Nemzetközi váró

Hatalmas váró, ahol még bevásárló központok és étkezdék is találhatók.

John kissé kótyagos állapotban, de még épp idejében érkezett meg taxival a repülőtérre. Még maradt is egy kis ideje nyolc óra előtt. Valahogy kimondottan rosszul érzi magát. Vagy inkább másképpen, mint eddig. Jó, megrázta az áram, ez nem mindennapi dolog, de a zsibbadásnak amit tenyereiben érez már rég elkellet volna múlnia. Furcsállja az érzést és azon gondolkozik, hogy talán el kellene mennie az orvoshoz. Nem mintha máskor nem érte volna munkahelyi baleset, és még se ment orvoshoz, de ez a mai valahogy tartósabb, súlyosabb, mint a korábbiak. Előbb azonban fogadni kell Gwen és elvinni a suliba.
Hát vár. A kijelzőkön már ott szerepel járata az érkező gépek között. Nemsokára az ablaküvegen keresztül már látja is a leszálló gépet. Megkeresi az érkezési kaput és várja a lányt. Táblát nem hozott magával. John nem nézz ki másképpen, unokahúga biztosan felfogja tudni ismerni.

John ott áll és vár. Szemüvegén keresztül szemléli a kapun kijövő embereket, gyerekeket. De egyikőjük sem egy nyolc éves leányzó. Pedig érzi a mutáns jelenlétet a közelben.
Egy kislányos hang a nevét kiáltja. John meglepetten kapja fel fejét és keresi a hang forrását. Egy rózsaszín pulóveres kamaszlány szalad oda hozzá és veti magát a karjai közé. Ösztönösen elkapja.
- Gwen? - kérdi tanácstalanul. Ahogy a lány szorítja, bőre bizseregni kezd és John furán érzi magát.
Miután kibontakozik a lány karjaiból, akiről még mindig nehezen tudja elhinni, hogy unokahúga, jól megnézi magának.
- Egyáltalán nem úgy nézel ki, mint egy nyolc éves. - vezeti végig tekintetét a lányon, különösen az arcát nézi meg jól.
- De a vonásaid tiszta Neela. - állapítja meg és kezd el hinni a kamasz szavainak.

John nehezen tudja elhinni vagy inkább elfogadni azt, hogy a kicsi Gwen koránt sem annyira kicsi. De felfogja, hogy ez a mutációja. Így hamar túl kell lépnie kezdeti meglepettségén, nehogy a kislány úgy érezze: ő is megveti. Pedig ő is mutáns, nagyon is át tudja érezni a helyzetét. Húga biztos ezért is bízta rá. Nem meg mert Lucyt nem találta sehol.
Hidegvérrel állja a puszikat, és hallgatja lelkes beszámolóját. A lány ahogy fogja a kezét, az továbbra is bizsereg. Nem érti az okát.
És elcsattan a legrosszabb kérdés! A kamasz kor biztos kezdetét jelezvén.
- Te egyáltalán nem vagy csúnya! - tiltakozik John unokahúga tévképzete ellen.
- Ne is így gondolj magadra. Hanem úgy, mint aki különleges képességet kapott! Csak meg kell tanulnod használni. A suliba, ahova megyünk, ott megfognak erre tanítani. Induljunk is szépen! - húzza magával a kislány, miután felkapta csomagjait.
Kint a reptér előtt leint egy taxit és már száguldanak is.
//Folytatás: Kúria//

Gabriel kiszáll a taxiból és kinyitja az ajtót Serena előtt.
- Hölgyem.
Mondja mosolyogva és kisegíti őt. Kiveszi a csomagokat majd átnyújtja a pénzt a sofőrnek.
- Köszönjük.
A kocsi elhajt és Gabe ajtót nyit Serena előtt.
- Szóval Max hazaért és én pont a taxiba vittem a táskát. Elküldtem Bestiához ilyenkor úgyis a főnök, ugye?
Kérdezi kínosan Morsus, még rutintalan a rangsorban.
- Kicsit félek, hogy rábíztuk a duóra a gyerekeket, de végül is nagy baj nem lehet. Az egyik tud ütni a másik meg okos.
Viccel Morsus és megnézi a jegyeket.
- A négyeshez megyünk.

