Random

A főnixet követve egy füstölgő vulkánhoz jutottunk. Ahol a vulkán pereméhez mentünk, hogy feltudjuk mérni a telepet, de sajnos a füsttől nem sokat láttunk. Szinte semmit. Majd miután be néztünk Tia válaszolt a korábbi kérdésemre. A sötét főnixek bűnözök. Király, előbb a rendőrségre kellet volna mennem a személyes adataim miatt, meg erősítésért is. Furcsálltam, hogy mit kér tőlem Tia, ne ijedjek meg? Még is mitől? Gondoltam magamban.
Láttam ahogy bele veti magát a kráterbe, utána akartam kapni de meg kért, hogy ne tegyek semmit. Nem sokat láttam, csak azt, hogy a következő pillanatban mellettem van egy kék füstből kezében hálóval és fémcsővel. 
Hasznos volt Tia akciója. Volt most már némi terep ismeretünk. 9 őr, és 15 rab. A túl erő látszólag nálunk van, de még előbb ki kéne szabadítani őket. 
-Mekkora távolságba tudsz teleportálni?

---//Sylar//---

Végig hallgattam Tia válaszát és agyalni kezdtem, hogyan is kéne meg csinálni ezt a dolgot. Majd válaszoltam a kérdésére.
-Tervem? Csak alakulóban. Kár, hogy csak 25 m. De se baj. Le kéne menned egy biztos helyre ahonnan jól ki tudod figyelni a cellák zárjának a kulcsát.
Szükségünk volt a kulcsra. Ha sikerülne megszerezni akkor Tia be mehetne a cellákba kinyitni azokat, majd meg próbálnék fegyvert szerezni a amit Tia oda ad a raboknak. Majd a megfelelő percben támadni.
A többségnél az előny gondoltam magamban.
-Tia lágy nagyon óvatos.
Nem engedhetünk meg hibát. Közelebb mentem a peremhez hátha sikerül még is kiszúrnom valami helyet ahova észre vétlenül letudnék jutni.

Miközben eszik, kérdésemre bólint, majd választ is kapok, miután lenyelte a falatot. Hogy elkisérjen a könyvtárba, abba bele egyezem, hogy ne legyen a dologból gubanc. Reggeli után, a könyvtárba megyünk, ami itt található a házban. Amint Akali elhúzza a függönyt látni, hogy sokkal nagyobb ez a ház, mint ahogyan az elsőre gondoltam. Elkerekedet szemmel, és táltott szájal nézem azt a rengeteg könyvet.
- Azta, nektek aztán van mit olvasni. - Jegyzem meg neki, a sok könyv láttán. - A, B, C, sorrendben vannak? - Kérdem, és ha igen, akkor egyből a duplavét keresem fel, mert gondolom ott kell lennie, annak ami kell nekem. Ha, viszont nem, hát akkor majd még meglátjuk.

Kérdésemre, hamar meg is kapom a választ.
- Értem. - Mondom kicsit mosolyogva, és végig gondolva a dolgokat, talán tényleg mondanom kell neki, hogy mi is az amit keresek. Joga van hozzá, hogy tudjon róla. Szerintem, még ő is el mondaná, ha fordítva lenne a dolog, vagy legaláb is én ezt gongolom.
- Mindent, ami a vérfarkasokkal kapcsolatos, a karmolásról vagy harapás ról. Tudni szeretném, hogy a tegnapi hülyeségem az életedbe kerül-e. - Válaszolok Akali kérdésére, és közben a vé-t kezdem keresni.

A kráter szeléről figyeltem Tiát, hogy sikerrel jár e. Ekkor vettem észre, hogy a főnixek beszélgetnek mi szerint egyikőjük látta Tiát le zuhanni. Igyekeztem szemmel tartani mindent és készültem arra, hogy én is be repülök. Láttam, ahogy lejjebb hozzák az egyik rácsot és kihúznak belőle egy fiút. Bár ami ezután történt meg lepet. Tia a főnix előtt teremt és kezéből lopta ki a kulcsot. Basszus basszus ez gáz. Közbe kell lépnem. Gyors ami csak a kezembe került kő meg ragadtam és alá szálltam. A köveket a főnixek felé hajítottam, amikor láttam, hogy Tia zuhan, Hagytam mindent és igyekezetem elkapni őt, és a biztonságos talajra le tenni. Ha sikerül a főnixek felé fordulok. 
-Meg állj! Rendőrség, mindenki le van tartoztatva.
Ordítottam feléjük. Igaz tudtam, hogy teljesen hasztalanul. De ez idő alatt fegyvert kerestem a szememmel, ha lelek azonnal érte rohanok, hogy használhassam.

