Jade Electronics

Az indulatok egy pillanat alatt elszabadulnak a teremben, ahogy az őrült nekiront a lánynak, szerencsére közelharcban képzett harcos lehet a lány, mert kinézetéhez képest jól állja a sarat, ritka az ilyen jelenség, az ember általában már elsőre meg tudja állapítani valaki másról, hogy milyen képességek birtokában lehet, a mozgásából, tekintetéből, de ez váratlan fordulat. Az egyenruháson látszik tudja mit csinál egy pillanat alatt lerendezi a konfliktust és folytatja tovább az információk kiosztását. Ez a kis incidens jól rávilágított a csapat gyenge láncszemére, a tomboló őrültre, akit csak a saját igényei érdekelnek, még nagy gondot okozhat egy-egy váratlan kirohanás a tervezés és a kivitelizés alatt is, de egy okos trükk sokat segíthet, megfelelő módszerekkel egyszerűen ott lehetne hagyni őt tettesként, vagy másképpen ráterelni a gyanút. Majd később erre is kell figyelni. Egy újabb alak érkezik, ázsiai lehet, talán a maffia egyik tagja vagy volt tagja a kinézete alapján, ő még hasznos lehet ha jókor van jó helyen.
~ A társaság maga túl színes egy ilyen művelethez, nehéz lesz őket összetartani, egybekovácsolni, de a pénz lehet a mozgató rugójuk. A feladat pedig teljesen ránk hárul, egy mutáns oktatási miniszter nyilvános meggyilkolása. Nem a legegyszerűbb. Főleg, hogy nem egy összeszokott osztagról van szó.
- És pontosan ezért mennyit is fizetnek nekünk? A magam részéről egy kilences hagyományos kézifegyver szükséges az akcióhoz.- ez a lényeg, ha az összeg elég magas, akkor össze fognak dolgozni, és akkor lehet működő tervet kovácsolni.

- Nos, nekem meg is van a tervem - mondta mosolyogva Toxin. Brutális, lényegretörő és figyelemfelkeltő és ha nagyon szerencséje lesz, ebből az őrült bagázsból is néhány ott hagyja a fogát. Többekkel egyszerűen nem volt kedve együtt dolgozni. - Mi lenne, hogy ha bombariadót jelentenénk be. Persze előtte a környező kocsikat ellátnánk egy kis plussz alkatrészekkel. Távirányítású bombákkal, Ilyen kis tapadósokkal, amiket percekkel az akció előtt felhelyeznénk. Amikor bejelentjük a bombariadót, akkor valószínűleg a célszemélyeket kihozzák az épületből.
Széttárja a kezét, majd kifújja a levegőt.
- Buuummm - suttogja titokzatosan. - A fellépő kavarodásba, pedig belép a csapat, csapunk egy kis vérfürdőt. Kellenek emberek akik a háztetőkről támadnak, és persze kellenek akik frontálisan, elvonva a figyelmet a mesterlövészekről. Brutális, megrázó és figyelemfelkeltő.
Felkuncog.
- Az emberek összeszarják magukat félelmükben.

Ez az idióta szerencsére nem ért el, de nem örültem, hogy ilyen közel került hozzám. Kaszává alakult fegyveremmel hadonásztam, ügyelve, hogy ne legyen rés védelmemen. Azonban nem voltam elég figyelmes. Egy kéz érintését éreztem bőrömön, és utána hihetetlen fájdalom járta át testemet. Szorításom hirtelen teljesen abbamaradt, és miközben fegyverem koppant a földön, én is összeestem. Mérges pillantásokkal próbálom elfordítani fejemet, és X-et veszem észre. Nem kellett nagy tudás, hogy rájöjjek, hogy ellenfelem is hasonlóképpen járt, mert nem támadott rám. Megpróbálgatom magamat összekaparni, és felkelni a földről. Nyújtó gyakorlatokkal próbálom kitessékelni az utóhatások kellemetlenségét, ha van. Bár hogy is legyen, végül kapok én is egy akták. Miközben X magyarázott én olvastam. Nem voltam boldog azonban attól, amit hallottam, és láttam. Haragomat még az egyik ittlevő is jobban lángra lobbantotta. Mindazonáltal nyugodt arcot vágtam. Szó nélkül végül felállok, és elindulok arról, amerről jöttem. Amennyiben valaki megkérdezné hova tartok, hát válaszolok.
- Nem maradok itt tovább. A munkát nem vállalom el. – amennyiben valaki erre is rákérdezne miért, hát az sem marad megválaszolatlanul – Bár az én kezemhez is vér tapad, nem gyilkolok ártatlanokat! És olyan mutánst sem, akinek a nevéhez nem kapcsolódik szándékos gyilkosság. A viszont látásra!
Elszántam magamat, és ha valaki utamba állna, és nem menne arrébb szép szóval, akkor azt megajándékozom egy-két szép nyílvesszővel, amit íjamból lövök ki. Fél szemmel viszont szemmel tartom X-et mert őt tartottam a legveszélyesebbnek a jelenlévők közül, hiába nem ismerem a többieket. Amennyiben sikerül kijutnom rögtön nekilátok egy dolognak. Felkeresni a célpontot, és figyelmeztetni, ugyanis nem akarom, hogy egy ártatlannak baja essen.

