Random

Kérdő tekintetemet látva, Akali belemegy abba, hogy el mondjam a jelenleg kis koru férjének, hogy mi is történt.
- Nos, épp vissza indultunk a küldetésünkről, mikor is egy bokorból, ránk támadott egy vérfarkas. Az egész az én hibámból tőrtént, mert el vontam a figyelmét, és a vérfarkas, meg karmolta. - Közlöm a hírt a sráccal, közben kissé el szégyellem magam. Majd egy újabb kérdés érkezik, de erre már Akali felel helyettem. Majd közli, hogy haza jön még ma, és hozná egy fura barátját is.
- Miért furcsa? - Kérdem a srácot, és meg is kapom rá a választ, hogy az illető, egy volt kaloz, aki jó útra tért, de nem biztos, hogy szeretnék vele találkozni.
- Mert? - Kérdem a férfit, hisz nem értem, hogy miért ne akarnék vele találkozni. Majd, Akali is kérdez a férjétől, és meg is kapja rá a választ, majd el is köszön.
- Szevasz. - Köszönök el én is, majd Akalira nézek, és várom, hogy merre is tovább.

Galambposta van náluk? Ezt nem mondta. Meg növénynév?
- Hát izé...
Gondolkodom, de nem jut eszembe, hogy mondott volna ilyet. Arról volt szó, hogy együtt megyünk, együtt jövünk. F... se gondolta, hogy elrohan egy farkasember miatt és egyedül kell jönnöm. Meg azt se, hogy mire visszaérünk, fiatalodik vagy húsz évet és elsős kisgyerek lesz belőle.
- Ez ő! - mondom, mikor hallom a természet vad harcát a farkasember ellen.
Ilyen csapásokat csak Bakurától lehet várni és még a föld is megindul. Van vele valaki, egy másik nimfa. Csak nem Kitti jár erre? A törékeny virágszál, aki úgy mozgatja a földet, mint negyven ásós munkás együtt. Csönd. Nem, ugye nem az van, hogy Bakura... Nem, nem, nem, az nem lehet. Idegesen rángatom a fejemet és körülnézek, hallgatózom. Csak mi szuszogunk, semmi mást nem hallani.
- Te mozgattad a földet? Szevasz! És kösz, hogy segítettél. Ma már kétszer volt közel a halálhoz a nimfaöcskös.
Gyanús volt múltkor is Noel. Most is az. Nem tudom, miért érzem, hogy rosszkor volt rossz helyen, mikor valójában segített. Gyanakszom megint, méregetem, hogy miért volt pont most itt.
- Itt a...
Akarom mondani, hogy nem adta meg a jelszót, de Noel megoldja. Most megjegyzem egy életre. Melyik melyik? Szerintem Bakura a kaktusz, ha Noel mozgatja a földet, hozzá jobban illik a földimogyoró. Bemegyünk, a zsákot megint felkapom és átlépem a kaput, amit megnyitnak. Megpaskolom a kapuőr vállát. Korrekt volt, nem engedett be, pedig már láthatott az ünnepségen vagy a kocsmában is. Jól teljesíti a feladatát, precíz.
- Szerencse, hogy csak kicsit! Huh, jól gyógyulsz. Ez kéne nekem is, akkor Kittinek nem adnék annyi szabás-varrás munkát. Egyébként ha egy nimfából farkasember lesz, akkor a régi képességeit elveszti?
Érdekel ez a téma, hogy mi történik olyankor. Lehet-e vegyítnei a fajokat? Ha Bakura talált volna rá a holtak kincsére, akkor csak egy zombikalóz lenne vagy zombikalóz nimfaerővel? És farkasemberként? Kipróbálni persze nem szeretném, mert a kegyetlenség és én már nem vagyok ugyanaz az ember, mint tengeri rabló koromban.
- Csá, Noel! Na, kisnimfa, menjünk akkor. Te, piszok jól bírod a túrát! Apátok büszke lehet rád!
Én is a kis drágám háza felé veszem az utat. A nyakamba fog ugrani a meglepetéstől, hogy hoztam neki krokibőrt. És még kígyóbőrt is! Kár, hogy nem voltam ott a farkasembernél, azt is megnyúztam volna legszívesebben. A viszontlátás öröme úgy feltüzel, mintha évek óta nem láttam volna. Dóra. Az apjuk. A kalóz testvérük. Ré. Mind a fejemben járnak és picit el is bambulok az úton. Lehet, hogy el is esek, annyira nem itt járok.

