, az első a nyakát , másik kettő valahol mellkas tájékán találta oldalról. A következő töltények leterítettek még egy banditát de a többiek igen gyorsan leszűrték pozíciódat a két halott társukból így tüzet is nyitottak rád miközben a banditák az úton hátrálni kezdtek. Szerencsédre a gyors vissza húzódásnak hála csak a töltények csapódását hallottad a vastag fába illetve néhány föld darab hullott rád amikor a töltények a földbe csapódtak a fa köré. A 3 személy a házból egy gyors kiáltás után elkezdte kivégezni a hátráló katonákat.
- Megjött az erősítés vagy mi?
- Tök mindegy amíg nem ránk lőnek tűz!
A lövések hatására a megmaradt banditák figyelme vissza irányult a házban lévőkre.

Szvetlána már majdnem elért a zóna határához és még egy emberrel sem találkozott. Nagyon remélte, hogy kint nagyobb szerencséje lesz és 2 nap alatt fog találni valakit, akit be is tud hozni ide. Nem könnyű, mert eléggé kihalt a környék, ami érthető is egy ilyen katasztrófa után.
Azon kezdett gondolkodni, hogy is történtek a mai nap eseményei. Talán mégsem képzelődés volt, amit olyan homályosan látott. Talán tényleg katonák kábították el és vitték be a házba. De hogy lett fiatalabb és hogy láthatta a családját? Talán a sugárzás miatt alakultak ki ilyen kövek, mint ami nála is van és ami csodákra képes. Lelki szemei előtt ott lebegett, hogy teljesítenie kell a feladatot, hogy ez újra megtörténhessen. A sors adott neki egy esélyt és ezzel élnie kell.

Hirtelen ugatásokat kezdett hallani. Kóbor kutyák, már csak ez hiányzott! Az erdő messze volt, így nem igazán volt fa, amire felmásszon. Étel nincs nála, amit odadobhatna a kutyáknak, hogy lefoglalja őket. Az egyetlen megoldás a futás volt. Elkezdett szaladni a zóna határa felé és közben nézte, hol talál valami menedéket.

Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon
A pakolásod közben a fegyverről említett hozzá szólásod a várt eredményt hozta Mihail ezredes csak egy rövid választ minősített neki.
-(Mihail ezredes) Értem.
Egy katonát hivatott be aki elkísért téged eggyel odébb lévő építménybe amely körülbelül 4+5 szobás építmény lehetett 1 zuhanyzóval. Kaptál egy külön szobát ahol ledőlhettél, holmiidat tárolhattad. A cuccaidat lepakolva össze készülve mentél vissza az ezredeshez akit megpillantottál amint kiléptél a körletedből nem kellett az irodájáig menni ami kb. 10 méterre volt. Az ezredes éppen a kinti lőtéren volt ahol embereit "motiválta".
- (Mihail ezredes) Gyerünk katonák mire várnak ha ez éles lövészet lenne és azok vissza lőnének magukra már rég halottak lennének.
Amikor oda mentél hozzá Mihail egy fegyvert nyomott a kezedbe amelyre Colt 1911 volt rávésve.
- (Mihail ezredes) Próbálja ki ott vannak tárak lássam, hogy sikerül e megtöltenie. Ha tudja használni vigyen magával annyi tárat amennyit jónak lát van ott bőven. Amikor végzett 2 katona fogja várni a bázis másik részében a kijáratnál. Csak nyugodtan fix bérben vannak nem tesz semmit ha várniuk kell.