//ha a viszont megtud a karakter bármiféle "fontosabb" információt, ami úgymond bemocskolja a férfit nem távozik, csak megáll, és nem megy tovább//

Három hosszú és kínkeserves várakozással teli nap után, végre csak elkeveredtem a Jade Electronicsba. A főbejárat előtt két biztonsági őr elkérte a kártyámat amit fel is mutattam. Még jó, hogy elhoztam b*ssza meg, hogy a francban jutottam volna el kártya nélkül ide? Nem tudok ennyi sz*rt fejben tartani. Ahogy belépek, X máris mutatja nekem merre kell menni, én pedig szótlanul követem. Nem akarom fecsérelni az időt, majd ahogy bejutok a konferenciaterembe, mire érek be? Arra, hogy valami bizarr kinézetű nekromorf vagy mi az isten megtámad egy lányt, erre jön valami férfi egy hülye egyenruhában és leállítja őket. Miután jól letolta mindkettőt, rám mutat, jelezvén, hogy én vagyok az utolsó társuk. Mindenki vet rám egy gyors pillantást amiket nem viszonozok. Katona voltam, egy másodperc is elég volt arra, hogy felmérjem a terepet... illetve lett volna, hogy ha nem köt le ez a freakshow itt előttem. Egyébként az egyenruhás vulkáni bénító mozdulata marhára tetszett, bizonyára valami aikido mester lehet, csak azok tudnak ilyet... vagy a tévében látta, és kipróbálta hátha működik, mint a legtöbb jenki. Ez is az... szerintem. Ugye az?

