Pride

Rugó Ruby-nak sosem volt rendes családja. A Pride-os árvák, bandák által nevelt gyerekek egyike volt, aki hat évesen már késsel harcolt, nyolv évesen lövöldözött és tíz évesen darabokra kaszabolt egy fizetni nem akaró drogost. Parancsra tette, a nevelőapja parancsára, aki nevelte, de kegyetlenül. A lánynak nem volt igazán kit szeretni, csak a mostohatestvérét, ha az szerelem nem volt, nem csak szaxkapcsolat. Ennek a háznak a lakói nem tudtak benne együttérzést, szánalmat ébreszteni. Kigúnyolta a családi értékeket, mert neki soha nem volt része olyanban. A nő a gyerekeit akarta megkímélni, de Rubynak figyelmeztetés volt az utolsó mondat. Egy rövidet nevetett, ahogy a családanya feje elgurult. Felkapta a fejet, azzal tervei voltak. Be akarta dobni a gyerekek elé az anyjuk fejét és ha volt azon maszk, lehúzta, hogy megismerjék.
A pengéket a helyükre tette és egyik kezében vitte a fejet, a másikban a karabélyt. Elindult felfelé a lépcsőn. Ha meglátott valakit, azonnal tüzelt. Ha bújkáltak és nem akadályozták meg, akkor a lépcső tetejéig ment és onnan hajította be központi helyre a fejet. Ruby nem tartozott a maszkosok közé, de nem is sajnálta a gyerekeket.

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Yrsa a kommunikátorral látható módon is kivetíti a Maniac által leképzett képet. A valóságban még sokkal kivehetőbb és látványosabb az aknák elhelyezkedése. Noran, kissé kétségbeesetten és lemondóan néz végig mindegyik aknán, mintha elkönyvelné magában, hogy innen nem jut ki élve egy alsónadrágban fegyverövvel. Reménykedve néz Millerre aztán gondolkodni kezd. Yrsa felméri a terepet, nem talál olyan utat, amin távozhatna Zöldikével. A gond az, hogy az aknák valószínűleg már egy bizonyos távolságból aktiválódnak és robbannak, ezen kívül rendkívül jól fedik egymást. Nagyon veszélyes lenne megpróbálni elmenni közöttük, vagy az utolsó pillanatban megpróbálni a páncél köpenyével védekezni. Az is lehetséges, hogy egy akna robbanása, függetlenül mindentől a többit is aktiválja és akkor az egész sikátor Yrsára zúdulhat. Valamint nagy eséllyel távvezérelhetőek az aknák, éppen a rossz pillanatban is robbanthat a vállágyús. Hosszú percek után sem talál megoldást, amikor Zöldike felfelé mutatva megszólal.
- Felfelé kijuthatunk. Használd ki a képességeid. Felállsz a nyakamba, onnan elrugaszkodsz és elkapod az épület tetejét. Én utánad ugrok és megpróbálom elkapni a bokád. Felhúzód magad velem együtt és kint vagyunk. Szerinted?
Kérdően pillant Yrsára a fiatal férfi. Ha nincs ellenvetés, akkor feláll és a szemben lévő falnak támaszkodik két kézzel, a lábával terpeszt és felkészül, hogy Yrsa felmászhasson rá az ugráshoz. A tető magasan van és a sikátor falai teljesen simák, de megoldhatónak tűnik első látásra. Ha Yrsának más terve van, Zöldike örömmel hallgatja.


~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Ruby felveszi a földről a levágott fejet, a maszkot egy mozdulattal leveri róla és így láthatóvá válik a halott nő arca. Még nem telt el sok idő, amennyire Ruby tudja lehet hogy a nő agya még él és lát mindent egy percig. Felmegy a lépcsőn, fent egy előtérhez ér. Itt is minden fény le van kapcsolva. Előrehajítja a fejet, ami nagy puffanással esik a padlózatra és gurul tovább a ház belseje felé. Szabad szemmel ugyan nem látszik, de a harcosnő szinte érzi, ahogy a helyiségek ajtajaiból előmásznak a gyerekek, hogy megnézzék mi is történik kint és mi gurul éppen a padlón. Az egyik gyerek túl közel megy a fejhez, Ruby meglátja a kisméretű testet és azonnal, félkarból tüzel. Egy ötös sorozat végigszántja a gyerek testét, ami szinte ketté nyílik ettől. Holtan, vérezve terül el a földön. Ebben a pillanatban, immár tisztán kivehetően három gyerek szalad be a jobb oldalon lévő nyitott szobába. Becsukják maguk mögött az ajtót és elbújnak. Ha Rugó utánuk lő, már késő, nem találja el őket. Ellenben most már tisztában van vele, hogy hány célpontja is van és hol helyezkednek el. Az emeleten most az előtérben áll, mögötte a lépcső, két oldalt egy-egy hálószoba ajtaja, szemben vele egy lezárt ajtó. Az lehet a biztonságiszoba, központ. Balra egy háló van, ahonnan a már lemészárolt gyerek mászott elő, az a szoba, ha Ruby ellenőrzi teljesen tiszta. Jobbra a maradék három gyerek van valahol a szobában.


~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~

Amelia magához veszi a maradék holmiját és bemegy a vendégeknek fenntartott részre. Az előhelyiségben van asztal, oda le is tudja pakolni az előbb felvett felszerelését. Fehérneműre vetkőzik és leül az ágy szélére. A kommunikátor lézeres technológiával vetíti ki, vörös és narancssárga színben a programját. A központi adatbázisból ki tudja keresni a klán elérhetőségeit és onnan már könnyen eltalál az anyósáékhoz. Egy sárga csík jelenik meg a kivetített kép közepén, ami körbe-körbe kezd el forogni, jelezve a várakozást, kapcsolódást, hívást. Egészen sokáig tart. Amelia szemei lecsukódnak, fejét lehajtja, az ajkai halkan kiengedik a lélegzetét, teste gyengéden hullik az ágyra. A fáradtságtól anélkül, hogy észrevenné elalszik. Ki tudja mennyi idő múlva a kommunikátor hangos sípolására ébred az ágyon fekve. Vele szemben a képen az idősödő anyósa jelenik meg.
- A halálba is! - kiált fel a nő, szinte sikítva - Amelia! Te élsz! Amelia... úgy aggódtunk, azt hittük meghaltál. Caln gyere, Amelia az!
Hamarosan Amelias apósa is megjelenik a képen, de ő szóhoz sem tud jutni. Alig tud megszólalni.
- Jaj Amelia. Már eltemettünk. A klán is eltemetett. Felébresszem a gyereket, hogy az anyjuk él?
Mint mindig Caln most is gyakorlatias, és egyből minden másra gondol, csak éppen a saját érzéseire nem. Amelia szemei újra lecsukódnak, fáradtan nyúlik el az ágyon, de ha van elég akaratereje még ébren tud maradni.

Furcsán hatott a frissen levágott fej Rugó Ruby kezében, de ő nem bánta. Kis kora óta szeletelte és ölte az embereket, a nevelőszüleitől kezdve az utca embereiig és a befolyásos pride-osokig bezárólag. A tudat, hogy a nő fejéig még eljuthatott a teljes család lemészárlása, annak a szándéka, csak izgalmasabbá tette az egészet. Ruby beszélni nem akart a halott családanya fejéhez, nem akart fölöslegesen hangokat kiadni, de elmondta volna neki, hogy a gyerekeit is elintézi majd és a végén kirabolja a házat, legvégül felrobbantja. Ezeket látta jónak, hogy nyomot hagyjon, hogy produkálja magát. Senki nem jött elő. A gyerekek félhettek a lövöldözéstől vagy várták anyukát, apukát és a legelőször szétlőtt harmadikat, hogy felmenjen és szóljon, hogy tiszta a levegő. Anyuka meg is érkezett, de csak a feje. Harcképzett gyerekek nem jöttek volna elő a gurulásra, amit nem előztek meg a családtagok szavai, gondolta Ruby. Az egyiket rögtön szét tudta lőni, minden ellenérzés nélkül. Két kézbe vette a karabélyt és lőtt utánuk, de megnézte, itteni időszámítás szerint hány évesek, milyen korúak lehettek a gyerekek, kamaszok, kiskorúak. Futni már tudtak és meg voltak tanítva, hova meneküljenek. Nem találta el őket, túl gyorsan zárkóztak be. Le akart  számolni velük, hogy ne okozzanak később kellemetlen meglepetéseket. Nem lepődött volna meg, ha a hálószobában komoly fegyverekkel vagy valamilyen védőrendszerrel találkozott volna, amit a gyerekek tudtak is használni. Megpróbált berúgni az ajtót és rögtön tüzet nyitni, hogy szitává lője az összes kicsit. Gyerekek voltak, de Ruby-nak egyre ment, hogy milyen korúak, ki akarta őket nyírni. Műsorszámnak jó lesz majd kihajigálni a testeiket az utcára, ha feloldja a biztonsági szobában a nyílászárók rendszerét. Először meg kellett őket ölni, ezzel próbálkozott.

