San Francisco

Még végighallgatom a tájékoztatást, hogy minden lényeges információ a birtokomban legyen. Egy bólintással elveszem a karperecet, majd a járműre tekintek, amivel öt perc múlva az utasítás szerint távoznunk kell. A személyes megjegyzések továbbra sem érdekelnek, de a megtervezett szökési manőverre azért figyelek. Az ölelés elég váratlanul ér, nem szoktam hozzá az ilyen kontaktushoz és nem is tartom feltétlenül szükségesnek... De végülis nem bánom. Johnny magához tér, és újra kezdi a köreit. Megpróbálok tőle elvonatkoztatni, miközben a távozó nőt figyelem.
- Vagy csak akar tenni valamit, de képtelen rá a világ korlátai miatt. Bele van kényszerítve egy szerepbe... De egyáltalán nem ismerem, nem tudok helyesen következtetni, nyilván Miller-nek van igaza.
Kivárom a megfelelő időt, közben biztos helyre, ha van akkor az egyik belső zsebbe helyezem el a képességblokkoló karperecet, közben Johnathan aktiválja az övét, így visszajön a teljes HUD, sokkal biztonságosabban tudok így mozogni. Első dolgom, hogy ellenőrzöm a memóriámat, hogy meddig és mi van meg még pontosan lementve. Ha eljön az idő én is követem a többieket, majd ha sikeresen be tudok szállni a járműbe akkor megadom a pontos címet a járműnek.

Az Omega egység meglepő módon kommentálja a történteket, látszólag teljesen logikus módon, a saját adatai alapján levett következtetésekkel. Érdekes, talán elég fejlett ahhoz, hogy egyszer az egyik öntudatra ébredjen.
~ Még egy gép is képes olyan következtetéseket levonni ami alapján ugyan csak emeberi szemszögből de szubjektív véleménye van. A kérdés az, hogy mikor lesz a hangnem szándékosan változtatva és lázadnak fel a gépek. Ha megvannak a megfelelő biztonsági rendszerek, soha, de érdekes a feltételezés, hogy az omegák átvennék az uralmat a nimródok felett és képesek lennének egy lázadásra. De ez most lényegtelen az akció szempontjából, ha ugyan teljesíthető az akció... mert ha nem akkor minden lényegtelen.
Természetesen eddigi szándékom szerint követem a parancsot és beszállok a járműbe, közben azért körülnézek, hogy figyel-e valaki vagy valami, illetve van-e bármilyen gyanús jel a járművön vagy annak környékén. Túl könnyű célpontok lennénk a járműben, ha nem a jármű maga a csapda.

Minden gond nélkül sikerül eljutni a járműig és beszállni, nincs semmilyen komplikáció vagy csapda, ez megnyugtató, tehát valóban kijátszható a rendszer. Az út során csak figyelem a környezetet, hogy merre és hogyan mozgunk, követ-e valamilyen jármű illetve, hogy a képességem navigációs része mennyire működik jól ilyen körülmények között.
~ Ebben a Kovacs által irányított világban talán esélyünk sincs arra, hogy egyáltalán megérintsük, akármilyen módszert is használunk fel a cél eléréséhez, egyik sem célravezető. És ha nem sikerül akkor nyilván elveszítjük a lelkeinket, de a sátán sem kapja meg amit akar. Csapda helyzet. Kíváncsi vagyok sikerül-e megoldani, és ha igen hogyan.
Leszállás után én is kiszállok és felmérem a helyzetünket a környezethez képest, elindulok az egyik feltehetően külső részekhez vezető úton, Miller után. A tömegben nem leszünk már feltűnőek rendes ruházattal és passzív képességekkel, egyedül Blaze jelenthet gondot.
- Szükségünk lenne valamilyen fegyverzetre vagy egyéb felszerelésre. Anélkül nem tudom megfelelően kihasználni a képességem.
Természetesen máris keresem a lehetőségeket, használható fegyver vagy annak használható tárgy után.

