Re: Pride

by **Miller lányok** Hétf. 18 Aug. 2014, 14:23

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~
Yrsa a kutakodás közben már nem talált semmi más használhatót idebent. Azt meg kellett állapítania, hogy meglehetősen szegényes körülmények között élt a fickó, ha nem csak a mai este miatt volt itt. Még sikerült elkapnia Zöldike tekintetét, ahogyan mosollyal fordult felé, amikor zavartan kimondta azt, hogy azt hiszi, hogy kedveli a férfit. A tárolók létrejöttek a páncélon, így már könnyedén eltudta tenni a fegyvereket, a közelharciak közül, ha volt tőr is, akkor a lábszáránál tette ezt kettővel, mindkét oldalra egy-egy, a maradéknak alkarra, ha csak nagyobbak, akkor az öv részre. Amíg beszélt addig is ezzel foglalkozott és néha-néha nézett leginkább a szeme sarkából Noran-ra, aki úgyszintén még mindig az asztalon levő dolgokkal foglalkozott. Nem tudta a lány eldönteni, hogy a férfi figyelt-e rá egyáltalán, vagy pedig meg sem hallotta, amit mond és csak siránkozásnak fogta fel. A választ igazából megkapta részben, amikor Zöldike hirtelen felpattant a fotelből és pont előtte állt meg. Zavartan pislogott fel a férfira, de nem lépett hátrébb. A meglepettségtől és attól, hogy ennyire zavarba ejtően közel állt meg Noran hozzá ismét elpirult és a szíve is kissé hevesebben kezdett verni. Ennek ellenére most nem kapta el a fejét, hanem a kék szemeivel ő is belenézett a férfiéba. A megállapításra alig észrevehetően bólintott, sokkal árulkodóbb volt a szempilláinak rezgése, ahogyan nagyon gyorsan pislogott kettőt.
- Igen – felelte nagyon halkan.
Hirtelen úgy érezte, hogy kiszáradtak az ajkai, így gyorsan megnedvesítette őket, a torkával is így érzett, de ott nem nagyon segített az sem, hogy nyelt egyet. Nem tiltakozott és nem lépett hátrébb, amikor Noran végigsimított az arcán. Ezúttal meg sem remegett, de az érintést igencsak forrónak érezte a bőrén, pedig tudta, hogy nem nagyon volt ez lehetséges az alkalmazkodóképessége miatt. Mikor a férfi közelebb húzta magához ő is közelebb lépett, a csóknál lehunyta a szemét és belesimult Zöldike karjaiba, majd a kezeivel átölelte a férfi nyakát. A csók után egyelőre csak a fejét húzta kissé hátrébb és a kezeivel a férfi mellkasán támaszkodott meg, de nem lépett el tőle távolabb. Figyelmesen hallgatta, hogy mit is fognak tenni ezek után. nem örült annak, hogy nem figyelmeztetik a helyieket, de nem volt oka nem hinni Norannak abban, hogy nem hinnének nekik. Így kis rossz érzéssel ugyan, de beleegyezően bólintott, az ajtók és kijáratok lezárása tényleg egészen jó módszernek tűnt, ennél többet nem nagyon tehettek. Még ha hittek volna nekik sem tudtak volna nagyon hova menni, odakint levadászhatták volna őket.
- Rendben, menjünk – mondta. – Mire lehet odabent a belső részeken számítani azon felül, hogy hatványozottan rosszabb lesz a helyzet, mint itt?
Érdeklődött. A feltöltések miatt tudta, hogy milyenek voltak a háborúk, már csak az utolsó világháborút is tudta, mert Ingrid miatt utána nézett, szóval valami hasonlóra számított itt is. Amint Zöldike elengedte ő is hátralépett a férfitól és amikor indult kifelé követte közvetlen mellette, vagy fél lépéssel lemaradva, hogy fedezhesse majd. Ha felérnek a felső ajtóhoz, akkor azonnal körbenéz és próbálja biztosítani a terepet, illetve keresi a lehetőséget ahhoz, hogy mivel is tudnák lezárni az ajtót, hogy nehezebb legyen bejutni a lépcsőházba.

by **Bishop** Hétf. 18 Aug. 2014, 15:32

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

A két közelharci fegyver közül az egyik egy tőr, a másik egy ütőfegyver így a penge a lábszárhoz kerül, az ütő az övhöz egy-egy tárolóba. A csók, Yrsa mozdulatainak hála valamivel kellemesebbre sikerül mint a korábbi, de ez is véget ér. A lépcsőn felfelé rohanva kap választ Norantől a kérdésére.
- Százötven, kétszáz maszkos őrjöng odabent. Tömeges kivégzések, épületek lerombolása, embervadászat, erőszakolás, amit csak szeretnél. Az utcák lángba borulnak, mert felgyújtják a járműveket. Vannak siklóik, felülről ellenőrzik a helyet és összeszedik aki nem hozzájuk tartozik. Ha jönnek a feketék is, felnyitják a lakótömböket és még több embert hurcolnak el.
A lépcsőház tetejéhez érve Yrsa meglátja a nyitva hagyott ajtót, ami csak az automata tolószerkezet csap vissza. Kézzel könnyen kilökhető, nincs zárva. Nem kell semmilyen torlaszt keresni, alapból van egy fél méter vastag fémlap beépítve a lépcsőház tetejébe, ami leereszthető, de most fel van engedve. Szerencsére fenyegetést itt sem Yrsa sem a páncélja nem érzékel. Zöldike odalép egy konzolhoz, beüt valamilyen kódot, mire a fém lap, lassan elkezd lefelé ereszkedni, annyi időt hagyva, hogy ki tudjon jönni alóla. Miután ez megvan, a fiatal férfi Yrsára pillant, majd ismét futva elindul lefelé a lépcsőkön.
- Mennyire vagy fiatal? - kérdezi ment közben.
Lent egy ugyanolyan lehúzódó nyomásajtó van, mint a tetőajtónál, ha nem akadályozzák, Noran azt is lezárja. Utána fordul ismét Yrsához.
- Meg tudod keresni a központi energiabiztosítékot? Át kell vágni, hogy elsötétüljön a hely. A szünetmentes tartalék kitart egész éjszaka és a feketék nem fogják megnyitni a házat, ha nem érzékelnek mágneses mezőt bentről.

by **Miller lányok** Hétf. 18 Aug. 2014, 16:04

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~
A fegyverek a helyén, a csók végeztével pedig rohanni kezdtek. Most is, mint eddig figyelmesen hallgatta végig, hogy mi is várhat odabent rájuk a belvárosban. Százötven-kétszáz fő, elsőre nem is hangzott olyan soknak, persze két személyre igen, mert biztosra vette, hogy még fegyvereik is a legjobbak, nem is beszélve a páncélokról, amiket hordhatnak. Bólintott arra, hogy eltudja képzelni, hogy mi mehet odabent ezek után, hogy miket tehetnek. Pride ideológia ide vagy oda, nehezen tudott megbarátkozni azzal, hogy miket is tettek a helyiek és mit engedett meg Strupz a nézetével, hogy csak az erősnek van joga életben maradni. Mindezt pedig a tetézte az, hogy a klán rendszer itt is igencsak erősen működött még mindig. A barbarizmus és az eszetlen öldöklés zavarta, nehezen akarta elhinni, hogy ez lett volna Zsarnok utasítása a „csahos kutyának”.
- De ez miért jó Strupz-nak és Zoltan-nak? Azonfelül, hogy mindketten igencsak elborultak és valószínűleg jól szórakoznak ezen az egészen? – kérdezte. – Mármint nem logikus, hogy pénzelik és fegyverrel látják el a feketéket, akik a saját polgáraik ellen lépnek fel.
Strupz-nak utána nézett és így ezt következtette ki abból, illetve Ingrid is mesélt egy-két dolgot arról, hogy milyen ez a hely és miért félt, nem akart a Rocksolid egészen ide mélyre betörni, csak addig, amíg kellően távol maradtak a belső részektől. Megkönnyebbült és kissé lejjebb engedte a fegyverét, amikor kiderült, hogy nincs ellenség, sem veszély itt. A fémlapot már látta, de mivel egyelőre ő fedezte Zöldikét, így ráhagyta, hogy a férfi húzza azt le és zárja le kóddal a helyet. Amikor haladtak lefelé megkapta a kérdést a korával kapcsolatban, ezek szerint a férfinak is feltűnhetett már, amit korábbra hitt, hogy fiatalabb lehet annál, mint aminek látszott, bár így sem tűnt öt évesnél idősebbnek. Nem tudta, hogy mennyire fogja zavarni ez Noran-t, vagy mennyire mást várt, így a teljesen pontos választ adta neki, ami abban a másodpercben volt igaz.
- Sokkal jobban, mint aminek látszom, 11 nap, 26 óra, 89 perc, és 67 másodperc telt el a születésem óta – felelte zavartan. – Előtte az embrióm közel 1022 évig volt lefagyasztva…
Az utolsó mondatot már csak szinte alig hallhatóan motyogta maga előtt, mert az már nem volt túl érdekes információ jelenleg. A zavartsága és motyogása ellenére most próbálta Zöldike arcát és szemeit figyelni, hogy megpróbálja kiszúrni, leolvasni a férfiról, hogy mit is gondol erről az egészről, hogy ennyire pontos és részletes választ adott a kérdésre. Mikor leértek a fentihez hasonló rendszert látott Yrsa, így ezt is ráhagyta Noranra, csak fedezte a férfit abban, amit tett. A kérésre őszintén elmosolyodott, örült, hogy végül mégis megmentenék a házban levőket, majd gondolati úton utasította a páncélt, hogy keresse meg a ház központi energiabiztosítékát. Ha sikerült megtalálnia akkor elindul arra.
- Errefelé van – mondta, haladás közben szólal majd meg újra. – A város ezen részében szolgálsz?
Érdeklődött, ha elérnek a megfelelő energiabiztosítékhoz, akkor Yrsa gyorsan az elektronikai feltöltéseihez „fordul” és előhívja belőle, hogy egy ilyennél mit is kell elvágnia, kiiktatnia ahhoz, hogy elmenjen az energia a teljes házban. Ha megtalálja az adatok között, akkor meg is teszi mindezt, ha szükséges, akkor egy erre használatos fogót, vágót hozat létre még a páncéllal.

by **Bishop** Hétf. 18 Aug. 2014, 17:00

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Yrsa gyorsan lépcsőzik lefelé, közvetlenül Noran mögött, bár ő nem érzi a több tíz emeletet, a férfin látja, hogy már sűrűbben veszi a levegőt a futástól. Éppen ezért a kérdésére a választ is szakadozva kapja meg.
- Ez a Pride. Itt nincsenek polgárok, csak emberek. Strupznak fogalma sincsen mennyi a lakosság, vagy hogy kik is tartoznak ide, csak azokról tud akik a klánjához tartoznak. Teljesen logikus. A veteránjaikkal kiirtják a nem elég fejlett, szegény klánokat. Nincsenek útban és több marad annak aki számít a szemükben. Megakadályozzák a túlnépesedést is. Mocskos dolog.
Yrsa amikor elárulja, hogy pontosan mennyi idős figyelni akarja Zöldike arcát és szemét, de ezt nem tudja megtenni, mert a férfi neki háttal lépcsőzik, a mozgásán viszont látja, hogy egy pillanatra mintha megakadna.
- Szóval te is inkubátoros vagy. Egy tapasztalatlan, fiatal birodalmi lány...
Az utolsó mondatot már csak maga elé mondja, mintha ízlelgetné. A földszintre érve Noran lezárja az ajtót, Yrsa meg a kérésnek megfelelően elkezdi kerestetni a páncéllal az energiabiztosítékokat. A szkennelés végeztével a páncél három biztosítékot jelez, az egyik a harmadik földalatti szinten van, az a főbiztosíték. Most Yrsa megy elöl és Noran fedezi őt.
- Nem. Én a központban szolgálok, csak sokszor járok ide.
Válaszolja menet közben Zöldike. A földalatti szintekre egy széles fém aknában kell lemászni egy létrán. Az akna maga olyan széles hogy két felvonó is elférne benne, a falai rácsos fém modulok, amelyek elmozdíthatóak. Leérve a harmadik szintre, Yrsának egy egyszer másfél méter széles szervizalagútba kell bemásznia, a végénél van a biztosíték. Mászás közben a páncél létrehozza neki a megfelelő eszközöket, egy nehéz és egy könnyű fúrót. Maga a biztosíték egy nagyobb fém doboz a falba süllyesztve, amelybe négy köteg kábel fut be, szemmel nem látható módon a falban. Először egy vastag páncéllapot kell átfúrni, majd levenni, utáni a biztosítékok fémdobozát átfúrni és kinyitni. A húsz darab kékes színű, apró védőmezővel körbevett biztosíték a dobozban van, sorban egymás mellett bekötve. Yrsának csak bele kell lőnie egyet és az összes felrobban. Ha megteszi, hirtelen elsötétül minden, az eddig észrevétlen világítótestek leállnak. Egy másodperc múlva már más lámpák kapcsolnak fel, sötétkék fénybe borítva mindent. Ha nem is néz hátra, hallja, hogy Zöldike bemászik utána az alagútba.
- Gyere, kimegyünk egy régi szervizjáraton. Valahol erre kell lennie.

