San Francisco

A korábbi információk, útvonal segítségével észrevétlenül átjutunk az őrszemeken, majd befordulunk a megfelelő épületbe. Leghátul maradok és néha hátra-hátra tekintek, figyelve arra, hogy követ-e minket valaki. Természetesen ezúttal nem találkozunk egyetlen ellenállás taggal sem, ha ugyan még itt vannak az ellenállás tagok. Ezúttal nem gondolok semmire, csak sietek és közben az órámon figyelem az eltelt időt is, hogy másodpercre pontosan tudjam, mikor, hol járunk és ezt meg is jegyzem. Johnny kijelentésére egy fanyar mosoly húzódik az arcomra.
- Az már akkor nyilvánvaló volt, hogy ennek nem lehet jó vége amikor Mephisto elárulta, hogy hogyan manipulálta az eseményeket, Megtorló és Chang gondolataitól egészen végig a robbanást erősebbé tevő fizikai változásokig. Mégiscsak ő a sátán, a hamiskártyás játékos, a joker a pakliban, ez várható volt.
Megérkezünk a megfelelő ajtóig, a fejlett védelmi rendszeren nem lehet gyorsan átjutni, több időt fog igénybe venni a rendszer feltörése, szerencsére Miller rendelkezik a megfelelő szaktudással.
- Inkább kopogjunk, kopogjunk, az a sokkal illedelmesebb módszer.
Alaposan megvizsgálom a környezetem, hogy találok valami arra utaló jelet, hogy itt vannak olyan gépek, műszerek, poloskák, megfigyelő egységek, amelyek lehallgathatnának minket. Ha nem találok olyat még kinézek a folyosóra, hogy van-e ott valaki, majd teljesen véletlenszerűen, attól függetlenül, hogy az ajtón valaki már kopogott vagy az éppen nyílik kopogok én is.
- Elnézést, de itt vannak azok, akiket az ellenállás keres, mert a Jelenség során érkeztek. Khm.
Igazából nem tartok tőle, hogy emiatt most elkaphatnának, ha ezt képesek most lehallgatni és bemérni akkor a Mephistóról szóló párbeszédet is képesek voltak, ami már önmagában elég volt ahhoz, hogy megtaláljanak, nem ezen fog múlni.

A kopogás sokkal egyszerűbb és eredménnyel is jár. Bishop kilép az ajtón, de most egy hétköznapi ruházatot visel a katonai felszerelés helyett. Lhetséges, hogy az álcájának egy része, ahogy a viszonylag hitelesnek tűnő szövege is. Ennek ellenére feltételezem, hogy az idősík változása rá is hatással volt, így lehet, hogy már nem is az ellenállás tagja. Miller is rájött már erre azonnal, ahogy kinyílt az ajtó és innentől átveszi, Miközben figyelem Bishop arcát próbálom róla leolvasni, hogy megjátssza-e magát.
~ Legszívesebben most egy ütéssel arcon vágnám, majd a földre döntve a nálam lévő éles tárgyat a nyakának szorítanám, hogy így derítsem ki, valóban az a személy-e akivel először találkoztunk, vagy csak egy civil. De természetesen ez csak a sajátos élvezet miatt lenne ésszerű, egyébként túl drasztikus és kockázatos, jelen esetben ez kiemelten fontos.
Várom a válaszát, ha beenged minket akkor belépek a lakásba, még azelőtt viszont hátra nézek vissza a folyosóra. Ha kint maradunk, akkor csak ügyelek arra, hogyha valaki mögénk kerülne időben észrevehessem. Csettintek egyet a nyelvemmel majd enyhén balra rántom a fejem önkénytelenül.
~ Ez érdekes. Amikor nincs mit tennem...

