Fagyos Sötétség Kora

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Nem látszik elégedettség Hue arcán amikor Ingrid végre leül, sőt az addigi félmosoly is eltűnik, hátradől a széken és gépies mozdulatokkal megigazítja az egyenruháját egyik részét. Már úgy tekint a nőre, mintha nem is egy személy lenne, csak egy tárgy, vagy egy halálraítélt.
- Azt hittem már rájött, hogy tudom, hogy gyakorlatilag nem tett semmit. Azelőtt lenne optimális kivonni a forgalomból, hogy bármit is tehetne. Nekem elég az is, hogy hajlandó lenne rá. Ezt ne is próbálja tagadni, mert pontosan ezért vagyok itt. Ne akarja, hogy bármit is elfelejtsek, akkor hiábavaló lenne minden. Kellenek a magához hasonló emberek, sokkal jobban mint hinné.
Ezzel az asztalon előtte lévő kártyának konzolját nagyítja ki, egy parancssort hoz fel és formázza a rendszert. A kártya képernyője elsötétül egy pillanatra, majd egy kékes sor villan csak fel.
- Megszerezhetem a kérdésekre a választ, amit kíván, segíthetek sok mindenben. Fontos a családja, visszakaphatja, fontos a Rocksolid, megmentheti, hatalmat akar, megkaphatja, felsőbb körökbe is juthat. De ami ennél fontosabb végiggondolhatja azokat a gondolatokat, amiket eddig nem, kimondhatja amit tilos. Lehet akár egy eszme része is, ha hajlandó szembenézni a tényekkel. Azt kérem, hogy csatlakozzon az Új Ellenálláshoz, Lady Ingrid.
Most először hagyja, hogy Miller betekintsen a maszkja mögé, és lássa, hogy a férfi komolyan beszél, minden hátsó szándék nélkül.
- Ne kényszerítsen a másik megoldásra. Álljon az én oldalamon.

- Remény… van még olyan? –mormoltam magam elé Dunn szavaira, de nem annyira válaszként, csak úgy megjegyeztem magamnak.
- Ha jelentkezek tesztelőnek, akkor ki is vihetem innen a teremből, vagy csak ezen falak között lövöldözhetek? – tettem fel még a kérdést, amikor a férfi válaszolt. Sejtettem a választ, ezért nem is gondolkodtam tovább a tesztelői munkakörön.

- Hmmm… tehát nem lehet csak úgy rendelni egyet elvitelre. – mondtam a férfinak, akit mintha szórakoztattam volna. Nem törődtem vele, én is jól elvoltam – egészen a közlegény szóig.
- Közlegény? –szaladt ki a számon meglepetésemben. Évek óta nem hívtak így, és okkal. Persze, ez most egy új „hadsereg”, de akkor is, legalább egy tiszti alkalmasságit hadd tegyek le! mit képzelnek, mi vagy ki vagyok én? Ha a következő mondatával beoszt valami latrina-pucolásra (ezen a kifejezésen mindig is jót nevettem), akkor pár másodpercig csak a hátam fogják látni – és azt is utoljára, ugyanis végérvényesen itt hagyom ezt a bagázst.
- Beszivárgás, információ szerzés? Nem épp az én asztalom, de megnézem mit tehetek. – vontam meg a vállam. Nem hazudtam – bár kaptam kiképzést, a Flottánál inkább voltam az a „bemegyek-oszt-szétlövöm-az-összes-fejét-mielőtt-rájönnének-hogy-mivan” típus. Valamilyen szinten érdekesnek is találtam az új feladatkört – legalább letesztelhetem a képességeimet. Persze, előfordul, hogy kaptunk ilyen küldetést is, és akkor is megoldottuk – igaz, általában annak is lövöldözés volt a vége, de az már csak a móka kedvéért kellett. Bementünk, megszereztük, kifelé lelőttünk mindenkit – de szép is volt. Valami viszont azt súgta, hogy erre most nem lesz esélyem. Eközben a két férfi látszólag a palló végéhez ért – nem szóltam. Sejtettem, hogy nem annyira ostobák, hogy lezuhanjanak – azt gyanítottam, hogy ki fog épülni a lábuk alá a terem egy újabb folyosója. Ezért szó nélkül követtem őket inkább, sőt, próbáltam beállni melléjük, mintha egyenrangúak lennénk – és kíváncsian vártam a reakciót.

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

- Egyértelműen csak a kísérleti területen lehet a fegyvereket használni. - felel kurtán az őrmester.

