Random

Örülök, hogy jól döntöttem, és megvárom azt, hogy Akali mit is mond.
- Oké, akkor követlek téged. - mondom neki, és tényleg követem őt a lakásba. Megpróbálok mindenre fel készülni, vagy is mindenre ami szerintem szokatlan. Először, az előszobába lépünkbe, ami tágas és kellemes külsejű. Majd, megyünk egyenesen a nappaliba, ahol a plafonról egy férfi lóg lefelé, és jó hangosan köszönt minket. Majd ők beszélgetni kezdenek, míg én egyenlőre csak csöndben vagyok. Majd, hallom rám terelődni a témát. Akali apja be mutatkozik, és közben a kezét nyújtja felém, amit én el is fogadok.
- Nagyon őrvendek, a találkozásnak. De, azért Akali út mutatása nélkül, talán nem lennénk itt. - Mondom az apának, majd érzékelem, hogy valami a bokámhoz ér. Amint, le nézek meglátom, hogy egy másfél éves fehér haju gyermek. Le gugolok a kicsihez, és kedvesen rá mosolygok.

Ahogy oda hajolok a kicsihez, az rám mosolyog, és meg is szólal. Mintha kis csengettyűket szólaltatnak meg, olyan lehet a pici hangja. Fel venném, de közben Akali is beszél hozzá, és kap a kicsitől egy puszit. Lábai nyújtva vannak, de nem gondolok még semmi rosszra.
~ Vajon ezt még Akali is látja? - Kérdem magamtól, magamban. Mivel, nem szeretném, hogy késöbb ebből gond legyen, így elöbb a kicsi anyjához fordulok.
- Szabad őt fel venni? - Kérdem, és ha igen a válasz, óvatosan veszem őt fel, és meg próbálok fel készűlni egy esetleges minden bizonnyal bekövetkező sírásra. Bár, lehet, hogy tévedek, majd kiderül.

Nem tudom, hogy milyen alkut kötöttem, de most egyszerűen nincs időm azzal foglalkozni, hogy milyen feltételeket szab majd ez a Ré. Dóra szólt volna, ha rossz ötletnek tartotta volna. Miért lenne rossz ötlet megmenteni a testvérét? Csak ez számít. Bakurának élnie kell, nem halhat meg csak úgy, hogy ráesett egy kő és kész. Meg tudom menteni Ré segítségével és meg is teszem.
Ez a lebegés bejön. Kényelmes és lassú. Az egyetlen, ami idegesít benne, az az, hogy később érek oda a nimfahaverhoz.
- Tarts ki, jövök, segítek!
Nagyon szarul néz ki, alig él szegény. Él egyáltalán? Lehet, hogy feltámasztás lesz itt, nem is megmentés.
- Gömb? Vascsiga? Nekem jó lesz, csak mentsük meg, Ré!
Nem értem az egészet. Dórán látom, hogy ő ismeri, találkozott valami ilyesmivel. Követnem kell azt, amit mondanak, hogy Bakura túlélje. Utána fogok kérdezni és mindent tudni akarok majd. Most a cselekvés ideje van.

Akali, Meg engedi, hogy fel vegyem a kicsit, de a sírás hálla égnek, el marad, vagy is a kicsi lábával minden rendben, ha jól értelmezem a dolgokat. A kicsi, játszani kezd a hajammal, és meg is dicséri, ami nagyon jól esik. Közben, Akali ismét az apjához fordul, hogy kérdezzen tőle, a férjéről. Közben, én még mindig hagyom, hogy játszón a hajammal, miközben a karomon ül. Majd, én is kapok tőle egy kérdést.
- Nem gond, köszönöm, hogy itt alhatok már ha, tényleg nem lesz belőle gond. - Mondom neki. - Akali, a kicsinek miért fehér a haja? - Kérdem, de nem azért, mert zavarna, csak szimplán érdekel és kész. Meg, szerintem én még eddig nem láttam még fehér haju gyermeket, vagy ha igen, arra már nem emlékszem.