Nincs szükség az általam preferált izgalmasabb de sok kellemetlenséggel járó durvább módszerre, Bishopot egyszerűen Miller neve meggyőzi arról, hogy amit állítunk az igaz, és ez kellően hatékony megoldás. Hátra pillantva látom, hogy senki nem követett minket, átjutottunk az őrökön észrevétlenül, ez legutóbb is sikerült. Szerencsére nem volt helyes az előző gondolatmenetem, ami alapján lehetséges lett volna, hogy Bishop nem ellenálló, hanem egy egyszerű civil. Érdekes, hogy egy múlt béli személy halála a személyekre milyen konkrét hatással vannak, egyes tulajdonságok, körülmények teljesen megváltoznak, mások szinte ugyanazok maradnak. Belépek a lakásba én is és körülnézek, ezúttal nincsenek ott a térképek, a kinyomtatott cikkek, újságok és a központi számítógép sem.
~ Négy civil ellenállása, hogy megváltoztassák Kovacs birodalmát, nevetségesnek tűnik, ahogy a három időutazó küldetése is, de minden csak akarat kérdése. Nem kell más csak egy működő terv és minél több információ, talán abban képesek segítséget nyújtani, egyelőre annak is elégnek kell lennie.
Jonathan neve hallatán a másik szobából Dominó ront ki, a megjelenésére enyhén elmosolyodok. A személyes kapcsolatok most is hasznosnak bizonyulnak. Amikor látom Miller tekintetét végignézek Bishopon és Dominón, hogy mennyire bizonytalanok, szükség van-e még az én reakciómra is. Ha igen akkor az eddigi mosolyom vigyorra húzom.
- Dominó. Bishop. - biccentek feléjük köszönés képen - Bár az ellenállás sokkal kisebb és családiasabb lett mint legutóbb... Minden lehetőség adott az agresszív terjeszkedésre.
Kis beleéléssel még két kezemmel nagy vonalakban ábrázolom a terjeszkedés intenzitását. Remek.

Dominó meglepett reakciója alatt rezzenéstelenül hagyom, hogy megbökje az arcom. Nem értem miért van erre szükség, ha csak nem egy túljátszott reakció. Várhatóan sem Bishop sem Dominó nem rendelkezik kellő mennyiségű információval rólunk és egyébként a világ eseményeiről sem, ami nem túl meglepő, de jelen esetben hátráltató tényező. Johnny is bemutatkozik, még mindig ugyanazzal a bátortalan szöveggel, ami hitelesen is hangzik nála. Miller eközben röviden felvázolja a helyzetet és próbálja megfelelően tájékoztatni az ellenállókat. Elgondolkodva nézek körbe a terembe.
~ Ez így túl lassú lesz, hogy ugyanazokat a köröket, mint legutóbb újra megtegyük. Szükség lesz a megfelelő információkra, a lehető leggyorsabban és legkompaktabb formában. Lássuk Dominó ezúttal is olyan segítőkész-e.
Nyelvemmel végigfutok belül a fogazatomon és az állkapcsomon, majd kivárom a megfelelő pillanatot amikor senki nem szól.
- Nincs véletlenül egy hordozjható számítógép megfelelő hozzáféréssel és adatokkal, amit használhatnánk, hogy tájékozódhassunk erről a világról? Gyorsabb és hatékonyabb mint az általános kérdések.
Vetem fel az ötletet, majd a belépő nőre figyelek. Néhány másodpercig tart felismerni őt, de egyértelműen Emma Frost, nem ő az említett Királynő. Ez viszont azt jelenti, hogy ez a világ rendkívül más mint az a jövő, ami Ian halála nélkül következik be. Tehát nem indulhatunk ki eddigi feltételezésekből, információkból. Kellemetlen de érdekes fejlemény, lehet még előnyünk is származhat belőle. Megvárom az események alakulását, miközben várom a választ a felmerülő kérdésekre.

Emma Frost sajátos módszereivel intézi a dolgokat, ez várható volt, ahogy a szemembe néz azonnal tudom, hogy valamilyen mentális támadást vagy legalábbis módszert fog alkalmazni. Az időfagyasztás korlátozottsága és az, ahogy kiolvas mindent az elmémből nagyon kiszolgáltatottá tesz, imádom a kiszolgáltatottság érzését, mert mindig gondolatokat indít el bennem de ezeket elnyomom azonnal. Egyelőre csak a fontos információkra koncentrálok és megpróbálom teljesen kizárni saját démonaimat.
~ Ezek szerint Zarda a királynő és irányítja Waltert. Ő másként őrült, mint Kovacs, sokkal inkább mint egy önkényes korlátlan hatalmú uralkodó, mint az előző idősík fejlődésre, felsőbbrendűségre és elvekre támaszkodó rendszere. Ez lehet még előnyös is, ha a rendszer nem működik túl nagy precizitással. Ha Frost valóban életben, ahogy ő is kifejtette, akkor semmikép nem elég precíz, de ehhez több információra lenne szükség. Mennyivel jobb így kommunikálni, saját összefüggésekkel...  Szerepcseréken kívül nagyjából a lényeges pontok, az előzőeken kívül egyeznek. Tobis halála meglepő, ahogy a módja is de teljesen reális lehetőség. Kár érte, mindenesetre.
Végül a gondolataim menetéből, amelyeknek egy részét Frostnak is szánom bár ő mindenről tud most, pont a kimondott szavak zökkentenek ki. Ha tudom elnevetem magam a kijelentésen, végén visszafogom, hogy ne menjen el től beteges formába.
- Mert túl veszélyes? Nem, nem, nem, egyáltalán nem. Már az első alkalom után, hogy kimondta Zarda nevét én lemondtam a feltétlen túlélésről. Amikor először találkoztam Zardával orrba vágtam a fegyverem tusával, mert elállta a liftajtót és mert részben félreértettem egy parancsot a kommunikátorban. Később bocsánatot akartam kérni tőle, de csak azért nem tettem meg, mert időközben... meghaltam. És mikor ismét meg akartam tenni, ismét meghaltam. Ennek fényében nem tartom túl veszélyesnek, saját szempontból persze, de a küldetés az első.
Végig próbálok Frost szemeibe nézni, hogy lássa, hogy mit értek az elmondotta alatt és komolyan is gondolom, a bizonyítékokat bármikor kiolvashatja a tudatomból. Ezután megpróbálom összeszedni magam, elnyomni a furcsa érzéstöredékeket, még egy kérdés jut az eszembe a már elhangzottakon kívül.
- Zarda, hogyan manipulálja Waltert? Az evidens válaszon felül? Ez az információ hasznos lehet.