Résztvevő :Szvetlána Krasznaja
Helyszín: Chernobyl határának széle ( még belül az erdőhöz közel )
Ahhoz képest, hogy a terület igen kopár akad 1-1 fa kicsit távolabb az erdő szélén amit meglehet mászni de azok is még egy jó 50 méterre vannak amelyhez egyre közelítesz futásoddal. A szélirány továbbra sem kedvez szemből fúj pont a vadak felé. Jobbra tőled megpillantasz egy kisebb erőmű szerűséget amelyet egy kerítés vesz körbe amelynek ajtaja nyitva van. Első ránézésre az erdő és az erőmű egyenlő távolságra vannak egymástól. Viszont az állatok ugatása egyre közelebbről jön de még mindig nem jöttek látótávolságban. Viszont vicsorgásuk még széliránnyal szemben is hallatszik vad és erőteljes. Az erőmű mintha közelebb lenne de nem vagy biztos benne, hogy a rács és az ajtók vissza tartanák arról nem is beszélve, hogy nem tudhatod van e a rácson lyuk. A fák viszont távolinak látszanak a kutyák vonyításának zaja mellett még is látod a fákon ,hogy igen könnyen megmászhatóak és így egy pillanat alatt feltudnál rájuk a kutyák elöl kapaszkodni. A terep sík még is vannak rajta akadályok pl. kidőlt fák és egy kisebb láp az esőzések miatt.

Lekúsztam egy vastag fa mellé, hogy ahhoz támasztva a fegyverem pontos célzásokat tudjak leadni, meg persze ha rám lőnének, legyen ami felfogja a lövedékeket.
Sikeresen leszedtem két banditát, de ezek után a társai kezdtek felém fordulni, így visszahúzódtam a fa mögé.
~ Fedezékbe.
Még szerencse, hogy ilyen gyorsan visszabújtam, mert különben a becsapódó töltények hangjából és a rám szóródó földből ítélve, ha ott maradok még egy másodpercig, már úgy néznék ki mint egy ementáli sajt.
Miután a lövések abbamaradtak, kiáltásokat halottam, majd a folytatódó sortüzet.
~ Éljen. Remélem a házban lévők nem fogják kilyukasztani az én bőrömet, ha az akciónak vége.
Kikukkantottam a fa mögül és láthattam, hogy a banditák figyelme ismét a házban lévőkre szegeződött. Így kaptam az alkalmon, újratöltöttem a táram(a fa oltalmában) és újra sorozni kezdtem az úton álló banditákra. Ha pedig látom, hogy a túlélők felém fordulnának, akkor megint visszahúzódom a fa oltalmába.

Ahogy a kezdeti pánikon lassan úrrá lett, futás közben észrevett egy-két fát, ami még elérhető távolságban volt. Elég erősnek tűntek ahhoz, hogy elbírják a tenyeres-talpas parasztleányt. Meglátott egy erőműfélét is jobbra. Ez majdnem olyan messze volt, mint az a pár fa az erdő szélén. Közben a kutyák dühödt ugatása és morgása hallatszott. Bizonyára ők is élelem után kutattak.

Szvetlána úgy döntött, az erőmű felé veszi útját. Gyorsabban kellett futnia, mert a kutyák így hamarabb utolérik, mintha egyenesen haladna. Az a kerítés talán segít. Ha átjut az ajtón és be tudja csukni, akkor a rács feltartja a kutyákat. De lehet, hogy beássák magukat, látott már ilyet. Az épületbe kell bejutnia. Biztos jobb ott, mint egy fán órákat eltölteni és megvárni, amíg a kutyák elunják és tovább állnak.

Ahogy az erőmű felé futott, ki kellett kerülnie néhány ágat és kidőlt fát, no és egészen mocsaras részek is voltak. Nagyon figyelt, nehogy elessen, mert az halálos lenne. És most már nem akart meghalni...

Résztvevő: Tamara Slyen
Helyszín: Cordon
Amint nem rád lőnek ismét vissza fordulsz és számos ellenfelet pillantasz meg akik eléggé szétszóródtak néhányan már az út túloldalán lévő akadályok mögött haladva eljutottak a veled szembe lévő roncs kocsihoz. Nem láttál veled szemben csak 1-2 ember mozgását de soha nem lehet tudni az ilyen harc hevében nehéz ellenfelet számolni. Egyiküknek a lába kilógott a jármű mögül a másikuknak a sapkájának a hegyét láttad. Közben a te oldalon lévő katonák akiknek besegítettél elkezdtek egyre többen és többen lenni. legalább 4-5 ember mászott elő a ház túloldaláról és kezdtek ostromolni át az úton. Fedezték egymást és így haladtak a halott bandita tetemek között.Köd kezdett leszállni amely beborította a környéket a harc kezdete óta egyre sűrűbb és sűrűbb azonban egyenlőre még az emberi szem képes rajta átlátni így a harcban történt események még kivehetőek. A szél szél kezd elcsendesedni már nem fúj a hátad mögül.



Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon
Ahogy megtalálod Mihail ezredest és a kezedbe nyomta a fegyvert már oda is állhattál lőni, a tár berakása nem okozott gondot az ezredes feszülten figyel és bólogatott egészen addig a pillanatig amíg meg nem kérdezted ki van e biztosítva. Erre az egyik melletted álló katona helyette is válaszolt.
- (Tizedes rangú katona) Ajaj... -Nézett az ezredesre félően majd folytatta- Nincs kibiztosítva.
Szavaiból tudhattad, hogy ezt igen könnyen látni lehet a fegyveren főleg ha már láttál hasonlót. A lövések sikerrel lezajlanak elég jól ahhoz képest, hogy nincs benne nagy gyakorlatod. A fegyvert eltetted és pár extra tárat is mellé amikor oda mentél Mihail ezredeshez és köszöntél ő megfogta a vállad majd vissza húzott magához. Kivette a fegyvert az övedből majd megnyomott az oldalán egy gombot. Egy kattanás hallatszott tisztán, eszedbe jutott, hogy ez volt a hangja annak, hogy már nincs kibiztosítva a fegyver hisz arról teljesen megfeledkeztél. Majd kivette a tárat a kezedbe nyomva a coltot és oda sétált az asztalhoz a tárral a kezében. Felvett néhány skulót (töltényt) az asztalról majd vissza ment hozzád és betöltötte az ellőtt lövedékeket a táradba. Ezt követően a fegyvert a kezedből kivette bele tette a tárat és vissza adta.
- ( Ezredes) Sok szerencsét szüksége lesz rá a nap végén látni akarom egy jelentéssel, hogy mit láttak.
Ha utadat veszed a másik részére a bázisnak akkor egy két katona mutat irányt neked az ajtó felé ahol már két felfegyverzett katona akával a kezükben vártak téged indulásra.



Résztvevő :Szvetlána Krasznaja
Helyszín: Chernobyl határának széle ( Erőmű)
Az erdőhöz szaladva nem érzed magad fáradtak nem is érsz rá vele foglalkozni az Adrenalin úgy tüzel a fiatal testedben. A levegő után kapkodsz az izgalom miatt mikor csukod a rácsot és a reteszt rajta eltolod ezzel lezárva azt. Ekkor már megpillantod a kutya szerű lényeket is egy jó 30 méterre közeledve feléd.



Egy egész ilyen és ehhez hasonló falka követett téged és jöttek feléd szemmel láthatóan nem igen kutyák voltak csak valami hasonló lények.
Az erőmű oldalán láttál energia termelő generátorokat csak innen próbáltál következtetni, hogy egyáltalán ez erőmű e.
Be utat azonban nem találtál de ahogy végig mész az erőmű oldalán egy lyuk van a a kerítésen amelytől 5 méterre van a föld lefele és egy vezeték vezet az 5 méteres magasságba egész az erdőbe. A vezetékről nem tudtad megállapítani mit szállíthattak vele, szállítanak. Mivel nem igen volt fogalmad, hogy is működik egy erőmű. Annyit láttál, hogy a kerítésen kiférnél és rátudnál száni erre az 5 méter magasan lévő vezetékre. Vezeték:

Választhattad, hogy megpróbálsz átmenni a csúszósnak tűnő vezetéken vagy próbálsz bejáratot keresni az erőműbe hisz az út ment egyenes végig a kerítésmentén. A kutyák azonban már annyira közel voltak, hogy hallottad miként nekicsapónak a rozsdás kerítésnek akkora erővel, hogy majdnem kiszakították az első érkező kutyák.

