San Francisco

Végül belépünk az üzletbe, ahol egy repülő droid fogad, a méreteinket rögtön levette, ez az ami rögtön feltűnik, hogy egy pillanat alatt minden külső jel nélkül teljes felvételt csinált rólunk. Tehát ha le tudnak követni minket, biztos megtalálnak, csak azt kell tudniuk, hogy hol keressenek, ugyanilyen tört idő alatt megtalálhatnak és követhetnek minket. Óvatosnak kell lennünk. Miután Miller rendelt magának ruhát én is így teszek.
- Ha lehetséges, akkor én kérnék egy hozzám igazított fekete farmernadrágot, sötétszürke alsónadrágot és zoknit, egy sötétszürke inget vagy póló-inget, napszemüveget, illetve egy fekete cipőt, ha van, akkor betéteset.
Várom a reakciót és hagyom, hogy Blaze is nyugodtan rendelhessen magának. Majd ha még van időm és közelben van a droid egy kérdést teszek fel neki.
- Elnézést, honnan vagy kitől kapott engedélyt, hogy azonnal levegye a méreteinket? Nagyon kényes vagyok az ilyenre, gondoskodjon róla, hogy a későbbiekben ilyen ne fordulhasson elő, kérjen előbb engedélyt róla.
Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet, de egy próbát megér, ez csak egy gép, nem lesz neki gyanús a kérdés, ahogy a ruházatunk sem gyanús.

Másodpercek alatt a kért ruhák már rendelkezésre is állnak, felveszem a kicsit elegánsabb viseletet, gondosan felöltözik. Ha még van rá lehetőségem rendelek magamnak egy karórát, lehetőleg valamilyen modern, elegáns darabot. Sajnos a szkennelési funkció kikapcsolása nem lehetséges olyan könnyen, az üzletvezető értesítése pedig túl kockázatos, ezért ez a lehetőség kiesett. Miller természetesen azonnal értette, és rögtön le is mondta az egészet. A többiekkel lépek ki az üzletből, a parancsot végighallgatom.
- Értettem. - válaszolok és biccentek egyet.
~ Internet hozzáférés, hordozható mobilkommunikációs egységre van szükség. Rendben, legalább ezekhez értek valamennyire, nem lesz gond az operációs rendszer használatával, legalábbis nagy valószínűséggel, csak a nyelvnek kell egyeznie, de az egyezik. Lássuk.
Ha lehetséges én nem csak egy helyből nézek körbe, hanem érdeklődve körbe is járok, hogy hol van olyan bolt, merre találok megfelelő lehetőséget. Amire figyelek, hogy a többieket ne veszítsem el és ők se engem, valamint figyelem a tömeg mozgását is, hogy követ-e valaki, vagy kivihető-e a távolban, hogy esetleg őrök, katonák járőröznek, gyülekeznek.

A hologramok riasztanak, máris keresnek minket, felesleges további lehetőségeket keresni, minél gyorsabban el kell tűnnünk a területről. Körülnézek és látom, hogy a közelben már megjelentek az első őrszemek, valamint a riadó szerint a levegőben is vannak egységek. Megpróbálok a lehető leggyorsabban parancs szerint előre hatolni és elvegyülni a tömegbe.
~ Egy ötös szintű jelenség, három veszélyes személy. És emiatt az egész épületet, sőt körzetet lezárják, az embereket visszarendelik otthonaikba. Hehehe. Nevetséges. Végül még a teljes társadalmukat puszta jelenlétemmel elpusztítom. Végleg.
Ha nem tudok biztonságosan a tömegen keresztül menekülni akkor ismét utasítás szerint eljárva keresek csatornát vagy nagyméretű szellőzőt, amin keresztül könnyen távozhatunk. Ezen kívül hátul maradok egy kicsit és folyamatosan figyelem a közeledő egységeket, hogy hányan vannak, merről és milyen gyorsan közelednek. Megpróbálom meghatározni, hogy mikor érnek olyan közelségbe és szögbe, hogy észrevegyenek. Természetesen mielőtt veszélyes közelségbe érnek figyelmeztetem a többieket.