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

A páncél parancs szerint változik és tágít a saját méretein. Néhány perc alatt létrehozza Yrsa kezében a csáklyavetőt is megfelelő hosszúságú kábellel. Noran érdeklődve figyeli a birodalmi technológiát működésben, a tervet némán, bizakodó pillantással hallgatja, aztán bólint rá.
- Meg sem lepődök rajtad. Mint Zöldike bennevagyok.
Ezzel Noran beleegyezik és már jó előre átöleli Yrsa nyakát, szorosan hozzábújva. Nem túl tolakodóan, de azért érezhetően nem csak a csáklyázás miatt csinálja. Yrsa céloz, fellövi a tetőre a csáklyát, ami meg is tapad. Maga a csáklya csak egy néhány centis három fémkaromból álló rész, amelyen mikrokarmok vannak, amelyeken nanokarmok vannak, így gyakorlatilag még sima felületen is stabilan meg tud tapadni. A stabilizáció után az eszköz két másodperc alatt a tetőre húzza fel Yrsát és vele együtt Zöldikét is. Az utolsó méteren Noran már elengedi a nyakát és magától kapaszkodik fel. A tetőre felmászva Yrsa féltérdre ereszkedik és szabályosan biztosítja a terepet. Ekkor látja meg, hogy a tetőkön is egy valóságos háború van. Szinte mindenhol lövészek, teljes testpáncélos alakok, kitelepített automata ágyúk vagy lövészfedezékek, tornyok vannak. Emberek ugrálnak egyik házról a másik a páncéljuk segítségével egymást fedezve vagy vadászva. Éppen csak végig tud mindent nézni, amikor Noran megragadja a vállát és egy tető lévő szellőződoboz mögé rántja fedezékbe. A saját pisztolyát óvatosan kidugja a sarkon, majd a markolatából előhajt egy hajszálvékony monitort ami azt a képet mutatja, amit a célzóoptika lát.
- Azaz alak még itt van a tetőkön és ránk vadászik.
A terület egyelőre tisztának tűnik, azon a háztetőn ahol Yrsa van nincs senki, két háznyira vannak az első mesterlövészek, az egyikük éppen az ő fedezéküket fogja be. Valószínűleg csak a megfelelő pillanatra vár, kifogyhatott a fedezékromboló lövedékekből, így nem jelent azonnali veszélyt.


+ 18 (csak azért mert gyerekekről van szó)
~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

A gyerekek méretükből, mozgásukból és hangjukból ítélve nagyjából másfél évesek lehetnek. Kellően kicsik ahhoz, hogyha a szülők nem megfelelő keménységgel nevelték őket, akkor egyelőre csak elbújni, elmenekülni és alapszinten védekezni tudjanak. Ruby azt is tudja, hogy a felső szinten várhattak a felnőtt családtagok, a biztonság kedvéért fegyverekkel és páncélzatban a gyerekkel együtt és csak az alsó védelmi rendszer volt aktiválva, a fenti zónának szabadnak kellett lenniük, nehogy baleset történjen. Így kicsi az esélye, hogy aknákba vagy automata ágyúkba fusson. Ezenkívül a házba száguldó kocsi a teljes energiaellátást lekapcsolta, ezért nem működik egy fénytest sem és az alsó védelmi rendszer is inaktív maradt Ruby mozgása ellenére. Végül Rugó az első gyerek megölése után a jobboldali hálószobába megy. Az ajtó tömör fém, de nincs zárva, csak csukva, könnyen be tudja rúgni. Bent azonnal lőni kezd, a szobában egy nagy ágy van, és azzal szemben a falban egy szekrény. Az egyik bútorok le vannak döntve az ajtó előtt gyenge, átléphető barikádként. Az egyik kisgyerek a szekrény előtt próbált menedéket keresni, de a kilőtt sorozat gyakorlatilag deréknél ketté tépi a testét. Két félben, holtan terül el a földön. Az utolsó két gyerek az ágyon, a takaró alatt próbált elbújni, de a lövésekkor azonnal az ágy ellentétes oldalán lefordul a földről. Ezért Ruby egyből nem tudja lelőni őket. Ha megkerüli az ágyat, akkor látja, hogy egy másfél éves kislány és kisfiú az ágy széle és a fal között a földön, egymásba kapaszkodva sírnak. A félelemtől sírnak és reszketnek, felnézni sem mernek. Már csak ki kell őket végeznie.


~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~

Amelia akaraterejével ébren marad és egyből fel is áll. Az álló pozíció, a takaró és ágy érintésének hiánya és a felgyorsult vérkeringés mind segít neki és frissebbnek is érzi magát egyből. Az após apásan elmosolyodik amikor látja, hogy Amelia majdnem elaludt és a szavait is már sokkal nyugodtabban hallgatja.
- Nagyon örülünk, hogy jól vagy, akármi is történt veled. Látom fáradt vagy, ha akarod itthon is elmondhatod részletesen ezt az elrablást, rabszolgaságot, nem muszáj most. Anyósod mindjárt felébreszti a gyerekeket. Várd meg.
Ezzel a nő valóban elsiet, előzetes egyeztetés nélkül csak a férfi szavaiból jött rá, hogy ezt kellene tennie, de a házaspárnál ez szinte mindig átlagos volt, hogy így kérik meg egymást valamire, úgy hogy valójában meg se kérik. Alig egy perc telik el Amelia már hangos "anya! anya!" kiáltásokat hall meg a kommunikátorból, aztán hirtelen a három gyereke befut a megjelenített képbe. Örömtelien, csodálkozva és kíváncsian figyelik őt. A legkisebb elbőgi magát örömében és így alig tud szembenézni vele. A másik kettő kérdezgetni kezdi.
- Anya! Hol vagy? Miért mentél?
- Ugye nem esett bajod?
Amelia az érzései ellenére megint nagyon fáradt lesz, lassan úgy azt érzi, állva is mindjárt elalszik és igazán már csak a gyerekei látványa tartja benne a lelket.

18+

Rugó Rubyéknak nem volt ilyen szép házuk, mikor ő volt ennyi idős. Ócska alagsorokban húzták meg magukat, sokat költöztek, kosz és vadság között nőtt fel, a játéka a döglött patkány, a fegyver és a pincékben hagyott mindenféle limlom volt. Ezek a gyerekek szerencsésebbek voltak. A szerencséjük a mai napig tartott, Rugó Ruby betöréséig. A lány nem tudta, mennyire voltak kiképezve, de menekülni már tudtak, azt látta. Az hogy előrohantak a legkisebb zajra, ami betörőtől, támadótól is lehetett, inkább hagyományos gyerekekre utalt, mint jól képzettekre. A jelek szerint komoly fegyverektől és védelmi eszközöktől sem kellett tartania, de nem bízta el magát. Egy küldetésnek mindig akkor volt vége, ha ő már épségben és sikerrel hazatért. Ezt a küldetést ma estére ő adta saját magának, de hibátlanul akarta végig csinálni. A majdnem ketté eső gyerek látványa elég különleges volt és a lány elégedett volt magával. A lentieket is szépen szétszaggatta, de azokon páncél volt, jobban bírták. A gyerekek nem zárták kulcsra a szobát, a lány izmos lábai rájuk törték az ajtót. Hujjogni kezdett, ahogy még egy testet szabdaltak szét a golyói. Szétnyílt az egész és fröcskölt a vér, nagyon látványosan és extrém módon. A gyerekek annyit próbálta még meg, hogy egy bútort keresztbelöktek az ajtó elé. Ruby nem akarta pazarolni a töltényeket gyerekekre. Hátárakapta a karabélyt és a két pengét vette felé. Ha sikerült, átugrotta a felborított bútort és az ágy mögé rohant, hogy egy vágással lenyiszálja mindkét gyerek fejét és utána még derékban is elvágja őket. Közben hangosan nevetett és beszélt hozzájuk:
- Mi ez a fejetlenség, gyerekek? Mintha szét lennétek esve. Ha nem viselkedtek jól, mentek az utcára. Fejjel az egyikre, törzzsel a másikra, lábbal a harmadikra!
Azt találta ki, hogy ha végzett velük, a biztonsági szobában kinyitja az összes ablakot és a darabokat szétszórja, nyomot hagy és megmutatja, mire képes Rugó Ruby.

