San Francisco

Az itteni csapat ismét ötletelni kezd, hogy mi hogyan haladjon tovább. És még én is választ kapok a kérdésemre, pontosabban magyarázatot. Remek. Ahogy Emma a mentális védelmet ecseteli, elgondolkodom rajta, hogy lehet már mindenkinek elmondta az igazságot a szobában, csak éppen mi észre sem vettük, mert úgy tette, ahogy még Mephisto elől is elrejtett minket. Csupa rejtély ez a nő. De igazán nem is érdekel mit tett. Annál viccesebb lesz a fordulat a végén! Azt hittem Jonathan felsegíti Dominot, direkt nem őt segítettem fel, de úgy tűnik, hogy a furcsa lány jobban igyekszik, mondjuk Miller is logikus, hogy ilyen helyre nem akarja berakni a... Komolyan ilyenen gondolkodom? Hehe. Kár volt helyreállítani a realitás- és szociális érzékemet. Némán állok és hallgatok. Arra válaszolok amit tudni akartam.
- Ha a Főnix azonnal átlát rajtunk, akkor felesleges a védelem.
Mondom semlegesen, aztán Kábelre figyelek. Elmosolyodom, amikor megemlíti a fegyvereket. A képességem felhozatala csak dob az egészen.
- Úgy látom a világot mintha egy videojáték lenne. Van minitérkép a szemem sarkában, lőszer-mennyiség mutató, fegyverek ikonjai, és célkereszt is. Ha más céloz és lő, nekem az csak egy kattintás. Látom azt is mennyire sérültem meg, mi a feladatom, néha feliratokat is látok. És háttérzene is van. Azt pedig nem árulhatom el senkinek, hogy képes vagyok mindent amit látok, hallok részletekben elmenteni és később visszanézni.
Fejtem ki jobban, majd a fegyvertárhoz sétálok. A képességem elmondása eszembe juttatott valamit, egy kis nosztalgiát.
~ Most nem úgy kell felszerelkeznem, mint egy SHIELD ügynök, egy katona, hanem úgy mint egy mutáns akinek évek óta az a képessége, amit most elmondtam. Úgy kell felszerelkeznem mint egy videojáték versenyjátékos aki egy nála sokkal jobb játékost akart legyőzni. Vagy ilyesmi... Igazából bármit teszek nagyon élvezetes vége lehet.
Nem aprózom el, elveszek egy USP .45-ös pisztolyt, tartalék tárakkal, hozzá egy katonai kést, amit kényelmesen alá tudok fogni, gépfegyverek közül egy UMP .45-öst választok, szintén H&K, még egy erős gépkarabélyt vennék el gránátvetővel vagy sörétessel a cső alá szerelve, de nem ezt teszem, helyette a mesterlövész puskák közül egy Cheytac M200-st veszek el, az Intervention-t. Gránátok közül egy fénygránát elég lesz a taktikaik közül, több robbanógránátot veszek magamhoz, vagy négyet és még egy intelligens aknát is. Ha ezek megvannak, akkor kényelmesen felszerelem magamra az összeset, hogy ne akadályozzon a mozgásban. Azt még várom, hogy lesz-e testpáncél. A mesterlövész puskát közben bejáratom, átnézem minden részét, forgatom, emelem, elemzem a súlyát. Próbálok vele S alakú mozdulatokat tenni, aztán rá rántani a célra, pörgetni, forgatni, a tárat kikapni és újat tenni helyette. Ha el tudom érni, hogy úgy mozogjon mint a játékban, ami számomra a valóság, akkor pedig eszemben sincs házak tetejéről lövöldözni vele.
- Utálom, hogy sokan golyóállóak vagy a képességük teszi azzá őket. Egy sima emberi kommandó között simán vérfürdőt csapnék. Amikor elkaptak, akkor is megöltem két főt a kommandóból, pedig rajtam ütöttek. Elnézést, elkalandoztam...
Hahahahaha!

A felszerelkezés megtörténik, testpáncélt is kapunk, feláll az A és B csapat, taktikailag jól megválasztott tagokkal. Innentől nincs szükség arra, hogy kommentáljam az eseményeket. Csak megyek Kábel és Miller vezetése után, legalábbis egyelőre. Egyre jobban kezdek koncentrálni a képességemre, a mutáns erőmre, próbálok mentálisan is felkészülni, hogy a lehető legjobban tudjak harcolni, ha arra sor kerül. Mindent figyelek és ha bármit látok, ami fontos lehet, akkor azt elmentem az elmémben, hogy később visszaidézhessem. Kábel ismeretségi és információs hálójával jól el tud minket juttatni egyik helyről a másikra és közben a várost is megcsodálhatom.
~ Nagyon tetszik, nagyon futurisztikus, letisztult. Kár hogy a világ többi része romokban hever. Vagyis nem kár, teljesen szórakoztató. Csak az a kár, hogy Walter egy áruló és a másik oldalon állok, így ellenség, és az is marad.
A parkig meg sem szólalok, csak figyelem a környezetem, hallgatózok és pásztázom a terepet, figyelem, hogy a célkeresztem vörössé változik-e, mert az a rejtett ellenséget jelzi. A hologramnőt meglátva arra fordítom a fejem és felvonom az egyik szemöldököm. Ez nevetséges, patetikus. Na nem a körözés, az még tetszik is.
- A Főnix Erő elolvasta az 1984-t Orwelltől vagy magától talált ki ennyi hülyeséget?
Kérdezem meg a kezemet csalódottan magam mellé ejtve. Közben figyelek és várok, egyelőre ennyit tudok tenni.