Frost reakciójából rájövök, hogy nem értette meg a gondolatmenetem lényegét, mert egyáltalán nem veszem félvállról a feladatot, sőt, ezek szerint ebben a pillanatban nem olvas az elmémben, pedig az én törött tudatomban könnyű lenne, lehet csak nem akar. Közben összeáll az előző terv egészen használható mása, gyakorlatilag csak erre a világra vonatkoztatott változata, a lényeg még mindig ugyanaz, visszahozni Kocsacsot a Földre, Kábel segítségével. Lassan az öltöny belső zsebébe nyúlok és ellenőrzöm, hogy a képességblokkoló karperec és a rögtönzött kés még mindig ott van-e.
- Pontosabban. Képes visszaadni, ha elvégezzük amit kér, de ez nem azt jelenti, hogy meg is teszi. Azért csináljuk mert gyakorlatilag ez az egyetlen esély, ami igen jó motiváció, de nem biztos cél. Nem hiszek az aláírt papírokban, Mephisto részéről sem...
Általában nem szoktam különösebben hosszabb gondolatokat hozzáfűzni Miller szavaihoz, de most valamiért szükségesnek érzem, jó ha több nézőpont is van egyszerre, persze Jonathan is így gondolhatja, de nem ezt mondta. Tisztázódik Johnny pontos képessége és Zarda Walterrel való kapcsolata.
- Kábel, kábel, egyetértek, ő volt a kulcsfigura korábban is, tehát ő a kulcsfigura összességében is. Ebből a világból származik?
Folytatom ismét Miller gondolatmenete után. Kábel elég stabil pontnak tűnik ahhoz, hogy ne legyenek rá nagy hatással a világ változásai, kíváncsi vagyok miért, de még nincs elég információm. Egyelőre még türelmesen várok a válaszokra a kérdések után, bőven van időm.

Hallgatom az elhangzó fontos és kevésbé fontos dolgokat. Árnyalódik az eddig a világról festett kép, nem minden és mindenki egyértelmű. Talán ami a legfontosabb, hogy az idővonal csak bizonyos mértékben és bizonyos részekben változott meg, ahogy eddig eljutottunk az ugyanúgy történhetett. Ezt bizonyítja, hogy a felszerelésem is nálam van.
~ És itt a lényeg, Kovacs legyőzte Mephistot, tehát ezért akarja Mephisto mindenképpen elintézni őt, a számára lehető legkényelmesebb úton. Ezért befolyásolta a valóságot, hogy mindenképpen meghalljunk és belekényszerítsen a játékába. Ha jobban ismerném az idősíkokat és az összefüggéseket megkockáztatnám, hogy üzenjek a többieknek, hogy senki ne teljesítse a feladatot, mert akkor az időmágia is felborulhat, ha a múltban Mephisto nem tud minket előreküldeni, mert nem akadályoztuk meg a jövőben azt, ami miatt a múltban nem tudott megölni minket, az is egy megoldás lehetne. De a mágia más, az ilyen zavaros összefüggések nem működnek. Kár.
Én is, ahogy Miller elvetem az együttműködés lehetőségét. Nem látok rá reális esélyt ami miatt úgy döntene a Főnöx erő, hogy feltámaszt minket, ahelyett, hogy a lehető leggyorsabban likvidálna.
- Az ellenségem ellenségem, most nem lehet a szövetségesünk Ms. Frost. Nem szabad olyan valakiben bízni, aki már elárult vagy akit már elárultak, Kovacsra mind a kettő igaz.
A megjegyzésen elvigyorodom, tehát a Megtorló maga Kábel, összeérnek a szálak. Gyanús ez a lehetőség. Ismét megerősítem azt amit Jonh mondott, csak a saját stílusomban.
- Kétli? Ő ölt meg minket... pont ezért lehet kulcsfigura.
Már előre kíváncsi vagyok a találkozásra. Közben magamban elkezdek egy tervet összerakni, ha mégis kedvezőtlenül alakulnak a dolgok. Ahogy ezen gondolkodom felmerül bennem még egy kérdés.
- Tud Kábelnek is telepatikusan üzenni?

