Nemzetközi terminál B

B kóddal elláttott nemzetközi terminál, másik helyen található meg, mint az első, ez lényegében pontosan az ellentétes oldalán van a reptérnek a másikhoz képest.

Amikor Bérmajom félrevon a terv befejezése után egy teljesen más témájú beszélgetésre számítok, nem arra, hogy Smiley-val kapcsolatban akar egyeztetni.
~ Fontosnak érzi a kérdést, ahogy én is, de nála nem tudom eldönteni, hogy egyértelműen attól tart, hogy a mészárlás az akciót lehetősen meg fogja nehezíteni, különösen a meneküléskor vagy egyszerűen tényleg a civilek élete érdekli. Talán több emberség van benne, mint elsőre hittem.
Némi gondolkodás után adok csak választ, már tudtam jóval előre a választ, de nem akarom, hogy elkapkodottnak tűnjön. Muszáj, hogy higgyen nekem, anélkül nem fog működni a terv és az jelen esetben kulcsfontosságú.
- Ha kapcsolatba tudok vele lépni, akkor le tudom állítani, hallgatnia kell rám, igen és meg is teszem. De ha ez az akció vagy az életem közvetlen kockáztatásával járna... nem fogok semmit tenni. Ez úgy gondolom egyértelmű.
Próbálok egyenes választ adni a kérdésre, hogy később ne legyen probléma ebből.

Miután mindenki megszerzi a megfelelő felszerelést két teljesen átlagos személygépjárművel közelítjük meg a helyszínt. Út közben aktiválom a kommunikációs készüléket és a többi ügynökkel egyeztetve beállítom a megfelelő csatornára. A táskámban lévő bombát és elektromos szerkezet, valamint a jelzavarót is ellenőrzöm kétszer, a fegyvert már korábban előkészítettem, arra most nem fordítok olyan sok időt. A reptérhez közeledve figyelem az épületek és az utak elhelyezkedését, próbálom feltérképezni azokat az utakat, amelyeket majd később távozásra is használhatunk, annak ellenére, hogy nagy valószínűséggel nem én leszek a sofőr, bár a saját képességeimben jobban bízok. Mikor ezzel is megvagyok és már elég közel érünk a csapat többi tagja felé fordulok.
- Akkor a megbeszélt terv alapján, mindenki elfoglalja a megfelelő pontokat, majd a lehető legtovább, egészen a jelig, az elektromos hálózat összeomlásáig és a robbantásig, valamint a jelzavarásig rejtve marad. Ezután következhet az elterelés, majd a megfelelő idő elteltével a távozás. Fellépő komplikáció esetén a villogókkal jelezünk egymásnak. A kiszállás után én még a járműben maradok, majd csak arrébb szállok ki és megyek terminálhoz, hogy semmiképp se legyek összeköthető másokkal, mivel nálam van a bomba.
Az utolsó mondatot már úgy mondom, hogy a sofőr is hallja. Különös, a Nexus világában soha nem gondoltam volna, hogy az életem során még terroristának kell lennem, de arra is rá kellett jönnöm, hogy ezt jobban élvezem, mint a gyakorlat nélküli tiszta elméleti tervezést. Ugyanakkor annak is megvan a szépsége, a hatalom. Ha mindenki megértette a tervet, akkor én az alapján járok el és csak pár perccel később, a megfelelő távolságot tartva indulok el a B terminál főbejárata felé. Egyelőre megbízok az álcámban és próbálok nem feltűnő lenni.

4 hónapnyi kemény edzést követően (mely megerőltette a szellemi és fizikai erőmet is egyaránt) végre már teljes jogú S.H.I.L.D.-es lettem. Nem elég azonban, hogy erőnlétem is jobb lett, de két újabb fegyverrel is gazdagodtam. 2 katanaval. Hát igaz ami igaz, nagyon tetszett ez a kis "ajándék". Most hogy jobban meggondolom az új életemet annak a 2 őrültnek köszönhetem, amit természetesen meg is hálálom számukra... egy két nyílvesszővel, vagy a pengémmel. Első feladatomnak egy chip védelmét bízták, 12 másikkal egyetemben. Az épület emeletére osztottak el pár társammal. Mivel jobb dolgom nincs járőrözni kezdek. Íjam, nyilaim, botom, kardjaim nálam vannak. Bár elismerem lassan már nem kéne magamnál hordani mindent. Íjam a kezemben, egyik kardom bottal x-et formált hátamon. A másik kardom az övemen, tegezem pedig a kard és a bot alatt. Remélem lesz valami izgalom mostanában, mert szét fogom unni magamat... fejvadász voltam könyörgöm, nem szeretem az őrző védő feladatokat.

