Random

Világleírás:
Ebben világban nem minden az aminek látszik. A lakosság 50%-a csak ember, és ők már elfogadták, hogy mutánsok és egyéb teremtményekkel élnek együtt.
A kaland a középkorban játszódik egy szigeten(athén szerű oktatás):

A térkép nem a legrészletesebb, több város is található a szigeten. A szervezeteket még nem írom le, mert a karaktereknek úgy se lesz róluk fogalma se.
Majd úgyis rájöttök, mikor kísért a múlt.
A világon vannak területek amelyeken egy faj az elterjedt, de előfordulhatnak ott más fajok képviselői is.

A földön fekve kelek fel és szedem össze magam de mikor indulnék tovább jövök rá, hogy nem csak elestem hanem sáros kezeimre nézve azt se tudom merre van azaz el innen. Arcomat próbálom kivenni a koszos mocsári vízből hátha beugrik valami de semmi. A félelem fog el hisz azt sem tudom hirtelen ki vagyok merről jöttem. Fejem zúg és a gondolatok nem akaródzanak jönni.
- Ki vagyok? hol vagyok ? Valaki ?! VAN ITT VALAKI!
Elkapott az egyedül lét félelme a tehetetlenség érzete de rájöttem, hogy ezzel így semmire nem megyek próbáltam nézni honnan jöhettem hátha a mocsár nem fedte be az összes talp nyomomat. Közben kutatok magamnál hátha találok valamit amin a nevem van egy fegyvert, kést bökőt akármit. Egy ismerős hang csapja végre meg a fülemet de nem örültem neki egy kígyó volt az közvetlenül mögöttem. Gyorsan próbáltam tőle távolodni egy jó 12 yardot megteszek majd megfordulok, hogy követ e.

Madárcsicsergés. De idegesítő, a k... életbe! Mi történt? Üres az agyam. Végignézek magamon, de nem ismerős a test.
Hol a francban vagyok egyáltalán? A gyomromat mintha hangyák kaparásznák belül, annyira éhezem. Akármi is van, ennivalót kell találnom, különben meghalok. Asszem. Vajon mikor ettem utoljára, talán napokkal ezelőtt? Egyszerűen nem tudom megmondani...

Hátha van nálam valami elemózsia! Tapogatom a ruháimat, hiszen arra sem emlékszem, hol van zseb és hol nincs. Találok egy két dolgot, de egyik se ehető. Egy kis pénz, ha ez az, távcső, iránytű és egy tőr. Mi a fene, én valami túrázó vagyok? Egy vicc az egész... Nem tudom, ki vagyok, hol vagyok és miért, csak annyit tudok, hogy éhes vagyok. De nagyon! Akárcsak az a valami, ami rám mordul hátulról.

A tőrt megfogom, talán túlélési ösztönből. Egy sárga szempár les a bokor mögül. Ha ott el tudott bújni, akkor legalább nem túl nagy. Remélem, ehető is. Megvárom, amíg kijön és ugrásra készen állok. Akármi ez, van szeme és az egy gyenge pont.

Már elő is ugrott egy morgással a sárga szempár tulajdonosa. Tényleg nem volt túl nagy, "csak" egy fekete párduc. Ezek szerint valami trópusi terület lehet ez. Passzol is az erdő hozzá.
Gyorsan mozogtam, de nem elég gyorsan, így belém vájta a karmait. Mivel mellé kerültem, egész pontosan a jobb oldalára, a tőrrel megpróbálom hasba szúrni, amíg földet nem ér. Utána már túl alacsonyan lesz, amíg nem ugrik fel megint.
Eléggé fáj a seb, de nem adom fel. Úgy látszik, nem olyan fából faragtak, bárki is vagyok. Nem azzal kell most törődni, hogy hol kaptam karmolást, hanem harcolni kell és győzni. Aztán megenni a cicát...
Persze támad tovább, csapkod a mancsaival és az éles karmokkal, én pedig a tőrrel próbálom szúrni, ahol érem. Azt nem engedem, hogy a feje közel kerüljön hozzám, mert egy harapás azokkal az állkapcsokkal biztos nem túl kellemes. Bár ha a szemét ki tudnám szúrni, utána könnyebb dolgom lenne vele.