Végignézek a "csapattársaimon". Na már értem X miért tett olyan furcsa hangsúlyt a szóra. Egy indián, valami maca aki most elindult kifelé ezért félre is állok az útjából (minél kevesebb áll az utamban annál jobb, amúgy sem nézett ki valami erősnek), őt megtámadta egy fazon aki most Apokalipszisről dumál (baromira nem tetszik ahogy rám néz, Zaibou-ra emlékeztet), egy nyugodt, bajszos tag akinek tipikus jenki katona kinézete van és most éppen a pénzről kérdez, aztán meg itt van valami hülyén maszkírozott gyerek aki dúdolgat, és végül de nem utolsó sorban itt van ez a pizsamás fickó aki parancsolgat itt nekünk. Mi az isten ez a cirkusz, hova hozott engem X? Végül csak történik valami normális, ahogy mindenki elmondja milyen fegyvereket szeretne, én sem vagyok rest. Előrébb lépek, és halkan teszem hozzá én is a kéréseimet.
- Egy 45-ös magnum és egy gépfegyver, és adjanak két extra tárat mindkettőbe és egy szigelető szalagot. - mondom, arra számítván hogy ha ezeket megkapom, akkor gyorsan össze tudom szigszalagozni a két tárat, és így a hosszas elővétel és csere helyett csak meg tudom forgatni a cuccost és máris lőni vele ismét.
Ahogy befejezem vagy aközben, az indián beszélni kezd, és valami öngyilkos tervet vezet fel. Szerintem itt az idő megszólalni. Végignézek még egyszer az ittlévőkön. Egy jenki katona, idősödő, ősz, nem jelenthet nagy veszélyt rám, én fiatalabb és gyorsabb vagyok. Na meg jobb fegyvereket is kértem. A lány aki kifelé megy, ő sem néz ki túl veszélyesnek, bár ezt lehet, hogy a bennem kialakult enyhe nőgyűlölet miatt mondom. A gyerekre no komment, tipikus őrült. Nem fogom magam megöletni egy gyerekkel, az ki van zárva. Aztán itt van az indián, valami íjjal a hátán. Ez sem jelenthet rám veszélyt, aki a mai modern korban íjakat használ, az ugyanarra a sorsra fog jutni mint a Sengoku korszakban a Nobunaga ellen harcolók, akik a puskaporos fegyvereket varázslatnak hitték. Végül itt van a valószínűleg legveszélyesebb és legőrültebb mind közül. Egy nagy darab fazon, aki úgy nézett rám mint valami húsra. Neki nem emberek vagyunk, hanem prédák. Nem úgy viselkedik, és nem is úgy mozog, mint egy ember. A szemei akár egy őrülté. A tekintete, mint Zaibou-é. A puszta jelenléte dühvel tölt el, felemésztő, vad dühvel, még a kezem is ökölbe szorul, de tudom, hogy nem szabad sokáig néznem, különben észreveszi. Mivel gyorsan levette a tekintetét rólam és el is mondta a kívánságait a fegyveres csávónak, szerintem nem tart érdekesnek. Én viszont... látom benne a potenciált. Ha engem nem tart érdekesnek, viszont megtámadta a lányt, és a többiekre is úgy néz, mint valami elejtendő prédákra, akkor szerintem meg van az emberem. Az ő segítsége kell nekem, hogy az összes többi bohócot elintézzem. Összeszedem minden bátorságomat, majd oda megyek hozzá.
- Hello. - köszönök neki, majd ha felkeltettem a figyelmét, folytatom - Gyere közelebb, szeretnék mondani valamit neked. - ha közelebb jött hozzám, suttogva folytatom, pásztázva a környéket, nehogy halljanak minket. - A 3. világháborúban dél-amerikában rekedtem, ahol egy csapattársam emberhúst evett és őrült kísérleteket folytatott ártatlan nőkön, akiket kibelezett, levágta a végtagjaikat és eltette őket, hogy megehesse. A nőket pedig kefélte, és nekem is adott egy kicsit belőle. Emberhúst ettem hónapokig, hogy életben maradhassak, és persze mit ne mondjak, felkeltette az érdeklődésemet a dolog. Ahogy látom neked is, úgy mozogtál a lány ellen mint valami állat. Tisztelem az ilyesmit. Figyelj, van neked egy ajánlatom. - megint körbenézek, ha meghallottak, befejezem vagy megvárom amíg elfordulnak és folytatom, de szerintem ez nem lenne célszerű, mivel egy elmebajossal beszélek. - Mit szólnál hogy ha segítenél nekem eltenni ezt az összes barmot láb alól, elvinnélek arra a helyre, aztán vadászhatnál annyi falusira amennyire akarnál, és tied lenne a barátom egész húskészlete. Valamint mivel én tervezek meghalni a mi kis ellenfelünk ellen, még engem is megehetsz és őt is. Most kérdeznéd, hogyha meg akarok halni, hogyan mutathatnám meg neked, merre van az a bizonyos bázis? Nos barátom, ezt akkor fogom veled megosztani, ha belemész a dologba. Benne vagy? Egyébként hogy szólíthatlak? - mondom ki, remélve, hogy egyszer sem szakított félbe, még hozzáteszem. - Ha akarod most is tudhatok neked egy kis hússal szolgálni, mit szólsz hozzá?
Közben a bal kezem készenlétben van, hogy a bal zoknimban lévő késért nyúljak, ha esetleg megtámadna. Ha ő ölne meg, az olyan lenne, mint valami rémálom. Ha rám néz miközben beszélek, néha észrevehetően elbátortalanodom a szövegem közben, mert mintha Zaibou-t látnám magam előtt. Olyan ez valaki, mint Zaibou lelkének manifesztációja, valószínűleg így etereális formában így nézhetett ki, és démonként most is így él a pokolban. Ki tudja... lehet ez a tag pont, hogy Zaibou, vagy nincs is itt, csak hallucinálok, a drogok utóhatása gyanánt. Hallottam valami olyasmit, hogy hosszútávon kihat az emberre az a sok szemét ami a crackben van. Remélve, hogy senki sem szakított félbe, az őrült is végighallgatott és válaszolni is fog, valamint persze nem támad meg, kíváncsian várom a válaszát. Ha nemet mond, vagy még rosszabb, hogy nekem esik, akkor ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Minden esetre, kíváncsi vagyok. Ha jól játszom ki a kártyáimat, ez még jól is elsülhet.