Várakozunk a parkban, amíg Frost nem ad jelzést és tájékoztatást. A teakert felé nézek és bejelölöm a minitérképen a helyet, a szemem sarkában. Kábel megjegyzését nem tudom értelmezni, pontosabban a hangnemét, logikus amit mond, de arra enged következtetni, hogy volt már rossz tapasztalata telepatákkal. Ami ebben a világban nem is meglepő.
- Igen, pontosan. A S.H.I.E.L.D. évek óta erre tanít, ne bízz meg senkiben, még a feletteseidben sem, mert csak kihasználnak és eltesznek láb alól. Azt hiszem ez menni fog.
Egészen hozzászoktam az évek alatt, bár bolondság lenne nem bevallani, hogy nagyon felületes, de Starkban megbíztam. Lehet óriási hiba volt. De ezt már nem tudom meg. Muhahaha! Frost üzenete egyértelmű és hamarosan meg is pillantjuk a célszemélyt, Miller unokatestvérté, Daniellet. Egyelőre nem teszek semmi különöset, csak követem a többieket, próbálok lopakodni a növényzetben és így minél közelebb kerülni a célhoz. Közben én magam is várom Frost válaszát. Azonban akár pozitív, akár negatív a válasz, gyanússá válik a helyzet.
~ Ez így túl könnyű. Neeem lehet ilyen egyszerű.
Elhúzom a szám a gondolatra.
- Ez lehet csapda. Ez egyszerűen... túl gyanús. Kimenjek egyedül?
Soha nem fogadok, ha nem vagyok biztos benne, hogy én nyerek, de erre feltennék tíz dollárt.

Lassan paranoiásnak érzem magam, na nem mintha nem lennék egy kicsit az! Legbelül. Frost gondolatai még rá is erősítenek erre.
~ Danielle tudata védve van, "valaki" által, a közelben lehetnek Nimródok, Kábel és Essex hátul maradt, hogy csak mi hárman menjünk előre. Ez annyira... csapdának hangzik, hogy jobban nem is lehet leírni. De mit ér az élet anélkül, hogy ne sétálnánk bele néhány csapdába?! Hehehehe.
Miller jelzéseire megrázom a fejem, ez negatív, logikus, de negatív. Persze Danielle már észrevett minket a pisszegés után, úgyhogy nincs sok mindent tenni.
- Ez nagy valószínűséggel csapda, és éppen mindhárman belesétálunk.
Mondom el amire jutottam, aztán vissza a munkához. Mivel Miller mindenképpen kilép a bokrok takarásából és már úgyis észrevett minket a célszemély, így nincs mást tenni, mint felállni és követve Jonathant kisétálni a szabad területre. Én is lazább, utcai mozgásra váltok, a sok fegyvert ami nálam van nem is leplezem, nem is tudom, annyi van, így kényelmesen lóbálom a kezemben a mesterlövészpuskát. Ha a gyanúm beigazolódik és valóban csapda, akkor azonnal lövök. Na nem Daniellere, hanem egy megjelenő vagy feltételezhető ellenségre, már ha találok ilyet a célkereszten vagy a minitérképen, ha egy Őrszem az, akkor is lövést adok le rá. Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy minden rendben megy, akkor erre nincs szükség. Csak a terepet pásztázom és megpróbálom megállapítani hogy Kábeléken kívül más figyel-e minket.