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~
A páncél a parancsának megfelelően nagyobb lett és így már Zöldike is kényelmesen elfért alatta és nem kellett attól félni, hogy esetleg hátba lövik, amíg felfele mennek teljesen védtelenül. Yrsa kezében hamarosan megjelent a csáklyavető is, ami kellően kis diszkrét eszköz volt és az sem volt akadály a HPI technológia miatt, hogy a fal teljesen egyenes és sima volt. A lány már tudta, hogy a nanotechnológia miatt az eszköz megtapad és szinte „beeszi” magát a falba, így esélyetlen volt az, hogy kiessen onnan, azaz teljesen biztonságosan tudnak majd feljutni a tetőre. Szerencsére, aminek a lány igencsak örült, hogy Noran is beleegyezett ebbe az egészbe és ezúttal már Zöldikének nevezte magát. Yrsa felé fordult és elmosolyodott, majdnem rávágta, azt, hogy „akkor most tegyem hozzá, hogy ez a lehető legkönnyebb páncélnak minősülő darab?”. Kérhetett volna erősebb védelműt is, de akkor nem találta szükségesnek. Mivel Zöldik eddig is elvetette a ruházat ötletét, ezért is nem mondta ki ezt hangosan.
- Amennyire eddig tapasztaltam ez teljesen átlagos a birodalomban – felelte zavartan. – Köszönöm, hogy nem kell erővel rávenni téged arra, hogy belemenj ebbe.
Azaz utalt arra, hogy nem kell felkapnia a férfit és úgy felmenni. Érezte, hogy Noran már a csáklyavető fellövése előtt átölelte őt és hozzábújt, teljesen reflexszerűen és ösztönösen mozdult úgy hozzá, hogy teljesen hozzásimuljon Zöldikéhez. Majd végül, ahogyan rájött arra, hogy mit is csinál zavartan, kissé elpirulva kezdett bíbelődni a csáklyavetővel. Amint megvolt fellőtte és már mentek is, a sok-sok emeletet pillanatok alatt tették meg, érezte az egész legvégén, hogy Noran elengedi és maga húzódik fel a tetőre. Ott Yrsa azonnal körbenézett profi katona módjára és meglátta, hogy nem csak odalent zajlott egy háború, hanem idefent is ugyanez volt mondható. Mire körbenézett és felmérte a helyet Noran megragadta a vállát és behúzta egy fedezék mögé. Közben látta az ugráló embereket, ahogyan épp egymást lövik, vagy fedezik egymást, páncélos és kevésbé felöltözött személyek, de mind közül még mindig Zöldike volt a legalulöltözöttebb. Figyelte, hogy mit csinál Noran, addig saját maga is felmérte a helyet, hogy kik azok, akik rájuk láthatnak itt a fedezék ellenére. A férfi szavaira közben bólintott helyeslően.
- De itt fent ő lesz a vad és mi a vadászok – jelentette ki kicsit ridegebben, magabiztosan.
Ekkor szúrta még ki az egyik mesterlövészt messzebb két házzal odébb, éppen nem tüzelt, de őket fogta be. Nem akarta megvárni, hogy az tüzelhessen rájuk, így azonnal rázoomolt az alakra, majd az egyik lézerpisztolyát vette elő és azon a részen, amit látott a férfiból ott próbálta meglőni, mellkason, vagy éppen fejen. Ha csak a fegyvert látta, akkor pontosan a fegyvert próbálta szétlőni remélve, hogy felrobban. Ha sikerrel járt, akkor visszatért arra, hogy gondolkodjon a vállpáncéloson. Az alak álcázta magát és nem csak ő lehet ilyen idefent, a felöltések között kutatni kezdett, hogy létezik-e olyan gránát, ami nagy hatóterületen hat és képes arra, hogy a Pride-os páncélokat és egyéb felszereléseket – ami nem az övé –, amik aktívak képes kiütni és semlegesíteni akár csak néhány percre. Valamilyen EM hatást elérő gránát. Ha létezett efféle, akkor nekilátott a páncélt utasítani annak, hogy létrehozzon kettő ilyet és ezen esetben ismét megszólalt halkan Zöldikének.
- Időlegesen ki kellene minden energialapú felszerelésedet kapcsolni, EM gránátot használok, hogy az álcázója tönkremenjen – suttogta.
Ha tényleg tudott ilyet, akkor megvárta, amíg létrejönnek és Noran is kikapcsolja időlegesen a felszereléseit, majd két egymástól ellentétes irányban hajítja el őket, hogy minél több tető és fenti részt fedjen le a robbanás és az és így némileg ők maguk kerüljenek előnybe mindenkivel szemben. Ha nem tudott ilyesmit létrehozni, akkor egyelőre még kivárt és pásztázta a tetőket és fedezte Noran-t.



~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~
Meglepődtem, amikor még sikerült felállnom és így némileg, egy kicsit sikerült jobban ébren maradnom. Persze, tudtam, hogy mindez nem végleges megoldás, annyira még én sem vagyok olyan kemény. Ebben a percben mit meg nem adtam volna azért, ha annyi pihenésre lett volna szükségem csak, mint egy Birodalminak. Azaz nem kellett volna aggódnom, hogy reggel a földön fekve ébredek összenyomva és elaludva mindenemet, mert nem tudtam addig ébren maradni, hogy lássam a gyerekeket. Így állva kissé éberebb voltam, még egy-két guggolást is megcsináltam, hogy jobban felébredjek. Lehet, hogy kellett volna az MI-t kérnem, hogy hideg, jeges fuvallatot fújjon be a szobába, hogy a didergés és a vacogás hatására tovább fent legyek, de lehet, hogy pont attól aludtam volna el. Megráztam a fejemet, nem, nem gondolhattam a pihenésre és az alvásra, mert csak egyre és egyre csalogatóbb volt. apósomnak hálás voltam, hogy nem most akart mindent tudni, hanem ráért akkor, amikor már jobban összetudom kaparni a gondolataimat és… és nem, arra véletlenül sem gondolok újra. Láttam, hogy az anyósom elsiet és utána válaszoltam az apósomnak.
- Köszönöm, reggel mindent elmondok majd személyesen – ígértem meg.
Szerettem a praktikusságukat, hogy mindössze pár szót mondtak és a másik már ugrott is, hogy teljesítse anélkül, hogy megbeszélték volna. Remek összhang volt közöttük és jól illettek egymáshoz még ennyi év együttlét után. Nem is nagyon emlékszem arra, hogy hallottam-e őket valaha is veszekedni, sőt néhai férjeim sem mondta, hogy lett volna ilyen. Összeillettek, ennyi. Nem sokkal később pedig már meg is hallottam a gyerekek hangját, amint az anyát mondták, illetve az apró lábaik topogását, ahogyan a siettek a kommunikátorhoz. A szívem hevesebben vert erre, már csak azért megérte életben maradni, hogy őket hallhassam és láthassam. Végül mindannyian megérkeztek a holoképbe, mekkorát nőttek egy egység alatt, de nem láttam rajtuk azt, hogy összetörtek volna, aminek nagyon örültem. Az én szép erős csemetéim.
- Jól vagyok drágáim, anya sajnálja, hogy ilyen sokáig nem tudtam jelentkezni – mondtam. – Biztonságban vagyok, nincs semmi bajom. Legyetek jók gyerekek és tegyétek, amit a nagymama és nagypapa mond nektek. Most menjetek lefeküdni, reggel, miután felkeltek, már ott leszek én is, rendben van? Nagyon szeretlek titeket!
Most már tényleg nem bírtam ébren maradni, az elmúlt egy egységnyi robotolás, mintha minden fáradtságát most éreztem volna egyszerre. Nagyon bíztam benne, hogy anyósomék visszaviszik a kicsiket az ágyba, ha pedig ez megtörtént, akkor elbúcsúztam tőlük és ígértem, hogy reggel, miután felébredek és végre valahára kipihentem magamat, akkor azonnal hozzájuk megyek először. Ha túlvoltunk az elköszönéseken, akkor bontottam a kapcsolatot, majd deaktiváltam a kommunikátort, hogy véletlenül se zavarhasson senki. Ezek után, mintegy élőhalott léptem az ágyhoz bújtam be a takaró alá és szerintem még a fejemet sem tettem le, de már aludtam is.



Bishop KM reagja:
~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

A kábeles felhúzás előtt még Yrsa belesimul Noran karjaiba, amitől azonnal zavarba is jön, a férfi ellenben magabiztosan mosolyog rá, örül hogy ilyen reakciót tudott kiváltani belőle. Fent a tetőn már a nagyobb doboz szerű fedezék mögött van Yrsa szerzett társával. Az EM gránát ötlete teljesen reális, a páncélja a mágneses impulzust ajánlja számára ami minden technológiát tönkre tud tenni vagy átmenetileg deaktiválni, ami hullám alapú vagy csak fém van benne. A parancsra a páncélja rögtön létre is hoz két kisméretű fekete golyót, gránátot. Ezek nagyon könnyűek, plasztik szerű tapintással, üreges belső, fekete színben. Noran az egészet figyeli és közben Yrsát is hallgatja.
- Ahha, biztos. Ha te mondod... Remélem az én cuccaimnak nem lesz baja.
Nekiáll lekapcsolni a fegyverét és azt a kevés felszerelést ami az övén van.
- Megvagyok.
Yrsa ezután nekiállhat a terve kivitelezésének. A gránátok könnyedén eldobhatja, azok pedig azonnal felrepülnek légtolásos módszerrel, nagyjából tíz méterrel a tetőszint fölé, a kijelölt zóna tetejébe. Mély, mennydörgő hangot hallani, kettőt egymás után, majd egy mágneses hullám söpör végig a területen. Fém recsegő, gyűrődő hangját hallani. A tetőkön kitör a káosz tárgyak és alakok lökődnek arrébb, minden kikapcsol. A világítás hirtelen megszűnik és az előbbi háborús zaj után most csönd áll be néhány pillanatig. Aztán káromkodó hangokat hallani mindenfelől és a magukat összeszedni próbáló prideosok hangját. Zöldike csípője is megdobódik az öv miatt a mágneses hullámtól és a fegyvere is másfél méterrel odébb repül. Kellemetlenül de összeszedi magát. Yrsára nincs semmilyen hatással a két gránát, az ő felszerelése továbbra is hibátlanul működik, most ő van előnyben.