Miután, meg adom a választ, a srác mond valamit, csak nem értem. A kérdésemre, hogy miért ne akarnék egy volt kalózzal találkozni, de nem kapokrá választ, csak Akalinak mond valamit, amitől valamiért azt érzem, hogy büszke vagyok magamra. Majd, Akali férje, el búcsuzik.
- Akali, a férjed miért beszél két családról? - Kérdem barátnőmet, mire meg is kapom rá a választ. - Neki, hány testvére van? Ők is itt élnek a faluban? - Kérdezek tovább, mert érdekel a dolog. Közben, vissza érünk a nappaliba, ahol a kicsi épp egy mészkőkrétával firkált valamit egy szövetdarabra. Elöbb, még megvárom, hogy Akali mit is mond, majd a kicsihez fordulok, és egyenesen rá kérdezek.
- Szia, hát te mit rajzolsz? - Gugolok mellé, és közben figyelem, hogy mit is alkot, de azért Akalira is figyelek, ha esetleg mond valamit, hogy tudjak rá valamit reagálni.

// Bocsi, a tartósabb eltűnésért, meg azért, hogy előtte meg vártam, hátha lesz két ember akinek tudok írni egyszerre. Sry. //

Helyszín: Eldugott gnóm falu
Résztvevő: Lien(Éva)

Akali a kérdéseidre egy kicsit elgondolkodik, mintha fejben számolna, majd megszólal.
- Három nővére van, bár csak az egyikkel jön ki jól igazán. De ez hosszú sztori és amúgy se akarom kibeszélni párom életét, ha nem gond.
Mond kicsit túlságosan is sokat Akali, majd válaszol a másik kérdésre is.
- Nem, mindhárman máshol laknak ha jól tudom, más falukban vagy városokban.
Feleli, majd mikor beértek, hagyja, hogy a picurhoz menj, aki rád mosolyog, mikor kérdezel és válaszol is neked.
- Téged, Lien néni.
Mondja, majd odanyújt neked egy kissé kezdetleges rajzot, ami hajazott a pálcikarajzra, de azért itt már két vonal volt egy-egy végtagja az embernek.
Akali ezek után szólal meg ismét.
- Amúgy Lien, szeretnéd, hogy az egyik kapuőr haverom hazakísérjen téged a városodba? Szívesen elkísérnélek téged, de sérülten aligha tudnálak megvédeni az úton leselkedő veszélyektől.
Mondja egy félmosoly keretében.

Akali mondatát, végig hallgatom, és bár nem kérdeztem, de azt is meg tudtam, hogy mind hárman lányok, és csak az egyikkel jó a viszonya.
- Persze, nem gond, csak ennyit akartam tudni. - Mondom, aztán a másik kérdésemre is kapok tőle választ. Többet, már nem kérdezek, már mint a férje családjáról nem kérdezek többet.
- Értem. - Csak még ennyit még hozzá teszek, de aztán már tényleg ennyi. Miután, belépünk a kicsihez megyek és kérdezek tőle valami, mire választ is kapok tőle.
- Maradjunk annyiban, hogy csak simán Lien. Mert abból amit a tükörben láttam, akár a nővéred is lehetnék. - Mondom a kicsinek, majd ismét Akalira pillantok, aki kérdez tőlem.
- Ha, nem gond, hogy nincs a helyén akkor lehet róla szó. Meg ha tudja az utat. - Válaszolok Akali kérdésére, szintén mosojogva.

(Nem történt semmi nem gond. )

A kicsi, piruló arcal egyezik bele, hogy csak simán Lien, hisz akár tényleg a nővre islehetnék, de közben én is elpirulok, csak még nem tudom, hogy miért. Majd, Akali is mond valamit mikor meg jegyzem, hogy ha nem baj, ha nincs a helyén. Akalitól, meg tudom, hogy a srác ma úgy is szabad napos, így nem gond a dolog.
- Rendben, akkor menjünk. - Mondom, majd Akali búcsuzik a kicsitől, egy rövid kis időre, amit én is meg teszek.
- Szia prücsök, gondolom majd még találkozunk valamikor egyszer. Légy jó, és fogadj szót. - Mondom neki, majd követem Akalit kifelé. Hallom, hogy Akali mondja a barátja hibáját, de végül is, csak el kell kisérnie, nem gondoltam ennél többre, de ha mondjuk érdekelnm őt, nem utasitanám vissza.
- És mond csak Akali, neked sok felé van barátod, haveri köröd? - Kérdem, mert érdekel, bár gondolom biztos igen van neki, bár lehet tévedek, majd kiderűl.