Nyugodtan figyelem az eseményeket, az egyenruhás könnyen lecsillapítja a kedélyeket és még egy személyt invitál be, külsőre elég leharcoltnak tűnik, de mindenki hasznos lehet. Páran felhoznak terveket, de a helyszín pontos ismerete nélkül nevetségesnek hat az egész, sokkal egyszerűbb lenne egy határozott lövéssel végezni a célponttal, igénybe véve a csoport egyik tagjának kinetikus erejét. Fontos lesz még a terv szerint, biccentek felé mikor a fegyvereiről beszél, nyilvánvalóan nem az aminek látszik, és nagyon fontos, hogy ezt ne felejtsem el. Ezek az emberek zsoldosok, bérgyilkosok, pszichopaták, ha nem lenne fejenként ilyen magas összeg akkor egymást is könnyen lemészárolnák csak, hogy nekik több jusson, de ezt ügyesen megkerülik a munkaadók, mindenkinek fix összeg. Profik, ez nyilvánvaló, nem csak a tettek árulják el hanem a mentalitásuk is, olyan kimérten, tervezetten, magabiztosan szervezték össze a feladatot, nem először csinálnak ilyet. De ahogy a mondás tartja ha minden terv szerint alakul éppen egy csapdába rohan bele az ember. Nem kizárt, hogy az akció után ránk sem lesz szükség, annak ellenére mit állítanak. Jobb lesz az elővigyázatosság, és az álca.
- Egy millió az szép. Két nap alatt néhányszor bejárhatjuk a helyszínt és egy működőképes tervet alkothatunk. De ehhez szükség lesz fegyelemre, különben szétesik a csapat és az akció sikertelen lesz. És még valamire amire nem számítanak, a szikrára ami a gépezetet működteti, ami a fogaskerekek sorát hajtja, egy elterelésre és mellé egy valódi merényletre.
Miközben ezt mondom, lassan felállok, elveszem a fegyverem, szétszedem az asztalon, lassan összerakom, leellenőrzöm, betöltöm. Talán lehetne valaki közel aki rátámad és egy lövész aki messziről lő, valamint én hátul aki segít menekülni a helyszínről... Minden le lenne fedve.

Toxin elfojt magában egy vigyort, amikor valaki hirtelen önérzeteskedni kezd. Ez van, hogy ha valaki hirtelen szívet növeszt ebben a melóban. Előbb-utóbb megszakad, vagy elkezd rosszul szuperálni.
Kuncogni kezd erre.
- Na önérzeteskedünk? - mondja úgy hogy mindenki hallja. - Nyenyenyenyenye! Tőlem akkár a dalai láma is lehet, de akkor is nyilat eresztek abba az arany szívébe. Ez is ugyanolyan, kinyírom utánna meg egy sör társaságába nézem a hírekbe és röhögök egy jót.
Az egyik fickó rögtön elkezdi ismertetni a tervét. Toxin is úgy dönt, hogy beszáll.
- Mondjuk szerezhetnénk egy nagyobb furgont, amibe bombát raknánk. Valaki közülünk oda vinné. Na előtte betelefonálnánk, hogy bombát fogunk robbantani. Úgy hogy a rendezvény közepette. Amikor kijön a miniszterúr, akkor felrobbantjuk a kocsit. Ez eléggé megzavarja őket. Közben néhányan akik jól tudnak célozni, azok elfoglalnak valami jó helyet és lönni kezdenek rá. Akár elintézhetik, de ha nem, akkor akkor a terv harmadik, esetleges részeként páran frontálisan támadunk és ratatatata... Mészárlást csapunk, a lényeg hogy folyjon a vér és persze meghaljon szerencsétlen ördög. Ez tűnik a legkézenfekvőbbnek. Minden benne van: elterelés, gyors támadás, mentőtervek.