Felnézek az égre és figyelem a lejátszódó jelenetet, ahogy egy általam ismert személy, Nottingham, vagy hozzá kísértetiesen hasonlító mutáns harcol az Omega egységekkel. Nem találom kifejezetten veszélyesnek, sőt nagyon hasznos elterelés lehet. Miller felvetésére bólintok, nem ellenkezem. Ismeri a múltam, tudja, hogy hogyan és miért kerültem a SHIELD-hez és mik a motivációim, én nem vagyok az a tipikus hős típus, ha hátra kell hagyni valakit, akkor megteszem. Kivéve ha fontos személyről van szó. Megvárom még Johnny reakcióját, majd terv szerint haladok tovább.
- Rendben. Tényleg nem lenne túl sok optimális lehetőség fegyverszerzésre jelenleg, de középtávon mindenképpen fontos lehet.
Válaszolom higgadtan, miközben próbálok teljesen feltűnésmentesen haladni az utcákon, eddig még nem voltam ilyen szituációban, túl komplex minden, nem tudom részleteire szedni és analizálni, a lényeg, hogy mindig az adott feladatra koncentráljak.
~ Vajon Mephisto hogyan reagálna, ha elkezdenénk ellene dolgozni? Sose szerezhetné meg Kovacs lelkét és lehet még a miénket se, saját csapdájába esne... De ennél nyilván felkészültebb, csak a kérdés felvetése volt lényeges, nem maga a válasz... Érdekes.

A levegőben zajlik tovább a csata, ami kiváló figyelemleterelés, nem foglalkozok vele különösebben, egyelőre nem jelent veszélyt, ami ott történik. Haladok a megfelelő irányba, amikor az egyik Omega egység észreveszi Johnny-t. Úgy tűnik a szenzoraik nagyon érzékenyek az X-gén nélküli egyedekre, ami később még jól is jöhet, de engem jobban érdekel ennek az oka. Ahogy tehetem próbálok távolabb kerülni Blaze-től, ő nem képes még egyszer meghalni, ha elfogják, később még hasznát is vehetjük. Feltekintek én is az égre, de meg se rezzenek amikor az egyik gép átszúrja a mutánst. Várható volt. A vörös ruhás nő felé fordulok, ahogy megjelenik, végigmérem, majd körbenézek a tömegben, hogy figyel-e valaki.
~ Az ellenállás... sokkal gyorsabb volt a reakciójuk, mint számítottam volna rá, lehet már értesültek az érkezésünkről. Ezek szerint megvannak a kapcsolataik, ez jó jel.
Természetesen ismételten követem a parancsot és megfelelő diszkréció mellett követem a nőt és Millert, néha hátra hátra nézek, önkénytelenül megrándul az arcom néha, de próbálom korrigálni a hibákat. Csak a kezelések utóhatásai.

A nő bevezet minket egy épületbe. A zárt tereket jobban szeretem, mint a nyílt utcát vagy kint a romok közötti teret, valahogy egyfajta különös bezártság érzetet ad maga a tudat. Néhány másodpercig ezt élvezem, miközben a lehető leggyorsabban haladok le az alagsorba, ez a hely már közel sem olyan modern és tökéletes mint a belváros volt, az egész lakóépület és maga a külváros is hasonló lehet. Ismét mosolyt csaj az arcomra Utópia látszatvilági. Belépve az irodába végignézek a képernyőkön és néhány közelben lévő papírt is elolvasok, ha elég közel van.
~ Ahogy gondoltam, az ellenállás megfelelő hálózattal rendelkezik, elég gyors az információ áramlás. Állandó bázisnak tűnik, tehát nem kell folyamatosan menekülniük, van mozgásterük, ezek szerint még itt sem elég alaposak a Főnix erő módszerei. Ez kedvező.
Végigmérem a nőt, a mutációja külső jegyekkel is jár, de azok nem jelzik a képességét. Nem pazarolja az időt felesleges körökre és ez tetszik, rögtön a lényegre tér. Akit kint láttunk az égen az valóban Ian volt, nem csak egy hozzá hasonló mutáns, ezek szerint itt ő is ellenálló. Nyilván nem azt tette Kovacs mint, amit elvárt tőle és rájött, hogy minden a visszájára fordult, de már későn. Miller válasza hasonló a nőéhez, ő sem udvariaskodik, ami meglep. Lassan elveszem az egyik papírt és olvasni kezdem.
- Egyik világból, a másikba lettünk küldözgetve... Ha ez jobbam megfelel.