+ 18
~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Ruby levágja a gyerekeket. Azok nem felelnek neki a szavaira, csak sírnak és sikítanak, nagyon hangosan amíg teljesen át nem vágja a nyakukat. A két a padlón marad, a testeket is szépen keresztbe tudja vágni. Ugyan nem spriccel a vér, de nagyon erősen folyik és hamarosan vértócsát alkot a padlón, összevérezve Ruby páncélját, kezét, arcát. A darabokat ha akarja össze tudja szedni, nincs olyan sok belőlük kivéve ha a szétlőtt testeket is vinni akarja, akkor ügyesebb mozdulatokra van szüksége, de mivel nem viszolyog a tetemektől meg tudja oldani. A biztonsági szoba ajtaja a központi részben van a lépcsővel szemben. Fém ajtó, az energiahiány miatt a zár kioldott, hogy az ajtónyitó mechanizmus hiánya miatt ne legyen elzárva a terület. Erős mozdulatokkal Rugó Ruby a falba vissza tudja tolni az ajtót. Bent székek vannak, egy ágy, tartalék élelem és víz, némi plusz fegyverzet és még egy sisak is. A biztonsági rendszer konzolja a szemben lévő falon, mellkas magasságban kéken világít. A rendszer tartalék energián van, lezárva tart mindent, de az agresszív védelmi funkciók, aknák és automata védelmi ágyúk nem üzemelnek, ahogy a riasztók sem. Amikor megpróbálja feloldani a védelmet és kinyitni a házat, sajnos a rendszer kódot kér tőle. Most a világító konzol előtt áll.


~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~

Amelia guggolásokkal még éberebbé teszi magát, ugyan az apósa és anyósa kicsit furcsán néz rá a guggolások és a fehérnemű miatt, de nem hozzák szóba, csak szemet hunynak felette és örülnek hogy egyáltalán életben, jó állapotban látják újra őt. A gyerekek is megérkeznek és végre valahára Amelia láthatja őket és beszélhet hozzájuk. Mind a három kicsi azonnal figyelni kezd rá, ahogy beszélni kezd. Amikor elbúcsúzik azonban újra hangosak lesznek.
- Szia Anya!
- Anya siess haza!
- Jól van gyerekek, menjetek vissza aludni, késő van. Gyerünk-gyerünk. - terelgeti vissza őket Amelia anyósa.
A gyerekek lassan visszavánszorognak a szobájukba lopva még hátra pillantva rá, egyenesen az arcára. Miután elmentek Amelia még el tud búcsúzni és ki tudja kapcsolni a kommunikátort. Éppen hogy csak visszafekszik az ágyba, máris elalszik. Órákon át nyugodtan, mélyen alszik. Amikor felébred már világos van. Késő reggel van, körülötte minden tiszta és világos. Olyan előérzete támad hogy ez egy napfényes, könnyed és szép reggel lesz.


~ Karakterek: Yrsa Catherina Miller, Rugó Ruby, Amelia Davidson; Helyszín: ???, mentális sík ~

Amelia, Ruby és Yrsa az egyik pillanatban hirtelen lát valamit. Csak egy villanás, csak egy kép, egy jelenet mégis tiszta és lassú, olyan mint egy álom. Miután elmúlik mintha meg sem történt volna és a külvilág sem mutatja jelét, hogy érzékelte volna ezt, vagy azt hogy ők látták ezt. Abban sem biztosak hogy valóban látták, de emlékeznek rá.
Egy üres leamortizált teremben egy fém asztalnál ül egy fekete ruhás, maszkos alak. Maga az épület és a terem teljesen üres, réginek és lelakottnak tűnik, a háttérben lévő fal sárgás, de omlik róla a vakolat és mögötte szürke kövek látszanak, alul a padló csatlakozásánál van egy félköríves rész, szellőzőszerűség kopott ráccsal lezárva, fent a szoba még látható bal felső sarkában egy fémkeretes kitört pinceablak. Az üvegen nem látni ki csak fehér fény áramlik be rajta. Maga a fém asztal is négy lábon álló, kopott, régi darab, ahogy a szék is mögötte. Az egész hely leginkább egy elhagyatott elmegyógyintézetre emlékeztet, mint valamilyen horrofilmben. Az alak több rétegű, szövet fekete ruhát visel, ami szépen illeszkedik és teljes sötétségbe borítja. A maszkja zöldes, egy rezzenéstelen karakteres arcot ábrázol, a szemeknél ki van vágva. Látható a maszk mögött lévő alak szeme, ahogy pislog és a távolba néz. A tekintet nagyon erős érzelmi hatású, bár nem az őt nézőre tekint vissza, mégis olyan hatású. Unott és lenéző. A maszk egy pillanatra mintha eltűnne és egy tökéletes, fehér csontokból álló emberi koponya van alatta, majd ismét csak a maszk látható. A kép hirtelen szétfoszlik.

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

A kábeles felhúzás előtt még Yrsa belesimul Noran karjaiba, amitől azonnal zavarba is jön, a férfi ellenben magabiztosan mosolyog rá, örül hogy ilyen reakciót tudott kiváltani belőle. Fent a tetőn már a nagyobb doboz szerű fedezék mögött van Yrsa szerzett társával. Az EM gránát ötlete teljesen reális, a páncélja a mágneses impulzust ajánlja számára ami minden technológiát tönkre tud tenni vagy átmenetileg deaktiválni, ami hullám alapú vagy csak fém van benne. A parancsra a páncélja rögtön létre is hoz két kisméretű fekete golyót, gránátot. Ezek nagyon könnyűek, plasztik szerű tapintással, üreges belső, fekete színben. Noran az egészet figyeli és közben Yrsát is hallgatja.
- Ahha, biztos. Ha te mondod... Remélem az én cuccaimnak nem lesz baja.
Nekiáll lekapcsolni a fegyverét és azt a kevés felszerelést ami az övén van.
- Megvagyok.
Yrsa ezután nekiállhat a terve kivitelezésének. A gránátok könnyedén eldobhatja, azok pedig azonnal felrepülnek légtolásos módszerrel, nagyjából tíz méterrel a tetőszint fölé, a kijelölt zóna tetejébe. Mély, mennydörgő hangot hallani, kettőt egymás után, majd egy mágneses hullám söpör végig a területen. Fém recsegő, gyűrődő hangját hallani. A tetőkön kitör a káosz tárgyak és alakok lökődnek arrébb, minden kikapcsol. A világítás hirtelen megszűnik és az előbbi háborús zaj után most csönd áll be néhány pillanatig. Aztán káromkodó hangokat hallani mindenfelől és a magukat összeszedni próbáló prideosok hangját. Zöldike csípője is megdobódik az öv miatt a mágneses hullámtól és a fegyvere is másfél méterrel odébb repül. Kellemetlenül de összeszedi magát. Yrsára nincs semmilyen hatással a két gránát, az ő felszerelése továbbra is hibátlanul működik, most ő van előnyben.


+ 18
~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Ruby levágja a gyerekeket. Azok nem felelnek neki a szavaira, csak sírnak és sikítanak, nagyon hangosan amíg teljesen át nem vágja a nyakukat. A két a padlón marad, a testeket is szépen keresztbe tudja vágni. Ugyan nem spriccel a vér, de nagyon erősen folyik és hamarosan vértócsát alkot a padlón, összevérezve Ruby páncélját, kezét, arcát. A darabokat ha akarja össze tudja szedni, nincs olyan sok belőlük kivéve ha a szétlőtt testeket is vinni akarja, akkor ügyesebb mozdulatokra van szüksége, de mivel nem viszolyog a tetemektől meg tudja oldani. A biztonsági szoba ajtaja a központi részben van a lépcsővel szemben. Fém ajtó, az energiahiány miatt a zár kioldott, hogy az ajtónyitó mechanizmus hiánya miatt ne legyen elzárva a terület. Erős mozdulatokkal Rugó Ruby a falba vissza tudja tolni az ajtót. Bent székek vannak, egy ágy, tartalék élelem és víz, némi plusz fegyverzet és még egy sisak is. A biztonsági rendszer konzolja a szemben lévő falon, mellkas magasságban kéken világít. A rendszer tartalék energián van, lezárva tart mindent, de az agresszív védelmi funkciók, aknák és automata védelmi ágyúk nem üzemelnek, ahogy a riasztók sem. Amikor megpróbálja feloldani a védelmet és kinyitni a házat, sajnos a rendszer kódot kér tőle. Most a világító konzol előtt áll.


~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~

Amelia guggolásokkal még éberebbé teszi magát, ugyan az apósa és anyósa kicsit furcsán néz rá a guggolások és a fehérnemű miatt, de nem hozzák szóba, csak szemet hunynak felette és örülnek hogy egyáltalán életben, jó állapotban látják újra őt. A gyerekek is megérkeznek és végre valahára Amelia láthatja őket és beszélhet hozzájuk. Mind a három kicsi azonnal figyelni kezd rá, ahogy beszélni kezd. Amikor elbúcsúzik azonban újra hangosak lesznek.
- Szia Anya!
- Anya siess haza!
- Jól van gyerekek, menjetek vissza aludni, késő van. Gyerünk-gyerünk. - terelgeti vissza őket Amelia anyósa.
A gyerekek lassan visszavánszorognak a szobájukba lopva még hátra pillantva rá, egyenesen az arcára. Miután elmentek Amelia még el tud búcsúzni és ki tudja kapcsolni a kommunikátort. Éppen hogy csak visszafekszik az ágyba, máris elalszik. Órákon át nyugodtan, mélyen alszik. Amikor felébred már világos van. Késő reggel van, körülötte minden tiszta és világos. Olyan előérzete támad hogy ez egy napfényes, könnyed és szép reggel lesz.


