A szikla

by **Thorhalla** Pént. 14 Jún. 2013, 08:05

A "szikla". Igazából egy kisebb bolygónak lehetne mondani, aszteroida méretben, ami egy hatalmas kék nap körül kering. A "sziklán" egy szép kisebb tenger található és hozzá párusoló gyönyörű tengerpart.

by **Morsus** Pént. 21 Jún. 2013, 21:24

Bard a teleportálás után a köpenyét leteríti a partra. Egy kosárból elővesz egy üveg bort.
- Morsus Mester küldte. Azt mondta egészen Olaszországból egy ritka pincéből szerezte.Nem hat ránk, de legalább finom lesz és azt hiszem egy idős az apámmal.
Mondja nevetve a férfi.
- Az ételek főleg édesebb gyümölcsök. Meg egy nagyon finom sült, amit az egyik rendszerből szereztem. Remélem megfelelő lesz. Kívánsz bármi mást? Felszólhatok a hajóra, mielőtt itt hagynak minket.

by **Serena Davidson** Pént. 21 Jún. 2013, 23:01

//Előzmény: Lakópark, Cape May//

A leérkezés után hangosan mordultam fel, még mindig nem tudtam megszokni az utazásnak ezen formáját. Utálom a teleportációt. Bár nem igazán tudok olyan személyt, aki szeretné mindezt.
- Látom erre sem találtak fel semmilyen normális közlekedési eszközt a nagyobb távolságok lehidalására, mint a teleportálást – morogtam.
Körbenéztem a helyen, ahova jöttünk amíg Bard leterítette a pokrócnak kinevezett köpenyt, vagy palástot. Nem egy előkelő étterem, de ettől még romantikusnak tűnt első ránézésre. Felnevettem a szavain.
- Az legalább hatszáz éves – mondtam. – És te értesz ahhoz, hogy meghatározd, hogy mikor jó egy bor, vagy sem? Én nem, és ha te sem, akkor lehetséges, hogy azaz üveg bor kár belénk és kisebb vagyonon fogunk kísérletezgetni.
A szavaira megráztam a fejemet és közelebb léptem a vízparthoz. Egy lépés után megálltam és kikötöttem a cipőmet, majd ledobtam a homokba a zoknimmal együtt. Következő lépéseknél a nadrágomból bújtam ki, majd a felsőmet is a homokba ejtettem. A vízparton álltam meg, hogy a lábaimat már a víz elérje és felnéztem a hajó felé, majd hátranéztem a vállam felett.
- Nem kell, mehetnek, minden remek lesz – mosolyodtam el, ezzel a víz felé néztem és belegázoltam, majd fejessel merültem el benne, mikor feljöttem a víz alól Bard-ra néztem. – Bejössz?

by **Morsus** Pént. 21 Jún. 2013, 23:11

- Morsus Mester csak nem akart minket megmérgezni, különben ez minden idők legrosszabb eljegyzési ajándéka.
Bárd az ételeket nézi majd a vetkőző lányhoz fordul A szemöldökét kérdőn emeli meg.
- Úgy fest a víz legyőzte az én romantikámat.
Mondja békés nyugalommal majd szól a hajónak, hogy távozzon. Ő maga egy ideig csak figyeli a lányt, majd bátortalanul neki vetkőzik. Elsőre egy lábbal lép a vízbe.
- Ezer éve nem úsztam.
Vallja be csendesen majd tovább sétál a vízbe.

by **Serena Davidson** Pént. 21 Jún. 2013, 23:50

- Zack bácsi egy Morsus – mondtam. – Ismerjük a Morsusokat…
Már jócskán a vízben voltam, amikor meghallottam a méltatlankodását. Csípőre tett kézzel álltam meg, de ez a víz magassága miatt úgysem látszott.
- A bor és az ebéd is finomabb lesz egy kis úszás után – érveltem. – Otthon is mindig a strandolás után esett jól a legjobban a piknikezés. De ezt nem tudhatod, soha sem jöttél el velünk a tóhoz.
Nem szemrehányásként mondtam neki, csak megállapítás, akkoriban nem vegyült el velünk, csak az anyjával volt. Ahogyan pedig vetkőzni kezdett felsóhajtottam.
- Ne légy ilyen bátortalan, nem tudsz újat mutatni nekem – nevettem fel. – Ami azt illeti Rachel-nek sem, a Kék Körzetben már mindent láttunk.
Türelmetlenül vártam, hogy végre beérjen a vízbe, egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy lelocsoljam, de az annyira gyerekesnek hatott volna. végül csak nagy levegő után lebuktam a víz alá és úgy úsztam felé. Ha megérkezem a lábaihoz, akkor az egyik kezemmel megragadom azt és lerántom a víz alá, remélve, hogy sikerül megtenni és nem számít rá. Ha sikerült és ő is a víz alá kerül, akkor itt a felszín alatt csókolom meg és csak a csók után bukom a felszínre, hogy újra levegőt vegyek.
- Az úszás sem olyan dolog, amit el lehet felejteni – mondtam.