(Bocsánat, hogy csak most írok.)

Bakura kicsi gyermek lett, de megint ugyanúgy gyógyul, mint régen. Nem is olyan régen volt ez, de úgy tűnik. Jaj, de nagy látványosság! A flausiak se szokták meg ezt, úgy látom. nem dicsekedek azzal, hogy én hoztam ilyen helyzetbe. Tudom, hogy nem én vagyok a hibás, de zavar. Ott van az én kis drágaságom, ruhát mos a patakban, de aranyos!
- Szia édesem!
Az ölelése erősebb, mint előtte bármikor. Nem tudom, nekem örül ennyire vagy a bőröknek.
- Látod, mithoztunk? Kígyó, krokodil, ami szemednek, szájadnak és varrótűdnek az ingere! Megdolgoztunk érte. Nekem is kéne majd egy kis varrogatás.
Megmutatom a sebeimet, amiknek bizonyosan nem fog örülni. Azt várta, hogy minden rendben legyen. Ezt sajnos nem mondhatom el.
- Hé, ne bántsd! Megmentette az életemet. Én is az övét, de az most nem érdekes.
A harag elszáll és a gyógyítás tör elő belőle. Jól van, én lecipekedek a pincébe. Ott csak levágom a cuccot a földre és már rohanok is fel.  Ezt terveztem, de nem egy szokványos pincét látok. Mi a franc ez? Kellemesen hűvös, de nem fagyasztó. Minek tart egy folyót a pincében? Most láttam mosni a patakban, ez nem mosógép. Majd meg fogom tőle kérdezni. Dizájnos, de nem értem.
Nagyon ügyes keze van, szépeket alkot. Egy ilyen kabátot majd rendelni fogok tőle. Arra a vörös asztalra, ami valamikülönleges fából készülhetett, rápakolok. A zsákot kinyitom és egyesével kiszedegetem a bőröket, bőrdarabokat. Kell még rajtuk tisztogatni, azt ő megoldja, bizonyosan vannak spéci eszközei.
- Akkor még sok része van, ahol nem jártam. Kitti, ha tudsz figyelni kicsit a gyógymasszázs alatt. Ez milyen pince? Miért folyik benne a víz? Beázott pincét láttam már, az nem ilyen és az időjárás is érdekes lent - mondom nekik, mikor felérek a lépcsőn.
Levetem az ingemet, hogy el tudjon látni a drága kis nimfa. Bakura már majdnem teljesen jól van.
- Az milyen krém?
Fintorgott, nem lehet túl jó, csak hasznos.
- Jaj, egy egész világtörténelem forgott le ma. Részletesen elmondjam? Összefoglalva Bakura futárkodott, én találtam egy krokit, megtámadott minket egy óriáskígyó, aztán egy egyiptomi isten, aki majdnem megölte öcsit és tőlem meg akar valami titokzatosat. 
Felszisszenek néha, mikor érzékenyet érint. Közben pedig nézem, mit matat a gyerek.

Kittiben megbízom, teljes mértékben, de jobb ha a doboz helyéről minél kevesebben tudnak. Nehogy még vallatással akarja kiszedni belőle egyszer valaki.
- Mikor elmentél, utána Bakurának még lett egy feladata. Futárkodás jó messzire. El is intéztük. Ő intézte, én csak kísértem és közben szereztem neked a bőröket. Szép nagy krokodil volt és sajnos egy még nagyobb kígyó keveredett oda. Majdnem megölte a testvéredet, de őt se kell félteni és engem se, együtt elintéztük. Dóra, a tesód... mondtam már, hogy megtalált a testvéred? A laborjában volt, de valami tükrös izével tudtunk beszélni vele. Oda csempészte a batyuba Bakurához. Jó lenne, ha kibékülnétek, mert én nem örülök annak, ha fújtok egymásra.
Kifejtem most már bővebben, mert láttam, hogy nem elégítette ki az összefoglalás.
- Adott Bakurának olyan ereklyét, ami védid hő- és fagyhatásoktól. A medál, amit előtte kapott, kiderült, hogy egyiptomi. Ez egy messzi sziget, én jártam is ott, de semmit nem tudtam ellopni. Mindenki más meghalt abban a hőségben, én nem, te már tudod, miért. Dóra jött rá, hogy onnan van ez a medál, ami a levegő istenét megidézte és akit Anthony tudott elüldözni. Ezt a kardot is tőle kaptam!
Megpaskolom az oldamon a fegyvert, bár már keveredik, hogy mit meséltem el ebből és mit nem.
- Beszakadt alattunk a talaj, Bakura védett meg, hogy ne törjem össze magam. A medálra azt mondta, vigyem el és hogy vigyázzak a nővérére! Borzasztóan megijesztett, pedig végül túlélte. Ez a legjobb trükk, amit mutattatok. Kis tojásgömbbe burkolózott és így jött ki, gyerekként. Te láttad már így? Mármint felnőttből viszamenni gyerekbe? Utána jött az isten, Ré, két bottal és törölközőbe csomagolva. A fején furcsa kalappal. Ő volt a nap és a szél istene, az ereklye eredeti tulajdonosa. Alkut ajánlott, hogy megmenti Bakurát, ha én a héten elhajózok Egyiptomba és visszaviszem neki ezt a valamit. Nem volt kérdés, hogy döntök.
Elmosolyodom és Kittire nézek. Ez most hőstörténet, az öccse nekem köszönheti az életét. Magától nehezen jött volna ki onnan.