- Közlegény? - kérdez vissza pont olyan meglepetten a Lovas mint ahogy Ralf tette, és mintha nem is ő lenne a nagyobb rangban, kérdően oldalra fordítja a fejét Dunn felé, akit ettől a tekintettől a hideg is kiráz. Majd hirtelen a vörös-fekete alak mintha egy másodperc alatt váltana személyiséget néz vissza ismét Ralf-ra, megint határozott, fölényben lévő személyként.
- Addig nincs rangja, amíg nem teljesíti az első küldetést. - jelenti ki és zárja le ezzel az egész kényelmetlen témát
Miközben Ralf felzárkózik a másik két alak mellé eléri ő is a peremet, majd zuhanni kezd. Nem épül ki eléjük semmilyen padlózat vagy folyosó, szabadesésben zuhan néhány másodpercig majd valamilyen mozgó tárgyra érkezik. Ugyanaz a kisebb lebegő sikló amin a nagyúr érkezett meg erre a szintre, Shaw a jobb szárnyon áll, Dunn a baloldalon és középen a Lovas. A jármű tökéletesen kiegyensúlyozott, mindig pontosan korrigál és vízszintesben tartja azt a felületet, ahol éppen állnak. Csendes, precíz és nagyon gyors. Másodpercek alatt repülnek így végig a kutatóbázis nagy részén. Végül az egyik leszállópálya szerű kör alakú panelen, ami lift szerűen süllyedni kezd. Egy kör alakú terembe érkeznek, itt nincsenek ajtók, vagy berendezések. A padlózaton és a falakon nagyjából fél méter hosszú mélyedések vannak, amikben besüllyesztett számítóegységek vannak, ezeket egy sárgás erőtér védi. Ilyet sem látott korábban a volt katona, olyan mintha egy reaktor lenne, de nyilván központi irányító, vagy valamilyen MI vezérlője lehet. Mintha egy idegen faj építménye lenne.
- A Spear egyik citadellájában van egy pont ugyanilyen terem. Ott tárolják a féltve őrzött tudások egy kis töredékét, és pont azt a darabot, amire szükségem van. Be kell jutnia, meg kell szereznie az információt, majd visszajuttatni azt. Az, hogy hogyan jut be, iktatja ki a védelmi rendszert, az őrséget, majd szökik meg még időben, magán áll. A védelemről nincs sok információ, Spear Ősi-Marsi technológia, az biztos, de annak sok ága van, bármelyikkel védhetik. He-he. Vakmerőségre van inkább szükség, mint gyakorlatra. Azzal nem lehet probléma. Nem igaz?
Az utolsó mondatoknál a férfi hangja egészen mániákussá válik.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Lerontis arca meg se rezdül, se Ingrid meglepettségére, vagy arra, ahogy reagál és amilyen feltételeket szab. Ugyanolyan rideg mint eddig, mintha már minden lehetőséggel számolt volna, és egyáltalán nem lepnék meg reakciók. Talán azért mert már mindent pontosan megtervezett.
- Ez nem zsarolás, mondjuk úgy, hogy különleges esetekben lehetőséget ajánlok fel néhány személynek. Inkább egy esély.
Mikor Ingrid elkezdi sorolni a feltételeit csak int a kezével, hogy tegye nyugodtan. Nagyjából a felénél a kezébe veszi az asztalon lévő kártyát és elteszi az egyenruhája egyik zsebébe, kicsit hátrébb húzódik a széken, és szinte látványos unottsággal néz a nőre. Mikor Ingrid megfenyegeti Hue-t és kínzásokat is említ hirtelen megváltozik a férfi arca, mintha egy pillanatra betekintést engedne egy megbomlott elmébe, látszik a furcsán kék szemein, hogy élvezné a helyzetet, és biztos abban, hogy Ingrid képtelen lenen végezni vele, inkább csak egy fájdalmas és kielégítő játék lenne számára. Ezt a hatást egy magabiztos mosollyal eltünteti az arcáról.
- Akkor nem csatlakozik, de hajlandó együttműködni. Nekem az is megfelel. A saját érdekében, a jövőben ellenben próbálja kontrollálni az érzelmeit, megtévesztik. Engem megfenyegethet, nekem feltételeket szabhat, de Maniac erre nem hagyna tizedmásodpercet sem, ő érinthetetlen, semmit nem tehetne az akarata ellen, én életben hagyom, ha hagyja akkor még segítek is. Nem kell elárulnia a családját, éppen így segít rajtuk. Tudom mit élt át az Ezüst Háborúk után, talán már elfelejtette, vagy nem érdekli, de ott volt benne a kérdés még mennyi ideig lehet szüksége Zsarnoknak az emberekre? Vagy a Földre? Ugyanúgy és olyan könnyen elpusztítana minket mint a Magokk-ot? Természetesen.
Itt tart egy kis szünetet, hogy Ingrid nyugodtan végiggondolhasson mindent, vagy válaszoljon.
- Akarja látni Gunnhild-ot? - teszi fel a kérdést látszólag teljesen spontán.

Visszafelé már messziről látszik, hogy a kapuk nyitva vannak, avagy valószínűleg az ellenség már egy jó ideje bejutott a komplexumba, hamarosan pedig megérkezik a jelzés is, hogy maradjunk távol, avagy tartsuk magunkat a feladathoz, a bent lévő egységek kezelik a helyzetet. Eléggé öngyilkos akciónak tűnik csak így betörni erre a helyre, bár feltételezem hogy a megfelelő felszereléssel az ellenfélnek van esélye, ezt ma volt alkalom megtapasztalni, de egyenlőre nem foglalkozok ennek a tényével, helyette a levegőből figyelem a kiemelkedő, majd pedig szétnyíló háromszöget, mely isteneink egyik újabb alkotását engedi szabadjára, s mely nemes egyszerűséggel felrobbantja a bejáratot, ezzel valószínűleg kiiktatva minden ott lévő ellenséges létformát. Mivel lassú egység, ezért nem fogunk sietni, felveszem tempóját, méghozzá úgy, hogy a lábaimat átalakítva, kapaszkodásra alkalmassá téve nemes egyszerűséggel leszállok a jobb lábán lévő "térdre", s abba kapaszkodom bele és élesítek a kezeimre külön két-két nehéz löveget. Ugyan ezek elvégzését adom parancsba a velem lévő egységnek is, s amennyiben nem zavar közbe semmi, így haladunk egészen a városig, aminek ha megfelelő távba kerül, a nagydarab első támadásával együtt adom ki a tűzparancsot meghatározatlan célpontra egyenlőre, vagyis magára a városra, azon belül meghatározatlan célpontra amint megvan az eldöntött követelmény, s a radaromat jómagam kikapcsolva tartom, egy város esetében inkább akkor lesz rá szükség, ha terminálásra váró túlélőket keresünk.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Hue egyetértően bólint annál a résznél, hogy mit is akar Ingrid elérni, láthatóan jó ötletnek tartja.
- Zsarnok gondolkodásmódjának megértése nagyon előnyös lenne, vagy legalább a végső céljait és a hosszútávú terveinek ismerete sokat segíthetne az ellenállásnak felkészülnie. Viszont lehet hogy ez önmagában lehetetlen... van egy igen megalapozott elmélete már az ellenállásnak. Zsarnok egy speciális magasabb szintű logikát követ, a Drox-tól szerzett Zuhanás előtti dokumentumok szerint valószínűleg erre teljesen emberként is képes volt. Soha nem hibázik, mert valamilyen módon egyszerre lát mindent, Maniac nélkül is. De lehet elég csak a megfelelő tényekkel számolnunk, hogy megfelelő megoldást kapjunk, nem kell ismernünk a módszereit. Eddig senkinek nem volt alkalmi ezt tesztelni. Talán maga.
Elég érezhetően úgy mondja az utolsó mondatot, hogy kételkedik Miller-ben de a nőnek muszáj lesz megpróbálnia, ha már felvetette ezt a lehetőséget. Az utolsó kérdés után vesz egy kis levegőt, és magyarázóan kezd bele.
- Maniac lát mindent, egyszerre képes az összes részecske elhelyezkedését, a legkisebb szintekig is érzékelni a galaxison belül, mindegyiknek képes kiszámítani a mozgását, pályáját, tehát a így a jövőt is láthatja részben. Most is érzékeli a beszélgetésünket, azt is tudja mit fogok tenni a következő pillanatban. Lehetetlen előle elrejtőzni. Viszont csak olyan műveletet végezhet el, amire van engedélye, hatásköre. Önt a rangja, származása miatt alanyi jogon nem figyeli, ami gyakorlatban annyit jelent, hogy nem ad ki automatikusan, vagy megfelelő elérési parancs nélkül adatokat magáról, még nekem se. Ahogy engem se vizsgálhat, ez program szerinti metódus. Ami különös magában, hogy gyakran az adatai sérültek, vagy hibásak, Maniac látja, de a mentett kép torz. Maniac helyre tudja állítani az adatokat, de azok lehetnek ismét hibások. És mivel nem számol olyan adattal, aminél akármilyen kicsi esély is van a hiteltelenségre, magával egyszerűen nem foglalkozik. Ezért kell nekem.
Ahogy befejezi hátranéz az ajtóra, majd a csuklójánál lévő biochipen ellenőriz valamit, valószínűleg az eltelt időt, de nem tűnik úgy, hogy sietne.
- Senkire nem jelentene veszélyt ezt megoldani. De azt tudnia kell, hogy a testvére nem áll a mi oldalunkon.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