Fáradt tekintettel néz rá mikor elárulja a korát és, hogy mi lett a családjával. A táskájában nem talál semmit amivel ellehetne látni a sebeit, csak a jelvényét leli meg. 
- Rendben van segítek neked, de előbb el kéne menni egy orvoshoz.
Ahogy jobban szét tekint a templomban meg lát egy régi függöny darabot. Azzal próbálja ellátni a gnóm sebeit amíg nem sikerül egy orvost lelni. 
-Csak párnapja kezdődőt az új emlékeim. Szóval nem igazán van információm a világról.
Kicsit arrébb sétál az ajtóhoz, hogy kóröl tekintsen odakint. 
-Rendben van mehetünk.
Szolok neki vissza hogy haladjunk.

-Tudod, elvileg rendör vagyok. A jelvény alapján. Szoval az, hogy segítek neked az a kötelességem, és hátha közben kiderül valami rolam is közben.
Az utcán mellete maradok felkészülve bármi lehetöségre. Kihalt nak tünt az utca. A gondolataim a magasban száltak, és a multamat probáltam felidézni. Hirtelen meg állt és a szályához kapot. Gondoltam észre vett valamiz. Ezért én is nagy csöndben figyeltem, és én is meg hallotam a szárny susogásat és a verekedés hangját.
- buj ell, mindjárt jövök.
E szavak után a hang forrása irányába indultam a sikatorba.
Megáltam a sikátor bejáratánál, hogy be tudjak nézni de engem ne vegyenek észre.

- Szívem, bökd már ki, hogy mi van!
Nem is tudom, miért szólítottam szívemnek. Össze vagyok még zavarodva picit, mert annyi minden történt és most halt meg a legújabb haverom, de még megmenthetjük vagy valami ilyesmi. Aki ezt nyugodtan, higgadtan viseli, annak tök jó, de nem én vagyok az.
- Megnézem, de mire gondolsz? Ne idegesíts már ezzel titokzatossággal!
Megközelítem a testet és olyat látok, amire nem számítottam. Nem kardok közé esett, akkor miért van úgy felvágva, mint az én tegnapi párducom? Mély sebek mindenhol. Egy szikla nem csinál csinál ilyet és ahová esett, ott sem éles kövek vannak. Sötét is az egész, mintha kátránnyal öntötték volna le.
- Te, Dóra, olyan, mintha felvágták volna, én ezt nem értem.
Odalebegek, megnézem közelebbről. Üres! Ez egy kéreg és a haver nincs benne! Hova a ...ba lett? Dóra beszél itt a nyakamban. Olyan, mintha a mellkasomon feküdne, mint régen, mikoregyütt voltunk. Közel érzem magamhoz, pedig nincs itt, csak a medálból lát és beszél.
- Nekem mondott valami ilyesmit, hogy őt nagyon nehéz megölni.
Á, a fenébe, ez olaj a tűzre. Dóra most még mérgesebb lesz, hogy valaki, akit az öccse pár napja ismer, többet tud, mint a saját testvére. Rácsodálkoztam, mert erre én sem gondoltam. Nagyon kúl kééééépesség! Véres a víz a gubó mellett.
- Ott van belül?
Megkopogtatom.
- Haver, hallasz?
Sűrűsödnek az események, most ez a Ré szellem szól be, hogy ne vacakoljak már. Nem hangzik türelmetlennek, de én türelmetlenségnek veszem, mert zavar, hogy sürget.
- Amíg Bakurát nem hozom vissza az élők sorába teljesen. Ha ez a véres gubó ő, azzal még nem vagyok kisegítve.
Dóra siet a segítségemre, mert nem tudttam, hogy ez így működik. Áááá, kezdem érteni. A "kabát" a legjobbkor jött, az megadja a kellő hőt. A víz itt van, áll a gödör alján, ahogy felolvadt a hó. Nap kell!
- Mire kiásnám a falat, hogy lejusson ide a napfény, késő lenne és akkor is csak kevés jutna le a napnak egy kis szakában. Ré, tehát a tiéd ez, amit találtunk elásva. Legyen, Bakura életéért vállalom ezt a nagy utazást. Jöhet a napfény, keltsd életra a barátomat!
Nem az enyém az ereklye, de felajánlom, hogy elviszem. Bakura sem fogja bánni, hogy emiatt maradt életben. Úgyis csak találtuk. Mennyit kell járkálnom! Rengeteget utaztam az elmúlt napokban, előtte jártam a világot kalózként. Most a havas vidékre kellett jönnöm, aztán vissza Kittihez a bőrökkel és pár nap múlva megyek Egyiptomba. Megkérdezem majd, eljön-e velem valaki, hogy ne unjam el magam út közben. Dóra itt lesz az ereklyében, remélem. Örülnék neki. Na, haver, kelj életre!

