Re: Üresség (Börtöndimenzió)

by **Night** Hétf. 24 Márc. 2014, 18:37

Örző és Vera

Örző könyve berobbant a sok lángtól. A robbanás mindenkit távol szórt egymástól.
~ A franc egye meg. Oké hogy mágikus tűz, de ez azért túlzás.
~ Hűha, ez volt aztán a nagy durranás.
A két lány láthatta, hogy a csapataik teljesen szétszóródtak. A két ellenfél pedig Apokalipszist és az egyik lovasát ütötték. A két lány közelebb indult a saját csapat társaihoz, de egyelőre csak figyeltek mindketten, főleg, mert ágy tűnt Apokalipszis ura a helyzetnek a másik ellenfelet pedig Vera csapattársai próbálták meg elintézni.
~ Úgy tűnik azok a pondrók kiagyaltak valamit, talán még jól is jöhet nekünk, hogy itt maradtak és nem csak az útban lesznek.
~ Ezek meg mit csinálnak?

by **Thorhalla** Csüt. 08 Május 2014, 19:28

2076. május vége – Üresség (börtöndimenzió)
Résztvevők: Végrehajtó, Goblin, Őrző, Apokalipszis (Nagy Evolucionista), Nathaniel Orrin, Laura Orrin, Daniel Hamilton, David Ethan, Freyr Johnson, Vera Sylen, Jason Plunder és Rachel Wilcox

A harc tovább folytatódott, Daniel, Nathaniel és Laura nem vettek részt a küzdelemben, Vera és Őrző pedig hátrébb maradtak és nem tettek semmit sem. Apokalipszis szavai, ahogyan várta nem igen hatották meg a húgát, Tyranis továbbra is csak szótlanul és érzéketlenül figyelte őt. Semerre sem mozdult, amikor a férfi vízzé vált és próbált megszilárdulni a fejénél. A nő csak megérintette, Apokalipszis pedig valahogyan igencsak furcsán kezdte érezni magát, mintha a teste, a sejtjei nem akartak volna engedelmeskedni neki. A tüskék, amiket Tyranis ellen akart fordítani a saját testébe kifordulva álltak bele és önön magának okozott igencsak erős fájdalmat. A főnix bármit képes uralni, életet, halált, anyagot, teremthet és pusztíthat, manipulálhat. Amikor energiává kezdett válni, hála a szervezete jelenlegi felépítésének könnyedén tudta tenni, az energia kezdett elnyelődni, egyenesen Tyranis-ba.
A másik harcba többen szálltak már be, eredetileg Aian és Goblin harcoltak, Freyr-nek nem kellett volna Jason sem, de a segítségével sokkalta könnyebben, gyorsabban tudott haladni. Úgy tűnt, hogy a hő nem igen zavarta Aian-t. Sárga színű energia derengett fel Aian körül és megragadta Goblin nyakát, amíg a férfi a karját szorította. Ekkor érkezett meg Freyr és Jason is oda, a halálisten aurája azonnal hatni kezdett, hogy gyengítse a másikat, azonban ekkor egy nem várt esemény történt. Mindenki láthatta, hogy a főnix erő távozott a férfiból, egyenesen bele Tyranis-ba, a bandázsok is lerepültek a férfiról, azok is a nő kezeire szálltak. Az aranyló aura ekkor szűnt meg és változott vörösbe, kitüremkedések jelentek meg rajta, majd egy robbanás történt, az erő mindenkit szétszórt a semmiben legalább harminc-negyven méterre. Mikor a társaság felnézett egy hatalmas csápos valami lény, ami leginkább a Cthulhu mítoszból lépett elő volt Aian helyén.
Üresség (Börtöndimenzió) - Page 2 11b7o12

Üresség (Börtöndimenzió) - Page 2 11b7o12

//Elnézést a várakoztatásért, csak reméltem, hogy mindenki ír, de úgy látszik, hogy megint elfelejtődött, és akkor csak eddig vártam.//