~ Karakterek: Yrsa Catherina Miller, Rugó Ruby, Amelia Davidson; Helyszín: ???, mentális sík ~

Amelia, Ruby és Yrsa az egyik pillanatban hirtelen lát valamit. Csak egy villanás, csak egy kép, egy jelenet mégis tiszta és lassú, olyan mint egy álom. Miután elmúlik mintha meg sem történt volna és a külvilág sem mutatja jelét, hogy érzékelte volna ezt, vagy azt hogy ők látták ezt. Abban sem biztosak hogy valóban látták, de emlékeznek rá.
Egy üres leamortizált teremben egy fém asztalnál ül egy fekete ruhás, maszkos alak. Maga az épület és a terem teljesen üres, réginek és lelakottnak tűnik, a háttérben lévő fal sárgás, de omlik róla a vakolat és mögötte szürke kövek látszanak, alul a padló csatlakozásánál van egy félköríves rész, szellőzőszerűség kopott ráccsal lezárva, fent a szoba még látható bal felső sarkában egy fémkeretes kitört pinceablak. Az üvegen nem látni ki csak fehér fény áramlik be rajta. Maga a fém asztal is négy lábon álló, kopott, régi darab, ahogy a szék is mögötte. Az egész hely leginkább egy elhagyatott elmegyógyintézetre emlékeztet, mint valamilyen horrofilmben. Az alak több rétegű, szövet fekete ruhát visel, ami szépen illeszkedik és teljes sötétségbe borítja. A maszkja zöldes, egy rezzenéstelen karakteres arcot ábrázol, a szemeknél ki van vágva. Látható a maszk mögött lévő alak szeme, ahogy pislog és a távolba néz. A tekintet nagyon erős érzelmi hatású, bár nem az őt nézőre tekint vissza, mégis olyan hatású. Unott és lenéző. A maszk egy pillanatra mintha eltűnne és egy tökéletes, fehér csontokból álló emberi koponya van alatta, majd ismét csak a maszk látható. A kép hirtelen szétfoszlik.

18+
Rugó Ruby nagy mészárlást rendezett a házban. A gyerekeket három darabra vágta és minden csupa vér lett. Ha az emelet nem volt védve ez ellen, még a padló is átázhatott. Rubyt nem zavarta a vér. Az arcáról letörölte, hogy jól lásson. Bűn lett volna zuhanyozni, mikor ezen az estén számtalan más látványos tettet vihet véghez. Fürdeni bármikor máskor lehetett volna. Még nem vitte sehova a darabokat, először ki akarta oldani a vezérlést.
A biztonsági szobát testi erővel kinyitotta, az ajtót visszatolta a helyére. Evett egy kicsit a család, a valamikori család felhalmozott készletéből és vizet is ivott. Megnézte, hogy milyen az a plusz fegyverzet, milyen fegyverekből állt. Ha volt kézi lőfegyver, pisztolyféle tokkal, akkor egy olyat eltett. A sisakot a fejére próbálta és megnézte, hogy mit tud, meg is ütögette kicsit és megfejelte vele a falat, hogy érezze, mennyire védett. A világító konzolt jobban megvizsgálta és próbálta kitalálni, mit lehetne tenni. Végig gondolta, hogy ez olyan rendszer volt-e, ami néhány sikertelen próbálkozás után mindent letilt és hogy most még képes volt-e ilyenre a rendszer. Ha igen, nem akart kódot keresni. Megnézte a család fegyvereit is, hogy ha azokkal szétlőné a konzolt, akkor mi történne. Gondolkozott és ha látott esélyt, akkor próbálkozott is. Ellenkező esetben körülnézett a házban, hogy mit lehet ellopni értékes tárgyat, pénzt és azt el is vitte magával. A gyerekek darabkáit és az anyjuk elgurított fejét becsavarta egy takaróba, lehetőleg gyerekmintás takaróba, mert úgy stílusos és távozott a házból a szétrombolt bejáraton keresztül.

Mivel az én reagjaim pont az elveszettbe tartoztak és azt nem tudom módosítani, itt van újra a reag:

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~
Miután kicsit fészkelődött a feljutás előtt még látta Zöldike magabiztos mosolyát a saját zavarba jövése után, amitől kissé még el is pirult, még szerencse, hogy a feljutás végül teljesen elterelte a gondolatait erről. Odafent a feltöltésekből megtalálta a kellő gránátokat, hogy mit is lenne érdemes használni, majd a páncél meg is erősítette ezt és a páncélja korrigálta mindezt a mágnesesre. Így Yrsa ebből kérte a két gránátot és a páncélja hamarosan elő is állította mindazt. Tökéletes volt neki, hogy mindent kisüt, vagy éppen időlegesen használhatatlanná tesz a saját Birodalmi technológiáján kívül. Pontosan erre volt szüksége, azt pedig nagyon merte remélni, hogy a másik ellenfél, a páncélos nem egy HPI-s, aki leugrott szórakozni ide, mivel akkor a próbálkozása is teljesen hasztalan lenne. Legalább is az ellen, mindenki más ellen így is tökéletes lesz, főleg, aki éppen kiszúrta őket és tárat cserélt, hogy felrobbantsa a helyüket.
- Nagyon minimális lesz az esélye úgy, ha lekapcsolod – mondta.
Amint Noran visszajelzett, hogy teljesen kész volt Yrsa akkor dobta fel a két gránátot a kijelölt pontra, amivel lefedhette a legnagyobb területet itt fent a tetőn. Amint a két gránát a helyére került néhány szívdobbanásnyi idő telt el csupán és mély hangot lehetett hallani, ahogyan a gránátok „felrobbantak” és kisugározták az EM impulzust magukból. Ennek nem volt érezhető lökéshulláma sem, ha valaki nem viselt fémet, ha igen, akkor pedig a lány már hallotta a hangokat, ahogyan a fegyverek elrepültek, a korábbi lövöldözések, háborús hangulat megszakadt, a fény hirtelen kikapcsolt idefent, látta az embereket odébb lökődni és a fegyvereket is, ahogyan a gránátok tették a dolgukat. A káromkodásra elvigyorodott elégedetten, úgy vélte, hogy erre egyik ellenfél sem számított, noha szegény Zöldikét is megdobta a hullám, illetve a fegyverét, de úgy vélte, hogy annak a kikapcsolás miatt baja sem lett. Éppen indult volna, hogy rendet tegyen, ha már éppen ő van előnyben, amikor hirtelen egy kép villant az elméjébe. Nem tudta, hogy valóság volt-e, de egy pillanatra teljesen kizökkentette. Látta a börtönszerű helységet, ahogyan mindent, az alakot is, aki ott volt. Látta a szemeket a maszkot, a lenéző, unott tekintetet, majd a maszk nélkül az alakot, ahogyan csontváz lett volna. Majd újra a maszk és ismét a tetőn volt.
~ Maniac, mi volt ez? ~ kérdezte azonnal az MI-t ~
Leginkább arra emlékezette, amit Ingrid mesélt neki a látomásairól, de neki nem voltak ilyen képességei. Egy pillanat alatt próbálta lerázni mindezt és nézett gyorsan körbe a tetőn, hogy ki merre van és merre lát embereket, illetve fegyvereket. Az elsődleges célja nem az volt, hogy az emberekkel végezzen, Yrsa beérte volna azzal, hogyha a fegyvereket egy-egy lövéssel fel tudja robbantani, vagy úgy meglőni a közelükben a tetőt, hogy azok leesnek a tetőkről. Az, hogy Zöldike mit tesz, az már az ő dolga volt, saját maga biztosítani akarta a tetőt, illetve a „vadászt” a páncélost elintézni. Ő volt az elsődleges prioritású. Ha végignézett a tetőn és nem látott magára veszélyes alakot, akkor felgyorsította magát, hogy a lehető leggyorsabban végezzen a tetőt tisztításával. Amíg gyorsan halad körbe a fegyvereket próbálja megsemmisíteni első körben, lerúgni a tetőről, ha messze vannak, szétlőni őket. Ha pedig sikerül kiszúrnia a vállágyús páncélost, akkor felé veszi az irányt. a lézerfegyverivel lő bele, a vállágyúba, majd teljes sebességre kapcsolva, ha megérkezik oda és még a tetőn van az alak, akkor próbálja lehajítani az utca szintre, lehetőleg abba az irányba, amerre a mini aknákat helyezte el az illető. Arra egyébként mindvégig figyel, hogy őt, vagy ha látja Zöldikét is, őt is megtámadják-e. Ha igen, akkor saját maga próbál kitérni és ha van esélye, akkor próbálja Noran-t is fedezni.