A szívem szakad meg, ahogy látom Kitti arckifejezéseit változni, de muszáj volt elmondjam. Ő kérte és előtte nem akarok kamuzni. Bakura nagy csirkefogó lehet, hogy mindig elkövetett ilyen csínyeket, Dóra kérésére vagy anélkül. Egyszer csinálta, most másodszor. Mágikus erő, örülök, hogy örökölte, mert így még sokáig lehet haver és boldogíthatja a családot is. A gyerekei mit szólnak, hogy úgy néz ki az apjuk, mint ők, nem tudom.
- Meg tudnátok beszélni? Nekem nem tetszik az, hogy ilyen a viszony köztetek. Legyen béke! Mondja ezt a kalóz, aki jó utra akar térni.
Nevetek egyet, mert tőlem valóban furcsán hangzik ez. Dóra megint veszélyes küldetést adott. Tudta vajon, hogy az lesz? Sóhajtozás következik. Kitti finoman bánik velem, szpen ellát, de nehéz a téma. Nem volt választásom. Csak jó és rossz között dönthettem.
- Egy isten mondta ezt. Ha nem megyek, lesújt a haragja és azt hiszem, az sokkal rosszabb nekünk. Vagy tudsz valami megoldást? Kitti, muszáj volt megtennem, különben nem mentette volna meg BAkurát. A képessége ott kevés lett volna. Élő akarok lenni, de lehet, hogy pont ez az út vezet oda. Már jártam ott és csak én éltem túl. Átkozott hely és akár pont ott ott lehetnek ilyen tallérok, amik nekem kellenek.