Hm. Ez a tag... őrült. Kétségtelenül. Feleannyi fogalma sincs a valóságról, mint Zaibou-nak volt.
- Meglátom... de ha igen, ő az enyém... - mondta majd... nem nézett sehova.
Eltartott egy pár másodpercig mire láttam, hogy a szemei lassan a kifelé battyogó lányra szegeződtek.
- Aha, nagyszerű. - feleltem, de szerintem nem hallotta, vagy nem érdekelte, mert folytatta tovább.
- Smiley... Mr.Smiley... Kód: hármas lovas, Holocaust oldalán, feladat: Emberiség kiirtása és a hitetlen mutánsok, ellenállók megtörése, eltörlése bármilyen eszközzel... - miután ezt kijelentette, gépies pontossággal és stílussal, teljesen elhagyja a mi realitásunkat, és a semmibe mered.
"Biztos, hogy jó ötlet lenne ezt a barmot belevonni? Végül is csak az ő érdeklődését kelthetem fel azokkal, amiket Zaibou-nál láttam. Francba. Nem tudom, mennyire fogta egyáltalán amit mondok, vagy mennyire emlékezett rá... talán megtudhatok róla valamit az elkövetkezendő két napban, vagy inkább hagyjam a francba? Gőzöm sincs ki ez a Holocaust, nem nézek tévét, nem olvasok újságot és az internetet sem hírolvasásra használom, na meg emberekkel sem beszélek, szóval halvány lila gőzöm sincs, kiről beszél. Hitetlen mutánsok és ellenállók megtörése, eltörlése? Még is ki a franc ez, valami hóhér? Végül is mit vagyok meglepve... valószínűleg csak egy nagyon bizarr, szadista bérgyilkos, egy roppant ironikus névvel. Na remek, fogalmam sincs, ez hogy ment." miközben a gondolataimat taglalom a fejemben, a háttérben zörejt hallok, először az indiánt, majd a zöld pizsamás fickót hallom beszélni.
Nem nagyon figyelek arra amit az indián mond, de arra rájöttem, hogy a lányt hergeli.
"Hülye f*szok." jegyzem meg magamban.
Ezután a zöld ruhás fickó felé fordulok aki legalább valami lényegeset taglal.
- Ez a helyszín, ahol az avatás lesz. Két nap múlva lesz esedékes, ennyi idejük van felmérni a terepet és megszervezni, amit akarnak. - mondta, majd próbáltam kivenni a térképen, hogy mégis mire mutat.
"Ja igen, az egyetemi kórház! Emlékszem már, a 3 napos dögunalom előtt mondta X, hogy valamiféle sürgősségi szárnyat fog átadni. Szerintem nem sok egyetemi kórház van Staten Island-en, legalábbis remélem. Lehet, kellene híreket olvasnom... közben talán utána járhatok ki is ez a Smiley, vagy Holocaust vagy ki a tököm. A holokauszt szó jelentésével tisztában vagyok, de... ilyen nevű fazon létezik egyáltalán? Lehet, hogy inkább tényleg hagynom kéne a francba."
Alig tudom befejezni a gondolatmenetemet, máris símaszkos tagok esnek be és leteszik a fegyvereinket.
- Ez gyors volt. - jegyzem meg halkan, majd elveszem az enyéimet.
Custer tábornokkal ellentétben (esküszöm hasonlít... legalábbis azt hiszem) belőlem előtör a japán büszkeség, és gondoltam egy kis borsot török az orra alá, hogy lássa, nekem nincs szükségem arra, hogy ellenőrizzem a fegyvert ahhoz, hogy lássam, jól működik. Nekünk japánoknak megtanították, hogy bízzunk a feletteseinkben. Persze ez k*rvanagy kamu, otthon naná, hogy csekkolom. Most jutott eszembe, hogy hoznom kellett volna valami hátizsákot, vagy valamit, amibe beletehetem... na jó, itt az ideje megvillogtatni a japán módit.
- Elnézést, uram. - mondom enyhén meghajolva a zöld ruhás tagnak, szigorúan miután befejezte a mondandóját. - Egy felesleges hátizsákjuk nincs? Attól tartok a nagy izgalomban elfelejtettem kérni egyet. - mondom egy erőltetett félmosollyal, miközben majd a hányinger kerülget, hogy így be kell nyalnom ezeknek az alávaló senkiháziaknak. Végül is mindegy, ha mázlink van, már két rohadt napig kell ezt eltűrnöm. Ez a k*rva pár nap egyébként jól elhúzódott, miért nem egy hetet mondtak?! Kellett nekik hamis reményt adniuk.... mindegy, nem cseszhetem fel magam.
Ha megkaptam a hátizsákot, akkor fogom a szigszalagot és összekötöm vele a tárakat, majd bepakolok, ezután felveszem a hátamra... nehéz. Akkor minden bizonyára a cucc igazi, és nem csesztek át minket. Bízni a feletteseidben... na persze. Ezután elindulok kifelé, remélvén, hogy a lány aki az előbb indult kifelé, már nem áll az utamba. Ha igen, akkor megpróbálok elmenni mellette, ha nem, zavartalanul haladok kifelé. Mielőtt hozzám szólhatnának, vagy szóvá tehetnék, megszólalok.
- Mint mondtam a melót vállalom, de attól még, hogy egy csapat vagyunk, nem kell veletek együttműködnöm. Ha tényleg olyan hülyék vagytok, hogy nem jöttetek rá arra, hogy ez csak egy teszt, akkor nincs rátok szükségem. - mondom rideg tekintettel, majd elindulok kifelé, ha X még kint áll, akkor biccentek neki és egy rövid meghajlás után ki is szambázom az épületből, amennyiben nem tartanak fel. Na, már csak ezt a két napot kell kivárni, és irány a pokol, ahol kedvemre kínozhatom drága szüleimet. Heheheh... isteni lesz. Isteni.