by **Dr. Zield Jones** Hétf. 18 Aug. 2014, 17:36

Rubynak szerencséje volt ezzel a járművel. Betörésre és védelemre is jó volt. Az épen maradt drabajai közül lelőtte az egyik bent lakó fegyverest, őt még nem találták el. Két fegyveres állt vele szemben bent a házban, aminek minden zegzugát ismerhették, Ruby pedig először járt bent. Még nem is járt bent pontosabban, csak kívülről nézett be a lyukon, amit belerobbantott a kocsival az épület elejébe. A lövedékeik erősek voltak és a sikló nem bírt ki mindent. Rubynak cselekednie kellett. Nem az ellopható vagyon érdekelte innen, hanem maga a betörés. Az már sikerült, de a két életben maradt fegyverest is ki kellett iktatni. A karabély helyett az egyik gránátját dobta be, hogy berobbantsa a szobát és a repeszek végezzenek a két fegyveressel. A fedezéknek fel kellett fognia a robbanás erejét, mögötte maradt.

by **Miller lányok** Hétf. 18 Aug. 2014, 17:49

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~
Mikor indultak lefelé Yrsa meg sem érezte azt, hogy lépcsőznek, de a társa hangján már hallotta, hogy sokkalta szaggatottabban vette a levegőt. Nem akarta megsérteni azzal, hogy megkérdezze, hogy felkapja-e őt és így rohanjanak le gyorsan, úgy vélte, hogy egyszer elég volt ezt megtennie. Azonban csak ekkor jutott az eszébe, hogy szólnia kellett volna Zöldikének, hogy ennie és innia kellett volna odafent, a vérveszteség után mindez ajánlatos lett volna. A haladás közben tovább hallgatta, hogy mit is mondott Noran. Még mindig embertelennek tartotta mindezt, hogy így intézték a dolgokat. A Zuhanás előtti dolgokból tudta, hogy ott közel sem így mentek a dolgok, illetve most főleg a nővére révén a Rocksolidban is látta, hogy ott sem és mégsem tartanak a túlnépesedéstől. Hosszú távon, ha sok ilyen alkalom lenne, mint itt, vagy ha ez így megy tovább mindig egyre többen és többen állnak le harcolni, nagyobb lesz a szegénység és ezáltal több klánt kell kiirtani és így szépen lassan alulról fog összeomlani minden, mert egyre kevesebben maradnak az emberek. Emiatt igazából most érezte először Yrsa, hogy örül annak a ténynek, hogy Birodalminak született.
- Az – lehelte alig hallhatóan.
Mikor elárulta a korát bármennyire is szerette volna látni Zöldike arcát és szemeit nem tudta, mert mögötte haladt és nem tudott felzárkózni mellé a lépcsőzés miatt, így csak a pillanatnyi megrándulásából látta, hogy meglepte az, hogy ennyire fiatal volt a lány. Most is, mint a bárban is érezte, hogy azaz öt év tényleg nagyon kimaradt az életéből, míg a HPI-ben voltak, akik irigyelték ezért, ő maga igazából lecserélte volna arra, hogy rendes gyerekkora lehetett volna és úgy nő fel. Akkor talán most sem lett volna ennyire ügyetlen, zavarodott és félénk Zöldikével szemben sem.
- Részben – válaszolta megerősítésként.
Nem gondolt magára teljesen „inkubátorosnak”, hiszen már ott volt alig egy egységnyire a születéstől, így nem teljesen tartályban nevelkedett, hanem a születésig terjedő időszak jelentős részét anyaméhben. Az utána levő gyorsítás és feltöltések már más kérdés volt, azt tényleg kihagyta és az mind mesterséges módon történt. Odalent már hamar megvolt a szkennelés és három helyet jelzett a páncél, Yrsa hamar rájött, hogy a mínusz harmadik szinten levőhöz kell menni, az volt a kellően védett és a főbiztosíték. Ezt mondta meg hangosan is és utána indult a megfelelő irányba. Mivel már feltűnt neki, hogy fárad Noran, így tartotta azt a tempót, amit még a férfi is könnyedén hozni tudott. Szóval a központban, felidézte magában, hogy mit is tud azokról a részekről, majd közben még hangosan megkérdezte.
- Mi olyan ijesztő a haderőtökben, ami miatt a Rocksolid félt a fővárosig bevonulni a világháborúban? – érdeklődött.
Az aknában gyorsan mászott le, a végén, amikor már tudott sérülés nélkül akkor inkább ugrott már, hogy ne kelljen az utolsó métereket is másznia, a fúrókat létrehozta a páncél, így már ezekkel sem kellett fáradnia, a szervizalagútba bemászott és végig át rajta, majd végül megérkezett oda, ahova menni kellett. A fúrókat vette kézbe és nekilátott annak, hogy szabaddá tegye azt a pontot, ami kellett. Amint megvolt végignézett a csöveken, vezetékeken, aztán elővette a fegyverét és belelőtt ebbe. A következő pillanatban már a vészvilágítás kapcsolt be, készen voltak. bólintott Noran szavaira és ha nem találták meg hamar a szervizjáratot, akkor a páncéljával szkenneltette a helyet, hogy az által legyen meg és irányította magukat, mielőtt elindultak kifelé, akkor még megszólalt.
- Megyek előre, ha kint valaki rálátna a kijáratra és lőne, akkor inkább engem találjon el, én rendben leszek, neked végzetes lehet – mondta.
Ha Zöldike engedte és beleegyezett ebbe, akkor elindul kimászni a járaton és ha kiért azonnal végigpásztázza szabad szemmel, éjjellátással a környéket és a páncéllal is, hogy biztos legyen abban, hogy nem futnak-e csapdába.

by **Bishop** Hétf. 18 Aug. 2014, 18:53

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Yrsa még a haladás közben előhívja a feltöltésekből az információkat, amiket a központi részről kell tudnia. Ez a Pride legfejlettebb része, a magja, és a Pride klán, a Pride hadsereg központja is egyben. Nagyrészt csak hadi-gazdasági-lakó komplexumok, épületek és toronyépületek vannak. Uvan Strupz fennhatósága alatt áll a terület. Az egész birodalom területén itt a legnagyobb a rend, az utcákat és épületeket komoly erőkkel őrzik, kíméletlenül fent tartják a rendet és nem a klánhoz tartozókat be sem engednek. Norannek, ha valóban magasabb rangú katona is egyben és ott őr, valószínűleg onnan lehet fejlett felszerelése és ilyen tudása, valamint egy lakásának is kell lennie. A központtól északra helyezkedik el egy hegység, ami felett hatalmas fém lábakon áll egy "lebegő" város. Ez már a Birodalomtól kapott technológiából van emelve. A kérdésére Zöldike azonnal válaszol.
- Láttad mi megy odakint? Mindenhol máshol is ez történik, ha kivonják az őrséget, lazább hangulatban. A Rocksolid nem vágyik erre. Nekik egy hadseregük van, nekünk a lakosságunk a hadseregünk. Veszélyes ez a hely.
Ezt már a létrán lefelé mászva mondja. Yrsa a szervizalagútban ügyes módon kiiktatja a biztosítékot, elsötétítve ezzel az egész épületet, aktiválva a tartalékenergiát. A páncél végigszkenneli a mínusz harmadik szintet, valóban van egy szervizalagút, amin át távozni lehet, Yrsa most már pontosan látja hol. Noran időközben egészen mögé mászik a járatban.
- Én megyek előre. Jobban ismerem a helyet mint te. Fedezz. Kérlek.
Zöldike egyszerűen átmászik Yrsa mellett a szűk járatban és megindul előre. Segítség nélkül is, két kanyar után kiér a szervizalagútig. Maga az alagút meglepően kicsi, nem nagyobb az előzőnél, látszólag javítórobotoknak tervezett, nem embereknek. Ennek ellenére négykézláb lehet benne mászni. Több száz métert kell így megtenni, a szűk helyen előre felé mászva. Szerencsére az alagút négy oldalról fémmel borított, tiszta és száraz, kék vészfénnyel megvilágított. Nagyjából hétszáz méter után az alagút véget ér, felül egy felnyitható rács látszik. Yrsa sem a hőképpel, sem az éjjellátóval nem lát semmit. Ha engedi Norant, a fiatal férfi felnyitja a rácsot és kisétál. Egy földalatti szervizállomáshoz érkeznek meg, ez egy boltíves, tágas tér, ahova több hasonló alagút is befut. Még mindig a föld alatt három szinttel.

~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Előveszi az egyik robbanógránátot, élesíti, majd egy mozdulattal behajítja a lyukon át a ház sötétjébe. A minőségi gránát nem ad túl nagy hangot és nem is feltűnő az érkezése, különösen sötétben, így a bent lévő két fegyveres valószínűleg észre sem veszi. A rövid sorozatok hangja továbbra is élesen hallatszik, hirtelen egy robbanást hallani, aztán minden elcsendesül. Ruby a jármű roncsának hátulja mögött valóban teljes biztonságban volt a robbanástól, sérülés nélkül léphet onnan ki. Látja, hogy a gránát szétszórta az összes fém és műanyag törmeléket amit a becsapódás okozott, több kisebb-nagyobb darab áll ki a falakból és a roncsokból, repeszek, kábelek, fegyvermaradványok. Ezeken kívül koromnyomok és emberi maradványok is vannak a falon ütött lyuk körül. Elsőre tisztának tűnik minden. Gond nélkül léphet be a házba. Odabent minden sötét, csak a falak találkozásánál, illetve a sarkoknál fut egy-egy vékony kékes fénycsík. Éppen csak annyi fényt ad, hogy a terem falainak vonalát ki lehessen venni és minimálisan a bent lévő tárgyakat. Bent Ruby a robbanás nyomait látja, azon kívül egy központi,belép szobában van. Előtte van egy széles, nagy, magas fokokkal rendelkező fém lépcső a második szinte, jobbra és balra egy-egy szárny, ahhoz tartozó ajtók. Ezek nyomásajtóval vannak lezárva, vastag, akár fél méteres fémlapokkal. Azonban erről az oldalról is van hozzájuk tartozó konzol. Rubynak a sötétben egyszer csak olyan érzése támad, hogy nincs egyedül.

by **Dr. Zield Jones** Hétf. 18 Aug. 2014, 19:17

Ruby sokkal jobban szeretett ütni és rúgni, de túl kellett élnie ezt a betörést és ehhez szüksége volt a prideos technológiára. A gránát berepült és tovább tüzelt a két ember, de sikerült őket felrobbantani. Ruby még sértetlen volt, csak a kis horzsolásai voltak a lábain. A háazt már nagyon megrongálta. Csend volt, ezért beugrott a jármű elejéről egy tiszta helyre, ahol nem csúszhatott el semmin. Semmi érdekes nem volt a szobában, csak maradványok. Embereké és alkatrészeké, a falé. A miminmális fényben ki tudta venni, hogy sokfelé mehet. Az érdekelte, hogy hol van a digitális központ, amivel ki lehet kapcsolni a ház maradék védelmét. Ha kikapcsolja, később bármelyik ablakon vagy ajtón kiugorhat.
Azt érezte, hogy nem volt egyedül. Nem tudta, kik laktak itt, de ha csak egy gyerek maradt, prideos szinten az is veszély volt. Ruby is ölt már tíz éves korában, de ő még későn kezdte. Próbálta lokalizálni a jelenlétet és fedezékbe húzódni, amíg a térképén megnézte, honnan jött a mozgás. Ha megvolt, gondolkodás nélkül lőtt a karabéllyal.

by **Miller lányok** Hétf. 18 Aug. 2014, 19:35

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~
A fejében meg is jelentek Yrsa-nak az adatok, amiket lekért a belső részekkel kapcsolatban. Már roppant fejlett területek, ahova be sem engednek a Pride klánon kívüli más tagokat, ezeknek volt a feje Strupz. Így az adatoknak hála már tudta, hogy miért is volt Zöldike annyira magabiztos, hogy így egy szál alsónadrágban és fegyverövvel életben maradhatott idekint. Még megvoltak az információkból, hogy az nagyon fejlett területnek volt mondható, ahol meglepő módon nagyon durván tartották fent a békét és nem tűrték a rendbontást. Noran felszerelését is ez magyarázta, hogy ezért voltak olyan jó minőségűek, mert ott már a HPI-tól kapott technológia is létezett, nem hiába volt bábállam a Pride. Amin még meglepődött, hogy a benti részeken szolgálók odabent kapnak maguknak szállást is, akkor már-már előkellőnek nevezte volna Norant, elitőrség tagjának, ha olyan helyen lettek volna. Az adatok szerint ezen túl, a belső részeken túl lebegő város, ami viszont már tényleg Birodalmi technológia volt. Ezt a tudásának fényében sem értette meg, hogy miért pont a Pride, persze itt ölték a legtöbb személyt és mindenki bevethető volt a háborúkhoz és azt tudta, hogy a háborúk a legjobb technológiafejlesztők események.
- De ott is mindenkit kiképeznek harcosnak – mondta. – Igaz messze nem olyan drasztikus módszerekkel lesz mindenki harcos, mint itt. Strupz propagandája ellenére, ha a nővérem nem járt volna sikerrel a tárgyalásokat illetően a Rocksolid nagyon csúnyán megszorongatta és megalázóan elverhette volna a Pride-t. Ingrid finom szavaival élve Uvan szájába léptek volna…
Ez Ingrid kérése volt, hogy a Rocksolidos feltöltéseket is megkapja, mivel a nővére már tudta, hogy előbb, vagy utóbb őt is elviszi oda, ha már Ingrid úgyis az uralkodó társa lett és nem ártott, ha tudja és ismeri az ottani dolgokat. Annak fényében is, hogy a szüleik skandináv istenek voltak és a Rocksolid ironikus módon mind a mai napig hisz bennük. A kiiktatás után megvolt a szkennelés és az, hogy hova is kell menniük ezt tovább is adta az információt Zöldikének. Már indult volna, amikor a férfi közvetlen odaért mellé és átmászott mellette, hogy ő legyen elől. Nem örült ennek, hogy így ha megtámadják őket, akkor a férfi kapja az első lövést és nem pedig ő maga, hogy a páncéljával levédje azt és így megvédje mindkettejüket.
- Fedezlek és légy óvatos Zöldike… Noran – javította ki gyorsan magát.
Így a férfit követve indult el négykézláb az alagútban, haladás közben igyekezett nem végig a társa fenekét nézni, de még így is néha-néha meg kellett tennie már csak azért is, hogy ne rohanjon neki, ha esetleg a másik lelassított volna. Meglehetősen sokat kellett így haladniuk a páncél szerint is, de végül megérkeztek. Itt először még Yrsa ragaszkodott ahhoz, hogy mielőtt kimennének végignézze a terepet és csak utána engedte meg Zöldikének, hogy kimásszon és leemelje a fémlapot. Ha ez megvolt, akkor ő maga is megtette azt, hogy kiment a járatból és a szervizállomáson nézett körbe. Végre nagyobb helyen voltak és nem bezárva a kis alagútban, ahol normálisan mozogni sem lehetett. A boltíveket és a többi járatot figyelte, hogy melyiken is lehet felmenni. Közben gyorsan mentális csatornát nyitott Maniac irányába.
~ Maniac, kérek egy élőképet arról, hogy a felszínen mi megy felettünk az utcákon, hogyha felérünk mire számítsunk ~ üzente a Mesterséges Intelligenciának. ~
Közben, ha itt lent nagyjából képes a páncél segítsége nélkül rájönni, hogy merre is kell tovább menni, akkor elindul arra figyelve, hogy Zöldike követi-e. Ha nem tudja tippelni sem, akkor a férfi felé fordul.
- Merre tovább? – kérdezte.