Versengés van közöttük, a nagy nővér a kis húggal és fordítva. Fene egye ezeket, de hát én is ezt csináltam világéletemben, kalózként mindig a nagyra vágytam. A ketrecből meg főleg vágytam kifelé. A halak, a halak... Picit eltértem a témától.
- Megértelek, teljesen, gondolom, félsz, hogy Bakurát is rossz irányba viszi. De valóban ilyen gáz a helyzet? Nem csak te tartod sokkal vészesebbnek azért, mert rosszban vagytok Dórával?
Pengetem a pofátlanság húrjait, de szeretem kimondani, amit gondolok. Nem tudom, nehezen hiszem el, hogy Dóra ekkora gennyláda. Láttam tőle pár érdekességet, emlékszem is rá, de Kitti sokkal sötétebb képet fest.
Apropó festés. Megörülök, hogy ledobja a ruhát, de sajnos nem azt mutatja, ami kellemesebb.
- Fuhh... Szép egyébként, de szar lehetett, mikor csinálták!
Kezdem érteni a félelmét. Nem hiszem, hogy hazudik, az inkább Dóra asztala. Kittikém félti a bátyját és azt, hogy valóban baj történik. Ne történjen!
- Esküszöm, hozok neki valami tuti fickót Egyiptomból, aki elbűvöli és megváltoztatja! Én is azt hiszem, hogy ráfér.
Ilyet még nem csináltam, de elképzelhető, hogy akad valami társam, akit majd megszédítek, hogy a csajomnak (Kitti mos tényleg az vagy hogy állunk, nem tudom) van egy tesója, akinek bemutathatom. A családi béke érdekében. Egyrre több vagyok, mint kalóz, nagyon furcsa pálforduláson megyek át.
- Jó, megmondom, hogy láttam, amit a csúnya, gonosz varázslóbácsi csinált veled. Az idegen.
Nem kavarom a szart, ha már úgyis nyakig ér. Mik rejtőznek itt? Ki sem néztem volna belőlük. Őszintén tetszik, hogy Kitti ilyen vagány volt és merész. A farkas ellen is megmutatta, hog ynem akárki, de ez tetszik. Szembeszállt a tesójával, bátran.
- Dóra cucca? Ez a medál tőle van, igen. Becsempészte Bakura táskájába, hogy kémkedjen utána és ezen keresztül beszéltünk.
Most ugrik be valami, ami miatt pofon is vágnám a magus nimfacsajt.
- Szerinted tudta, hogy Ré el fog jönni és attól félt, hogy őt vinné el, ezért inkább rásózta a tesójára? Vagy az egészet tudta, hogy hozzám kerül és én már jártam ott és újra el kell mennem? Valami másik ereklye kéne neki onnan, mi?
Most indulnék legszívesebben, hogy kitépjem Bakura kezéből azt a vackot és elhajtsam Dórát a fészkes fenében. Csak nem tudom, igazam van-e.
- Te, Kitti, ezek nagyon furcsa dolgok. Bakurával kiástunk egy másik cuccot, akkor a szél istene támadta meg. Honnan lehet tudni, hogy nem árkozott-e vagy valami nagyhatalmúnak a tulajdona, ha ilyet találunk? Már megint megjártam az átkokkal.
Szellemkalóz is így lettem. Nem látsoztt a csillogó aranyon, hogy mennyi bajt rejt.
- De drága vagy, köszönöm!
Mivel a végén járunk, meg is ölelgetem, mert sokat tett értem, még a cehhet is állta és amúgy is imádom. Most pedig átviharzok Bakurához, hogy kikapjam a kezéből Pandora talizmánját és beszéljek a csajjal.
- Halló, itt vagy, Dóra? Na, mi van, mit kombinálsz itt egyiptomi istenekkel? Tálalj ki!

Titkos írás Kitti hátán. Egy bolond varázsló jelölte meg. Számít nekem, ezért érdekel, hogy mi ez az írás, mit firkált rá, hogy hat rá, mit jelent.
- Tudom, hogy nem szoktad mutogatni, de nincs valaki, akinek mégis meg lehetne és meg tudná mondani, mit jelent?
Az apjuk haragra gerjedne, Dóra megint nem jó ötlet, tehát nem tudom, ki lehetne. Csak egy ötet volt.
- Bocs, azt akartam mondani, hogy nem mondom el, csak félrebeszélek, mert ideges vagyok attól, amit tettek veled.
Zavaros, amit mondok, főleg ha valóban összekeverem a dolgokat. A francba, nyugalom! Ökölbe szorul a kezem, de Kittti mosolyától kezd megenyhülni.
- Én arra is gondoltam, hogy ő rejtette el a földbe. Valaki elásta, mert mélyen volt. Lehet, hogy pont enkünk szánták. Igen, nem a beszélős medált kell elvinnem, hanem a másikat. Tessék, nézd meg!
Remélem, valami kis apróságot felfeez rajta. Közben én átrohanok és megint nagyon hirtelen, elhamarkodott vagyok. Lehet, hogy több bajt fogok csinálni, mint kéne. Visszaveszek picit és elmondom Dórának, hogy mire gyanakszom.
- Ha nem te voltál, van tipped, ki áshatott el egy ilyen istenes medált a falu közelében? Az az érzésem, hogy nekünk szánták. Tudod, nemsokára utaznom kell és szeretnék annyit tudni, amennyit csak lehet.
Nem akartam megbántani. Lehet, hogy nem hazudik, megadom neki az esélyt. Rá nézek, de már máshogy, nem vádolom. Bakurához megyek és a hónam alá kapom a kissrácot, megszorongatom, mint egy nagy tesó. A család része lettem valahogy és hiányozni fognak! Nagy út áll előttem.