A két feltámadott csatlakozik a Megtisztítóhoz, a programjukban van egy csatoló rész, amely lehetővé teszi számukra, hogy csatlakozzanak a lépegető rendszeréhez és így kiegészítőként funkcionáljanak. Ahogy közelebb érnek lassan kirajzolódik a pontos kép az érzékelőik előtt, viszonylag fejletlen, több tízemeletes elavult vas-beton toronyházak sorakoznak egymás után a sivatag határán. Az utcák burkolata felszakadozott, a réseket homok tölti ki. Ennek ellenére az érzékelők erős aktivitást jeleznek, járművek, rengeteg ember, nagyobb energiát használó létesítmények. Mikor a lépegető elég közel ér és látótávolságba kerül a városban hangos szirénák szólalnak meg. Az emberek a lehető leggyorsabban menekülni kezdenek azokból a kerületekből, ahova először fog megérkezni a három gyilkológép. A levegőben két vadászgép jelenik meg, ezek viszont már a külső technológiákhoz viszonyítva fejlettnek tekinthetők. Már messziről rakétákat lőnek Prototype-ék irányába, de a Megtisztító reaktív páncélzata minden találatot hárít, majd a reflexszív védelmi rendszer azelőtt hatástalanítja az újabb rakétákat, hogy azok egyáltalán közel érhetnének. Ezután két energianyalábbal szétrobbantja a vadászgépeket és menetel tovább. Prototype és társa lövik ki az első lövedékeket, amik az épületek közé csapódnak, nagyobb törmelékdarabokat kirobbantva. Az első toronyház is dőlni kezd két találat után maga alá temetve több száz embert. Ekkor a lépegető aktiválja az egyik legerősebb fegyverét, a tisztító lángot. Ez egy nagy teljesítményű turbina rendszer, ami igen magas hőfokú nukleáris láncreakciót elindító, forró, több ezer fokos sugárzó plazmát fúj ki magából. Hasonló elven működik mint egy lángszóró. A vörös lángok beterítenek mindent, hamarosan a levegőben szétterjedő anyag a lángokon kívül mindent lassan vérvörössé fest, a levegő izzik. Azok az emberek akik a közelben vannak főként civilek, de a gyenge fegyverzettel rendelkező őrök se tehetnek semmit, élve elégnek mielőtt még elporladnának. Hamarosan egy lapos hangár szerű épület gyakorlatilag olvadni kezd a fegyvertől és összeomlik. A romokon át gázol végig a Megtisztító rajta a két Feltámadottal.
Az érzékelők adatai szerint a város keleti részén több jármű is állomásozik, amik könnyen kimenekíthetik a civilek nagy részét. A lépegető valószínűleg a mesterséges akadályok miatt nem érne oda időben, kivéve hacsak nem találnak más utat neki a kiborgok.

A férfit mintha meglepné a kérdésem, pedig ő mondta. Kérdően nézett Dunnra, majd rám, és kihúzta magát, mielőtt felelt.
- És mi a legnagyobb rang, amit szerezhetek? – kérdeztem vissza, és ismét bedobtam egy cigarettát a számba. Sajnos rosszkor tettem, ugyanis ekkor léptünk előre még egyet, és kezdtünk el zuhanni – ami teljesen eloltotta, sőt, el is törte az értékes szálat. Bosszúsan engedtem el a foszlányt, amit még ujjaim között tartottam, miközben a férfi korábbi járműve siklott be alánk. A földet érés kellemes volt, mintha elnyelte volna a zuhanó erőt – ami amúgy se ártott volna sokat szervezetünknek, de azért kellemetlen tud lenni. Ettől függetlenül drámaian leporoltam magam, miközben végigsuhantunk a kutatói terület nagy részén. Nem igazán volt alkalmam nézelődni, a menetszéltől reflexszerűen húztam össze a szemem, miközben könnycsíkot hagytam magam mögött. Ez után érkeztünk meg egy ismételten fura teremhez, amihez foghatót még nem láttam – bár, már kezdtem megszokni a dolgot.
- Remélem nem lövitek el az összes puskaporotok. Ha ez így megy tovább, nem fogok meglepődni már semmin. – nézek körbe a teremben, és közben előveszem a sokadik szál cigarettám – mivel az előzőt nem tudtam elszívni. És mert csak.
- Vakmerőség, az megvan, igen. De öngyilkosságra csak úgy nem vállalkozom, ezért több információ fog kelleni. Jó lenne a hely tervrajza, az őrök száma, milyen fegyvereket használnak, ilyesmi. Ezen felül az információ – mi az, mit keressek, és mire kell? Az utóbbi csak kiváncsiság. – soroltam, miközben körbejártam a termet, és megnéztem minden apró pontját. Reflexszerűen váltottam stílust, nekem igazából fel se tűnt, ahogy gyerekből átmentem profiba, és az agyamban elkezdtem pakolgatni a kirakós darabkáit.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Hue a terem egyik sarkába néz, zavaros tekintettel, elgondolkozik a lehetőségen, majd ellenkezőleg félre húzza az ajkait.
- Nem tartom valószínűnek, hogy autista lett volna. Ha hihetőek a források, akkor az egész Zuhanást Zsarnok és részben Osborn tervezte meg, az ahhoz kapcsolódó technikákat, módszereket is, a megvalósítás lépéseit és végül a konkrét végrehajtást is. Ha csak egy vagy két területen lett volna kimagasló, a többin viszont alulmaradott, lehetetlen lett volna, hogy sikerrel járjon, még ha volt is segítsége. Érdekes elméleteket lehet ebből készíteni, de egyiket sem lehet igazolni, ez a legnagyobb probléma. Az anyja módszereivel talán lehetne válaszokat keresni, de azokat is érdemes óvatosan kezelni majd.
Mikor a kölcsönös bizalmatlanság kerül szóba Hue látványosan elmosolyodik egy kicsit elégedetten.
- Ugyan, én megbízok magában, mert tudom, hogy azt fogja tenni amit mondok. Nem kockáztatná meg, hogy megváltoztassam a véleményem magáról. Akkor ön is bízhatna abban, hogy van annyira fontos, hogy ne legyen okom ezt megtenni és máris kölcsönös a bizalom. Vegye gesztusnak, de segíthetek a céljainak a gyorsabb elérésében is.
Ezt úgy mondta, hogy utalt Ingrid többször elhangzott mondatára, hogy a lehető legmagasabb körökig akar jutni. A kérdésre, hogy vár-e valakit Lerontis ismét hátranéz, majd kérdően tekint Ingridre.
- Nem várunk senkire, hacsak ön nem. Ha igen akkor időben távozni fogok, erről biztosítom. Viszont térjünk vissza a lényeges dolgokhoz. Gunnhild a Birodalom oldalán áll, kint tevékenykedik, külső galaxisokban, valamilyen speciális osztag tagja volt, jelenleg valószínűleg egyedül dolgozik. A kérdéseire megkeresem a válaszokat, de valamelyik több időt fog igénybe venni, főleg a genetikai vizsgálatok. De néhány kérdésére már most is válaszolhatok. Az UP2 tagjait fizikai és mentális adottságok miatt választották ki, a Zuhanás előtt, egyszerűen benne volt a világ húsz leghatékonyabb harcosainak sorába az apja, más oka nem lehetett. Még amiben biztos vagyok, hogy Gunnhild génállománya miatt nagyobb mértékű külső módosulással rendelkezik és a szervezetének működése is más, ezért használták fel és ültettek bele kísérleti céllal egy idegen élőlény sejtnedvéből származó parazitát. Csak egyszer találkoztam vele személyesen, rövid ideig, de megerősítette ezt. Zsarnok szerint ő az evolúció következő lépcsőfoka felé vezető út. Többet nem tudok, minden titkosított. Ez megfelel önnek egyelőre?
Kérdezi végül de a választ láthatóan egyértelműnek gondolja.
- Mindazonáltal ne higgye, hogy teljesen láthatatlan és Maniac egyáltalán képtelen érzékelni magát, a környezetet maga körül ugyanúgy láthatja. Tehát a visszaverődött sugárzásokat, fényt, hangot is, ahogy bárki más, minden bizonnyal csak a részecske szintű érzékelői nem adnak pontos képet, de már ez is elég egy ilyen hibához.