Nem értem. Ezúttal tényleg nem értem csak sejtem, láthatóan Miller is tudja, hogy ez egy csapda, de azt akarja, hogy pont mi hárman sétáljunk bele.
~ Hmmm... értem, tudja, hogy ez egy csapda és direkt bele akar sétálni. De miért van szükség három élő csalira? Az egyikünk is elég lenne, a másik kettő maradhatott volna biztonságban. Ráadásul pont mi hárman sétálunk ki, amíg a többiek hátul maradnak. Ez az ami a lehető legkedvezőbb az ellenségnek, hiszen hármunkat akarnak, a többieket eddig sem keresték ilyen nagy erőkkel. Nem értem, így akarja előcsalogatni Kovacst? És ha gondolkodás nélkül lelőnek minket, azonnal, helyszínen, mert parancsuk van rá? Azt hiszem Miller elég nagyot kockáztat ezzel a lépéssel. De hé, legalább lehet egy kicsit szórakozni és még csak a felelősség sem az enyém.
Kisétálunk a bokrok közül, köszönünk Daniellenek és természetesen csapda. Csalódottan forgatom meg a szemeimet, remélem lesz még valami csavar az egészben. Várok egy jó fordulatot vagy tervet legalább. Egyébként remélem hasznát veszem a képességemnek, felkészülök az egyik régi trükkre. Kiveszem a tárat a fegyveremből és a tolózárat is hátrahúzom, hogy a csőben lévő töltény is ürüljön. Próbálok rákoncentrálni, hogyha harcra kerülne sor, akkor akár csak egy játékban, egy pillanat alatt helyére lökhessem a tárat, élesíthessem a fegyvert és tüzelhessek. Kiderül mennyire fog sikerülni. Egyébként nem aggódok. Magamban már a Terminator főcímzenéjét dúdolom, az illik hangulatban az előző utalásokhoz.
- Őszintén én sem értem, hogy mi mit csinálunk itt.
Ha harcra kerül a sor, mert a sok Rozsomák ránk támad, akkor nem habozok és bevetem az előkészített mozdulatsort. Megpróbálok fejre célozni a nagy kaliberrel és lehetőleg a legtöbb őrszemet vagy magát Logant megrongálni. Egy próbát megér és vicces lesz.

Értem mi történik, de nem akarom elhinni, besétálunk pont mi a csapdába, annak érdekében, hogy találkozhassunk a célszeméllyel, Kovacsal és megtegyük azt, ami a feladatunk Mephisto szerződése érdekében. Remélem a Főnix Erő nem lát bele azonnal mindenbe, ami közöttünk és Mephisto között történt, akkor vége a játéknak, pontosan tudni fogja hogy mit kell tennie velünk és mit kell elkerülnie. Nagyon kockázatos, de annál izgalmasabb! Már szinte fogadnék is az esélyeinkre, csak a játék kedvéért. Egyébként kívülről üvegesen nézek, néhányat pislogok és felfogok, tudomásul veszek mindent. Kissé csalódott vagyok hogy nem kell lelőni senkit, de ez mind egy nagyobb terv része. Sóhajtok és elteszem a tárat, amiben a töltények vannak, már nem kell villámgyorsan visszatölteni.
~ Ennyi fegyvert nem lehet csak úgy letenni, le kell pakolnom magamról, ideje nekilátnom.
Leteszem a mesterlövészpuskát, aztán nekilátok a gránátok lepakolásának, ha az megvan kiszedem a tárat a gépfegyveremből, fel is húzom egyszer, hogy a csőben lévő töltény is ürüljön, aztán a pisztolynál ugyanígy járok el. Az aknát és egyebeket is szépen lepakolok. Ha minden megvan akkor felemelem a kezem és jelzem, hogy megadtam magam. Kicsit sóhajtok.
- Jól van, nyertek. Most vigyenek a számítógép elnökükhöz, megegyezek vele, hogy elviszem a módosított vírust a vízművekhez és megfertőzöm vele az ellenséget.
Azért kíváncsi vagyok mi fog most történni... Biztosan nagyon bizarron fog festeni, bárkivel is találkozunk először.