- És, az át alakulás? - Erősködök tovább. - Mert, bár nem fogsz belehalni, de attol még félő, hogy át alakulsz, és az itteniek végeznek veled. - Mondom neki. Nem mondom, de irigylem, hogy így fogja fel ezt az egészet. De, ha még az át alakulás veszéje sem fenyeget, akkor talán de, csak talán megnyúgszok, és meg nézzem azokat a könyveket, amiket Akali mondot, hogy merre találom őket. Oda megyek, és el veszek egy könyvet, és azzal megyek vissza az olvasó asztalhoz. Majd, a könyv elé ülök, és ki nyitom. Aztán olvasni kezdem. de, eszembe jut egy kérdés, amit fel akarok neki tenni.
- Tényleg Akali, a lábad, hogy van? - Kérdem, hisz eddig még nem tettem meg. Bár, így utólag végig gondolva, Akali apja tegnap, nem aggódott anyíra egy esetleges átalakulás miatt. Mert, akkor talán már tegnap megtette volna azt amit kell, hogy meg előzze a dolgot.

Alá szálltam, hogy a kis társamat meg védjem a biztos haláltól. Láttam, hogy a válla nagyon kezd vérezni. Nem akartam, hogy meg haljon az én hibámból. De azt már igen, hogy ezek a főnixek fél holtak legyenek. 
-Nagyon vicces. De mit tudtok az elfekröl?
Tudnom kell a múltamat. Ha ennek vége tovább akarok menni, meg tudni az igazat. De a baj csak most jön. Vártam, hogy lecsapnak ránk. Ezért ígyekeztem Tia-t védelmezni. Amikor meg hallottam a zár hangját és a többiek hangját, hogy segítenek. Tia--t biztonságba helyeztem, hogy ne essen baja, majd én is támadtam a vezért céloztam ki, hogy ki faggathassam a végén. Próbáltam segíteni az új szövetségeseimnek, de közben alaposan lerendezni a vezérüket.

Akali, próbál megnyugtatni, de kevés sikerrel. Miután, magamhoz veszem a könyvet, és először a tartalom jegyzéket vizslatom meg. Majd, meg is találom a keresett cím jegyzéket, és oda is lapozok.
- Az átalakulás egy vérfarkas támadás után elég csekély, kivéve, ha mély sérülést szereztünk tőle. Az átalakulás 24 óra után lesz teljes, és a 12. óra után kezdődik meg. - olvasom a könyvből, majd aggódva nézzek a barátnőmre, aki viszont meglepően nyugodtnak látszik. Kéri, hogy olvassam tovább, amit meg is teszek neki. A folytatásban, a tünetekről van még szó, és még egy apró megjegyzés is szerepel benne. Miután az apró megjegyzést is el olvasom, akkor könnyebbülök meg. Kérdésemre is kapok választ,.
- Annak örülök. - Mosolyodom Akalira, majd gondolkodni kezdek. Gondolkodni, amin utánna hallok tőle. Jól esik, amit hallok tőle, és oda megyek hozzá, hogy meg öleljem.
- Ha, nem zavarlak titeket, még egy picit maradnék, de aztán mennék is haza. Tényleg, majd egyszer teis eljöhetnél hozzánk látogatóba. - Mondom Akalinak, miután el engedem őt.

Egy, mosoly kiséretében, kapoktőle választ, de az invitálásomra semmit nem felelt eddig még, de remélem, hogy azért még el fogadja. Kapok Akalitól egy tégelyt, amin egy farkasvan egy piros x el át húzva, és mond nekem valamit.
- Köszönöm. - Mondom neki, miközben, el veszem tőle, a tégelyt. Aztán, el is teszem aszt. Akali kérdésén, hogy szeretnék-e még valamit megnézni, azon el gondolkodom, de szerintem más már nincs, tehát akár még ki is mehetnénk.
- Nem, nincs semmi más, amit meg akarnék nézni. vagy olvasni, tehát akár, ki is mehetünk. - Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem nyűgöz le ennek a sok könyvnek a látványa, vagy valami, csak egyszerűen, jól szeretném magam érezni, amit egy könyvtárban is megtehetnék, de most inkább kint lennék.