by **Bishop** Kedd 19 Aug. 2014, 19:03

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Yrsa a tudása alapján jól következtet, felméri a központ helyzetét a Pride-on belül és ennek megfelelően Zöldikét is elhelyezi valahol a társadalomban. A fejtegetésére azonban Noran nem reagál, hanem a mászás előtt hirtelen megakad és megáll. Meglepett tekintettel fordul hátra Yrsához a szűk járatban.
- A nővéred...? - nyel egyet, miközben Yrsa tekintetét figyeli, a többit már mászás közben mondja - Remélem szólsz a nővérednek, hogy ne taposson a tökömre.
Többet már nem szól a férfi, csak mászik tovább. Yrsa közli a társával, hogy fedezi, Noran ekkor kapja megint hátra a fejét, Miller felé, de ezúttal mosolyogva.
- Zöldike? Még nem voltam zöldike senkinél.
Állapítja meg mosolyogva, aztán előre fordul és tovább halad a járatban. A hétszáz méter megtétele után Yrsa Noran mögött megérkezik a rácshoz, amin át ki tud mászni a járatból a szervizállomásba. A páncél érzékelőivel azonnal felméreti a területet és megkapja róla az adatokat. Van egy lépcsősor, ami egy felvonóban végződik, azon át lehet feljutni a felszínre. A többi járat mind egy-egy másik lakóblokkhoz vezet, az ottani főbiztosítékokhoz. A hely alapvetően tiszta, védett, rendben van, normál esetben a Pride őrei védik, de most természetesen ez nincs így. Maniac felé sikerül Yrsának csatornát nyitnia és azonnal meg is kapja a képet, rávetülve a retinájára, félig átlátszóan a normál látása felett. Az utcákon Yrsa, fehéren ábrázolt objektumoknak lát mindent. Az úton rengeteg, több tucat hulla hever kupacokban vagy szanaszét. Csak hullák és lángoló roncsok, körülöttük élő személy nem látszik. Oldalra a főútból több sikátor, zsákutca is leágazik ezek sérültekkel és szintén holttestekkel vannak tele. Most éppen egy épület alatt van, így ez nem közvetlenül felette, hanem jó harminc méterrel arrébb történik az egyik úton. Ellenséget csak az egyik háztetőn lát, egy fegyveres alakot. A helyzet nem tűnik túl veszélyesnek. Yrsa könnyen el tud jutni a lépcsőkig és onnan a felvonóig, Zöldike pedig követi őt. Végül a felvonó egy magas kerítéssel elzárt helyre visz fel, egy gyár és egy lakóépület közé. Innen már látszik az utca a roncsokkal és a hullákkal. Noran egy szó nélkül elkezd felmászni a kerítésen.

~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

A biztonsági rendszer vezérlőkonzolja valószínűleg az emeleten lehet, legalábbis Ruby úgy tudja, hogy az ilyen alacsony, kisebb házaknál oda szokás telepíteni. Tehát, hogy azt kiiktassa fel kell mennie a lépcsőn az első szintre. A térkép jó ötletnek bizonyul kellően bele tud közelíteni a képbe, hogy lássa a mozgást a házban, az azonban, valahol a közelében megszűnik. De egyben a térkép fénye el is árulhatja őt, erre akkor jön rá, amikor bekapcsolja. Óvatosan kell mozognia és körülnéznie a teremben, sikerül eljutnia fedezékbe, egy tároló láda mögé. Ahogy telik az idő, a légkör egyre feszültebbé válik Ruby körül, nincs teljes csend kintről harcok zajai szűrődnek be, amelyek keverednek a benti zajokkal. Néhány perc után, amikor már a szeme egészen alkalmazkodott, mintha alakokat tudna kivenni maga körül. Az egyik alig pár lépésre áll tőle, egy falba félig besüllyesztett fém szekrény szélénél, az oldalához lapulva, mereven áll. Két kezét a mellkasán összekulcsolja és úgy szorítja magához a fegyverét. Egyenesen előre néz, úgy tűnik még nem vette észre Rugót. A másik alak öt méterre tőle, négykézláb, a plafonról lóg le.

by **Miller lányok** Kedd 19 Aug. 2014, 20:34

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~
Némileg „ijesztőnek” találta a gondolatot, azzal kapcsolatban, hogy miként helyezte el Zöldikét a társadalomban. Így már sokkalta érthetőbb volt, hogy miért is viselkedett ennyire emberien és udvariasan a férfi a többi helyitől eltérően. Legalább is azoktól, akikkel találkozott, bár amit sajnált, hogy Joe bácsi neveltlányával nem találkozott ma a bárban, mert ő volt elég fiatal és azok után, hogy milyen volt Joe bácsi úgy vélte, hogy talán a lány volt a legjobban nevelt Pride-s szerte az országban. Ha Olaf-ot nem vette, aki jelenleg is itt volt Ingrid legjobb tudomása szerint. Mikor Noran meglepetten hátranézett rá, akkor ő is egy pillanatra így nézett vissza a férfira, majd mikor a társa megszólalt hangosan, akkor már tudta, hogy mi volt a nézés oka. Fel sem tűnt neki, hogy mit mondott ki hangosan. Kissé megint elpirult, amit úgy vélte, hogy a kékes fényben most nem is látszik. Megállapította magában, hogy jobban kell majd ügyelnie arra, hogy miket is mond el, főleg a HPI-n kívül, mert ijesztően hathat bárkinek. Azt Ingrid már egyébként is a lelkére kötötte, hogy az apjuk kilétét ne mondja el senkinek, ő sem tette, és Gunny sem hangoztatta soha sem, hogy ki nevelte fel. Láthatta a férfi a zavart a lány arcán és azt, hogy megbánta, hogy kimondta ezt és ezzel kellemetlen helyzetbe hozta Zöldikét.
- Nem fog bántani – ígérte meg. – Eddig is egyébként is úriemberként viselkedtél.
Az igazat mondta, hogy ő tényleg így gondolta, a szavai és a hangja is igencsak őszintének tűntek és ezzel is megerősítette, hogy tényleg jó véleményen van Noran-ról. A mosolyra ő maga is elmosolyodott, amikor a Zöldikét mondta. Erre most már a mosolyon kívül mással nem felelt. Amint kiértek azonnal megtette a szkennelést, aminek hála meg is volt a kijárat, illetve a többi hasonló vezeték és alagút, mint ahol ők is jöttek. Őrök most nem voltak, de annak fényében, hogy mi is volt itt egész éjjel nem csodálkozott. Maniac-től is megvolt az eredmény. A retinája elé vetült ki azonnal, meglepte, hogy annak ellenére, hogy minden teljesen hullákkal volt lepve most nyugodt volt a környék és csak egyetlen őrt sikerült Maniac-nek észlelnie. Nem aggódott, hogy az álca alatt levők elrejtőzhettek, Maniac elől nem lehetett megtenni. Még mielőtt elindultak volna felfelé a feljárón, akkor elővette a kommunikátorát és holografikusan kivetítette, hogy mi várhat rájuk.
- Túlságosan gyanús nekem ez a nyugalom odafent – mondta. – De Maniac nem érzékel azon a tetőn levő fegyveresen kívül mást.
Mutatott rá a képen az említett személyre. Még megvárta, amíg Noran is ellenőrzi azt, amit most mutatott a lány, majd miután a férfi elindult felfelé mászni a létrán a lány is követte őt szótlanul. Amint felértek azonnal ismét körbenézett és fedezte Zöldikét. Már látta az utcát is innen, azt, amit Maniac mutatott, de azért azt a helyet is felmérte, ahol most voltak, a gyárat és a közelben levő épületet. Próbálta beazonosítani innen, hogy melyik is lehet az érintett épület, aminek a tetején látták az ellenséget. Ha Zöldike végül átmászik és megérkezik a kerítésen, akkor Yrsa, ha nem volt túl magas az kerítés, akkor nekifutott és egy szaltóval szándékozott átugrani rajta, majd nem messze a társától leérkezni a földre egy kis gurulás után, hogy ezzel is tompítsa az esést. Ha ez megvan, akkor végignézett az a helyen újra, majd hacsak Noran nem indul előre, akkor ő teszi meg abba az irányba, ami Maniac adatainak megfelelően kevésbé tűnt veszélyesnek. Haladás közben pedig végig pásztázza az utcákat és épületeket, hol szabad szemmel, hol hő látással, hogy ne fussanak csapdába. Ha Zöldike indult el korábban, követi, de ugyanazt teszi, mint a másik esetben, csak így még a férfit is fedezi.

by **Dr. Zield Jones** Pént. 22 Aug. 2014, 14:09

Ruby a ház védőelektronikáját ki akarta iktatni. A világítást nem, arra szüksége volt. A betörés jó buli volt, belevezetni a siklót az ajtóba, szétbombázni az egészet. Látványos és zajos rombolás, ezt szerette. Még a kis horzsolásai is megérték. Lelőni az egyik benti harcost szintén kellemes volt és a gránát pusztítása is. Az volt a leghangosabb. Hogy az izgalmakat fenntartsa, végig akart járni a házat és mindent szétrúgni, szétverni, amit lehetett, a végén pedig felrobbantani az egészet és távozhatott is.
A meglepetés ott jött, hogy érezte, hogy nem volt egyedül. A térkép megmutatta a közeledő alakokat, de eltűntek a felületről. Ruby tudta, hogy vagy árnyékolójuk volt, ami védte őket az ilyen érzékelők ellen vagy teleportálni tudtak. Ez utóbbira nem látott sok esélyt, nem volt értelme, hogy békénhagyták a betörőt és elteleportáltak. Ezen kívül páncélt vagy blokkolót, pajzsot is sejtett, mert elvégre túléltek egy gránát robbanást. A tároló láda mögül nézett körül. Berohant volna tüzelve, amerre lát, de öngyilkos nem akart lenni. Esze volt, akármilyen vad és excentrikus is volt. Akkor meglátta az egyik alakot egy beépített szekrény előtt állni. A fegyverét furcsa pózban fogta a férfi és volt egy másik is, a plafonról lelógva. Ruby kapaszkodó karmokat vagy tapadós technológiát gondolt és próbálta kigondolni, hogy lehet mindkettőt elintézni egyszerre. Egy robbanást túléltek, akkor a lövések se árthatnak nekik sokat, legfeljebb ha elég sokat kapnak, hogy a páncél feladja a küzdelmet. A karabélyokat a hátára rakta és a két vibrapengét vette elő. Megnézte az álló alakot, hogy hol tűnt a legsebezhetőbbnek. Kiugrott és a szekrényes előtt guggolva vagy felállva (attól függően, hol látott sebezhető felületet) megpróbálta ott megszúrni, hogy mélyen behatoljon a testébe, közben kibírhatatlan fájdalmakat okozva, lehetőleg az ágyéknál, ha az elérhető volt. Az energiapengék ellen talán nem hatott úgy a páncél, mint a repeszek ellen. Ki akarta végezni az állót és maga elé rántani, hogy a másik támadására fedezékül szolgáljon a test. Harci helyzet volt és Rugó Ruby elemében érezte magát az ugrásokkal és a késeléssel, a fehér arcán gonoszló vigyor tűnt fel.