by **Morsus** Szomb. 22 Jún. 2013, 00:46

A megjegyzésre meglepődik majd elgondolkodik.
- Hát persze. Egyszer betörtettek hozzám, amint látom a látvány azóta is megmaradt.
Mondja büszkén. A rántás utána víz alatt vissza csókolja a lányt majd pár pillanattal később emelkedik ki a vízből.
- Anyám azt mondta, egy herceg nem játszik. A víz nem több, mint edzőtér vagy csatatér. Nem szerette, ha jól éreztem magamat.
Egy kicsit elgondolkodik.
- Igaz az is dühössé tette, ha a nővérem legyőzött bármiben.

by **Serena Davidson** Szomb. 22 Jún. 2013, 01:07

Felnevettem a szavain, amikor a büszke hangszínt meghallottam a szavaiban. Azt hiszem, hogy rosszul fogalmaztam és sikerült az amúgy is az eget súroló egóját tovább emelnem ezzel.
- Csak szeretnéd, hogy az egódat fényezzem – feleltem ragadozóvigyorral. – A helyzet komikussága az, ami miatt megmaradt az egész. Nem mindennap próbálunk egy herceget kopasszá tenni borotvával.
Közvetlen közelről néztem rá a szavai után. Óvatosan nyúltam felé és simítottam meg az arcát.
- Anyád maga a káosz – mondtam. – Nehéz kitalálni, hogy mit akar és mit miért tesz. De most nincs itt, hogy elrontsa a kedvedet és megtiltsa azt, hogy jól érezd magad. Valamilyen szinten pedig örülni kell a neveltetésednek, ha nem annak nevel, ami vagy, valószínűleg nem lennénk itt, nem lennél uralkodó, így ebből a szempontból jó munkát végzett. Az pedig szerintem szülői ártalom, hogy dühösek, ha nem a legjobbak vagyunk, vagy nem a kedvencük győz. Apa is volt az rám, nem is egyszer, ha valamit elrontottam, vagy nem úgy tettem, ahogyan ő szerette volna. A maximalistáknál mindenképp így van. De most örülhetne az anyád, a harcmezőn vagy, kétszeresen is – rákacsintottam. – Úgy tudom, hogy a szerelmet is háborúnak, harcmezőnek tartják nagyon sokan, plusz itt van a víz is… tudnád még ezt jobban fokozni?

by **Morsus** Szomb. 20 Júl. 2013, 19:42

Bard elgondolkodott.
- Hát... akkor győztem. Enyém a legszebb trófea, mit háború adhat.
Mondta büszkén és megölelte a lányt.
- Csata... háború... víz... erre emlékszem.
Ezzel lefröcskölte a lányt.
- Mindig ezt játszottátok ti a tónál. Nem értem miért jó...
Mielőtt a lány reagálhatna igazán újra lefröcsköli.
- De kezd tetszeni.

by **Serena Davidson** Vas. 21 Júl. 2013, 11:41

Rámosolyogtam, ahogyan végre kezdte megérteni a lényegét annak, amit mondtam. Jelenleg ez sem számított, hogy Rachel leszedi ezért a fejem és, hogy ő nem érti meg, hogy miért is Bardot választottam, de nem számít. Én sem kértem tőle számon azt, hogy miért randizik még mindig a sátánnal. Az otthon, felsóhajtottam. Néha hiányzott, nagyon is. Ott még gondtalan életünk volt, nem kellett hirtelen felnőnünk, mindent ismertünk, nem voltak meglepetések, idegenek. De mindenki, aki ott maradt halott volt Thanos lánya miatt. A lefröcskölésre riadtam fel.
- Hé! – mondtam.
De már kaptam is a következő adaggal és ezen már felnevettem. Lebukok a víz alá és odébb úszok, a háta mögé, hogy a következő ne érhessen el. Ha feljöttem a felszínre szólalok meg.
- Ez általában ártalmatlan birkózással ért véget, ami a te esetedben nem fair, révén asgardi vagy és nem lenne esélyem győzni – mondtam. – A nővéredet és Skaar-t is mindig csalással vádoltuk meg emiatt az előnyük miatt.
A háta mögé úsztam és az államat a vállára tettem.
- Vajon fogjuk ezt a helyet, az egész zónát otthonnak tekinteni valaha is? – kérdeztem. – Hiányzik a régi otthonunk, a házunk az erdő szélén. Minden. Még a Földet sem tudtam megszokni, nemhogy ezt a helyet.

by Ajánlott tartalom

A szikla

A szikla

Re: A szikla

Re: A szikla

Re: A szikla

Re: A szikla

Re: A szikla

Re: A szikla

Re: A szikla

Re: A szikla

Re: A szikla