Igaz is, annyira kapkodok, meg akarom menteni a világot a szörnydoboztól, hogy elfelejtem, mekkora meló lenne ezt a mélységet betemetni. Bakura igazít helyre.
- Igazad van, haver! Menjünk akkor, mielőtt minket temet be a hóvihar.
Megyek vele együtt, nem kell egyedül ásnia a bőröket. Huh! Nem hétköznapi eset volt ez! Eldugtok a dobozt, pipa. Megvannak a bőrök, viszem Kittinek a szép árut, hogy örüljön a piros pozsgás kis arca, pipa. Bakura túlélte, pipa. Dóra itt van és jóban vagyunk újra, Kittivel is megbeszélik, pipa. Már csak az aggaszt, hogy mit kell véghez vinnem a nagy megmentésért cserébe. Egy hét nyugalom és utána megint hajóra kell szállnom, megyek Egyiptomba. Tiszta nyaralás feeling lesz, leszámítva, hogy ereklyét viszek egy istennek egy veszélyes helyre, ahonnan egy démoni istenséget is láttam már jönni és eltűnni.

Mint egy málhás szamár, úgy néz ki a kis gyerek formájában rekedt Bakura a két tarisznyával és a bőrrel. Húzza, vonja, de kicsi és alig halad vele. Megdögönyözném a fejét a kiskölyöknek, de lehet, hogy nem venné jó néven.
- Köszönjük a segítséget, Dóra! Vigyázz magadra és remélem, hamarosan látlak szemtől szemben is!
Az elköszönésben igazat mondtam. A pár napos amnézia hosszú időnek tűnt és szeretném újra látni őt. A múltam része, de nem bánnám, ha a jelenemé is lenne. A szívem már Kittié, de ettől még nem felejtek. Végre már nem.
- A családodról nem is beszéltél még! A fiad képessége, hogy melyik elemet uralja, még nem derült ki? Lehet, hogy ez jó példa lesz az elmagyarázására. Na, add ide inkább azt a bőrt, ne kínlódj vele!
Inkább felveszem én, mert még kifárad és összeesik nekem valahol. Vagy túl feltűnő nyomot hagy, hogy honnan jöttünk. A hó betemeti, de nem szeretném véletlenül sem, hogy valaki metalálja azt a nyavalyás dobozt. Egyiptom, Egyiptom, de messze vagy még és de kívánom azt a nagy hőséget az itteni fagy után!

Az eseményekre és a főnix dumájára tekintve már nem érdekelt a múltam. Fel adtam a vágyat, hogy meg találjam a lányt. Fel adtam, hogy vissza kapom a múltam. Csak segíteni akartam a foglyokon. Akár az életemen árán is. 
Az, hogy zsarol a foglyok megölésével nem volt jó lépés. Sarokba szorított. Vagy fel adom, vagy meg halnak. Tia gyenge, hogy teleportáljon. Ö örülhetek ha életben marad. Fel szálltam én is a levegőbe szembe a főnixszel.
-Várj, ne öld meg őket. 
Feleltem neki. Majd amilyen gyorsan csak tudok neki akartam repülni, hogy ellökjem a lánctól. Még ha az életembe is kerül ez a cselekedet. De ha közben elvágja a láncot akkor próbálnám elkapni és a talaj felé vinni, vagy lökni. Próbálnám menteni őket.
Ha nem sikerül akkor frontális támadás a fő főnix ellen le rántani a lávába, hogy meg dögöljön.

