Random

-nyomoronc kis aljasok. Könnyű egy ellen, főleg, ilyen hatalmakkal.
Ekkor már a földön voltam, és elvesztettem a kardomat, meg mutatták, hogy mik is ők, és szépen egy óvatlan percemben csapdába ejtettek. Szép már, ügyes vagy mondhatom, gondoltam magamban, hogy csak így hagytam magam csapdába csalni. Majd a kis nyomoronc gyerek a vezérük, megint nagy képüsködik.
-Gyáva vagy kis gyerek, ha csak így mersz ki állni mások ellen. Túlerőben és csalással. Ez a gyávák műfaja.
Közben az indákat próbáltam elszakítani, meg lazítani, hogy kiszabaduljak.

- Értem hát most semmi de majd csak lesz valami emlék minden esetre köszönöm a segítséget ! Majd próbálok körbe kérdezni hát ha ismer valaki.
Hallgatom mit beszélnek és eközben érzem feltörekvő haragomat és elkezdek képzelegni milyen lenne ha egyikükön átszúrnám a kardomat a másikat fejbe lőném és kirabolnám őket...
Kezdtem magam feszültnek érezni és kezdett vissza térni az igazi mi voltam és a félős "nem tudom ki vagyok" eltűnni. Vissza fogtam magam majd az invitálásra is feleltem.
- Nos ha ez egy város amiről beszélsz örömmel veled tartok hátha ott ismernek.
Eközben sötét gondolatok hada folyamatosan jelent meg bennem és reméltem, hogy a városban ezt le is tudom vezetni.
Folyamatosan azon járt az eszem, hogy a két illetőt előttem milyen öröm lenne megölni de mivel segítettek ezért nem fogok ilyet tenni velük.

Hurrá! Sikerült agyonszúrnom az egyik farkast, ki is múlik. A másik kettő viszont elkapja a karomat. A tőrt szorítom, nem engedem el. A jobb kezemben van, így megpróbálom elintézni a jobb karomat harapdáló farkast megint az oldalát szurkálva. Ha a másik még mindig nem ereszti a karomat, akkor megpróbálom ennek nekicsapni.
Nagyon fájnak a sebeim és rettenetesen éhes is vagyok. Asszem el fogok ájulni, ha ez még sokáig tart. Megpróbálok összpontosítani, hogy gyorsan elintézzem a két dögöt, aztán tovább kell mennem. Még mindig nem vérzek, de elborítja az agyamat a fájdalom és csak szúrok és szúrok. Ha sikerült őket kinyírni, eliszkolok a lehető legmesszebb a falkától és elindulok az erőd felé.

Hú, ezt megúsztam! Elértem a fát, gyorsabban, mint ezek a rohadt dögök. Felugrok és mászok, amilyen magasra bírok. Jól van, itt már nem érnek el. Nyújtogatom nekik a nyelvemet egy kicsit és közben szorítom az ágat, nehogy leessek. Alig állok a lábamon. Most már tényleg ennem kell valamit. Ha van ezen a fán gyümölcs, akkor megpróbálkozom vele, kivéve, ha tudom, hogy mérgező.
Amíg elmennek a farkasok, van időm gondolkozni. Szóval itt vagyok valami tök idegen helyen, fogalmam sincs hol. Távcsövem van, tehát talán készültem ide, hogy valamit keressek. Van nálam 3 olyan érme, amiből a látomásban 10 volt. Talán a maradékot akarom megkeresni? De miért? És mi az a vér? Valakitől el kell lopnom úgy, hogy megölöm? Én magam meg nem tudok vérezni, "csak" legyengítenek a sebek...
Na, meg az, amit a folyónál éreztem. Láttam a farkasokat, mégis úgy vágytam a halra, mintha az életem múlna rajta. Majdnem el is múlt. Tengeren nőttem volna fel vagy kikötőben?
Nem áll össze a kép. Végre eltakarodtak ezek a fenevadak, úgyhogy lemászok a fáról. Megnézem, hogy van-e lent valami ehető. A távcsővel körülnézek, hogy merre van az az erőd és elindulok felé.