Egy nagyobb csoporttal együtt könnyen kijutunk az épületből, ez nem jelent gondot, odakint már látható az őrszemek munkája, ahogy módszeresen ürítik ki a környéket. De nem ez az egyetlen veszélyes akadály, egy valószínűleg különleges képességekkel rendelkező osztag is érkezik. Néhány másodpercig folyamatosan figyelem őket, talán a legkülönösebb, hogy Rozsomák is köztük van.
~ Nem találkozhattam soha vele, de biztosra veszem, hogy ő az. Érdekes, kíváncsi lennék Kovacs biotechnológiájára, klónozás, feltámasztás, fiatalítás, különféle képességek adása és talán elvétele is. De most ez lényegtelen, időt kell nyerni és kicselezni őket, persze a végtelenségig nem húzhatjuk az időt és menekülhetünk. Kellene egy ház, lakás.
Megpróbálok én is elvegyülni a tömegben, felteszem a napszemüveget, amit kértem a boltban, majd az órámra nézek és azt kezdem el állítgatni, hogy tekintetem ne találkozhasson se az őrszemek érzékelőivel se az osztag egyik tagjával. Kinézek magamnak egy fiatal mutánst, aki egyedül van, nagyjából húsz év körülit, akinek feltehetőleg már külön lakása van, ha van ilyen személy akkor nem túl feltűnően őt kezdem el követni, úgy, hogy közben távolabb kerüljek a minket kereső erőktől.

Nem alakulnak jól a dolgok, Miller képességblokkoló képessége most már nem csak az én HUD-om blokkolja teljesen de a tömeg, aktív képességhasználó mutánsait is megfosztja erejüktől, ami általános zűrzavart és pánikot okoz. Az osztagnak ez rögtön feltűnik. Végül mégis az őrszemek teszik meg az első lépést, észreveszik Johnnyt.
~ Tao, ő lett az X-Különítmény vezetője. Akkor eggyel kevesebb hiányzó információ. Tetszik ez a világ, de egy részét elpusztítanám, hogy a maradékot tanulmányozhassam és megfigyelhessem működésközben. Ezek a személyes kapcsolatok nem hagyják, hogy objektívan lássam dolgokat. Kíváncsi vagyok mennyire hasonlít ez a világ az 1984-ben leírthoz, azon kívül, hogy itt láthatólag semmiben nem szenvednek hiányt. De mégis, az emberek nagyon is agymosottnak tűnnek. De most vissza a feladathoz.
Szememmel Millert keresem, aki megadja a jelzést, hogy induljunk tovább. Logikus, Johnny feláldozható, nem tud még egyszer meghalni, nincs rá jelenleg szükség, ha őt vették észre hátrahagyhatjuk. Még hátranézek Blaze-re és homlokomhoz emelt két ujjammal egy tisztelgő mozdulatot teszek felé, majd egy őrült mosollyal arcomon elfordulok. Megpróbálok a lehető legkevesebb feltűnés nélkül a még meg nem torpantakkal együtt haladni, elkerülve a csapat szétszórodott tagjait. Ha Miller megáll valami miatt, akkor is haladok tovább, parancs szerint, minél előbb az egyik lakóépületbe kell érnem.

Haladok tovább, a tömegben könnyű mozogni, sok minden van ami eltereli az osztag és az őrszemek figyelmét is, közben látom, hogy Miller elég közel kerül az egyik taghoz. Egy percig sem feltételezem, hogy hibát követett volna el, inkább szándékos cselekedetnek gondolom, de nem foglalkozok vele addig amíg meg nem látom magam mellet Johnt. Bólintok a jelzésre, majd egy kicsit nagyobb íven, távolabb az osztag tagjaitól megindulok vissza plázához, utasítás szerint.
~ Miért akar visszamenni, ha a hely teljesen üres és nyilván ott fognak... pontosan ezért. Okos lépés, de még kérdéses, hogy egyszerű taktikai fogás, ott úgysem keresnének rögtön, helyette a tömeget vizsgálnák át vagy valami más is van az egész mögött.
Már kíváncsi vagyok, hogy mi tervez Miller, hogyan akarja megoldani a helyzetet, nem kételkedek benne, de most a hiányos információim miatt nem tűnik logikus lépésnek. Még. Figyelek, nehogy az egyik Nimród észrevegye, hogy a másik irányba haladok, túl feltűnő lenne.