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

- A vezérezredes a legnagyobb elérhető rang, de az ezredes inkább a reális, akkor már lehet egy egész hadág vezetője is.
Válaszol még repülés közben Dunn, az érkezéskőr látszik a férfin, hogy ő is hasonlóan meglepődik a terem kinézetén mint Ralf, valószínűleg ő sem járt itt korábban. Amikor Shaw próbálja meggyújtani a szálat akkor az nem sikerül neki, a gyújtásra használt láng egyszerűen nem jön létre, vagy ha más modernebb eszközt használ, akkor a hőhatás ellenére sem jön létre a kémiai reakció. Eközben a Lovas a terem egyik oldalsó sávjához sétál, majd ott egy panelt használ, aminek hatására a falakon végig különböző jelek jelennek meg.
- Már mondtam, hogy egy beszivárgó és információ szerző akció, saját magának kell majd az adatokat megszereznie. Képes rá. A terem tervrajza nálunk van és most megtanítom, hogy hogyan és mit kell majd megszerezni. -jelenti ki határozottan, majd kezével végigmutat a falon Ralf számára ismeretlen, leginkább hieroglifákra hasonlító jeleken- - A terem minden része pontosan ugyanolyan, az egyik oldalsó panellel kell aktiválnia a jelzéseket. A panelek nem láthatóak amíg elég közel nem érnek hozzájuk. A legelső oldalról felnyíló gömbszerű jelet kell megnyomnia a vezérlőpanelen. Mint most, fel fognak villanni a jelek. Ezt kell keresnie, a maga nyelvén a tizennégyes. -mutat a az egyik ikonra ami a védőpajzzsal határolt rész belsejében világít- Ebben a modulban van az adattároló, először deaktiválnia kell a védőpajzsot, ehhez kell egy speciális kód, ami nyit egy pár perces ablakot, eltüntetve a védőmezőt. -itt megáll és tenyerét az egyik jelre teszi, aminek hatására a pajzs egy részen megszűnik, ezután benyúl a mélyedésbe, ahonnan egy lapos, oldalt fekvő gép emelkedik ki, nincsenek rajta gombok vagy kijelzők, leginkább a HPI-ben használatos független számítóegységekhez hasonlít- Két határozott mozdulattal kell kihúzni az adattárolót a helyéről. -ezt meg is teszi és egy lapos, keskeny de nagy felületű levágott sarkú háromszöghöz hasonló fekete fémes tárgyat emel maga elé Őrület- - Ezt kell elhoznia, de csak az egyik része kell a belesjének, ha túl nagy, nyugodtan szétszedheti.
Végül a Lovas egyik kezén az ujjai mintha képlékennyé válnának, kezd rezegni a rajta lévő folyékony anyag, majd egyszerűen benyúl a a gépbe és egy ugyanolyan de kisebb háromszöget húz elő. Ezt Shaw felé hajítja egy lendülettel, hogy a férfi el tudja kapni.
- Gyerekjáték az egész. Ha érdekli, tömegpusztító fegyver létrehozásához kell.
Válaszolja mosolyogva, ami miatt végül is nem lehet eldönteni, hogy komolyan gondolja-e a választ.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Mikor Ingrid megakad, Lerontis egy pillanatra nyelvével végigsimít oldalt a fogain, de ebben a mozdulatában is van valamilyen hideg, borzongató hatás. Egy ideig várja, hogy a nő folytassa aztán hideg, közlő hangban vág közbe.
- Lehet, hogy az én érdekem is, de ne várjon el mindent tőlem. Ez a maga feladata, magának kell megoldania, de ugyanúgy a maga érdeke is, én csak segítek. -a hangja még érdektelenebbé válik- - A magánéletéhez pedig nincs semmi közöm, és szeretném ha ez így is maradna. Bár a női módszerek hatékonyságát soha nem vontam kétségbe, ezek a praktikák sosem nyűgöztek le.
A férfi a költői kérdésre és Ingrid hangos eszmefuttatására nem reagál, de nem igazán tetszik neki az érzelmek és gondolatok megnyilvánulása. Ő hideg és számító, olyan mintha nem is érezne, vagy ha igen akkor mintha belülről magából kifordult lenne, nem érdeklik az ilyen kapcsolatok és értékrendek. Kicsinyesnek és földhöz ragadottnak gondolja mindet. Hasonló de nem ilyen szélsőséges viselkedéssel már a HPI-ben is találkozhatott Miller, ott általánosságban a család szerepe nem olyan nagy mint a nő számára, a szülők csak az utódok létrehozói és felnevelői, általában csak egy viszonylag rövid ideig tartoznak felelősséggel a gyereknek, majd később amikor az felnő, akár teljesen elhagyják és legtöbbször az újabb generáció sem tartja fontosnak a szüleinek jelenlétét vagy a rendszere kapcsolattartást. Hue esetében valami másról lehet szó, de ennyiből nem tudja megállapítani Ingrid. A minták elpusztítására határozottan elutasítóan rázza meg a fejét.
- Nem, az túl kockázatos, nehezen kivitelezhető. Ráadásul a minták jól nyomon követhetőek és bármikor reprodukálhatóak, ahogy a HPI-ben minden anyag. Csak egy eredmény nélküli felesleges kockázat lenne. Attól viszont nem tartanék a maga helyében, hogy UP2-s lehetett volna, akkor még csak férfi alapú áttervezett szerkezetek voltak készen. Sokkal valószínűbb, hogy más területen használták volna fel. Néha érdekes ilyen feltételezésekben gondolkodni.
A férfi arcán nem látszik elégedettség, vagy az önérzet megnyilvánulása, mikor megtudja, hogy Ingrid a képességével a halálnak látta őt. Lassan feláll és szoba egyik falához sétál miközben a falon lévő díszeket kezdi végigmérni. Olyan mintha gondolkodna valamin.
- Elismerésnek veszem ezt. Mindegyikünk valamilyen kis részében maga halál, mindenkinek lenne egy olyan választása, egy olyan személy akit gondolkodás nélkül küldene halálba. Önnek ki ez a személy Lady Ingrid?
Kérdezi Hue és Ingrid ekkor érezheti úgy, hogy a férfi tanulmányozza, a gondolkodását és a viselkedését figyeli meg, most élőben is. Egyes elemek ismerősek lehetnek az alap tudásból, ami a birtokában van, ezek klasszikus emberi viselkedés tanulmányozására használatos módszerek darabjai.

