San Francisco

Dominó kiszolgál, nem kell a géphez mennem, az üdítőt terv szerint elfogyasztom és a dobozt átmenetileg átalakítom, majd elteszem. A megjegyzésre elveszem a kezem a géptől és hátrébb lépek egyet, kissé idegesen pillantok a nőre, enyhe csalódottsággal, majd ez eltűnik az arcomról.
- Rendben.
~ Akkor már csak Bishop-ra várunk, hogy megérkezzen. Az ellenállók vezetője, kíváncsi vagyok rá, nem lepne meg ha már figyelne és az alapján tervezne meg, hogy hogyan reagál ránk vagy mit és hogyan kérdez vagy mond el. Körültekintő, pontos személynek kell lennie, különben már nem lenne életben.
A megjelenő adatokra nézek, az információk nagy részét nincs mihez kötni, de önmagukban is elegek, hogy egy globális kép körvonalazódjon. Több lépcsős agresszív stratégia, rengeteg ellenféllel és háborúval, meglepően céltudatosnak tűnik. Kovacs még mindig halad valamilyen eszményi cél felé, nem áll meg, ez érdekes. Visszanézek a vállam felett, hogy lássam az ajtót, ahonnan bejöttünk, hogy érkezik-e valaki. Közben figyelek a kérdésekre is és a válaszokat is várom, lényeges dolgokról van szó.

Nem csak Rozsomákot használta fel Kovacs, hogy saját érdekei szerint módosítsa a múltat vagy annak egyes elemeit, a különítmény tagjai is idővel hőssé váltak. Ezen és Miller megjegyzésén majdnem elnevetem magam, olyan klasszikusnak, történetbe illőnek hat a zsarnok felemelkedése, mintha egy történelem könyv oldalait olvasnám végig. Így már egészen logikus rendszerbe sorolható minden.
- De legalább nem rólunk vannak mintázva az Omega egységek... Arra lennék kíváncsi, mit hazudnak rólunk.
Válaszolom a megjegyzésre, majd csak passzív megfigyelőként hallgatom a további párbeszédet, de nem veszek benne részt. Különös ez a világ, még egyelőre mindig elég csak az információ gyűjtés és az eddigi összefüggések meglátása. Nincs szükség kiegészítőkérdésekre, legalábbis részemről. Az ajtó nyílik és belép egy alak, ősz, néger férfi, tapasztalt katonának tűnik, és nagy eséllyel ő Bishop. Felé fordulok érdeklődő tekintettél és várom a reakcióját.

A vámpírokról kapcsolatos párbeszédbe nem szólok bele, nem érdekel, egészen addig amíg nem felhasználható az információ, nyitott vagyok, azok után, amiket átéltem nincs okom semmiben kételkedni, sőt már a reális dolgokat kezdem megkérdőjelezni. A belépő alak valóban Bishop, akinek arca igen ellenszenves, de csak a fáradtság miatt, ezt könnyű leolvasni róla, nem is szól semmit csak elvonul a mosdóba. Némán követem a tekintetemmel, majd Dominóra nézek.
~ Nem tudom miért, de meg akarom ölni, örülnék ha láthatnám megalázva, kivérezve, elvágott torokkal feküdni ott a kanapén. Eddig nem éreztem hasonlót, régen mindent élőt el akartam pusztítani, de a pontokért, az egészen más, csak egy ártatlan játék volt az én szemszögemből. Ez most másfajta vágy. Úgy tűnik, hogy ami kicsit is tetszik, azt el akarom pusztítani. Jobb lesz ezzel számolnom a későbbiekben.
Bishop visszatér, sokkal összeszedettebb formában, elfogadom a kézfogást, annyira szorítom amennyire ő, majd elengedem. Mielőtt még a fontosabb dolgokra kerülne sor, Dominó kiszedi Bishop-ból a halottak számát, nevét. Sokan vesztek oda. Miller elmondja a küldetésünk célját, de csak annyit amennyi szüksége, majd felajánlja, hogy segít kidolgozni egy tervet. Én most egyelőre nem teszek semmit, majd később amikor szükség lesz rám akkor reagálok, egyelőre Dominót vizsgálom, van rajta valami ami tetszik és ami miatt végezni akarok vele. Meg kell találnom...