by **Godlaw / Tao** Pént. 30 Május 2014, 11:18

Hiába az átalakulás, Tyranis a Főnix erővel felruházva túlságosan erős, ráadásul Aianból most már elszállt az erő, és a teljes entitás a húgomban van. Ha ez nem lenne elég, a karperecek is rajta vannak, így az ereje minden eddigi határt felülmúlhat. Csak találgatni tudok, hogy mi történne, ha Tyranis ezzel a hatalommal kiszabadulna az Ürességből, de véleményem szerint elpusztíthatná a teljes általunk ismert világot. Nem egyszerűen hatalmas, hanem szinte mindenható lett.
Ahogy elkezdem az átalakulást energiaformába, elgondolkodom azon, hogy ha ennyire erős, és ilyen szövetségesei is voltak itt, hogyan nem jött rá arra, amire én nagyjából tíz év alatt? Ahelyett, hogy megoldotta volna a saját kijutását innen, inkább azon gondolkodott, hogyan hozhat ide minket… Különös tervezés, de az tény, hogy itt biztos, hogy egyszer s mindenkorra itt befejezhetjük a harcunkat. Megfordul a fejemben, hogy újra megteremtem a masinát, ami képes volt annak idején kivinni engem, de Tyranis egyetlen gondolattal megsemmisíti azt, vagy egy másikkal megint visszahoz ide. Akárhogy is, ez a harc lesz a végső egyikünknek.
Érzem, hogy megpróbál elnyelni engem energiaformában, azonban itt van a Voldi szíve, amiből már sok évvel ezelőtt is rengeteg energiát tudtam felvenni, most pedig képességeim tökéletesítésével akár képes lehetek a Voldi szívével eggyé válni. Elvégre Celestial technológiáról van szó, és a szervezetem már ki volt téve ilyennek, a képességem pedig lehetővé teszi, hogy az energiát, amit tárol a Szív, hasznosítsam. Megpróbálom tehát a Voldi szívének minden energiáját magamba szívni, de nem csak az energiát, hanem magát az egész szívet is, a Celestial ereklyét, amely talán nem csak tárolja ezt a gigászi mértékű energiát, hanem termeli is valami ismeretlen módon. Akárhogy is, gyorsabbnak kell lennem, mint ahogy Tyranis elnyeli az erőmet, különben egyszer s mindenkorra végem…

by **Sarah** Pént. 20 Jún. 2014, 04:55

David:
Egy ideig nem teszek semmit, szemlélem az eseményeket kicsit azon filozofálva, hogy van-e értelme bármit is tenni, valószínűleg van, csak az én kereteimen belül nem tudom, hogy mennyi, mindenesetre is figyelek, egészen addig a pontig amíg egy robbanás el nem lök messzebbre a történésektől. Érdeklődve fordítom a figyelmem a forrás irányába és pillantom meg a csápos lényt ami olyan mint valamiféle nagyon bizarr polip szörny egy mítoszból, vagy valami nagyon régi japán beteg pornóból. Egy pár másodpercig felvont szemöldökkel figyelem, majd pedig a szivart kicsit megpergetve a számban szólalok meg.
- Rusnya egy dög. - Teljes mértékben magamhoz beszélek, ez pedig egyszerű megállapítás. Innen távolról valószínűleg rendben vagyok, szóval a kezemen lévő fegyvert géppuskává alakítva fordítom felé és nyitok tüzet, a szemeire és a szájára célozva felváltottan, minden lövést szinte külön szervre leadva aztán majd meglátjuk, hogy ez mennyire működik, remélhetőleg elég erősek a lövedékek és nem csak megcsiklandozzák, különben tehetetlennek bizonyulok a helyzetben, leszámítva hogy van nálam azt hiszem két gránát, megpróbálhatom azt bedobálni a szájába de egyenlőre ahhoz túl messze van, hogy csak így megoldható legyen, mielőtt a gránát elérné valószínűleg felrobbanna út közben és mások sebesülnének meg, szóval egyenlőre hanyagolható. Ha támadás érne az elől próbálok elmozdulni amennyire tőlem telik ebben a környezetben.

Végrehajtó:
Apokalipszis és a nővére harcát figyelem, azon gondolkodva, hogy lenne-e értelme bármit is tenni az ügy érdekében, de ez esetben most kétlem, ez egy olyan dolog amit kettejüknek kell letudni most véglegesen. Ha Apokalipszis nyer, minden marad a régiben, ha a nővére, nem látom lehetetlennek, hogy valamilyen módon átveszi az egész hatalmát, ebben az esetben pedig végünk, a birodalom valószínűleg teljesen rám maradna, de én sem élnék addig, hogy ezt bármilyen formában megtapasztaljam, nem mintha vágynék erre a hatalomra, számomra egyetlen dolog számít. A semmiből egy erős robbanás sodor távolabb és tereli el a figyelmem ama kettő harcáról, egyenesen át a csápos szörnyetegre. Érdeklődve de hidegen tekintek végig rajta amíg mérlegelem, hogy mi lenne a legjobb lépés. Valószínűleg távolról tüzet nyitni rá, bár logikusabbnak és biztonságosabbnak tűnik, valószínűleg komolyabb problémák adódnának belőle. A koncentrációmat az erőmre és az ellenállásomra fókuszálom, majd pedig egy erősebb lökéssel kísérlem meg magam kilőni az irányába, egy igencsak erős ütéssel érkezve majd pedig folyamatosan ütlegelve olyan erővel szinte csak egy pontban amilyen kitelik tőlem.