Landolás után képes vagyok csatlakozni a megtisztító rendszereire, ezt pedig meg is teszem, hogy a plusz energiaforráshoz nyúlva akár túltöltött lövedékekkel tudjam majd tenni isteneink nevében a dolgomat ( amennyiben ez lehetséges ). Hamarosan látótávolságba is kerül a város, amiben megszólalnak a szirénák, egyenlőre nem tüzelek, legalább is addig nem, amíg meg nem jelennek az égen a vadászképek, azokra emelem a fegyvereimet, de mire tüzelnék a megtisztító félre állítja őket az útból, így ismét a várost veszem célba, majd pedig kiadom a tűzparancsot, s figyelem ahogyan az épületek nagy része egyszerűen összeomlik isteneink haragja előtt, s ahogyan egy kifejezetten magas darab több száz embert maga alá temet. Hamarosan a levegő maga is meggyullad a megtisztítónak köszönhetően, azonban ez nem elég, a jelzések szerint keleten menekítésre alkalmas járművek várakoznak, amit minél hamarabb célszerű lenne elpusztítani, ezt azonban maga a lépegető a tereptárgyak miatt nem tudná időben elérni, bár meg lehetne oldani a mozgatását a saját meghajtóink segítségével, azonban a levegőben túlzottan könnyű célpontot jelentene, így az egyetlen logikusabbnak tűnő megoldást választom, lecsatlakozok a gépezetről, majd pedig kiadom az utasítást az alárendeltemnek, hogy kövessen, s amint látótávolságba kerülnek azok a bizonyos járművek parancsba adom azoknak a lebombázását, amelyben jómagam is segédkezek rakétákkal és lövegekkel, nem kímélve semmit és senkit ami a közelében van, amint az megvan s látszólag nem fenyeget veszélyforrás, a város többi részére térek át a környéken, nagyrészt olyan területeket bombázva amin úgy látom, hogy sok civil gyűlt össze, bármilyen okból is legyen az, s csak utána az egyéb részeket. Ebből a bűnös, hitetlen helyből csupán hamu maradhat semmi más, s a hitetleneknek közvetlenül haláluk előtt a mi tüzünktől kell megtisztulnia.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Hue bólint, mikor Miller elmagyarázza neki, hogy hogyan értette a segítség nyújtást, nyilván ő is erre gondolt eredetileg. A magánéletről való okfejtésre már állva a termet tanulmányozva válaszol, mikor megáll egy ponton, amit érdekesnek talál és kicsit hosszabb ideig vizsgálja, de láthatólag a volt skandináv világ közel sem nyűgözi le annyira a férfit, mint amennyire Ingridet.
- Ettől még a kifejezés maga létezik, attól, hogy egy mesterséges intelligencia mindenkit megfigyel, még lehet magánélete, nem tekintenék egy összetett programrendszert személynek. Nincs véleménye egy adott cselekményről, vagy érzései, számára ugyanolyan számadat lenne csak, ha a világ összeomlana körötte és csak ő maradna a galaxison belül. Én és más személyek megfigyelhetnek persze bárkit, de számukra is vannak felesleges információk, ez nyilvánvaló. Nem érezném magam kényelmetlenül emiatt, az élet része ez is, vannak ennél sokkal zavaróbb körülmények is.
Nem fejezi be a gondolatmenetet és nem ad rá jelet, hogy mire gondolhatott. Láthatóan észreveszi mikor Ingrid rájön, hogy felméri őt és emiatt átvált egy teljesen érzelemmentes viselkedésre, amit testtartása is jelez. Ekkor mint aki elérte a célját oldalra néz, nem lehet rajta látni, hogy elégedett-e ezzel és Ingrid válaszával a kérdésére, vagy éppen meglepte az, de erre a szavai adnak választ.
- Ezek szerint megfelelő munkát végeztem és elértem a célom magánál. Valóban nincs már semmi amiért feltartanám. Még később felkeresem, ha szükséges, hogy beszéljünk.
Beszéd közben lassan indul meg az ajtó felé és egy szó nélkül távozik, kilép az ajtón és eltűnik. Amint ez megtörténik a testőrség parancsnoka jelentkezik be a kommunikátoron Ingrid-nél és közli vele, hogy újra visszakapta a jogot az osztag irányítása felett amit Lerontis érkezésekor elvett a nőtől. Ezután Miller teljesen egyedül marad, nem zavarja semmit, szabadon tehet amit akar.