by **Bishop** Vas. 24 Aug. 2014, 23:25

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Még mielőtt Yrsa elindulna előveszi a kommunikátorát, Noran is megáll ezért és csak Millerre figyel. A kép azonnal kivetül, ugyanolyan félig áttetsző, fehéres objektumokat ábrázolva mint Yrsa retinájára vetülve. A képen pontosan kivehetőek a távolságok, az elhelyezkedések, a mozgások, nincsenek zavaró eszközök, minden leegyszerűsített és "oda van vetítve" ahol fent is van minden, ugyanolyan szögből. Zöldike néhány másodpercig csak áll és szemléli a kivetített képet, utána Yrsára sandít.
- Hasznos cuccaid vannak. Szerintem menjünk fel, jónak tűnik a hely.
Végül a felvonó segítségével feljutnak a felszínre. Kint Yrsa azonnal fel tudja mérni a terepet és azt is meg tudja állapítani hol lehet azaz ellenség, akit a képen látott. Tőle balra, negyvenöt fokos szögben, nagyjából száz méter távolságban légvonalban, egy hosszú, lapos tetejű épület tetején. Az épület egy kórházhoz hasonló egészségügyi központ, az oldala fehér színű sima fém panelekből áll, amik között süllyesztve helyezkednek el ablakok, a tető teljesen lapos és nem látható rajta semmi és senki, tisztának látszik. Noran mire Yrsa körülnéz, átmászik a kerítésen a és a holttestekkel teli utcára ér ki. Yrsa nekifut és a kerítést egyetlen légies mozdulattal ugorja. Legutóbb akkor kellett ekkorát ugornia amikor az Anyahajón a képességeit tesztelték. A zuhanás most is kellemes, felszabadult érzés, azt érkezést pedig gond nélkül tompítja egy bukfenccel. Zöldike látva az ugrást füttyent egyet.
- Pöpec csaj vagy.
Elsősorban az ugrásra érti, de azért Yrsára mosolyog. Az utca kint is biztonságosnak tűnik. Az égő járműroncsok képeznek egyedül akadályokat, a füst viszont csak minimális, az úton halomban állnak a friss halottak. A testek nagy része olyan mintha belülről felrobbant volna, hatalmas darabok hiányoznak az emberekből. Valószínűleg gravitációs gyorsítós fegyverek lehettek, páncéltörő lövedékekkel. Olyan sok vér van, hogy szó szerint folyik, vékony vörös csíkokban a lefolyók felé. Noran, mint korábban is határozottan előre indul a biztonságos irányban. Yrsa kíválóan tudja fedezni őt. Tizenöt métert haladnak, amikor oldalról, az egyik sikátorból kiáltást hallani.
- Állj! Ne mozdulj! Lássam a fegyvereket! A húgomnak segítség kell!
Egy fiatal férfi térdel a sikátorban, kezével egy lézerpisztolyt fog Yrsára és Noranra. A fegyver remeg a kezében. A férfi előtt a sikátor oldalának támaszkodva egy fiatal lány hever, a hasából egy rövidkard markolata áll ki, azt szorítja teljes erőből. Noran egy pillanatra Yrsára pillant, jelezve, hogy ő döntsön mi legyen.
- Azt mondtam lássam a fegyvereket! Kérem... a húgomnak segítség kell.
- Kussolsz és eldobod a fegyvert, vagy lelőlek. - zárja rövidre a szócséplést Noran.

~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Rubyt egyik alak sem veszi észre, nyugodtan elő tudja venni a pengét a sötétben. A két személyen, ha testpáncél van és úgy élték túl a robbanást, akkor az többféle páncélzatra is utalhat, de az energiapenge önmagában jó választásnak tűnik. Kezébe veszi a kést és mozdul, a szekrény mellett lévő alak ágyékába szúr. A penge úgy siklik át a testen, hogy alig érezni. A páncélos egészen addig meg sem mozdul, észre sem veszi Rugót, amíg az át nem szúrja őt. Az ordításán hallani, hogy férfi, kezeivel előre kap és próbálja megfogni a pengét, de a fájdalom túl nagy. Ruby ekkor oldalra rántja a páncélos férfit, egyenesen maga elé. Ezalatt a másik személy is realizálja a kialakult helyzetet és az eddig rejtve maradt Ruby pozícióját. Leugrik a plafonról, kezébe veszi karabélyát és azonnal elkezd tüzelni. Az élőpajzs működik, Ruby még egy ideig hallja a maga elé tartott férfi üvöltését és ahogy a fúrólövedékek a testébe hatolnak, majd az üvöltés nagyon hangosra vált és hirtelen elhalkul. A másik ellenség nyilván akkor halottnak nyilvánította a családtagját, amikor meglátta, hogy Ruby megsebezte azt. A Pride-ban ez teljesen megszokott, csak megkönnyítette a halálát a szerettének. Azonban az alak ezután se hagyja abba a tüzelést, lassan az élőpajzs csonkolódni kezd, leszakadnak a végtagjai, szétroncsolódik a teste. Ruby másodperceken belül el fogja veszteni a védelmét és a következő célpont ő lesz. A becsapódó lövedékek pontossága alapján, a fegyver célkereső, automata technológiája még mindig sértetlen, pontosan követi Ruby mozgását a test mögött. Az ellenség vele szemben nagyjából öt méterre áll, közöttük csak a tárolóláda van.

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan műhely ~

Ameliát a legutolsó küldetésén csapdába csalták, megbénították, elrabolták. Elvesztette az eszméletét és mire felébredt egy fejlett, rabszolga-kereskedő központba került. Egy nagy kupola szerű épület volt, tele többszázezer rabszolgával. Őt magát a láncokon kívül folyamatos szedálással tartották fogva. Már az első nap megvették, kétmillió birodalmi váltóért. Egy Dalan Heller nevű férfi vette meg. Az egyik fejlett belső részeken lévő high-tech műhelyében helyezte el.
Amelia kapott egy beültetés két nyakcsigolyája közé, a tarkójánál. Az implantátum közvetlenül az idegrendszeréhez csatlakozik és irányítja őt. A felhasználó képes az összes izmát megbénítani, vagy csak a vázizmokat, vagy akár a szív és légző izmokat is. Dallan kezében is van egy implantátum ezzel képes az Ameliában lévőt irányítani, illetve van egy kisebb kézi vezérlője is. Ezen kívül még egy speciális programot telepítettek az implantokba, ha Dallan szíve leáll, Ameliájé is. Ezért nem tudott megszökni. Ezen kívül természetesen bilincseket, láncokat és egy cellát is kapott Amelia, a biztonság kedvéért.
Már egy egység telt el a műhelyben rabszolgaként. Dallan ezalatt nem bántotta, nem alázta meg és nem kínozta. Egyszer ugyan kikötözte őt, hogy magáévá tegye, de amint a bőréhez ért, zavartan elkapta a kezét és utána elengedte őt, még csak le sem vetkőztette. Ugyanazt az ételt adta neki, amit ő is evett, napi négyszer. Ruhaként egy sportos toppot és hosszú fekete nadrágot adott neki, három váltással. Ha ügyfelek vagy vendégek érkeztek hozzá soha nem hívta rabszolgának, mindig Ameliának, csak ha rákérdeztek akkor mondta el. A műhely maga fegyvergyártással foglalkozik és rendkívül sok megrendelése van. Ameliának a műhelyben elsősorban fém tárolók, ládák és nehéz mechanikus elemek vagy éppen gépek rakodása volt a dolga. Egész nap keményen kellett dolgoznia, kihasználva az implantátumait. Volt hogy húsz órát is dolgoznia kellett, vagy addig amíg össze nem esett az állóképessége és a regenerációja ellenére. Rendszerint ezután kapott ételt és alvásszünetet is. Drogokat is kapott volna, de nem volt függő. Tíz nap után már feltűnhet Ameliának, hogy Dallan kerüli a társaságát és nem akar beszélni vele. Rendszerint addig dolgoztatja amíg lehet, túlhajtja őt, utána békén hagyja, rá se néz.
A mai nap is úgy telt el Amelia számára, mint a többi. Már késő este van, fogalma sincs hogy mennyire. Kora reggel óta a raktárban és a dokkoknál pakol. Három láda lenne még hátra, ebből egyet tud felrakni, majd önkéntelenül is térdre borul. A testéből a folyamatos megfeszítés miatt ömlik a víz. A fehér taraja a nedves fejbőréhez tapad, a bicepszein most csapódnak ki a cseppek és a hasán patakokban folyik végig az izzadtság. Nagyon kimerült. Dallan éppen most lép be az ajtón, kezében egy speciális, gravitációs gyorsítós pisztollyal. Az arcán látszik, hogy valami gond van.
- Maradj térden. – parancsolja határozottan – Elegem van.

//Welcome to The Pride! Very Happy

//

by **Miller lányok** Vas. 24 Aug. 2014, 23:28

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan műhely ~
Az utolsó küldetés nem épp úgy ért véget, ahogyan vártam volna, emlékeztem a lövésekre, a harcra, majd arra, hogy elvesztettem az eszméletemet. Csapda volt, már ekkor tudtam, felkészültek, pontosan tudták, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek, és így esélyünk sem volt. A rabszolgaközpontban tértem magamhoz, már amikor magamnál voltam az implantok miatt, nehogy használni tudjam őket. Hallottam néhány szót, amikor hozzám beszéltek, hogy a képességeim és beültetéseim miatt nem fogok sokáig maradni. Mit ne mondjak, igazuk lett, ráadásul egy kész vagyont fizettek értem. Valószínűleg az implantokat a férfi többért tudná eladni, mint amennyiért megvett. Egy újabb beültetés, ezúttal azért, hogy ne szökjek meg, mintha nem lennék képes arra, hogy kitaláljam, hogy miként szökhetek meg, hogyan mehetnék haza a gyerekekhez. A környék még ismerős is volt, már amennyit láttam belőle, a technológia árulkodó volt, hogy gazdag területen voltunk. Ironikus, ezeket a területeket védtem a klánnak, erre ide adnak el. Az igazság az volt, hogy lehetett volna sokkalta rosszabb sorom is, meglepett, hogy pont kiestek azok a dolgok, amiket gondoltam, hogy mire tartana. Se harc, se kínzás, se szex. Az elsővel még gondom sem lett volna, passzolt volna, a másik kettőért megöltem volna, ha belehalok akkor is. Így pár nap után visszamelékezve nem akkor féltem, amikor elkaptak, vagy nem is a haláltól, hanem, amikor kikötözött. Az a régi emlék jutott eszembe, amikor a „kórházunkban” ugyanezt próbálta tenni velem az a fiatal férfi még évekkel ezelőtt. Ugyanaz az érzés fogott el, tehetetlen voltam és gyenge. Akkor a fejsérülésem miatt nem voltam képes mozogni, most a kötelek miatt és amiatt, hogy bármikor megbéníthatott volna. Ha akkor a szemembe nézett az elemi félelmet láthatta, rettegést, még az implantok sem kellett, hogy lebénuljak, minden izmom görcsbe rándult. Undorodva és félve fordítottam el a fejemet, de ő került zavarba és egy érintés után békén hagyott. Nem tudom, hogy mikor sírtam utoljára a férjem halálát nem számítva, de amikor a cellámba kerültem vissza zokogtam órákon át. Ezt az egy esetet és a túlerőltetést tekintve nem panaszkodhattam, nem hívott rabszolgának mások előtt sem, csak kimerülésig dolgoztatott, rendesen ehettem, már amikor volt étvágyam és nem hánytam ki az egészet. A nap minden egyes percében, amikor magamnál voltam a szökésen járt a fejem, hogy miként operálhatnám ki az új implantot, miként és mivel tudnám egyetlen gyors mozdulattal levágni a kezét, hogy ne aktiválhassa azt, hogy lekapcsolja a szívverésem és a légzésemet. Utána elkábítani, majd deaktiválni az ő és a saját implantomat, hogyha leáll a szíve ne haljak bele. Nem akartam megölni, tulajdonképpen nem ártott nekem egy pillanatra sem, megtehette volna, de nem tette. Sőt, azóta az eset óta úgy tűnt, mintha került volna, nem szólt hozzám az utasításokon felül semmit. Nem mintha én akartam volna vele beszélni bármennyit is. Minden napom úgy telt, hogy felkeltem és dogloztam, amíg össze nem estem, majd egy rövid alvás és kezdődött minden előröl. A mai is egy ilyen volt, késő este volt, már alig álltam a lábamon, de még mindig három doboz volt hátra. Néhány pillanatra megálltam, hogy kipihenjem magam, majd a dobozt a helyére tettem. Éreztem, ahogyan az egésztestem végigfolyt az izzadtság, némileg már homályosan is láttam az fáradtságtól és megtántorodtam. Próbáltam megkapaszkodni, de hangosan zihálva és kimerülve rogytam térdre. Mikor Dallan belépett megpróbáltam felállni, de mikor megszólalt térden maradva. Szóval most jött kivégezni, ez lesz az, amit nem hagyok neki.
- Csaknem bűntudat? – kérdeztem cinikusan. – Rájöttél ki vagyok, mert végre felismertél…
Nem feltétlen a legjobb az, hogyha idegesítem miközben mindjárt rám szegezi a fegyvert, de pszichológiai hadviselésnek megtette, főleg, hogy a férfi eddig nem tűnt pszichopatának. Igaz lehet, hogy tévedek és mikor megszólaltam már meghúzza a ravaszt. Addig is próbáltam körbenézni, hogy elérhető közelségben hol van olyan tárgy, amivel leüthetem még azok előtt, hogy megölhetne. De addig is próbáltam a legkevésbé mutatni, hogy mire készülök és azt, hogy félnék. Ettől nem féltem, ha megöl és eladja az „alkatrészeimet” megszokott, jobb vég a szememben mintha meg is erőszakolna előtte.
- Akkor legalább annyit árulj el, hogy miért hagytál eddig életben… és miért ilyen jól… bármire használhattál volna…
Még mindig kapkodtam a levegőt, de ha beszél az idő nekem dolgozik és van időm felkészülni és a megfelelő időben fegyverrel, vagy pusztakézzel támadni. Ha feltudom gyorsítani magam, ha látom, hogy meg akar ölni, akkor lehet esélyem.