Mindkét kérdésemre kapok választ, ami jó tudni. Van bitt bőven szoba, tehát nem gond hogy itt alszom. Valamint, az is kiderült, hogy a kicsi az apjától örökölte ezt a hajszínt, akárcsak a képességét, amit nem tudom, hogy mi a csoda. A kicsi egy ideig még piszkálja a hajam, és már ép kérdezni akarnám a kicsi képességét, mikor is az abba hagyja a hajammal való játszást, és a nagyapja felé nyúl, és el is éri, ilyen messziről. Teljesen meg döbbenek, majd eszembe jut, hogy mondta, és ebből, arra következtetek, hogy Akali férjének is ez a képessége.
- Oda szeretnél menni? - Kérdem a kicsitől, és ha igennel válaszól, oda viszem őt a nagyapjához, és át adom neki.

A sikátor falának támaszkodva látom három nem is négy alakot. Egy gnómot akit közre fognak és még három másik egyént az egyiknek mintha szárnyai lettek volna. Nem mentem közelebb mert valami azt súgta nekem, hogy ők a főnixek és többre megyek ha nem avatkozok közbe. Láttam, hogy nagyon megverték a gnómot. Meg hallottam, hogy az elfek váráról kérdik. Elfek a lány aki a kocsmába volt velem, egyből a kocsmáros ezen szavai jutottak eszembe. Mi a csoda, az önzetlen segítségem nem hátráltat hanem éppen közelebb visz az elfe lányhoz. Tovább figyeltem őket. Arra gondoltam ha most oda megyek akkor a kislányt is elkapják aki velem van, vagy egyből elviszik az áldozatukat és nem tudom őket követni. Gyomrom is felfordult az undortól amit a három vöröske iránt éreztem. Amikor meg szólalt a fiú hátra néztem, és láttam, hogy már ökölbe szorította a kezét a kis csaj. Intettem neki, hogy halkan jöjjön ide hozzám, és követni fogjuk őket. Az lett az új terv, hogy követjük öket hátha megleljük a testvérét, és a barátnőjét. Meg, hogy hátha többet meg tudok az elfekröl. Különösen arról az egyről akit keresek.

Villanó gubó, az eszem megáll. Nagyon fain, mágikus egy picit, ahogyan Dóra mondja. Örököltek jókat. A fater is jó arc, küzdött velünk a szörnyek ellen. Na, haver, kelj életre! Csak ámulok, ahogy napfény terem itt a gödör mélyén. Ré óriási erővel bír. A gubó lassan növekedni kezd, mint egy növény, amiből hamarosan kipattan valami, vagy kifejthető, mint a borsó például. Fél óra megy el, már kezdek türelmetlen lenni és nagyon éhes is vagyok. Elvakít a fény és mikor visszanézek, egy sötétbőrű gyereket látok.
- Ez...Ez tényleg te vagy?
Hülye kérdés, de hát mit mondhatnék? Bakurát vártam épségben és helyette egy gyerek jött barnán.
- Odasültél a napfényben.
Ezután már nem jutok szóhoz, mert kezdődik a testvéri veszekedés. Hagyom, hogy megbeszéljék, mert ez kell és akkor lesz jó minden, ha kitárgyalják. Végre él Bakura megint! Nekem ez számít, Kittinek sem okozok szívfájdalmat egy rossz hírrel, sőt én leszek a nagy hős, aki vállalta a kockázatos alkut a haverja, Kitti öccse életéért. Egy aranyos gyerekre nem is lehet haragudni, hamar elülnek az indulatok.
- Ré, a nap és szél istene. Ő adott napfényt, amivel kielhettél a gubódból.
Mondom, hogy indulhatunk. Bakura még a hőmérséklet szabályzó ereklyét, a "kabátot" felveszi, aztán megcsinálja, amiért idejöttünk. Ez tökéletes rejtekhely, a kutya nem jön le ide dobozt keresni, ha mégis leesik valaki, egy hamisat fog találni és valóban indulunk is. Illetve nem.
- Na, add ide azokat a batyukat, még megszakadsz nekem, mikor most támadtál fel!
Átveszem én a batyukat és megint kell Ré segítsége. Jó dolog ez a repülés, lebegés, meg tudnám szokni. Hasonlít egy kicsit a hajózáshoz, ott is billegtünk jobbra-balra, ez még kényelmesebb. 
Fent intek a szellemnek. Nem vagyok szenilis, emlékszem mindenre, nem tudom, minek mondja el még egyszer. Drgölöm a kezeimet és Bakurára nézek.
- Be kéne temetni ezt a gödröt.
Leteszem a cuccokat. Elkezdek havat, földet túrni bele, amennyire tudom. Ha van jobb módszere és elég erős hozzá, akkor elfogadom a segítségét. Ne legyen olyan feltűnő a gödör. Még fázás ellen is jó a lapátolás.