~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~
Láttam, hogy apósom furcsán néz rám, amíg próbáltam magam ébren tartani, de arra nem volt sem fizikai, sem pedig lelkierőm, hogy most elmondjak mindent, hogy miért vagyok úgy öltözve, ahogyan és azt sem, hogy hol vagyok. A gyerekek kellő erőt adtak a következő egy-két percre, de már tényleg nem tudtam ébren maradni. Lehet, hogy vacsora előtt, közvetlen fürdés után kellett volna felhívnom őket, akkor még sokkalta éberebb voltam és hosszabban beszélhettem volna velük és anyósomékkal is, hogy teljesen képes legyek megnyugtatni őket. Ahogyan lassan kiértek a gyerekek az elküldés után még egyszer hátranéztek, mosollyal, ám mégis szigorúbb arckifejezéssel néztem rájuk.
- Tünés aludni! – mondtam „fenyegetően”.
Utána még egyet ásítottam és az apósomra néztem.
- Reggel azonnal hozzátok megyek, ha felébredtem. Jó éjt!
Ígértem meg neki és búcsúztam el. Még annyi erőm volt ezek után, hogy letegyem a kommunikátort, aztán már csak annyit éreztem, hogy lecsukódtak a szemeim. Lassanként ébredtem fel, semmilyen álomra nem emlékeztem éjjelről, teljesen nyugodtan, pihentetően tudtam aludni. Lassan nyitottam ki a szemem és elfojtottam egy ásítást. Nyújtózkodtam egyet és felültem az ágyon. Egy pillanatra fogalmam sem volt, hogy hol is vagyok, aztán végül csak eszembe jutottak a tegnap történtek. Dallan soha sem akart rabszolgának, sem egyébnek, csak meg akart menteni és elengedett végül. Megmentettem az életét és maradtam észajkára. Kintről nap sütött be, kellemes napnak indult ez a mai és már alig vártam, hogy a gyerekeket is lássam és megölelhessem őket. Lerúgtam a takarót magamról és kiültem az ágy szélére, még nyújtóztam egyet, amikor felemeltem a fejemet, akkor hirtelen egy kép villant be ez elmémbe. Ösztönösen feszült meg minden izmom ugrásra készen, végignéztem a romos helységen, mintha valami őrültekháza lett volna, az alakon, maszkban, az egész emléktől, képtől a hátamon is felállt a szőr. Láttam a tekintetét, nem egy személyen láttam már ezt életemben, az unott lenézőt, megborzongtam, ahogyan egy pillanatra eltűnt a maszk róla és csak egy koponyát láttam. Amint a kép eltűnt megráztam a fejemet és nyugodtan ültem tovább. Valószínűleg csak az egyik éjjeli álmom jutott eszembe, vagyis annak egy momentuma. Valami olyasmi rémlett, hogy Dallan koponyás alaknak festette le azt, akitől megvett. Bizonyára a tudatalattim, amivel foglalkozni sem kell. Végül a szemeimet megdörzsölve keltem fel az ágyból, először beágyaztam, majd öltöztem fel a saját felszerelésembe és ruháimba. Ha volt itt a vendégszálláson tükör, akkor a piercingeket is visszatettem a helyére, újra kiszúrva a fülemet, orromat és az ajkamat minden egyes helyen, hiszen már nagyon régen begyógyultak, szinte amikor kiszedték. Amint megvolt még ellenőriztem a fegyvereimet, hogy azok működtek-e, és az oldalamra csatoltam a két pisztolyt, a kardtokot vettem fel előbb, majd a puskámat is átvetettem a hátamat, az elsősegélycsomagot pedig az övemre erősítettem és így léptem ki a helységből. Ha nem látom meg azonnal Dallan-t, akkor a nappaliba megyek, ahol tegnap étkeztem. A férfinak kellett kiengednie és még egyszer meg akartam köszönni, illetve elbúcsúzni sem lett volna utolsó. Ha nem látom itt sem, akkor egyelőre leülök várakozni, ha esetleg még alszik, akkor nem akartam felébreszteni.

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Yrsa kihasználja a mágneses impulzus gránátok által nyújtott lehetőséget és nekilát megtisztítani a tetőt. Ahogy látja a szeme sarkából Noran addig nekiáll összeszedni magát és a felszerelését. Yrsa kihasználva a technológiai és testi előnyeit jól halad, sorban képes fegyvertelenné tenni vagy megölni a tetőn lévő fegyveresek nagy részét. Három háztetőt sikerül teljesen megtisztítania, mire egyáltalán mindenki észre tudja venni, hogy mi történik körülötte. A bátrabbak sikertelenül próbálnak rátámadni, de ezekkel tud a legkönnyebben végezni. Mások látva a lány mészárlását inkább a gyorsabb utat választják és eltűnnek a tető ajtókon vagy a falakon keresztül lentebbi részekre. Sajnos azonban Yrsa hiába keresi a korábbi páncélost nem látja, még ha végigrohan a tetőkön akkor sem veszi észre sehol. Valószínűleg már rég távozott és az utcaszinten vagy az egyik épületben van.


+ 18
~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Ruby megnézi a házban tárolt fegyvereket, mágnesgyorsítós kézifegyvert talál magának, amit el is tud tenni. A sisak amit felvesz egy alapvetően védelemre tervezett, egész testpáncélhoz tartozó darab, a fal lefejelése sem az ütések nem tesznek benne kárt, azonban energiaforrás nélkül a vizorjai egyszerű lencsék amik kissé nehezítik a látást sötétben. Ha akarja ezt is magával viheti. A konzolt megvizsgálva látja, hogy az jelszót kér a védelmi rendszer kikapcsolásához, valószínűleg néhány próbálkozás után le is tiltja azt. Ha szétlövi a konzolt, az eredmény ugyanaz a védelmi rendszer vezérlője - mivel az nem maga a konzol, az csak egy kezelőfelület hozzá - a konzol megsemmisülésekor szintén letiltja a hozzáférést. Összességében azonban Rubynak mindegy, hiszen a megrongálódott falon át akkor is ki tud jutni a házból, ha az teljesen lezár, nem fog bent rekedni. Végül összeszedi egy gyerekmintás takaróba a testrészdarabokat amikből még folyik a vér és egyes szövetdarabok le is esnek/folynak belőle. Nyugodt léptekkel, hátán a véres tárolóval lép ki a ház bejáraton. Odakint a városban ugyanúgy harcok zajai hallatszanak a távolból mint eddig.


~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~

A lassú reggeli ébredés és felkelés után Amelia fel tud öltözni és szerelkezni. A fürdőben minden egyes piercingjének a helyét újra kilyukasztja ami mint minden egyes alkalommal amikor a helyek begyógyulnak fájdalmas, de tűrhető. Hosszú percek alatt ugyan de végez ezzel is és minden kiegészítője a helyére kerül. Fegyverekkel a testén már sokkal kényelmesebb és otthonosabb a mozgás még ha egy idegen lakásán is van. A nappaliban és a konyhában csend és üresség fogadja, a ház programján kívül nem köszönti semmi az érkezését, ezért végül úgy dönt hogy leül egy székre. Mivel nem jelzi külön a jelenlétét Amelia ezért egy kicsit várnia kell, mire Dallan szokásos félelegáns viseletben kilép a szobájából.
- Jó reggelt Amelia. Kicsit elaludt, maga nélkül ebédeltem. Kér valamit reggelire?
Kérdezi nyugodtan a férfi.

18+

A betöréssel Ruby rombolási vágyait akarta elsődlegesen kiélni, pusztítást, romokat és holttesteket hagyni maga mögött. A zsákmány is számított valamennyire, ezért körülnézett. Talált egy jó kézifegyvert, hasonlót a sajátjához. Meg volt töltve, a lőszerből pedig sosem volt elég. Ma estére ez fokozottan igaz volt.
A siak nem annyira tetszett neki, akadályozta a látásban. Ha le akarta volna törni a vizor részeket, nagyon sok idejébe és erőfeszítésébe került volna, mivel páncélsisakról volt szó. A fal megfejelését sem érezte benne. Ledobta a földre a sisakot és elrúgta, hogy beguruljon a sarokba.
~Kell a francnak, ha nem látok benne!
A konzollal babrált, kipróbált két jelszót, a legegyszerűbbeket. 1234, utána 123456. Rögtön letiltotta a rendszer és nem tudott többet megadni. Pedig nagyon szívesen kinyitotta volna a házat teljes egészében és kihajigálta volna a darabkákat az ablakon. Nagyon látványos lett volna.
Maradt a repülőautóval ütött lyuk, amin szabadon közlekedhetett. A házban még felszedte az értékes ékszereket, pénzt, ha talált ilyet. A hátán vitte a vérző csomagot egy mackókkal és kismalacokkal díszített takaróban, amit a gyerekszobából vett el. Kipottyant egy testrész, nem tette vissza. Így is maradt elég. A ház előtt egy másik autót is feltört az előbb. Ha ez még megvan és nem lopták el vagy nem hordták szét a darabjait, akkor ezzel indul el abba az irányba, amerre a villámgyorsan száguldó autót is látta menni. A takarót maga mellé teszi és a kereszteződésekben fél kézzel mindig kidob egy darabkát, közben kiabál:
- Rugó Ruby itt járt!
Az exhibicionista lány újabb célpontot keresett a szórakozásához. Most az utcát akarta tönkretenni. Könnyne rongálható utcai berendezéseket, világítótesteket, szeméttárolókat vagy bármit keresett, ami nem jármű volt és olyan helyen igyekezett megtenni ezt, ahol sokan látták. Veszélyes és ettől izgalmas tervnek tűnt. Ha valamilyen nyomra akadt a kivégzendő személyekkel kapcsolatban, akikre vérdíjat tűztek ki, akkor a rongálás után utánuk indult. A legfontosabb az adrenalin volt neki, nem a pénz.