by **Bishop** Vas. 24 Aug. 2014, 23:28

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan műhely ~

Amelia teste fáradt és kimerült, a lábai görcsölnek is. Óvatosan körül tud nézni a helyiségben, egy nyolcszor nyolc méteres kerítéssel lekerített rész a raktáron belül, egy ahhoz tartozó ajtóval. Mint mindig most is gondosan el van pakolva minden tárgy amit fegyvernek használhatna. Egyedül a ládák vannak kéznél, amelyek elég nehezek a gyilkoláshoz. Dallan lehajtott fejjel, szó nélkül sétál a háta mögé. Érezni rajta, hogy válaszolna Ameliának, de túl fáradt ahhoz. Megáll a háta mögött, aztán a fegyver csövét a testének szegezi, egyenesen a tarkójának. A következő pillanatban, ha Amelia mozdulna, már nem tudja megtenni, érzi, hogy feszülnek az izmai a testében. Ez nem az a bénultság amikor összeesik a teste, ez a folyamatos görcs. Beszélni még tud, mozogni nem. Bármilyen óvatos is volt, Dallan észrevette mit akar. Heller egy mozdulattal előre dönti Amelia fejét, amennyire csak lehet, hogy minél jobban hozzáférjen a tarkójához. Aztán érzi, hogy a férfi végigsimít a vállán és az arcán, nyugtatva őt. Kezével végül a tarkójához nyúl. Amelia kis vágást érez, aztán ahogy az implantátum kiemelkedik a két csigolyája közül. A vékony, lapos tárgy kis sebet hagy csak. Érzi, ahogy a seb összezárul és begyógyul. A görcs elmúlik, szabadon tud mozogni.
Dallan ezután elveszi a fegyvert, és Amelia elé sétál. Az implantátum ami a nyakában volt egy vékony sárga lap, gyökérszerű részekkel. A földre hajítja a férfi és bakancsával rátapos. Mivel kocsonyás állagú, nem sérül meg, ezért Dallan többször, teljes erőből rátapos, amíg az teljesen szét nem roncsolódik a földön.
- Szabad vagy. Sajnálok mindent.
Amelia most már látja a férfi mozdulatain, a szemében, hogy a lelkiismerete, annak furdalása nyűtte el ennyire. Teljesen összezuhant lelkileg, látszik a szemein. Dallan egy mozdulattal saját szájába teszi a meglehetősen nagy kézifegyver csövét, és ujját a ravaszra vezeti. Egy pillanatra még lenéz Amelia szemeibe, mintha megváltást várna tőle.

by **Miller lányok** Vas. 24 Aug. 2014, 23:29

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan műhely ~
Az egészben a legrosszabb az volt, hogy még a lábaim is göcsöltek, fel akartam volna állni, hogy néhányat lépjek, hogy legalább ez javuljon, de még ezt sem tudtam megtenni. Semmi, sehol sem volt elérhető közelségben fegyver, amit használhattam volna, azaz maradt az, hogy puszta kézzel kell majd leszerelnem a férfit, hogy kiszabadulhassak. Figyeltem a mozgását és azt is követtem a fejemmel egy ideig, ahogyan a hátam mögé megy. Ő is fáradt volt, ahogyan én is, de nem válaszolt. A puskát még láttam, hogy a hátamnak szegezi, majd előrefelé néztem, hogy könnyebben ki tudjak térni. Már éppen mozdultam volna, amikor megéreztem azt, hogy a teljes testem ledermedt. Hiába volt meg az akaraterőm, de ezt képtelenség volt legyűrni azzal, ez nem csak a mezei fáradtság, aminél még az adrenalin visz tovább, vagy az, hogy menni akarok. Nem, itt az izmaim rándulnak össze az implantátum miatt. Tehetetlen vagyok és ismét kiszolgálgatott úgy, hogy mozdulni sem tudok és semmit sem tenni. Képtelen voltam annak is ellenálli, ahogyan lehajtotta a fejemet.
- Gyáva! – sziszegtem. – Legalább a szemembe nézz, amikor megteszed!
Vagy legalább is próbáltam, nem tudtam, hogy mennyire volt halható ez. Amikor gyengéden ért a vállamhoz, majd a nyakamhoz és az arcomhoz, ha tudtam volna is teljesen ledermedtem volna. Ebben az állapotban talán képes voltam arra, hogy lecsukjam a szemeimet és összeszorítsam a fogamat. A légzésem a félelemtől felgyorsult és most már nem a kimerültség miatt hallottam a zihálásomat, hanem a félelemtől. Ha látta volna a szemeimet, akkor láthatta volna, hogy kitágulnak a félelemtől. Nem a haláltól féltem, azt elfogadtam, tudtam, hogy a gyerekeknek jó soruk lesz, vagy a nagyszüleik, vagy pedig a Pride klán felneveli őket. Életet adtam nekik, megtettem, amit a Pride elvárt tőlem, de a megaláztatás és az, amire készülhet nem tartozott azok közé! Nem, annyi akaraterőm volt, hogy ne kezdjek el könyörögni azon, hogy ne becstelenítsen meg, de ha tudtam volna mozogni talán még kapdostam és csapdostam volna úgy, mint annak idején a kórházban. Ilyen helyzetben mindig gyereknek, annak a kislánynak éreztem magam, pedig még az Aréna megbecsült győztese is voltam, egy harcos és nem az a kislány, akit kiakartak hajítani a klánból, mert hasznavehetetlen. A tudatalattim sikoltozott, csak akkor hagyta abba, amikor a férfi kezét megéreztem a tarkómon és jeges fájdalmat, ahogyan megvágta a tarkómat pont ott. A félelemtől még mindig ziháltam, de a szemeim most nem a félelemtől voltak már kitágulva, hanem a meglepettségtől, ahogyan realizáltam, hogy mit is tett. Kivette az implantátumot. Amint ez megtörtént a megszokott bizsergést éreztem és a görcs elmúlt. Ösztönösen ugrottam volna el, de nem mozdultam, talán a meglepettség, vagy nem tudom, talán az előbbi félelem miatt nem voltam még rá képes. Meglepetten néztem, ahogyan leejti az implantátumot a földre, majd a szemeim előtt taposta azt szét jó pár próbálkozás után. Egy kicsit még remegtem a félelemtől és a fáradtságtól közösen, ahogyan a szavai után felnéztem rá.
- Miért? – kérdeztem.
Meglepődtem, azon, amit láttam, amint ránéztem a mozdulatai a szemei elárulták a választ, felelnie sem kellett rá hangosan. Ez a férfi folyamatosan meglepett mióta itt voltam. Bűntudat? Hiszen hozzám sem ért, nem bántott, nem akart megölni. Mégis jó volt a megérzésem, hogy nem akarom megölni, úgy tűnt, hogy nálam is nagyobb áldozat volt. amint a szájába tette a fegyvert minden megmaradt erőmet összeszedtem és próbáltam az implantátumaim adta lehető leggyorsabb sebességre gyorsítani és elrántani a fegyvert onnan, vagy a férfi fejét, kezét, mielőtt még meghúzhatná a ravaszt. Az most nem érdekelt, hogyha egy-két foga kitörik, az rendbe jöhet, de ha fejbe lövi magát, abba belehal. Ha sikerül megmentenem, akkor utána fáradtan rogyok vissza a földre.
- Mit csinál maga barom?! – kérdeztem, utólag tűnt fel, hogy magáztam. – Nem tartozik bocsánatkéréssel… hanem én tartozom köszönettel. Megmentette az életemet…
Még kifújtam magam és ha tudtam a fegyvert távolabb rúgom tőle, nehogy újra maga ellen fordíthassa.
- Köszönöm. Ne… ne érezzen bűntudatot, nem tett semmit velem. Volt már ennél rosszabb is, amíg nem lettem a Pride klán tagja – mondtam. – Soha sem fogom tudni teljesen viszonozni ezt önnek.
Emiatt pedig én éreztem pocsékul magam, hogy ez így lesz. Még csak visszafizetni sem tudnám a kétmilliót, nem volt annyi pénzem.
- Miért? – kérdeztem újra. – Nem a miért enged el érdekel, azt látom… miért vett meg egyáltalán? Kétmillió birodalmi váltó átkozottul nem aprópénz.

by **Bishop** Vas. 24 Aug. 2014, 23:29

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan műhely ~

Amelia időben mozdul, felgyorsítja magát, tízszeres sebességgel már könnyen meg tudja tenni, amit akar. Lassítva látja, ahogy a férfi lecsukja a szemeit és az ujja lehúzza a ravaszt. Amint megragadja a fegyvert az ujja abban a pillanatban lecsúszik az elsütő billentyűről és a biztonsági rendszer megakadályozza a tüzelést. A fogához koccan ugyan a gravitációs gyorsítós kézifegyver csöve, de nem töri ki azt, majd hangos csattanással a fegyver a padlóra zuhan. Amelia a fáradtságtól a földre rogy, az implantátumait sem tudja így használni, de ettől még a fegyvert el tudja rúgni. Dallan is elesik, a száját fogva gyakorlatilag fenékre ül. Látszik rajta, hogy nem a fájdalom készíti ki. A hátát az egyik doboznak dönti, kezeit remegve elveszi, majd sírni kezd. Nem a pánik, félelem vagy zavaros érzések okozzák a sírást, a könnyei zokogás nélkül, férfiasan folynak végig az arcán. Végül kitörli a szeméből a könnyeket, még mindig kicsit remegve Ameliára néz. A szemeiben most látszik a hihetetlen megkönnyebbülés, megváltás, hogy a nő nem neheztel rá. Saját magát feloldozva sóhajt egyet Dallan.
- Azért vettem meg, hogy megmentsem. – kezdi lassan – Először jártam a rabszolgapiacon, hogy munkaerőt nézzek. Ki volt állítva a legdrágább, legszembetűnőbb részen. Rengeteg reklám volt. Hallottam, hogy holnapra már biztosan meg fogják venni. És én tudtam mi lesz magával, ha valaki megveszi, felboncolja, talán élve, kiveszi az implantátumait, aztán a testét kidobja egy sikátorban és otthagyja. Én… én csak elképzeltem a kicsontozott, kivéreztetett testét egy sikátorban, ahogy beléfutok és nem tudtam elviselni. Ön különleges. Nem elbaszott érzésekből vagy fétisből vettem meg, csak mint ember nem szerettem volna a halálát. Zsarnokra, egyszer már láttam úgy egy lányt. Nem akartam. Jó üzletnek tűnt, gondoltam a hasznomra lehet a műhelyben mint tehermunkás, ha megveszem. Aztán láttam mit tettem magával, de én nem akartam. Csendben agyondolgoztattam volna, így is agyondolgoztattam. Az egész énem azt kiáltotta nem! A harcok, a kivégzések mások… de ez… nem emberhez méltó kegyetlenség. Maga egy ember, nem egy kutya.
Itt újra könnyek törnek fel belőle és végigfolynak az arcán, csak lassan tudja letörölni azokat, miközben mély lélegzeteket vesz.
- Köszönöm, hogy megbocsátott. Nem kell hálásnak lennie, csak bocsásson meg nekem. Fel kell mennünk a lakásomba. Ott zuhanyozhat, aludhat. A felszerelését is megkaptam magához, ott van az egyik szobámban.
Fáradtan, de hihetetlen megtisztulás érzetével kel fel Dallan a földről. Úgy tűnik, hogy a történtek máris megváltoztatták őt. Ha Amelia engedi felsegíti őt a földről és hoz neki egy törölközőt.