Ahogy vizsgálom a nőt, legjobban a szemei tűnnek fel, nyilván azok a kiváltó okai a különös vágyaknak. Amint erre rájövök azonnal megbontom a szemkontaktust, fontos volt ez az információ magamról, hogy később az ilyen esetekben kezdetektől fogva tudjak korrigálni. Bishop-ra terelem figyelmem, nem ő a legfelsőbb vezető, ez nyilvánvalóvá válik viszonylag hamar számomra, de hamarosan a valódi vezető neve, Kábel is elhangzik. Nem tetszik, hogy ennyien rángatnak maguk körül, de ez szükségszerű biztonsági lépés ebben az esetben.
~ Kábel, Bishop, a mi korunkban egyáltalán nem ismerős nevek, de fontosak lehetnek, még a múltban, ha sikerül visszajutni. John jól látja a helyzetet, Mephisto szabályai kötnek és minél előbb végre kell hajtani a feladatot. Nem szükséges tudniuk, hogy miért, a lényeg, hogy segítsenek. Kovacs itt sokkal nagyobb erőforrásokkal rendelkezik, könnyen rájöhet mindenre.
- Mivel a halott ellenállók maguk vállalták a sorsukat... engedélyt kérek, hogy lelépjek.
Ha megkapom akkor körülnézek a helyen, hogy milyen fontos dolgokat találok. Nem tudok csak úgy várakozni, képtelenség számomra.

Megkapom az engedélyt és távozok ami után Bishop is pihenőre parancsol minket. Lefekszem valahol és becsukott szemmel próbálok meg pihenni, aludni, de ezek után már képtelen vagyok rá, az elmém újabb és újabb kérdéseket vet fel, gondolatok keringenek a tudatomban. Először is körbe járok a helyen és minden lehetséges szobát megnézek majd azok elhelyezkedése alapján próbálom fejben összeállítani az alaprajzot, majd elkezdem átkutatni a különböző helyeket, hogy milyen fegyvernek vagy felszerelésnek használható tárgy van itt, semmit nem veszek el csak szemmel vizsgálok. Ezután következhet a már elolvasott szalagcímekhez tartozó cikkek hosszas átolvasása, hogy minél több információt szerezhessek. Mikor már nagyjából másfél óra alatt úgy érzem elég információt gyűjtöttem, ismét visszatérek az egyik szabad szobába majd koncentrálni kezdek és tudatosan kiürítem elmémből a felesleges elemeket. Amikor ezzel végzek Bishop megérkezik és fegyvereket hoz, olyanokat, amiket még mi is használtunk. Elveszek egy M9-es pisztolyt, ha van, ha nincs akkor bármelyik másik kilenc milliméteres katonai kézifegyver megteszi és hozzá egy gránátot, amit gondosan rögzítek magamon.
- Készen állok. Készen állok. -rázom meg a fejem egy pillanatra- - Felőlem indulhatunk.
Még azért szívesen megvárom a keresés végét, hogy milyen találatok érkeznének Miller látomására.