Szvetlána minden erejét latba vetve fut az életéért. Korábban is menekült már kóbor kutyák elől és egyszer meg is harapták. Erős a szervezete, de nem hiányzik neki egy kutyaharapás. Liheg és szuszog, ahogy eléri a kerítés és gyorsan bemegy az ajtón. Épp ahogy rátolja reteszt, megjelennek a kutyák.
- Teringettét, de rusnya dögök! - kiált fel magában.
Tényleg nagyon csúnyák, túl nagy a fejük és óriási fogak villannak a szájukban. És mintha még a szemük is világítana. Mik fejlődhettek itt ki a sugárfertőzésben? Próbálja megszámolni, hogy hány van belőlük, de össze-vissza ugrálnak és kezdik a kerítést döntögetni, úgyhogy Szvetlána megpróbál bejutni az épületbe. Eddig nem halad túl jól az emberszerzéssel...

Nézte, nézte, de sehol nem látott ajtót. Valahol pedig csak be kell menniük a dolgozóknak az erőműbe vagy akármi is ez. Távolabb észrevett egy vezetéket, ami az erdőben ért véget. Magas támasztékokon állt. Egy pillanatra arra gondolt, hogy azon elmászik az erdőbe, de hamar letett az ötletről. Elképzelte magát, ahogy szerencsétlenkedik azokon a csöveken és talán pont oda is pottyanna a kutyák elé. Elindult az épület mellett, keresve az ajtót. A háttérből hallotta, hogy mekkora csapásokat áll ki a kerítés és nagyon félt, hogy a kutyák bejönnek, ezért rohanva indult tovább.
- Hol van az az átkozott bejárat? Vagy legalább egy létra lenne a falon!

Résztvevő :Szvetlána Krasznaja
Helyszín: Chernobyl határának széle ( Erőmű)
A szörnyek látta valóban nem volt valami szép látvány sőt egyenesen hátborzongatóan rondák voltak. Egyre jobban vicsorogtak a kerítésen keresztül és próbálták magukat áttuszkolni a kerítésen. Ahogy a kutyák sorra érkeztek meg egyre jobban lehetett és tisztábban kivenni, hogy a kerítés pillanatról pillanatra gyengül és csak idő kérdése, hogy megadja magát. Ahogy futásba lendülsz bejáratot keresve találsz egy tűz létrát amely az épület tetejére visz de pechedre az egy jó 4-5 méter magasan volt és alaposan el is volt rozsdásodva azonban az erőmű szép hosszan végig a futott a kerítés mellett és a távolban egy jó 20 méterre megpillantottál egy tudós ruhába öltözött alakot aki épp a cigarettáját szívta. A férfi azonnal kiszúrt téged és kezéből ki is ejtette a cigarettáját majd futásnak eredt a mögötte lévő fém ajtó felé amely az erőműbe vezetett. A következő pillanatban csak annyit hallottál a hátad mögül, hogy a rács csörömpölése abbamaradd és a vicsorgás zaja egyre élesebben hallatszik mögötted. Ha hátra nézel megpillantod a falkánt ahogyan azok jönnek sorra át a betölt kerítésen.

A sugárfertőzött kutyák vagy isten tudja mik egyre jobban döntögették a kerítést. Szvetlána jól látta ezt, ahogy futás közben többször hátranézett. Szerencséjére nem esett el a visszatekintgetések közben, de még jobban kezdett félni. Szinte pánik lett úrrá rajta.

Minden erejét bevetve rohant és kezdett eléggé elfáradni. Megpróbált erőt venni magán, mivel most az életéért futott. Látott egy tűzlétrát, de az elérhetetlen magasságban volt. Oda még felugrani sem tudott volna a terjedelmes parasztleány. Ahogy szaladt, meglátott egy fehér köpenyest, aki békésen dohányzott. Valami tudós lehet, aki itt dolgozik. Ahogy meglátta Szvetlánát, eldobta a cigit és rohanni kezdett az ellenkező irányba. Ennyire fél az idegenektől?
- Végre a bejárat! Uram, kérem, várjon meg! Kutyák vannak kint, mindjárt be is jönnek, azt hiszem.
Szvetlána ekkor már nem hallotta a rács zaját, csak a rusnya dögök hangját. Futás közben még egyszer hátranézett és látta, hogy mind átj9ttek a kerítésen és már az erőmű mellett futnak a nyomában. Akkor ettől ijedt meg a tudós, nem a lánytól. Utolsó erejét is beleadta, hogy elérje a fémajtót, ami felé a fehér köpenyes is futott.