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Yrsa mivel már három tetőt megtisztított és elvesztette a páncélos nyomát, gyorsan visszaszalad teljes erejéből Zöldikéhez. A fiatal férfi kicsit csodálkozva, a lány teljesítményétől lenyűgözve, de a szavaitól kicsit koránt sem ennyire elragadtatva válaszol.
- Nem láttam merre ment, te voltál rajta.
Az amit Yrsa akar csinálni jó ötletnek tűnik. Maniac könnyen vetít ki a retinájára akár egy HUD-ot is, ugyanilyen könnyen tudja követni és megjeleníteni a páncélos alakot, Maniac-hez mérten szokásos, félig átlátszó, épületeken át is látszódó kékes körvonallal, felülettel veszi körbe a páncélost és abból ábrázolja. Úgy tűnik az alak leugrott a tetőről és bár a páncélzata nem működik, ettől még tud az utcákon futni, ezt csinálja éppen. Amíg Miller megtisztította a tetőket, addig az alak három sarkot haladt. A kérdésen Zöldike nem is gondolkozik.
- Túl kockázatos lenne utána rohanni. Ebben a káoszban bármikor kinyírhatnak ha nem figyelsz.
Válaszolja őszintén, aztán felegyenesedik a fedezékből.
- Jó és most mit csináljunk? Menjünk arra?
Mutat ezzel a belsőbb részek felé.


+ 18
~ Karakter: Rugó Ruby; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Szerencsére általánosságban senki nem kockáztatja, meg hogy egy családi ház mellől, aminek az ajtaját egy jármű törte be és bentről lövések és gránátok robbanásai hallatszanak ellopjon egy már feltört járművet. Így amikor Ruby kimegy az utcára ott a jármű még mindig épen és nyitottan áll. El tudja kötni, elindul az úton a külső részek felé, amerre a száguldó jármű is távozott. Közben gyerekek testrészeit dobálja ki az ablakon, amelyek az úthoz érve szépen szétkenődnek nyomot hagyva a jármű után. Sajnos azonban Rugó Ruby ezután rosszul választja meg célpontjait. A világítás, automaták, konzolok, terminálok, csövek, az egész infrastruktúra a Pride-ban páncélozott. Pont azért, hogy amit a Pride épített fel legalább az megmaradjon és ne váljon ilyen és hasonló kaotikus belháborúk miatt tönkretéve. Így ezeket nem tudja jelentősen rongálni, csak úgymond "karcolgatni". A száguldás azonban lehetséges, hogy bőven elég, ugyanis figyelnie kell hogy ne menjen neki embereknek, törmeléknek az úton, egyéb akadályoknak, miközben a jármű egyre csak gyorsul és lassan nehéz kormányozni.


~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~

Amelia valóban csúnyán elaludt. Nem számított rá, de több mint fél napot aludt. Azonban pont emiatt nem is maradna már sok időt a lakásban, inkább indulna hogy minél előbb újra együtt lehessen a gyerekeivel. A válaszra Dallan bólint.
- Ha várják a szerettei teljesen világos. Indulok magával a bejárathoz.
Ezzel a férfi magához ragadja a vezetést és otthoni ruhában kicsoszog a főfolyosóra, onnan egy ajtóhoz, ami szétnyílik és egy lépcsőhöz vezet, a lépcső alján van még egy páncélozott, kivilágított ajtó. Itt még nem járt Amelia. De a férfi itt engedi ki őt az utcára. Az ajtót kinyitja majd kitárja a nőnek a férfi. Amelia kihasználva ezt az alkalmat szembe tud fordulni Dallan-al és el tud búcsúzni tőle. Látja, hogy ez nagyon jól esik a férfinek, hogy búcsút vesz tőle és nem csak lelép.
- Vigyázzon magára Amelia! Ne fáradjon hálával.
Búcsúzik a férfi is és ha Davidson elindul, akkor becsukja utána az ajtót. Amelia egy széles, napsütötte és üres utcára ér ki. Ez kifejezetten a tehetősebbek negyede, akik ilyenkor sem gyalog sem járművel nem közlekednek az utcán. Szabadon mehet a dolgára.

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Yrsa ahogy a tetőket pásztázza természetesen nem lát semmilyen ellenséges mozgást, a tetőket nem rég tisztította meg igen hatékony módon. Ellenben szinte a bőrén érzi a bizsergést, amiatt hogy Noran azaz Zöldike őt nézi. Nem bámulja, csak figyeli, hogy mit csinált. A férfi egyébként nem válaszolt előtte két kérdésre sem csak hagyta, hogy Yrsa nagylányként tevékenykedjen. Ha Miller odanéz a fiatalra, akkor látja hogy Zöldike mosolyog és rögtön meg is szólal.
- Szörnyen naiv vagy. Nem is találkoztam hozzád hasonlóval.
Mondja kicsit elmélázva a dolgon, de közben is éles érzékekkel a környezetet figyeli, nehogy ez a gondolatmenet legyen az utolsó életében. Az utolsó felvetésre már korrektül felel Noran.
- Az lenne a legjobb. Odajutni még könnyű lesz.
Ezután Yrsa neki is lát, hogy Maniac segítségével megkerestesse a legbiztonságosabb utat. Ilyen nyilvánvalóan nincs, hiszen minden relatív, de Maniac számolás kapacitási felfoghatatlan és könnyen kijelöl egy sikátorokban, utcákban kacskaringózó utat, azon haladhatnak Norannal. Természetesen a férfinek is megfelel mindez.
- Ügyes. Menjünk.
És természetesen mint felmenetkor is ugyanolyan lelkesen karol bele Yrsába, hogy leérkezhessenek a talajra, ezúttal figyel arra hogy ne pirítsa el a lányt megint. Már az utcafronton könnyen elkezdhetnek haladni mind a ketten. Miközben az első métereket teszik meg Zöldike beszélni kezd.
- Nem szeretem a tetőket, se a csatornákat, túl veszélyesek. A tetőkön mesterlövészek, ágyúk vannak, távolharcban vadásszák az áldozataikat. A járatokban páncélozott alakok ülnek aknákkal és nyáladzva várják, hogy valaki felrobbanjon. Az utcai harc sokkal élvezetesebb.
Ha követik az útvonalat át kell vágniuk egy úton, amivel megkerülhetik a korábban látott automata védelmi rendszerű hidat és magát a folyót is, de ez beszédes mert valahonnan beszéd hallatszik.


~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros), Dallan lakás ~

A búcsú után Dallan arcán még látszik, hogy a férfi elnyerte a megkönnyebbülést és megváltást, azután hogy valaha egy kihalt sikátorban látott felkoncolt és kibontott nőket és férfiakat, olyan implantátumosokat mint Amelia is. Így még boldog és felszabadult is. A nő után valóban becsukódik az ajtó és ezzel elválnak az útjaik. A forgalmas csomópont megtalálása nem okoz gondot, ez egy nyolc sávos többnyire földi út, tele biztonsági rendszerekkel, hogy a közlekedés ne egy halálos játszmába torkolljon. Persze így is rendkívül veszélyes az út mellett állni hiszen a felfegyverzett járművek, száguldó és őrült vezetői számára így is könnyű és vicces célpontot, áldozatot jelenthet. De ha óvatos és valahol meghúzódik lehet az út mellett. Szerencsére el tudja érni az apósát, ha mást nem is és nem próbálkozik a klánnal. Az apósa biztosítja, hogy ne aggódjon hamarosan ott lesz, addig tartson ki. Nagyjából húsz perc kell ahhoz, hogy a páncélozott, lapos jármű elérjen Ameliához. Addig azonban egy nagyon érdekes dolgot láthat. Valamit amit sosem látott korábban, se saját szemével, se hírekben, se filmekben. Egy gép menetel az úton és látszólag biztosítja a környéket. Helyzetileg a Pride legbelső részébe, szívébe tart. Ha jobban megfigyeli a gépen a Pride klán jelzései vannak, ez egy rendfenntartó és háborús gép. Látszatra nagyon nehéz, páncélozott és minimum harcijárművek ellen, épületek ellene fegyverzete van. A lépegető mozgásra robot lehet, egy okos robot. Furcsa a látványa egy ilyen "helyen". Miután megérkezik Amelia rokona, kényelmesen beszállhat a járműbe és az apósa habozás nélkül el is indul hazafelé.
- Megvagy jól vagy? Ne aggódj, hamarosan hazaérünk. Jól tetted, hogy felkerestél.

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Yrsa és Noran leereszkednek a tetőkről, hogy a kijelölt útvonalon haladjanak tovább, az utcaszinten. Zöldike a felvetésre nyugodtan válaszol.
- Ez igaz, ezért kell figyelni a tetőket és a lövészeket. Itt lent több a fedezék és a lehetőség.
Aztán az első kereszteződésnél, ahol át kell vágniuk egy széles úton, beszélgetés hallatszik, ezért Yrsa azonnal megáll és jelez. Zöldike is megáll, Miller ezután hátrébb vonul fedezékbe és hallgatózni kezd. Azonban a férfinek eszében sincs ezt tennie, továbbra is a sarkon áll és hallgatózik, figyel. Akármit is tesz Yrsa, Zöldike nem hallgat rá, hanem saját maga csinálja a dolgokat. Miután meggyőződik róla, hogy nem nagyon veszélyes alakok lehetnek az úton, nekilát kilesni a sarkon. Nagyjából egy perc készülődés után Zöldike kiugrik a sarkon és akár egy filmen, elkezd lőni, a bal kezével az úttesten támaszkodik meg, amíg cigánykerékhez hasonló mozdulattal fordul át a teljes tengelye körül. Az automata fegyverével nem igen kell célozni, csak lő, a fegyver végzi a maga dolgát. Az ellenség szétbombázza azt a helyet, ahonnan a férfi kiugrott, Noran lő, aztán csönd. A csak alsónadrágban és övben lévő férfi lassan átsétál az úttesten és int Yrsának, hogy jöjjön. Ha Miller követi, akkor az úton láthatja, hogy négy férfi van darabokra lőve, mind egy régebbi jármű körül, aminek az eleje szintén szét van lőve. Úgy tűnik a férfi tud magára vigyázni, legalábbis jobban sikerült, mint az eddigi dolgok. Amint átérnek az út túloldalára, ott egy szemetes szűk helyen kell tovább haladniuk. Kivéve ha Yrsa valami nagyon mást tesz mint ami a tervben van.