Még mindig túl frontális és kockázatos a Frost által felkínált megoldás. Általában szeretek kockáztatni, így nem zavarna, ha lenne egyáltalán esélyem a sikerre, de nem ismerem közelről a Főnix erejét, látatlanban pedig nem tervezek előre. Több információ kell, utána lehet játszani. Ettől függetlenül nem vetem el a koncepciót, kellenek az alternatív megoldások, főleg Mephisto ellen. A felsorolt nevek és esetek az olvasott aktákból ismerősek csak, jobban nem jártam utána a dolgoknak, csak a hivatalos jelentéseket ismerem a "halálom" után történtekről. Mindenesetre elmosolyodom Miller óvatosságán.
~ Nem véletlenül nem bízik Frostban, én sem teszem, valószínűleg az utolsó pillanatban átállna a másik oldalra. Egyszerűen nem garantálja semmi, hogy higgyünk neki, őszintén Castle-ben jobban megbíznék, ő már egyszer megölt minket, egyszerű meggyőződésből, kiszámítható, hogy hogyan fog reagálni. Ezen kívül... Emma Frost alakja túl sztereotíp, egy vonzó, szőke, gonosz telepeta nő, aki úgy játszik az emberek tudatával, mintha csak bábok lennének. Szinte látom, ahogy leszakítja a tiltott gyümölcsöt és beleharap. Ettől nehéz elvonatkoztatni.
Bólintok a tervre, majd várom, hogy megszakadjon az időfagyasztás. Meghallom Mephisto hangját a fejemben, mire elmosolyodok, én Millerrel ellentétben magamban válaszolok csak.
~ Ehehehe. Ugyan, nem, nem, nem, egyáltalán nem, engem nem érdekel a saját lelkem sorsa. Nem tudsz megfenyegetni, megzsarolni, megvesztegetni vagy máshogy manipulálni, ha nem hagyom. Igazából nincs semmid ellenem a mágikus trükkökön kívül. A játék kedvéért csinálom, nem a szerződés miatt. Egyébként én sem éreztem, hogy a fejemben járt volna valaki, különös.
Ezután én is türelmesen várakozok a továbbiakra. Számítok arra, hogy Mephisto valamilyen módon közbelép.

A terv teljesen összeáll, Frost értesít mindenkit, akit szükséges, majd a többiek ismét belépnek a szobába. Magamban nyugtázom a dolgokat, amíg elemzem a többiek felkészültségét. Ami meglepő fordulat, hogy Mephistot mennyire könnyű kijátszani, azért többre számítottam, ez csak egy mentális trükk volt, azt hittem ennél több kell, de még azért számítok egy csavarra, a Sátánról van szó. Blaze ismét bizonyítja, hogy tulajdonképpen a mi oldalunkon áll, pedig semmi oka nincs rá. Valahogy mosolyt csal az arcomra az egész helyzet abszurdsága.
~ A jövőben, az ellenállás egy akciót szervez Kovacs ellen, két időutazó segítségével, akiket a Sátán küldött előre az időben, hogy egy alku keretében visszaszerezhessék a lelkeiket. Az már csak külön érdekesség, hogy a két legerősebb segítőjük Frost és Castle, az ellenségeik. És még nekem vannak őrült elképzeléseim... De most vissza a munkához.
Kicsit oldalra húzódok, én még nem vagyok nagykorú, így nincs rám szükség. Megvakarom a tarkóm és várakozásban közben, végigmérem a termet, hátha feltűnik valami.
- Bármit, amit lehet fegyvernek használni. - válaszolom még utólag a kérdésre.