Fenébe, szegény Kittit megjelölték és nem is tudja, mi van rajta. Ha olyan nagyon veszélyes lenne, Dóra talán már levette volna, mert megölni csak nem akarja tesókáját.
- Éééértelek. A legbiztosabb valóban az lesz, ha elviszem oda, ahonnan jött és akkor már nem csinál itt több bajt. A dobozt is elástuk, még az is előkerülhet. Kéne rá építeni egy szép nagy dombot fákkal, erdővel, bokrokkal, ha majd ráértek.
Én ebben nem tudok annyit segíteni, nincs nimfaerőm, de Kitti csodákra képes. Remek trükköket tud.
Már pont nem látom, hogy Kitti miket csinál a szobában, mert kirohanok és leteremtem Dórát. Mikor visszaveszek, megint beszélni kezd. Nem tudom, hihetek-e neki. Szeretnék, de túl sokat tett, hogy ne tegyem. Egy esélyt adok neki. Ha ezt eljátssza, nem tudom, mit csinálok, de valami nagy bolondságot.
- Világos, Dórikám. Viszlek magammal kabalának, úgyhogy neked is jó utat!
Nevetéssel köszönök el, mert ő nem fog utazni, csak amedálja. A kissrác nagyon vicces, tudom, hogy fel fog nőni, de most még gyereknek néz ki és megdörgölöm a fejét, ahogy itt panaszkodik. Mikor Kittit meglátom, Dóra medálját berakom a zsákomba, azt pedig kint hagyom a szobában. Ne hallgatózzon itt. Visszamegyek Kittihez, hogy ott beszéljünk. Megfogom a kezeit.
- Mi az, szívem? Rájöttél valamire?

- Megszűnt a kapcsolata valakivel? Szakítottak, szar ügy. Köszönöm, megjegyzem, hátha véletlenül fogok találkozni a medál exével.
Lehet, hogy ott Egyiptomban még meg is akarnak majd ölni amiatt, hogy nálam van az ékszer. Az istenség nehéz feladat elé állított. Visszanyerni a memóriámat még nehezebb volt, ezzel már könnyebben meg fogok küzdeni. Engem pedig nem lehet olyan könnyen megölni.
- Szeles áldás, az jól jön majd a hajóúton.
Rámosolygok Kittire. Nagyon aranyos, hogy ilyen lelkesen küzd. Apróságok ezek, de még fontosak lehetnek. Gondolkodni kell, összerakni a kis darabokat és lesz belőlük egy nagy kép. Detektor, ami a tulajdonosa irányába mutat. Végignézem a műveletet. Államat vakargatom és arra jövök rá, hogy ez megint egy hasznos dolog. Van már iránytűm, ami megmutatja, mikor hol kell lennem és most ezen a medálon is van egy, ami el fog vezetni oda, ahová vinnem kell ezt a szart. Életet is mentett, mert Ré nem jelent volna meg nélküle, de baj is van vele bőven.
- Drágám, nagyon köszönöm, hogy ezeket kiderítetted! A gyógyítgatást és az összefoltozást is meghálálom majd, most viszont indulnék utamra, nehogy még több baj legyen. Elpasszolom ezt a vackot és jövök hozzátok.
Suttogva teszem hozzá, nehogy Bakura megint sértődőst játsszon.
- Vigyázz a csöppségre...
Még Kittit is megölelem, majd elhozom a zsákomat, benne Dóra medáljával, oldalamra teszem a kardot és... Merre is kell mennem? Amerre az ereklye iránytűje mutat, arra indulok. Hosszú lesz az út, biztosan kalandos is. Megint vízre fogok sázllni, mint a kalózos időmben. Ha nagy szerencsém van, még a különleges érmékből is találok. Egyszer helyre akarok állni, bármilyen kényelmes ez a majdnem halhatatlanság. Nem akarok rongybabának kinézni a sok varrás után!

A szellemlovas csinált valamit, az távolíthatta el a kötődést. Levette az átkot vagy mit. Kitti elmondja a használati utasítást. Milyen kis figyelmes! Bekenem a cuccot és mutatja az utat, pontosabban, mint egyébként. Nem nehéz megjegyezni. Az anyaggal kell spórolnom, mert akárhol nem találok ilyen varázskenőcsöt.
- Te is, nagyon! Szeretlek, szívem!
Nagy puszit adok neki én is. Hiányozni fog és nem esik jól, hogy ilyen szomorúan látom hosszú ideig utoljára. Megértem, mert veszélyes útra készülök. Bármi megtörténhet. Indiuolok kifelé, fejből nagyját tudom is, hogy merre kell menni. Az iránytű is segít. Erdő, erdő, rengeteg erdő, itt már eltévednék, ha nem lenne az iránytűm. Délnyugatot mutat, így arra indulok. Jobbra, előre, félig. Remélem, nem lesz itt az a beszélő farkasember, akivel múltkor találkoztunk. Van egy kardom, de az kevésnek tűnne ellene. Át az erdőn és kell tlaálnom egy kikötőt hajóval. Egyiptom, reszkes, visszatérek!