Alaposan átnézve a felszerelésemet igen hasznos dolgokra bukkanok amelyekből elég sok hasznos dolog ki is derül.
~ Tehát a nevem: John "Soap" MacTavish. Nos Soap lehet, hogy katona vagy a fegyvereid alapján bár ez a kard és fegyver nem jellemző rájuk hmm.
De mielőtt nagyon szemügyre tudtam volna őket venni futásba kezdtem a kígyó miatt ami szerencsémre nem is kergetett miután jó pár yardot gyors futásba kezdtem.
A megállásomat követően egy férfi jött elő és nyújtott segítő kezet azaz botot.
- Heh? Hol a kígyó és te meg miért akarsz segíteni ?
~ lehet, hogy tudja, hogy nem vagyok képbe ? De akkor is mit segít rajtam egy bot ?!
Ezt követően lenéztem és azt láttam, hogy süllyedek.
- Basszus, igen jól jönni.
Gyorsan megragadtam a botot és azzal kihúzott a futó homokból.
- Phew kösz ez közel volt. Ki vagy ?

Miután kisegített a bajból és feltette kérdését csak vakartam a fejemet majd válaszoltam.
- A nevem.... Soap. Örvendek Jack de sajnos semmire sem emlékszem.
Körbe néztem a mocsár körül nem e akar valami felfalni nehogy valami meglepetés érjen majd csak ezután válaszoltam a következő kérdésére.
- Nos igen valóban nem a legszebb hely a világon. Remek tehát arra van észak jó tudni.
Kutatok zsebembe hátha lelek magamnál egy iránytűt is.
- Szerintem inkább veled tartanék mivel mint említettem lila gőzöm nincs ki vagyok illetve mit keresek itt.
Ezt követően elkezdtem követni az új barátomat szemmel tartva nehogy rosszban sántikáljon.
- És neked mi a becses szakmád? Mielőtt kérdeznéd én nem tudom az enyémet.

Nem könnyű ellenfél ez a párduc. A vadon az ő terepe, de egész jól haladok ehhez képest. Karmol és harap, én meg szúrok és vágok, ahol tudok. Elkapta a karomat és ekkor sikerül egy párszor oldalba döfni. Ez megzavarja a dögöt. Kapálózik, tekeri a fejét és el is menekül. Hosszú vércsíkot húz maga után és a bokrok felé somfordál nem túl gyorsan, csak ahogy egy megsebzett állattól kitelik.

Most szánok rá egy pillanatot, hogy megnézzem a sebeimet. Nagyon fájnak, de az a furcsa, hogy magamon sehol nem látok vért. A sebek is csak bemélyedések, de nem véreznek. Arra már rájöttem, hogy semmit nem tudok magamról, de ezek szerint nagyon érdekes dolgokat nem tudok. Talán valaki gondoskodott arról, hogy mindent elfelejtsek. Valaki az ellenségeim közül, azokból pedig van egy pár.

Nincs idő most ezen gondolkozni. A harctól és a fájdalomtól még jobban megéheztem és ezt a cicát nem engedem el. Még nem ettem párduchúst, kíváncsi vagyok az ízére.
Utána sietek és nem kímélem a nagymacskát. Megpróbálom a hátsó combját megdöfni, hogy ne tudjon állni a lábán és ha jól haladok, akkor megint az oldalát és főleg a hasát célzom meg.

-Jól van, jól van, csak még 5 percet.
Nagy nehezen felkelek, és egy kocsmában találom magam, elégé nagy fejfájással.
-Mi van, tessék, ja oké már is. Bocs, de hol is vagyok? Bár arra se emlékszem mikor jöttem, vagy ki vagyok. Bocs de mi történt velem?
Kérdeztem a pultost. Közben próbáltam fel idézni magamban, hogy mi is történt velem, de valamiért nem akart semmi se az eszembe jutni, hirtelen a fejemhez kaptam, és próbáltam leszállni a székről, de furcsa hangokat kaptam, koppanásokat, és valamiért nem kettő hanem négy lábat éreztem hirtelen. Lassan félelemmel a szívemben tekintettem le. Elszörnyülködve láttam, hogy ló az alsó testem.
-Mi a franc, mi vagyok én, kentaur, ne.
Enyhe pánik rohamot kaptam. Elkezdtem szédülni, fejfájás tört rám, nehezen kaptam levegőt, és szúrt a mellkasom, ki akartam jutni a helységből. Már el is indultam volna az ajtó felé amikor eszembe jutott, hogy a pultos tudhat valamit rólam, és inkább a pulthoz léptem. Az asztalon maradt italt az arcomra borítottam, adtam egy két pofont, és meg próbáltam lenyugodni. Majd mély gyűlölettel telt szúró, haragos szemekkel tekintetemet a pultosra szegeztem.
-Mit tudsz rólam??? FELELJ!!!!!!