~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros) ~

Amelia apósa vezette jármű leszáll és ő be tud szállni. Azonnal elindulnak hazafelé, a város utcái felett. A köszönetre az apósa elmosolyodik.
- Ez természetes, a családért mindent megtesz az ember, nincs mit köszönnöd.
Mondja őszintén. Közben a város látképe lassan elhomályosodik, legalábbis a közelebbi részek, a távol tisztán kivehető, amikor a jármű kellően felgyorsul és viszonylag "biztonságos" sebességre vált, hogy az utak felett, egy légvédelmi eszköznek se nyújtson könnyű célpontot. Az út visszafelé csak tizenöt perc és a környék is lassan ismerőssé válik Amelia számára. Egyébként egy nagy körút szerű útvonalon haladnak át a tehetősebb negyedből a saját kerületükbe. A kérdésre a férfi elgondolkozik.
- Véget ért a háború. Valamiről megegyeztek. A Rocksolid lesz az északi szomszédunk, már amennyire tudni lehet, lesz egy nagy sáv, semleges területek, gondolom a portyák miatt. Más fontos nem történt, legalábbis a környékünkön. Azon kívül hogy... mindenki azt hitte meghaltál.
Végül a kellő idő leteltével a jármű megérkezik, leszállnak és Amelia végre haza érhet. A gyerekei máris rohannak hozzá és szinte a nyakába ugranak egyből, úgy örülnek neki.

~ Karakter: Yrsa Catherina Miller; Helyszín: Pride, Pride (főváros); Kaland: Pride - Egy éjszaka ~

Yrsa rögtön kivetődne Noran után, ahogy a férfi kiugrik, de ezt nem olyan könnyű megtennie, mivel a négy alak azonnal, reflexből azt a helyet kezdik lőni, ahonnan Zöldike kiugrott, természetesen ez azt is jelenti, hogy a sarkot ugyan szétlövik, de ezzel meg is halnak, mert Noran már rég nincs ott és nem onnan lő rájuk. Yrsa ennek következtében egy törmelék és lövedékzáporon keresztül ugrik ki, hogy az út másik oldalát nézze. Természetesen minden tiszta. A tetőkön nem látszik semmi, de ettől még távolabb lehetnek lövészek. Az akció után átérnek az út túlsó oldalára, ahol már Yrsa veszi kezébe az irányítást. Noran nem is tud erre mit mondani, beleegyezik a jó ötletbe.
- Rendben.
Ezzel Yrsa előre is mehet és szakszerűen, profi katonára jellemző mozdulatokkal halad előre a szemetes sikátor szerű szakaszon, nagyrészt csak előre kell figyelni, néha van egy-két kanyar és persze a tetők irányába is pásztázik Miller. Amint kiértnek a szűk részről egy térre lyukadnak ki. Itt gyorsan Yrsa páncéljának érzékelői bemérik a közelben lévő ellenséges objektumokat. Van jó néhány a közelben, de ezeket gondoson el lehet kerülni, hála annak, hogy eddig is biztonságos útvonalon jöttek. Azt ellenben nem kell felmérni, hogy merre haladjanak tovább, mert Noran kézen ragadja őt és az egyik irányba kezdi húzni/terelni.
- Gyorsan, siessünk.
Mondja kapkodva. Ha Yrsa követi, akkor lefutnak egy utcán, aminek a végén felmásznak egy szeméttárolóra és arról pedig egy tetőre, ahol Noran gyorsan lehasal.
- Azt hiszem követtek. - mondja.
Eltelik egy perc de egyelőre még semmi nem történik.


~ Karakter: Amelia Davidson; Helyszín: Pride, Pride (főváros) ~

Amelia a hazafele úton szembesül vele, hogy vége a világháborúnak, ami különösen fáj neki. Amelia volt férjének apján is látszik, hogy neki sem esett jól a fia elvesztése, de ezen tovább kell lépnie, már vannak unokái is, nem lehet mindig azokra figyelni akik már meghaltak, mert akkor ők is hamarosan meg fognak.
- Ezt mi soha sem érthetjük meg. - mondja nyugodtan - Rajtunk felül állnak ezek az események.
Amelia ötletére, hogy a gyerekeknek mást mondjanak, az apósa csak a fejét rázza, hogy nem a legjobb ötlet.
- Ha ezt akarod nekik mondani, akkor legyen így. Örökké nem tarthatod őket védelem alatt, mert az hosszútávon ártana nekik, később muszáj lesz elmondanod ha bármilyen rossz dolog történik.
Az utolsó mondatra már nem válaszol hangosan, csak ő is magára erőltet egy mosolyt. A gép leszállása után Ameliát megrohamozzák a gyerekei, akik jó ideig a nyakán lógnak és élvezik, hogy újra láthatják az anyjukat, hogy nem halt meg és hogy csókolja őket, ahol csak éri. Folyamatosan csak annyit hall Amelia, hogy "anya" "anyu" ahogy szólítják őt a gyerekei. A következő órákban el is mesélik hogy mennyi minden történt, amíg ő távol volt, szépen részletesen. Azonban ezután nem nagyon tudja őket elküldeni aludni, vagy lefektetni, mert erre nem hajlandóak a csemeték, vele akarnak lenni. Ettől függetlenül, ha akar Amelia elmehet és jelenthet a felettesénél, hogy mi is történt vele.

~ Karakter: Sasha; Helyszín: Pride, Pride (főváros) ~

Sasha a csatornákban élt, akár eddig, a felszínen Csuklyásként működött az alvilágban. Bár mivel nincs klánja, így Ásznak minősül és ha tehetik, akkor a Pride katonák megpróbálják levadászni, már ha kiderül róla, hogy nincs klánja és csak az alvilágnak dolgozik, de ezt el lehet kerülni. Az elmúlt időben nagyobb felfordulás volt a felszínen. Azt beszélik, hogy a környéken járt Uvan Strupz jobbkeze Zoltan Babolin. Kérdéses, hogy a hír igaz-e, vagy hogy mi történhetett, de az biztos hogy kavarodás volt emiatt az alvilágban is. Már amennyire alvilág létezik a Pride-ban, ahol minden legális, de ennek ellenére természetesen vannak csoportok, amelyek jóval erőteljesebben foglalkoznak emberrablással, gyilkolással, rablással és más erőszakos pénzszerzéssel. Sasha éppen csuklyájába burkolózva halad át egy területen, jellemzően örömlányok és drogkereskedők árulják itt szolgáltatásaikat. Ami feltűnik Sashának, hogy egy talpig feketében lévő, edzett férfi, aki az előbb a falnak támaszkodott felé pöcköl valamit. Egy birodalmi váltó az, kissé ovális, fekete érme, zseton szerű fizetőeszköz, tapintásra plasztik, rajta egy kijelző mutatja az értékét: 100. Ez soknak számít, különösen hogy a Föld legértékesebb pénze, amelyet mindenhol kötelezően elfogadnak. A benne lévő birodalmi anyag, nanobotok teszik értékessé, valamint Zsarnok tekintélye. Ilyennel átlag Pride-lakó ritkán fizet.
- Ez a fizetséged, ha végighallgatsz. - mondja az ismeretlen férfi.

~ Karakter: Sasha; Helyszín: Pride, Pride (főváros) ~

Sasha elkapja a birodalmi váltót és a szeme sarkából felméri az alakot. Fekete katonai ruhát viselő, vállas, magas férfi, az arcán szakáll van, ami rövidre nyírt és vágott, a haja rövid, de előre felé fésült. Valamilyen osztaghoz tartozhat, kérdéses, hogy milyenhez.
- A kezedben lévőnél tízszer ennyit kereshetsz, ha megcsinálsz egy munkát. Valakit el kell intézni, de nem a hagyományos módon. A csapatom dolgozik az akción. Ha érdekel és akarsz ennyit keresni, gyere velem. Elmegyünk egy biztonságos helyre megbeszélni a részleteket.
Úgy tűnik Sashat egy ideje már figyelték és jó előre kinézték a munkára, csak éppen most akarják felbérelni. Az ő döntése, hogy mennyire bízik az illetőben, illetve a pénzben és hogy mit válaszol. Mindenesetre ezen a helyen valóban nem lehet semmilyen munkát, részletet megbeszélni, mert bárki és bármi hallgatja. Ha Sasha igent mond, akkor a férfi elindul egy sikátorban és egy csapóajtóhoz vezeti őt, kinyitja azt és egy létra tárul fel, ami egy járatba vezet le. Ha nemet mond vagy haladékot kér, csak Sashán múlik, hogy mit is tesz.