Ő az, most már nem kétséges. Húúúú, de meglepő dolgokat tudnak produkálni ezek a nimfák még mindig! Már ismerem őket egy ideje, de ilyet még nem láttam. Nem csoda, a saját testvérét is meglepte vele Bakura, nem csak engem. Kiskölyök lett belőle, tök aranyos. Az üres batyut viheti, azt nem veszem el tőle, csak a nehezebbiket cipelem. Ásnék, kaparok, a hó meg szakad a nyakamba. Ránézek a gyerekre, akarom mondani a srácra gyerektestben.
- Ez csak hó. Simán elolvad, ha jobb idő lesz vagy más alatt is beszakad. Jó ötlet volt az a csalidoboz, de jobb volna fullra betemetni a gödröt, földdel nem?
A fagyott földet sok idő lesz megmozgatni, de én úgy gondolom, hogy így biztonságosabb. A bőröket emlékszem, hová tettük. Majd kiásom. Vagy Bakura megteheti azt is, csak ki ne fáradjon. Megfagyni nem fog, az ellen védi az ereklye, amit Dórától kapott.

A kérdésemre, kapok választ, még hozzá, egy fejbólintás ként. A kicsit, át adom a nagyapjának, majd egy fura látvány tárul elém, mikor a férfi, ez a piros férfi gügyögni kezd neki. Ellenben, Akalinak, kicsit sem fura. Majd, Akali hozzám fordul, és mond nekem valamit. Nem tagadom, hogy eléggé fáradt vagyok. Akali mondatára, jó magam is, csak bólintok, majd mielött követném Akalit, a férfihez, és az unokájához fordulok.
- Jó éjszakát. - Mondom, nekik köszönés képpen, majd követem Akalit, oda ahova vezet. Belépve a szobába, nem nézzek körül, csak Akali szavát figyelem, és hallgatom. Meg próbálom meg jegyezni, amit mond márha egyáltalán tudok figyelni.
- Köszönöm. - Mondom neki, de kérdésem az nincs. A szememet dörzsölöm, mert viszket a fáradságtól. Mikor, hallom őt el köszönni, felé fordulok.
- Jó éjt neked is Akali. - Viszonzom neki a köszönést, majd le veszem a ruhámat, és a székre teszem őket. Aztán kiveszek egy törölközőt, és magamra kötöm, és úgy megyek át a fürdőbe, hogy vegyek egy fürdőt.

Elmondtam neki az ötletemet, és ismét a főnixeket figyeltünk. Láttam, ahogy készülnek elszállni, majd fel is szálltak. Tia is készült arra, hogy ismét megragadom és felemelem a levegőbe, hogy követni tudjuk őket, annak a reményében, hogy én többet meg tudok a múltamból, Tia pedig meg leli a családját. 
-Akkor kezdjük.
Kicsit alacsonyra szálltam fel, hogy a karmaimmal megtudjam ragadni Tiát, úgy, hogy ne okozzak neki se fájdalmat, se sérülést. Miután sikerült felemelnem, kellő távolságból követem a főnixeket, hogy ne vegyenek észre. Igyekszem figyelni, hogy ne túl alacsonyan, ne túl magasan száljak míg őket követem. A szél járását is próbáltam figyelni. Az érzékeimet próbáltam a maximumra kitágítani, hátha meg hallok, vagy látok valamit a sötét alakoktól ami a hasznunkra válhat. 
-Tia, tudod merre vagyunk?
Súgtam neki oda halkan.