* Semmi baj, oké. A karakter véleménye ettől nem változik, szóval nyugi, főnök.

Na, mégiscsak sáros a ki "madárka", és mi az, hogy. Megtorpanok az ajtóban, és behunyom szememet. Elég indokot adott az itt maradásra. Az egyik férfi magyarázni kezdett. Nem érdekeltek sértései, viszont mondanivalója felidegesített. Már nyúltam volna vesszőmért, mikor X-re nézek. Valahogy nem akartam még egy „menetet”, szóval letettem a lövöldözésről. Viszonylag higgadt hangon válaszolok neki.
- A célpontjaimról had én döntsem már el, hogy levadászom-e vagy sem!
Ezek után végig hallgatom az előadásokat. Nem tetszett, hogy szinte mindegyikük vérfürdőt akarna. Személy szerint én csak a célponttal végeznék, esetleg a veszélyesebbnek tűnő alakokkal. Ezek után megnézem a térképet. Megjegyeztem az oda utat, majd vártam, hátha X akar-e még valamit, vagy mehetünk-e.

Hosszabb idő után egy újabb feladat érkezett a Hydrától, volt egy időszak amikor kétségbe vontam a konkrét befolyásukat, de a felmutatott eredményeik meggyőzőek. Ahogy értesültem a cég épületét a SHIELD többször is átvizsgálta, de egyik alkalommal sem találtak semmit, nyilvánvaló a jelenléte a szervezetnek még sincs kapcsolat, ezt több módon is meg lehet oldani, de egyik sem lehetséges megfelelő kapcsolatok és hatalom nélkül. Ez az ami magyarázatot adott a tényre, hogy a vérdíjlistás merénylők, köztük én is, hogyan bujkálhatunk még mindig. Részleges de átmenetileg kielégítő információk. A kapott egyenruhában érkeztem, de alatta a saját többszörösen ellenálló páncélzatot is visetlem. A tárgyalóban rezzenéstelen arccal hallgattam végig az eligazítást.
~ A feladat egyértelmű, de ez esetben könnyebb, mivel a Japán nincs itt, sokkal könnyebb lesz véghezvinni a feladatot, a többiek viszonylag kontrollálhatóak mint Smiley is. Gyakran egy küldetés sikeréhez nem az ellenfelet, hanem a szövetségeseket kell legyőzni. Különös, hogy nekem tartanak eligazítást, fordított helyzet, ezúttal viszont könnyebb meglátni a hibákat.
Végighallgatok mindenkit, majd csak utána reagálok, eddig minden úgy ment, ahogy terveztem, csak a chip rajza volt túlságosan komplex, még számomra is, de ez áthidalható probléma, a SWORD technológiája, lehet nem Földi technológiai is, ami választ ad a kérdéseimre.
- Értettem, a feladat egyértelmű. -mondom a magasabb rangú Hydra tagnak, majd a másik felé fordulok- - A szállítás előtti közvetlen beavatkozás hatékony lehet, de kockázatos és mindenképpen nagy szervezést igényel a megfelelő menekülési útvonalak és módszerek megtervezése. Egy még a szállítás előtti esti időpontban végrehajtani a feladatot, esetleges elterelés mellet... sokkal célravezetőbb lehet és biztonságosabb is.
Nem várok igazából olyan reakciót ami ellent mond nekem, felesleges lenne a nehezebb megoldást választani.