A fán volt egy pár alma, amit le tudtam szedni. Franc egye meg, hogy pont szüret után kellett ideérkeznem! A fél fogamra se elég, még mindig gyötri a gyomromat az éhezés. Lent meg semmi az ég világon, csak fű meg por. Remélem, az erődben lesz valami, mielőtt végleg összeesek! Már nincs messze, ki kell bírnom azt a rövid utat, amit most nem is találok annyira rövidnek. Ott talán kiderül valami.

Egész hamar ideértem. Egy bikafejű kapuőr áll elém és faggat, hogy mit akarok itt. Mit, hát anyádat... Na jó, ezt mégse mondhatom. Mondjam azt, hogy kaját akarok? De mivel fizetnék? Ezeket a hülye érméket nem biztos, hogy elfogadják. Megmondom az igazat, nem szarozok.
- Az a helyzet, hogy elvesztettem az emlékeimet és a vízesés mellett ébredtem fel. Még a nevemre se emlékszem. Tudja, milyen érzés ez? Idejöttem, mert talán itt ismer valaki, aki segít rájönni, hogy mi történt velem.
Nézem az őr nagy marhafejét, hogy sikerült-e meggyőznöm vagy mást kell kitalálnom.

Megköszönöm az útba igazítást ezt követően elindulok az általa megadott koordinátákra. A bank előtt mielőtt belépnék teszek egy szép nagy sétát körbe nézve a városba hátha találok valami rendőrséget vagy valami jó kis menekülő utat vészesetre. Közben ahogy járom az utakat és mindent alaposan körbe nézek próbálok vissza emlékezni a múltamra és próbálok nem túl feltűnő lenni. Ha ez megvolt és jó alaposan kiismertem magam már a város nagy részén akkor belépek a bankba.
A banka belépve észreveszem a csíkozott őröket. Akiktől kissé tartok bár amíg nem csinálok semmit addig nincs is gond. Felmérem őket, méretüket erejükre próbálok következtetni.
Majd megkeresem a legbiztonságosabbnak tűnő pénztárt ahol ha lehet egy nő van aki gyengének és félénknek látszik már ha van ilyen. Tehát felmérem a kasszásokat is.
Majd ha ez megtörtént választok közülők és sorba állok.

Miután nekem ütközőt a fiú és előre rohant, én is követtem öt. A bajkeverők vezére oda szolt hozzám de nem nagyon hallottam tisztán, igyekeztem a fiút utol érni, és felkapni. Amikor majdnem közel értem a fiúhoz akkor láttam, hogy egy grif madár felkapta a pulcsiját. Igyekeztem a kardal elcsapni a lény lábait amivel a fiút tartja.
-Hagyjad a fiút. 
Próbáltam utolérni őket. Miközben utánuk mentem, észre vettem, hogy a két nimfa srác eltűntek. A város egy cseppet se volt ismerős a számomra, fogalmam se volt arról, hogy hol is lehetek. A múltamból semmi se akart vissza jönni.