Óvatosan követtük őket. Gondosan figyelve a kellő távolságot, a környezetei helyzeteket. Igyekeztem nem ártani Tiának. Mikor kimentünk a városból lejjebb ereszkedtem, hogy majdnem értük a talajt és nagyobb távot voltunk kénytelenek hagyni, hogy észre ne vegyenek. Követtük a főnixeket egy hegyvidékes helyre ahol egy füstölgő vulkánba szálltak le. Csak ekkor szólalt meg Tia a régebben feltett kérdésemre választ adva. 
-Pokoltűz főnixek? Jópofa nevet választottak. Mit tudsz még róluk?
Közelebb mentünk a vulkánhoz, majd Tia ismét megszólalt, hogy hol érdemes leszállnunk. Így hát oda is mentem, hogy letegyem a kislányt, és én is leszálljak mellé. A kráter pereméhez közel landoltunk. Ovatosan megindultam még közelebb a peremhez, hogy lássak valamit.

A fürdőbe, ahova belépve veszem észre, hogy a kád mellet egy ruha darab árválkodik, meg egy kupac követ. A kupac kő körül, mintha vibrálna a levegő. Majd, a tükör sima vízbe is belenézzek, és látom, hogy ott is van még három kő. A törölközőt, le veszem, és be mászom a vízbe, ami kellemesen meleg. A nagy láb-ujjammal, meg érintem a követ, ami annyira meleg, mint a víz. Kicsit, ásztatom magam, majd fel fedezem a kenceficés tégelyeket, de még nem tudom, hogy mi mire való. Az egyik aljára nézzek, és akkor fedezek fel egy rajzot, hogy mire is kell használni. Az ami a kezemben van, az a hajra való. A kellemes fürdést követően, visszatérek a vendég szobába, és magamra veszek egy háló inget, majd az ágyba fekszem, és azonnal el is nyom az álom. Másnap, arra kezdek ébredni, hogy szépen süt kint a nap, és valaki húzzale rólam a takarót, szépen apránként kicsi részletekben. Kezeimet, fel emelem a párnára, és nyújtózkodni kezdek, majd ki nyitom a szemem.

Amint, kinyitom a szemem, meglátom a picit, aki köszön nekem.
- Jó reggelt neked is. - Viszonzom a köszönést, majd ki evickélek az ágyból. A következő mondatát hallom, amin kicsit el is csodálkozom. Hisz, még sosem hallottam, olyan ételről, amit úgy hivnak, hogy pojáca. Nem megyek egyből, a kicsi után, inkább elötte keresek egy köntöst, és úgy indulok ki.
- Jó reggelt mindenkinek. - Köszönök, miután be lépek a konyhába. Majd, Akali mellé megyek, és a jobb jánál foglalok helyet, ha nem foglalt. Ha az, akkor a balján. Majd, rákérdezek.
- Akali, Milyen étel az a pojáca? - Nézzek kérdőn a barátnőmre, és várom a válaszát. A tojást, talán még csak, de ehez a pojáca nevü ételhez, még nincs kébzelő erőm. Vagy, lehet talán még is.

Köszönésemet fogadják, majd kérdezek Akalitól, mire a válasza eleinte, felvonja a szemöldökét. Aztán a kicsi is belép, és megint mondja azt a szót, hogy pojáca, és Akali nevetni kezd, mire én csak mosolygok. Nevetés közben, a tüzhely mellé muta, mire én oda nézek, és meglátom a hamuban sült pogácsát, és még az illatukat is érzem. Miután, Akali már képes arra, hogy megszólaljon, először a kicsinek mond valamit arrol, hogy meg kell neki tanítania kimondani a g t. Majd, kérdez tőlem, mire én csak bólintok, hogy igen kérek. Amint, Akali hoz nekem is, megköszönöm és egy nagyot szippantok az illatából.
- Jó étvágyat nektek is. - Mondom, majd egyből bele harapok a pogiba. Akali apja is mond valamit, de szerintem nállam még a tojásnak is lesz bőven helye. Én, legaláb is ezt gondolom. Csak most veszem észre, hogy Akali lábán, új a kötés.
- Akali, van könyvtáratok? Csak mert majd valaminek szeretnék utánna járni. - Mondom barátnőmnek, két falat között. Tudnom kell, hogy a tegnapi hibám milyen kihatással van rá.