A felszereléssel minden rendben van, még a bázison is átnéztem egyszer, de most a legfőbb szempont az alaposság. Nem engedhetem, hogy valamilyen kis hiba az egész tervet romba döntse. A bejutás minden gond nélkül történik, a többiek nem jeleznek fennakadást, aminek jelen helyzetben kifejezetten örülök. Ha akár csak az egyikük gyanússá válik a SHIELD ügynökök számára, az hatással lehet a csapat többi tagjára, nem csak konkrét értelemben, ilyen helyzetben az is elég, hogy kizökkentse a nem megfelelő hidegvérrel rendelkező személyt, de ettől most nem tartok. A megfelelő ponton kiszállok a járműből.
- Elindultam. -közlöm röviden a kommunikátoron keresztül, még az épület felé sétálva. Teljesen nyugodtan lépek be, nem is feltételezem magamról, hogy gyanús lehetek, ezért nem teszek egy olyan mozdulatot sem, ami arra utalhatna, hogy különösebben vigyázok. Egyedül az útvonalam tervezem úgy, hogy a lehető legtávolabb kerüljek mindenkitől, aki esetleg túl közel érne hozzám és feltűnhetne valami rajtam. A főbejáraton való belépés után a délnyugati följárónál megyek fel. Véletlenszerű időközönként jobban szétnézek a tömegben, hogy látok-e bármi gyanúsat, SHIELD-re utaló jelet. Amint az emeleten vagyok keleti irányba haladok tovább, ez az út egyenesen a megfelelő váróba vezet és két mosdó is útba esik. Az elsőbe próbálok akkor bemenni, amikor viszonylag kicsi körülötte a mozgás. Bent az egyik fülkéhez megyek, eközben szememmel keresek egy konnektort vagy más olyan részt, ahol a szerkezetet az elektromos hálózatra tudom csatlakoztatni, lehetőleg nem túl feltűnően. A fülkében előveszem a táskából a szerkezetet, előkészítem, majd ha már találtam megfelelő pontot, akkor megvárom, amíg a kiürül a hely és a lehető leggyorsabban telepítem a gépet, majd beállítom az időzítőt. Egy nyomtatott, kérem ne húzzák ki, felirattal és a fém külső borítással remélem nem tűnik fel senkinek mielőtt késő lenne.
Nem tudom, hogy mennyi időt fog ez a műveletsor igénybe venni az óvatosság és a várakozás miatt, de amint elindítom az időzítőt magamban számolom visszafelé a másodperceket. Miután végzek kimegyek ismét a folyosóra és haladok tovább a váró felé, a második mellékhelyiségbe sietősebb léptekkel megyek be, mintha ismét dolgom lenne, magamra zárom az ajtót, majd a táskámból a bombát veszem elő. Attól függően, hogy milyenek a lehetőségeim viszonylag biztonságos, nem feltűnő helyen rakom le a csomagot, amiben a bomba van, ugyanúgy ügyelve, hogy senki ne lásson meg. Lehet akár a szellőző rendszer egyik része, vagy a WC kagyló mögötti, melletti rész, ahol nem látszik. Az időzítőt úgy állítom be, hogy pár másodperces eltéréstől függetlenül szinkronban legyen a zárlatot okozó készülékkel. Egyelőre nem számítok különösebb komplikációkra, csak próbálok elég óvatos és gyors lenni. Ha sikerül ezeket végrehajtani, a váróba megyek és szememmel Bérmajmot vagy a másik ügynököt keresem, attól függően mennyi idő telt el.
- Minden a helyén, elvileg öt perc.

Olybá tűnt amúgy, hogy nem volt szerencsém annyira-e világgal. Fegyveremet elkobozták, miszerint ez egy civilruhás akció... a fegyvertartásom már megvolt, így kicsit megsértődtem, mikor elvették a drágáimat, de nem akartak panaszkodni, mert úgyis én járnék rosszul. Egyszer azonban egy kis zsebtolvajlásra lettem figyelmes. Elhúztam a számat. Legszívesebben szólnék, hogy kapják el a tolvajt, vagy magam próbálnám meg elkapni. Azonban nem felejthettem el, hogy már a S.H.I.L.D.-hez tartozok, így felelősséggel tartozok, és a mai nap igen fontos. Lehet, hogy a segítségemmel elkapnánk a tolvajt, de ez a mostani feladatunkat veszélyeztethetné, mert ha nem is olyan hatalmasat, de okozna egy kis zavargást. Komoran nézek a férfi után. A headseten keresztül meg jelentek a biztonsági őröknek, de úgy csinálok, mintha csak telefonálnék. Nem hagyhattam el a járőrözési helyemet, de ez nem vonatkozott az őrökre.
- Figyelem egy dél-koreai férfi lopást hajtott végre a B terminál emeltjén egy nő táskájából. Kérem igyekezzenek, mert nem hagyhatom el a helyemet. - suttogom.
Különös ismertetőjegyeket is mondok, ha van a fickónak, illetve hogy merre indult. Ezzel már én le is tudta ma dolgokat. Tőlem ennyi tellett, többet nem fogok tenni. Kissé zavart, hogy ennyire a feladatom teljesítésére koncentrálok, és nem segítek egy emberen, de abban bízok, hogy az őrök elkapják majd.