Az őr annyira se érti az egészet, mint én. Ismerem ezt a fajtát, nem túl okosak. Abban a nagy mafla fejükben biztos káposztalé van, vagy valami hasonló, mert nem túl értelmesek.
Végülis azt mondja, hogy nem érti, de mindegy, menjen be nyugodtan. Annak örülök, hogy bejutok, de ez egy őr? Ez védi a várost? Hát nem sokat ér, csak ha verekedni kell. A lelkemre köti, hogy a palotába ne menjek, mert seggbe rúg. Első dolgom lenne, hogy oda menjek, már csak azért is, hogy bosszantsam ezt a bumburnyákot. Most viszont annyira rottyon vagyok,  hogy nem akasztanám össze a bajszomat vele. Habár nekem sincs, meg neki se.
Na, itt vagyok, bejutottam az erődbe. Kaja kell! Kopognak a szemeim az éhségtől. Hű, de jó ötlet jutott eszembe. Eladom azt a párducbőrt, amit az állatról lenyúztam. Azért kapok aranyat, amin vehetek kaját. Vagy ha szerencsém van, egyből ételt adnak. De hol a francban lehet itt a piac?
Egy kész város van idebenn. Az emberek mászkálnak fel-alá, vannak lovak, szekerek, egyszerűbb vagy csicsásabb öltözetűek is. A sarkokon meg ott strázsálnak az őrök. Megnézem őket, de asszem nem kérdezek meg egyet se közülük. Lehet, hogy nem mind minotaurusz, de ha ezt a gyökeret felvették, akkor lehet, hogy a többi se túl értelmes. Mert nem az volt a lényeg, mikor őröket toboroztak. Gondolom, hűségesnek kell lenni a várúrhoz, oszt jónapot. Az a buflákfejű is azt magyarázta, hogy a palotába ne. Akárhova csak a palotába ne. Jól betanulta. Kíváncsi vagyok, hány hónapba telt neki?
Keresek egy embert, aki közel van és megkérdezem, merre van a piac.

A várost végig nézve csatorna rendszerek hadait veszem észre amelyek jó kis menekülő útnak bizonyulhatnak és fegyvereimmel csak nem fognak gondot okozni a lent lévő banditák vagy akármik. Minden esetre kiszúrom a rendőrséget amely igazán nem zavar elsőre. Max ott kötök ki vagy a hulla házban. A banka besétáltam minek után a bank melletti csatorna fedelet kiszúrtam menekülő útnak. Belépve két oldalamon egy-egy őr amelyre már is remek ötletet kaptam hisz egyiknek elrúgom a térdét másiknak elvághatnám a nyakát majd az elsőt túszként kaszálhatnám. De ezt egyenlőre elvetem és csak sétálok egyenesen a sor felé amelybe be is állok várva a soromra. Közben észreveszek néhány kezet amelyek igen csak felkeltik a figyelmemet.
~ Dísznek igen csak fura ...
így az előttem álló emberhez szólok a sorba.
- Hé pajti tudod mik azok a díszek a falban? vagy, hogy miért pont ezekkel díszítenek. Még régebben amikor a folyószámlámat csináltam itt akkor még nem voltak itt...
Ahogy tudok információhoz jutok mint például amikor felmértem a két őrt azzal is információhoz jutottam a következő lépésként az emberek számát mértem fel és azoknak kondícióját.
Tehát hány nő, hány férfi. Hány ember .... Figyeltem jön e valaki be mögöttem az ajtóba.

Ahogy a férfi tájékoztat már eszembe is jut a tuti ötlet és egyre jobban vártam, hogy végre sorra kerülhessek. Aztán átfutott még valami a fejemen, hogy azért ennyire részletes leírást nem vártam volna tőle. A következő pillanatban az ablakok kinyíltak és a szél ami betört rajtuk a földre sújtott velem együtt mindenkit kivétel a fickót előttem aki pár pillanat múlva tisztázta is tetteivel, hogy pont abban sántikál amiben én. Az ideg mardosott amikor az aranyamat akarta lenyúlni. De a földről még véletlenül sem tudtam felkelni, hogy gyorsan elintézhessem. Egyenlőre nem volt mit tenni mint várni az eseményeket. Megölhettem volna a két fickót aki közeledett azaz a két őrt mikor megpróbálnak elmenni mellettem de valószínűleg ha sikerülne is ezek után börtönbe végezném. Tehát még a rabló oldalára sem tudok állni egy kis zsákmányért. Ha meg hátba lőném a férfit akkor még ha az meg is ölné a két őrre már nem jutna idő tehát ez patthelyzet legalábbis ami engem illetett. A földön fekve csak vártam az eseményeket egyenlőre nem volt célszerű a férfi irányába indulni. Abban reménykedtem, hogy amíg ő elviszi a balhét meg egy zsáknyi aranyat addig ezt kihasználva majd sorba utána megdézsmálom a bank aranyát.