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype és a másik kiborg lecsatlakozik a Megtisztító rendszereiről és a levegőben haladnak tovább a módosított cél felé. Sajnos a túltöltött lövedékek használatára nincs lehetőség, nem rendelkeznek olyan fegyverrendszerekkel ami lehetővé tenné számukra ezt, Prototype  nukleáris energiával működik és azt is használják fel a nanitjai, amíg a másik Feltámadottat a klasszikus mágneses energia működteti. Az Avatar egy egészen másfajta technológia, ami nincs meg bennük, általában az közvetlenül a Flottára és a Birodalomra jellemző, nem a Feltámadottakra. A város keleti részén egy nagyobb közlekedési csomópont, bázis látható, vannak itt légikikötők, rövid ideig a levegőben tartózkodó járművek és nagyobb levitáló hajók számára is, kötött pályás utakat összekötő részek, normál utak találkozásánál elhelyezkedő körpályák és parkolók, még vízi kikötők, dokkok is. A főépület északi oldalán van egy nagyobb ürs tér, ahol rengeteg páncélozott személyszállító jármű sorakozik. Itt vannak a civilek is. Prototype beméri a célpontokat és messziről bombázni kezdi azokat, az emberek az első találatok után menekülni kezdenek vissza a főépületbe. A robbanások több tucat embert szaggatnak szét darabokra és repítik őket szét az útburkolatdarabjaival együtt, kisebb krátereket hagyva. Viszont a szállítójárművekben nem tesz kárt egy lövedék sem, néha egy-egy megremeg a közvetlen találatoktól és a burkolata sérül, de nem jelentősen. Ha a kiborg megvizsgálja a járművek rendelkeznek passzív, reflexszív és reaktív páncélzattal is egyszerre, ami védi őket szinte mindentől. Pár perc után mozgás érzékelhető a déli bekötőútról és nyolc lépegető érkezik meg, hogy biztosítsák a konvojokat.

A tizenöt méter magas, több tíz tonnás lépegetők erősen páncélozottak és fegyverzettek, elsősorban földön való közlekedésre kialakítottak de képesek rövid távon repülni is, a szenzoraik fejlettek, mindegyiket egy pilóta irányítja. A gépek felső torzójukat forgatják és az eget pásztázzák keresve a lövedékek érkezésének irányát. Prototype adatbázisában nem szerepel ilyen gép, a földön elvileg jelenleg nem használják ezt a harc gépet, sőt, fel sem találták soha, mintha idegen technológia lenne.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid megjegyzését az automatikusan becsukódó ajtó fémes koppanása követi, mint egy kimondatlan válaszként. Maniac-el nagyon könnyen létesíthet kapcsolatot, lényegében egy pár centis kis szerkezettel, amely egy speciális kommunikátor, a HPI vagy az Anyahajó területén nem lenne rá szükség, itt is csak a holokivetítő és a formalitások miatt szükséges a használata. A kis íves fémtárgy megérintése után hang vagy mentális parancsban kiválaszthatja Ingrid, hogy a retinájára vetített képet és hozzá belső kommunikációt, az agyban generált hangot, vagy valódi kivetített képet és a szerkezet által létrehozott rezgéshullámok szintjén akar kommunikálni. Amint ezzel is megvan kékes fényekből áll össze előtte Maniac avatarja, a világító kék félig elrothadt élőholt arcához hasonló koponya szemei felvillannak egy pillanatra, majd szokásos átható fényükkel néznek Ingridre. Ez egész folyamat olyan mintha egy rendszer állna fel, pedig csak egy látszat az egész.
- Kezdje meg a jelentés megtételét Lady Ingrid.
Adja meg az engedélyt, majd mozdulatlan marad és csak a körülötte sugárszerűen élesedő majd elhalványuló fények töltik be a teret. Miután Ingrid befejezi és felteszi a kérdést Maniac pontosan abban a pillanatban, egy ezredmásodperc eltérés nélkül válaszol.
- Az adatok továbbítása folyamatban van. Az első vizsgálat eredményei alapján a megállapodás konkretizált következményeinek összértéke megfelel a kijelölt határértékeknek. A további elemek mérlegelését személyesen kell jóváhagyni és végutasítást adni, a folyamat automatizáltsága az emberi tényező miatt kizárt. A kívánt eredmény eléréséhez szükséges más erők bevonása is. Várjon.
Oldalt egy kis forgó gömb jelenik meg az egyik sarokban, jelezve, hogy Maniac a megfelelő személyek válaszára vár. Mivel itt közvetlenül a két hódító államot kell utasítani, ezért a különböző katonai vezetőknek kell döntést hozniuk. Rendkívül fontosnak tekinthető ez a kérdés, így a különböző személyek egymásnak adják át az ügyet, mindig a nagyobb hatáskörrel rendelkezőnek. Ezt Ingrid is tovább tudja követni, mert a megfelelő jelrendszer kirajzolódik a gömb alatt, speciális jelrendszer ez ami egy jelben is igen sok információt hordoz. Végül a művelet mintha egy végtelen fázisba kerülne és több cikluson keresztül megismétli önmagát, aztán a folyamat hirtelen megszakad, mintha valami megállította volna. Hirtelen a forgó gömb helyét felváltja egy éles vonalakból álló, lilás jel. Ez azt jelenti, hogy a művelet meg lett szakítva és személyesen Zsarnok hagyta jóvá a programot. Ez választ ad Ingrid egy másik kérdésére is, nem kell senkinek tárgyalni majd a Pride vagy az Ismeretlen Birodalom vezetőivel, utasítva lesznek, hogy teljesítsék a feltételeket.
- "A kérelem jóváhagyva. A feltételezhető eredmények tolerálhatóak. Kétmillió-hétszázezer másodperc a tárgyalások lezárásának határideje. Minden felesleges és haszontalan folyamat mellőzése elvárt az optimális eredmény elérésének érdekében. Egyéb feltételek nincsenek." Javaslom igazodjon ehhez Lady Ingrid. Van még másra szüksége?

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Maniac a kérés után a következő pillanatban máris elküldi a kért térképet minden fontos adattal. Ingrid nem lát rögtön neki ennek a tanulmányozásához, hanem a családi kapcsolataival foglalkozik. A kommunikáció természetesen tökéletes, a kivetítők képesek olyan kép és hang reprodukálásra, hogy a beszélgetések teljesen olyanok mint egy valódi találkozás. A hologram technológia régi hibáinak nyoma sincs már, a fény és árnyékhatások, a kép élessége és mérete minden tökéletes, anyagszerű hatást kelt, az akusztika is minden tekintetben olyan mint amilyen a valóságban is még a hibákat is tökéletesen átadja. Ezután úgy dönt, hogy körülnéz kint is, ahogy kilép a havas táj fogadja, a város fényei visszaverődnek a hóról. Maga a főváros mozdulatlannak tűnik, a fények állandóak, az épületek is merevek, a kinézetük is, talán kicsinek is tűnhet ez a hely Miller számára a HPI méreteihez képest, nincsenek magasan az égbe nyúló tornyok és végeláthatatlan sötét színű fémépületek, éles és végtelen formákkal. A napközben fújó hideg szél már elállt, szélcsönd van, a hópelyhek lassan és nyugodtan hullanak alá, hideg van de Ingrid szervezete percek alatt teljesen megszokja ezt és már nem is zavarja őt. A környéken nem találkozik senkivel, csak a távolban jár egy-két ember, de ők is messzebb, ahol most ő van az egy sokkal előkelőbb hely, itt csak egy-két jármű halad el, de az is távol tőle. A messzi erdő fái fölött látható az égen egy hosszú, lassan hullámzó fényes jelenség.