//Előzmény: Morsus háló//

Este még gyorsan bepakoltam, majd reggel indulás előtt Sweety-re bíztam Namort és Puppy-t, hogy ő vigyázzon rájuk, Gloria-val úgyis szinte mindig együtt vannak, így fel sem fog tűnni nekik, hogy egy-két napra nem leszek otthon velük. aztán indultunk, régen nem volt ilyen, hogy valakiért személyesen mentem volna el, hogy jöjjön az iskolába. Főleg nem egy tanárért, pedig elég régóta voltam már itt. mosolyogva néztem fel Gabe-re, ahogyan kinyitotta az ajtót a taxiban, elfogadtam a kezét, hogy segítsen.
- Köszönöm uram – feleltem kedvesen.
Felkaptam a csomagomat és elindultam Gabe társaságában a bejárat felé. Hálásan pillantottam rá, amikor kinyitotta az ajtót a szavaira pedig nem igen tudtam mit felelni.
- Azt hiszem – nevettem fel, majd elkomorodtam. – Miután Tyler-t börtönbe zárták nem lett új helyettes helyettese kinevezve. De szerintem Hank tökéletes erre a feladatra.
Max-től én is tartottam egy picit, nem tudtam, hogy milyen lehet ezen a téren.
- Hank korábban is végzett már efféle dolgot, abban a másik életben. Így van benne rutinja, de Max, nem tudom. Ami engem megnyugtat az az, hogy Veszély mindkettejükre vigyáz. Igaz Mr. Wright az iskolában maradt, így lehet, hogy nem lesz egy nyugodt percük sem.
Mikor kiderült, hogy hova megyünk körbenéztem és ha megvolt, hogy merre kell mennünk elindultam arrafelé.
- Amikor elolvastad Ms. Frost aktáját mire jutottál? – kérdeztem. – Érdeke a véleményed, hogy ne csak annyiban hagyjuk, hogy mert adsz a véleményemre.

Gabe elmosolyodik.
- Kutyaharapást szőrivel. Így tanulnak szegények. Jonah a legjobb edzés egy tanárnak, ha utána még hiszel a diákokban vagy megőrültél vagy tanárnak születtél.
Mondja vigyorogva. Közben bemutatja a jegyeket.
- I-igen elolvastam. A nő tényleg csodálatos olyan, mint egy álom, mutáns, telepata, erős, határozott, remek iskolákban tanult, még jobbakban oktatott. Túl jó.
Gondolkodik rajta Gabriel.
- Tudod, érdekelne mi lesz a rossz hír.

Mosolyogva bólintottam.
- Valóban az, és tudom, de nem szép dolog, de már várom, amikor leteszi az érettségit és nem terrorizálja többé a tanári kart.
Mikor megérkeztünk a négyes kapuhoz a kézipoggyászomat letettem a futószalagra, hogy átvilágítsák és én is átmentem a fémdetektor alatt, a másik oldalon vártam meg Gabe-t és utána kénytelen voltam felnevetni arra, hogy miként reagált a kérdésemre. Nem nagyon hittem, hogy azok alapján, amit odaadtam így méltatná, úgy gondoltam, hogy több is van a háttérben, amit én kihagytam abból az aktából.
- Ezek szerint láttál teljes alakos képet is a hölgyről – mondtam. – Pedig direkt nem tettem bele ilyet.
Rossz hír? Nem igen tudtam, hogy mi lehetne egyvalamit leszámítva.
- Nemet mond és kidob minket Bostonból – gondolkodtam el. – Esetleg nem hajlandó több ruhát felvenni a tanításhoz, bár a fiú diákjaink ennek minden bizonnyal örülnének, a tanári kar egy része is lehetséges, szóval ez relatív.
Körbenéztem, hogy innen merre is kellene mennünk tovább, ha megvan elindulok arra, majd visszanézek Gabe-re.
- Vagy te mire gondoltál konkrétan? – érdeklődtem.

//Folytatás: 1. leszállópálya//