A fegyverkezés pontosan úgy történik, ahogy számítottam rá, egyedül csak az zavar, hogy Johnny is magához vesz éles lőfegyvert, ha nem tudja rendesen kezelni a megfelelő helyzetben, akkor csak veszélyforrás lehet, így is elég szerencsétlen szellemlovasnak tűnik, nem kell, hogy mást is megsebesítsen. De ha nem tesz kárt magában csak az ellenségben már az is bőven elég, sőt remek hatása lehet egy szorult helyzetben. Egyedül Dominó ajánlata lep meg, nem szoktam hozzá, hogy ha valaki még észre is veszi, hogy érdekel valami foglalkozik vele. Lehet csak az eddigi zűrös évek miatt, vagy mert korábban semmilyen valóságérzékem nem volt. Kicsit megjátszott meglepettséggel nézek a nőre és válaszolok.
- Hálás lennék érte. Főleg a különböző háborúkról érdekelnének a tudósítások, több cikk, több újságból, nézőpont szerint, hogy mind a megfogalmazás módokat, mind a konkrét adatokat összehasonlíthassam és így egy átlagos képet láthassak, ami legközelebb áll a valósághoz. Érdekel ez a világ, főleg Kovacs módszerei.
Mikor a rejtett folyosóhoz érünk a sötétben néhány másodpercre behunyom a szemem, hogy utána könnyebben érzékelhessem a világot, Millert követem, figyelem a lépteimre és a sebességemre, hogy gond nélkül haladhassak a sötétben is. Nem akarok elesni. Esetlegesen gyorsan felkapcsolódó fényekre is felkészülök, hogy ne vakíthasson el teljesen.

A csatornákba érünk ki, Bishop elmondja a számomra már logikusan egyértelmű tényt, hogy ez az egyetlen része a városnak, amit nem alakítottak át, mivel erre épült egész Utópia, a volt San Francisco romjaira. Dominó elmondja, hogy nincs több nézőpont, egy nézőpont van, Kovácsé, azt hittem még megtartotta a látszatot, de ezek szerint akkora hatalma van, hogy ezt is nélkülözheti, teljesen a nép ura.
- Akkor az összes háború érdekel, egy nézőpontot könnyű átnézni.
Megyek a csapat után, igyekszem hátul maradni szokás szerint és figyelni minden irányba, hogy ne érhessen meglepetés, amikor elmosódik a kép. Mephisto tájékoztat.
~ Ezek szerint meg van az egy idősíkon belüli átfedés, nem kell az alternatív világok létrejötte miatt még feleslegesen energiát elpocsékolni. Viszont ez jelen helyzetben lehet még nagyon kedvezőtlen is. De a válasz egyértelmű.
Még egy kicsit úgy teszek mintha gondolkodnék, de valójában csak azt várom, hogy esetleg önkénytelenül megrándul-e az arcom vagy a nyakam, vagybármilyen más részem, ha ez nem következik be nagyon rövid időn belül, akkor válaszolok.
- Egyetértek. Ha már végzett vele, akkor felesleges üzenni, képtelen változtatni rajta.
Ezután kíváncsian várom, hogy mi fog történni és milyen események fognak történni velünk.

A világ elmosódik és minden megváltozik, enyhe izgalommal várom, hogy is fog ezután következni. Mikor újra összeáll a kép, ismét az utcán vagyunk, pont azelőtt, hogy Ian elterelte volna az Omega őrök figyelmét és így találkoztunk volna Dominóval. Érdekes. Kezdetben azt vártom, hogy inden meg fog változni és ezt Jon ki is mondja, de én azért sejtem, hogy az időutazás nem olyan logikus, mint elsőre látszott.
~ Lehet ez valamilyen időcsapda, vagy hurok, anomália, bármilyen hatás, ami miatt az idő csak egy kis részét érinti a változás. Vagy a nagy képben valaki helyettesítette Jégembert, vagy bármilyen más megoldás lehetséges, amivel ki lehet ezt a problémát küszöbölni, nem lehet csak úgy számba venni az összeset. Mindenesetre meglepő ez a változás.
Még felnézek az égre, hogy lássam merre mozognak az Omega és Nimród egységek, így majd el tudjuk kerülni a pályájukat egy rövid ideig. Bólintok a parancsra, majd elindulok én is. Gyorsan, határozottan, de nem túl gyanúsan igyekszem haladni, először figyeltem az útvonalat végig, most azokat az emlékeket hívom elő, a kis térképet is segítségbe véve, hogyha Miller véletlenül eltéveszti az útvonalat, tudjak korrigálni. Még körülnézek egyszer a tömegben, hátha meglátok egy vörös ruhás, köpenyes, csuklyás alakot.
- Mephisto játékában egyszerűen túl egyszerű lett volna, egy ilyen lépés. - jegyzem meg menet közben.