Ahogy Ingrid figyeli és lassan a történet végére ér a fia már alszik, őt pedig valamilyen különös érzés fogja el. Korábban még nem tapasztalta ilyen erősen vagy nyomasztóan. Honvágy, úgy érzi mintha ez lenne az igazi otthona, nem az ahol felnőtt és eddigi életét eltöltötte. Akkor ha visszagondol a HPI-re, az Anyahajóra, Maniac-re, Zsarnokra, Lerontis-ra vagy az apja UP2-es alakjára most a Birodalom a Rocksolidhoz képest, csak egy gépies fémcsontváznak látszik, ellenállóbb, erősebb, minden téren tökéletesebb, az embernél amiről mintázták, de torz és hideg, már nem emberi, hiába tökéletes teljes egészében, az apró részletek nem egy élőlényt tükröznek.
Visszatérve nekilát a térkép tanulmányozásának, az Ismeretlen Birodalom helyzetében a megfelelő határ megtalálása viszonylag könnyű, keletről és észak-nyugatról egy masszív hegylánc jelenti a természetes határt. Itt ha a Rocksolid határát a hegylánc mögé sikerül tolni, akkor a legközelebbi stratégiailag fontos pontok, városok már csak több száz kilométerre vannak az Ismeretlen Birodalom szárazföldi védvonalrendszerétől. Viszont ha egy-egy védvonal a magasabb pontokon is a Rocksolid kezében marad akkor, főleg a katonai bázisokat és erődöket kihasználva túl közel maradna a határvonalhoz. A Pride esetében sokkal nehezebb meghatározni a megfelelő vonalat. A volt Észak-Amerika északi része a Pride körül tele kisebb-nagyobb államokkal, és rengeteg közepesen fejlett és sűrűn lakott területtel, a volt Kanada területén. A városok egymást érik a térképen, a titkos földalatti létesítményeket, üzemanyag ellátó, fegyverraktározó, védelmi pontokról nem is beszélve. Valahol még mindig él a klánrendszer, ezért a helyi fegyveres erők is támogatást jelenthetnek egy nagyobb hatalom számára. A területen könnyű haladni, könnyű gyorsan előre törni, nincs igazán akadály, minden irányban vannak fontos pontok. Itt három olyan agglomeráció rendszerrel összekapcsolódott, patkó alakú metropolisz van, ami határvonalat jelenthetne. Az első Nax, ami főként egy ipari központ, rengeteg nyersanyaggal és megfelelő üzemekkel, hogy hadigépeket gyártson le. Nagyon közel van a Pride nyugati határvonalához. Ettől keletebbre van Venea városa, ami kisebb méretű, kereskedelem a fő profilja, de gyakori a városban a káosz és az anarchia a hatalmat gyakran fegyveres csoportok ragadják magukhoz. Az utolsó városrendszer már jóval északabbra és sokkal keletebbre van, valószínűleg a Rocksolidnak már kényelmetlenül távol. Korth vagy Kurthe a nagy öböl környékén, a városok egy része bele is nyúlik a vízfelületbe és arra terjeszkedtek tovább. A hely nem rendelkezik fejlett gazdasággal vagy egyáltalán gazdasággal, a népesség nagy része csak szállásként használja, hogy ne a kietlen, lakatlan pusztákon kelljen élniük, emiatt a hely a bűnűzés melegágya.
Miközben a térképeket nézi át Ingrid igen sok idő eltelik, ekkor kapja a jelentést az egyik őrtől, hogy Ragal nagyúr elnézését kéri a kései időpontért, de hálás lenne ha fogadná őt Lady Ingrid.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

- Igenis, máris indulunk. - válaszol a katona.
Percekkel később érkeznek meg az ajtóhoz, amit hallani is lehet, mivel az épület fából van, nem fémből. Az ajtónál ott vár a törzsfő és mellett az egyik katona. Ingrid eddig még nem látta Tubrokot csak nagyobb távolságból állva, a tárgyalás folyamán végig ült, ezért csak most tűnik fel, hogy milyen magas és nagy, erős termetű, majdnem akkora a prémes kabátjában mint a mellette álló teljes testpáncélos őr. Az ő vonásai is teljesen merevek egészen addig amíg a katona be nem fordul az egyik folyosó sarkán és el nem tűnik.
< - Lady Ingrid. >
Köszön ő is hasonlóképpen, majd belép az ajtón, először egy röpke pillanat alatt végigméri a nőt, nem túl feltűnően, nehogy illetlen legyen, de az öltözik láthatóan egy kicsit meglepi. Ahogy leveti a díszes, meleg kabátját csak egy pillantást vet a térképre, de nem foglalkozik vele, mert Ingrid nem sokkal később ki is kapcsolja a kivetítőt. A nő kellemes hangjára láthatólag tetszik neki, ezért ő is hasonlóképp válaszol.
< - A vacsoránál nagyon érdeklődő voltál. Illetlenség lett volna ha a saját ügyeim elintézése után nem viszonzom ezt. >
Vált át ő is tegezésbe, és hasonlóan kétértelműen beszél, mint a tárgyalás elején. Néhány másodpercre határozottan de nem tolakodóan a nő szemébe néz, hogy lássa, mit is gondol valójában, majd lassan körbenéz a szobában.
< - Hogy tetszik a rezidenciád? És a Rocksolid? >

Az adatok csak úgy özönlenek. Ahogy hallgatom a férfit és olvasom az adatokat, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ez nem egy rutin akció lesz. Az adatok alapján két lehetséges variációt tudnék elképzelni az akcióra, bár mindkettőnek van buktatója.
Egyszer csak bejön egy alacsony zömök férfi és bemutatkozik. én is hasonlóképpen teszik, de nem nyújtok kezet hanem csak biccentek, elvégre plasztik kesztyűben vagyok.
- Üdv Reen. Az én nevem Zack Blue, vagy Timegun, ahogy a tudós kollégája nevezett. A technikai segítségére mindenféleképpen szükség lesz, de még pár információra szükségem lenne a tökéletes akcióhoz.
Mondom miközben a többiek felé fordulok.
-Először is: A célszemély szobájáról kellenének adatok, és arról, hogy előtte járőröznek -e . Másodszor: hogy az őrök, teljes kanyargós útvonalat képeznek -e a célpont szobájáig vagy van köztük holt rész, hol át kéne jutni. És ha van akkor azt ideiglenesen és észrevétlenül ki lehet -e iktatni. Mert ha van ilyen és nincs jogosultságunk kiiktatni, akkor lehet célszerűbb lenne egyszerűen a szellőzőrendszert ellenőrizni, és ha nincs benne sok propeller, akkor esetleg azon keresztül is megközelíthető a célszemély szobája.
Mondom, mert nem vagyok hajlandó belevágni egy olyan akcióba, ami nincs rendesen kidolgozva, elvégre az én bőrömet visszük vásárra.