Mind a két bombát a speciálisat és az explozívat is gond nélkül helyezem el és élesítem. Nincsenek sokan a mosdókban és kellő figyelmet fordítok az álcázásra, ahogy figyelem a környezetet, látom, hogy nem leszek gyanús és igen nagy eséllyel nem láttak meg. A váróba érve hallom a megerősítő üzeneteket, a Hydra ügynökök a helyükön vannak és a jelek alapján még Smiley is kivár, remek. Bérmajmot keresem meg a szemmel, még az utolsó másodpercekben. Robban a  bomba, terv szerint és mielőtt beindulhatnának a riasztók az elektromos rendszer is leáll, hiba ugyan de ez mosolyt csal az arcomra. Nem akarok túl gyanús lenne, ezért a robbanás után rögtön az egyik fülemhez kapok és egy oszlopszerű részhez támolygok.
~ Itt van az a nő is, aki eredetileg a merényletben is részt vett volna, mielőtt a japán lelőtte. Lehet már tudta, hogy beépített ember, vagy csak megérezte. Ezek szerint a SHIELD-nek valóban nagyon jó kapcsolatai vannak. Néha egyszerű szavak és ígéretek többet érnek, mint akár több millió dollár. Ilyen világban élünk, a pénzen minden kapható, de csak akkor ha van akitől megvegyük, mind a kettő kell hozzá, nem elég csak az egyik. Ha viszont engem vagy Smileyt, és nagyobb eséllyel őt azonosítja, miközben az elterelőtámadást hajtja végre, akkor rögtön tudni fogják, hogy kik lopták el a chipet. Erre ügyelnem kell.
A jelzavarót aktiválom a táskámba nyúlva, majd visszacsúsztatom a védőtokjába. Már így sem működik semmilyen hálózathoz kötött elektromos készülék vagy mobil kommunikációs eszköz, de itt az akció helyén muszáj biztosítania teljes lefedettséget. Szememmel próbálom megtalálni a nőt, figyelek a mozgására, nyilván máshogy fog viselkedni és mozogni mint a civilek, megfontolt lesz, de legalábbis nem pánikol, és vagy nagyon gyors vagy kifejezetten lassan fog mozogni. Ha megtalálom akkor ha kell követem és közben Bérmajom után is nézek, egy-két alkalommal, hogy van-e valamilyen tényező, ami nehezíthetné a dolgát. Mindeközben előkészítem a pisztolyom is, nem túl feltűnően, a zakóm alatt kibiztosítom és visszacsúsztatom. Ezt a lehető legnagyobb zűrzavarban teszem, hogy egy civil ruhás is csak nagyon nehezen vehesse észre. Innentől már csak perceken múlik az akció sikere.

A rendőrök megtették a dolgaikat. A tolvajt elkapták a tárcát visszaszolgáltatták a tulajdonosának. Sajnálatos módon az ezt következő percek igencsak megnyúltak, ráadásul oly unalommal történt, hogy már azt hittem sohasem lesz vége a napnak. Egy robbanás, és áramszünet.
- Haló! Hol történt a robbanás? Ayani vételvége. Hahó. Hé emberek mi van már? - mondom a vevőbe, ám semmi válasz - A rohadt életbe...
Igen ingerülté vállt a hangulatom. És rossz érzésem támadt. Futni kezdek, ám nem a kijárat felé... végül is a kijárat felé, de nem teljesen. A felvezető lépcsőig megyek, és ott fedezékbe vonulok. Mindenki gyanús, aki felfelé tart, és így ha valaki így tenne megvizsgálom, hogy mennyire gyanús.