by **Miller lányok** Vas. 24 Aug. 2014, 23:30

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan műhely ~
Az utolsó erőmből még képes voltam arra, hogy felgyorsítsam magam. Mint mindig, amikor használom ezt a gyorsaságot minden hihetetlenül belassult, mintha az időt lassították volna körülöttem. Láttam, ahogyan becsukta a szemét és kész volt megtenni azt, amit akart. Már mozdult az ujja is, de sokkal gyorsabb voltam és sikerült megtennem, amit akartam. A koccanást, ahogyan a fogával találkozott a fegyver csöve odakoccant a fogához. Láttam végtelenül lassan távolodni a fegyvert, majd hirtelen minden felgyorsult, ahogyan már nem voltam képes tovább gyors maradni. Lerogytam teljesen kimerülten és ő is, bár ő attól, amit tettem. A száját fogta, de tudtam, hogy nem szenvedett el súlyos sérülést és még a fogait is megtartotta. A lábammal még elértem a fegyvert és sikeresen odébb tudtam rúgni, de tovább nem. sűrűn szedtem a levegőt, de még ez is nehéz volt a fáradtságtól. Most a legszívesebben kidőltem és a következő két napot végigaludtam volna. Talán jobban szenvedett, mint én, főleg, ahogyan odahúzódott az egyik ládához és sírni kezdett. Elfintorodtam, ahogyan szánalmat éreztem iránta. Képtelen voltam rá haragudni, a legtöbben valószínűleg megölték volna hasonló helyzetben, de nem voltam a többiek. Ez megmaradt a múltamból, én jellemzően embereket mentek, háborúban, ha muszáj ölök, de semmi több. Nem teszem meg pusztán szórakozásból, noha azokkal szívesen elszórakoztam volna, akik idejuttattak. Még én is megkönnyebbülést éreztem, hogy megláttam a férfin, hogy ő is amiatt, hogy megbocsátottam neki. Amit a szemeiben láttam még engem is zavarba hoztak, ritkán láttam ilyet mások szemében ilyen helyzetben. Maximum akkor történt ilyen, amikor megmentettem orvosi képesítésemmel másokat, de az újfent más volt. Mikor nekiállt beszélni én is odahúzódtam az egyik dobozhoz és a hátamat nekivetettem az arcomról próbáltam letörölni az izzadtságot és a légzésemet is rendezni. A szavai közben döbbenten néztem rá, meglepett, hogy ennyire jószívű volt, hogy pusztán segíteni akart jó szándékból. A kiállításra nem emlékeztem, csak elmosódott képeim voltak arról a napról és néhány mondat, ami megmaradt. Azt én is eltudtam volna képzelni, hogy mit tesznek velem amiatt, amiket kiérdemeltem és belém műtöttek. A férfi meg, hihetetlen. Eddig egy személlyel találkoztam, aki ilyen volt, az is a néhai férjem, én voltam a másik. Én lettem volna képes hasonlómódon segíteni másoknak, csak azért, mert nem akartam volna őket holtan látni. A szavai végén fáradtan mosolyodtam el.
- Köszönöm… Ön egy igazán jó ember Dallan – mondtam őszintén. – Nem dolgoztatott agyon…
A következő szavaira bólintottam fáradtan, a szemeim végül megvillantak.
- És még ahhoz is volt képük, hogy a katonai felszerelésemet is odaadják? – kérdeztem. – Ha eszük lett volna eladják másnak.
Zuhany, alvás. Mind a kettő igazán rám fért volna. Mikor odalépett, hogy felsegítsen hálásan fogadtam el a segítségét. A dobozban, vagy a férfiban igyekeztem megkapaszkodni. Mikor megkaptam a törölközőt megtöröltem vele az arcomat, karomat és a mellkasomat.
- Ha nem vagyok túl tolakodó, egy vacsora is jólesne a zuhany után és az alvás előtt – mosolyodtam el. – És szeretnék üzenni a gyermekeimnek, hogy jól vagyok… a nagyszüleik bizonyára elkönyvelték már, hogy meghaltam.
Amiatt nem aggódtam, hogy a klánra bízták őket az anyósomék, de jó lett volna hallani a kicsik hangját és látni őket, tudni, hogy jól vannak és, hogy tudják, hogy az anyjuk hamarosan hazamegy. Esetleg megkérni az apósomat, vagy valamelyik barátomat, hogy jöjjön el értem és vigyen haza. És a többiek az egységből, ha kicsit jobban vagyok róluk is meg kell emlékeznem és ha ezek megvannak a hívás után megkérdezni Dallan-t, hogy kiktől vett meg, hogy kik után kell vadászatot indítani a társaim haláláért.

by **Bishop** Hétf. 25 Aug. 2014, 00:03

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan műhely ~

Amelia oda tudja magát küzdeni az egyik ládához. A légzését rendezi, aztán letörli magáról az össze izzadtságot, ami ténylegesen lefolyik róla. A bőrét eddig forrónak érezte, most viszont, ahogy hozzáér hideg a bőre. A gyorsaság hatása, a "menetszél" ilyen gyorsaságnál kiválóan lehűti őt. A hátát támasznak vetve, a földön ülve már sokkal kényelmesebb. Dallan úgy néz rá, mint aki nem várta volna, hogy lesz a nőnek annyi ereje, hogy mellé üljön. Miután a férfi kicsit összeszedte magát, válaszol és ránéz.
- De agyondolgoztattam. Erről ne vitatkozzunk, kettőnk közül maga az erősebb, de nekem van igazam.
Még a kezéről is letörli a könnyeit, aztán kifújja magát.
- Egy kétmilliós üzletnél természetes, hogy megkapom a felszerelését is, az implantátumok is ingyen voltak. Benne van az árban.
Megkönnyebbülve már könnyebben beszél erről is. Feláll, elsiet és hoz egy fehér, tiszta törölközőt, azzal körbetakarja Ameliát. Amelia könnyen meg tud kapaszkodni a ládában és két lábra állni. Most már segítség nélkül tud Dallannal sétálna, ugyan lassan és fáradtan. A műhely maga egy félreesőbb utcán három szintes, az utca mentén futó, hosszú épület. A harmadik emelet le van zárva, mint biztonsági zóna, a második emelet üres. Az első, nulladik és mínusz egyedik szinteken van maga a műhely. Amelia a földalatti szinten dolgozott, itt volt a cellája is, de mivel az aluljárószint gyakorlatilag egy rámpa szerű lejtős résszel egybenyílik a földszinttel és bejárattal, ott is járt. Az első emeleten soha. Dallan most a főbejárón kíséri ki őt. A külső konzolon megnyom egy gombot, mire a teljes műhely, automatán, biztonsági ajtókkal és redőnyökkel lezár. Az utcán Amelia már felismeri a környéket. Ez főként a high-tech műhelyek, egyedi vállalkozások negyede, gazdag és fejlett, alacsony, védett épületekkel, sok földalatti alagúttal és aluljáróval. Közvetlenül a nagy cégek és a külvárosi részek határán. Dallan a szemközti lakóházba vezeti Ameliát. A harmadik emeletre mennek, a teljes emelet fele gyakorlatilag Heller lakása. Egy modern, biztonságos jól berendezett lakás. A zuhanykabin a fürdőben van, a sarokban. Kényelmesen nagy, két oldalról fém, másik két oldalról elhúzható homályosított üveglapok. Összesen nyolc fúvókából automatikusan pumpál a gép meleg vizet, gőzt, tisztálkodógélt Amelia testére, majd a lemosás után vízsugárral masszírozni kezdi a testét. Egy kivetített lézeres panelen állíthatja ennek erősségét, vagy a víz hőfokát. A tusolás végeztével a kabin meleg levegőt fúj a testére, és a legkisebb hajlatait is törölköző nélkül szárítja meg. Mire Davidson kilép a kabinból, már gondosan kikészítve várja a teljes felszerelése. Ruhák, fegyverek, kiegészítők, még a kesztyűi, szöges nyakörve, karkötője is ott van. A piercingjei is gondosan egymás mellett. Ha kilép a fürdőből, hallja, hogy Dallan összekoccint két poharat.
- Erre.
A konyhában egy egészen nagy tál tésztaétel, belekevert hússal és öntettel várja őt, egy szép fehér asztalnál.

by **Miller lányok** Hétf. 25 Aug. 2014, 09:00

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~
A kivetítésére még Zöldike is megállt, aminek örült, hiszen pont hogy a férfi megsegítésére tette meg mindezt. Még egyszer ő maga is megnézte a képet, hogy egészen biztosan a memóriájába tudja azt vésni, noha tudta, hogy mire felérnek, addigra már lehetséges, hogy elavult lesz az egész, hiszen az emberek mozoghatnak odafent, de legalább a város képe megmarad és tudni lehet majd, hogy merre és hogyan tudjanak menni. Megvárta, amíg Noran is valószínűleg nagyjából memorizálja a térképet. Amikor megszólalt a társa szégyenlősen kissé elmosolyodott, de most csak nagyon haloványan pirult el. Valószínűleg, ha egyedül lett volna, akkor nem kért volna efféle felderítést, ahogyan Joe bácsi gyakorlópályáján sem tette meg még a nap folyamán. Mint ott, itt sem igazából saját magát féltette, tudta, hogyha véletlenül valami képes lenne olyan sérülést okozni rajta, amibe belehalna, akkor is feltámad nem sokkal később és a páncélját úgysem tudnák elvinni, hogy megvádolhassák a Birodalmi technológia idegenek való átadásával. Nem mintha meg akart volna halni igazából, nem vágyott rá, hogy ezt az élményt már az első kint töltött napján megtapasztalja, azt pedig főleg nem akarta, hogy Norant agyonlőjék miatta kint. Ezért kellett a biztosíték.
- Van haszna Maniac-nek – motyogta.
Itt még egy pillanatra felrémlett benne, hogy üzen Joe bácsinak, hogy rendben és jól van, de végül nem tette meg egyelőre. Abból talán pontosan az ellentéte lehetett volna érezhető és nem szerette volna, hogyha az öreg aggódik érte, miközben jól van. végül felmentek, azonnal sikerült beazonosítani azt, hogy merre lehet a célpont, amit látott. Úgy száz méterre, nem volt sok ez a modern fegyverekkel, de az, hogy egy másik épület tetején, vagyis ellentétes végében volt, az máris sokkalta nyugodtabbá tette a lányt, hogy valószínűleg rájuk sem lát, így nem is fog tudni rájuk lőni. Néhány másodpercig elgondolkodott azon, hogy egy gránátot dob az alakra, hogy biztosítsa magukat, de a robbanás másokat is idecsalna és meglátta, hogy egy kórházszerű épületről volt szó, azt pedig nem akarta, hogy betegek és sérültek, akik az épületben lehetnek ártatlanul meghaljanak, így csak abban reménykedhetett, hogy nem hibázott. Mindez néhány másodpercnyi idő volt, mire végzett ezzel Noran már átért a kerítésen, Yrsa pedig egy ugrással jutott át, roppantul élvezte ezt, már tudta, hogy ki kell majd egy nagyobb épületről is próbálnia ezt. Zöldike szavaira ismét elpirult egy picit, de a mosolyt viszonozta a férfinak és indultak tovább. Megdöbbenve látta a megannyi holttestet idefent, így egészen más volt mindez, mint a holokpen látni. A roncsolásokból gravitációs meghajtású puskát tippelt, hogy azzal mészárolt valaki itt végig, az esetleges páncélok roncsolása pedig páncéltörő lőszert sejtetett. Ezeket még saját maga is megérezte volna, ha eltalálják. Könnyedén tudta fedezni a társát, de még a saját számításai szerint is túl kevés ideig jutottak el, mert alig tizenöt méterrel odébb már valaki fegyvert fogott rájuk. ezen a helyen hibának érezte azt, hogy nem lőtt egyből a másik férfi és esélyt adott arra Zöldikének és neki, hogy lépjenek. Ő maga is azonnal a férfira fogta a fegyverét, noha látta, hogy remeg az alak keze, és látta az említett sérült lányt is. ahogyan Noran rápillantott már tudta, hogy nem a legkönnyebb döntés ez. Kórházak sincsenek, ha itt maradnak saját magukat, vagyis Zöldike életét kockáztatják, főleg ha kettejüket is magukkal vinnék. De ha nem, akkor valószínűleg mind a két fiatal meghal. Amint Noran kimondta, hogy a másik dobja el a fegyvereket Yrsa is mozdult. A rövid távolság ellenére próbálta magát a lehető leggyorsabbra felgyorsítani és elsőként úgy mozdulni, hogy a fickó és Zöldik közé helyezkedjen, hogy a társát ne találhassa el a másik. Közelebb próbált mozdulni a fegyvertartó irányába, közben a saját fegyverét az oldalára tűzte, majd egyik kezével igyekezetett megragadni a férfi fegyvertartó kezét és kicsavarni a kezéből azt, a lábával pedig kigáncsolni, hogy a földre kerüljön. A fegyvert még a levegőben úgy megrúgni, hogy távolabb kerüljön tőlük. Mindvégig úgy igyekszik helyezkedni, ha ez csapda és a földön levő lány előránt valamilyen fegyvert, akkor őt is legyen ideje leszerelni, vagy beugrani Zöldike elé ismét. Ha ezek sikerültek, akkor még visszaállt Noran mellé, majd a korábban Noran-tól elvett Pride-s gyógyítógélt dobja oda a férfinak.
- Ezzel elláthatod – mondta, majd a társára nézett. – Menjünk tovább.

Pride - Page 6 00120

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan műhely ~
Kényelmes volt a ládának dőlni, végre sikerült teljesen le is hűlnöm hála a korábbi gyorsításnak. Ha nem lenne regenerációm, akkor most igencsak kellene aggódnom a tüdőgyulladás miatt, de így ettől sem kellett. Ahogyan Dallan-ra néztem láttam, hogy nehezen akarta elhinni, hogy még képes voltam ezek után odaülni a közelébe. Én megmondtam, hogy ennél több kellett volna ahhoz, hogy halálra dolgoztasson, de láthatóan nem nagyon akarta elhinni nekem. Így ennyire fáradtan legalább háromszor annyira idősnek éreztem magam, mint ami valójában voltam. Erősebb? Abban nem voltam olyan biztos, fizikai erővel kapcsolatos beültetéseket nem kaptam, csak gyorsaság, ehhez állóképesség, regeneráció és a célzórendszer. Vagy van valami, amiről engem nem értesítettek? Tény, hogy ezeket a ládákat nem volt éppen a legkönnyebb cipelni és lehet, hogy neki nem sikerült volna, de engem az utca nevelt, neki szerencséje lehetett és megúszhatta ezt, már csak amiatt, mert biztosra vettem, hogy végig idebent élt a legjobb környéken.
- Ez is olyan „öregeknek” való hülyeség? – kérdeztem egy fáradt mosollyal. – Hogy maga többet élt nálam, így csak magának lehet igaza?
A szavaim nem vádlók, vagy cinikusak voltak, csak fáradtak, de némileg jókedvűek már. Egyébként nem mintha én nem ezt mondtam volna a gyereknek, hogy azért van nekem igazam és nem nekik, mert én vagyok az idősebb. Úgy tűnt, hogy nagyszülői korban sem növi ki ezt az ember, csak rosszabb lesz. Bólintottam, ennyi pénzért végül is logikus volt, noha én nem adtam volna oda. Főleg, mert kellemetlen, ha éppen rátalálnak az adott rabszolgára és a cuccokra. Igaz ez az én felfogásom. Vettem még egy reszketeg levegőt, mire Dallan visszaért, hálásan vettem a nagyobb törölközőt és nagyjából már sikerült a lábamon megállni, noha remegtek és igencsak tiltakoztak az ellen, hogy talpon tudjak maradni. Végül is sikerült követnem a férfit. A helynek ismertem már a földalatti és a földszinti részét, most végre jobban megnézhettem, hogy hol is vagyok. Amint kiértünk a környéket felismertem, itt konkrétan nem, de a közelben nem egyszer járőröztem. Átérve a szemközti épületbe felmentünk a harmadik emeletre fel a lakásba. Végignéztem ott, nem igen, sőt soha sem láttam ennyire jól és biztonságosan berendezett lakást. Igazából még csak remélni sem mertem azt soha sem, hogy ilyen helyen járni fogok valaha is. Hálásan pillantottam a férfira, amikor megmutatta a zuhanyzót. Egy pillanatra kényelmetlenül éreztem magam, ilyen modern zuhanyzót nem is láttam soha sem. Kellett jó pár másodperc, hogy rájöjjek, hogy mit és hogyan kell állítanom azon, hogy működjön. Utána hosszú percekig tisztálkodtam és a végén csak élveztem, hogy a forró víz végigmasszírozza a testemet. Maga volt a mennyország. Mikor kiléptem minden felszerelésemet megtaláltam kitéve, még a piercingek is. elmosolyodtam, csak a ruhákat vettem fel, semmi mást egyelőre, ezen a helyen kellemetlenül éreztem volna magam azokban, de még így is roppant alulöltözöttnek éreztem magam ehhez a lakáshoz. Noha biztonságban voltam, de az egyik pisztolyt az oldalamra erősítettem, a többit kissé összébb pakoltam és így mentem arra, amerre Dallan hívott. Ahogyan megláttam a vacsorát a nyál is összefutott a számban, odamentem az asztalhoz és leültem, ha a férfi engedte, akkor szedtem magamnak egy tányérba, majd megvártam, amíg ő is így tesz és csak utána láttam neki az étkezésnek.
- Ha nem vagyok túl indiszkrét – néztem rá. – Mióta itt vagyok nem láttam a családját… egyedül él?