Ahogy beérek ismét a zárt térbe, rögtön világossá válik minden, az osztag egyik tagja, akivel Miller felvette a kapcsolatot végülis a mi oldalunkon van és könnyen elintézte, hogy itt most beszélhessünk. De nem tudhatta előre, hogy mi lesz a reakció... nyilván megkockáztatta. Hátra nézek még egyszer, hogy biztosan tiszta-e a terep, majd természetesen én is behúzódok a fa mögé. Figyelem a reakciókat, megpróbálom felmérni a helyzetet, Johnny-n csak egy jót mosolygok, majd türelmesen várom a párbeszéd végét. A neven után még bólintok, hogy megerősítsem az állítást.
~ Ezek szerint vannak olyanok, akik megkérdőjelezik Kovacst, már kint a fémbőrű sem tűnt túl szakszerűnek, Osterman biztosan ellenálló, és még Tao osztagában is van... Szórakoztató felállás. De a lényegen ez nem változtat, meg kell találnunk Kovacst, hogy megtehessük, amit meg kell. Remélhetőleg ebben kapunk segítséget.
Mivel John nem árul el minden információt, sőt szándékosan tart vissza dolgokat, én sem osztok meg semmit. De azért van valami ami nem hagy nyugodni.
- Nem mintha Chang vagy a te hibád lett volna. Mind ketten tudjuk ki volt... és hogyan csinálta.
Mondom mikor van egy kis szünet, de igazából se hangszínt se érzést nem viszek bele, egyszerűen csak kijelentem, miközben oldalra nézek.

A személyes információkat ezúttal igyekszem teljesen figyelmen kívül hagyni, számomra feleslegesek és Miller közelében blokkolva vannak a képességeim, tehát a memóriám se használhatom, olyan hatékonyan, mint megszoktam. A realitással kapcsolatos fizikai kérdésekre és azok válaszára figyelek fokozottan, a multiverzum elmélettel értek egyet, de ennek ellenére megjegyzem azt is, hogy az időmanipuláció be lett tiltva, mert labilissá tette a dimenziót. Nincs választásunk, Mephisto feltételei miatt, de a következmények még később hasznosak lehetnek. Később még több információ következik.
~ Rendben, akkor a célszemély konkrétan lehet akár egy másik galaxisban is. Fel kell vennünk a kapcsolatot az ellenállás, konkrétan Lucas Bishop-al.A nő a mi oldalunkon áll... és ahogy látom, talán Rozsomák is. Ez jó jel.
Nem szólok hozzá semmihez, egyelőre nincs semmilyen fontos kérdésem vagy információm, hagyom, hogy Miller intézze a dolgokat. Johnnyt nézem meg, hogy milyen állapotban van. De azért az a srác szó megüti a fülem, furcsa, még nem hallottam Johnt ezt a szót, ilyen hangnemben és hangsúllyal használni...

Néha bólintok az elhangzottakra, hogy jelezzem értek mindent, ebben a világban Thor is elesett, Kovacs maga győzte le, ez jó támpont, ami alapján talán sikerül nem túl nagy eltérésekkel megközelítőleg meghatározni erejének minőségét és nagyságát. Mindenképpen radikálisan megváltoztatja a feladat nehézségéről alkotott képem. Egy ideig emiatt csak nézek magam elé, természetesen hallom az elhangzottakat, de nem ragálok rájuk, csak a gondolataim cikáznak. Végül Rozsomákra szegetem a tekintetem, mikor kiderül róla, hogy csak egy gép elmosolyodok.
- Kovacsnak jó érzéke van ehhez... az áldozat és hős képét felhasználja ahhoz, hogy a legtökéletesebb darabját mintázza az elnyomás eszközének. Pontosabban rendfenntartás eszközének. Tetszik. Ha lehet én is kérek egy képességblokkoló karperecet. És szintén köszönöm a segítséget.
Egyelőre figyelmem nagyobb részét az ismét rám törő halálvágy elnyomására használom. Miller elkészíti a tervet, taktikai zseni, rám ebben nincs szükség, maximum a kivitelezésben, egyelőre elég annyit tudnom, hogy el kell jutni egy taxiig és használni azt, majd tovább az ellenállásig. De ez is csak passzív tudás, ahogy visszatér a képességem, máris elkezdem visszajátszani a meglévő emlékeim, hogy lássam mennyi és hogyan esett ki a memóriámból.