/////nem kell zárójelbe írni a nevem ki ejtését, azt csak úgy oda írtam, azért köszi )

A fickóra nézek és hallgatom egy ideig csendesen.
~ Részeg nem pfff. Bár fejem állapotából még az is lehet ...
- Ha én azt Tudnám a nevem meg van a többi nem. Rá kéne jönnöm elég gyorsan mert így elég cikis a helyzetem. Köszi akkor ha nem gond mennék egy darabig.
Követem és közben folytatom a beszélgetést vele.
- Én nem tudom mi az én szakmám jó lenne tudni de gőzöm sincs. Egyébként mi célból és merre tartasz?
Nem volt nagyon ingemre a fickó követése de más opció nem igen volt ami ennél jobb lenne.

18+

Az előbb eléggé legyengítettem, így könnyen utolérem a már csak vánszorgó párducot. Egy szúrás a hátsó lábba és össze is esik. Az oldalát és a szívtájékot is megdöfködöm, amíg csak mozog. Ez nem tartott sokáig...

Megint ránézek a sebeimre és még mindig nem véreznek. Halhatatlan vagyok vagy mi a fene? Mindenesetre az éhséget érzem, ezért el is kezdem kiszedegetni a legfinomabb részeket a bordái mögül. A beleket kihagyom, lehet, hogy most evett. Szív, tüdő, ez lenne a jó, vagy akár a combhús de bűzlik az egész. Lehet, hogy nem volt egészséges, talán ezért is volt ilyen könnyű legyőzni. Baromira nem hiányzik most egy gyomorrontás, úgyhogy mégsem eszek belőle. A franc egye meg, hogy egy beteg dögöt fogtam ki! A bundáját viszont leszedem és elrakom. Még jól jöhet, akár el is adhatom.

Na, de most már el kéne indulni valamerre. Az erdőben még több ilyen lehet, úgyhogy nem arra megyek, ha egy mód van rá. Körülnézek és ha szabad szemmel látom bármi jelét lakott területnek, akkor elindulok felé. Ha semmi ilyet nem látok, akkor előveszem a távcsövet és messzebb keresgélek. Az iránytűvel megpróbálom belőni, hogy merre van észak.

Ahogy nézelődök a távcsővel, farkasokat hallok a távolból. Aztán egyre közelebbről. Erre jönnek, biztos kiszagolták a döglött párducot. Egy pillanatra arra gondolok, hogy jó lenne kipróbálni, egy egész falkányi farkast is el tudok-e intézni úgy, hogy közben nem vérzek. A sebem sajog, úgyhogy ezt a gondolatot el is vetem.
Valamerre el kell indulni. Jó messze van egy várféle. Ott biztos megmondja valaki, mi ez a környék és lehet, hogy ismerek is ott valakit. Aki biztos meglepődik majd, hogy nem ismerem meg... Ez tetszik, de marha messze van az erőd. Ráadásul ahogy a vízesés felé nézek, úgy érzem, hogy oda kell mennem csillapítani az éhségemet. Halra vágyom, halra! Nem tudom, miért, de ez lebeg a szemeim előtt, pedig tudom, hogy a vár felé kéne mennem. Képtelen vagyok ellenállni a kísértésnek és a víz felé rohanok, hogy fogjak valamit. A távcső jobbra-balra ütődik, ahogy a nyakamban lóg futás közben.

Ahogy sétálunk és hallgatom a fickó szavait nézem a terepet veszély források után hátha valami mocsárba lépnék megint vagy valami grizzly leakarná tépni a fejemet.
- Egy doki ? Na még tényleg kapóra jöhet.
Nem nagyon volt közöm mit szállít le így arra nem kérdeztem rá majd meglátom vagy nem. Séta közben tárgyaimat néztem folyamatosan hol a késemet nézegettem hol a pisztolyomat hátha beugrik valami. Szemügyre vettem ruhámat hátha arról legalább a rangomra vagy a becses szakmámra tudok következtetni.
Sétálunk a kerek erdő mélyén majd egyszer csak felbukkan egy ház amin bekopogunk majd egy tündér szerű lény bukkan fel előttünk.
- Üdv. Én Soap vagyok.
Tetszett a név jól hangzott és könnyen megjegyezhető volt így maradtam az idézetnél amely a pengémen állt.