by **Reptile** Pént. 20 Jún. 2014, 05:14

Nate:
Nem veszünk részt a küzdelemben, ahogyan ennek lennie kell, egyikünknek sincs meg a megfelelő ereje ahhoz, hogy bármit tegyünk ebben a helyzetben. Én kifejezetten nem vagyok harcos, így lépni a részemről logikátlan, öngyilkos lépés lenne, jelenleg pedig nincs meg a megfelelő felszerelés, nem erre voltam felkészülve, az álcázót pedig...
~ Hmm... ~ Érdeklődve fordítom a tekintetem az apró szerkezetre és veszem le az oldalamról, nem sokkal azelőtt, hogy egy robbanás elsodorna, de kitartóan kapaszkodok a szerkezetbe miközben feleségem belém karol, valószínűleg hogy ne sodródjon távolabb. Miután megálltunk a súlytalanság miatt még forgok a levegőben, de legalább már nem sodródom, érdekes, a gravitáció nélküli térben a végtelenségig kéne haladnom befolyásolhatatlanul, de itt a fizika egy kicsit másként működik. Mindenesetre is nem zavartatom magam, hogy forgok, a szerkezetet veszem jobban szemügyre, majd pedig könnyeden kezdem el szétszedni. Érdeklődve nézem át az energia köröket melyeket korábban összeraktam, kis szerkezet hatalmas és tartós energiaellátással, könnyedén lehetne fegyvert formálni belőle, ha itt helyben átalakítanám az áramköröket, hogy konkrétan sugározza viszonylag fókuszáltan az energiát egy ponton, a burkolatnak nem számít hogy hol, csupán annyi a probléma, hogy nincs mechanizmus amellyel kontrollálni lehetne, így egy alternatív megoldás kell. Az energiafolyam megfelelő átalakításával megkísérlek itt helyben egy időzített bombát kreálni az álcázóból, csupán az áramlás erősségét kell hozzá szabályozni, az pedig egyszerű feladat, minél lassabb, annál több időnk van mielőtt egy ponton az ellentétes energiák miatt túltöltődne a rendszer. Kialakítható lenne talán egy szerkezet mely bármiféle energiát elnyel, azonban az jelenleg túl sok időt emésztene fel és nem biztos, hogy minden alkatrész megvan hozzá, bár a saját találmányaimat általában univerzálisan és átalakíthatóan alkotom meg. Jelenleg minden figyelmem az emészti fel, hogy egy nagyjából másfél perces időzítéssel rendelkező bombát hozzak létre mely igencsak hatalmasat szólhat. Benne van a kockázat hogy mellé nyúlok és felrobbantom magunkat, de a kockázat a tudomány része, én pedig mindig is mertem kockáztatni, az ilyen apróságok teszik még érdekesebbé.

Laura:
Elhúzott szájjal figyelem a kibontakozó harcokat, nem tudom, hogy részt tudnék-e venni benne, a királyom biztosan nem, ő nem harcos, ért valamennyit hozzá de nem, az erő kategóriákat elnézve pedig valószínűleg én sem mennék sokra, így egyenlőre nyugodtan maradok meg mellette amíg egy robbanásból eredő lökéshullám el nem sodor, ez az a momentum amikor belekapaszkodom, kivételes és ritka eset. Amint megálltunk elengedem és figyelem felváltva, hogy mit csinál és hogy a távolban mi zajlik éppen, őt ismerve pedig akármivel is foglalkozik valószínűleg teljesen arra figyel, így ha szükséges megpróbálom elhúzni egy támadás elől, vagy ellökni, azt sem látom kizártnak, hogy ha így történne akkor talán észre sem venné amíg nem végez.

by **Night** Kedd 23 Szept. 2014, 13:52

Vera és Örző:
A harcok kezdenek elfajulni, a két nő mikor már úgy döntene, hogy mindketten beszállnának az egyik csatába, akkor valami váratlan történik. A Főnix erő és a bandázs átkerül tyrannisra, majd egy hatalmas robbanás szórja szét a társaságot.
A két nő egymástól távol áll meg valahol. Mindketten meglepődve látják, hogy Aian helyén most valami csápos szörny van.
Örző látja férje állását, de úgy dönt nem avatkozik közbe csak, ha már látja, hogy tényleg szükség van az ő segítségére, de amíg nem kell addig nem lép, mivel ez a kettejük harca, és meg akarja adni férjének a lehetőséget, hogy ő végezzen testvérével.
A végrehajtó nekitámad a csápos szörnynek így Őrző úgy dönt segít neki. Lézernyalábot lövell ki a kezéből, mellyel a szörny fejét, szemét célozza.
Ezalatt Vera is megpróbálja megközelíteni a szörnyet, de közben igyekszik kikerülni a lövedékeket, hogy aztán a szörny lágybb, sebezhetőbb részeit roncsolhassa össze karmaival.

// Bocsi, teljesen megfeledkeztem erről a szálról. Embarassed

//

by Ajánlott tartalom