Sikerül megtalálni a piacot. Jól van, annyira nem eldugott hely ez, hogy a pénzéhes kereskedők ne találják meg, hehehe.
Közben ahogy jobban megnézem az őröket, ezek párosával járkálnak vagy álldogálnak. Minden párban van egy ilyen nagy marhafejű vagy egy kentaur. Azok talán értelmesebbek. Egyenruhájuk van, különöbzú csíkokkal, de a franc tudja, hogy mit jelentenek. Nem is érdekel, sz...ok rá. Kaja kell! Azon azért elgondolkozok, hogy milyen az, amikor egy kentaurról mintát vesz a szabó. Egy lovász is kell hozzá? Höhö...
Na, itt a piac. Kurjongatnak a kofák, de én k...ra lesz...om, hogy mit árulnak. El akarom adni ezt a hülye prémet, aztán venni valami húst meg zöldséget vagy kenyeret, mert megpusztulok már!
Megvan a bőrdíszműves. Odamegyek és már köszön is nagy szívélyesen. Hát nincs olyan szerencséje, hogy veszek valamit tőle... Viszont adok neki egy jó árut.
- Jónapot! Nézze, én nem vásárolni akarok, hanem eladnivalóm van. Megtámadott egy fekete párduc. Gyönyörű állat volt, de hát sajnos meg kellett ölni. Lehúztam a prémjét és maga biztos jó cuccokat tudna belőle csinálni!
Ezzel előhúzom a tatyóból a bundát és megmutatom.
- Ha nincs annyi aranya, kaját is elfogadok.
Sőt az még jobb is, mert egyből zabálhatnék. Remélem, nem kekeckedik, mert még itt esek össze... Ha mégis aranyat ad, akkor keresnem kell egy kocsmát vagy fogadót, vagy fene tudja, hogy hívják itt. Ott veszek ennivalót.
- Hol van fogadó ebben az erődben?

A bőrös csaj megörül ennek az árunak. Hát igen, nem könnyű elejteni egy ilyen párducot. Én is majdnem ottmaradtam. Úgy látszik még jobban örül, hogy egy ilyen csóró hozta a cuccot, mint én. Tuti, hogy átb...ott ezzel, de nem érdekel. Kopognak a szemeim, így a karéj kenyeret és a húst egyből el is kezdem harapni úgy, ahogy van, nyersen. Végre, valami zabálnivaló! Fú, de rég vártam erre!
Ad még 15 aranyat, sima fizetőeszközt, nem olyan koponyás furcsaságot, amit találtam. Fain, ezzel legalább fizetni is lehet, nem csak ijesztgetni a gyerekeket.
- Kösz szépen! - mondom neki, bár tuti, hogy több pénzt kaptam volna, mint amennyit a kaja ér. De hát nem bírtam ki, most mit csináljak?
Azt mondja, a hátam mögött van a fogadó. Jól van, ott talán találok valakit, aki ismer. Az az érzésem, hogy én szeretem az ilyen kocsmákat. A nő viszont tényleg elégedett és örülne, ha kapna még tőlem ilyen jó bőrt. Vagy jobbat. Egész jól néz ki, most nézem csak meg jobban, hogy végre tudok másra is koncentrálni, mint a korgó gyomromra. Teli szájjal válaszolok neki:
- Jó bőrt a jó bőrnek? Hát hogyne, drága!
Persze ezt se hoztam volna, ha nem támad rám az a dög. De ma láttam, hogy jól megy a harc, úgyhogy talán tudok így pénzt keresni. És lehet, hogy nem is muszáj a késdobálós helyre menni, hanem a csajt is kérdezgethetem. Letegezett, úgyhogy én is ezt csinálom.
- Mi is a neve ennek az erődnek? Lehet, hogy már voltam itt, de nemtom biztosra. És te itt élsz?