Leteszem a fegyvereimet és megadom magam. Az Őrszemek szájából valamilyen gáz áramlik ki és hamarosan elveszítem az eszméletem.
~ Nem kellett volna elpazarolni a fegyvereket...
Így nem sok értelme volt felszerelkezni. Elveszítem az eszméletem, aztán az első dolog ami feltűnik az a fájdalom. Remek érzés! Kinyitom a szemem és rögtön feltűnik, hogy nincs sehol a HUD, sőt a képességem sem működik egyáltalán. Az egész olyan mint egy homályos, rossz átvezetővideó két játékrész között, vagy mint egy filmben, amikor robbanás után a hő szemszögéből mutatnak mindent. Végül csak sikerül leküzdenem a rossz érzést. Először körülnézek a teremben.
~ Hmm, fém bilincsek a kézen és a lábon, jobb képességblokkoló karperec. Miller még megvan, Johny Blazet már kínozzák. Vannak kamerák, minden részről figyelnek minket, a falak, a padló, a berendezés mind hófehér, éles lámpák. De kellemes! Legszívesebben berakni egy zúzós számot, hogy enyhítsen a helyzeten, In Flames - Cloud Connected, csak hogy nem tudok! Frusztrál az egész. Amikor legutóbb frusztrált valami, megöltem a szüleimet... Áh a régi szép idők. Egyébként ez a kolosszus értelmesnek tűnik, jobban tenné ha mellénk állna. Na mindegy. Kíváncsi vagyok az ő kínzásuk jobban fáj-e mint a SHIELD hosszú "gyógykezelése" már alig várom!
Miller máris elkezdi a műsort, kíváncsi vagyok mi a végső terve, de ez biztosan fájni fog, megvárom az eredményt aztán felmérem a Kolosszust. Kissé hunyorítva, csalódottan grimaszolva nézek rajta végig.
- Kolosszus, te okosnak tűnsz, állj mellénk amíg nem késő. Csak, hogy lásd, mennyire értékellek, ugyanazt fogom neked is mondani amit a szövetségeinknek. Mégpedig azt, hogy Dr. Miles Bennett Dyson, a Cyberdyne Systems fejlesztője kifejlesztett egy mikrochippet, ami elvezet a SkyNet létrejöttéhez és a hálózat 1997, augusztus 29-én hajnalban nukleárist csapást mér a földre. Ezt jöttünk megakadályozni és megmenteni John Connort. Ez például nem hazugság, tényleg ezt mondtam mindenkinek. Ellenben megelégszek azzal is, ha elviszel az Enclave elnökéhez és elviszem neki a módosított FEV vírust a víztisztítóhoz.
Megvárom, amíg megkínoz, vagy hasonló, de még nem fogytam ki a mondandóból.
- Egyébként meg kellene köszönnöm, rájöttem hogy mennyire utálom az életemet, a jelent meg ezt a jövőt is és főleg a SHIELD-et. Tudod mi a bosszú és az igazság?! Nem, fogalmad sincs róla, majd én megmutatom. Ha ennek az egész jövőnek vége, és az egész rémálom véget ér, akkor megkeresek mindenkit akit itt láttam és akin csak fog a golyó azt megölöm, csak azért mert itt szerepeltek ebben az elcseszett városban. Frostot, a szánalmas civileket még a kislányt is a plázából. Az lesz az igazság, ha ártatlan civilként halnak meg. És a SHIELD nem fog tudni megállítani mert még a legjobb ügynökeikre se tudnak vigyázni! Képtelenek őket egy embertől megvédeni! Téged is megkereslek és feldugok egy C4-set az ánuszodon, hogy belülről robbanj szét, aztán a darabjaidat összekanalazom egy vödörbe és elviszem az Amerikai Legfelsőbb Bíróság elé. Az anyádat is megkeresem és a lenyúzott bőr nélküli tetemét fellógatom a bíróság elé, hogy mindenki lássa.
- EHEHEHE HEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHE. HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA.

Az őrült nevetésem szakadozni kezd és várom, hogy történjen valami, de semmi. Semmi. Csalódottan grimaszolok egyet, aztán felmérem a környezetem és észreveszem, hogy a bilincsek már leolvadtak a kezemről.
~ Úgy tűnik kolosszus mégiscsak a mi oldalunkon áll. Nem teljesen ugyan, de jó megérzései vannak és hallgat azokra. Ez gyanús volt eddig.
Kihasználom, hogy szabadon tudok mozogni és megmozgatom egy kicsit a tagjaimat, Kolosszus felé bökök az ujjammal, nem mintha meg tudnám sebezni, de teljes mértékben rá célzok.
- Ha azt hiszi színészkedem téved, tényleg ez történik ha nem kapok gyógyszert! Maga a hallgat a megérzéseire, ez látszik, ha nem tévedek azért engedett el és nem érvek vagy meggyőződés miatt.
Elmosolyodom magamban. Miller is kezdi ferdíteni az információkat és mozaikosan elárulni azokat. Okos, de kérdés, hogy meddig működhet ez még. Mephisto hangja hallatszik a semmiből, azt hiszem tanácsot ad, vagy követel valamit, de erről szó sincs.
~ Nem Kovacs a célszemély a jövőben. Nem változott meg a jövő mert pont az történt a múltban, ami a jövőt segíti. Ez a tippem Sátán.
Elmosolyodom szélesen, tudom is mit mondjak. Millerre pillantok, hogy ő is hallotta-e, aztán Kolosszus felé fordulok.
- Lehetséges, hogy hülye kérdésnek fog hangzani, de ki is a vezére a Főnix Erőnek, és az Utópiának, ennek az egésznek? Ki a vezető? Mert, ha nem az akit mi sejtünk, akkor Miles Dyson felesége csinálta a SkyNetet és a férje csak a gyerektartást fizette. Szóval akkor még rosszabb helyzetben van az idővonal...
Remélem Kolosszus megpróbálja megérteni a képet, amit felé küldök kódként. Ügyesnek tűnik.