by **Dr. Zield Jones** Hétf. 25 Aug. 2014, 11:08

Rugó Ruby az energiapengét észrevételnül ki tudta engedni és szúrt vele. Áthatolt mindenen, páncélon, húson, csonton, inakon. Az áldozat már hiába kapott, a sokktól és a ájfdalomtól nem érte el Rubyt. Ha a pengébe belenyúlt volna, a keze bánta volna. A nő maga elé kapta a férfi testét, hogy a másik, aki bizonyosan felfigyelt az ordításra, azt találja el, ne őt. Kemény világ volt ez a Pride, gondolkodás néllkül keresztüllőtték egymást a családtagok. Már az is érdekes tény volt, hogy itt esténként az otthon nyugalmában is páncélban és fegyverekkel ültek a családok. Ma este ez fokozottan igaz lehetett, mióta bemondták, hogy kivonult a hatóság. Az ellenfél szívességet tett azzal, hogy leugrott a plafonról. A húst szaggató lövéseket felfogta a férfi teste, de elég gyenge fedezék volt, gyorsan fogyott belőle az anyag.
Ruby elszánta magát egy látványos, de veszélyyes mozdulatra. Ezeket nagyon kedvelte, felpezsdítette a vérét a veszély és szerette produkálni magát. Teljes erőből előre lökte a férfi megmaradt testcsonkját, hogy az a másik felé repüljön.
- Huhúú, öleljétek meg egymást! - kiabálta, miközben felugrott és a tárolóládáról új lendületet véve híresen rugalmas lábaival az ellenfél felé repült, hogy a csonkkal vagy anélkül megrúgja azt. A kezében a pengékkel felé kaszált, hogy vágja, ahol éri. A lövedékek elől próbált elhajolni, amennyire egy ilyen ugrás közben lehetett.

by **Bishop** Kedd 26 Aug. 2014, 21:33

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

A kerítés szép átugrása után ahogy Yrsa viszonozza a mosolyt még egy kacsintást és kis nyelvkidugást is kap Zöldikétől. A sikátorban éppen patthelyzet alakul ki, ahogy Noran és az ismeretlen férfi fegyvert fog egymásra, de egyikük sem teszi le a másik felszólítására. Valószínűleg Noran lenne a gyorsabb, de erre már nem kerül sor. Yrsa felgyorsítja magát és abban a pillanatban minden lelassul körülötte. Könnyen Zöldike és az idegen közé tud állni, így a férfi már csak őt lőheti le, de még mielőtt megtehetné Miller könnyen kicsavarja a kezéből a fegyvert, majd a lábaival arrébb rúgja azt, és még a térdelő idegent is teljesen elgáncsolja. Egyik pillanatról a másik a férfi a földön köt ki, felrúgva fegyvertelenül. Halálfélelemmel a szemében néz fel Yrsára, majd elkapja a felé hajított tartálynyi habot. A lány közben semmivel nem próbálkozik, a fájdalomtól sír és mindkét kezével tartja a kardot. Végül a fiatal férfi összeszedi magát és a húgához fordul, még mindig Yrsára nézve.
- Köszönöm. - mondja a félelemtől és meglepettségtől vegyes hangon.
Noran az utasításra, azonnal továbbsétál az úton. Yrsa természetesen könnyen utolérheti és fedezheti őt, de még ha Zöldike mögött is megy, a férfi úgy sétál, hogy vele egy vonalba, mellé érjen.
- Azt hittem megmented. Nem fogja túlélni. - mondja halkan - Köszönöm, hogy engem megmentettél.
Még nem távolodnak el eléggé a sikátortól, így Yrsa tökéletesen hallja az éles, fájdalmas női sikolyokat. Sorban egymás után több sikoly, valószínűleg ahogy a kardot húzzák ki a testből. Aztán egy nagyon hangos halálsikoly és néma csend. Noran már nem hozza szóba csak némán megy tovább. A környék biztonságosnak tűnik az útról le lehet fordulni és így már nem kell a hullák és roncsok között haladni. Ismét néhány száz métert haladnak, amikor fentről, több tíz emelet magasról egy férfi zuhan eléjük az útra, halálra zúzva magát. A hirtelen érkező testtől Yrsa és Zöldike is megijed.
- B*sszátok meg!
Kiállt fel Noran. Ha Yrsa felnéz, oda ahonnan a férfi leesett meglátja azt a maszkos, vállágyús alakot, akit korábban is látott. Ezek szerint nem azt ölte meg a gránáttal. Az alak éppen egyik házról a másikra ugorva álcázza magát és tűnik el teljesen.

~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Az izgalom és a veszélyérzet valóban felizgatja Rubyt. Ahogy végiggondolja a tervét, annak több veszélye is eszébe jut és ettől megugrik a pulzusa és a légzésszáma is megnő. A roncsolódó testet könnyen előre tudja lökni. A fúrólövedékek ugyan sok energiát visznek át forgás és roncsolás közben, azonban annyira nem erősek, hogy a levegőben tehetetlen testet megállítsak. A férfi holtteste a fegyveresnek csapódik, aki ettől elveszti az egyensúlyát, nem esik el, de megcsúszik és elejti kezéből a karabélyát. Azonnal az oldalához kap és előhúzza a kézifegyverét. Rugó Ruby időközben felugrik a levegőbe, erős lábaival rendkívül rugalmasan, gyorsan halad a levegőben. Pont a páncélos elő érkezik, a kinti fény erre a helyre már jobban beesik, így látszik, hogy egy fehér teljes testpáncélt viselő nő áll Rubyval szemben. Az egyik pengével végigvág a nő mellkasán, át a páncélon, azonban mivel nem szúrás, hanem vágás a páncél megfogja a támadási energiát. Az ellenségnek felszakad a mellkasa, de nem halálos vagy súlyos a vérzés, közepesen folyik csak a vér a vágás nyomán. A nő azonnal, harcművészeti mozdulattal elkapja Ruby egyik kezét, amiben a hozzá közelebbi penge van, magához rántja és a páncél sisakjával lefejeli őt. Minden nagyon gyorsan történik, Ruby csak annyit észlel, hogy vág, fröccsen a vér, aztán megragadják a kezét és a fejelés után megszédül. Harcképes marad, stabilan áll a lábán, de a fájdalom meglepi és belharcba kerül az ellenségével, aki éppen ütésre emeli jobb karját.

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~

A ládáknak dőlve Dallan megkönnyebbülten, mosolyogva rázza meg a fejét az "öreges hülyeségre".
- Nem, dehogy. Csak nem lesz attól magának igaza, hogy erősebb nálam. Én tudom jól mennyit dolgoztattam. Bocsánat, mostanában annyian érvelnek ezzel, gondoltam megemlítem. Sajnos rosszkor.
Amelia a férfi lakásán, a zuhanyzás után már sokkal kényelmesebben érezheti magát. A levegő kellemes, mind a frissessége, mind a hőmérséklete, ahogy a fények is természetesnek, egészségesnek tűnnek, annak ellenére, hogy fénytestekből áradnak. A tusolás és öltözés után Amelia a konyhában látja, hogy egy kerek, fehér asztalnál egy nagyobb fém tálban van a tésztaétel. Tányérok nincsenek, csak egy személynek megterítve, az egész adag étel az övé. Dallan a fa konyhapultnak támaszkodva várja őt, int, hogy üljön le nyugodtan. Magának nem terített a férfi. A konyha maga rendkívül modern és jól is néz ki, Amelia legfeljebb csak filmekben láthatott hasonlóan berendezett helyeket, de ez nem egy film kedvéért igényesen berendezett hely volt, hanem egy minden nap használt helyiség. Amelia kérdésére Dallan egy grimaszt vág aztán bólint, de nem rögtön arra válaszol.
- Jó étvágyat. Nos, egy ideje már teljesen egyedül élek. A családom évekkel ezelőtt meghalt, csak én maradtam.
Pár másodpercig csak némán néz maga elé, aztán láthatóan eszébe jut valami és hirtelen mozdul.
- Oh el is felejtettem.
Az egyik konyha szekrényből két nagyobb kristálypoharat és három áttetsző, hosszúkás, plasztik folyadéktárolót vesz elő. Két tároló fehér, a harmadik narancssárga. Mindhármat leteszi Amelia elé az asztalra. Az elsőben tiszta víz, a másikban könnyebb alkoholos ital, a harmadikban tömény van. Saját magának a vízből tölt, beleiszik, aztán kisiet a konyhából. Az ujjával még mutatja, hogy nyugodtan töltsön magának Amelia ha akar. Egy perc múlva vissza is ér, addig nyugodtan lehet étkezni. Az asztalra egy térképet, egy információs kártyát és egy kommunikátort tesz le.
- Tessék. A térképen megjelöltem a rabszolga-kereskedő központot. Ha igazságot akar, ne a hely vezetőit keresse, egyszerű tulajdonosok, szervezők, fogalmuk sincs az árusokról. A férfi akit magától vettem az Átok nevet és a 48-as számot adta meg. A szám, hogy melyik helyen vehettem át magát, az Átok a kereskedőneve az illetőnek, csak felvett egyszer használatos név szerintem. Szürke fémpáncélos alak, az arcát fémkoponya maszkkal fedte, a hangját torzította. Sajnos nem tudok többet róla. A kommunikátor aktív és nyolc hálózatot is elér vele, felhívhatja a családját. A vendégszobát is előkészítem magának, ha az éjszakát itt akarja tölteni.
Nyugodt, jó szándékú hangon elmond mindent, aztán visszasétál a konyhapulthoz és ismét annak dől. Ha Ameliát nem zavarja, akkor figyeli, ahogyan eszik és közben iszogatja a pohár vizét.

//Tripla reag megint! Smile

//

by **Dr. Zield Jones** Kedd 26 Aug. 2014, 22:03

Az excentrikus lánynak ez az egész hadművelet nagyon izgalmas volt. Ellökte, szinte eldobta a halálra vágott és lőtt, megcsonkított családtag testét és közben ugrott, a ládáról lendületet véve. A másik családtag páncélozva volt és a manőverrel annyit ért el Rugó Ruby, hogy a lőfegyvert elejtette az itt lakó. A nő mellkasát felvágta az energiapengékkel. Ez nem állította meg a lakost, de Ruby már tudta, hogy a kései ellen nem volt jó a páncél. A nő megfogta Ruby kezét és a páncélozott fejrésszel lefejelte. A lány csillagokat látott, de nem adta fel. Megrázta a fejét és azonnal szúrt a jobb váll alá melltájékra. Tervei szerint teljesen átszúrta a törzset az energiapengével és lábbal hasba rúgta a nőt. A páncél felfoghatta az ütés erejét, de ha Ruby elég erőt tudott belevinni és nem esett el a szédülés miatt, akkor a nő hátrarepült. Ruby pedig úgy vetette rá magát, mint egy macska, hogy karmok helyett a két energiapengével lefejezze és a szívét is átszúrja. Cicaharcnak nézett ki ez az egész, de életre ment. Csak egy maradhatott talpon és Rugó Ruby azt tervezte, hogy ő lesz az, aki túléli. Pörgött és élvezte a csatát, még a sebesülést is, amitől nehezebb lett a küzdelem. Ha így is legyőzte a ház utolsó (?) megmaradt lakóját, akkor volt az igazi a győzelem.