-Kanox kocsmában? Az meg hol van? Hol vagyok?
Furcsállottam, amit a pultos mondott.
-Michel Corbet? Ez a nevem? Nem nem ezt nem az ital művelte. Barátok, milyen barátok, ők is kentaurok, elmentek, merre???
Megannyi kérdést tettem fel a csaposnak, de valami késztetett, hogy el mennyek onnan.
Szép lassan kimentem a bárból, már késő este volt és csak a lámpák fénye világítottak a sötét éjben. Furcsa zajokat hallottam tőlem nem mesze, pár nyavalyás kölyök rabolt ki egy védtelen srácot. Kapóra jött az ijesztő kinézetem. A sötétben a sárga szemeim tükrözték a lámpák fényeit, és ahogy közeledtem a fattyukhoz, ük csak a lépéseim zaját halhatták, ha figyeltek rá. Mikor oda értem két srácnak meg fogtam a vállát, és amilyen ijesztően csak tudtam meg szólaltam, dühös arccal.


////fegyverek, vagy valami hasonlom van??? nekem az nem derült ki, hogy van e valami nálam////

-Ti meg mi a francot műveltek itt kölykök?

Mikor oda értem a kölykökhöz, nem figyeltek rám, csak amikor már meg is szólaltam. Időközben végig néztem a zsebeimet, felszereléseimet. Volt kard volt nálam.
(2m-es a penge)
Mikor felém fordultak, akkor láttam, hogy heten vannak, és az áldozatuk. Mindannyiuk kezében ócska kis török. Vissza is feleseltek a nyavajások.
-Én öreg? te kis takony, mit akartok azzal a kis fog piszkálóval?
Majd elő vettem a kardomat, a jobb karommal, azt a srácot akit a bal kezemmel fogtam, eldobtam a közelemből a falnak. Majd az első lábaimmal földre próbáltam teríteni 2 nyavajás kölyköt. Közben a kardot a vezérük torkához szegeztem.
-Öcskös, takarodjatok innen, vagy ha nem te rövidebb leszel egy fejel. Fogtad?

Belépünk a házba majd folytatjuk a párbeszédet a belépést követően gyorsan és alaposan szétnéztem.
- Szint úgy örvendek.
Újdonsült barátom már el is mondja gondomat megelőzve engem így csak nagyban tudok bólogatni és helyeselni.
- Igen ez lenne a helyzet.
A nő megpróbál segíteni miután megnézi csomagját amelyben néhány madár toll volt ráadásul nem is akármilyen ha jól látom Főnix.
A nő ezután valamilyen amulett szerűséget vett elő amely egy láncon lógott mintha hipnotizálni próbálna majd nem túl biztatóan elkezdett magába makogni valamit.
- Mi a gond ?
Kérdezem társammal egy időben. A következő pillanatban pedig elkezdenek emlékek gyötörni amelyben egy hajót látok.
- Egy hajó ? Úr isten de fáj a fejem !
Ha túlságosan fájni kezd megpróbálom abba hagyatni ezt a nővel.

~ Remek imádom amikor az idő nem az én oldalamon áll de legalább nem is ellenem dolgozik volt már rosszabb is legalábbis gondolom én azt biztos, hogy lehetne rosszabb...
- Na akkor reméljük az idő helyre tesz és addig merre ?
Fejemet fogom próbálva enyhíteni a fájdalmat, várva, hogy az elmúljon. Szememet néha néha megtörölgetem kezdett kissé zavarni a homályos látás Jack szavaira igen egyszerű a válasz viszont az enyémre már nem lesz ennyire könnyű válaszolni... Tehát most hova ?!
- Igen csak egy hajót semmi többet. Ráadásul kapásból oldalról biztos ami biztos még a zászlót sem tudtam kivenni. Van valami mód rá, hogy felgyorsítsam az emlékek vissza térését kicsit így elég zavaró lesz járkálni.
Közben elő veszem felszerelésemet és azokra kezdek nézni míg a választ várom hátha beugrik így a hajót láttán valami.

Nem tudom, miért, de ellenállhatatlan vágyat érzek a halhús iránt! Most semmi más nem érdekel, csak ez a finomság! Ahogy megpróbálok a tőröm végére tűzni egy-két halat, vagy kicsapni őket a vízből ahogy a medvék szokták, hallom, hogy a farkasok már itt járnak. Hátranézek és a tetemet marcangolják, de amelyik nem fér hozzá, az felém indul. A vér! Biztos kiszagolták a párduc vérét rajtam. Átkozott fenevadak!
Kénytelen vagyok szembenézni három farkassal. Az egyik ugrásra készül, én pedig kissé behajlítom a térdeimet, hogy alacsonyabb testhelyzetben ennek is eltaláljam hasát. Ez már a párducnál is bevált. Azt hiszem, most ki fog derülni, mennyi sebet bírok el, még ha nem is véreznek...