A kulcsszereplőt már elvesztem szem elől a nagy tömegben, ez nem is meglepő a kis mérete és az embertömeg nagysága miatt. Egyelőre ez nem okoz problémát, minden a terv szerint halad, a SHIELD erői megfelelően reagálnak, pontosabban nem reagálnak a helyzetre, de az idő fogy. Ha siekrül kapcoslatot létesíteniük valahogy a központtal, akkor az esélyeink nagy mértékben lecsökkennek. Nem figyel rám senki, ezért az oszlop mellől elhúzódva indulok tovább, ezúttal én is a csomagmegőrző felé.
~ A tömeg visszaáramlik az emeletre, mivel Smiley most kezdte meg a mészárlást és egyszerűen nem tudnak visszajutni. Ez lehet előnyös, mert nem ürül ki olyan gyorsan a terminál és tovább maradunk álcázva, másrészről megnehezíti a mozgást és megkönnyíti a civilruhások munkáját. Ezzel előre kellett volna számolni. Majd a legközelebbi akció tervezése során. Milyen bizarr, a tegnap patriótája a ma terroristája, ugyanolyan feladatok, csak az előző oldal ellen és sokkal kisebben.
Próbálok nem túl feltűnően közel jutni a széfhez, anélkül, hogy a csomagmegőrző területére lépnék. Időközben figyelem a nő mozgását, illetve, hogy elmozdul-e a fedezékéből, ha most felfedem magam, azzal csak hátráltatom az akciót, üzenni egyelőre nem tudok, ezért saját belátásomra bízom a helyzetet. Messzebbről figyelem, hogy Bérmajom mit tesz, ha erre nincs lehetőség akkor, csak a hangokra támaszkodok, ha kell fedezetet nyújtok neki az egyik kézifegyverrel. Ha nincs szükség a beavatkozásomra, továbbra is a civil ruhás ügynököket keresem a tömegben. Óvatos vagyok, megőrzöm az álcám amíg csak tudom, de ha szükséges közbeavatkozom.

Kellően lassan, ezáltal gyanútlanul haladok az áramló tömegben. A csomagmegőrzőhöz közel hallom, hogy Bérmajom többször is lő, de válaszlövés nem érkezik. Valamint az épület többi részén is nagyjából egy időpontban, az időbeosztás szerint akcióba lépnek a Hydra ügynökök. Én egyelőre még nem teszek semmit, én vagyok jelenleg a biztosíték, nekem kell fedeznem, és végzetes lehetne, hogy bárkinek fedeznie kellene engem.
~ Professzionális gyilkos, mindegyik főre elég volt egy maximum két lövés és még esélyük sem volt reagálni. Az ügynökök is összehangoltan működnek, minden a terv szerint halad. Már csak az időzítésre kell figyelni és természetesen az árulóra.
Továbbra is figyelem a másik világból jött nőt, és várom, hogy olyan helyzetbe kerüljön, hogy tiszta rálátásom legyen rá és ha kell tiszta cél legyen számomra, miközben én alig mozdulok el a csomagmegőrző közeléből. Telik az idő és már nem hallom Smiley folyamatos lövéseit, ez rossz jel, az órámat nézem meg, közben megjátszom, hogy nagyon remeg a kezem. Fogy az idő, és eddig még a precíziós robbantás se következett be. Értékesek ezek a másodpercek, a menekülés szempontjából, egyet se akarok elveszteni. Még türelmes vagyok és figyelem a környezetet, hogy hol vannak további SHIELD ügynökök, merre mozog az az egy, aki képes lehet minket azonosítani és, hogy Bérmajomnak van-e szüksége rá, hogy fedezzem.  Nem fedem fel magam még, csak ha majd sok időt vesztünk, most csak hátrány lenne. Az egyik pisztolyom a belső zsebembe a tömeg zajába megpróbálom észrevétlenül élesíteni, kibiztosítani. hogyha kell akkor gyorsan tudjam használni.

Az események gyorsan zajlanak. A fickót falnak repítik, majd fegyvert fognak rá. Megnyugodtam, ám ekkor történik az, hogy a fickó mozdulni próbál. Már tudtam hogy baj van. Ahogy csak lábam bírja, és az emberek engedik lefele futok, és menet közben előkapom az éles lőszert, meg a sokkolót. Ha leértem a támadó felé fordítom a fegyvert, és a vakfoltjába próbálva maradni koncentrálok, és hajam és szemem aranyló világítását követően 2 golyót próbálok megindítani felé. 2 Aranysugárral felerősített lövedék halad felé, egyikkel  a fejét, másikkal a mellkasát célzom. Gyűlöltem a lőfegyvert. Mivel nincs hegye, így csak súrlódik, és úgy próbálja a képességemmel átfúrni az áldozatot, míg a hegy megpróbálja átvágni magát. Ha mindkét támadásom mellé ment a sokkolóval célzok felé, és ha túszt vagy egyik társamat sikerült maga elé húznia egy fedetlen helyre próbálok célozni. Mindenesetre mozgásban próbálok maradni, hisz így nehezebb célpontot nyújtok neki.