Minden úgy történik, ahogy annak kell, a nő közli, hogy nem érdekli, milyen módszerekkel dolgozunk, a lényeg, hogy az akció sikeres-e vagy sem. Már a merényletnél sem voltak feltételek, a Hydra sikerorientált, a cél szentesíti számukra az eszközt, nem érdekli őket az út csak az elért cél és ez az egész szervezetre jellemző tulajdonság. Ennek megvannak az árnyoldalai is, de az oroszok fellengzős hamis magabiztossága helyett, nekik tényleg rendelkezésükre áll a megfelelő felszerelés és ember, hogy ilyen rendszer szerint is megfelelően működjenek. Smiley kezelhető állapotban van, a másikkal eddig sem volt probléma, a Japán és a kölyök nincs itt, más feladatot látnak el valószínűleg a képességeiknek megfelelőket. Az alapfelállás megfelelőnek tűnik. Már csak az új tag bemutatkozását várom karba tett kézzel.
~ Bérmajom, kifejező név, egy ügyes bérgyilkosról van szó. Ami ennél érdekesebb, hogy ő is másik világból van. A Hydra összegyűjti az ilyen személyeket és felhasználja őket, mert feláldozhatóak, nincs múltjuk ezen a világon, ha meghalnak vagy feleslegessé válnak, többé már nem jelentenek problémát. Amihez nem is kell külön lépéseket tenniük, nem tudom mit tehettek velem a kórházi beavatkozások alatt, gyakorlatilag bármit. Ez a stratégiájuk, mind mikro mind makro szinten, lassan körbefogják az ellenfelet, láthatatlanul és észrevehetetlenül. Talán mégis ez a megfelelő oldal számomra, csak az időzítésre kell figyelnem.
A majom szerű mutánsnak biccentéssel jelzek, ha kezet nyújt akkor azt elfogadom, de magamtól nem nyújtok. A reptér elhelyezkedését próbálom felmérni emlékeim alapján, jó eredményekkel. Ez egy alapvető kérdést vet fel.
- Van információ a széf pontos elhelyezkedéséről vagy számáról? Illetve pontos térkép vagy alaprajz a reptérről a szervezet birtokában?

//Mivel a fél bagázs nem írt, így nem kaptok új kört, elnézést attól, aki írt. Körváltás 3 nap múlva, szerdán.//

Smiley-val kapcsolatos megjegyzésre bólintok, ha kell akkor nagy eséllyel tudom majd kontrollálni, megfelelő módon felhasználni, de kétségkívül egy ilyen kis csapat esetében a belső veszély nagyobb mint a külső, ahogy ez az előző küldetés esetén be is bizonyosodott, kulcsfontosságú, hogy meglegyen a belső stabilitás, ami Bármajommal létrejöhet. A széf számát azonnal megjegyzem és többször visszaidézem, hogy később ne jelentsen ez gondot.
- Értettem. - mondom még a kilépő nőnek, majd a többiek felé fordulok, kissé kiegyenesedve - Első lépésként a tervalkotásban azt kell eldönteni, hogy a chipet az elszállítás előtt közvetlenül vagy már jóval előtte kell megszerezni. Ezután következhetnek a módszerek, az elterelés megléte és mibenléte, ez esetben több alternatíva áll rendelkezésre. Az én javaslatom egy korábbi támadás lenne, meglepetésszerűen, Smiley és Toxin erős elterelésével, és egy B tervvel. Vélemény?
Ezúttal szükséges bevenni a csapat tagjait is, mind a képességükre mind az egyetértésükre szükség lesz. Tanultam a múltkori eset hibáiból, ez már nem az a világ.