Reménykedünk, reménykedünk és remélem, be is teljesül a reményünk. Kell az, amit elhatároztam. Mi a f...tól ilyen nehéz ez a bőr? Mágikus kroki volt az? Vagy vízköves? Leszarom, ki kell segítenem a kölyökké vált nimfát.
- Ki az anyja? Nem mondtad még. Csodagyerek, ez jó. Tele van a falutok csodákkal, egy élmény ott lenni - mondom jóízűen nevetve.
Valóban élmény velük lenni, mindenki egészen jó fej. Az a tanár volt gyanús egy picit,de nem tudom, miért.
- Kittivel már volt egy ilyen élményünk. Valami elmebeteg farkasember akarta megenni, amiért a társainak a bőrét árulta. Hiszek neked, mert tudom, hogy rohansz a halálba. Vigyázz magadra azért!
Bakura most élte túl a túlélhetetlent. Igaz, hogy kellett hozzá egy egyiptomi isten is, de hát na. Nem egy elveszett gyerek. A sötétség nyomasztó egy picit. Javul az idő és az erdőt már jobban élvezem, mint a havas tájat. Az is szép, meg romantikus, de Kitti nélkül nem az igazi.
Farkasüvöltés! Az iránytűm megkergül és a falura mutogat észvesztve. Felemelem a kezemet és intek a nimfának, hogy vettem, vigyázzon. Elkezdek futni a falu felé. Mi is a jelszó? Asszem, emlékszem rá, mit kellett mondani a bejáratnál. Nem örülnék most a farkasembernek, főleg, ha nincs egyedül.

Akali a mondatomra bólint, majd elindulunk kifelé. Vissza térve Akaliék házába, meghallom, hogy valahonnan valaki megszólal. A hang, nagyon tompának hat, és gondolom ezért nem hallja Akali.
- Akali, megszólalt a zsebed. - Szólok barátnőmnek, aki erre egy érdekes medált vesz elő, és a medálból egy fiatal fiú néz ránk, majd ismét megszólal. A fiú mintha a korához képest éretteb lenne, majd Akali kikerekedet szemeit látva, kissé összezavarodom, majd amikor ki kell magából, az mindent meg magyarázott. Miután, Akali férje magyarázatott add utánna egy kérdés is el hangzik, mire Akali elvörösödik, ami eléggé furán hat révén kék a bőre. Aztán, Akali bemutat minket egymásnak.
- Én is őrvendek Bakura. - Mondom a férfinak, aki jelenleg fiú. Bakura, egy kérdést szegez felém, mire most rajtam a sor, hogy elvörösödjek, és kérdőn nézek a barátnőmre, és közben azért remélem, hogy le olvassa az arcomrol, hogy azt kérdem, hogy el mondjam-e neki. Remélem, eléggé egyértelmü, főleg mert ő is hallotta a kérdést.

Szedem a lábaimat, futok, ahogy tudok. Ez most nem is olyan könnyű, mert a hátamon cipelek egy jó adag bőrt zsákban és úgy már eleve nem az igazi a sebességem. Ne, nem teszem le. Már csak az kéne, hogy a farkasok megegyék vagy szétcincálják, amit Kittinek hoztam drága küzdelem árán. Azt a krokit nem volt könnyű elintézni! Bakura pedig majdnem belehalt a kígyóval való küzdelembe. Nem, nem teszem le! Ha beérnek, harcolni fogok és úgy mentem meg a cuccost. A másik pedig, hogy az erdőben ezer faág, gödör, kiálló gyökér leselkedik rám, úgyhogy óvatosan kell futnom.
Hallgatózom közben és a farkasok is közelednek. A szerencse van velem, hogy nem érnek utol. Remélem, Bakurával is ott van. Hallom a hangját és görcsbe áll a gyomrom, hogy ez most mit jelent. Most támadt föl. Nem ölhetik meg. Megmondta, hogy a bejáratnál találkozunk, de akkor is nehéz ezt így elhinni ilyen hangok után. Az a kiáltás nem volt túl biztató. Az iránytű tudja a tutit, azt követem, mert bízok benne. Már többször segített. Elérem a bejáratot, a bokrokkal álcázott kaput, amit más megismerek. Kopogtatok és közben háttal állok, mert nézem, hogy jön-e Bakura. A csomagot leveszem a vállamról, mert eleget cipeltem. Lihegek és megijedek, mikor kiszólnak. Pedig erre kellett volna számítanom.
- Bakura barátja vagyok, Anaal Nathrakh. Ő is itt lesz mindjárt. Nélküle nem is akarok bemenni.
B...ki, most mit csináljak? A bejárattól már csak nem viszik el a holmit, de ha én elfutok és Bakura itt keres? Megkérdezem a kapuőrt.
- Lehet neki valahogy távolról jelezni? Megbeszéltük, hogy itt találkozunk.