~Karakter: Zack Blue ; Helyszín: Drox titkos laboratórium~

A Timegun név hallatán Morpus jót mosolyog a körszakálla alatt, és halkan fel is kacag. Vidám, magával elégedett embernek tűnik ezen benyomás alapján, úgy beszél, mintha nem is egy kiemelten fontos merénylet, gyilkosság megtervezésében és kivitelezésében venne részt, hanem csak egy mindennapos esti műszakot látna el. Ez igazából a droxi emberek sajátossága is.
- Hát igen, ezek a mai tudósok. Jelmezt nem akartak magának adni? Mindenféle őrült ötletük van.
Mikor Zack az újabb, részletesebb adatokat kéri a gépeknél ülő szakemberek időt kérnek, már eddig is sokat és gyorsan dolgoztak, de most elölről kell kezdeniük az egészet, hogy bejuthassanak a Vex belső rendszereibe, ráadásul teljesen észrevétlenül. Blue foglalkozott számítógépes programrendszerekkel, amik a robotok működéséhez kellettek korábban, tudja, hogy a virtuális sík sokkal bonyolultabb lehet mint akár egy gondosan megépített precíziós gép, ahol nanométeresek az alkatrészek. A kódok, parancsok, gyakran nem kompatibilisek a különböző területek között, más számítóegységeket, más mechanizmusokat használnak. Ennek ellenére nagyjából az eddig kereséssel töltött idő másfélszerese után minden megvan.
M'rk Sys szobája egy félkör alakú rész, az egyik oldalon végig egy nagyméretű ablakkal, amiről kilátása nyílik a város egyik részére. Nem csak hálószoba található itt egy hatalmas ággyal, de külön pihenő rész, szórakozásra fenntartott rész, bútorzat, nagy üres nappali rész középen, szobrok, különböző díszítőelemek, még bárpult is van és még így is tágas és fényes az egész. A különböző részek mind egy térbe nyílnak, nincsenek leválasztva, olyan mint modern egy nemesi rezidencia, az is. Az épület folyosórendszere nagyjából sakktábla szerű, derékszögekkel, egyenlő távolságokkal, csak annyi a különleges, hogy mindegyik folyosónak és a falaknak is van egy sajátos íve, de az ívek egymáshoz képest nagyjából párhuzamosak és így rajzolják ki négyzetrácsot, mintha egy gömbre lennének vetítve. Holtterek az őrök útvonalában csak egyes sarkoknál, találkozásoknál vannak, ahol nem láthatják egymást. A szellőzőrendszer a plafon mentén fut, egységes 15x15 centiméteres járatokkal, nagy teljesítményű fém ventillátorokkal.

- Azt mondták tudják hol vannak az olajmezők és, hogy rajtuk kívül csak Vex tudhatja még. Ezek szerint nem is olyan kevés az a fosszilis tüzelőanyag-mennyiség a földön, mint hittük volna.
Mondom, mielőtt Elena etenné a telefont én pedig elküldeném a kör sms-t. Tíz perc után meg is érkezik az első válasz: "Mit tehetünk?" és ezt követi mg 3 hasonló.
~ Ha én azt tudnám. Dühítő, hogy nem tudok ilyen rövid idő alatt előállni egy bombabiztos tervvel. Én nem az az ember vagyok akinek mindig van egy B terve, túlságosan is lazán veszem ehhez a dolgokat. Ezt néhány óra alatt nem fogom tudni megváltoztatni.
A gondolataim és önmagam marását Elena megjelenése szakítja félbe, mikor belép egy mosollyal köszöntöm.
A kérdései sajnos jogosak, de nem tudok rájuk egyértelmű választ adni sajna.
- Sajnálom. Annyit amennyit elmondtam a telefonba, hamar témát váltottak mikor észrevették, hogy ilyen tényeket nem egy étteremben kéne kibeszélni. Sajnos még nincs konkrét tervem. De ha ki tudunk jutni, akkor még ma este van rá esély. Van egy tervem, de az sajnos nem bombabiztos. Ezért is vártalak meg vele, mielőtt elküldtem volna a többi tudósnak, így csak még a tervről nem tudnak semmit.
Mondom Elenának.

Lecsatlakozunk a megtisztítóról, majd pedig jómagam tüzet nyitok a járművekre, de hasztalanul, nagyrészt, néhány hitetlent sikerül megtisztítani, s jó páran bemenekülnek a főépületbe, amire így mondhatni ösztönösen, bár inkább tömegmészárlásra hajló taktikai okokból nyitok tüzet ugyan azon nagy kaliberű lövegekkel, mint amikkel a járműveket bombáztam, egésze addig amíg fel nem tűnik egy új fajta veszély a láthatáron, olyan veszély ami számomra is ismeretlen. Egy pár másodpercig érdeklődve figyelem a levegőből a lépegetőket, majd pedig az általam látottakat továbbítom a tőlem már megszokott módon, hogy adatbázisba kerüljenek legalább kép alapján, most pedig ideje újabb felméréseket tenni az alanyok megtisztításával, ezúttal kissé más módon. Közvetlen támadás helyett alacsony íven repülve próbálok meg az egyik páncélos jármű mögé kerülni, melyet már egyszer támadtam, majd pedig azt megragadva veszem az utamat a lépegetők felé, továbbra is alacsony repülésben, s nemes egyszerűséggel megpróbálom úgy ahogy van teljes erőből oldalba vágni a járművel, mintha egy ütővel verném oldalba, s így igyekszem félreállítani az útból. A mennyiben látva a közeledő veszélyt felemelkedni, úgy szimplán magam is magasabbra veszem az ívet, s megpróbálom magammal sodorni egyenesen bele egy másikba. Ezen támadások egyenlőre inkább felmérés jellegűek, hogy szimplán fizikai erővel, lövések és nélkül mekkora károkat tudok okozni, amennyiben az eredmény nem túlzottan rossz, addig már megérte, avagy bármilyen alapvető sérülést képes vagyok okozni sikeresnek veszem s majd jöhetnek a lőfegyverek tesztjei, egyenlőre azonban ezt akarom letudni. Az alárendeltemnek egyenlőre szabad kezet adok, tehet belátása szerint, biztosra veszem, hogy képes lesz valamit alkotni. Akárhogyan is, idő kérdése csupán, s ezen gépek pilótái is a mi tüzünkben fognak megtisztulni, ha szükséges akkor én magam fogom szétfeszíteni a pilótafülkét, hogy hozzájuk férhessünk.