by **Miller lányok** Szer. 27 Aug. 2014, 10:33

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~
Yrsa a kacsintásra és a kis nyelvkidugásra azonban már ismét elpirult, a sima mosolyra még nem tette, de erre már igen. A sikátorban azonnal mozdult, mint már tapasztalta megannyiszor rövidke élete során a környezete és minden lelassult, ahogyan ő maga gyorsabb lett. Így könnyedén eltudta venni a fiataltól a fegyvert és elrúgni, majd a földre küldeni őt, úgy, hogy Zöldikének ne essen semmilyen baja sem. Miután leért a földre már a lány sem tartotta fent a gyorsítást. Kellemetlenül húzta el a száját, már az este folyamán a második halálfélelmet látja valakinek a szemében, akinek igazából ártani sem akar. Az első pont Noran volt, most meg ez az idegen alak. Határozottan kellemetlenül érezte magát emiatt, hogy ez így volt. Yrsa a lányra pillantott, még mindig nem mozdult, csak a hasát szorította és sírt. A feltöltések révén azt tudta, hogy a hasi sérülések a legfájdalmasabb és leglassabb halálnemek közé tartozó sérülések. Végül odadobta a habot a férfinak, még hallotta a köszönöm szót, majd az elinduló Zöldike utána sietett. Felzárkózott vele egy vonalba, most nem maradt le tőle. Meglepetten torpant meg egy pillanatra, az arcán fájdalom futott át azon, hogy ezzel nem sikerült megmenteni a lányt. Ebben az esetben is HPI-s medigélt, habot kellett volna létrehozatnia a páncéljával, hogy sikerüljön.
- Mérlegeltem – mondta rekedten. – Ha maradunk és segítünk mi, te is veszélybe kerülsz… lehet, hogy rajtunk ütnek, a kórház zárva, ha bevisszük mások is bejuthatnak és többen halnak meg… reméltem, hogy elég lesz ez is.
Könnyedén leolvasható volt rajta, hogy bűntudata van emiatt és az is, hogy átkozottul nehéz volt meghozni a döntést, hogy hagyja a lányt meghalni. Az egész keserűséget ébresztett benne azok után is, hogy Norant megmentette és a kérésére a teljes ház lakóit is. Ha kint lettek volna ugyanott, ahol Zöldike megsérült, akkor ellátja a lányt rendesen, de itt nem mert kockáztatni. Fájdalmas morális döntés volt és a logikus magyarázatok gyűrűjében sem érezte jobban magát. Végül Zöldike szemibe nézett és az eddigi viselkedésénél sokkal érettebben nagyon halványan mosolyodott el.
- Szívesen – suttogta.
Miközben haladtak a háta mögül meghallotta a sikolyokat, mindegyiknél összerezzent és a szemébe könnyek is gyűltek. Szinte látta maga előtt, ahogyan az idegen férfi kirántja a húga gyomrából a kardot, a lány pedig a sokk okozta vérveszteségbe hal bele, mintsem a tényleges vérzésbe és károkba. Amíg haladtak tovább próbált nem ezzel törődni, de a bűntudat tovább mardosta, szeretett volna Joe bácsival, vagy a nővéreivel erről beszélni, de nem volt rá lehetősége. Tovább haladva is fedezte Zöldikét, vagy ha éppen ő maga haladt elől profi katonai haladással, akkor Norant kérte, hogy fedezze. Azonban, amikor valami leesett a tetőről nagyon megijedt, önkéntelenül ugrott bele Noran „karjaiba” és bújt hozzá. A fejét pillanatokkal később kapta fel és meglátta a vállágyús alakot, akit korábban próbált leszedni, de még a hő érzékelők elől is elrejtette magát, nem csak álcázta magát. végül zavartan nézett Zöldikére, és ha a férfi engedte, akkor kissé hátrébb lépett, utána szólal meg.
- Ez az alak volt a vállágyús még a kinti részekről – suttogta. – Aki álcázta magát a hőérzékelők elől is.
Azonnal fedezék után nézett, hogy hova húzódhatnának be, ha ezt megteszik, akkor ismét befedi magukat a páncélja köpenyével, hogy védve legyenek, közben utasította a páncélját is, hogy szkennelje le a környéket, hogy hol lehet a vállágyús alak, mert volt egy olyan érzése, hogy a második találkozás után már nem igen akarja majd hagyni őket élve távozni.

Pride - Page 6 00120

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan műhely ~
Dallan szavaira én is mosolyogva ráztam meg a fejemet. Már-már egészen jó kedvem volt a fáradtság ellenére is, megkönnyebbülést éreztem nem csak amiatt, hogy megmenekültem és szabad voltam, de amiatt is, hogy sikerült megmentenem a férfit mielőtt még öngyilkos lehetett volna a semmiért. A kedvemhez ezenfelül eléggé biztosra vettem, hogy a fáradtság is nagyban közrejátszott.
- Valóban, de én is mindig ezzel érvelek a gyerekeknek, hogy azért van igazam, mert én vagyok az idősebb – feleltem.
Odafent már a zuhanyzás igencsak frissítő volt, de csak még álmosabb lettem tőle, de legalább a görcsök kimentek a lábamból és a közérzetem is tényleg egészen jó lett. Az utcán nevelkedtem, így a lakásban, amíg kimentem a konyhába úgy közlekedtem, mintha bármit véletlenül összetörhetnék, óvatosan és szinte lábujjhegyen. Mikor láttam, hogy Dallan nem fog leülni a konyhaasztalhoz, akkor ültem le, már láttam, hogy minden csak nekem volt terítve és ő nem fog enni, így nekiláttam az étkezésnek. A falatok összerágása közben végignéztem a helységen, olyan volt a konyha, mint a filmekben, amiket szoktam nézni, bár ez így itt sokkalta otthonosabbnak és természetesebbnek hatott, mint azok. Mikor a családjáról kérdeztem a fintornál megállapítottam, hogy hiba volt rákérdezni, bár ennek ellenére meglehetősen készségesen felelt.
- Sajnálom – mondtam. – Tudom milyen ez…
Én is elfintorodtam egy pillanatra, a bátyáim elvesztése tett olyanná, amilyen lettem, így az a sajnálom nem csak egy szó volt, hanem tényleg úgy gondoltam, ahogyan kimondtam, mert átéreztem a veszteségét. Kérdőn pillantottam rá, majd megláttam, hogy miket hozott, egyelőre csak a sima vízből töltöttem magamnak, annak, ha alkoholt ittam volna nem lett volna közel sem jó vége, főleg, mert iszonyú szomjas is voltam. Legalább két pohár vizet ittam meg mielőtt visszatértem volna a vacsorámhoz. Mikor kiment folytattam a vacsorát, majd az asztalra letett tárgyakra néztem, majd fel Dallan-ra. Mintha csak gondolatolvasó lett volna, hogy tudja, hogy mit akarok tenni. Hálásan bólintottam rá, ezek már kellő információk voltak, majd az őrségen belül még megfelelő forrásoknál egészen pontosan utána járok, aztán indulhat a vadászat. A rabszolgapiacra nem akartam elmenni, ott sejtettem, hogy zsákutca lenne az egész, viszont a többi már hasznosabb volt.
- Köszönöm – mondtam. – Mindent. Ha nem zavarok, akkor maradnék éjszakára, kétlem, hogy lenne erőm hazamenni, vagy ébren kivárni, amíg valaki értem jön és hazavisz.
Még ettem egy kicsit az ételből, az egészet már az elején láttam, hogy képtelen lennék megenni és a kimerültségtől igazából annyira éhes sem voltam, majd reggel, ha kialudtam magam, akkor utána. De akkor már otthon terveztem a reggelimet megejteni. Még beleittam a pohár vizembe még egy kortyot, majd elnyomtam egy ásítást. Most jóllakottan kezdtem érezni igazán a fáradtságot, csak reméltem, hogy lesz annyi erőm, hogy még feltudjam hívni a gyerekeket, bár már lehet, hogy elég késő van és alszanak, akkor anyósomat, hogy minden rendben van velem. Kissé megráztam a fejemet és megdörzsöltem a szemeimet.
- Azt hiszem, hogy akkor most ledőlnék aludni – néztem Dallan-ra és próbáltam elfojtani még egy ásítást.

by **Bishop** Csüt. 28 Aug. 2014, 18:25

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

A bűntudatra és a rossz érzésekre Yrsa egyelőre nem talál megoldást, pedig tudja, hogy végső soron nem az ő hibája volt. Noran nem tud ezekre az érzésekre igazán mit reagálni, csak hagyjuk inkább módon megvonja a vállát. A fiatal férfi értékrendje más, ő ezzel találkozik nap mint nap. A fentről érkező test becsapódása után Yrsa könnyen Zöldikéhez tud ugrani, aki fél karjával meg is támasztja őt azonnal, azonban a másik kezével már a fegyverével kezdi pásztázni a tetőt. Yrsa még az utolsó pillanatban látja az ellenséget, de aztán ő is elveszti. Biztonságos fedezéket keres, ebben a sikátorban ugyan kevés van, de van egy kis beugró, sarok szerű rész az egyik épület oldalán, ami kellően sötétnek, védettnek tűnik. Oda könnyen el tud jutni és Noran is szó nélkül megy utána. A fedezékben a páncél köpenyével teljesen betakarja magát és Zöldikét is be tudja, ha akarja. A férfi ismét egészen hozzá bújik. A páncél utasításra szkenneli a környezetet, de nem talál célpontot, úgy tűnik a vállágyús már nincs a közvetlen közelben. Azonban több más veszélyforrást is jelez a páncél. Yrsa retinájára vetített képet a hőlátáshoz hasonlóan kékre váltja, félig áttetszővé teszi az objektumokat, épületeket és testeket, majd a "tiszta" képen jól láthatóan, vibráló körvonalakkal, ikonokkal mutatja meg a veszélyforrásokat. Az eséstől szörnyethalt férfi testében, a gyomrában van egy nagyobb akna, ezen kívül az épületek falában, szellőzőjáratok kisméretű kivezetőinél, a sikátor alatti vékony vízelvezetőben, az út középen és még sok más helyen megannyi miniakna van. Nem túl nagy robbanóerejűek, de ilyen kis és szűk helyen pusztítóak és akár egymást is aktiválhatják. Az egész hely egy halálcsapdának tűnik. Az aknákat korábban nem jelezte a páncélzat, valószínűleg a vállágyús az előbb szórta szét a csapdákat. Valóban nem akarja, hogy élve távozzanak.
- Ránk vadászik, ki akar csinálni. - válaszolja Noran - Na látsz valamit?

~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Ruby most tapasztalhatja és kihasználhatja a könnyűpáncélzat előnyét. Az ellensége a pisztolyt mozdítja a kezében, hogy közvetlen közelről fejbe lője őt, de ő ezalatt könnyedén, erősen hasba rúgja, amitől a nő hátra esik. Még mielőtt a levegőbe emelkedne a pengét is megmártja a testében, ami az előző vágás gyengítő hatása miatt átszalad a nő testén. A páncélos erősen vérezve, haldokolva borul a földre. Ruby azonban egy másodpercet sem vár, azonnal ráveti magát.
- A gyerekeket... ne...
Hallatszik egy elcsukló, halk női hang a páncélostól. Ennyit tud még kimondani, mire Rugó kegyetlenül kivégzi, egyszerre szúrja át a szívét és levágja a fejét. A vágás hangján felül csontok ropogása és a vér fröccsenése is hallható. A fej magától kezd gurulni a romok között. Az utolsó szavakból az is kiderült, hogy még vannak túlélők, gyerekek. Ekkor Ruby fentről, az emeletről mozgást, neszezést hall. Nem tudja hány és milyen idős gyerekekről van szó, ez kockázatos lehet. Gyakran a kisgyermekek is halálos fenyegetést jelenthetnek, mivel alábecsülik őket, de attól még ők is képesek pusztító fegyvereket használni, nagyrészt azonban csak áldozatok. A lemészárlásuk általában a maszkosok szórakozása, mások könnyű halálban részesítik a gyerekeket.

~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~

Ameliának nagyon jól esik az étel, a falatok nagyon ízletesek, minőségi anyagokból van jól elkészítve a tészta. A több pohár víz is kellemesen hideg, frissítő és tiszta. A családja elvesztésére Dallan már csak megértően a fejét rázza. Miután visszajön leteszi az asztalra a három tárgyat és ismét a konyhapulthoz lép. A tárgyak közül Amelia bármelyiket szabadon elveheti, láthatóan azért lettek odarakva.
- Nem zavar, maradhat éjszakára. A háló innen jobbra van, ki egyenesen a konyhából, be az előtérbe, ott jobbra. Egy sima, szálcsiszolt fekete ajtó, a kód hozzá 45K, ne tévessze el. Már előkészítettem.
Válaszolja Dallan és kezével is mutatja, hogy majd merre kell menni. Még megvárja, amíg Amelia végez a vacsorával, akkor egy nagyon modern hűtőgépbe pakolja el az ételt, furcsa módon az evőeszközökkel és terítékkel együtt. Amelia második elfojtott ásítása után Heller az ajtóhoz sétál és annak támaszkodik.
- Látom fáradt, nem is tartom fel, hagyom magát pihenni. A kommunikátor ott van az asztalon, a szobája készen áll. Ha szüksége van még valamire megtalál. - elindul ki a helyiségből, de még egy pillanatra megáll - El is felejtettem. Lakás, szolgáld ki Ameliát.
Mély, középkorú férfihang ad egy "igen" választ. A falakból szól több irányból. Amelia azonnal tudja, hogy a lakás programja lehet az. Ezek szerint van egy központi számítógép és valószínűleg az egész ház automatizált. Meglepően fejlett technológiának számít ez a Pride-ban, a klánnak természetesen van, de magánszemélyeknél ritka. Dallan jó éjszakát kíván és távozik, ha Amelia nem tartja fel. A vacsora után könnyen eljuthat a vendégszobába, valóban ott van ahol a férfi mondta, az ajtónál beütve a kódot pedig be tud lépni. Egy nagyobb előszoba és hálószoba várja, kényelmes, minőségi berendezéssel. Már be van neki ágyazva.

by Ajánlott tartalom