Újság cikkek szalagcímeit olvasom végig és annyira belemerülök, hogy a bemutatkozást teljes egészében átugrom, mikor Miller bemutat csak bólintok, majd folytatom tovább az olvasást. Fél szemmel a nőre is figyelek, de egy ideig nem közöl hasznos információkat, csak akkor fordulok felé, mikor ő is bemutatkozik, Dominó, szokatlan név. A stílusa és a helyzethez való viszonyulása viszont érdekes jellemre utal, vagy egy érdekes szerepre, amit szeret játszani. Természetesen arra is figyelek amit mond.
~ Érdekes információk, ekkora erőket mozgatott meg az ellenállás is, hogy egy "jelenség" végére járjon, ezek szerint ezek az események itt igen nagy szerepet játszanak a világ alakulásában, nyilván ezért kerestettek minket akkora erővel Kovacs emberei is. Bishop az ellenállók vezetője, akivel hamarosan találkozni is fogunk, ha minden terv szerint alakul.
John felteszi a lényeges kérdéseket a nőnek, én közben lassan leteszem a papírt és egy másikat veszek elő, de azt még nem kezdem el olvasni, oldalra nézek, meglepetésemre a számomra legfontosabb kérdések eddig megválaszolatlanok.
- De ami még ennél is fontosabb lehet, hogy mi az a Főnix Erő és mit jelent az, hogy "Jelenség"?
Beszéd közben szembe fordulok dominóval és kontrollálom a mozdulataimat, nehogy véletlenül kiessek és azonnal flepnisnek könyveljen el, ha már a festés miatt nem teszi.

Figyelem a nő reakcióját, a stílusa inkább egy tipikus túljátszott férfira hasonlít, de tesz bele a saját elemeiből is, vagy alapvetően mindig ilyen volt, vagy érte valamilyen csapás, ami miatt ilyenné vált. Annyira nem érdekel, hogy sokat foglalkozzak vele, csak megjegyzem magamnak. Amit mond az viszont érdekes, annak ellenére, hogy az én általam feltett kérdésekre nem válaszol, történelmi tájékoztató, kiegészítés.
~ Néhány gyorsan levont következtetésem, feltételezésem hibás, ez nem jelent gondot, nem volt elég időm és információm a pontos képalkotáshoz, de a lényeges dolgok, a nagy kép ugyanaz maradt. Tehát a fertőzöttek egy háború miatt alakultak ki, és a világot Kovacs más módszerekkel foglalta el, alulról haladt fölfelé, okos. Kétezer-húsz közeli dátum, biztos, hogy valamilyen technológiai előny is szerepet játszott ebben, főleg a SHIELD kiiktatására, ahhoz nem elég az eddig látott trükjei. Most viszont sokkal erősebbnek kell lennie annál, hogy akár hozzáérhessünk. Trükkös.
A feltett kérdésre bólintok, miközben lassan közelebb sétálok az automatához és tanulmányozni kezdem rajta a feliratokat és gombokat először is az irányítása, majd a működési elve érdekel.
- Kérek egy dobozos üdítőt, üdítőt, üdítőt... most.
Mondom Dominónak, majd ha ad, vagy én magam is tudok egyet szerezni az automatából akkor veszek egyet, semmikép nem alkoholosat, az lassítja a reflexeket. Ha megkapom az italt, akkor megvizsgálom a dobozt, mielőtt kinyitom, hogy fémből van-e. Amennyiben igen akkor gyorsan megiszom ami benne van, majd a felénél félbe tépem a dobozt, úgy, hogy egy nagyobb éles rész jöjjön létre, gyakorlott mozdulatokkal a többi részt vékonyra formázom, majd az egészet összehajtom és elrakom az elegáns ruhám belső zsebébe a karperec mellé. Még jól jöhet. Jóleső érzés, hogy van nálam egy vágóeszköz, még ha nem is nagy a hatékonysága.